Találatok a következő kifejezésre: Mennyire vagy a jelenlegi helyzetedben, munkádban, (1 db)

Mennyire vagy boldog a jelenlegi helyzetedben, munkádban, párkapcsolatodban?

Legjobb válasz: boldog nyûgösködéssel fogadom a munkámbeli problémákat, mert szeretem, amit csinálok, a páromat imádom nagyon nagyon nagyon, és boldog vagyok, hogy végre megtaláltam :P nem könnyû az életem, senkié sem az, de mindig meg lehet, meg kell találni azokat a jó dolgokat, aminek az ember örülni tud:)

boldog nyûgösködéssel fogadom a munkámbeli problémákat, mert szeretem, amit csinálok, a páromat imádom nagyon nagyon nagyon, és boldog vagyok, hogy végre megtaláltam :P nem könnyû az életem, senkié sem az, de mindig meg lehet, meg kell találni azokat a jó dolgokat, aminek az ember örülni tud:)
egyáltalán nem párkapcsolatom nincs is
Vissza kérdezek: A mai világban van egyáltalán boldog ember? Anyira rohanó világot élünk, hogy az ilyesmire már idõnk sincs.
A munkám okés, de a párkapcsolatom, az egy nagy semmi.
Mi az hogy a mai világban van-e boldog ember??! Persze!!! Imádom a családomat, örülök hogy tanulhatok, hogy nemsokára lesz munkám, és hogy van rá lehetõségem hogy a párommal akit nagyon szeretek a második közös albérletünkbe mehetünk!!
Az elsõ válaszadó vagyok :P Kisbabát várok :) ) A párom agyon szeretget. Hogy ne lennék boldog? :)
Nincs barátnõm, tanulok mint állat, anyámékkal élek, robogóval járok, kutyám van, válság van, 25%-os ÁFA van, nincs Gyurcsány...hogy a jó francba ne lennék boldog??


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért akarom mostanában elrejteni magam? Ez normális?

Sziasztok! Jó pár mentális problémám van, mondhatjuk, hogy nem vagyok egészséges, valószínűleg zárt osztályra fogok kerülni egyszer, de mindegy. Most csak annyi a kérdésem, hogy miért érzem magam jobban mostanában, ha eltakarom akármimet?
Régebben nem voltam ilyen, próbáltam nyitni a világra, az emberekre, próbáltam jókedvűnek és normálisnak tűnni. Most már *****ra nem érdekel semmi. Minden porcikámat álcázni és takarni akarom. Azzal kezdődött, hogy nagyon kisminkeltem magam, és sokkal jobban éreztem tőle magam. Mintha biztonságban lennék. Hülyeség, nem? -.- Nem szebbnek éreztem magam! Aztán a nagy meleg miatt nővérem a fejembe nyomott egy baseball sapkát, amitől tiszta idiótának néztem ki, de ugyanazt a biztonságot éreztem. Most kifestettem a körmömet feketére, és ez is ilyen érzés. Pár hete egy sálat tekertem a fejemre, de nem mint egy terrorista fogyatékos akármi, csak olyan normálisabb módon. Nagyon jó érzés volt. Legszívesebben maszkot viselnék, köpenyeket, sálakat, amikben teljesen el tudok bújni. Ez baromság? Elvileg nem vagyok csúnya, bár én nem szeretem magam, de tudom, hogy tényleg nem én vagyok a legocsmányabb a világon. A cicababák biztos nem ájulnak el tőlem és nem is irigykednek rám, de amúgy kb. az emberek 1%-a tudná azt mondani, hogy csúnya vagyok. Ez mennyire értelmes körülírás volt? xd Na mindegy, 18 éves lány vagyok.

9

Mit tegyek, ha teljesen alkalmatlan vagyok az életre?

24 vagyok, soha nem volt még sem munkám, sem barátnőm. Úgy gondolom, hogy ez a két dolog az élet/létezés alapja. Nekem ez sem ment idáig. Pedig nem vagyok már gyerek. Mit kezdjek magammal így?
Öngyilkosság nem opció. Nem akarom a szüleimet költségekbe verni.

58

Mit tegyek ha nem találom a helyem (önmagam) ebben a világban, a gimiben, és otthon? Már nagyon régóta próbálkozom jól érezni magam a bőrömben, tudom vannak rossz napok, hullámvölgyek, de az egész életem mély pont. Nincs kivétel, mindennap ugyanaz.

Semmi önbizalmam, nem tudom, hogyan öltözzek, mi áll jól nekem, bár azt hiszem (laikusok mondták) nem vagyok rossz alapanyag. Immár 3 éve fogyókúrázom, megteszek mindent a külső és belső értékek gyarapításáért. Azt gondolom nem vagyok rossz ember. Adakozom, dolgozom, és segítek itthon a szüleimnek. Nem járok bulizni (ami valahol bánt is) mert még semmit nem tapasztaltam az életből. Volt egy kapcsolatom természetesen azt sem sikerült kiheverni bő 1 év távlatából. (a kapcs.1,5 évig tartott) Nem jutok el arra a pontra, hogy olyan kapcsolatokat alakítsak ki, amelyekben biztonságban érzem magam, vagy legalább azt, hogy elfogadnak. Egyke vagyok, nincs testvérem. Anyukám és apukám egy vállalkozást üzemeltet aminek több hátránya van mint haszna. Alig találkozom velük. Hétvégén is dolgoznak. Hétfőn vannak itthon, és mikor hazajövök a suliból, akkor is csak azt halgatom milyen nehéz becsületesen vállalkozást csinálni, pláne h apámnak már a saját bérét nehéz kitermelni, stb stb. Amim van azt magamnak veszem, járok edzeni (a fizetésemből veszem a bérléetet), ha ruha kell azt is magamnak kell megoldanom. Ez már így megy évek óta. (szóval nem vagyok elkényeztetve) A legnagyobb problémám, hogy félek bemenni a gimibe, egyedül érzem magam, éjszaka ezen kattogok, mindig ezzel telik mindennap, hiszen már megpróbáltam minden felé nyitni, de sosem lett 1 barátnőm sem. Próbáltam vallást, sportot, meditációt, jártam pszichológushoz, stb. Semmi nem segített. Úgy érzem a felezővonalon haladok az életben. Sehova nem tartozva! Mindenki elzárkózik tőlem, kifogásokat keres, hogy miért nem ér rám. Megemélíteném h az osztályom utál, pedig én alázatosan állok hozzájuk, mindig megteszek mindent értük, de a hátam mögött kinevetnek, összefirkálják a ruhámat, minden privát eseményből (buli stb) kihagynak. Olyan szinten önbizalom hiányos vagyok, hogy rámtör a remegés ha ki kell állni felelni. Egyedül itthon merek beszélni, mikor este anyával váltunk egy két szót. Csak a sport van nekem meg a diéta+tanulás. Annak ellenére h 3 éve követek egy életmódot, csak cikiznek, hogy meg sem látszik. Semmi sikerélményem nincs. Hiányzik a volt barátom is, akit elmart tőlem, egy kéjkisasszony, aki semmivel nem több nálam-ez szó szerint így van-. Ráadásul Õ is osztálytárs, tehát mindennap végignézem ahogy nyalják egymást a folyosón. Úgy érzem nem érek semmit. Belefáradtam h mindenkihez én közeledek, és csak kihasználnak, utána pedig eldobnak. A szüleim akiket nagyon szeretek, és mindent megteszek értük, többet várnak el tőlem mint egy apácától. Tisztelem Õket, de nagyon kevés dolog van amit megengednek. A gimibe félek bemenni, de iskolaváltásról hallani sem akarnak, mert akkor kidobnak itthonról, és anya kérte h költözzek el, ha ennyire tzudom nekem mi a jó. Annyira szeretnék kiszakadni ebből a világból, ahol az Iphone, a ruhák, és a test határoz meg. NEM vagyok hülye tini, aki az öngyilkosságon gondolkozik, vagy tömik a zsebét pénzzel, nem vagyok amolyan "jó sorában sajnálja magát" lány. Csak fáj, hogy kívülről szemlélem ezt az élet nevű dimenziót, hogy mások örömét látva belül sírok, hogy nem tudok segíteni anyáékon, és nem akarom, hogy a halál egyszer elvegye tőlem őket, mert még olyan keveset voltunk együtt. Szeretnék szeretni, és valakinek adni azt a sok jót ami bennem van, TÉNYLEG. Szeretném ha valaki nem érdekből szólna hozzám, és nem előítéletekkel lenne tele velem szemben ahogy az osztálytársaim. Még van 2 évem a gimiben, de úgy érzem, inkább átugranám ezt.17 L

15

Az normális hogy minden ok nélkül gyűlölöm az életet az embereket meg az egész világot?

gyűlölet, világ, élet

5

Valami baj van velem? Miért idősebb pasikra bukom? Normális ez?

Nem tudom, lehet apakomplexusom van.. a fő,h 17 éves lány vagyok, akinek még nem volt barátja (komolyan nem) és... jó ez nem növeli nagyon az egómat és önbizalomhiányos vagyok.. na és folyton diétázom, mert nem tetszem a pasiknak... eddig 3 fiú próbálkozott.. az egyik 18 a másik 20 míg a harmadik 28 éves... nem vagyok valami gonosz fúria, de nem igazán jöttek be.. mondjuk szépen csak szex volt náluk az első.... viszont van egy másik problémám is, idősebb pasikra bukom... nálam a belső az első, és nagyon szeretem az udvarlást... mmint ezt nem kapom meg a korombeli fiúktól... és nem is olyan régen a nyáron találkoztam egy férfival... udvarolt, ő jött oda hozzám, érdekeltem és nagyon-nagyon jót beszélgettünk, rengeteget nevettünk, mint addig még soha férfival... mi akkor a bökkenő? A fiatalemberem 36 éves... és a rossz az egészben, h tudom, h nem szabad... de mégis olyan pasira vágyom mint Õ... h udvaroljon nekem és h szeressen.. végre egyszer az életben... mert eddig csak kihasználtak.... mmint barátként is! Csak nem tudom, h miért az idősebb pasikban találom meg ezt főként... inkább 5-15 évvel idősebbek jönnek be... belülről! Kérlek bármit írjatok, sokat segítene... Köszi!
17/D

12

Fiú, Lányok! Mi a véleményetek egy ilyen külsejű lányról?

Érdekelne, hogy olyan emberek, akik nem ismernek mit gondolnak rólam első látásra. Szerintetek mi a szép bennem és mi az, ami nem? Vagy min kéne változtatnom. Mielőtt még valaki leírná, hogy ezt biztos ego növelésből raktam fel, annak elárulom, hogy egyáltalán nem vagyok beképzelt, se egoista, csak érdekel az idegenek véleménye, mert úgy gondolom, hogy itt név nélkül mindenki őszintébb, mint szemtől szembe. :)





11

Hogyan kell valakit büszkévé tenni?

Ha van egy ember, aki nem képes büszke lenni a teljesítményére, mert egész gyerekkorában senki nem értékelte - hogyan tudna büszke lenni?
A férjem akármilyen fantasztikus dolgot csinál, utána legfeljebb szégyelli magát. Hogy lehetne még jobb, ez sem elég jó... És ha tudja, hogy büszkének kellene lennie magára, inkább elszégyelli magát.

11

Ki vagy Te? Kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol magáról, hogy kicsoda?

Ahhoz, hogy tudjuk mi a teendőnk, mi az életünk célja feltétlenül szükséges tudnunk, hogy kik vagyunk.
Előre is köszönöm a normális válaszokat!

16

Kedvtelen vagyok, ti mit tennétek ilyen helyzetben?

33 éves anyuka vagyok, egyedülálló, (kisfiam 3 éves múlt),de ez egy lezárt ügy. Érzem, hogy tennem kéne valamit, hogy ne legyek kedvtelen, de nincs kivel, barátnőim alig érnek rá, pedig még nincs is gyerekük. Társkeresőn próbálkoztam mostanában, de nem jött be, nem igazán vágyom már randizni.Nagyon fáradtnak érzem magam és olyan kiégettnek.Igazából a társaság hiányzik. Nem vagyok pesti, kevés az időm, öregnek érzem magam :(

3

Hogyan szerezhetnék barátokat?

17/L vagyok egy kicsit félénk de nagyon szeretném ha lennének barátaim. pécs mellett lakom

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!