Találatok a következő kifejezésre: Miért nézi egyik ember a másikat (1 db)

Miért nézi le egyik ember a másikat? Miért gondolja pár ember, hogy többet ér mint a másik?

Legjobb válasz: Sziasztok! Hat erre lenne egy par peldam!en vajdasagi magyar vagyok!eltem 6 evet magyarorszagon,sajnos a sors igy hozta:( 91 tol 97 ig.Pinces padlasszobas maganhazat hagytam itt akkor,NEM elvalt szulok gyerekei vagyunk mind minden masodik magyar!Elelmiszer boltba dolgoztam magyarba, volt alkalmam megismerni az embereket, a mindennapi 10 deka parizsi vasarastol kezdve stb..es ha az a 10 deka parizsi, veletlen tobb volt,hat volt szemforgatas Nem akarok senkit megbantani ,de ez nekem erdekes volt!Meg hogy leneztek bennunket,olyanok akik alberletbol alberletbe koltoztek semmiuk se volt! Az a legnagyobb gond hogy mi magyarba szerbek voltunk!!szerbiaba meg magyarok vagyunk. Vegul is mindenutt jo ,de legjobb itthon!! BUEK!!!!

nem minden gazdag ember ilyen lenézõ, és nagyképû! én tisztában vagyok azzal, hogy mennyi pénzünk van, és tudom, hogy nem kevés, és az én szüleim is ugyanúgy megdolgoznak azért a sok pénzért, mint mások , csak õk sajnos kevesebbet kapnak. az én szüleim tanult emberek, több diplomával, és azért is meg kellett dolgozni! a pénz nem jön csak ugy magától. És én sem vagyok elkényesztetve, egy átlagos ember vagyok, lehet hogy több mindent megkapok, de ettõl nem érzem magamat én többnek mint mások. tehát akik lenézõek, azoknak nem csak a pénz van.. hanem azok önzõ emberek. de tudok olyan lenézõ embereket, akik pl egyátalán nem gazdagok.. ez az ember természetétõl függ, nem a pénztöl!
Sziasztok! Hat erre lenne egy par peldam!en vajdasagi magyar vagyok!eltem 6 evet magyarorszagon, sajnos a sors igy hozta:( 91 tol 97 ig.Pinces padlasszobas maganhazat hagytam itt akkor, NEM elvalt szulok gyerekei vagyunk mind minden masodik magyar!Elelmiszer boltba dolgoztam magyarba, volt alkalmam megismerni az embereket, a mindennapi 10 deka parizsi vasarastol kezdve stb..es ha az a 10 deka parizsi, veletlen tobb volt, hat volt szemforgatas Nem akarok senkit megbantani , de ez nekem erdekes volt!Meg hogy leneztek bennunket, olyanok akik alberletbol alberletbe koltoztek semmiuk se volt! Az a legnagyobb gond hogy mi magyarba szerbek voltunk!!szerbiaba meg magyarok vagyunk. Vegul is mindenutt jo , de legjobb itthon!! BUEK!!!!
Ha valakinek kisebbségi komplexusa van, menõként viselkedik, és meggyõzõdése, hogy senki nem olyan nagy arc, mint õ. Ezzel kompenzálja a komplexusát. Ha valaki értéktelen, meggyõzõdése, hogy senki nem olyan értékes, mint õ, ezzel kompenzálja az elvetettségérzését. Pedig ugyanolyan porszem az univerzumban õ is, mint mi, csak ezt nem látja - vagy nem akarja látni - éppen azért, mert ahhoz kell valamilyen szintû alázatos gondolkodás.
Mert így is van!Én vállalom, hogy lenézek sok embert.Csak egy példát említenék.Igenis többre tartom magam pl.annál, az embernél akit tegnap láttam, tök retkesen, részegen feküdt a Móriczon, és épp behúgyozott, és arébb lellett lépnem, mert a pisája folyt a kövön, és a gatyám alját érintette volna.Engem se kényeztettek el a szüleim, sõt apámat nem is nagyon ismertem, mert korán meghalt.Mindent amit elértem magamnak köszönhetek.Nekem sem volt egyszerû életem, de bármi is vezetett neki ehez az állapothoz ahol tart, mindig van kiút, és összekell szedni magunkat!Undorító ha valaki idáig süllyed!Régen még én is sajnáltam õket, de amikor egyszer az egyik csövesnek karácsonykor vittem, két üveg bort, a köszönöm helyet, azt mondta, hogy hozhattam volna kávét, és kaját is....milyen ember az ilyen?Vagy milyen emberek pl. a pedofilok?Igenis nagy különbség van ember és ember között!!!
Mert lehet hogy többet is ér..(bár ez függ attól hogy kinek mi az értékes), vagy mert azt hiszi hogy többet ér :P
Szerintem az ilyen lenézõs ember önmagával nincs megelégedve. A kisebbségi érzését kompenzálja ezáltal. Gondoljunk Napóleonra vagy Hitlerre.Az alacsony kisemberek hogy valahogyan kompenzálják alacsonyságukat, igazi világleigázó diktátorok lettek....
Talán azért, mert tényleg többet ér. (Meg az is lehet, hogy csak ezt gondolja. És saját szemszögébõl valóban többet is ér, mint a másik. Hiszen ki lenne az, aki feláldozná az életét egy ismeretlen embertársáért?!) Pl. én is többre tartom magam a legtöbb embernél. Megmondom õszintén (jöhet a lepontozás nyugodtan!) az emberek többségét férgeknek tartom. És ha jobban belegondolunk, tényleg azok is. Kevés közülük az, akinek az élete tényleg ér valamit. Hiába hiszi sok ember azt, hogy egyenlõek vagyunk, meg értékesek vagyunk. NEM vagyunk azok! Ez csak egy üres sallang, és aki elhiszi, az tényleg egyenlõvé válik - a többi hasonló kis féreggel. Ezzel a kamu dumával pl. könnyebb vezetni az embereket. (Lásd történelem. Az ostoba tömeget sokszor az egyenlõség eszméjével vezették ... az EGYENLÕBBEK. :) ) Ezügyben javaslom Dosztojevszkijt: "Nézzék meg, kik boldogok ezen a világon…? Pontosan azok, akik olyanok, mint az oktalan állatok, és vackor értelmükkel inkább közéjük valók. Ezek szíves örömest vállalják az életet, de pontosan olyan feltételek mellett, ahogyan az állatok élnek: esznek-isznak, fészket eszkábálnak, és utódokat nevelnek. (…) A falni, hálni, emészteni és ülni a puhán ideálja, még meglehetõsen sokáig fogja vonzani az embert, de nem a magasabb rendû embert…"
azért mert az emberek általában arrogáns bunkók, és az egyik azzá teszi a másikat, mindenhol az van hogy aki szép és gazdag, az többet ér, a sok hülye meg elhiszi. és egy csomó embert aki lenéz másokat folyton megalázták régen, alacsony az önbizalmuk, ez maradt nekik, de ez nem az õ hibájuk, hanem ezé a tetves társadalomé
Van ilyen. Ez is egy embertipus, kell lenni ilyennek is, mivel mindennek megvan az ellentéte :( Nem védeni akarom õket egyátalán, engem is roppantul idegesít, és ellenzem. A közvetlen környezetmben van egy ilyen ember, "kicsit" többre tartja magát az átlagnál. Nem áll szóba olyan emberekkel, akiknek nem épp a legmegnyerõbb az öltözködése, vagy épp túlsúlyos, vagy csúnya az arca. Kevés barátja is van emiatt, sõt nem ismer senkit szinte, nem tudja magát jól érezni soha. Nem csak a külsõre utazik, hanem arra is hogy valaki inteligens legyen és tudjon vele politikáról, történelemrõl, tudományokról, irodalomról beszélgetni. Ha meg netalátán õ nem ért valamihez, játsza az édes naívat. :S Õ szerintem a nagy tárgyi tudása (mert tényleg elég nagy van neki) miatt viselkedik igy az emberekkel, viszont nem bírja az egyszerûbb embereket, akik pl falvakban élnek, tájszólással beszélnek, stbstb.. Lehet mégsem rendelkezik annyira nagy tudással...? Eléggé sznob, õ egy gazdag családban nõtt fel, sosem foglalkoztak vele, anyagilag meg támogatták rendesen. Gondolom ennek nagy köze van ehhhez. Egyszer megkérdeztem tõle finoman, hogy õ miért ilyen. Nem tudott rá normális választ adni, azt mondta, hogy õ felsõbbrendû, kifinomult, meg hogy mert az ilyen emberek szánalmasok. Emlékszem mielõtt ilyen durva lett, nagyon sokan cikizték és lejáratták. No comment.
Hát látod erre én is kiváncsi lennék! Fogalmam sincs, szerintem erre "õk" sem tudnának válaszolni. Sokat függ a neveltetésen, a baráti körön, hogy a többiek hogyan viselkednek másokkal. Mert talán õk úgy gondolkoznak, hogy jobb másokon röhögni, mint csak egy kicsit magukba szállni vagy tükörbe nézni. Állítólag ez a magaviselet gyenge jellemre vall, hát szerintem van is benne vmi. Kicsit se érnek többet másoknál, sõt.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Hogyan neveljem le magamat erről?

Ha valami nagy élmény ér vagy behatás, akár pozitív, akár negatív, annyira kitölt, hogy csak arra tudok gondolni és arról beszélni.
Tudom, van más ilyen ember is, baráti körömben is akadnak. Szóval nem vagyok egyedi probléma. :D

Fárasztó lehet, és ha van érzékeny ember a társaságban - mégpedig az enyémben van -, ő úgy érzékeli, őt nem hallgatom meg, rá nem figyelek, csak magammal foglalkozom. Közben ez nem igaz, csak ő nem könnyen beszél a problémáiról, örömeiről, érzéseiről magától, én pedig akaratlanul is elnyomom.

Egy éve szakmát kezdtem tanulni, lelkesedtem, ezért az volt témáim 80%-a. Aztán csalódtam benne, akkor pedig az. Szóval először a pozitív, majd a negatív behatásokról beszéltem túl sokat. Mit éreznek mások? Mikor a pozitívról beszélek, akkor elég sz*rul jön ki, hogy például ők nem tanulhatják, amit akarnak, én meg mintha menőznék, hogy én igen. Ha a negatívról, akkor azt, hogy mindig csak a magam bajával törődök.
De ha egy téma elkezd érdekelni, vagy ha bármi új dologba fogok, ez jön elő.

Utólag aztán borzalmasan érzem magam, pl. mint a továbbtanulásos dolog kapcsán.
Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni.

1

Mi az élet értelme?

56

Rocker vagyok, ha főleg Green day-t, Metallica-t, Three Days Grace-t hallgatok?

Nagyon szeretem a rockzenét és a stílus, az öltözködés és minden egyéb tetszik benne, de nem tudom hogy valóban ez az a "stílus" való-e hozzám. 13/L

7

Hogyan küzdjem le a félelmem?

Valakinek meg kell mondanom valamit, ami nagyon rosszul fogja érinteni. Annyira félek elmondani... Napok óta húzom-tolom, nem jön ki hang a torkomon, mikor rászánom magam. Már fizikailag is rosszul vagyok, túl akarok lenni rajta, de félek.

3

Erkölcsileg elfogadható egy nőtől, ha megpróbálja tönkretenni az életét annak, aki megerőszakolta, miután az már letöltötte a büntetését?

71

A pillanatnak élek, ez baj? Persze nem az önpusztító, meggondolatlan fajta vagyok, lesz ebből mégis gondom szerintetek?

Nem az a szétbulizós fajtára kell gondolni nálam,pontosan tudom mi az önpusztítás stb. Egyszerüen arról van szó hogy tudatosítom magamban mindíg,éppen milyen jó dolgot csinálok az adott pillanatban. Ez segít hogy a jelenben ragadjak. Én már nem dőlök be a "kösd fel a gatyádat,kemény év lesz fiam!" maszlagnak, tudom hogy ha így állok hozzá az is lenne,tapasztalat. Amióta így élek, sokkal jobbak a kapcsolataim, domináns lettem. Úgy érzem én irányítok,persze nem erőszakoskodok,szimplán csak tudom mit kell tennem a boldogságomért. Nem hagyom magam, pláne a negatív dolgoknak nem. Ez baj szerintetek? Úgy értem, nem lesz következménye hogy nagyot koppanok,stb? Teljesen jól érzem így magam, mintha egy plussz szemem lenne,ami a tömegeknek nincsen. Át jár a "pillanat ereje" sokszor. Jelen vagyok.

1

Hogyan éljek úgy, ha számomra semminek nincs értelme?

Nap mint nap előjön belőlem ez az érzés, mintha kiesnék a "szerepemből" és kívülállóként látnám magam és a világot. Ekkor rendkívül értelmetlen minden, de olyan szinten rossz ez az érzés, hogy már elviselhetetlen. Ezért nehezen végzem el a feladataimat a hétköznapokban és bár vannak céljaim, motivációm és hitem már nincs, ezért sorra mindent feladok.
Van aki hasonlót érez? Nem tudom mit lehet tenni, hogy lehet így élni.
24/L

3

Hogy szokjak le a gépezésről, játékokról?

Sokat szoktam gépezni,játszani rajta,ha nincs dolgom,de lehetne jobb is.. pl. kicsit csajozgatni meg ilyenek,kitűnő-jeles voltam mindig,de már félek most hogy mi lesz idén mert 9. osztályba megyek..és kb. 4-kor,5-kor érek haza,és elvileg 3-4 órákat kell tanulnom,mivel a megye legerősebb gimnáziuma..
Látom én hogy semmi haszna az egésznek a való életben,de hiába,valahogy muszáj lesz leszoknom róla,de akkor meg hiába vettem most egy új gépet direkt játékokra..
Eddig is beosztottam az időmet suli közben,remélem ez nem változik idén sem!!
Legkönnyebb módszer?Töröljem le a játékokat?
De akkor meg ott van,hogy van egy csomó jó játék amit ki lehetne pörgetni,vagy csak néhány játékkal játsszak akkor ha nincs más dolgom,vagy hétvégén,szünetekben?

3

Mit kérjek a 18. szulinapomra?

szulinap,ajandek

9

Hogyan motiváljam magam?

A helyzet a következő - kifejtem teljes terjedelmében a nézőpontom - remélem lesz aki végigolvassa a sok nyávogást :D
28 éves vagyok - és nem vagyok túl motivált hogy kezdjek az életemmel valamit.
Egyszerűen úgy érzem hogy a hagyományos út - tanulás, kemény munka, esetleg karrier, szorgalom
pozitív hozzáállás a munkához, az emberekhez - tévút, hazugság és nem működik - ebből nem fogok
egy szép házat venni, vagy szép kocsival járni, vagy elutazni valahova messzebbre - pl. Japánba, ami nagy álmom volna.
Már kis koromtól kezdve asztrofizikus akartam lenni, de mivel nem ment a matek elég jól -a bunkó
gimis matektanárom meg elvette tőle a kedvem teljesen - így mentem olyan szakra amit el tudtam
végezni - közgáz. Ez sem rossz, pénzügy-számvitelt tanultam, meg nyelvvizsgákat is letettem - két nyelvből felsőfok.
Szerettem tanulni, noha annyira nem érdekelt a dolog hogy erről álmodtam volna éjszaka, vagy hogy komolyabban vitázzak
évfolyamtársakkal egy adott témáról...de nem is volt ez gond. A gondok akkor kezdődtek amikor végeztem, és munkába
kellett volna állnom... nagyjából tudtam milyen meló volna nekem megfelelő a szakmában - és ez nem is lett
volna olyan egetrengető dolog (pl. kontroller), de egyszerűen nem jött össze semmi normális munka -
csak call centerek, meg shared service centerekben tudtam dolgozni - aki volt már ilyen helyeken
az tudja milyen undorító, sekélyes, betanított munkák ezek... sokszor váltottam - megtehettem, mert a nyelvtudásom
miatt könnyen felvettek más helyekre is -de az eredmény mindig ugyanaz volt...szar meló, átlagos, frusztrált emberekkel,
akikkel muszáj jópofizni, különben kinéznek a csapatból, és akkor már régen rossz.
Külföldön nem próbálkoztam, mert úgy voltam vele hogy releváns tapasztalat nélkül ott sem rúgok labdába...
az utolsó kitörési kísérletem kb. két éve volt - amikor egy újabb szar meló mellett, járni akartam egy egyetemi képzésre
- informatika szakra. Meg egy csajjal is járni akartam ugyanabban az időben. Az egészből az lett
hogy szerelmes lettem, mire a csaj dobott - így depresszióba estem, és a pszichiátrián kötöttem ki év végén - állás, és suli
nélkül. Gyógyszert szedtem - voltam több helyen is - végül skizotipiás személyiségzavart állapítottak meg nálam. Király.
Találtam újra állást - de a gyógyszertől nem bírtam felkelni - így hamar kirúgtak. Majd idén kijutottam Angliába egy nagy
multihoz - adminisztrációs munkát végeztem - de nem éreztem jól magam, ismét csak a gyógyszer miatt - nagyon nehezen keltem fel,
meg egész nap tompa és fáradt voltam. Így kb. 3 hónap múlva hazajöttem.
A gyógyszerrel leálltam, többé-kevéssbé helyrejöttem, vagy inkább: javultam. Közben két év telt el
a csaj akibe szerelmes lettem persze már rég összejött egy helyespasival...höhö.
A gond az hogy elvesztettem az elmúlt évek alatt valamit: A hitemet. A hitet hogy kemény munkával, szorgalommal
tanulással lehet eredményeket elérni. Én próbálkoztam, de nem ment a dolog.
Így most itt állok, 28 évesen, megint felvettek egy másik nagy egyetemre, megint info szakra,
most próbálok majd állást is keresni..de nagyon deja vu érzésem van, illetve nagyon nincs motivációm, és pénzem sem.
Unom már a mártírt játszani, aki dolgozik, a pénzét meg kajára, albira, meg sulira költi - és ennyi, slussz,
míg a sok kopasz, meg tetovált izomagy nagy BMW-kel, Audikkal, meg terepjárókkal furikázik az úton. Nekik hány diplomájuk van?
Hány idegen nyelvet beszélnek? Egy sem? Egyet sem? Akkor meg honnan van annyi pénzük? Mert miért is éri meg tanulni, gürcölni? Kinek éri meg
ha cserébe pénzt nem kapok? És ez nem csak itthon van így - az egész világ ebbe az irányba mozog. Lassan már ott tartunk hogy bármilyen
diplomás munkával csak bagó pénzt lehet keresni - és ebbe bele értem az orvosokat, mérnököket is.
Így a kérdés végül is az, hogy hogyan motiváljam magam, ilyen körülmények között?

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!