Találatok a következő kifejezésre: Miért ilyen a családom (32 db)

Miért ilyen a családom, mit tegyek ellene? Egyáltalán tegyek, vagy meneküljek?

HOSSZÚ, DE KÉRLEK OLVASD VÉGIG. 17 éves fiú vagyok. Megpróbálom leírni a problémát a családommal, és a családtagjaimmal is. Leszögezem az elején, nagyon szeretem a családom,csak csupán idegbeteg leszek ha ez így folytatódik. A családom: 3-an vagyunk. Apu, Anyu, és én. Van egy nővérem, de ő elköltözött. A hét nagy részén anyummal vagyok mert apa dolgozik messze innen. Hétvégén jön haza. A családban igazából egyfajta hierarchia működik ahol mi meglepő, én vagyok a csicska. Nincs mit szépíteni. Úgy foglalkoznak velem, mint egy utolsó drogos emberrel. Pedig nem vagyok rossz gyerek. Még csak részeg se szoktam lenni. Anyu Aput, Apu Anyut pártolja mindenbe..Ha tanulmányi eredményről van szó, akkor más gyerek a példa. Ha arról, hogy az a más gyerek milyen nevelést kap, hogy az a más gyerek aki a legjobb barátom, szinte családtag, őt elengedik mindenhova,(Nagyon jól ismerik egymást Anyuék, és az ő Szülei.) akkor pedig, nem érdekel más gyerek.. Igazából, a családomat felszínesen leírtam. Jöjjenek a problémák: Anyukám: Anyukám egy olyan személyiség, 17 év alatt rájöttem, aki abban leli örömét, hogy másoknak parancsolgat, másokat irányít. Õ úgy foglalkozik velem, hogy a kötelességeit -ami mintha már egy szabályzat lenne- megcsinálja, és utána egy szavam sem lehet. Főz, mos, takarít, figyel rám, és persze nem utolsó sorban, de nevel. A probléma az, hogy miután elköltözött a nővérem, azóta rajtam csattan minden. Engem irányít, és engem próbál befolyásolni. Nevelésével a probléma az átgondolatlanság. A legnagyobb probléma, hogy mivel ő az Anyám, ezért én köteles vagyok mindent megtenni, és nem vissza kérdezni hogy miért?. Ezen az elven nevel. Egy két példa erre: -Jogosítványom van 3 hónapja. Télen szereztem meg. Ha elakartam vinni az autót, a kifogás a csúszós út, és a tapasztalatlanság. "Majd nyáron szerzel tapasztalatot, ha jó idő lesz mész és akkor télen is elviheted." Hozzáteszem, ha együtt mentünk mindig én vezettem. Megjött a jó idő, mindenfelé csajok és szeretnék kicsit kocsikázni. Anyu, elmehetek a városba kerülni egyet? 20 perc és jövök... Nem!Szó se lehet róla.. De anya, eddig az volt hogy nincs tapasztalatom.. Nem érdekel, azt mondtam hogy nem akkor nem. Ezek után maradjak csöndbe, mert ő az Anyám és azt kell csinálnom amit mond. Ami idegesítő az csupán annyi, hogy ő maga sem tudja hogy miért.. de nem, mert ő az Anyám, és ő azt mondta.. Na meg ugye milyen jó kib.szni a gyerekkel.. Anyukámról nagy vonalakba ennyit. A legfőbb probléma ez, amit leírtam. Apa: Na hát Apukám egy külön műfaj. Õ engedékeny, de igazából egy papucs, és amit anyám enged, az a szent és sérthetetlen, többet ő nem enged. Ha kérném tőle a kocsit akkor anyáddal beszéld meg. Anyám pedig hát... na mindegy. Apámmal ma nagyon csúnyán összevesztem. Egyre jobban, kezdem megutálni a viselkedését. A mai napi vita: 13:30: Hazajövök az iskolából, apu segítsek e? Erre a válasz: Úgy se segítesz, akkor minek kérdezed? Jó, hát erre mit mondjak? Ha meg kérsz megcsinálom.. 14:00.Anyumért menjünk el a munkahelyre. Oké, én vezettem. Belemajmolt a vezetésbe, hogy mit hogyan csináljak. Nem segítő képen, inkább ilyen nagymenő stílus, hogy "hova mész már, nem tudsz bekanyarodni.." Simán kanyarodtam, gigszer egy szál sem.Kérdezem hogy mikor végez anya? Mondja hogy kettőkor.. Mondom neki , akkor ráértünk volna később is elindulni. Nem volt benne semmi olyan, hogy fuu de belehalok, hogy itt várok, csak megjegyeztem.. Erre ő: " Belenehaljál már hogy itt vagy... " . Ekkor a következő párbeszéd játszódott le : Idézem: "Bele ne haljál már hogy itt vagy.. Ne forgasd ki a szavaim, nem azt mondtam hogy belehalok, csak mondtam. Hogy beszélsz velem ?! Mert mit mondtam? Fogd be a pofádat! Nem pofám van, hanem arcom. Kussoljál, mert aládrugok itt olyat hogy ittmaradsz. Na és igen, itt ültem be a kocsiba. Nem azért, mert megijedtem, nem azért mert megfordult a fejemben, hogy elkezdek én is kakaskodni. Inkább beültem, mert vérszemet kaptam, és elborult az agyam. Ettől félek, hogy nagykoromban ez durvább lesz, és mindnenek ugrok ha szólnak.. Aztán megjött Édesanyám. Be szált a kocsiba, hátra. Mellé apám, hát miért is ne?? nem ül mellém, mert én vagyok a sz.r. Úton megkérdezi Anyu, hogy min vesztünk össze? Mondom semmin.. Erre apám: "nem lehet a fiadhoz hozzá szólni, szokáshoz híven. " Hát oké, ezt is lenyeltem. Aztán apámmal még az a baj, hogy mindent próbál ugy csinálni, hogy Anyámnak jó legyen. Ha ezzel engem bánt, akkor is. Mindent neki hisz el, mindenben engem okol. Ha van kint az udvaron, egy rohadt nejlon szatyor, vagy épen egy villáskulcsot kinthagytam az asztalon, mert szereltem. Akkor ő azt napokig elnézi. Aztán elrakja, és jön azzal, hogy én is megcsinálhattam volna. Kérdezem, hogy szóltál hogy a sarokba ott van egy szatyor ami szurja a szemed és vidd ki? " Ja hogy neked szólni kell 18 évesen, ne hogy szoljak már.. észre vehetnéd. " Néma gyereknek, anyja sem.. Lényegében ennyi a családom. Magamról annyit, hogy a tanulmányi átlagom ami kifogásolható. Van elégtelenem, de már javítok. Nem iszok, nem cigizek, nem drogozok. Barátokkal vagyok ha itthon már nem tudok meglenni, vagy épen elmegyek és csajok után koslatok. Mint egy értelmes 17 éves. Barátaim, jó gyereknek meg jófejnek tartanak. Legjobb barátom pedig sajnál... a kocsira visszatérve.. Azért ezt hozom fel, mert sokszor megkapom ezt, hogy jajj Xy -nak se adják oda.. De.. Xy maga mondja, hogy ő is idegbajos lenne ha ezt csinálnák a szülei.. De neki nem csinálják ezt, és ezért nagyon is irigyelem őt.. Lényegében ennyi. Kérdésem annyi lenne, hogy szerintetek harcoljak a jobb családért, megéri? Vagy meneküljek el? Talán hagyjam a p.csába?

Legjobb válasz: Amit leírtál abból nem az jön le,hogy rossz a családod.Persze apukád csúnyán beszél de te sem vagy tökéletes sztem.Örülj a családodnak amíg van.

Amit leírtál abból nem az jön le, hogy rossz a családod.Persze apukád csúnyán beszél de te sem vagy tökéletes sztem.Örülj a családodnak amíg van.
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem kéne ez az erõltetett, hierarchia hogy mindig a gyerek szívjon, mert a szülei kenyerét eszi... Máshol miért nincs ez? Miért csak itt nálunk... ?
nem érdemes harcolnod. tapasztalat. nekik teljesen másképp jár az agyuk. én 25 éves lány vagyok, velük élek de csak mert nincs hova mennem, a mai lehetöségek szinte ellehetetlenitik a dolgokat, na meg anyumat imádom. de apám hasonlo. nekem is az volt hogy nem lehet hozzámszolni holott ö volt idegbajos, és neki szar a hangneme. ki nem állhatja a stilusom, a felfogásom, neki örökre egy semmirekellö lusta dög leszek. ha egész nap taaritunk akkor se csináltunk semmit szerinte. régi szokása az volt amit szerencsére elhagyott hogy ha nem pakoltuk ela kivasalt összehajtogatott ruhát, leboritotta. ha nem vittük ki a szemetet, kiboritotta a konyha közepébe. ha véletlenül a szobámba felejtettem a kajamaradékos tányéromat, a párnámra boritotta. ma már csak maradt a soha nem csinálunk semmit elv. fogalmam nincs mit eszik benne anyám de nem tudok velük mit csinálni.apámmal oylan szinten összevezstem hogy még egy sziát se mondunk. konkrétan levegönek nézzük egymást ami nekem kész paradicsom igy nem tud mibe belekötni, morgolodhat magában. és ugyanez hogy elnézzük hogy ez meg az ott van és nem vagyunk képesek elrakni pedig neki szurja a szemét. de ö nem csinálja meg mert az nöi munka. csak ezzel az a baj hogy ami férfimunka, azt se csinálja meg. ha fel kéne furni valamit nekiáll hisztizni hogy ilyen szarságokkal kell foglalkoznia, ha meg idehivunk valakit hogy akkor felfurja egy haver vagy szomszéd akkor meg mit képzelünk hogy másokkal csináltatjuk meg. neki csak a munka számit, kikapcsolodás nulla.hétvégén is csak a melo. szoval nem vagy egyedül.csak nekem könnyebb mert anyu sincs azon az elven mint ö. ha ö is ilyen lenne, már biztos elmenekültem volna. hogy hova nem tudom de ennél még a halál is jobb lenne, ha mindketten utálnának. ja és megmondtam apámnak hogy gyülölöm, és a normális reakcio helyett hogy ugyan mit ronthatott el hogy ezt érzem, közölte hogy ez is az én hibám hogy igy gondolom.röhej. de rájöttem hogy neki nagyon furán forog az agya, mindent máshogy fog fel és nem érti mit akarok. elvárja hogy tiszteljük és becsüljük meg mert ö dolgozik(persze mi neeeem) de nem fogja fle hogy tiszteletet és megbecsülést csak önzetlenségért lehet kapni. ö meg erre képtelen. másoknak szivesen segit nekünk nem mert nem érdemeljük meg. szoval szerintem menekülj ha teheted. itt nem gyözhetsz. ök egy másik világ.
Nekem roppant ellenszenves, ahogy apukád beszél veled, akármit is tettél/volna, mert nem tettél semmit. Sajnos a szülõséghez nem kell engedély és nem kell tanulni, mindenkinek joga van gyereket "nevelni" olyan rosszul, ahogy neki tetszik. De te mindig gondolj arra, hogy szeretnek és te is szereted õket. Ez meg nem árthat. Ha ugrik az egyik fél, arra meg ugrik a másik, akkor sosem lesz vége a vitának és apróságból nagy sértések válnak. Próbálj meg legközelebb egy ilyen szituban mosolyogni és azt mondani, bocs. Bocs, nem is arra gondoltam, félre értettél, vagy bocs, elrakom stb. Lehet, hogy a válasz szintén mosoly lesz. Ami a legfontosabb, hogy igaz az a törvényszerûség, hogy az ember amit kifelé ad, kb azt kapja vissza.
Nem értem a problémád. Ez egy fasza család.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, elolvastam mindet. Hasznát veszem. Anyukám nekem sem enged az igazából, ha veszekszünk valamin, õ elmondja mit akar és téma lezárva.. Köszönöm még egyszer !

Miért ilyen a családom? Bővebben alul.

22 éves f?iskolás lány vagyok. Testvérem nincs, apukámmal és anyukámmal élek együtt. Eléggé magamba forduló lettem, szüleimmel gyakorlatilag az elmúlt 22 év alatt semmi emlékem nem született, max 10-11 éves koromban 1-1 szebb emlék.... 45 évesek mindketten, szóval még fiatalok, egyik sem iszik, anyukám szellemi munkát végez, míg apukám fizikait,de megterhel?nek nem mondható. A problémám az, hogy egyszer?en nem tudok kommunikálni a családommal, sose voltunk sehol kikapcsolódni, lehetetlen velük bármit is kezdeni, néha úgy elmennék velük sétálni, elnyalni egy fagyit, vagy leülni beszélgetni kicsit. Anyukámmal ez néha megszokott történni, de apával nem, ha kérdek t?le valamit, többnyire egy "nem tudom" a válasz, ha mesélek neki kicsit az életemr?l, akkor le tud egy "aha"-val. Nem tud rólam semmit, nem tudja ki tetszik, mi a célom az életbe, hány gyereket szeretnék, egyáltalán azt sem kérdi meg soha, hogy hogy érzem magam, hogy telt a napom stb. Anyával kb 5 éve azt érezzük, hogy nem szeret minket. Pl bementem multkor a szobájukba "barátkozni" a vb ideje alatt, kérdezgettem a meccsr?l, ki játszik, kinek szurkol, erre azt válaszolta hogy "nem tudom"... ott is hagytam, nem láttam tovább értelmét hogy er?ltessem a beszélgetést. Anya szintén így áll apához, megy beszélgetni, bújna hozzá, apa vagy ellöki vagy nem válaszol a kérdéseire. Ez már évek óta megy, pedig mi nem bántottuk meg semmivel ?t, anya diplomás, én szintén az leszek, azt sem lehetne mondani hogy semmirekell?ek vagyunk. Apának ami mostanába fontos, az az hogy minden nap egyen édességet (elég telt sajnos), illetve az, hogy elég barna-e a b?re, és hogy mikor mehet szoliba ...

Legjobb válasz: Nem a családodon kéne siránkozni. Õket készen kapod. Ennyi idõs korban már a saját családod kéne alakítani akikkel boldog lehetsz. Barátok, párkapcsolat stb. Nem azt kéne várni hogy majd õk jobbak lesznek. Már saját életed kéne hogy legyen.

Nem a családodon kéne siránkozni. Õket készen kapod. Ennyi idõs korban már a saját családod kéne alakítani akikkel boldog lehetsz. Barátok, párkapcsolat stb. Nem azt kéne várni hogy majd õk jobbak lesznek. Már saját életed kéne hogy legyen.
Szia, hát nem könnyû a helyzeted, sztem próbálj meg barátokat szerezni, új hobbikat keresni, társaságba járni, anyukáddal kettesben is elmehettek valahova. Vagy otthonra is szervezhetsz valamit, társasjáték, vagy ha anyukás fõzz menj oda, segíts neki, mesélj nekik magadról, akkor is ha elõször nem érdeklõdnek. Mondjuk ez szomorú...:( Nem lehet, hogy apukádnak van valakije? Miért jár pszichológushoz? Mi a baja? errõl már kérdezted?
hát nézd. nekem elváltak a szüleim már régebben anyával élek. nekem igy jó. mondjuk jólenne ha apa is velünk élne de ez már lehetetlen. szoktunk veszekedni anyámmal de amúgy rendben vagyunk. én megértem a problémádat teljes mértékben. le kellene ülnötök hárman megbeszélni ezt az egészet hogy ha nem is akarnak kimozdulni legalább néha nézettek meg együtt egy filmet vagy valami. valahogyan beszélned kell velük. tudom hogy nehéz de muszáj lesz. anyukáddal próbálj beszélni apuddal. ilyet meg nbe mondj hogy utál titeket. hiszen akkor nem lenne veletek. biztos hogy szeret titeket nyugodj meg. szóval mindenképpen beszélj velük.és ha igy se menne kérj egy közeli rokonodtól segítséget hátha rá hallgatnak. remélem segítettem. puszi. 16/L
A kérdező hozzászólása: a pszichológus depresszióval kezelte, most csak gyógyszer íratás miatt megyünk hozzá, különbözõ depresszió elleni gyógyszert szed, ill. rivotrilt.
A kérdező hozzászólása: még valami, ami lényeges lehet: folyamatosan eltûnik a pénz, megkapja a fizetését, illetve azt amit dolgozik, 2 nap múlva nincs meg a pénz, anyának azt hazudja, hogy csekket fizetett belõle, aztán pár hét múlva jönnek a felszólításaink... mint írtam, jól élünk, de sajnos olyanokra költ amikre nincs szükség, és más fontosabb dolgokat hanyagol pl minek egy vásárlás alkalmával 10 csomag cukrot, és 5 jégkrémet venni(nem túlzok!!) hogyha tudja, hogy a telefonszámlánk nincs befizetve?
Akkor sztem van valakije, de ezt nyilván nem fogja bevallani, ehhez nem elég egyenes a leírtak alapján...Meg egyébként is ez így kényelmes neki. Ha nem jó ez a helyzet és úgy érzed, hogy nem is tudsz ellene mit tenni, akkor pedig neketek kellene elhagyni õt anyukáddal, persze ez nem egyszerû, de ha nem tudjátok apukáddal máshogy megbeszélni, akkor muszáj változtatni. Anyukád is fiatal még, keressen magának mást, aki szereti, ne legyetek boldogtalanok. Vagy esetleg beszélgetjetnétek apukáddal, hogy miért depressziós, vszleg õ sem bolgod akkor ebben a helyzetben, lehet, h a munkája miatt is vagy azért mert mást szeret, csak nem tud változtatni, mindenkinek jobb lenne, ha megbeszélnétek és ha máshogy nem megy, menjen mindenki a maga útjára.
Figyelj és amíg nincs munkád stb, addig nem lehet saját életed, hobbid, barátaid, párod? Ez azért nem így megy. Hidd el, a szüleid nem fognak megváltozni.
A kérdező hozzászólása: de azért mikor kicsi voltam jó volt minden .... mindig büszkélkedtem hogy milyen jó a családom, nézegettem 2001es karácsonyi képeket amin apával vagyunk, faragja a ceruzáim stb ... :S lehet hobbym stb, van is pl szeretek rajzolni, olvasgatni, barátokkal lenni, mindenféle tudományos dolgokkal foglalkozni, de azért a család az család, és szükségem lenne rájuk, egész tini koromban szükségem lett volna, mert a problémáimat nincs kivel megbeszélni, azért a barátaim nem tudnak olyan tanácsokat adni, amiket tapasztaltabb emberek igen. Sok dolog fáj, például térd sérült vagyok, mûtötték a térdem sokat, és van mikor csak lábujjhegyen tudok közlekedni, mert ha telitalppal járok, akkor húzódik a térdem, és múltkor apa beszólt nekem, hogy mit képzelek magamról, minek járok lábujjhegyen, mint valami nagy nõ .... hát egyáltalán nem vagyok nagy nõ, nem is nézek ki úgy, és a viselkedésem sem olyan, elmagyaráztam hogy fáj a lábam néha kegyetlenül, magamnak kezelem, de fõleg idõváltozáskor csak úgy tudok járni... erre kaptam megint a flegma "aha"-kat .... de igazatok van, új életet kell kezdenem amiben én vagyok a fõszereplõ, csak rossz h a jövõmet illetõen semmi támogatást, semmi jó szót nem kapok tõle ... hogy csináld, ügyes vagy, büszke vagyok rád kislányom.... semmi .....
Megválaszoltad teher vagy neki, anyukád meg rabszolga a pénz meg kell a szeretõre, ennyi, lépj tovább, ez csak rsszabb lesz, állj a lábadra bármennyire is fáj.

Mit vétettem? Miért ilyen a családom? Miért ennyire reménytelenül buták? Miért rossz az életem minden erőlködésem ellenére is? Ilyen helyzetben jobb a halál?

Elnézést az össze-visszaságért ,de nem tudokl fogalmazni. Elegem van a családomból. Kezdjük a múlttal..anyám türelmetlen volt velem mindig is..kicsibabaként,ha sírtam inkább az ágyhoz vágott vagy odaültetett a tv elé--ezeket f?leg a nagyszüleimt?l tudom. Vannak emlékeim 3-4 évesen..mindig sírtam a mama után utáltam s?t egyenes gy?löltem otthon lenni anyám azért is megvert,ha nem találtama csörg? mobiltelefonját..Mindig kinevettek és a SEMMIRE sem neveltek. Apám volt az,aki mindig kinevetett cikizett..mindenért..senkivel nem tudtam megosztani az érzéseim. Emlékszem oviban vertek a társaim..és zsaorltak,hogyha ezt és ezt nem cisnálom akkor megvernek meg ilyenek..Elmondtam otthon..megtudták az óvón?k és a szüleimmel együtt kiröhögtek:( Volt egy közös cég itthon ,amiben apám csalt és börtönbe került de letették az óvadékot és kijött blabla.. De eléggé alkoholista akkor is és most is. Velünk él még egy rokonunk a kresztanyám ,akinek egy ideig munkája se volt... Na a lényeg,hogy mindig is rosszul bántak velem..Tegyük fel megbocsátottam ezekért..bár még mindig sírhatnékom van,ha ezek eszembejutnak. Jelen helyzetben csak rosszabbodott a helyzet. Apám még mindig iszik..már olyan si el?fordult,hogy nem ment munkába ez miatt. Anyám pedig kur.álkidok.. Éjszakánként dugja egy nála 10 évvel fiatalabb pali.. Még mindig nem nevel.. Nem f?z alig cisnál valamit..megeszi a kosza házat kb. A kresztanyám még mindig velünk él..mosmár van állása de még mindig sunyiskodik és a pénz is mindig elt?nik meg hazudozik.. de nem bántom..? legalább f?z és kitakarítja néhanapjána házat..bár amióta munkája van..ezekre [email protected] mindenki.. Annyira buták a szüleim..van nekik egy ilyen szép kártya nev? vlamilyük és elmekizik meg ilyenek.. Közbe éhezünk.. a wc-t nem lehet lehúzni a kádból vödörrel kell lemerni a vizet..eleve november közepéig nem volt melegvíz se f?tés .. tavaly télen hónapokig meg voltam fázva...nincs étel meg semmi ! Anyám és apám állandóan veszekednek..amit tavazsszal m?veltek..én elszökem inkább csöveztem kint éjszaka.. Nem bírom ezt! ELEGEM VAN!! Én próbálok segíteni,de nem is hisznek nekem nem hallgatnak meg.. és nem bírom!!!!!! Nem szeret senki már ilyne pánikbetegségeim vannak éjszakánként nem bírok aludni,mert halálfélelmem van meg ilyenek.. Pszichológushoz nem engednek..Mit csináljak?

Legjobb válasz: Fiú vagy lány vagy? Hány éves vagy? Nagyszüleid nem tudnak segíteni?

Fiú vagy lány vagy? Hány éves vagy? Nagyszüleid nem tudnak segíteni?
Menj el közvetlenül az iskolapszichológushoz, vagy a családsegítõbe a pszichológushoz, mindkettõ teljesen ingyenes. Aztán nézz körül, van-e kollégiumi ellátás. Vagy beszélj a nagyszülõkkel, hogy hozzájuk nem tudsz e költözni.oké hogy a nagypapa sajnos beteg, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs -e egy üres szobájuk, ahova beköltözhetsz, és segítenél a ház körüli teendõkben.
megérte tanulni? ha tanultál volna, akkor elõrehozott emelt érettségit letetted volna angolból, felér egy nyelvvizsgával 60% felett. érettségi ingyenes, 12. év végén megcsinálod. aztán elmész koliba, egyetem, mellette dolgozol.
Ne beszélj így légyszíves, amikor mindenki segítõ szándékkal írt neked!
Felteszem, iskolás vagy még. Ebben az esetben beszélj az osztályfõnököddel, így akár tanítási idõben el tudsz menni a kijelölt iskolapszichológushoz. Onnan pedig õk már tudni fogják, hogy ilyen helyzetben mi a teendõ.
Hány éves vagy? Nem tudsz dolgozni, a nagyszülõkhöz költözni, szobát bérelni, kollégiumba menni?
hány éves vagy? tanulsz még? így könnyebben tudunk segíteni.
A kérdező hozzászólása: 17.. nagszükõk nem tudnak többet segíteni a papa szívbeteg és nem terhelhetem ilyennel.. nincs érettségim nincs nyelvvizsgám nem is lesz rá pénz.. dolgozni menjek?? de akkor életem végégig ülhetek egy tescoba vagy egy mekibe..HA FELVEZSNEK ODA!! magyarul munkanélküli és csöves leszek!! MEGÉRTE TANULNI [email protected]ÁTOK MEG!
17 vagy, ha valóban jól tanulsz, akkor be tudod látni, hogy egy év múlva szépen leérettségizel. Utána vagy elvégzel egy ingyenes OKJ-s képzést és szakmát tanulsz, mellette általában lehet már dolgozni valamit, vagy akár egyetemet is választhatsz. Bár szerintem többre mész egy jó szakmával, az gyorsabban meg is van, mint egy egyetem, és elkezdhetsz vele dolgozni. Ha utóbb diplomát szeretnél, az már mehet akkor is, ha kicsit összeszedted magad anyagilag a szakmáddal. Csinálni ennyit tudsz, ha 17 évet kibírtál így, akkor már a maradék egyet ki kell húzni valahogy.
Írtunk neked ötleteket, de nem is reagálsz rá, csak hajtod a magadét, hogy kitûnõ tanuló vagy ugyan de nem megy sem az érettségi, sem a nyelvvizsga. Segítséget szeretnél vagy csak kiönteni a lelkedet? Az utóbbival sincs baj, csak akkor más a felállás, akkor is szívesen meghallgatunk, csak nem adjuk az ötleteket!
család segítõ, kérvényezd, hogy kerülj állami gondozásba, ott támogatnak, és 23 éves korodig lesz fedél a fejed felett , tudsz tanulni és lehet belõled valami
A kérdező hozzászólása: Én jó tanuló voltam/vagyok! kitûnõ volam számos dicsérettel általánosban és most is egy igen erõs suliban 4, 6-4, 8 között van az átlagom.. Az angol nagyon rosszul megy , ha beleszakadok sem tudom jobban 3masnál.. általába megkapom a 4est mert a szavakat megtanulom 5re.. de nincs pénz nyevlvizsga segítõre se külön tanárra..az angol tanûáraim meg nem segítettek soha:S.. a nyelvvizsga is 5rongy.. az éretsségit meg nem tudnám letenni, mert nagyon nem megy ez az egész..
A kérdező hozzászólása: az osztálíyfõnököm leszarja én már mondtam neki dolgokat.. leszarja elsunnyog mindent és továbbáll
Azért nemcsak anyukád trehány, neked sem esne le a gyûrû az ujjadról, ha kitakarítanál hétvégente. 17 éves vagy és "megeszi a kosz a házat"? Az a te szégyened is. Egypár egyszerûbb vacsit is segíthetnél keresztanyuddal megcsinálni, és egy idõ múlva már egyedül is tudnál fõzni. Vagy nyekeregsz és panaszkodsz, vagy segítesz magadon, ha már ilyen fura család jutott.

Miért ilyen a családom velem? Mit tegyek ellene? Mit gondoltok

Arról van szó, hogy a családom eléggé ízé velem.

Legjobb válasz: 1, ha aszüleid, nõvéred, nagyszüleid nem képesek megérteni téged, akkor emocionálisan ( lelkileg) nem érett emberek. Mivel ez régóta így van, nem tudsz vele mit csinálni. DE gondolj a jövõre. MIkor majd érettségi után felvesznek valami jó suliba, és te otthagyod õket, le fog esni az álluk. Hogy miért ilyenek? Vagy mert a testvéred egyszerre gonosz, és okos, és simán átveri õket (tanulj, tanulj, tanulj. Most érettségiztem, olyan laza, már 8.-ban meg tudtam volna csinálni. Vagy nem lehet, hogy egyszerûen nem terveztek téged a szülaid, esetleg nem olyan nemû/kiézetû vagy, mint kéne? Azért van bátorságom leírni, mert bár én vok az idõsebb, de "csak" lány lettem. Butaság emiatt értékelni bátkit. 2, nem õk a lényeg, hanem TE. Erõsítsd meg magad szívedben, észben, testiekben (KITARTÁS, SZORGALOM, amúgy se az ész a fontos) és elnyered jutalmad Ill ne foglalkozz velük. Túléled.

1, ha aszüleid, nõvéred, nagyszüleid nem képesek megérteni téged, akkor emocionálisan ( lelkileg) nem érett emberek. Mivel ez régóta így van, nem tudsz vele mit csinálni. DE gondolj a jövõre. MIkor majd érettségi után felvesznek valami jó suliba, és te otthagyod õket, le fog esni az álluk. Hogy miért ilyenek? Vagy mert a testvéred egyszerre gonosz, és okos, és simán átveri õket (tanulj, tanulj, tanulj. Most érettségiztem, olyan laza, már 8.-ban meg tudtam volna csinálni. Vagy nem lehet, hogy egyszerûen nem terveztek téged a szülaid, esetleg nem olyan nemû/kiézetû vagy, mint kéne? Azért van bátorságom leírni, mert bár én vok az idõsebb, de "csak" lány lettem. Butaság emiatt értékelni bátkit. 2, nem õk a lényeg, hanem TE. Erõsítsd meg magad szívedben, észben, testiekben (KITARTÁS, SZORGALOM, amúgy se az ész a fontos) és elnyered jutalmad Ill ne foglalkozz velük. Túléled.
Együtt érzek veled, nekem is ilyen az anyukám (mert nekem elváltak a szüleim), nálam is az öcsém a minden a 2, 4-es átlaggal én a 4, 1-gyel nem vagyok jo... õ anyura baszik mégis õ a jo én mindig segitek midnig én vagyok minenért a rossz... sajnos nem tudunk ellene mit tenni amég nem tudunk máshova menni. Várom már hogy végezzek a sulival legyen munkám dolgozzak és lelépjek innen. 18L
Mind igaz lehet, amit elsõ válaszoló írt. Mégis azt mondom: próbálj nem haragos lenni - tudom, nehéz ilyen helyzetben - de hátha mégis sok mosollyara és kedvességre felfigyelnének. Persze, a megjátszás nehéz, rossz és átlátszó dolog, szóval úgy kellene, hogy szeresd õket igazából. Nézd, olyan sok szeretetlenség van a családokban. Mi lenne, ha te lennél a kivétel, és azt mondanád: ha nem szeretnek, sebaj, majd én szeretm õket! Vélgülis családtagjaid. Tegyél egy próbát. 3-4 hónapig nehéz lesz, onnan kezdve majd kezd bejönni az eredmény.

Miért ilyen a családom?

Ne értsetek félre, örülök, hogy van családom csak ezek a dolgok nagyon tudnak idegesíteni és muszáj elmondanom valakinek ha már velük nem tudom megbeszélni. Szóval elég érdekes családom van. Apukám két testvérén és 2 unokatesómon kívül senkivel nem tartjuk a kapcsolatot, max évente 1-2x még apukám valami rokonai jönnek vagy mi megyünk. Ezen kívül senki a családból. Barátaik se nagyon vannak mert akárhányszor elhívták őket valahova nekik éppen sose volt kedvük menni, pedig ilyen régi barátokról volt szó, kb 3 éve összebarátkoztak egy másik családdal és kb 2 hetente összeülnek pár órára. A régebbi barátaik megunták őket, szinte már nem is beszélgetnek, eltávolodtak és a szüleim ezzel tisztában vannak hogy mi az oka. Nem értem őket, hogy nekik ez mért jó. Mindig azon idegeskednek, hogy nincs pénz meg ilyenek, ahelyett, hogy élveznék egy kicsit az életet. Persze ne szarják le de nem kéne mindig ezen görcsölni mert attól nem lesz jobb és pénz se lesz. Apukám dolgozik, anyámnak egy ideje nincs munkahelye mert nem talál, így itthon van egész nap de mellette főz, takarít, rendbe tartja az udvart meg minden. Nyaralni sose voltunk mert gondolom a pénz nem engedi, néha elmentünk ide-oda de hát az is olyan jó 5-8 éve volt, ráadásul csak egy állatkert, barlang meg ilyenek. Egynapos. Pedig a kaja felét mindig a kutya eszi meg, nem halnánk bele ha párszor nem főzne és akkor még abból is gyűlne össze amiből el tudnánk menni valahová, de olyan helyek is vannak amik tök olcsók vagy egyáltalán nem kell fizetni de úgyis találnak mindenre kifogást. A következő dolog az, hogy nálunk már 6-7 órakor este van, más meg ilyenkor kezd élni, mi meg már a szobáinkban vagyunk legtöbbször. Járok futni este és félt 10 vagy 10-kor érek haza és nem lehet normálisan zuhanyozni mert kicsi a ház és hallja mindenki. Semmit nem lehet csinálni nagyanyám miatt, ha kicsit hangosabban beszélünk a barátnőmmel (aki pont ezért nem aludhat itt) vagy hangosabban hallgatom a zenét stb, anyám egyből jön, hogy halkítsam le. A boltba is korán reggel, 8 óra körül megy, pedig simán mehetnénk délután vagy este is, főzni is mindig délelőtt főz, ezt is megtehetnénk később de ha már esetleg valahonnan később ér haza vagy valami "elveszi az idejét" és 11 körül vagy délben ér haza akkor már nem is főz, vagy ha van kedve összedob valamit. Nem értem miért... hol van az előírva, hogy mindent le kell tudni délig?! A nap 24 órájában csak pakol és pakol. Elegem van, hogy mindennek mindig centire pontosan ugyanott kell lenni. Jó, legalább nincs kupi de ha a szobámban egy dobozt átrakok a szoba másik sarkába akkor ő azt vissza viszi a "helyére", mondom az ott miért nem jó? Csak. Az íróasztalomról is csak folyamatosan pakol el mindent a fiókba utána meg ha valamiért kihúzza a fiókot az van, hogy úristen, mi van ebbe a fiókba. Nem én pakolok bele. Így tűnnek el dolgaim, hogy állandóan pakol és elfelejti hogy hova és amikor rajtam keresi mondom, hogy ő rakta el de csak mondja a magáét, aztán kiderül, hogy nekem van igazam. Apámmal nem lenne amúgy baj, csak anyám lehúzza meg néha ő is a kifogásokat keresi. Nekem hiányzik egy kis élet így családon belül de nem lehet megbeszélni mert tudják, hogy mi a helyzet de úgy látszik nem akarnak tenni ellene. Gyakran járok egy barátnőmhöz, ott is szoktam aludni néha és sokkal jobb. Nagyjából azt csinálunk amit akarunk, beszélgethetünk, röhöghetünk egész éjszaka, a szülei is felvannak sokáig, a szüleinek a barátai is ott vannak éjfél utánig meg ilyenek. Mindent akkor csinálnak amikor akarnak vagy amikor eszükbe jut. Nálunk meg olyan szar minden és elegem van ebből. Itthon úgy érzem magam mintha vendégségbe lennék. Mit tegyek? 16/L

Legjobb válasz: Mert egy traktor vagy bocs! ;D

Mert egy traktor vagy bocs! ;D
A kérdező hozzászólása: Hol hagytad a humorod? :)
Hát azt meg kell értened, hogy a mai világban nagyon nehéz megélni, mi sem voltunk még szinte sehol nyaralni, és hidd el vannak ennél sokkal rosszabb helyzetûek is, és amíg te nem dolgozol, ezen nem nagyon tudsz változtatni. Másrészt: miért anyukád pakol a te saját szobádban is? Szerintem az magánterület, én nem szeretem ha hozzányúlnak a cuccaimhoz, úgyhogy ezt beszéld meg anyuddal, hogy hagyjon neked egy kis teret. Viszont úgy látom a szüleid elég maradiak és ragaszkodnak a régi szabályokhoz, annyit tehetsz hogy megpróbálod megbeszélni velük, ha nem megy akkor menj el koleszba vagy ha 18 leszel költözz albérletbe addig meg bírd ki valahogy, jobb ötletem egyenlõre nincs :/
A kérdező hozzászólása: Értem én, hogy nincs pénz mindenre de meg lehetne oldani ha cigire, kerti tóba kellékekre, fára, virágokra meg egyéb dolgokra van pénz akkor legalább csak egyetlen egyszer mennénk el úgy, hogy nem alszunk itthon. Vagy már beérném az egynapossal is. A környéken nincs sok lehetõség de koliba se mehettem volna, egyrészt a pénz miatt, másrészt mert legyek szemelõtt és van a városunkban iskola. A szobámmal nem tudok mit csinálni, ki nem tilthatom õket. Pedig néha nappalinak használják és nálam vannak de néha idegesítõ.
Elõzõ vagyok, úgy látom hogy a leírtak alapján hiába próbálnád megbeszélni velük, nem érnél el vele semmit. Az a gond, hogy ismerek hozzájuk hasonló embereket akik mennek a saját fejük után és tényleg nem hallgatnak senkire. Viszont azt tényleg megmondhatod, hogy az a te saját szobád, és ha tetszik ha nem, nem fogják nappalinak használni és majd te elrendezed a dolgaidat. 16 évesen ennyi beleszólásod csak lehet.. Amúgy írhatsz nyugodtan ha van kedved, 16 vagyok és lány :)

Miért ilyen a családom?

Egyszer?en úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek, mert az összes családtagom tesz a véleményemre, senki sem segít nekem, inkább hátráltatnak a vágyaimban, mindenki a maga igazát fújja, másra nincs tekintettel.Elegem van,hogy emberszámba sem vesznek, pedig 21 éves vagyok, de nekem nincs önálló akaratom, nem lehet.Azért érnek kudarcok, mert amikor szeretnék megtanulni valamit, nem segítenek, aztán amikor nem sikerül, kinevetnek és mondják, hogy ,,na látod-látod".És annyira rosszul esik a viselkedésük, hogy egyszer?en semminek nem látom már értelmét.Ti is voltatok már így rokonaitokkal?

Legjobb válasz: Megértelek.Én is szoktam lenni hasonló helyzetben.Hiába vannak céljaim próbálok optimista lenni inkább csak azt hallom úgysem lesz semmi jó majd mész a gyárba...Hát elhiheted hogy ez nem motivál kicsit sem!De örülök hogy legalább én ilyen vagyok hogy nem adom fel te se add fel.Ragaszkodj a véleményedhez és hangoztasd is.És mindig tudd ha elértél vmit hogy nem az számít ha mások kinevetnek legalább magadnak bizonyítottál vmit ha másnak nem is.és csak ez a fontos.

Megértelek.Én is szoktam lenni hasonló helyzetben.Hiába vannak céljaim próbálok optimista lenni inkább csak azt hallom úgysem lesz semmi jó majd mész a gyárba...Hát elhiheted hogy ez nem motivál kicsit sem!De örülök hogy legalább én ilyen vagyok hogy nem adom fel te se add fel.Ragaszkodj a véleményedhez és hangoztasd is.És mindig tudd ha elértél vmit hogy nem az számít ha mások kinevetnek legalább magadnak bizonyítottál vmit ha másnak nem is.és csak ez a fontos.
Kezdj valamibe önállóan.
Eddig is kb így telt el az életem hogy családi részrõl biztatás vagy bármi lelki segítség nem volt.Most ráadásul barátok terén is elég rossz a helyzet.Mégsem érzem érzem értelmetlennek az életet(persze néha azért elbizonytalanodom).Belegondolok mennyi évem van még változtatni bizonyítani és ez az ami segít.
az én családom is ilyen sajna..:S:S
Kezdj egy olyan dologba, ami tetszik, és ne add fel, csináld a végéig, ne hallgass semmire, csupán magadra. Csak így tudsz valamit elérni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: Utolsó, neked van igazad, ezt fogom tenni. :)

Miért ilyen a családom? Kikészítenek! Nagyon fontos!

Van egy 15 éves húgom, akit nagyon elkényeztettek. Voltak drog ügyei, évek óta cigizik, bulizik - olyankor iszik is - de mégis ő a "kis kedvenc". Van egy olyan szokása hogy lenyúlja a cuccaimat, legyen az ruha, smink, akármi, amiket én a saját pénzemen veszek, ellenben ő, aki kinyög valamit, és máris megkapja. A másik "hobbija" hogy behozza a szobámba a cuccait, majd kijön visítva hogy elloptam, és nála m találta meg, stb.. Holott én elég keveset vagyok otthon, a legtöbb időt a barátomnál töltöm, szóval el venni se tudnám :D Ilyenkor apukám leveszi az ajtóm, ki akar rakni a házból, aljas szemét k*rva vagyok, stb.. :/ Fejfájás miatt orvoshoz, vértvételre viszik (ahol kiderül hogy soha semmi baja). Engem viszont volt hogy hányással és lázzal elküldtek iskolába, és csodálkoztak hogy sokszor vagyok beteg, mert sose tudtam rendesen kigyógyulni. A tesóm kb. 60-65 kg és 160 centi körül van, én is olyan magas vagyok, viszont én 46 kg körül mozgok, és volt hogy beszólt nekem valamit, én nem vitatkoztam vele, ő tovább produkált, mire csak annyit mondtam neki hogy ne magadból indulj ki, nem vettem észre, berontott hozzám, és szájba rúgott, stb.. Ordítottam apának, le se sz*rta, majd mikor a tesóm kiment tőlem, bejött hogy ne rinyáljak, miközben a felső ajkam 2x nagyobb volt, úgy feldagadt, a karomból, számból, orromból ömlött a vér, a szám kívül-belül lila-fekete volt, stb.. Van egy olyan betegségem, hogy beszűrődések vannak több helyen is a gyomromban, + gyulladások, évekig könyörögtem hogy nézessük meg, nagy nehezen rávettem, mikor vissza kellett volna mennem kezelésre nem vitt, holott 39-40 kilós voltam. :( Állandóan azt kapom hogy aljas vagyok, rohadnék meg, stb.. Holott semmit nem csinálok. :O Felhívtak egy diákszövetkezettől hogy van munka, szülővel menjek (hiába vagyok 18) ő nem jön velem, de pénzt vigyek haza, pesten van, és ott eltévedek :/ Pedig napi szinten jár pestre a munkája miatt. A tesóm pasija napi szinten itt van, az nem probléma, de ha az enyém évente 1x átjön (mert kb úgy van nálunk) az baj! Mit tegyek? Bocsi hogy hosszú, de nem bírom :( 18L

Legjobb válasz: mikor rájöttem, hogy nem tudom megverni már tesómat akkor lekaptam egy bõr szíjjat a fogasról és azzal ütöttem ahol értem...szaladt elõlem de még a csattal is levertem neki egyet-kettõt... Kinõttük... nincs bajunk egymással már sõt! nagyon jó testvérek vagyunk és bármikor számíthatunk a másikra... A kamaszkor sajnos ilyen de a szüleid gusztustalanok.

mikor rájöttem, hogy nem tudom megverni már tesómat akkor lekaptam egy bõr szíjjat a fogasról és azzal ütöttem ahol értem...szaladt elõlem de még a csattal is levertem neki egyet-kettõt... Kinõttük... nincs bajunk egymással már sõt! nagyon jó testvérek vagyunk és bármikor számíthatunk a másikra... A kamaszkor sajnos ilyen de a szüleid gusztustalanok.
Ha ennyire rossz a helyzet, nézz valami elköltözési megoldást.Nyáron menj el dolgozni, és próbálj a barátoddal összeköltözni, vagy pár hétre hozzájuk menni ha megteheted.Így meglátnák az õseid hogy tudsz te külön is boldogulni, ha meg nem veszik észre akkor kár értük...

Miert ilyen a csaladom? Hogy tudnek innen elmenni?

Egyszeruen nem birom mar ami itthon megy... Van egy 16 eves tesom, par napja lett 16. 12-14 eves kora ota dohanyzik, azita el nemi eletet, iszik bulizik. Most kezdte a kozepiskolat, de ma mar azzal jott haza hogy nagy lazas, anya nem szolt neki semmit, se mas, pedig tudjak hogy nincs baja. Nekem ful es arcureg gyulladasom van, nekem kulon kervenyr kell benyuhtanom ha beteg vagyok. Most anyanmal ketten olyan hanggal vannak mint 2 oroszlan es engem beszelnek ki. Szokasukhoz hiven. Volt hogy tesom pasija honapokig itt volt, ha az enyem jott az mar problema volt, pedig az enyem tanult, tesome drogozik is. En ha akarnek se cigizhetnek vagy ihatnek alkoholt, mar nem birom hogy engem beszelnek ki allandoan es a hugom mindent megkap. Oke hogy felnott vagyok, ha a koromat nezzuk, de vele mindig is kivetelezve volt. Fejfajassal vittek orvoshoz, mert o nagy beteg. 18L

Legjobb válasz: Az a helyzet, hogy a drága édesanyád kivételezik a húgoddal. Ezzel nagyon nem tudsz mit kezdeni, hacsak le nem ülsz édesanyáddal komolyan elbeszélgetni a problémádról, ámbátor gyanítom, hogy ezt már megpróbáltad.

Az a helyzet, hogy a drága édesanyád kivételezik a húgoddal. Ezzel nagyon nem tudsz mit kezdeni, hacsak le nem ülsz édesanyáddal komolyan elbeszélgetni a problémádról, ámbátor gyanítom, hogy ezt már megpróbáltad.
18 vagy, ez a mázli a sztoriban. Vállalhatsz munkát, betársulhatsz más fiatalokhoz albérletbe, és otthagyhatod a két oroszlánt! Én meg is tenném a helyedben. Aztán azt csinálsz, amit akarsz, és õk is! A tesód élete vakvágányon, anyukád meg ezzel a "szeretettel" tolja le szakadékba. Törõdj magaddal és hagyd õket a francba!
A kérdező hozzászólása: Munkám szerencsére van, igaz csak diák, de jobb mint a semmi :)

A lányom fogta és levagta a hajat tőből elöl! Derékig érő hosszu haja van miért csinal ilyet? A csaladi helyzet miatt lehet v. stressz miatt depresszios mit csináljak vele? Hogy hozzam helyre? Főiskolas

Legjobb válasz: Holnap menjetek el egy fodrászhoz, illetve lehet Pesten valaki fogad még ma is. http://www.lafferton.hu/fodraszat_budapest?gclid=COiX_u2Sj7o.. õk direkt úgy hirdetik magukat, hogy elrontott frizurát hoznak helyre.

Én egyszer levágattam géppel, mert ki akartam próbálni, milyen, dehát én szerettem volna és örültem a pici hajamnak, aztán azóta visszanövesztettem. Azt hittem, a lányodnál is ilyesmi, dehát ha sír miatta, akkor... valószínûleg tényleg valami kattanás, és nem ártana a pszichológus. :( Gondolom, nem sokat ér, de gyorsabban nõ vissza, mint gondolná.
Holnap menjetek el egy fodrászhoz, illetve lehet Pesten valaki fogad még ma is. http://www.lafferton.hu/fodraszat_budapest?gclid=COiX_u2Sj7o.. õk direkt úgy hirdetik magukat, hogy elrontott frizurát hoznak helyre.
Azt hittem kislány, nah de fõiskolásként. Miért ne?
Kérdezd meg tõle miért tette! Mi így honnan tudjuk, lehet kibukott a suli miatt, de az is lehet, hogy elvesztett egy fogadást. Te ismered õt és az életeteket.
Kérdezd meg, miért csinálta. Ha divatból, akkor tartsd tiszteletben, hogy az õ haja. Teljesen mindegy, milyen volt, azt csinál vele fõiskolásként, amit akar. Ha úgy gondolod, hogy depressziós, kérjetek orvosi (!) segítséget. A családi balhékat meg oldjátok meg, nem illik a gyerekre terhelni.
Mármint a lányodat hogy hozd helyre? Fõiskolás, tehát elmúlt 18. Akkor azt csinál a hajával, amit akar, és mivel még a tinikor végén van, elképzelhetõ, hogy csak gyerekes hóbort volt az egész, érzelmi hirtelen felindulás, figyelmeztetés, vagy figyelem felhívás.... Elképzelhetõ, hogy a rá nehezedõ nyomás okozza, de azt tudom, hogy aki valamilyen hasonló dolgot tesz a testével, legyen az akármilyen ártalmatlannak tûnõ is, érzelmi felindulásból kiinduló tettek labilis jellemre utalnak. Ezt sajnos tapasztalatból mondom. Én is labilis voltam. Ma már nem vagyok az:D De sok hozzá hasonló gyerekkel elõfordul, ami nem biztos, hogy a háttere miatt van, lehet, hogy csak ilyen és kész, lehet, hogy csak egy idõszak. Kérdezd meg mért tette, de nagyon komolyra ne fogd, mert még megijed:D
A kérdező hozzászólása: Nagyon gazul néz ki most sir miatta o is mint egy kisgyerek azt mondta azert mert rajott hogy ronda
Felnõtt nõként azt csinál, amit akar. Ha esetleg lelki beteg, akkor küldd el orvoshoz.
A kérdező hozzászólása: Attol félek valami kart tesz meg magaban ugyanis 12 evesen gyogyszereket vett be elmondasa szerint azert mert nem menstrualt es kicsinek velte a mellet. Mi a francot csinaljak ha nem akar pszichologushoz menni?.
Ez az õ dolga.A helyében én elmennék fodrászhoz, és tennék vele valamit.De ez csak haj pár hónap és visszanõ!
A haja az utolsó problémátok most. Sürgõs pszichiátriai/pszichológiai kezelésre van szüksége! MOST! Ne a fõsuli és ne a fodrász legyen az elsõ, hanem a szaksegítség! Mielõbb!
És akkor mi van? A te hajad? Nem. Akkor meg? Majd megnõ. Nem tudom miért kapnak rögtön a szívükhöz az emberek, amint levágja a haját a lányuk :O
Na, azért ÁLLJ! Nehogy már egy fõiskolásnak az anyja bele akarjon szólni bármi módon is a hajviseletébe, az ilyesmit normális ember már középiskolásként sem tûri el. Kérdezõ, a lányod megpróbált valamit, nem jött be, el van keseredve, majd elmegy a fodrászhoz, ha annyira gáz a saját alkotása, és csináltat belõle valami hordható hajzatot...
Ha azért vett be gyógyszert mert nem menstruált és nem nõ a melle magyarázd el neki hogy ez teljesen normális majd megjön neki, nõni fog a melle...

Miért ilyenek? A férjemmel Ausztriába dolgozunk. Most építünk egy családi házat. Erre jönnek a rokonok hogy de jól megy nektek. Valaki már féltékenységből nem is jön hozzánk.

Akit a legjobb barátoknak hittünk oda sem jönnek hozzánk..Pucoltam a krumplit megszólal a nagymamám ne ilyen vastagon kell pucolni azért mert, van pénzetek.!Istenem miért pont a családtagjaim irigykednek? Köszönöm a válaszokat. 25N

Legjobb válasz: Nalunk detto ugyanez van, en is most irtam ki kerdest rola. Nem ertem en sem, de arra jottem ra, hogy ezen irigy emberek ha nincsenek a kozelunkben, nem hianyoznak. Szoval talan ez a megoldas...en azt birom a legjobban, hogy az irigyek kozul senki sem csinalna azt a munkat, amivel a ferjem jol keres, mert nagyon veszelyes, tobbet van tavol, mint velunk, de a fizetese az jo lenne nekik... 23/N

Irigyek ennyi. Nem tudják feldolgozni hogy nektek sikerült. Vagy hogy nektek valami bejött. Munka, befektetés, spórolás, egy jó ajánlat vagy valami ami miatt most jobb nektek. Édesanyám egész életét végig tanulta. Konkrétan az eddigi életét. Egy csomo papírja van és szerzett nagy nehezen diplomát is. Mindenki irigy a fizetésére. Csak azt nem látják hogy 8 elemivel nem lehet annyit keresni mint egy diplomával. Persze tenni nem tennének a jobb életért inkább csak irigyek és piszkálják ha spórol, hogy minek kuporgat, mikor annyi pénze van.
Nalunk detto ugyanez van, en is most irtam ki kerdest rola. Nem ertem en sem, de arra jottem ra, hogy ezen irigy emberek ha nincsenek a kozelunkben, nem hianyoznak. Szoval talan ez a megoldas...en azt birom a legjobban, hogy az irigyek kozul senki sem csinalna azt a munkat, amivel a ferjem jol keres, mert nagyon veszelyes, tobbet van tavol, mint velunk, de a fizetese az jo lenne nekik... 23/N
Nekik nem sikerült, azért..Talán nem gondolták, hogy ennyire képesek lehetnek azoka, kiket neveltek. Vagy ha õk se voltak erre képesek, akkor ti miért vagyok.Szerintem ehhez hasonlók futnak át az agyukon.A féltékenység nagy úr.Meg az irigység is.
én is irigykedem rád egy picit, de én idegen vagyok. a család hagy irigykedjen, ne foglalkozz velük.örülniük kéne hogy jó sorsotok van
Sok irigy ember van - ez abból is látszik, hogy nem ez az elsõ ilyen kérdés, hogy ki miért ilyen/olyan a kérdezõvel. Csak úgy szolidan közöld az irigykedõkkel, hogy ugyan remek dolog a nyugati élet, de ott sem lehet a levegõbõl megélni, nulla munkával. Szóval, amitek van, azért megdolgoztatok, és erre nem irigykedni kell, hanem inkább el kéne gondolkodni ezen nekik.
Az ilyen emberekkel nem is kell foglalkozni.Nálunk is ez van mindig pedig mi itthon élünk és nem építettünk hanem vettünk egy házat.Ha segíteni kell mi vagyunk az elsõk akik szóba kerülnek egyes családtagoknak de ha esetleg nem tudunk akkor rólunk pletykálnak a faluban hülyeségeket.Nekik ugyanígy lett volnra rá lehetõségük de elcseszték , errõl nem mi tehetünk.
Mert az emberek irigyek, engedd el a füled mellett. Ne foglalkozz velük ha akarnád akár szó szerint úszkálhatnál is a pénzedben, nem lenne hozzá közük.
Mivel csak emberek, és ez eléggé alapvetõ tulajdonság, hogy ha valakinek jól megy, arra egybõl fintorognak. Sajna. De ne törõdjetek velük, inkább csak nevess rajtuk, hogy ennyire szánalmasak. Vagy vissza is vághatsz azzal, hogy Ti ezért megdolgoztok, és nektek sem ingyen hullik az öletekbe.
Nálunk is ez a helyzet. Csak mi magyar országon élünk, nem messze mamától, unokatestvérektõl. Apu testvére hamar lett terhes, ezért nem valami jók az anyagi körülményeik mivel nem fejezhette be az iskolát. Az én szüleimnek meg viszonylag jó állásuk van, nem gazdagság, de jól élünk. Mamámnak is meg nekik is mindig szoktunk segíteni ahol tudunk bár már csak néha megyek ki meglátogatni a szüleimmel de akkor mindig hallok pár elszórt célzást, hogy nekünk van mibõl...meg sokat ugráltatják aput hogy ezt intézze ilyen gyógyszerek korházba menni stb... titeket legalább nem használnak ki. Remélem ha elvégeztem az egyetemet nekem is sikerül kinnt állást szereznem Amúgy mért nem kérdezed meg tõlük hogy egyáltalán nem örülnek hogy nektek sikerült?...én biztos nem hagynám szó nélkül
Rajtam kívül is unja még valaki az ilyen : "Jaj olyan jól megy és nem szeretnek ezért mások" sírásokat? 2010-et írunk, nem tûnt még fel, hogy az emberek irigyek?
Jó köcsög nagymuterod van. Odabasz.tam volna a krumplit neki, mellé egy ötszázast, és ráordítottam volna, "pucoljad, csicska". :D
Utolsó :D ez ... jó volt XD

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!