Találatok a következő kifejezésre: Miért kell anyósnak ilyen gonosznak (1 db)

Miért kell minden anyósnak ilyen gonosznak és elviselhetetlennek lennie?

A férjem anyjáról van szó.

Legjobb válasz: Nem minden anyós gonosz...nekem pl. imádnivaló anyósom van. Mi történt?

Nem minden anyós gonosz...nekem pl. imádnivaló anyósom van. Mi történt?
Szia! Nekem semmi okom nincs panaszra! Imádnivaló anyósjelöltem van! Mindent meg tudok vele beszélni és elõbb kérem ki az õ véleményét, mint a saját anyukámét. Mindig arra törekszik, hogy nekünk jó legyen, mindent megtesz a boldogságunkért. Én nagyon boldog lennék, ha olyan lehetne a kapcsolat anyámmal, mint a kedvesem édesanyjával. Õ egyben a barátnõm és egyben az anyósjelöltem is. Szerintem sok nõ megirigyelhetne engem!
Szia! Én konkrétan utálom az anyósomat. 7 éve vagyunk együtt a párommal, most vagyok 24 hetes kismama. Együtt lakunk velük, de most már kezdem úgy érezni, hogy megbolondulok. Egy lusta dög, nem csinál semmit, mióta terhes vagyok, annyit nem kérdezett hogy hogy érzem magam. Szerintem azt sem tudja, hogy fiú vagy lány lesz. Egy utálni való vén k...va. Sajnálom, hogy neked is ebbõl a jófajtából jutott. Az biztos, hogy a sok bántást amit kaptam vissza fogja kapni azzal, hogy a gyerek közelébe sem engedem. És ezt megmondtam a páromnak is. Ha most nem érdeklem, akkor a gyerek se érdekelje, ha megszületik! 24 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat. Örülök, hogy még van egy két olyan leendõ anyós aki tanácsot tud adni anyósutálat ellen vagy az enyhítésére. Bárcsak engem is jobban szeretne az a megkeseredett. REmélem én nem leszek ilyen bár úgy érzem 90%-ban a fiús anyák fogadják nehezebben a menyeket. Lehet hogy van bennünk nõkben egy kis büszkeség? Vagy lehet hogy úgy érzik az anyósok hogy a menyek most az õ szerepüket elveszik (fõzés, mosás, gondoskodás a férfirõl) és ez okz lelki sebet, az elersztés nehéz.
Meg kell tanulnunk és elfogadnunk, szeretnünk õket, akármilyenek is. Az idõ, a változókor sokat ferdít. Én nagyon szeretem az anyósomat. A FÉRJEM anyjával nehezebb kijönni :) )))) Meg kell szokni olyan amilyen. Õ tudja a frankót, a tutit, amit õ mond az úgy a jó, azt úgy kell csinálni.....stb....:) )) Mindehol csak az évek tapasztalata a háztartásról, a gyereknevelésrõl....stb...:) ) Valahol kell lenni egy közös hangnak. Lehet hogy be kell szólni, a férjem is megtette, és hupszlá....rögtön modorálta magát. :) ) (egy darabig) Inkább mondjuk ki mint lenyeljük
Sziasztok Hát igen nem mindegyik gonosz de nekem is épp rossz jutott belõle. Beleszól mindenbe teljesen ránk telepedett és beossza az idõnk, pénzünk. a vasárnapi ebédek nem kötelezõk de muszáj ott lenni pedig én is finomakat fõzök. Ha jön belenéz a hûtõbe stb. Már 2 éve együtt vagyok a párommal kezdettõl fogva együtt is élünk és nincs vita csak akkor ha a drága anyukája szóba jön persze megvéd tõle de nekem sokszor nagy lelki sebeket okoz a nõ. Az esküvõnket is megtervezte és abba is beleszólt h hol szülhetem meg majd a babánkat ha majd lesz. a barátnõim körében senki nem jön ki jól az anyósokkal lehet h azért van mert féltékenyek és gyorsan felnõtt a pici fiuk nem tudják elengedni. Ilyen az élet majd jó messze költözünk tõlük bár most sem vagyunk közel :) Sok sikert!
Nem minden anyós ilyen.Nekem a fiam kétszer elvált otthagyott 3 gyereket SAJNOS, de ez az Õ vitájuk.Én mind a két menyemmel barátságba vagyok.Anyák napján is meglátogatnak, szül.nap karácsony.Az unokáim örömmel jönnek ide.Nagyon szeretik egymást Az elsõnél 1-a másodiknál 2 gyerek.Például az elsõvel tudok jól vásárolni.Férjhez ment és OTT voltam az esküvõjén. Szóval lehet normálisan is igazodni a menyekhez.
Szia! Teljesen megértelek hogy zavar! Az én leendõ anyósom meg teljes szívébõl azon van hogy elválasszon minket és mindenfélét kitalál a páromnak rólam. És, meg sem akar ismerni. Gyûlölet van a szívében... És ezért nagyon sajnálom õt. De remélem, a gyerekeinket azért nem fogja elutasítani. Ha mégis, az csak neki lesz rossz. Próbáld meg nem venni ilyen komolyan. Lehet, hogy egy kis idõ kell neki, amíg rájön, hogy nem vagy olyan tapasztalatlan, kislány stb nem tudom. Én csak ennyit tudok mondani, hogy IDÕ. És próbálj meg annak örülni, hogy legalább nem beszél ellened.
Akkor hadd, ha õ így a dolgokhoz, akkor te miért tennél másképpen. Mondjuk ezzel csak neked tesz jó, mert ha õ nem akarja látni, akkor nem kötelezõ. És akkor megusztok egy felelslegse vitát és sirós napot is.
Szia! Nálunk valahogy fordítva van a dolog. Én vagyok 22, a leendõ férjem anyja egy tündér, anyu viszont nagyon nehezen viseli, hogy felnõttem. És hasonlóképp viselkedik. Épp elsõ babánkat várjuk, közben utolsó éves vagyok az egyetemen. Anyu a fejemhez vágta, hogy miért nem vele beszéltem meg, hogy megtartsam-e a babát, mert õ olyan jól megmondta volna, hogy miért vetessem el... hát ezért nem vele beszéltem meg, meg azért nem, mert nem vele fogom nevelni... szóval van pár dolog, amin besértõdött... de majd megenyhül. Mindenki más, és mindenkinek vannak nehézségei. Szerintem annyit lehet tenni, hogy meghallgatunk másokat is, megkérdezünk másokat is, kinek mi a tapasztalata. Én csak a sajátomat tudtam elmondani, ezért bocs.
A kérdező hozzászólása: Nem vágyom arra, hogy egyfolytában a nyakamon üljön de néha meglátogathatná az unokáját, a másik unokához eltud menni(férjem nõvéréhez). Ha elmegyünk hozzájuk és beszélek hozzá szó szerint leszarja amit mondok Tapasztalatlannak és fiatalnak néz (amúgy az is vagyok 23 éves de szerintem ez nem jelent semmit) és ezt érezteti is velem. Van hogy a család nõi tagjai elmennek néha valahova, tõlünk meg annyit se kérdez, hogy lenne e kedvünk menni.
Én csak a saját példámat írom le.Amikor úgy döntöttünk a párommal hogy összeköltözünk és komolyra fordítjuk a dolgot, elgondolkoztam.A barátnõim mind szidták az anyósukat és minden napra volt egy történetük a gonosz anyósról.Én meg leültem az enyémmel és elmondtam neki hogy nem szeretném ha köztünk bármi rossz viszony alakulna ki.A páromnak is azzal tudok örömet szerezni hogy nem szidom a családját, nekem sem esne jól fordított esetben.Anyósom egy tündér! A lelkét kitenné értünk.Mindíg tud idõt szakítani ránk ha arról van szó.Akkor boldog ha látja hogy mi is azok vagyunk.Most jött el az ideje hogy mi is adjunk neki egy nagy ajándékot.Januárban meg fog születni az elsõ unkokája.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

41

Titeket férfiakat, mennyiben befolyásolna egy ilyen helyzet? Többi lent!

Csupán érdeklődőm! Adott egy hölgy fiatal húszon éves, nagyon csinos, szép és okos, rendezett háttérrel, van három gyermeke. Ti meghátrálnátok a gyermekek miatt egy komoly kapcsolattól, vagy nem zavarnának a gyermekek? Köszönöm előre is!

14

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

A feleségnek joga van kidobni a közös tulajdonú házból a férj barátnőjét?

55

Mit csináljak? Hazudik?

Van egy unokatestvérem, akivel kicsi korom óta nem túl jó a kapcsolatunk... Egy idősek vagyunk, így általános iskola alsójában egy osztályban voltunk, majd szerencsémre el tudtam menni 8 osztályos gimibe. Ez a fiú nagyon undok volt mindig és rosszindulatú. Engem mindig versenytársának érzett és ezáltal mindig minden áron túl akart rajtam tenni.
Most 14 éves vagyok és 11-12 éves koromban jöttem rá, hogy mennyire vonzódok a művészetekhez. Imádok festeni, rajzolni, írni is szoktam. Amikor bekerültem a gimibe, arra gondoltam, hogy akár komolyabban is foglalkozhatnék a rajzzal, hisz szeretem és ezt nem egóból mondom, de van is hozzá érzékem... Így hát Heti 10 órát tanultam rajzot... Ez nem állt a tanulás útjába, szóval örültem a lehetőségnek. A rajztanárom 3 éve foglalkozik velem és úgy gondolom, jelentős fejlődésen mentem keresztül, de nem is ez a lényeg.
Ez az unokatesóm mindig is utált rajzolni, nem is volt hozzá érzéke, ami nem baj, mert mindenki másban jó... Neki is megvan a tehetsége. A lényeg, hogy 2 hete elkezdett rajzolgatni és olyan képeket mutatott fel, amik az én képeim minőségét nagyban felérik... Sokkal jobbak és ez kétségbe ejtett.
Szerintem nem ő rajzolta a képeket... Nem rosszindulatból mondom, csak nem áll össze a kép...
A rajz volt az egyetlen dolog, amiben tényleg jó voltam... ahhoz tényleg értettem és szerettem is, ezért szerettem volna, ha fejlődök, magasabb szintre emelem a tudásom, mert a tehetség nem minden... És a 3 évnyi tanulás akkor feleannyit sem ért, mint egy srác 2 hetes firkálgatása, aki eddig kb. pálcika ember szinten volt???
Annyira bánt ez az egész... Mert most azt érzem, hogy semmire nem vagyok jó, ebben is kudarcot vallottam és egy csődtömeg vagyok... Ez az egész elvette a kedvem a rajzolástól... Tudom, hogy ez nem erről szól, nem a versengésről, de most nagyot csalódtam magamban és nem tudom, mit csináljak!
Hallottam anyu és a húgom beszélgetését és ők úgy gondolják, hogy talán nem is ő rajzolta... Kitelik tőle, az elmúlt években sok dolgot csinált. Eléggé megbízhatatlan, ritkán őszinte.
De ha tényleg ő rajzolta, akkor persze gratulálok neki, nagyon ügyes rajzok... Csak... akkor ezek szerint nekem nem éri meg komolyabban ezzel foglalkozni és a beleölt rengeteg idő felesleges volt és ez az, ami bánt... :'(((
Valaki nem tudna segíteni? Mit csináljak? Ti hogy látjátok ezt? Valami jó tanács? :S
Előre is köszi.
14/L

7

Hogyan tovább? Kiderült, hogy rákos a feleségem. Nem bírom ezt ki még egyszer.

Egyszer már voltam házas és elveszítettem hirtelen a feleségemet. Sok év volt mire nagynehezen felálltam és ebben a mostani feleségem segített a legtöbbet. Erre jön ezzel a hírrel és újra padlóra küld. Erős leszek és támogatom, amit csak tudok mindent megteszek, hogy meggyógyuljon. Nem fogom kimutatni az érzéseimet de előtörtek az emlékek és rohadtul félek. Nem tudom mit teszek ha ő is meghal, a gyereket fel kell nevelni! Mihez kezdjünk most?

13

Párom alkalmi munkákat szokott vállalni. A pénzt sosem adja ide, mondván én nem tudom beosztani, most szeretnék venni pár dolgot de csak az a "pénzünk" van amit ő kapott tegnap. Ellopjam tőle?

25

Rászóltam a férjemre, és halálosan megsértődött. Ez megy már kb.20 éve, de most lett elegem. Lehet, hogy én vagyok a hibás, de ideje lenne elköltözni?

Tegnap mindent elkészítettem a mai ebédhez. Megsütöttem a húst is, gyönyörű lett. Ma megkértem, tegye be a sütőbe, egy picit süssük át, mert akkor igazán finom..
Közben ki kellett mennem (muszáj volt), mire visszamentem, megégette. Teljesen fekete, szenes lett. Mondtam, hogy ez nem igaz, ennyi idő alatt (kb. 8 percig voltam távol),hogy tudtad szénné égetni? Erre azt mondta, grillezte. (Sose szoktunk grillezni ebben a sütőben). Erre kijöttem, mert ha maradok, még lett volna egy-két keresetlen szavam).
Bejöttem a szobámba, mert ilyenkor jobb, ha egyedül vagyok, erre két percen belül ő is bement a szobájába, hogy ő már megebédelt. Most meg van sértődve. Ezt csinálja kb. 20 éve. Rengeteg kárt tesz, butaságot csinál, de ha szólni merek, mindig megsértődik, hogy nekem legyen lelkiismeret-furdalásom. De most nincs.
Tudom, hogy apróságnak tűnik, de úgy érzem, most telt be a pohár.

9

Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

Először 19 évesen mentem férjhez, 6 évig tartott a házasság, elváltunk. Ennek már több mint 10 éve. Egy gyerekünk született ebből a házasságból. Azóta van már párom, akivel van közös gyerekünk is. A volt férjemnek is van egy élettársi kapcsolata, nevezzük Rozinak, így könnyebben le tudom írni a történetet. Volt férjemmel normális a kapcsolatunk, eljár a gyerekért, nagyon ritkán beszélünk (csak gyerekről). Volt anyósomékkal is nagyon jó a viszonyom, néha meg is látogatjuk őket, főleg ha kivisszük az unokát hozzájuk, vagy megyünk érte. Az új páromat is elfogadták, kedvelik, meg is hívták, hogy jöjjön ő is. A gond ott kezdődik, hogy Rozinak ez nem tetszik, szabályosan hisztériázik a volt férjemmel, hogy mi minek járunk oda anyósékhoz, miért vagyunk jóban. Õk nem ott laknak velük, tehát mi ott sosem futottunk még össze.
Mivel a párom kőműves, a volt anyósom felhívott, hogy meg kéne csinálni valamit a házon. Párom azonnal elvállalta, és felajánlotta, hogy délután ráér, elmegyünk megnézni mi a munka, elvisszük az unokát is. Mindent leegyeztünk, volt anyósom várt minket. Erre felhívott a volt férjem, hogy ne menjünk délután, mert ők most ott vannak Rozival estig, és Rozi ki van akadva, hogy mi oda be ne tegyük a lábunkat. Mondtam, hogy hát rendben van, akkor elmegy a párom máskor. (Nem mintha bármikor ráérne, mert elég sok a munkája). Most szegény volt anyósomat is sajnálom, hogy biztosan rosszul érzi magát. A volt férjemet is sajnálom, hogy valószínűleg így is hallgatja a cirkuszt. A párom is ki van akadva, hogy hogy lehet Rozi ilyen .... ki ő, hogy ő szabja meg, hogy ki mehet oda és mikor, és szítja a családok közt a feszültséget. Mondta is "adnák én neki"! Ez már a sokadik ilyen hiszti, próbáltam már beszélni Rozival, hogy nincs oka utálni engem, féltékenynek sem kell lennie, mert imádom a páromat, van már gyerekünk is, nekem az exem nem kéne már soha vissza, és volt anyósomékkal meg nem csak a gyerek miatt tartjuk a kapcsolatot, hanem mert nagyon kedves idős emberek, szeretjük őket. Kezd elegem lenni Roziból, már a gyerekem is, pedig még alig múlt 10 éves, azt mondta rá, hogy "de egy cserépedény!!!" Rá is szóltam, hogy nem beszélhet így a jövendőbeli mostohájáról. A gyerek is szenved tőle, hogy apjának ilyen nője van, és mondogatja nekem, hogy miért nem tud normális lenni az a nő, mint mi, meg a mamáék, meg a nagynénik... Velük is beszélünk, segítünk egymáson, ha kell valami. Nem tudom mit tehetnék. Exemmel már beszéltem erről, de nem tud mit tenni, azt mondja hiába magyarázza neki, hogy ne csinálja ezt, semmi oka, és hogy már gyomoridege van a sok feszkótól, inkább ő is kerül bennünket, hogy ne legyen gond.
Ti mit tennétek, hogy végre békesség legyen? Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!