Találatok a következő kifejezésre: Miért félek a (5180 db)

Miért, fél?
Nagy Imrét még megértem, mert köpönyegforgató volt. Sok paraszt nyomorúsága és halála szárad a lelkén. A többieket nem tudom. Bár nem hallottam, hogy félne .
Miért félne tõlük?
Nagy Imre sokkal többet tett, mint a pesti utcákon össze-vissza lövöldözõ egyének. Kiléptette az országot a SZU szövetségi rendszerébõl, rugalmasan alkalmazkodott a nép igényeihez, koalíciós kormányt hozott létre, amelyben minden politikai erõ képviseltette magát. Amikor a bátor tetteiért felelõsségre vonták, megmenekülhetett volna, ha elismeri Kádár hatalmát. Õ inkább a halált választotta, mint az árulást.
Mert baloldaliak voltak és félnek attól hogy a nép õket tekinti hõsöknek nem pedig a különbözõ rangú nemeseket és a papokat tekintenék annak.
A kérdező hozzászólása: A mai kormánykoalíció a Kádári önkényuralmat szeretnék visszahozni-hiszen MSZMP FUNKCIONÁRIUS korukban ezt oktatták nekik a szemináriumban, és ehhez értenek.-Viszont az 56-os Forradalom, és vezetõinek ideológiája nem illeszthetõ be az õ terrorisztikus , népellenes elképzeléseibe.Mindenáron feledtetni szeretnék ezt a hõsi, a szovjet elnyomás elleni korszakot a mai fiatalokkal, nehogy példakép legyen belõlük.
Kedves kérdezõ: muhahaha. Na jó, vizsgáltasd meg magad, az eszem megáll a szövegedtõl, komolyan. Ez a kormány már-már túlzottan nyomatja az 56-os propagandát.

Magyarországon élő külföldi számíthat-e magyarnak? ! Miért "félünk" a külföldiektől? Õk miért szeretik jobban Mo-t?

Legjobb válasz: Ha megszerzi az állampolgárságot,akkor õ is magyar lesz. Nem fél tõlük senki, és nem is biztos,hogy jobban szeretik Magyarországot.

Ha megszerzi az állampolgárságot, akkor õ is magyar lesz. Nem fél tõlük senki, és nem is biztos, hogy jobban szeretik Magyarországot.
Attól függ. Magyar állampolgár minden további nélkül lehet, hogyha teljesíti az állampolgárság felvételéhez szükséges feltételeket. Magyar ember viszont csak akkor lehet, ha magyarnak vallja magát (és jó esetben tud is magyarul, ismeri a történelmünket és a magyar kultúra szerint él), de akkor meg már nem külföldi, max. idegen származású. Miért félsz a külföldiektõl? Ha dolgozik, fizeti az adót, tesz a közért, akkor nem mindegy, hogy honnan jött? Ha meg nem dolgozik, nem fizeti az adót és segélybõl él, akkor meg akkor is elítéljük, ha magyar. Kik szeretik "jobban" Magyarországot? Hány amerikai, angol, német, svéd bevándorlót láttál már Magyarországon? Azok jönnek ide, akiknek menekülniük kellett a hazájukból (polgárháború, vagy más politikai nézet miatt), illetve akik nem tudnak otthon megélni. Nekik még Magyarország is jobb. Ugyanazért "szeretik jobban" Magyarországot, amiért a magyarok "jobban szeretik" az USÁ-t, Angliát, Németországot, Olaszországot és a többit.
"Az, hogy magáénak érzi, még nem jelenti azt, hogy úgy érti, mint aki ebben nõtt fel, gyermekkorától azt látja, tanulja, átéli, hanem pedig csak leül a könyv felé és bemagolja. És itt nem a történelemrõl beszélek. " Akkor te súlyosan alábecsülöd az embereket. "Bár attól, hogy magáénak érzi, még az õ nagyapja nem harcolt az enyémmel a Donnál, nem hallgatja a nagyanyjátõl, hogy mit éltek át a Rákosi korszak alatt és még sorolhatnám." És akinek a nagyapja mondjuk kiskorú volt még a II. világháború alatt és ezért nem harcolt a Don-kanyarban, és amúgy is a nagyszülei már meghaltak a születése elõtt, azzal mi van? Az sem magyar, mert ezeket nem hallotta tõlük? Ez, amit mondasz, nem befolyásol semmit.
"És akinek a nagyapja mondjuk kiskorú volt még a II. világháború alatt és ezért nem harcolt a Don-kanyarban, és amúgy is a nagyszülei már meghaltak a születése elõtt, azzal mi van? Az sem magyar, mert ezeket nem hallotta tõlük? Ez, amit mondasz, nem befolyásol semmit." Borzalmas ez a kukacoskodás a részedrõl. Arra akartam kilyukadni, hogy attól, hogy idejön és "egybõl" magáénak érzi a történelmet, még nem lesz köze hozzá. "Akkor te súlyosan alábecsülöd az embereket." Szerintem meg te súlyosan túlbecsülöd.
"Ezt kérlek fejtsd ki bõvebben!" Nem errõl vitatkoztunk fél délután?
"Szerintem, amennyiben megfelel a kritériumoknak, tekinthetõ magyarnak." Ezt kérlek fejtsd ki bõvebben! "Ráadásul nem számolod bele a határon túli magyarokat, akik megõrizték magyarságukat. " Akkor 13 helyett 8. Így se sokkal jobb a helyzet. "Társadalom ismeret órára kell." Ezzel sokat nem mondtál. Attól még hülye a tanár, ha ilyen kérdéseket tesz fel.
A kérdező hozzászólása: Társadalom ismeret órára kell.
"Érthetõen leírtad, csakhogy ezek alapján nem hogy 10 millió magyar nincs, de 5 millió is alig." Szerintem pesszimistán látod a helyzetet. Ráadásul nem számolod bele a határon túli magyarokat, akik megõrizték magyarságukat. "Viszont feltennék még egy kérdést. [...] Akkor õ most micsoda?" Ez jó kérdés. Szerintem, amennyiben megfelel a kritériumoknak, tekinthetõ magyarnak. Az más kérdés, hogy a magyar közösség, amibe bele születik, elfogadja-e annak. Ha nem, akkor õ is kicsit kívülállónak fogja érezni magát.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a sok hasznos választ, de házidogához kell és ezek a kérdések alapján kell megírnom, ezért érdekelt a véleményetek.( Vélemények alapján kell megírnom).
"Borzalmas ez a kukacoskodás a részedrõl." Nem kukacoskodok. Csak próbálok rávilágítani, hogy az állításaiddal az egyébként "magyarnak született és nevelkedett" emberek jelentõs részét is kizárod a magyarságból. "Arra akartam kilyukadni, hogy attól, hogy idejön és "egybõl" magáénak érzi a történelmet, még nem lesz köze hozzá." És annak, aki a betelepítések korában érkezett ide (illetve az õsei akkor érkeztek) és a családban az óta sincs egy magyar sem, annak mi köze van Szent Istvánhoz, vagy Mohácshoz?
Az állampolgárságot megszerezheti, lehet teljes jogú magyar állampolgár aki negyven évesen költözik ide, egyszer volt egy kanadai-japán tanárom, aki évek óta itt élt a magyar feleségével, amiatt nem néztem kevesebbe, de magyar etnikumúnak lenni teljesen más, mint állampolgárnak. Az, hogy magáénak érzi, még nem jelenti azt, hogy úgy érti, mint aki ebben nõtt fel, gyermekkorától azt látja, tanulja, átéli, hanem pedig csak leül a könyv felé és bemagolja. És itt nem a történelemrõl beszélek. (Bár attól, hogy magáénak érzi, még az õ nagyapja nem harcolt az enyémmel a Donnál, nem hallgatja a nagyanyjátõl, hogy mit éltek át a Rákosi korszak alatt és még sorolhatnám.) "Súlyos tévedés." Szerintem pedig ez a súlyos tévedés.
"Gáspár Hoszéármándó is magyar, mert Magyarországon született magyar állampolgárságnak? Nem?" Nem. Ez kevés. "Akkor meg az mi alapján magyar, akinek a családja már kétszáz éve Magyarországon él, magyar az anyanyelve, magyarnak vallja magát, "magyarként nevelkedett", ismeri a magyar történelmet és magáénak érzi azt, de egy csepp magyar vér sem folyik benne?" Ha mindezeknek megfelel, akkor magyar, a felsorolásból a "magyarnak vallja magát" is fontos, ez jelenti, hogy közösséget vállal a nép sorsával, de önmagában kevés, ha ez csak szavakban nyilvánul meg. Azt bárki mondhatja. Akinek a családja már 200 éve magyarországon él és magyarként nevelkedett (bár az alapján, hogy idézõjelbe tetted, nem vagyok biztos benne, hogy tudod mit is jelent ez), ennélfogva a nyelvet is anyanyelveként beszéli, ismeri a történelmet és magáénak érzi, az nyilván magyar. "A nemzetiség nem etnikumtól, vagy származástól függ. Az vagy, aminek vallod magad." Lehet, hogy politikailag így korrekt, de ezzel nem értek egyet. "anyanyelvi szinten beszélni az adott nemzet nyelvét, ismerni a történelmét és a kultúrája szerint élni [...] 40 évesen átköltözik Magyarországra, megtanul magyarul, megtanulja a magyar történelmet, irodalmat és szíve mélyébõl magyarnak vallja magát, akkor õ magyar, annak ellenére" Ebben felnevelkedni kell, hogy igazán átérezze, hogy mi is ez tulajdonképpen. Hogy igazán magáénak érezze.
Tisztázd, hogy magyar alatt Magyarország állampálgárára, vagy a magyar etnikumú emberekre gondolsz. Állampolgár lehet, de magyarnak születni és aként nevelkedni kell. Aki pedig tényleg magyar, annál nem szereti jobban Magyarországot egy jöttment. Félni pedig nem értem, hogy miért kell tõle.
De. Csak nem értem épp most mire gondolsz. Magyarnak vallhatja magát úgy is, ha csak 40 évesen költözött Magyarországra és elõtte köze sem volt hozzá. A gyereke itt születik, tehát még a te elméleted szerint is átérezheti a magyarságát. Magyar iskolában tanult magyar történelmet, tehát azt is ismeri. Annak sincs különösebb akadálya, hogy tegyen a magyarságért. Kihagytam volna valamit?

Miért félek a lányoktól? 28f

Legjobb válasz: Nem tudom, miért. Egyszerûen csak félek. Szégyenlõs vagyok.

Nem tudom, miért. Egyszerûen csak félek. Szégyenlõs vagyok.
Korábbi rossz tapasztalat?
lehet, hogy a saját nemedhez vonzódsz
Félsz az újtól, félsz az idegenektõl, vagy nem tudsz rendesen megnyílni mások elõtt?
Elsõ válaszoló vagyok Bocsi, hirtelen úgy olvastam, hogy: "Miért féltek a lányoktól?"
Hát talán mert még soha nem volt barátnõd?
Ezelõtt én is féltem tõlük, de próbálj meg neten beszélgetni párral.
Próbálj meg velük beszélgetni, és meglátod másképpen alakul majd a dolog.


Miért félek a sérült, fogyatékos emberektől?

Pedig az egyik legjobb barátom kerekesszékes,t?le nyilván nem félek,de ha egy akármilyen másik m.sérült embert meglátok az utcán,akkor zavarba jövök,nem merek ránézni,nemránézni se merek... De van egyébként látássérült barátom is,t?le se félek,de ha egy vakot meglátok az utcán,megintcsak elfog a félelem.Ez mit?l lehet?Semmi gondolat nem áll mögötte,hogy ezt vagy azt gondolnám a sérült emberekr?l,vagy ilyesmi,szerintetek?Mi lehet az oka ennek?:( Engem nagyon zavar.

Legjobb válasz: Nagyon érdekes. Én a szellemileg sérült emberektõl félek. Olyan nevetségesen hangzik, de nagyon kellemetlen élmény, nincs elõítéletem velük szemben, se semmilyen aberrált gondolatom velük kapcsolatban. Szociális munkásnak tanulok, és már voltam autistáknál gyakorlaton. Na az a hét felért egy kínszenvedéssel. Nem igazán tudom elmagyarázni, miért félek tõlük, de megpróbálom elmagyarázni. Nem tudom, hogy egy szellemileg sérült ember hogyan látja a világot, vajon õ is úgy látja a színeket, formákat, mint én. Tudom, ez is ostobán hangzik, de mikor az egyik autista lány megszólalt, hogy nagy rám a cipõm, és tényleg nagyobb volt a lábamnál (lábfejem miatt), akkor még inkább megijedtem. Visszanézek majd ide, remélem valaki mond valami okosat, hogy miért van ez nálunk. Bár a mozgássérült embereknél én ezt nem érzem.

én nem szeretném, ha a 4 kerekem miatt szeretnének... nem ekll minket szeretni, ezért nem elég lenne elfogadni
Nagyon érdekes. Én a szellemileg sérült emberektõl félek. Olyan nevetségesen hangzik, de nagyon kellemetlen élmény, nincs elõítéletem velük szemben, se semmilyen aberrált gondolatom velük kapcsolatban. Szociális munkásnak tanulok, és már voltam autistáknál gyakorlaton. Na az a hét felért egy kínszenvedéssel. Nem igazán tudom elmagyarázni, miért félek tõlük, de megpróbálom elmagyarázni. Nem tudom, hogy egy szellemileg sérült ember hogyan látja a világot, vajon õ is úgy látja a színeket, formákat, mint én. Tudom, ez is ostobán hangzik, de mikor az egyik autista lány megszólalt, hogy nagy rám a cipõm, és tényleg nagyobb volt a lábamnál (lábfejem miatt), akkor még inkább megijedtem. Visszanézek majd ide, remélem valaki mond valami okosat, hogy miért van ez nálunk. Bár a mozgássérült embereknél én ezt nem érzem.
Az agy szinte beteges kényszere, hogy a környezetet folyamatosan elemezze. Ennek oka teljesen egyserû, nyilván kakkor maradunk életben, ha pl "megjósoljuk" hogy a közeledõ kocsi elüt ha lelépek elé, de nem üt el, ha nem lépek le. Viszont a sérült, fogyatékos emberek gyakran ellentmondásos, értelmezhetetlen jeleket adnak. Az agy gyûlöli az ellentmondásokat, még jobban, amit nem is ért. Elõször megpróbál logikát keresni, ami alapján értelmezni tudja, ha ez nem megy neki, akkor passzív önvédelembe vonul, biztos ami biztos alapon, hiszen ha védekezel, akkor nem érhet váratlanul még akár egy támadás se. Ezért zavar. Más kérdés, hogy mért zavar ennyire, de ezt én már nemtom megmondani, piszichológus nem vagyok.
Ne legyen bûntudatod! Fölösleges stressz, na. :) Mivel írtad, hogy vannak ilyen barátaid, ismerõseid, ha nem zárkóznak el a témától, megkérdezheted õket, mit tehetnél az ilyesmi ellen, õk mit gondolnak. Hátha segíthetnek, tanácsot adhatnak. Én is leizzadtam és nagyot dobbant a szívem, amikor látássérült barátnõmmel elõször találkoztam, és még rajta kívül ott voltak ketten, hasonló helyzetben, akiknek aztán hoppá, két másodpercen belül kísérõje is lettem. Aztán beszélgettem mindhármójukkal errõl, egy napra rá, és azt hiszem, megoldódott; most már csak azért izgulok, hogy hogyan tudnék a leggyorsabban és a lehetõ legprecízebben segíteni bárkinek, ha így alakul. Ezt tudom ajánlani. ;) 17/L
Igen, nem a félelem a megfelelõ szó.. Sztem ez egyszerûen sajnálat vagy minek is nevezzem.. Én is úgy vagyok vele ha az utcán látok egy ilyen embert, inkább elfordulok mert egyszerûen elszorul a szívem a látványtól hogy egyes embereknek hogyan kell élniük meg azoknak akik gondoskodnak róluk esetleg stb. Sztem ez egy afféle természetes reakció, ezért sem értettem soha azokat az embereket akik sérülteken gúnyolódtak, nevettek..
A fogyatékosok "mások" nem illenek bele a társadalmi sztereotípiákba. Szeretni kell-ene õket. Én sok éve fogyatékosokkal dolgozom, (mozgás és értelmi is) -- és szeretm õket. Õk is engem---különösen az értelmi fogyatékosok vannak tele szeretettel! Azért félsz mert nem ismered õket! Látogass meg ilyen intézményt a közeledben- javaslom az egyházit, ha van-- és hidd el, hogy õk is emberek, éppúgy mint te vagy én.
Inkább csak tartasz tõlük. Ami természetes. Én is inkább elfordítom a fejem ha meglátok valakit akinek hiányzik a karja vagy a lába. És elmerengek magamban hogy milyen lehet szegénynek. De félni nem félek tõlük csak riasztó látvány számomra.
Én is félek tõlük. Meg ha valami baleset történik, pl elesik egy ember az utcán, egyszerûen nem tudok odanézni, annyira bepánikolok, nemhogy segíteni... Egyszer kellett egy sráccal beszélnem aki így "rángatózott", fõleg a feje. Maga volt a rémálom...
ez érdekes...
A kérdező hozzászólása: Köszi az eddigieket!Igen, a "félek" rossz szó volt, a megfelelõ szó a "zavarba jövök".Túlzottan nagy mértékben:S És egyébként bûntudatom van miatta :(
nekem van az osztályomban egy gyerek szerintem fogyatékos testileg de nem biztos, még új vagyok a suliban. az van, hogy a száját nyitva tartja meg furán néz és közbe lassan rázza fejét mint amikor nem.et mondasz testbeszéddel.meg amikor megérkezik a terem elé rögtön lehuppan a földre törökülésbe teljesen egyenes háttal és a flakonját forgatja a kezében, szája nyitva fejét forgatja... és én is "irtózok, félek" az ilyen emberetõl nem tudom miért...lehet azért mert egyszer kiskoromban egy testi fogyatékos meg akarta fogni a karomat...
:DD
Sziasztok!Úgy gondolom azért lehet, hogy az emberek tartanak a fogyatékkal élõ emberektõl mert nem tudnak velük mit kezdeni.Nem mernek rájuk nézni, nehogy azt higgyék, hogy a fogyatékosságukat nézik.Nem mernek másfelé nézni, nehogy azt higgyék, hogy a fogyatékosságuk miatt rá sem néz.Elkerülik õket, nehogy segíteni kelljen nekik.'Mert hát hogy tudnék neki segíteni?!Mit csinálnék ha megkérne?!'Lehet ha direkt odamenne néha az ember egy fogyatékkal élõ emberhez, elõbb-utóbb megszünne ez a problémája.Pl.egy kerekesszékestõl meg lehet kérdezni mennyi az idõ, egy vakhoz oda lehet menni pl. a megállóban ha kutyával van, hogy meg lehet-e simogatni a kutyust?Akkor a ránézésprobléma is megoldódna, és sztem mindkét félnek jólesõ érzés lenne.Neked azért mert ránéztél, beszéltél vele, és kiderült számodra hogy õ is olyan ember mentálisan mint te, neki pedig jól esik, hogy egyenrangú félnek tekinted, mert pont tõle kérdezted meg hogy hány óra van.Tehát az egésznek a titka az egymáshoz való közeledés.Egyébként én is látássérült vagyok, de ha látok egymozgássérültet, azt sem tudom merre nézzek, nehogy azt higgye hogy megnézem.Bezzeg ha tudná hogy alig látok belõle valamit!:) ))
A fenti vagyok, megkérdeztem és ugyanazt mondták, amire én gondoltam, hogy félünk attól (a gondolattól), hogy hozzá hasonlóvá vál(hat)unk.
Azért mert ha a szocializációd során nem sajátítod el ezt, akkor késõbb sem fogod, s mindig lesznek nehézségeid ezzel. Családtagoknak a sérült ember ugyanolyan mint a többi, csak tudják h mik azok a dolgok amiket nem v csak nehezen tud +csinálni.
.
A kérdező hozzászólása: Engem nagyon érdekelne!:D És köszi mindenkinek!
Az újtól és a mástól mindig félünk. Mivel általában a *normális* közegben mozgunk, nem tudjuk, hogy kéne viselkedni , a sérülthöz alkalmazkodni. Lehet még ok a társadalmi nyomás, *nem merünk a sorból kiállni*, félünk a megszégyenítéstõl tudat alatt. Lehet, hogy attól a gondolattól félünk, hogy egyszer a sérülthöz hasonlóvá válunk. Ez persze csak az én véleményem. Akit érdekel, ismerek pszichológiát tanultakat, megkérdezhetem.
ja meg dadog is!multkor egy a betûvel kezdõdõ szót akart kimondani és így mondta: ah, ah, ah, ah és mindenki elkezdett nevetni :( jó bevallom énis kuncogtam, tudom hogy nem vicces de az ilyet nem tudom megállni nevetés nélkül...a bnõmmel a himnusz közbe is folyton elnevetjük magunkat :D elõzõ voltam

Miért félek a rovaroktól?

Sok más ember is fél t?le, pedig sokkal kisebbek az embernél. Egy szöcskét?l is félek/undorodom, pedig az nem tud bántani, de a gondolattól is rosszul vagyok, hogy rám ugrik vagy hozzám ér.

Legjobb válasz: én is undorodom és félek is, de nem attól, h megcsíp, hanem h belemászik a ruhám alá vagy a hajamba :S A gondolata is borzalmas... De én se tudom, miért van. Pl mer anya is fél tõlük és ezt "tanultam" meg.

én is undorodom és félek is, de nem attól, h megcsíp, hanem h belemászik a ruhám alá vagy a hajamba :S A gondolata is borzalmas... De én se tudom, miért van. Pl mer anya is fél tõlük és ezt "tanultam" meg.
A félelem és az undor nem ugyanaz.Én nem félek tõlük, mert tudom, hogy nem bánt, de undorodom, és rosszul vagyok, ha rám mászik valami.

7hós babám retteg a porszívótól ha mellette van bekapcsolva. Miért fél a porszívótól?

Pedig egész terhességem alatt szinte minden nap hallotta ezt. Ha porszívózni akarok elkell a nagyinak vinni vagy kivinni az udvarra. A múltkor úgy megijedt hogy remegett meg síkított kétszer is.

Legjobb válasz: Érdekes, mert mi meg avval altattuk, mikor kicsi volt:) Nem tudni miért fél, hagyd egy ideig, ne hallja, aztán csak megbékél vele..

Érdekes, mert mi meg avval altattuk, mikor kicsi volt:) Nem tudni miért fél, hagyd egy ideig, ne hallja, aztán csak megbékél vele..
Nekem az unokahugom rettegett a porszívótól mikor kicsi volt. Õ mindig azt mondta "Nem bánt a porszívó, csak harap." Ekkor kb 2 éves volt. Ugyhogy ha tényleg ennyire fél szerintem ne eröltessétek. Majd kinövi.
Az én babám 6 hónapos, és ugyan ez van. El kell hívnom anyóst v. sógornõmet, hogy tologassák kint, amíg kiporszívózok, mert üvölt, ha meghallja. Viszont én tudom az okát, hogy miért fél. 3 hónaposan megfázott, elég elhúzódó nátha volt, 3 hétig naponta kb. 5* le kellett szívni a trutyit orrszívó porszívóval. Pedig elõtte nem félt tõle, porszívózhattam mellette, nem érdekelte. Ti nem használtátok orrtisztításra? Lehet, hogy ezért fél...
A kérdező hozzászólása: hál istenek eddig nem volt még megfázva, úgyhogy nálunk nem volt ilyen. Én nem tudom sajnos az okát. Lehet könnyebb lenne nekem is úgy elfogadni. DFe teljesen tétlen vagyok!

Miért fél a férfi attól, hogy elveszti a szabadságát eljegyzés után? Miért félnek az elkötelezõdéstõl?

Nem egy férfi írja, mondja, hogy azért nem jegyzi el/veszi el a barátnõjét, mert akkor elveszti a szabadságát. Miért kéne elveszítenie? Esküvõ után is lehet saját hobbija, mehet a barátaival pecázni...stb.

Legjobb válasz: Nem a hobbi, pecázás hiányzik, hanem az az érzés, hogy szabad vagy, akárkivel akármit lehet. Nem mindenkinek való az, hogy egy emberrel lehorgonyzik. De egyébként az elkötelezõdésnek semmi köze az eljegyzéshez vagy házassághoz.

Nem a hobbi, pecázás hiányzik, hanem az az érzés, hogy szabad vagy, akárkivel akármit lehet. Nem mindenkinek való az, hogy egy emberrel lehorgonyzik. De egyébként az elkötelezõdésnek semmi köze az eljegyzéshez vagy házassághoz.
#9: akkor te valami ritka kivetel vagy, sajnos a nok 99%-a nem ilyen, a ferfiak eleteben egy no zokott csak elofordulni aki nem sarkanykodik azert ha el akarsz menni valahova, es az az anyad...
#16 Nos, ez esetben lehet szépen otthon maradni a drága jó anyuka szoknyája mellett, majd õ is szépen kimossa a szennyesedet, elkészíti a finom vacsorát.... a szexet pedig meg tudod oldani magad is, igaz? ;-) Ha ennyire teher párkapcsolatban élni, akkor minek csináljátok? Ha ennyire [email protected] a nõk 99%-a és az az 1% az anyuka, akkor minek erõltetitek? Aztán majd szólj, ha elkezdhetünk titeket sajnálni... :)
Erolteti a rosseb, csak a norol ez akkor szokott kiderulni ha mar elvetted... ezert huzza a legtobb ferfi a hazassagot is, mert tart tole (es sajnos legtobbszor joggal), hogy amint felkerul az asszonyka ujjara a gyuru, mashogy fog viselkedni.
Jaj ugyan már ez csak mese habbal.... Az meg a férfit jellemzi, ha x év alatt nem tudja kiismerni a másikat. Hidd el, annyira senki nem tud hosszú éveken keresztül színlelni, hogy egyik pillanatról a másikra királylányból sárkány legyen. De azt nem értem, ha szent meggyõzõdésetek, hogy márpedig minden nõ ilyen lesz, akkor tényleg, minek kezdtek nõkkel? :) Hiszen tudjátok hogy mi lesz belõlünk ugye? Vagy ez csak a házasság után lenne érvényes? Akkor ne házasodjatok, mégis ki tart fegyvert a fejetekhez? Keressetek egy olyan nõt, akinek esze ágában sincs feleség lenni, aztán majd õ továbbra is megmarad nektek kis tündibündinek. Probléma megoldva.
Nem tudom, csak sajnos sok nõ, szép meg minden, menj csak, és amint házasok, mindenen - ami eddig nem volt gond - problémázik. Számonkér, sértõdik, haragszik - pl. mert a férj elmenne sörözni néha, vagy pecázni... szerintem ez ocsmány dolog. A férj egy társ, nem pedig rabszolga, akinek az a dolga, h 100%-ig a nõ érdekeit lesse. Mostohám dettó, mióta összeköltöztek (én már leléptem), baj, ha apa elmegy pecázni, a testvéréhez, minden probléma és mindenbõl sértõdés van. Hát ez szerintem szánalmas és birtokló hozzáállás, köze nincs a szeretethez. Jó, néha engem is zavar, mikor a barátom hazaér és a fénykép az elsõ, nem az, hogy hogy vagyok, de tudom, hogy az ég/naplemente csak x percig ilyen, én viszont még utána is ott vagyok. Ha pedig felhív délután, hogy nem jön, csak késõn, mert a barátaival sörözik, hát menjen! Soha nem csináltam belõle problémát és ezután sem fogok (ha házasok leszünk, akkor sem). De mindenki más, és ha a férfi azt érzi, hogy ilyen irányba mehet a kapcsolatuk, a feleség (vannak jelei már párkapcsolatban is), akkor inkább el sem veszi. Mert ha beelegel, akkor egyszerûbb szakítani, mint válni.
Hihetetlen, hogy ezek szerint a nõk nagy része egy gonosz boszorka lesz a házasság után, a férfi pedig nyilván továbbra is megmarad daliás szõke hercegnek ugye és továbbra is elárasztja élete szerelmét bókokkal... :) Mert a férfiak ám semmit nem változnak a házasságban áh, dehogy. Nem növesztenek pocakot, nem senyvednek a kanapén meccset nézve és sört iszogatva (amit természetesen az asszonynak kellett bevinni), amíg az asszony gürizik a háztartással, mert a hát a férfi már ledolgozta a napi nyolc óráját jár neki a pihenés, az már más kérdés hogy a nõ is ugyanúgy ledolgozta, de hát mégis nõnek született az a szerencsétlen, a konyhában a helye, meg hogy nevelje a kölyköket.... Meg könyörögni kell apunak, hogy nézzen már rá arra a csöpögõ csapra, vagy legalább hívjon szerelõt... Tényleg ilyen dolgok nem történhetnek meg egy házasságban, csak az, hogy a nõbõl házi sárkány lesz. A férfiak mind meg nem értett elnyomott ártatlan lelkek, akiket otthon láncra verve tartanak és korbáccsal fenyíti az asszony. Hát milyen világot élünk, te jó Isten....
Mondom... sárkány nõket nem kell elvenni. Aki nem ismeri ki x év alatt, magára vessen. De még ilyenkor is le lehet lépni ha nem tetszik a dolog. Aztán majd anyuka gondoskodik a töketlen fiacskájáról. Egyébként pedig, azt sem kell eltûrni, hogy a pasi elkényelmesedjen, mert bármennyire nehéz is beismerni, ilyen is van. A nõnek nem kell mindent a pasi segge alá tolni. Ki tudja szedni magának a kaját, el tud mosogatni maga után, ki tud teregetni, össze tudja szedni maga után a szemetet tud port törölni is stb... Egy pasi seggét nem kell kinyalni, különben semmit nem fog csinálni otthon, pedig neki is ugyanúgy kötelessége. Aki nem ilyen pasit választott, vagy hagyta elkényelmesedni, az így járt. Vegye ki a részét a férfi is a házimunkából, és ugyanannyi szórakozás jut mindenkinek. Ha a férjem ilyet mert volna mondani pl, hogy a házimunka a nõ dolga, hozzá sem mentem volna....és tartjuk magunkat ahhoz amit megbeszéltünk, mert tudja, hogy nem vagyok az a fajta nõ, aki tûrje hogy cselédnek nézik. Soha nincs veszekedés ilyen hülyeségek miatt... õ akkor és oda megy szórakozni ahova akar, csak szól elõtte, és megmondja hogy kb mikor jön haza, hogy ne aggódjak. Én ugyanígy. Ennyi.
mert a házi sárkánynak kinõ az összes feje:D Viccet félretéve, szerintem egy normális párkapcsolati viszonyba ahol az egymást megértése, átérzése és a kommunikáció is megállja a helyett, ott meg lehet beszélni ezeket a félelmeket s meg is lehet oldani, küzdeni kell egymásért
Abba ugye egyik pasi se gondol bele, hogy amíg nem élnek együtt az asszonnyal, a drága anyuci kinyalja otthon a kicsi popójukat, addig nekik könnyebb... e abba nem gondoltok bele, hogyha összeköltöztök a barátnõvel, mindketten mentek munkába, otthon már csak álló kukival vagy meredten leb*sszátok magatokat az ágyra és tõlünk várjátok el (holott mi ugyanannyit dolgozunk, mint ti), hogy csináljunk vacsorát, takarítsunk ki, csináljuk a nõi dolgokat és eszetekbe se jut csinálni, de ha megszólalunk, akkor meg kapjuk az ívet, ugye? Mert nektek nincs kedvetek és ha visszautasítjátok, még csodálkoztok, hogy veszekszünk! Ráadásul ha már van gyerek is, abból is ki kell venni az apaszerepet! nem ám, hogy megyek a haverokkal és szépen lógtok, anyuci meg csináljon a gyerekkel otthon, amit akar... bezzeg gondolom fordítva már alig mûködne... TISZTELET A KIVÉTELNEK! Ráadásul a pasik többsége manapság rendesen elkorcsosult, lusták, mert anyuci mindig mondta nekik "jól van fiam, hagyjad, majd én megcsinálom helyetted"... aztán a mai lányokat szivatták meg ezzel a hozzáállással, mert munkamorál 0...
utolsó. Amelyik pasi ilyen lusta disznó, nincs kedvem, vagy a nõ dolga a házimunka típus, azt ott kell hagyni a f...szba. Menjen vissza anyucihoz aki majd kinyalja a seggét és mindent megcsinál helyette. Ennyi:) Szerintem egy pasi sem pusztul bele. Aki igen az meg nem férfi, és egy valamire való nõnek nem kell:)
Csak olyan pasi nagyon kevés létezik... igen, lehet olyan, hogy egy 10 fõs baráti társaság összekerül vagy ismertségi kör és abból már leszûrik, hogy hülyeség, amit írtam, pedig én utazásaim során rengeteg emberrel ismerkedem, ismertségi/baráti körökbõl buknak ki különbözõ helyekrõl a dolgok, például tök mindegy, hogy egy kis pár ezer lélekszámmal rendelkezõ faluról beszélünk-e vagy Pestrõl, az arányok és a problémák ugyanolyanok és nagy számban jelennek meg! :) Szóval nagyon szomorú, hogy eltörölték a katonaságot, mert annyi életképtelen, önállósodásra képtelen valami hím izék forognak meg anyuci szoknyája alatt és fogdossák azt kétségbeesetten, cél nélkül, hogy kétségbeejtõ! :) És persze, tisztelet annak a kis mennyiségû FÉRFI palántáknak, akik tényleg FÉRFIAK vagy azok lesznek! :)
Értem a férfiak álláspontját, engem nõként rémít meg teljesen a dolog... az "örökké" szó... Mintha az éé hosszan visszhangozna a fejemben. Az összeköltözést nagyon szerettem volna, az esküvõ más téma. Barátkozok a gondolattal. Gyûrû van a kezemen. Jövõre esküvõ. Üzenek a házasságfóbiás férfiaknak, akik a válás hozták fel:a pénzügyekrõl csak annyit, hogy hosszútávú együttélés során is kimondhatják jópár dologra, hogy közösen szerzett vagyon, arról nem is beszélve, hogy ha összehozol egy gyereket, akkor hiába nem volt esküvõ, kihozhatja a bíróság a tartásdíjat. Semmi sem biztosíték. Sõt. Ha a nõnek jó ügyvédje van, elég nagy a baj, mert kevésbé szabályozott rendszer, mint egy házasság során, pláne, ha van házassági szerzõdés. Aki a pénzét félti, az inkább házasodjon. Komolyan. [link]
azért azt is írjuk alá, hogy 1-2 nõ meghülyül ha felkerül a gyûrû. én is nõ vagyok, de mi változik? semmi. ha eddig is ment, menjen most is. ennyi. én is megyek, õ is
Szerintem arról van szó, hogy a férfiaknak nem olyan fontos a család, mint a nõknek és ezért nyûg nekik az egész, mást akarnak csinálni. Viszont az már jó, ha mosnak, fõznek rájuk.
Az eljegyzésnek semmi jelentõsége. A házasságtól pedig azért fél a legtöbb férfi, mert a nõk minden apróság miatt válnak, és anyagilag lehúzzák a férfit. Fõleg, ha már gyerek is van. Elég ilyen példát láthat a haveroknál.
" Esküvõ után is lehet saját hobbija, mehet a barátaival pecázni...stb. " hehe, latszik hogy nem voltal nos... :) jaja, persze, mehetsz... menj csak nyugodtan, persze, nem baj.... aki mar hallotta, tudja mirol beszelek :)
Érdekes számomra, amit második ír. Nekem pont az fordult meg a fejemben, hogy a házasság, gyerek az örökre szól, nincs visszaút, nem törölhetõ el, nem lehet csak úgy egyszerûen továbbállni, ha mégsem jönne be. Nekem pont az a félelmetes az ilyen dolgokban, hogy tudod, hogy ez örökre így marad. Az életed errõl fog szólni mostantól.
"Miért kéne elveszítenie? Esküvõ után is lehet saját hobbija, mehet a barátaival pecázni...stb." Muhaha, ha egyszer egy nõ "megfogott" egy szerencsétlent a házassággal, akkor teljesen korlátozza mindenben, onnantól vége a szabadságnak.
Ez most rosszul fog hangzani, de az mond ilyet aki nem is akarja elvenni soha a barátnõjét. Nem érdemes várni ilyen pasira, nem õ az igazi egyszerûen. Rengeteg ilyen példa van körülöttem is, aztán szakítanak, vagy a lány talál valakit aki szereti annyira hogy elvegye, és nem hadovál ilyeneket, vagy a férfi a következõ nõt pár hónap után megkéri és érdekes módon mégis nõsülõ típus. Még fiatal korban talán elmegy ez a szöveg pasiknál, de nekem akkor is kamuszagú, késõbb még inkább.
Ez hülyeség. Érett párkapcsolatban nem okoz gondot sem az együtt élés, sem az eljegyzés, sem a házasság. Mi jövõben házasodunk össze, de sok idõt töltünk külön is, legalábbis annyit, amennyit igénylünk. Nincs kérezkedés, nincs vita ilyen dolgokon.
A szabadság efféle elvesztése már felõsséggel jár, komolynak tûnõ dolog, már-már munkaszagú. Ellentétben a szabadsággal, amiben csak azt teszed csak, ami jó érzéssel tölt el, amiben örömödet találod, amihez kedved van szinte korlátok nélkül.
"Muhaha, ha egyszer egy nõ "megfogott" egy szerencsétlent a házassággal, akkor teljesen korlátozza mindenben, onnantól vége a szabadságnak." Amikor ilyeneket olvasok/hallok, mindig az jut eszembe, hogy tényleg ilyen sok sárkány van?? Komolyan érdekel. Én nõ vagyok, házas, de soha nem mondtam a férjemnek, hogy nem akarom, hogy menjen ide vagy oda, és nem is terrorizáltam azért, mert elment valahová nélkülem. Az ilyen rinyáló veszekedõ hárpiákat, akik sehová nem akarják elengedni(?) a férjüket, nem csodálom, hogy otthagyják rövid idõn belül. Szerintem teljesen természetes igény, hogy mehessen sörözni a haverokkal/pecázni, akármi, nálunk nincs ilyen engedélykérés, szól, hogy megy, aztán ennyi. Nincs durci, szexmegvonás, terror, stb. Igaz, cserébe én se kérek engedélyt, ha csajos hétvégét akarunk tartani a barátnõkkel. Egyikünk se egy taknyos kölyök, hogy kéredzkednie kelljen.
Mert egy házassághoz fel kell nõni és ez nem mindenkinek megy. Ezért jön a mindenféle kifogás.
Kérdésedre a válasz: Mert nem a megfelelõ partnerrel vannak együtt. Kifejtés: Ha a férfi egy normális kapcsolatban él, azzal van együtt akit szívbõl szeret, aki az igazi, az nem érzi úgy, hogy meg van fosztva a szabadságától, mert ilyen nincs. Egy normális kapcsolatban/házasságban, ugyanúgy mehet ide oda, haverozhat, élhet a hobbijának az ember... Nálunk a férjemmel legalábbis így van, és ez a szabadság, mindkét félnek ugyanúgy jár. Megint más kérdés, hogy sok pasi a szabadságot úgy értelmezi, hogy nem dughat meg más nõket... Ez pl undorító, és jobb is, ha az ilyen nem házasodik, mert szégyent hoz a házasság intézményére.
"hehe, latszik hogy nem voltal nos... :) " pl nem kell hülye p...csát elvenni és akkor nincsen gond. A rossz választásodról nem a nõk tehetnek.:)
"Muhaha, ha egyszer egy nõ "megfogott" egy szerencsétlent a házassággal, akkor teljesen korlátozza mindenben, onnantól vége a szabadságnak." Errõl beszéltem... aki rosszat választ így jár. Mellesleg meg és érdemli, ha hagyja magát:)
A szabadság elveszhet, de helyette jöhet sok más, akár sokkal jobb dolog is (nem, most nem CSAK a szexre gondolok...).

Miért félnek a kutyák a tüzijátéktól?

Legjobb válasz: Olyan nekik mintha háborúban lennének. Egyrészt sokkal kifinomultabb a hallásuk, minden zaj sokkal hangosabb nekik mint nekünk, másrészt nem tudják hogy mi történik, miért vannak ilyen éles hangok és fények. Az ismeretlentõl pedig minden élõlény fél.

Olyan nekik mintha háborúban lennének. Egyrészt sokkal kifinomultabb a hallásuk, minden zaj sokkal hangosabb nekik mint nekünk, másrészt nem tudják hogy mi történik, miért vannak ilyen éles hangok és fények. Az ismeretlentõl pedig minden élõlény fél.
Amiért a mennydörgéstõl is. Hangos, szokatlan és légnyomás különbség, sivító zaj, vagy váratlan robbanás kíséri. Ezt kevés kutya tudja elviselni, de úgy tudom, hogy a macskák és a lovak sem szeretik.
ma 09:09 Hát nem, nem lehet minden kutyát megszoktatni elviselni sem a tûzijáték, sem a vihar elviselésére. Ráadásul nagyon sok kutya, ahogy idõsödik, úgy lesz egyre érzékenyebb rá.
Mert nem értik mi történik és nem tudnak megfelelõen reagálni a zajokra. Ha látnak egy jó mintát pl gazdi kint van és nyugodt, vagy egy másik kutya a családban akit nem zavar, akkor õk se fognak félni. Gondolj bele, te is félnél egy olyan környezetben amit nem értesz és nincs rá semmilyen hatásod...:)
Vannak olyan emberek akik szintén félnek a tüzijátéktól. Ráadásul a kutya nem tudja elõre hogy mikor lövik a tüzijátékot, mikor számíthat rá. Szóval tulajdonképpen azért, mert hangos és váratlan.
Miért félsz, ha meg akarnak erõszakolni? kb ezért félnek a kutyák is
Ahogy már elõttem is írták... Amikor fellövik, akkor hallom azt a visítást, rákészülök a durranásra, stb. Szegény kutya csak a káoszt érzi ebbõl. Tegyük hozzá, hogy azért szaggal is jár a dolog. A kutyámat annyira megrémítette az éjszakai durrogtatás, hogy pisilni is csak remegõ lábakkal a küszöbrõl volt hajlandó.
Ez a gazda hibája, ugyanis elvben minden kutyával célzottan meg lehet szoktatni a tüzijátékot. Valójában általánosságban elmondható, hogy minnél ingergezdagabb környezetben nö fel egy állat, annál kevésbé érzéken az ilyen váratlan dolgokra is. A mi kutyánkat pl állandóan visszük mindenhova, akár tüzijátékra is, és pont magasról tesz a zajra.
A kérdező hozzászólása: Köszi a gyors választ! :)

Miert felek a komoly erzelmektol? Miert hagyom ott a pasit mikor tudom h mar elerheto szamomra?

14 eves koromtol 18-ig volt az elso szerelmem. Vele a keves romantikus pillanatok gyonyoruek voltak.Megis mindig bebeszeltem magamnak, h nem vagyok neki eleg jo, s loktem el magamtol.Aztan rajottem, h hiba volt, de tul kesore.

Legjobb válasz: Valószínûleg még nem vagy eléggé felnõtt. Keress olyan helyzeteket, amikor döntened kell, és felelõsség van rajtad (egy komolyabb rendezvényen keresztül mondjuk egy kirándulás megszervezése és vezetése) - ezzel megszokod az adott helyzetet. És nyugodtan beleszerethetsz a fiúdba: ha komolyabb gond lenne - késõbb is elválhatsz tõle. De jobb lenne, ha nem így indulnál egy kapcsolatba.

Valószínûleg még nem vagy eléggé felnõtt. Keress olyan helyzeteket, amikor döntened kell, és felelõsség van rajtad (egy komolyabb rendezvényen keresztül mondjuk egy kirándulás megszervezése és vezetése) - ezzel megszokod az adott helyzetet. És nyugodtan beleszerethetsz a fiúdba: ha komolyabb gond lenne - késõbb is elválhatsz tõle. De jobb lenne, ha nem így indulnál egy kapcsolatba.
Igaza van az elso valaszolonak. 1.Valoszinu h meg nem vagy eleg erett a komoly kapcsolathoz.Meg a szorakozast keresed.Felsz lekomolyodni. Fix igy van a legjobb baratnom is.O 22 eves, de amint megkaparint egy pasit, rajon h ahh nem is kell neki. 2.Talan az igazit keresed.Ha majd eljon a megfelelo srac, akivel mindenfelekeppen jol erzed magad, es nonek erzed magad mellette, le tudsz komolyodni, nem futamodsz meg. Dontsd el hogy az elso vagy masodik kategoriaba tartozol.Akkor tobb tanacsot tudok/tudunk adni.
A kérdező hozzászólása: Koszi a valaszokat, sztem nem az elso, max masodik, mert felelossegteljes vagyok. Mar kisebb koromtol allandoan rendezvenyeket szervezek ahova maximalis felelosseget kell mutassak, es eddig mindegyik rendezveny sikerrel jart. Most is olyan egyetemen vagyok, amelyen a felelotlensegem a szakmamban majd az emberek eletebe kerulhet. Tehat nem erzem felelotlennek magam. De felek az erzelmektol, amelyek elmelyulhetnek.
Erre csak annyit tudok mondani, hogy Szeretni jó, de szeretve lenni még jobb. Persze adj is, ne csak kapd, meglátod, majd megváltozik ez a nézeted:)

Miert fel a sextol? Azt mondja a baratnom, hogy kivan es akarja de megis fel. Es nem tudja megmagyarazni hogy miert. Azt mondja hogy uj szamara az erzes.

mit tegyek hogy nefeljen?...mit tehet o hogy nefeljen. szamtalanszor elmagyaraztam neki hogy nem az a celom h csak sexeljunk. csak Rosszul esik h tudom h nem lehet meg. Es hogyha szabad lenne akkor nem is orjongenek annyira a sexert.

Legjobb válasz: Lehet, nagyon fiatal még, ezért fél. Hány évesek vagytok? (Ismételten javaslom, vezessük be a kor és a nem megadását!) A legjobb, amit tehettek, a fokozatosság, az, hogy lépésrõl-lépésre haladtok elõre az úgynevezett pettinggel. Ha már megszokjátok egymás testét, nem fog félni. Ha már párszor kielégítitek egymást, méginkább nem fog félni. "hogyha szabad lenne akkor nem is orjongenek annyira a sexert." - ezen a kijelentéseden jót röhögtem :D:D:D Hát jóhogy akkor nem õrjöngenél érte annyira! Ez aranyos... De azt mondom, ne õrjöng, hanem légy szeretõ, türelmes barátja a barátnõdnek!

Lehet, nagyon fiatal még, ezért fél. Hány évesek vagytok? (Ismételten javaslom, vezessük be a kor és a nem megadását!) A legjobb, amit tehettek, a fokozatosság, az, hogy lépésrõl-lépésre haladtok elõre az úgynevezett pettinggel. Ha már megszokjátok egymás testét, nem fog félni. Ha már párszor kielégítitek egymást, méginkább nem fog félni. "hogyha szabad lenne akkor nem is orjongenek annyira a sexert." - ezen a kijelentéseden jót röhögtem :D:D:D Hát jóhogy akkor nem õrjöngenél érte annyira! Ez aranyos... De azt mondom, ne õrjöng, hanem légy szeretõ, türelmes barátja a barátnõdnek!
A kérdező hozzászólása: aval nincs baj...lepesrol lepesre haladtunk es sokszor volt ugy hogy mesztelenul magamhozoleltem es aztmondta h akkor az neki csodas erzes volt. azt allitotta hogy ugy erezte hogy kivant. viszont amikor pettingeltunk es kishijan sikerult kielegitenem...odahuzott magahoz mert megjedett. azt allitotta h meg nemerzett ijent soha es azert jedett meg.
A kérdező hozzászólása: egyebkent most lessz 16eves
nem csodálom, hogy fél, ha még tényleg ennyire új neki... javaslom, hogy elõtte mégmaszturbáljon párat, bár nem ugyanaz, de hátha akkor nem fog megijedni... az én barátom is sokat várt rám, ... nem lehet elmagyarázni ilyenkor, hogy mitõl fél egy lány, csak nem érzi magát késznek rá, talán attól is, hogy jaj mit gondol anyuciapuci vagy a terhességtõl vagy a fájdalomól, ami lehet nem is lesz... ne hozzátok gyakran szóba a témát, mert nem jó ha rágörcsöltök...várd ki, amig egyszer spontán megtörténik, vagy õ javasolja (bár ilyenkor is meggondolhatja magát egy lány :P)
én..14vok és én is félek a szextõl..:(:$nem tudom megmondaniii miért de én is kicsit félek ..volt már fiúval petting de a szextõl félek..
Elsõ válaszadó vagyok - akkor azért fél, mert újszerû neki az érzés. Ez esetben is a türelem a megoldás. Ne sürgesd, ne piszkáld mindig a szexszel, mert annál rosszabb lesz! Majd megszokja ezt az intim helyzetet, és akkor tovább tudtok lépni. (Óvszer legyen nálatok!!!) Végülis 16 évesen nem mondhatám, hogy kifejezetten fiatal a dologhoz, de azért nem csoda, hoyg nincs még benne annyira a dolgokban, és nyugodtan várhat még, semmivel sincs elkésve.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!