Találatok a következő kifejezésre: Mert mint nem (2919 db)

1hetes babám úgy tûnik mintha napközben nem lakna jól, hogy kevés lenne neki a tejem, mert mindig cicin lógna?

Éjszaka viszont alszik rendesen van hogy 5órát is egyszerre. Akkor elvileg nem éhes,nem?

Legjobb válasz: Persze..hozzászokik..jó szöveg..Érdekes fiam 3 hónapos koráig ki se akarta köpni a cicit, most meg úgy kell könyörögni neki, hogy abba hagyja a játékot és jöjjön cicire..11 hónapos pont ma. Az ilyen hülye tanácsok miatt megy el csomó anyának a teje!!!Többek között nekem is, mert mikor a lányomat szültem, akkor utána ilyen jó tanácsot kaptam..na aztán meg befigyelt a tápszer mert fogyott a tejem...3 hónaposan már nem is volt!!! Kedves kérdezõ!Valószínûleg a babád csak téged igényel..Neki még a cicizés a minden.Értsd: ital, étel, biztonság, szeretet, nyugalom!!Minden.Én a kaja közti nyammogást komfort cicizésnek hívom!Semmi hátránya nem lesz ha hagyod..sõt nekem még szaporította is a tejemet."Sajnos" most egy ideig ez így lesz..de még most élvezd ki, mert amint a kicsik önállóságra ébrednek, és elkezdik felfedezni a világot, úgy kell õket elkapni egy puszira is.. :)

Persze..hozzászokik..jó szöveg..Érdekes fiam 3 hónapos koráig ki se akarta köpni a cicit, most meg úgy kell könyörögni neki, hogy abba hagyja a játékot és jöjjön cicire..11 hónapos pont ma. Az ilyen hülye tanácsok miatt megy el csomó anyának a teje!!!Többek között nekem is, mert mikor a lányomat szültem, akkor utána ilyen jó tanácsot kaptam..na aztán meg befigyelt a tápszer mert fogyott a tejem...3 hónaposan már nem is volt!!! Kedves kérdezõ!Valószínûleg a babád csak téged igényel..Neki még a cicizés a minden.Értsd: ital, étel, biztonság, szeretet, nyugalom!!Minden.Én a kaja közti nyammogást komfort cicizésnek hívom!Semmi hátránya nem lesz ha hagyod..sõt nekem még szaporította is a tejemet."Sajnos" most egy ideig ez így lesz..de még most élvezd ki, mert amint a kicsik önállóságra ébrednek, és elkezdik felfedezni a világot, úgy kell õket elkapni egy puszira is.. :)
Hát egy hetesen ez még bele kell, hogy férjen. De ha nyugodt meg elégedett, akkor valószínû nem éhes. Annak meg külön örülhetsz, ha már most ekkorákat alszik éjjel. Pisis-kakis pelenka termelõdik 5-6 darab, akkor sincs gond. Ha nem szeretnél élõ cumi lenni, akkor megpróbálhatod azt is, persze nem most még, mert az elsõ idõkben kell, hogy beálljon a tejtermelés rendesn. Bár nálam a 3 gyerek 3 féleképp reagált, az egyik állandóan kiköpte, a másik csak elalváshoz használta, a harmadikat megnyugtatja. Õ már 2 hónapos és van, hogy csak úgy cumizna, de nekem sajnos nagyon fáj, ha úgy szív, amikor már nincs tej a cicimben, így ezt nem engedem, mert sebes leszek, és úgy még etetni is borzasztó fájdalmas. (Csak mielõtt a torkomnak ugranak a válaszolók, hogy cumit adok ugye...)
Ne hagyd a cicin lógni, mert nem tudod leszoktatni róla. Negyedóra után tedd az ágyába és legalább 2 órahosszát hagyj a következõ szopiig, akkor is ha kicsit sír. Ha nem elég a tejed, akkor nagyon fog sírni.
valószinüleg csak cumizik a ciciden.
Valószínû neki az a játszócumi is :) Amúgy nekem minden orvos azt mondta (2 kórházban is, megy a gyerekorvos, védõnõ is), hogy 3 órán belül ne etessem, adjak teát, vizet, de ne tejet. Mondjuk az enyém hasfájós volt és így még jobban fájt volna a hasa. Mivel kaja után 1, 5 órával van az emésztés. Nekem mikor nagyon nyûgös volt inkább a hasa fájt és kakilási proglémái voltak. Én nem tettem a cicire max 2, 5 óra múlva a következõ kajálásnál, ha tényleg normálisan evett, ezt meg ki lehet számolni. Mondjuk kellett tápszer kiegészítés, de az elején csak anyatejet kapott és úgy sem lett több tejem, pedig kaja után fejtem is, de fölösleges volt, így viszont tényleg nem éhezett.

Életem egyetlen és legőszintébb célja az, hogy találjak egy gazdag és bőkezű férjet. Baj ez? Azt jelenti, hogy nem vagyok normális? Lehet nem sikerül, mert mindig az nem sikerül amit a legjobban szeretnénk?

Legjobb válasz: Azért baj, mert ezek szerint nem vagy egyedül életképes, kizárólag akkor tudsz életben maradni, ha szimbiózisban, egyszerû érdekkapcsolatban élsz valakivel. Cserébe nagy árat fizethetsz, mert kitartott nõnek lenni nem hálás feladat. Kezdve azzal, hogy kuss a neved, ha az orrod elõtt lép félre, akkor se szólhatsz, mert õ etet, nála laksz, tõle függsz - és õ ezt pontosan tudja is. A legtöbbször az ilyen nõket simán lecserélik egy bizonyos kor után, mint a többi státuszszimbólumot: nagyobb kocsi, nagyobb ház, fiatalabb pipi. Az csak a mesékben van, hogy a gazdag pali élete végéig epekedik a nõért, aki kihasználja. Sokkal kiszolgáltatottabb helyzet, mint azt most sejtenéd.

Azért baj, mert ezek szerint nem vagy egyedül életképes, kizárólag akkor tudsz életben maradni, ha szimbiózisban, egyszerû érdekkapcsolatban élsz valakivel. Cserébe nagy árat fizethetsz, mert kitartott nõnek lenni nem hálás feladat. Kezdve azzal, hogy kuss a neved, ha az orrod elõtt lép félre, akkor se szólhatsz, mert õ etet, nála laksz, tõle függsz - és õ ezt pontosan tudja is. A legtöbbször az ilyen nõket simán lecserélik egy bizonyos kor után, mint a többi státuszszimbólumot: nagyobb kocsi, nagyobb ház, fiatalabb pipi. Az csak a mesékben van, hogy a gazdag pali élete végéig epekedik a nõért, aki kihasználja. Sokkal kiszolgáltatottabb helyzet, mint azt most sejtenéd.
Hát, ha találsz ilyet, akkor hozz tejszínhabot, mert megeszem a kalapom.
Ha ez kamu, vagy provokáció, akkor sajnállak, nagyon unatkozhatsz!... Ha viszont ez tényleg valód kérdés, ennyi a hozzáfûznivalóm:sajnos a Te fajtádat többre becsülik, mint az enyémet, aki csak szimplán szeretetre vágyik!Persze a magamfajtákat gyakran elküldik a búsba.Ilyen a Sors... :-)))
Nem, de ezzel kimaradsz a boldogságból. Az, ha megvesz majd neked mindent, szép helyen élhetsz, még nem lesz olyan érzés, mintha szerelmes lennél. Az jobb terv lenne, ha gazdag ÉS szerethetõ férjet keresnél magadnak.
Ezért olyan társaságban is kell forognod, ahová a gazdag férfiak járnak. Telik rá?
kamu, mert ilyen ringyó nem létezhet
pénzéhes..
Persze, itt mindenki a tiszta belsõt keresi, senkit nem érdekel a pénz. Dolgozzuk fel, hogy a gazdagság az egy ugyanolyan szerethetõ tulajdonság, mint a szépség, vagy az okosság. Ott van pl. Zimány Linda és Dzsudzsák Balázs. Dzsudzsák ronda, mint a bûn, de rengeteg pénze van, Linda pedig egy üres, értéktelen nõ, de legalább szép. Így mindketten jól járnak, Zimányt pénzelik, Dzsudzsák meg minden nap jól megdughat egy klassz csajt. Ha neki ez elég, minek ítélkezzünk? Kérdezõ, ha találsz olyan pasit (mert rengeteg van, ha szeretnéd, mondok helyet, hova járj ismerkedni), akinek ez oké (tehát nem használod ki, hazudva hogy szereted meg minden), akkor hajrá. Nincs ebben semmi.
a nõk nem a pénzre hajtanak ám....
:) ))))) utolsó, ott a pont! a szakkifejezésekért különösen! kár, hogy nem lehet külön pontozni õket! Kérdezõ! Tanulj és gondolkodj!
Drága Kérdezõ!! Az a rossz hírem van, hogy soha, de soha a cafrangos büdös életben nem fognak teljesülni az álmaid. Rengeteg szép és OKOS nõ van a világon. Azok a férfiak, akikre te vadászNÁL ahhoz vannak szokva, hogy még prostihoz is olyan nõhöz járnak, aki minimum fõiskolás, meg tud szólalni. Az sem ritka, hogy már egyszer-kétszer szerepelt nívós férfimagazinokban. Ha futó barátnõje van, a minimum, hogy kétszer szerepelt a playboyban, mint a hónap nyuszija. Ebben az esetben mindketten tudják, hogy ez is prostitúció egy formája: a pasinak nincsenek olyan illúziói, hogy a csajt nem érdekli a pénze, tökéletesen tudja, hogy õ tejel, ellátja ajándékokkal, viszi ide-oda, a csaj meg cserébe MINDEN vágyát teljesíti, kérdés és reklama nélkül. A feleség CSAK ÉS KIZÁRÓLAG olyan nõ lehet, aki k.va az ágyban, szakácsnõ a konyhában, és úrinõ, ha vendégek jönnek. Akivel elit helyen is meg lehet jelenni, és nem ég be, ha megszólal. Na már most: te ettõl fényévekre vagy, ha nem távolabb. Amennyiben TÉNYLEG nagyon szép vagy, és TÉNYLEG bármit el tudsz viselni, a pénzért cserébe, akkor javaslom (és teljesen komolyan, gúnyolódás nélkül), hogy kezdj el pornózni, és amíg fiatal, friss husinak számítasz, szedd meg magad jó alaposan. Ha ügyesen forgatod a lapokat, lehet belõled annyira menõ pornósmaca, aki szerepelhet egy-egy magazinban, megismerik az arcát IS, és akkor már esélyed lehet rá, hogy megfogj egy pénzes fószert. De azt még kalkuláld bele, hogy az ilyen, általad vágyott életmódot folytató csinibabákat nem véletlenül hívják úgy a haverjaim, hogy "gengszterrib.anc". Nem egy olyan magyar ismert cicababa is van, akinek a pasiját elvitték a rendõrök egy hûvös hajnalon. De azt mindig tartsd szem elõtt, hogy neked 30 évesen le fog járni a szavatosságod, addig szedj össze annyi lóvét, hogy elég legyen életed végéig, nyiss (vetess egy pasival) magadnak egy szépségszalont, egy butikot, kocsmát, vagy valamit, ami hosszú távon hoz a konyhára. Az meg csak a privát véleményem, hogy a gazdag és NORMÁLIS pasik az ilyen élõsködõket simán lefújják chemotoxxal, nem fogják az ágyukba engedni. Nehogy a végén "véletlenül" teherbe essen. (Erre a speckó szakkifejezés a "ge.civadász".) Azon meg gondolkodj el, hogy mennyire van igazam abban, hogy nem fogsz kelleni egy milliomosnak, amikor egy átlagos srác se tart többre, mint egy keret a p.ina körül. Kevés vagy te ahhoz, hogy versenybe szállj egy ilyen pasiért. :) ))
László vagyok. Fogszakorvos, ahogyan Te megfogalmaztad, gazdag és bõkezû. Jelenleg facér vagyok, egy 7 éves kapcsolatom ért véget néhány hónapja. Nem lehetek egy reménytelen eset, azért kellett elküldenem a fiatal és szép asszisztensnõmet, mert ajánlatokat tett és ezt a párja nem tudta megfelelõen kezelni. Van egy szép nagy házam és hét autóm, egy sportautó és egy suv hétköznapi célokra. Ha Te egy nagyon szép, tökéletes nõ vagy, akkor írj bátran nekem. Jelige: "Álmodj királylány"
De figyelitek? Még lepontozzák azokat akik elítélik az ilyen és hasonlõ "nõket". Nevetséges. Nyugodtan lehet nyomogatni a kis piros kezecskét, de TI nem értek egy lyukas garast sem, nemhogy milliókat. Az ilyen "nõket" messzire kerülik a normális férfiak.
Nem olvastam az elõzõ válaszokat. Nem tudom, csak hergelni akarod-e a népeket, vagy komolyan kérdezed. Szerintem ezen kívül v.mi mást is kitalálhatnál, pl. megtanulsz lovagolni, vagy v.mit elkezdesz sportolni. Semmi nem érdekel ezen kívül? Ha meg csak ez foglalkoztat 0-24, az téged jellemez.
Egyet elfelejtettem, mire, miért kell neked gazdag, bõkezû férj? Mit szeretnél elérni az életedben?
Kedves kérdezõ, ilyen beszédstílussal (írásmóddal) ne várj sok jót. Egy nõ aki ad magára valamit nem káromkodik, nem beszél ilyen csúful. Ha találnál magadnak egy pénzes férfit (kétlem) az biztos, hogy megnézné, hogy nehogy egy ordenáré libát vegyen el. Pénzért képes lennél napi veréseket kibírni, csak, hogy a kacsalábon forgó kastélyod meglegyen?! Egyet mondok, elvárásaik a férfiaknak is vannak, pl hogy ne a pénzét szeresd, hanem õt, legyél értelmes, tudj viselkedni stb, az, hogy téged szépnek mondanak az régen kevés(egyéb még nem derült ki rólad, csak ez meg az, hogy nagyon pénzéhes vagy). Irigy vagy azokra akiknek kerül egy ilyen férfi? Akkor beavatlak abba is, hogy nem mindenki mutatja, hogy van pénze, pont azért, hogy az ilyenek mint te ne tudják kihasználni. Tanácsolom neked, hogy elõször kezdj valamit magaddal, az életeddel, mert ennek a gondolatodnak sok jövõje nincs.
Kedves Utolsó! Semmi bajom az átlagos autókkal, nekem is az van egy Renault Thalia személyében. :) ) Én nagyon szeretem, bár mivel már 10 éves sokszor van, hogy vagy ez a hibája, vagy az a hibája. Elnézést, ha valami bántót írtam volna, gondolom, hogy nem az általam elmondott egyetlen példa létezik, ezért is írtam, hogy nem sûrû, de azért vannak olyanok, akiknek az alap emberi értékek is fontosak, mikor párt választanak. Az én Szerelmemnek még autója sem volt. Na erre varrjatok gombot! :D Ettõl független olyan szeretet, szerelmet, megértést, kedvességet és még sok-sok más dolgot kapok Tõle, amit semmi pénzzel nem tudnék megváltani! Boldog vagyok Vele, és ez kölcsönös! :) A kérdezõnek egyetlen tanácsom, hogy próbáljon ne az anyagiakon lovagolni kezdetben. Talán akkor... 30/N
A kérdező hozzászólása: Szerintem Ti engem nagyon-nagyon félreértettetek. Én nem valami kopasz mácsót keresek Ferrarival, akinek hála majd Balin nyaralhatok havonta. A "gazdag" szó nálam nem ezt jelenti, ezt inkább jelenti a "kõgazdag" szó. A válasz írója 74%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: tegnap 23:15 Kedves László! Nagyon aranyos vagy, de szerintem nem kellenék neked. Én 19 éves vagyok, Te gondolom sokkal idõsebb. Egyébként meg így már tök fölösleges lenne megismerned hisz eleve elítéltként indulnék.
csak egy tanács a sok mellé.mielõtt belekezdessz a vadászatba, nézz meg egy filmet! a címe: Egy ágyban az ellenséggel. rögtön megérted majd azt a csajt, aki tnap olyan szépen ecsetelte az életét.
Ez inkább szánalmas és sajnálatra méltó, nem pedig bûn. Az ember azért ember, hogy ne csak a fajfenntartásra törekedjen, hanem az önmegvalósításra, legyenek céljai, amit csak egyedül érhet el. Keress ilyen célokat, ne egy gazdag pasi legyen már a célod
Kedves kérdezõ! Igazat kell adjak annak a hsz-nak aki azt irta, hogy a stílus nem tesz alkalmassá arra, hogy feleség legyél. Olvasd el annak a nõnek a hsz-át újra aki leirta neked az életét! Szépen, összeszedetten, intelligensen. Nézd meg hogyan reagáltál rá! Pedig (ha jól értelmezem) szinte azonos korúak vagyok, fiatalok és mégis. Ezért nem találsz te olyan gazdag férjet, mint õ soha.
A válasz írója 80%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: 04-17 10:12 Válaszolnék, ha nem gond, hátha még olvasod. Azért a "fõiskola", mert nem titok, hogy sok lány mellékállásban neten árulja a bájait, vagy diszkókban táncol, esetleg webcam munkákat vállal, mivel sokkal jobban fizet, mint az árufeltöltõ folyamatos éjszakásban. :D
Kérdezõ: pont az ilyen számító dögök miatt vannak elõítéletek a nõkkel szemben. Sajnos :(
Egy elég jómódú férfi párja vagyok. A tenyerén hordoz, bármit megkaphatnék tõle, ha kérném, de nem kérem. Méghozzá azért, mert nem a pénzéért vagyok vele, gyakran szabályosan könyörgök, hogy hadd fizessem én a vacsorát, és én ugyanúgy meglepem apróságokkal, mint õ engem, sajnos jelenleg ki-ki a pénztárcájához mérten. Egyszer beszélgettünk errõl, hiszen én jóval fiatalabb vagyok, õ pedig sokkal gazdagabb, és azt mondta, hogy tudja, hogy nem a pénze kell nekem, és ha azt gondolta volna, hogy én csak arra játszom, akkor le sem áll velem. Nyilván nem tudom megmondani, hogy én azért kellek-e neki, mert fiatal vagyok, de nem nézek ki különösebben jól, bájos arcom van de van rajtam nem is kevés fölösleg, szóval ha neki egy fiatal manökenalkatú lány kellene, akkor simán meg tudna fizetni egyet, de nem tette. Szerintem ez eléggé árulkodó, hogy õ inkább egy olyan embert keresett, akinek a társaságában is jól érzi magát, és esze ágában sem lenne egy ennyire nyilvánvalóan pénzéhes nõre pazarolni az idejét.
Ha igaz, amit írtok, utolsó 2 válaszolók: a párotok társasága milyen emberekbõl áll? Úgy értem, ha a párotokkal mentek az õ társaságába, akkor milyen a hangulat közöttetek és pasitok barátai között?
A párom barátai vagy régi barátai, akiket középiskola, egyetem óta ismer, vagy a kollégái. Igazából nem tudom mire vagy pontosan kíváncsi. Van, akivel jó a viszonyom, van, akivel kevésbé, mert nem nagyon szeretem a stílusát, de azokkal nem találkozom és kész. De javarészt szórakoztató, humoros emberekbõl áll, akikkel pozitívan állunk egymáshoz, ugyanez elmondható a páromról és az én barátaimról is. Ha az anyagi helyzetükre vagy kíváncsi akkor arról nem tudok nagyon nyilatkozni, nyilván látom, hogy vannak köztük vagyonosabbak és kevésbé eleresztettek is, de ennek nincs köze ahhoz, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz.
Mindenki olyan célokat tûz ki maga elé, amilyet akar. Én mûvésznek tartom azokat az embereket, akik képesek feltûnés nélkül lenyúlni a másikat. Ehhez is kell ész, de tisztesség viszont nem sok. Szóval a sorsod magad választod bizonyos mértékig, ha neked ez így jó, akkor senkinek semmi köze hozzá.Ha te boldog lennél egy gazdag férfi mellett, akkor keress ilyet. Senki sem szólhat bele és ítélkezni sincs joga feletted senkinek.
édes vagy. olyanról még nem hallottál, hogy vkinek egyéb plasztikai sebészeten megoldandó problémája akad? nekem volt és most jusztse kötöm az orrodra, hogy mi. TB-támogatott, BNO kódos, igazi orvosi diagnózis, aminek effektiv semmi köze a szépészethez.
A kérdező hozzászólása: 19 évesen elmentél plasztikai sebészetre?? Akkor tutira nem jösz valami szegény családból.. mit akartál, mellnagyobbítás, orrplasztika?? Ennek már annyira kamu szaga van.. már ne is haragudj.
Leírták a lényeget már szerintem. Sajnos nagyon sok Nõ gondolkozik úgy mint Te...Aztán rájönnek, hogy ez nem annyira jó, ez csak felszínes boldogság. A másik: ahogy írták már az is pénzbe kerül, hogy ilyen társaságba forogj...na meg nem részletezem hogy mennyire jó csajnak kell lenned!! 22Nõ
A kérdező hozzászólása: Én állítólag nagyon szép vagyok. A mostani barátom még se fizet nekem semmit, semmit ajándék, semmi meghívás.. semmi. És még csak nem is szerelmes belém, annyiba becsül mint egy felmosórongyot. Akkor ez miért van? És hol van az a rengeteg ilyen pasi???
Na várj, ilyen nincs, egy megbízható, rendes férj nem fogja eltûrni, hogy csak a pénzéért legyél vele, sõt el se venne. Ha pénzes pasi kell, akkor viseld el, hogy te meg szexre kellesz. Ha meg burkoltan akarod költeni a pénzét (tehát nem játszanál nyílt lapokkal, megjátszanád hogy szereted meg minden), azt én is elítélem.
nem biztos, hogy kamu, nekem van ilyen ismerõsöm. Neki fontosabb az anyagi biztonság mint a nagy szerelem. Ezt a férje is tudta amikor elvette. teljesen normális életet élnek. Ha mindkét fél megkapja amit akar és nem verik át egymást, akkor szerintem ezzel nincs semmi baj. A csaj soha nem csalná meg a férjét annál jobban szereti a gyerekeit és a biztonságot. A férj pedig szereti a csajt.
Végtelenül üres ember vagy, az ilyet Szibériába kellene küldeni egy kis kiképzésre.
Jól döntöttem? Egy kicsit hosszú a sztori, de talán érthetõbbé a választásom, nekem és sok sorstársnak is. Több hozzám hasonló helyzetben lévõ nõ kérdését olvastam a napokban. Én csak leírom az én sztorimat, hogy akik leszólják õket egy kicsit belelláthassanak a fejünkbe. 20évesen rámtalált a herceg. Szó szerint, igaz nem fehér lóval, de bordó sportkocsival és rengeteg pénzzel. Én egy teljesen rendezett családból jövök. Mi a szüleimmel egy panellakásban éltünk, meg volt mindenem, soha egy rossz szó el nem hangzott köztük. Rövid idõ alatt a páromhoz költöztem. Volt csodálatos 1évünk, aztán apróbb dologokon kisebb összezördüléseink. Én nem tanultam tovább, mert szerinte nem nekem való lett volna, nem dolgoztam, mert az sem jó nekem. Otthon éltem, egy darabig a legnagyobb nyugalomban, mint aki megfogta az isten lábát. Jövõre gyerekünk lesz, ez volt az elsõ ellenmondást nem tûrõ mondat. Akkoriban még voltak barátaim, de mára csak ismerõsök maradtak. Azok akiket õ ismer és akik az õ barátai. Mire terhes lettem, konkrét elvárásai voltak. Ezt és ezt csináljam meg mire hazaér, így nézzek ki, ide megyünk, ezzel találkozunk..stb. egy percem sem volt amit önállóan töltöttem volna. Aztán én is lázadozni kezdtem. Szabályosan elszöktem a barátaimmal, buliztunk, szórakoztunk. Hajnalban mentem haza, az elsõ pofon akkor várt az ajtóban. Másnap mindent megbocsájtottam és elfelejtettem. Aztán jött a következõ alkalom amikor nélküle mentem valahova, újabb verés volt a jutalmam. Szólni senkinek nem mertem, szégyeltem magam. Bûntudatom volt, amiért én provokálom és elviselem. Anyunak egyszer meséltem arról, hogy sokat veszekszünk mostanában. Erre õ annyit felelt, hogy a házasság kompromisszumokon múlik. Volt egy barátnõm, neki elmesélhettem mindent. Sokat segített, néha még a sebeimet is kötözte. Mert addigra már nagyon elfajultak a dolgok. Ha a legapróbb dolog nem tetszett a férjemnek, azonnal nekem esett. Kézzel, ököllel, nadrágszíjjal, bármivel. Igaz arra ügyelt, hogy nagyon ne maradjon nyoma, bár igy is volt, hogy hetekig nem tudtam kimenni az utcára. Nem tudom mit mondott vagy tett a barátnõmmel, lehet, hogy csak elege lett a tehetetlenségembõl, de egyszercsak nem jött többet. Aztán terhes lettem a kisfiammal. Pont amikor már menekültem volna a tarthatatlan helyzet elõl. Akkor már nem szerettem, hanem gyûlöltem a páromat. De maradtam, mert a babát szerettem volna. Nem volt senkim és semmim, hova mehettem volna egy gyerekkel? A szüleim szerint nekem kell alkalmazkodnom, hiszen annyira jó partit csináltam, hogy példa voltam a rokonságban. Ráadásul egy okos, mûvelt, családszeretõ és gazdag pasi a férjem. Aki nem csalt meg soha, állandóan velem van és bármit elõteremt amit kérek. Ez a cukormáz van rajtunk a mai napig is. Rettegtem, hogy mi lesz a babával, ezért elkezdetm nagyon jól viselkedni. Mire kitalálta mit akar én már teljesítettem is. Megszületett a kisfiam, csodaszép 3éves tökéletes baba. Az apja imádja, elhalmozza mindennel és büszke rá. A születése után ha valami nem tetszett neki, kizárólag este, amikor a gyerek alszik, akkor mondta. Azóta született egy kislányom is, õ 4hónapos most. Az apja érte is úgy odavan mint a nagyobbikért. Mi már évek óta viszonylagos nyugalomban élünk. Ez annyit jelent, hogy megismertem és tiszteletben tartom a határokat, amiket õ húzott az én életembe. A gyerekeink szépen nõnek, okosodnak és szeretik az apjukat, aki soha még csak rájuk sem kiabált. Tudom, hogy mellette soha semmit nem kell majd nélülözniük és talán nagyobb eséllyel indulnak az életben. Velem mi van? Én már beletörõdtem a megváltoztathatatlanba. Már nem tudok kiszállni. Boldog vagyok ha a gyerekeimre nézek és örülök az õ felhõtlen gyerekkoruknak. Ha õk nem lennének nem lehetnék boldog egy percig sem. Sõt talán már nem is lennénk egy pár. A szeretetet már régesrég kiverte belõlem, mostanra csak a jaj, mindent megcsináltam, kész vagyok, semmi kifogásolni való maradt, a nyugalom ellenére minden este összeszorult gyomorral várom. Tudom ez is elítélhetõ, de én azt szeretném hinni, hogy jól döntöttem. Gyerekként kezdtem a kapcsolatot, elhittem, hogy még nevelni kell engem is. Csak azt hallottam, az ismerõsöktõl, barátnõktöl, hogy b..meg! ha a helyedben lehetnék! De rohadtul mázlista vagy!-elhittem. sõt azt is hittem, hogy minden kapcsolatban vannak rossz idõk, át kell vészelni és kompromisszumot kell kötni. A mai eszemmel valószínüleg futnék jó messzire. De aki gyerekként belekerül egy ilyen kapcsolatba, azt késõn döbben rá arra, hogy másmilyen élet is van. Gyerekkel, egyedül, pénz és lakás nélkül újra kezdeni nagyon nehéz lenne. Én ebbe buktam bele saját történetem. tanulságos lehet.
Ha engeded, hogy annyira becsüljenek, mint egy felmosórongyot, akkor megérdemled a sorsodat, ezt nem bántásból írom, de így van! Egyébként járj olyan diszkókba, szórakozóhelyekre, ahová a kigyúrt, szolizott menõ csávók TT-kkel járnak, és akiken minimum Ed Hardy póló feszül, miközben a minimum 5 rugós koktéljaikat szürcsölgetik.Ennyi.
régen én is ezt akartam, de most már nem
A kérdező hozzászólása: 20:04 Miért keztél elcsavarogni mikor már hozzámentél?? Szerintem elég ostoba vagy. Ne sajnáltasd magad, mert millióan cserélnének veled... gondolom Budán laksz, valami kacsalábon forgó palotában, cabrio van a segged alatt, és a Mammutban vásárolgatsz naponta... elmondásod alapján kb ez jön le. Ha így van, akkor b*zd meg.. gyere és cseréljünk!! Hol ismerted meg? És hogy?
jesszus milyen agresszív [email protected] vagy te...na bazz így nem lesz pénzes bikád xd szerencsétlen
20.04 vagyok. megyek! amit irtál az igaz, valóban (anyagilag) úgy élek, ahogyan te is szeretnél. de tudod mit? ha újra 17 lehetnék, akkor inkább lottót vennék! Egyébként baromi profán és egyszerû volt a megismerkedésünk, bejelentkeztem hozzá.
Bejelentkeztél hozzá?
ez már off lesz, de még válaszolok, bejelentkeztem, mert egy orvosról van szó. ráadásul plasztikai sebész, gondolom ez csak borzolja most a kedélyeket egyebeket hagyjuk, mert ez már nem a kérdezõ javát szolgálja
Istenem, micsoda egy primitív k*rva! Sajnálom, egyik elõzõ, hogy így jártál, senkinek nem kívánnék hasonló életet. Semmit nem ér a palota ha te csak egy bábú vagy benne. Így akarod leélni az életedet? Szerintem nem kell beletörõdnöd semmibe.. egy életed van, és meg fogod bánni, ha nem is próbálsz boldog lenni. Természetesen nem hátrány, ha egy pasinak van pénze, de ez számomra csak mellékes szempont lehet a becsület, türelem, megbízhatóság, hûség és egyéb erények mellett, egyiket sem áldoznám be érte! De ha a kérdezõ ilyen stílusban társalog, bármely jó érzésû pasi körberöhögi és elhúz a sportkocsijával. A pénzéhséget nem lehet elrejteni, meglátszik az ember viselkedésén, beszédén..
Budán élek. Szoktam a Mammutban vásárolni. A férjemnek volt kabriója. Nem vagyunk gazdagok. Na, erre varrj gombot :)
Mondjuk ez, hogy "gazdag" relatív, kinek mi a gazdagság. Nekem már az is az, ha valakik el tudnak menni nyaralni. Másnak meg a kábrió. (Még le sem tudom írni, ennyire távol áll tõlem :P) szóval értitek. Kemény az élet......már akinek.
A kérdező hozzászólása: Milyen társaságra gondolsz? Hova kéne mennem "ismerkedni"?? Tudsz esetleg valami spéci helyet? Akkor módosítom: keresek gazdag, bõkezû és rendes, megbízható férjet.

A szájban mért hőböl nem kell levonni? Nem olyan mint a popsiban mért?

Legjobb válasz: Egyikbõl sem kell levonni,csak mindig ugyanott kell mérni. De nem hinném hogy minden reggel a popóba jól esik bedugni egy hõmérõt :D. Az orvosok nagy része a hüvelyi mérést szokta ajánlani én úgy hallottam. Egyszerû és pontos számot ad... meg megmondom õszintén, hogy reggelente diszkréten a takaró alatt el tudom helyezni és még sem nézek ki hülyén a számból kilógva egy hõmérõvel :D Azért az is fontos, mit lát belõlünk apa... Fertõtleníteni meg így is, úgy is kell, szóval semmi macera.

Egyikbõl sem kell levonni, csak mindig ugyanott kell mérni. De nem hinném hogy minden reggel a popóba jól esik bedugni egy hõmérõt :D. Az orvosok nagy része a hüvelyi mérést szokta ajánlani én úgy hallottam. Egyszerû és pontos számot ad... meg megmondom õszintén, hogy reggelente diszkréten a takaró alatt el tudom helyezni és még sem nézek ki hülyén a számból kilógva egy hõmérõvel :D Azért az is fontos, mit lát belõlünk apa... Fertõtleníteni meg így is, úgy is kell, szóval semmi macera.
Attól függ, hogy mért méred a hõdet. Ha azért, mert mondjuk beteg vagy és a lázadat kell tudnod, akkor le kell vonni. De ha csak a peteérés miatt hõmérõzöl, akkor igazából felesleges, mert úgy is látszódni fog, hogy mikor esik, ill. megy fel a hõ. Csak mindig ugyanott kell mérni.
Jó kérdés. A legtöbb várandós v. tesztelési fázisban levõ nõ inkább hüvelyben v. nyelv alatt mér. Azért nem kell mert az belsõ hõ. A popsiban mért hõnél csak a gyerekeknél kell levonni 0.5 tizedet nem ? Van olyan felnõtt az aki análisan mér hõt???
A kérdező hozzászólása: én maradnék a nyelv alatti megoldásnál, szerintem nem csak gyerekeknél kell levonni popsibol, mindenkinek melegebb ott...amugy én ugy olvastam valahol a popsiban mérést ott ajánlották, egy fajta lehetöség ként.én nem vonok amugy csak érdekelne, mert akkor félre vezet.
Dokim szerint a hüvelyben mért hõ a mérvadó peteérés figyelésénél és nem kell levonni, de azt is elmondta, hogy nem igazán tartja jó ötletnek mert nagyon sok minden befolyásolja a hõt, így nem biztos, hogy azt az eredményt kapjuk ami valós.

Szerintetek lehet egy fiatal, 20-22 éves nagyon kövér nő boldog? Kb.175 centi magas, és 120 kiló. Mert mindig vidámnak látom, de vajon belül nem szomorodik el a kövérsége miatt?

Nincs párja sem, tehát esetleg magában lehet az is eszébe jut, hogy a kövérsége miatt nincs.

Legjobb válasz: Simán lehet boldog ha azt csinálja amit mindig is szeretett. Ha esetleg tanul és élvezi, jól megy neki és késõbb az ezzel kapcsolatos munkáját is örömmel végzi plusz jól elvan a szabadidejében simán lehet boldog. És egyébként kövéreknek is lehet párjuk. Jó nyilván nehéz az ismerkedésük mert sokan külsõ alapján ítélnek és el hátrálnak ha meglátnak egy kövér nõt vagy férfit, de nem feltétlen jelenti azt hogy nem lesz párjuk. Utcánkban is él egy hasonló kövér nõ, 30 év körüli, és már 5 éve van párja pedig 15 éves kora óta ismerem és akkor is kövér volt, igaz hogy sokszor nem volt párja, de most már 5 éve boldog párkapcsolatban élnek, a barátja pedig csak 60 kiló, fele annyi mint a barátnõje, de õt ez nem érdekli, és nem is ronda a srác, simán lehetne sokkal jobb nõje. Amúgy a lánynak is nagyon szép kedves arca van, és az arcképérõl senki sem mondja meg hogy kövér. De nagyon rendes lány, ahhoz képest sokan példát vehetnének róla, még az 50 kilós bombázók is, mert õk sírnak idefelé legalább is a legtöbbet hogy boldogtalanok és nincs párjuk.

Simán lehet boldog ha azt csinálja amit mindig is szeretett. Ha esetleg tanul és élvezi, jól megy neki és késõbb az ezzel kapcsolatos munkáját is örömmel végzi plusz jól elvan a szabadidejében simán lehet boldog. És egyébként kövéreknek is lehet párjuk. Jó nyilván nehéz az ismerkedésük mert sokan külsõ alapján ítélnek és el hátrálnak ha meglátnak egy kövér nõt vagy férfit, de nem feltétlen jelenti azt hogy nem lesz párjuk. Utcánkban is él egy hasonló kövér nõ, 30 év körüli, és már 5 éve van párja pedig 15 éves kora óta ismerem és akkor is kövér volt, igaz hogy sokszor nem volt párja, de most már 5 éve boldog párkapcsolatban élnek, a barátja pedig csak 60 kiló, fele annyi mint a barátnõje, de õt ez nem érdekli, és nem is ronda a srác, simán lehetne sokkal jobb nõje. Amúgy a lánynak is nagyon szép kedves arca van, és az arcképérõl senki sem mondja meg hogy kövér. De nagyon rendes lány, ahhoz képest sokan példát vehetnének róla, még az 50 kilós bombázók is, mert õk sírnak idefelé legalább is a legtöbbet hogy boldogtalanok és nincs párjuk.
Természetesen lehet. A boldogság szerencsére nem testalkattól függ, a szépség pedig nagyon relatív dolog. Ha önmagával rendben van, elfogadja magát olyannak, amilyen (ez nem jelenti azt, hogy nem akar esetleg változni), akkor bizony lehet boldog.
Utolsó!100 kg felett egészséges?.. Amúgy lehet boldog persze.De lehet ha egyedül van meg depis.
Buddha is boldog. 22 évesen vajon ma, Magyarországon milyen szellemi magasságokban él egy leányzó? Biztos hogy zavarja a súlya, ettõl még viszonylag boldog persze lehet.
Szerintem csak bizonyos szinten lehet boldog. Pl boldog, mert nem kell figyelnie a kalóriákat, a súlyát, nem törõdik vele. Nem tartja magát nyomás alatt ez miatt. Mondhat bárki bármit, de szerintem egy hízásra hajlamos , akár már lefogyott ember, akinek mindig figyelnie kell, inkább cserélne azzal aki genetikailag nem hajlamos a hízásra, és ehet édességet, meg annyit amennyit akar, és nem kell számolgatnia. Viszont a testsúly nem függ össze azzal, hogy van e párja vagy nincs. Én kövér vagyok. Nemrég fedeztem fel egy oldalt ami segít a fogyásban, tehát engem zavar a súlyom, és teszek ellene (bár még az elején vagyok) Viszont évek óta van párom, ami azt illeti férjnél vagyok és ami az életemnek ezt a részét illeti boldog vagyok. Viszont ami a tükörképemet illeti, az nagyon elszomorít, ezért is teszek érte, hogy ne így legyen. Édesség, finomságok nuku....Számolok, mozgok amennyit tudok, mérem a kajáimat, minden ami ezzel jár.... Tehát különbséget kell tenni szerintem, aközött, hogy boldog mert jól érzi magát a bõrében, és aközött, hogy boldog a párkapcsolata, házassága, családi élete. Nem ugyanaz! Nálam is kettõsség áll fenn. Az egyik ágon boldog vagyok a férjemmel, a másikon viszont utálok utcára menni, szégyellem a külsõmet, és utálom, hogy nekem meg kell küzdenem azért a súlyért amit szeretnék, azokkal szemben akik genetikailag nem híznak, ehetnek akármit.... kb ennyi részemrõl. 27/N
Nem lehet boldog. Ha annak látod, az csak egy álca, amit magára vett. Ezért is sok a beképzelt kövér nõ. Meg másokat fikáznak, hogy valami örömük legyen... Másképp nem is igen lehetne túlélni a kövérséget.
Véleményem szerint boldogtalan bizonyos helyzetekben, máskor viszont igenis boldog, mert nem kell az alakjával törõdnie. Ha idõvel zavarni kezdi, és sikerül lefogynia, akkor is szintén meg van rá az esély, hogy boldogabb lesz, mert már soványabb, egészségesebb és a siker miatt, viszont másrészrõl, akkor már mindig figyelnie kellesz, folyton ez jár majd a fejében, és boldogtalan lesz.
A kérdező hozzászólása: Én nem irigykedem, sajnálom szegényt. Mert nem élhet szabadon. Nem vehet fel olyan ruhákat, amiket szeretne.
Lájk.
Az itt válaszolók többségének az a szerintem téves elképzelése van, hogy a boldogság attól függ, hogy ki hogy tud a környezete vélt vagy valós elvárásainak megfelelni. És ezekhez az elvárásokhoz a küllem is hozzátartozik. Én tapasztalatból mondom (van rajtam vagy 20 kg felesleg), hogy soha nem voltam amiatt boldogtalan, ahogy kinézek. Igaz, teszek ellene, de csak és kizárólag egészségmegõrzés céljából, mert amúgy tökéletesen jól érzem magam a bõrömben. Talán meglepõ, de több olyan ismerõsöm van, aki duci, sõt kövér barátnõre cserélte korábbi barátnõjét/feleségét, csupán azért, mert az kiegyensúlyozott, boldog volt úgy, ahogy volt, nem méricskélte magát folyton, nem azon nyafogott, hogy "ugye drágám nem is olyan vastag a combom" stb. A kiegyensúlyozott önelfogadás ott kezdõdik, hogy tudom, hogy vastag a combom és széles a csípõm, de tudom azt is, hogy jó a mellem és az alakomhoz képest vékony a derekam, hát ezt hangsúlyozom, és nem a hátrányokon nyekergek. Valószínûleg a kérdezõ által ismert lány is tisztában van az egyéb jó tulajdonságaival, és azzal foglalkozik. És boldog. A soványak meg csak hitetlenkednek. Irigykednek?
De ha fogyás után valaki kövérnek érzi magát, az lehet egy gyakori pszichés betegség is, ha ilyen probléma miatt boldogtalan valaki akkor az talán csak némi kezelésre szorul, ami után hamar rendbe jönne.
Én kövéren nagyon boldog ember voltam!!! Aztán eljött az az idõ hogy zavarni kezdett a testsúlyom és lefogytam 40 kgot már nem vagyok boldog ember! folyton csak a testsúlyomra ügyelek ... És kövérnek érzem magam hol ott mások szerint nem vagyok az. A testalkattól függetlenül egy ember lehet boldog
A kérdező hozzászólása: Igen, valahogy én sem tudom elképzelni, hogy felhõtlenül boldog egy ilyen lány. Biztosan vannak persze boldog pillanatai, de én is úgy gondolom, hogy belül nem lehet az. Most gondoljatok bele, látja maga körül a sok karcsú nõt, hogy megfordulnak utánuk a fiúk, hogy milyen jól áll nekik minden ruha, hogy ki mernek menni a strandra. Én el nem tudom képzelni, hogy nem nyomasztja õt ez belül. Vagy hogy nem aggódik, hogy mi lesz az egészségével a jövõben. Hogy idõ elõtt tönkremennek az ízületei, a vérnyomására szednie kell majd gyógyszert, hogy bármikor cukrossá válhat, a szíve, mindene megsínyli a kövérséget.
Kizárt, hogy boldog... Gondolj bele, mi, lányok mindenhonnan azt kapjuk, hogy csinosnak, karcsúnak kell lennünk, mert ez a társadalmilag elfogadott, mert csak ekkor van értékünk... Lehet, hogy õ nem mutatja, nem akarja, hogy sajnálják, ezért inkább társaságban erõt vesz magán és jókedvû, de otthon, egymagában ne hidd, hogy ne fordulna meg a fejében napjában 30x is a súlya... Én ehhez a magassághoz 77 kiló vagyok, és undorítónak érzem magam, most is fogyózok, hát, el sem tudom képzelni, hogy neki milyen lehet...
5-ös vagyok. Igen egészséges, persze értem, hogy ha valaki ennyi kiló akkor az egészségtelen, szóval ez tény, de én úgy gondoltam, hogy megvan keze, lába, nincsenek allergiái, nincsen veleszületett baja, nem kapja el évi 10 alkalommal valami vírusos nyavalya, stb.
Az egyik szaktársam a kb 170 centis magasságához bõven 100 kiló felett van. Ennek ellenére boldog. 3 éve van egy fiúja (már võlegénye), idén diplomázik, jók a jegyei, menõ munkája van kilátásba, egészséges, jóban van a családjával. Én 176 cm vagyok, 56 kiló, kisportolt testem van, de csak nõiesen, szépnek látom magam és mások is azt mondják az vagyok, ennek ellenére nincs pasim, a családommal rossz a viszonyom, a diplomámat nem biztos, hogy meg tudom szerezni, még kilátásba sincsen munkahelyem. Nem sajnáltatásból írom, mert ennek ellenére nem kötném fel magamat, viszont én nem vagyok boldog nõ, õ viszont az. Ez nem alkattól függ.
Szerintem lelki alkattól is függ, lehet hogy õ tényleg így fogja fel, más dolgok teszik boldoggá, na meg ha azt vesszük az egyedüllétnek is vannak elõnyei. Na de ha teszem azt hogy õ hangoztatná hogy neki milyen rossz mert nincs senkije a kövérsége miatt akkor ez kit érdekelne valójában? Lehet ezért mutatja magát másnak mint ami belül van, vannak ilyenek is. Ez ugyan nem teljesen vág ide, de volt egy ismerõsöm aki nem volt kövér, de volt neki más egyéb gondja, inkább gondjai, a fene se látta rossz kedvûnek, senki nem gondolta volna róla, egy nap pedig felakasztotta magát. na õ volt aki mást mutatott, sõt valójában mindannyian szoktunk mást mutatni mint ami belül van.
Én is voltam nagyon kövér (170 cm, 90 kg). Amikor egyedül voltam a gondolataimmal akkor sokszor utáltam magam és undorodtam attól ahogy kinézek. Utáltam vásárolni menni, mert semmi nem jött rám, vagy ami igen az is hülyén állt. Szóval ez a része szomorú volt, de emiatt nem lettem depressziós, nagyon sok barátnõm volt/van akik letojták hogy nézek ki, amikor velük voltam folyton röhögtünk, és a legkevésbé sem azzal voltam elfoglalva közben, hogy vajon rezeg-e a tokám nevetéskor :D Szóval miért ne lehetne boldog? Talán nem minden pillanatban az, de nem hinném, hogy létezik olyan ember aki mindig boldog, mindenkinek vannak problémái ami miatt szomorkodhat. Én azóta lefogytam, hogy jobb-e így... bizonyos szempontból igen, mert tényleg azt veszem fel ami megtetszik, nem szégyenkezem a strandon, de ugyanúgy visszahúzódó vagyok és most nem a súlyomon aggodalmaskodom, hanem azon, hogy a melóm egy zsákutca. A barátokkal viszont ugyanúgy röhögünk, mint kövéren és ez a legfontosabb :)

Szerintetek rossz hatással van a személyiségre, ha otthon nem csinálhatok sosem azt, amit akarok, mert mindig titkolózni kell?

A szüleim elég nehéz természet?ek,f?leg apám.10 Után takaródó van,ha nem fekszem le,akkor üvölt és kötekszik.Nem ehetek a szobámban,mer akkor leüvölti a fejem,hogy mit képzelek.Semmit nem tudok csinálni,mer mindennel csak a baja van,ha kisebb zajt csapok a konyhába,akkor is nekemesik.Alig várom,hogy ne legyen itthon és végre azt csinálhassak,amit akarok.Úgy irigylem a barátaimat,mert nekik sokkal nagyobb szabadságuk van otthon mint nekem.Bocs a rossz helyesírásért,siettem.17L

Legjobb válasz: 25 vagyok, nekem is ilyen volt. Én konkrétan félek a "felnõttektõl", félek belekezdeni szinte bármibe, mert úgy megszoktam, hogy soha semmi sem jó, mindig mindenbe csak belekötöttek stb. Viszont találtam egy társat, aki mindig elfogad. Eleinte nagyon nehéz volt, felfognom, hogy tényleg nyugodt lehetek, meg tényleg magam lehetek és nem kell titkolóznom. Néha még most is azon kapom magam, hogy olyan banális dolgokról hazudok pl. telefonon, hogy jaj igen, már 8kor felkeltem, és kiporszívóztam, holott még 10kor is aludtam, de ilyenkor mindig emlékeztetem magam, hogy nincs rá szükség. Regélhetnék még hosszasan, de nekem hosszas munkám van benne, hogy ne egy rakás félõs, passzív szerencsétlenség legyek, és még van min dolgozni, de haladok. Bár van, amin egyedül nem tudok túllendülni, újabban pszichológuson is gondolkodok. Persze ez nem törvényszerû, de nálam így alakult.

25 vagyok, nekem is ilyen volt. Én konkrétan félek a "felnõttektõl", félek belekezdeni szinte bármibe, mert úgy megszoktam, hogy soha semmi sem jó, mindig mindenbe csak belekötöttek stb. Viszont találtam egy társat, aki mindig elfogad. Eleinte nagyon nehéz volt, felfognom, hogy tényleg nyugodt lehetek, meg tényleg magam lehetek és nem kell titkolóznom. Néha még most is azon kapom magam, hogy olyan banális dolgokról hazudok pl. telefonon, hogy jaj igen, már 8kor felkeltem, és kiporszívóztam, holott még 10kor is aludtam, de ilyenkor mindig emlékeztetem magam, hogy nincs rá szükség. Regélhetnék még hosszasan, de nekem hosszas munkám van benne, hogy ne egy rakás félõs, passzív szerencsétlenség legyek, és még van min dolgozni, de haladok. Bár van, amin egyedül nem tudok túllendülni, újabban pszichológuson is gondolkodok. Persze ez nem törvényszerû, de nálam így alakult.
Elsõ: látom fogalmad nincsen a lelki terrorról. Együtt eszik a család. Jah. Amikor apám velem szemben ült és azt figyelte egész idõ alatt, milyen mozdulatomba köthet bele. A többi baromságáról ne is beszéljek. Kérdezõ, még egy év és válassz valami olyan egyetemet, fõiskolát, ami messzebb van városotoktól. Vagy diákmunka. Kitartás!
Igen ez rossz hatással van a személyiségre. Saját példámból tudom. Apám is ilyen volt, õ bezzeg kijárhatott hajnalig a konyhába csattogni, iszonyú hangos volt, de ha én mentem ki pohár vízért, ordítozott. Stb. Nem tudsz nagyszülõhöz, rokonhoz elvonulni néha? Elsõ, tehát akkor szerinted teljesen természetes, hogy korlátozol valakit, mert te úgy gondolod, csak ez meg ez a jó. Pf.
mostohatesómat is így nevelte az apja, menekült is érettségi után, ahogy tudott. innen is látszik, h ez nem a jó nevelés. az ilyen szülõvel még beszélni sem lehet, mert ha õ így látja helyesnek, akkor nehogy már a taknyos gyereke oktassa ki... nem mondom, kellenek szabályok, normák, de a túlszabályozás olyan gondokat okoz, amit egy élet kevés helyrehozni. a mostohatesóm most úgy kompenzál, h nála otthon nincsenek szabályok, az egész lakás úszik a koszban, éjjel ébren van, nappal alszik. persze dolgozik is, délutános mûszakban. azt mondja neki így jó, de látom rajta, h valójában nem, csak végre élvezi, h senki nem szól bele az életébe.
# 2 Úristen, dettó. :(
Szerintem sokan éreztük így, mikor otthon laktunk.Aztán kikderül az ember az egyetemre és fõiskolára és elszabadul a pokol.Már nincs ott a szülõ, hogy mértéket tartson, némelyik egyetemista szó szerint átmegy állatba, mert úgy érzi végre nincsenek szabályok.Pedig vannak.A társadalomnak is vannak szabályai, azokat is be kell tartani, a munkahelyrõl nem is beszélve.A fõnöknek is vannak néha irreális elvárásai, csak neki nem csaphatod be az irodád ajtaját, mint annakidején a szobádét.Semmi katasztrófálisat nem látok abban, hogy valaki úgy szokja meg, hogy a konyhában eszik, abban sem, hogy 10-kor már alszik.Ma már 28 éves vagyok, megtanultam alkalmazkodni, sokszor, sokféle emberrel kellett toleránsnak lennem, nem érzem úgy, hogy börtönben vagyok csak mert betartok pár szabályt, amit például a munkahelyemen elvárnak.
Én sem engedem meg a családból senkinek, hogy a szobában egyenek! Arra való a konyha. Egyébként is együtt eszik a család. Hétköznap este általában elvárás, hogy 10-11-kor lefeküdjön mindenki. Másnap iskolába, dolgozni kell, akkor nem lehetsz fáradt.
Más egy munkahely, és más egy otthon. Otthonra pihenni megyek haza, és ott legalább had csinálhassam azt amit akarok, persze azért nem úgy, hogy úszik minden a retekben. És ha nekem úgy van kedvem, hogy tálcára rakva eszem az ebédem, és közben filmet nézek (imádok enni és filmet nézni egyszerre), akkor had csináljam már úgy. És nem hiszem akkora katasztrófa ez, és úgy kéne beállítani mintha egy morzsahegyet és dzsuvát csinálna az ember oda. Azt se mondom, hogy minimális rendszer ne legyen bizonyos dolgokban, amihez alkalmazkodni azért szükséges. De amikor az ember minden mozdulatába, élvezetébe, lazaságába belekötnek, az illem oltárán, az engem halálra idegesít. Én tudok olyan barátomról, aki furán nézett, mikor a kajálásról beszélgettünk, hogy nálunk kötelezõ mindig! együtt enni (sértõdés van ha nem), õ azt mondta, náluk ez sose volt, mindenki akkor evett már egy idõ után, mikor õ is nagyobb lett, ahogy éhes volt, mert rábízzák magukat a szervezetükre, és tiszteletben tartják a másik igényeit ebben. Ez nekem volt fura, hogy ekkora szabadságot kap ebben pl. Sok apróság van, amibe bele lehet kötni, és igen, ilyenkor jön az, hogy az ember elkezd kicsiket hazudozni, mert már nem bírja, hogy sose lehet "kényelmes", nem lehet otthon-otthon. Elég viselkedési elvárást, illemet cuccol ránk a társadalom, jó érzés ezt kikapcsolni, és élvezni egy kicsit azt, hogy végre az ember úgy csinálhat, oszthatja be a dolgait ahogy akarja, és nem kötnek bele, ha este iszik egy pohár vizet, mert szomjas, vagy mert 1 órával késõbb takarít ki, vagy mert egyszer egy héten a kaját jól esik a tévé elõtt enni, vagy mert úgy eszik ahogy, vagy mert az a gatya van rajta ami...és stb. Ezek megnyomorítják az embert.
A 9-es unokatesójával is az történt, hogy nem tanult meg alapvetõ dolgokat, mert a szülõk csak rászorították mindenre, mindig õk mondtak meg mindent, így nincsen belülrõl jövõ motivációja semmire, nincs meg már az erõ, ami elindítja. Ezért is hibás alapvetõen az, hogy a gyereknek kuss és az van, amit a mama mond. Nem kell neki hagyni mindent, de emberszámba kell venni, meg kell hallgatni õt is a javaslatait, véleményét, gondolatait és együtt megoldani, megtervezni a dolgokat. Ellenkezõ esetben, ha mindig csak ki van adva neki mit csináljon, mindig mindent elõírnak és rákényszerítenek, akkor sokszor ez a vége, hogy kiszabadul, magától nem csinál semmit, mert mindig mindent csak parancsra kellett csinálni, és már nincs, aki parancsoljon neki, így a saját kárán kezdheti megtanulni azt, amit jobb helyeken a tizenévesek már megtanulnak, mert hagyják õket.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, ki pontozgat itt, de elmehet a búsba a kis troll. 11 Ezt már én is észrevettem magamon.Egy csomó mindenben a szüleimnek volt igaza csak õk ordítva, erõszakosan adták elõ, mint mindent. 12 Amikor ezt elmondtam anyámnak csak annyit mondott rá, hogy nekem a szabadság nem adatott meg és hogy így jártam.
A kérdező hozzászólása: 5 Ez a terv.
A kérdező hozzászólása: 5 Dettó, ezért gyûlölök velük enni.
A kérdező hozzászólása: 2 De az a rossz ebben az egészben hogy tudom, hogy árt nekem ezzel és nem tehetek ellene semmit...a szüleim majdnem elváltak tavaj pont emiatt de apám megemberelte magát anyámmal szemben csak velem nem, én valamiért nagyon zavarom és idegesítem... 3 Sajnos nem tudok, mert nagyon messze laknak és nem állnak valami jól.Amúgy nálunk is ez van apám fölkelhet hajnalok hajnalán, becsaphatja az ajtókat, dörömbölhet, de ha engem meglát, oltári nagy balhét tud csapni.
Sokan járnak ebben a cipõben, mint látom :) Nincs ezzel különösebb probléma, ha el tudod fogadni a helyzetedet, meg amit belédneveltek(szó szerint) akkor nem lesz késõbb gondod vele. Nálam is ez (volt) a baj...Mondjuk nálunk nem voltak extrém szabályok, de apá, anyám bármilyen negatív megnyilvánulására berezzenek és elõjönnek a régi dolgok. A legjellemzõbb, mikor telefonon keres és a haverjaimmal vagyok pl. Egybõl rámjön a para, még akkor is ha nem csináltam semmi olyat ami rossz fényt vetne a családomra. Ezek sajnos ilyenek. Berögzõdés...tedd túl magad rajta, ne foglalkozz vele. Fogadd el és maradj meg önmagad. Az a felnõttek baja, hogy elfelejtették milyen gyereknek lenni és nem tudják, hogy megvan neked is a magadhoz való eszed, nem bíznak benned stb. Pedig elhitetik veled...

Egy yorkit rá lehet szoktatni arra hogy ne keljen mindig hajnalban? Mert nagyon korán kel meg ha valaki felkel a családban kel ő is. Az a baj hogy fizikailag kicsit elfáradtam a sok össze vissza keléstől mert még nem szobatiszta és mennem kell utána.

És miért szeretnek a takaró alatt aludni a yorkik?

Legjobb válasz: Neked yorkid van vagy kutyád? Minden kutyát rá lehet szoktatni mindenre és minden kutyát le lehet szoktatni mindenrõl, ha KUTYAKÉNT kezelik! Ha te csicskaként pattansz a KUTYÁD minden nyafogására, akkor ne is csodálkozz, hogy szépen az alázatos rabszolgájává fog tenni téged! Olvass el egy pár könyvet és vonatkoztass el attól, hogy õ yorki. NEM yorki, hanem KUTYA! Tessék egy jó könyv, ebbõl sok mindenre rájössz, többek közt a problémádra is választ kapsz: ***** * Automatikusan eltávolított tartalom.

Neked yorkid van vagy kutyád? Minden kutyát rá lehet szoktatni mindenre és minden kutyát le lehet szoktatni mindenrõl, ha KUTYAKÉNT kezelik! Ha te csicskaként pattansz a KUTYÁD minden nyafogására, akkor ne is csodálkozz, hogy szépen az alázatos rabszolgájává fog tenni téged! Olvass el egy pár könyvet és vonatkoztass el attól, hogy õ yorki. NEM yorki, hanem KUTYA! Tessék egy jó könyv, ebbõl sok mindenre rájössz, többek közt a problémádra is választ kapsz: ****** Automatikusan eltávolított tartalom.
A kutya reggel ürít. Szokja meg, hogy nem mindig õ van központban
na am nekem is yorkim van. Miért szeretnek takaró alatt aludni jó kérdés...szerintem szeretnek elbújni az enyém is takaró alatt rögtön lefekszik és alszik...:) Hajnali keléssel nekünk is voltak problémáink amikor még nem volt szobatiszta. Most már az így csak néha-néha kell fell fõleg akkor amikor telihold van.
ajándékozd el -.-"
A kérdező hozzászólása: Én szeretem ezt a kutyust nem azért vettem hogy elajándékozzam...csak még szoknom kell hogy korán kelek hozzá.

6 hetes kislányom szemében mindig van valami. Szösz, csipa. Nem lesz baja a látásának? Kivenni nem merem, így hagyom még magától kijön valahogy. De félek mert minden nap, de van h napjában többször is. Tegyek valamit?

Legjobb válasz: Ha nagyon zavar, mosd ki neki fiziologias oldattal (olyan, mint a mukonny,csak lehet olyan kiszerelesben kapni, amivel ki tudod mosni a szemet). Mi azert hasznaljuk, mert fertozest kapott a szeme, es ezzel kellett neki napjaban tobbszor atmosni.

Ha nagyon zavar, mosd ki neki fiziologias oldattal (olyan, mint a mukonny, csak lehet olyan kiszerelesben kapni, amivel ki tudod mosni a szemet). Mi azert hasznaljuk, mert fertozest kapott a szeme, es ezzel kellett neki napjaban tobbszor atmosni.
Ha szöszt látsz benne azt mindenképp vedd ki ne hagyd benne, szegénynek biztos szúrja a kis szemét. Tiszta kézzel ki tudod venni, ovatosan, nem lesz semmi baja.
En meg ugy szoktam neki kivenni a szoszoket, hogy az ujjammal ovatosan lehuzom a felso szemhejat (ugyis lecsukja, ha kozelitesz az ujjaddal), es felulrol kifele finoman vegighuzom. A sajat szemembol is igy varazsolom ki a szempillat.
A kérdező hozzászólása: Csak félek, nehogy elkapja a afejét és megsértsem. Egyébként nem zavarja.Nem nyüszög, nem pislog, nem piszkálja.

30 hetes terhes vagyok, de már most nem alszom, mert mindig a szülésre gondolok. Nagyon félek tőle. Mi van akkor, ha nem tudok erősen nyomni, vagy ha a fájdalmat nem bírom ki?

Folyamatosan ilyen gondolataim vannak, már bekattanok.

Legjobb válasz: Azért ne aggódd halálra magad!! :-) Én nem féltem, arra gondoltam, ááá,nem lehet olyan rossz. Aztán persze jobb lett volna felkészülnöm, mert sokkal rosszabb volt, mint amire számítottam. Nekem iszonyúan fájt, de persze túléltem. Azért szerintem jó, ha az ember felkészül, hogy igenis fáj, meg kell szenvedni, akkor azt hiszed, hogy belehalsz, de megéri. Biztos fogsz tudni erõsen nyomni, az ösztön segít ebben, lesz elég erõd, hidd el! Ott lesz az orvos, a szülésznõ, segíteni fognak, mert biztos ott lesz a párod (ha így izgulsz, akkor én mindenképpen javasolnám). Próbáld elterelni a gondolataidat, mert ha szorongasz, akkor azt a baba is megérzi! Fel a fejjel,könnyû szülést kívánok! :-))

Azért ne aggódd halálra magad!! :-) Én nem féltem, arra gondoltam, ááá, nem lehet olyan rossz. Aztán persze jobb lett volna felkészülnöm, mert sokkal rosszabb volt, mint amire számítottam. Nekem iszonyúan fájt, de persze túléltem. Azért szerintem jó, ha az ember felkészül, hogy igenis fáj, meg kell szenvedni, akkor azt hiszed, hogy belehalsz, de megéri. Biztos fogsz tudni erõsen nyomni, az ösztön segít ebben, lesz elég erõd, hidd el! Ott lesz az orvos, a szülésznõ, segíteni fognak, mert biztos ott lesz a párod (ha így izgulsz, akkor én mindenképpen javasolnám). Próbáld elterelni a gondolataidat, mert ha szorongasz, akkor azt a baba is megérzi! Fel a fejjel, könnyû szülést kívánok! :-))
Szerintem ne aggódj annyira emiatt. (Persze könnyen beszélek). Azt hiszem beszélgetned kellene errõl olyan valakivel, aki már szült (barátnõ, szülõ, stb.). Kicsit lehet másképp látnád a dolgokat. Ok, természetes, hogy félst tõle, de gondolj arra, hogy annak a babának úgyis ki kell jönnie valahogy és ezen nem tudsz változtatni. Tehát próbáld meg elfogadni a dolgot. Könnyen beszélek, mert még nem szültem, de azt hiszem, minél nyugodtabb és bátrabb vagy, annál "könnyebben" fogod venni az akadályokat.Ha meg parázol, görcsölsz, megnehezíted, a saját és a baba dolgát is. Olvassgass születéstörténeteket például (anyaleszek.hu), hogy lásd kinek milyen élménye volt, és hogy utólag visszagondolva nem is volt olyan nagyon kibírhatatlan. Kitartás és bátorság...
Szia! Maximalisan meg tudlak erteni, de feleslegesen aggodsz.Gondolj abba bele, hogy hany no valall ujra es ujra babat.Ha annyira kibirhatatlan lenne, valoszinu nem szuletne annyi baba.Nekem az elso szulesem 3 napig tartott.A fiammal nagyon megszenvedtem es a 3.-ik napon azt mondtam, nincs erom, nem birom.Erre az orvosom 13:00 orakkor kozolte, hogy latja a fejet.Ne tudd meg, mekkora erore kaptam, elkezdtem nyomni, abban a remenyben, hogy nemsokara a karjaimban tarthatom a fiamat.Igy is lett, du.16:05 ora a vilagra jott.A masodik gyermekemmel mar sokkal konnyebben ment a szules, du.19:00 orakkor jottek a fajasok es 23:55 ora mar a karjaimban tartottam a gyonyoru kislanyomat.Mar rutinosabban nyomtam is, errol jut eszembe, egy jo tanacs, mert az elso babamnal nekem ez is gond volt, amiert olyan sokaig tartott.Nem tudtam, hogy hogy nyomjak.Aztan amikor raereztem, akkor mar pillanatok alatt kint volt a fiam is.Most rutinosan egybol ugy nyomtam, mintha nagyveceznek.Ne essel panikba es szabalyosan vedd a levegot.Hidd el, nem olyan rossz, hamar tul leszel rajta.Most beszelgess minnel tobbet a babaddal, olvassal neki meset, hallgassatok zenet, tancoljatok.Elvezd ki a kismamasag minden pillanatat!Konnyu szulest. Egy 14 hetes kismami!
en mikor a lanyomat szultem nagyon nehez szules volt vele! de a szuleszno mindig csak azt mondta egyre gondolj EZ A BABA KIFOG JONNI semmi masra ne gondolj :) )
nincs meg egy olyan fajdalom a vilagon mint a szules, de mindennel jobban megeri, foleg mikor kibujiiikkk ahhh nagyon jooo en a lanyommal 18 orat vajudtam most 15 honapos a lanyom de mar legszivesebben szulnem a kovetkezo kis bebimet:) )

Ha vki megcsalja a feleségét az minden esetben azért van, mert vagy nem kap meg valamit a szexbem vagy mert el van hanyagolva vagy van más oka is? Ha igen mi az?

Leírhatjátok ha akarjátok hogy ti miért léptetek félre.

Legjobb válasz: Én a volt páromat csaltam meg. Elsõ kapcsolat volt mindkettõnknek, és annyira lerombolta az önbizalmam (úgy sem kellenél másnak stb), hogy nem mertem lépni. Közben folyamatosan megalázott, más lányokkal akart lefeküdni (és ezt állandóan az orrom alá dörgölte). Végül beleszerettem a legjobb barátomba (aki szintén rossz kapcsolatban élt), és megtörtént. Rá pár napra szakítottam az exemmel, ahogy õ is az övével, és összejöttük. Gyakorlatilag ez segített kilépni, felépítette az önbizalmam, hogy igenis van olyan, aki szerint értékes vagyok. Sosem derült ki, hogy az exem félrelépett-e, szerintem nem, de õ nem azért tette volna, mert nem kapott meg valamit (tényleg minden igényét kielégítettem, csak neki fájt, hogy csak egy nõvel feküdt le).

Én a volt páromat csaltam meg. Elsõ kapcsolat volt mindkettõnknek, és annyira lerombolta az önbizalmam (úgy sem kellenél másnak stb), hogy nem mertem lépni. Közben folyamatosan megalázott, más lányokkal akart lefeküdni (és ezt állandóan az orrom alá dörgölte). Végül beleszerettem a legjobb barátomba (aki szintén rossz kapcsolatban élt), és megtörtént. Rá pár napra szakítottam az exemmel, ahogy õ is az övével, és összejöttük. Gyakorlatilag ez segített kilépni, felépítette az önbizalmam, hogy igenis van olyan, aki szerint értékes vagyok. Sosem derült ki, hogy az exem félrelépett-e, szerintem nem, de õ nem azért tette volna, mert nem kapott meg valamit (tényleg minden igényét kielégítettem, csak neki fájt, hogy csak egy nõvel feküdt le).
Túl sokat fájt a feje. Utána meg megszokásból.
Szóval te el vagy hanyagolva, nem kapod meg, amit szeretnél, ezért lépsz félre. Más is van ezzel így, de van akinél csupán arról van szó, hogy megtetszik neki valaki más is, vagy egyszerûen nem érzi ezt bûnnek.
Intrepid! És a fejfájása azóta megszûnt? :)
mindenkinek más a határ. van akinek a fizetõs chat, a qrvázás vagy az egyéjszakás kaland nem megcsalás csak a szeretõsdi, másoknak már egy kézfogás vagy egy bûnös gondolat is az. de ez erõsen helyzetfüggõ, attól függetlenül, hogy ha megcsalom a másikat akkor annak számtalan oka lehet.... pl. vagy ellaposodott és menthetetlen a kapcsolat de kényelmes vagy unalmas a szex és a partner nem hajlandó együttmûködni hogy változtassunk vagy még nem vagyunk olyan kapcsolatban csak randizunk de õ többet képzel bele vagy szeretnék valamit a szexben amire nem hajlandó vagy nem kapok elég pozitív visszajelzést vagy betegesen féltékeny és addig mondogatja hogy megcsaltam amíg már csak azért is, vagy nem vagyok szerelmes belé vagy nem tisztelem már vagy annyira eligénytelenedett hogy nincs kedvem már hozzá stb stb, tehát minden feljebb leírt esetben már szakítás szélén vagyunk. vagy tényleg szerelmes vagyok és meg tudjuk beszélni a problémákat és nem csalom meg. vagy nyitott kapcsolatban élünk, de az akkor már nem megcsalás. de van, aki csak úgy, passzióból félrek..., mert hajtja a vadászösztön, nem tiszteli a partnerét, szexfüggõ, stb stb.
A kérdező hozzászólása: Nem, nem csalok meg senkit , még párom sincs csak érdekel hogy mi állhat amögött ha a férj megcsalja a nejit
Szerintem nem kell gondnak lennie otthon hogy az ilyesmi megtörténjen. Egyszerûen csak ha jön egy lehetõség és elkapja az embert a hév, hát megtörténik. Ez független hogy férfi vagy nõ az illetõ. Szerintem nehéz ilyenkor józan ésszel gondolkodni, mérlegelni.
Hát attól függ, mit nevezünk csalásnak. Ha azt, hogy átvágjuk a másik fejét, akkor ennek a jellemhez van köze (a becsületességhez, igazmondáshoz és a házasfelek közti barátság képességéhez). Rengetegen folytatnak párhuzamos kapcsolatokat a legnagyobb egyetértésben, hazugság, csalás nélkül. Ennek sokféle oka lehet, ahány ember, annyiféle ok.
4: No de ezekben a megcsalási esetekben miért nem javítja meg az illetõ a kapcsolatot? Ha az nem sikerül, akkor miért nem hagyja ott a nõt? Ezek mind jobb megoldások, mint a megcsalás, ezért nem is valódi okai a megcsalásnak. A valódi ok az, hogy a férfi nem felnõtt érzelmileg, ezért nem képes a fenti megoldásokra. Elköltözött az egyik nõtõl a másikig (anyjától a nõjéhez), és a nõje a pótanyjaként funkcionál (sokszor ellátja, kiszolgálja otthon, a "férfi" semmilyen önellátásban nem vesz részt, nem mos magára, stb.), tehát nem úgy érez iránta, mint szerelem. És a PÁRKAPCSOLATOT keresi házon kívül - hiszen ami otthon van, NEM AZ!

Hogy a társkereső oldalakon minden férfi csak szexet keres az azért van, mert minden férfi csak szexet akar, vagy azért, mert a normális férfiak nem a neten ismerkednek?

Legjobb válasz: Biztos ismerkednek neten olyanok is, akik nem csak szexet akarnak (bár errõl nem igazán van tapasztalatom, még nem ismerkedtem ott). Viszont a valóságban nagyon sok olyan srác van, aki nem csak szexet akar, szóval inkább azt mondanám, hogy egyszerûen csak rossz embereket fogsz ki mindig, ez pech, de ettõl még ne legyél elõítéletes a férfiakkal. :) Vannak köztük meglepõen normálisok is ;) Csak ehhez kell némi emberismeret. :) 21L

Biztos ismerkednek neten olyanok is, akik nem csak szexet akarnak (bár errõl nem igazán van tapasztalatom, még nem ismerkedtem ott). Viszont a valóságban nagyon sok olyan srác van, aki nem csak szexet akar, szóval inkább azt mondanám, hogy egyszerûen csak rossz embereket fogsz ki mindig, ez pech, de ettõl még ne legyél elõítéletes a férfiakkal. :) Vannak köztük meglepõen normálisok is ;) Csak ehhez kell némi emberismeret. :) 21L
2.
pontosan a normálisak nem a szexpiachálón ismerkednek
Ne általánosíts! Azért, mert te ezeket veszed észre ettõl függetlenül vannak még, akiknek nem ez a fontos. :) Ez vonatkozik a való életre és a társkeresõ oldalakra is egyaránt.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!