Találatok a következő kifejezésre: Miért félek hogy elveszitem (10 db)

Használj síkosítót!
Ott az okot kéne megszüntetni. Fogamzásgátló, valamilyen gyógyszer, sok minden okozhatja.
Síkosító. Ettõl eltekintve a hüvelyszárazság mögött általában valami egyszerûen megszüntethetõ ok áll. Néha lehet pszihés is......

Barátommal 1 éve és 3 hete vagyunk együtt, és szünetet kért (hétfőig). Besokallt abból, hogy folyton félek hogy elveszítem, és ezt a félelmet ő is érzi. De miért kell neki szünet?

Nem szívbajos, tehát ha szakítani akarna, már rég megmondta volna. Tehát nem ezzel a szünettel húzza a dolgot. De akkor miért kell? Lesz ennek még folytatása?

Legjobb válasz: Lesz,ha nem kergeted az õrületbe.Tele van a [email protected] veled,egyébként teljesen jogosan.Kicsit vegyél vissza,sõt akár egy idõre abba is hagyhatnád az elveszítelek-es dumát,akkor minden rendbe lesz.21/F

Lesz, ha nem kergeted az õrületbe.Tele van a [email protected] veled, egyébként teljesen jogosan.Kicsit vegyél vissza, sõt akár egy idõre abba is hagyhatnád az elveszítelek-es dumát, akkor minden rendbe lesz.21/F
hagyd fel a félelmet, mert amint írtad ha akarna akk szakítana, ha szakít akk azárt mert ezzel a félelemmel atz tudatod vele h nem bízol benne
Nem akar szakítani, csupán már elege van abból hogy mindig azt mondod neki hogy félsz attól hogy elveszíted. Tudja ezt õ nagyon jól, sõt õ is így van vele. Mi szólnál hozzá ha õ is mindig ezzel "piszkálna"? Nem kellemes szembesülni azzal se bármikor elveszítheted. Ez olyan mintha a világ végét rikácsolnád. Nyugodj meg, együtt fogtok maradni. Fõleg ha ezt abbahagyod :) Inkább szeresd. Sõt, ha nem mondod neki egy jódarabig, akkor látni fogja hogy hajlandó vagy érte változni, és ez jól fog esni neki.
Szerintem csak szeretné, ha picit észhez térnél...Lehet, hogy ezzel szeretné azt éreztetni, hogy ebbõl már elege van...Veled van, ha nem szeretne, nem lenne veled, ennyi. Tessék felhagyni a félelemmel, és élvezd ki, hogy veled van. Ha végzett a szünet dologgal, lepd meg vmi szexis fehérnemûvel ( mármint nõivel magadon )a többi meg majd jön :P
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a segítséget! :)
Szia! Na, mi a helyzet felétek? Szünet van még a kapcsolatotokban? Én már 2 hete nem kommunikáltam semmilyen módon a barátommal, akivel 2 év és 3 hónapja vagyunk együtt. Õ szünetet kért, de azt sem mondta meg, hogy meddig :-S Szintén arra hivatkozva, hogy besokallt. Csodálatos.Hívni nem merem, de már nagyon hiányzik az, hogy tudjak róla valamit!
A kérdező hozzászólása: Nálunk minden rendben. :) Kicsit döcögõs volt a "békülõs" hétfõ, mert kérdeztem tõle, hogy mit szeretne, és azt mondta, hogy nem tudja... de azóta talán még jobb, mint volt. :) Tegnap volt 13 hónaposak! :)
A kérdező hozzászólása: *voltunk

Miért érzem azt és miért félek annyira mostanában attól hogy elveszítem a páromat? Volt már veletek ilyen?

Nagyon közel állunk egymáshoz és nagyon egy hullámhosszon vagyunk ? az életem a mindenem ennyire még senkit nem szerettem ezt kimerem jelenteni.sokszor gondolok arra hogy nélküle egy nulla lennék és az életem egy szürkeség lenne,hogyan tudnám ezeket a gondolatokat ki?zni a fejemb?l?Egyszer?en csak gyenge vagyok vagy mi?

Legjobb válasz: Nem vagy gyenge, csak függõségbe kergeted magad.

Nem vagy gyenge, csak függõségbe kergeted magad.
Nem gyenge, csak nagyon-nagyon szerelmes. Ami szép. Ugyanakkor vigyázz, mert ez rosszul is elsülhet. Attól, hogy nagyon szereted a párod, még nem szabad azt gondolnod, hogy nélküle nulla lennél. Mert ez nem igaz, valószínûleg õ sem lenne veled, ha nem tartana Téged - mint egészséges, egész, önálló ember - értékesnek. Vigyázz, mert ezek a negatív gondolatok a kapcsolatodra is negatívan hatnak: épp azt éred el vele, amitõl tartasz. Úgyhogy szedj fel magadra egy kis önbizalmat, járj el a barátaiddal is külön, hogy lásd: nélküle is megállsz a lábadon! A párod értékelni fogja, hogy csak úgy árad belõled az önbizalom :) Hajrá!
Nekem akkor voltak ilyen vízióim, mikor még tudatosan nem ébredtem rá, hogy menthetetlen a kapcsolat. (Mondjuk megbántott régebben, és egyszerûen nem tudtam túltenni magam rajta.) Legkésõbb fél évvel rá már agyban is tudtam, csak az volt kérdéses, meddig húzom-halasztom a szakítást. Ha igazam lesz (ne adja ég), akkor figyelj oda a következõnél erre. Ha nem, és jól mûködik minden, akkor pedig szokj le errõl, akár pszichiáter segítségével is, mert ez fogja meggyilkolni a kapcsolatot, legalábbis a te irányodból. Egyébként mindenkinek van az életben 4-5 halálos szerelme, de mindegyiket túléli. Fel a fejjel.
Volt ilyen velem is..... átgondoltam a dolgokat, leültünk és megbeszéltük.... Megható volt. Utána minden szépen alakult, esküvõ és baba. De 2 hónapja meghalt...... :(((( Utólag azt gondolom, lehet hogy ezt éreztem már 2 évvel ezelõtt.

Miért félek annyira, hogy elveszítem azokat, akiket szeretek?

Naponta eszembe jut,hogy meghalhatnak azok,akiket szeretek,és nem akarok erre gondolni.Mit lehet tenni?

Legjobb válasz: énis félek, sajna ez van :(

énis félek, sajna ez van :(
normális, de próbálj meg ezen gondolkozni. teljesen természetes, hogy néha eszedbe jutsz, hiszen nem azt nem akarod elveszíteni, akihez nem fûz különösebb szeretet, azt akarod megtartani, aki nagyon fontos a számodra.
* próbálj meg ne ezen gondolkozni. (elírtam elõször, bocsi)
Teljesen normalis dolog hogy felunk elvesziteni szeretetteinket, de az evek folyaman, mikor lassan itthagynak minket nagyszulok, szulok, rokonok, baratok, valahogy fajoszivvel beletorodunk a megvaltozhatatlanba! mert sajnos ezen valtoztatni nem lehet, ne mergezd meg a napjaidat e miatt! Ha ugy erzed hogy kronikus a dolog, ne szegyeld, kerj segitseget szakembertol, psichologustol! Minden jot kivanok neked!
Mindenki fél, hogy elveszíti azt, akit szeret. Ez bizonyos fokig természetes. Viszont az nekem szokatlan, hogy minden nap gondolsz erre. Hébe-hóba ez mindenkinek eszébe jut, de naponta szerintem nem. Mióta tart ez így? És mennyire intenzív félelem kíséri az ilyen gondolataidat? Akkortól fogva "nem normális" ez a dolog, ha az aggodalom hátráltatja az életviteledet és megnehezíti a mindennapjaidat úgy, hogy nem tudsz gördülékenyen együtt élni vele. Ilyen esetben kell segítséget kérni, egyébként nem feltétlenül. Olyan is van, hogy bizonyos körülmények hívják elõ tartósan az ilyen gondolatokat. Miután elveszítettem az édesapámat, aki dagadnatos beteg volt, én hónapokig küzdöttem a gondolattal, hogy bármikor érheti baj a szeretteimet.

Miért félek betegesen attól, hogy elveszítem?

A barátommal lassan egy éve vagyunk együtt.Most már nagyon komoly a kapcsolatunk,tényleg mindent tudunk egymásról és mindent meg is beszélünk.Õ olyan,mintha a barátom lenne.Nekem sok id? kellett ahhoz,hogy ennyire ki tudjak nyílni el?tte és bármit elmondjak neki.Általában mindenkivel ilyen vagyok,több hónapra van szükségem,hogy teljesen önmagam legyek.

Legjobb válasz: Éppen ez a probléma hogy látja hogy fontos vagy neki és attól rettegsz hogy elhagy. Ez itt a baj. Ha azt mondja vége csak annyit mondj rendben menj Isten hírével és eressz el egy gúnyos vigyort (EZ FONTOS) senki nem tart vissza. A logika ott lesz, hogy nem fog elhagyni mert belátja hogy ezzel nem fog tudni neked fájdalmat tud okozni. Ilyen aprósággal nagyot lehet ütni. És lehet hogy sírni fog az érzelmi zsaroló tehetetlenségében. Hehehehehe

Éppen ez a probléma hogy látja hogy fontos vagy neki és attól rettegsz hogy elhagy. Ez itt a baj. Ha azt mondja vége csak annyit mondj rendben menj Isten hírével és eressz el egy gúnyos vigyort (EZ FONTOS) senki nem tart vissza. A logika ott lesz, hogy nem fog elhagyni mert belátja hogy ezzel nem fog tudni neked fájdalmat tud okozni. Ilyen aprósággal nagyot lehet ütni. És lehet hogy sírni fog az érzelmi zsaroló tehetetlenségében. Hehehehehe
Félsz mert szereted és nem akarod elveszíteni.. ez érthetõ. :) Ne gondolj arra h egyszer vége lesz... a jelen a fontos! Remélem tudtam segíteni :)
A kérdező hozzászólása: Én is mindig azzal nyugtatom magam, hogy most a jelen a legfontosabb.Most minden jó, nagyon boldogok vagyunk és hogy mi lesz majd a jövõben, az elválik. Mégis gyakran gondolok erre.
szerintem ez teljesen normális hogy így aggódsz hogy elveszíted és hogy egyszer vége lesz! Élvezz ki vele minden egyes percet!! :) 2. kommentelõ voltam.
Szerintem valahol mélyen azt érzed hogy nem szeret téged annyira mint te õt, és tudod hogy ez örökké nem lehet így. Tévednék..?
A kérdező hozzászólása: Nem érzem ezt egyáltalán, mert tudom, hogy õ is nagyon szeret engem és biztos vagyok abban is, hogy soha nem csalna meg.
Figyelj, teljesen megértelek, én is ezen rágódtam az elsõ hosszabb kapcsolatomnál. 4 évig tartott. Azt hittem õ az igazi, fiatal voltam. Annyit tudok tanácsolni, hogy amíg jól érzed magad egy kapcsolatban, addig örülj annak, hogy van. De ne azon morfondírozz, hogy mi lesz ha... A párodat ne Istenítsd, mert könnyen visszaélhet ezzel. Vedd észre, hogy egy megismételhetetlen ember vagy és ha késõbb valami miatt szétmennétek, ne félj mást megismerni és megszeretni. Remélem tudtam segíteni.

Miért félek attól, hogy elveszítem?

A barátommal nem régen vagyunk együtt. Egyre jobban szeretem, de mindig félek attól, hogy elveszítem. A szüleim nem egyszer? esetek, megpróbálnak beleszólni a kapcsolatunkba és abba, hogy mikor találkozhatunk. Szerintetek normális, hogy félek, hogy elveszíthetem?

Legjobb válasz: Elõzõ vagyok..Én azt hittem, fiatalabb vagy :S A szüleidnek ilyenkor már nem igazán kéne nagyon beleszólniuk, mert ez a kapcsolatotok kárára mehet :( Ilyen idõsen azért már sokat tesz egy olyan szülõi háttér, ami "fúr" ellenetek.. De nem lehet beszélni a szüleiddel errõl, hogy már vagy olyan idõs, hogy errõl tudj MAGAD IS dönteni?

Elõzõ vagyok..Én azt hittem, fiatalabb vagy :S A szüleidnek ilyenkor már nem igazán kéne nagyon beleszólniuk, mert ez a kapcsolatotok kárára mehet :( Ilyen idõsen azért már sokat tesz egy olyan szülõi háttér, ami "fúr" ellenetek.. De nem lehet beszélni a szüleiddel errõl, hogy már vagy olyan idõs, hogy errõl tudj MAGAD IS dönteni?
jah bocs, már látom..hát akkor nemtom..
kor?
Persze, hogy normális. Az szerintem mindenkiben benne van, aki igazán szeret :) De ha erõs a kapcsolatotok, és ha okosak vagytok, nem engeditek, hogy a szüleid bármit is elrontsonak :)
A kérdező hozzászólása: Szeretem nagyon, úgy érzem õ is szeret engem. Kicsit nagy köztünk a távolság és a szülõk miatt csak nagyon nehezen, sokszor hazugságok árán találkozhatunk. 21 éves vagyok egyébként. Nagyon félek attól, hogy õ egy szabadabb élethez szokott, és hamar meg fogja unni ezt. Mi a véleményetek?
szerintem beszélj a szüleiddel tényleg h már nem vagy az õ kicsikislányuk. felnõttél és a te dolgod a kapcsolat, vagy h mikor hova mész féltenek ami természetes, de ezt sem kell tulzásba vinni.légy nagylány és magyarázd el nekik higgadtan és nem rájukförmedve talán akkor õk is megértik.ha szeret akkor nem fogod elvesziteni kérd meg h üljön le veled meg a szüleiddel beszélni miután elõzõleg beszéltél a dologról az õsökkel:) mivel szereted teljesen normális h félsz ez mindenkiben benne van de hidd el ha igyekeztek és mindketten uúgy akarjátok ezt a kapcsolatot megoldjátok:) am szüleid ismerik a fiut? mert ha nem jo lenne bemutatni õket egymásnak kicsit megnyugodnának az tuti:) mondjuk ha egyke vagy nehezebb lesz de ügyes vagy biztos sikerül megbeszélni legrosszabb esetben kompromisszumot kötni:) sok sikert
mert nagyon szereted. de ne félj. jó lesz az. együtt maradtok. csak a szülõkkel beszélj. jó legyél. puszi. Ell.
Önbizalom- és bizalomhiány. Úgy érzed, hogy nem tudsz neki megfelelni. Beszéljetek sokat, õszintén, hogy mire vágyik, hogyan tehetnél a kedvére. (bár ebben a megfogalmazásban valszeg a szexre asszociálna, érdemes a saját vágyaidat is megemlítened, hogy õ is megfelelhessen neked) Az apám nekem is hazavágta már kapcsolatomat. Megértem, hogy félsz, én se szívesen mutatom be a családomat az aktuális páromnak. Ezt viszont velük kell megbeszélned - már ha nem rühelled õket olyan halálosan, mint én az enyémeket...
mert nem gondolkodsz elõre azért!
Egyik kapcsolatból ugrott a másikba... Itt nem te vagy a fontos, mármint hogy bántod vagy sem. Szimplán még nem heverte ki az elõzõt.
sajnos jó eséllyel szakítócsaj vagy:(
Ez vicc akart lenni?Csak mert elég [email protected] lett.
A kérdező hozzászólása: teljesen komolyan gondoltam
Kicsit pontosabban is leírhatnád.
Önsajnálat jobb mint a sex, sose veszítsd el.
Szerintem keress fel egy jó pszichiátert, de lehet egy kiadós d*gás is sokat segítene rajtad. Te ilyen gondolkodással beteg vagy ember!
Igaza van az utolsónak! Te tényleg nem vagy normális! Nyugodj meg, az ilyen kis komplexusos hülyegyerekek, mint te, nem is fogják soha elvesziteni.

Miért félek annyira, hogy elveszítem a kisbabám?

4+5 hkm vagyok. Orvoshoz majd január második hetén tudok csak menni, el?bb nem rendel. Viszont annyi rossz dolgot olvasok itt, pl. most is, hogy él? embrió, de nem fejl?dik, máshol, hogy missd ab. lett bel?le. Nagyon be vagyok ilyedve, hogy valami baj lesz a babámmal. Hogyan tudnék megnyugodni? Más is idegeskedik emiatt? Els? baba, els? hónapban sikerült, talán ezért is ragaszkodom hozzá ennyire, mert nagyon jönni akart, rögtön jött az elején, de maradjon is meg. Mit tehetnék ennek érdekében? Kérlek segítsetek!

Legjobb válasz: Ne olvasgass baromságokat, örülj, hogy sikerült. De tényleg, felejtsd el ezt az oldalt, ha ilyen pánikolós vagy, az egész 9 hónapot végig fogod stresszelni, mindig van valami. Vegyél egy Anyák lapját, és lapozgasd boldogan. :)

Ne olvasgass baromságokat, örülj, hogy sikerült. De tényleg, felejtsd el ezt az oldalt, ha ilyen pánikolós vagy, az egész 9 hónapot végig fogod stresszelni, mindig van valami. Vegyél egy Anyák lapját, és lapozgasd boldogan. :)
Ne idegeskedj! Azzal csak bevonzod a bajt, tudom mirõl beszélek, hidd el. Az eleje óta parázok...és most megkaptam a magamét... 21hkm.
Ahogy az elsõ mondja!!!!! Kösd le magad mással, ne olvasgasd senki történeteit. Bevonzod a rosszat, nem kell. Kétszer voltam terhes, az elsõnél építkeztünk, az örömön kívül más érzésre, gondolatokra nem jutott idõm, csak a fáradságra. De nem is volt gond. A második terhességemnél itthon is voltam, a munka is kevesebb volt, mások történeteit olvastam, hát elég rossz lelkiállapotú terhességem volt, és volt is gond. Mert persze külön figyeltem a gondok jeleire. Nem szabad!!!Töröld ki ezt az oldalt 9 hónapig:) Boldog babavárást!!!!
Maximálisan megértelek! Én 4+2 hetes vagyok, és én is aggódok, de igyekszem arra gondolni, hogy tökéletes karácsonyi ajándék, úgyhogy nem lehet semmi baj, és ahogy elõttem írták, el kell felejteni ezt az oldalt (nekem is!) Én jövõ héten elmegyek háziorvoshoz (Angliában élek, itt ez az elsõ lépés), mert pár hónapja volt egy ciszta mûtétem, és szeretnék biztos lenni benne, hogy minden rendben van. Jó babavárást és sok boldogságot kívánok!
Szia! Nekünk is elsõ baba és elsõre sikerült, de én abszolút semmi rosszra nem gondoltam, csak a 16. héten, amikor véreztem, de kiderült hogy megpattant egy ér, és ennyi. Most itt szuszog a másik szobában, gyönyörû és egészséges. Szóval no para, ha meg rémtörténeteket olvasgatsz akkor fogd fel úgy, hogy de jó, hogy ez nem veled történik meg.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy írtatok, kicsit megnyugodtam, és azt hiszem, hogy tényleg leszállok errõl az oldalról. Nagyon sokat olvasom, pedig nem lenne szabad. Köszönöm még egyszer mindenkinek.

Miért félek ennyire hogy elveszitem?

3 honapja vagyok együtt a barátnömmel , nagyon szeretjük egymés és télleg minden faxa...de mégis nagyon félek hogy elveszitem holott semmi okom hogy ezt gondoljam...miért lehet ez?

Legjobb válasz: mert szereted

mert szereted
mert szereted és nem akarod elveszteni.
Szerencses csaj! Ne is hagyd! De hozd tudomasara h mennyire szerencses, biztos h o is fog ertekelni!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!