Találatok a következő kifejezésre: Mennyibe kerül keresztelő és hogy kell megszervezni (1 db)

Mennyibe kerül egy keresztelő és hogy kell megszervezni?

Evangélikus vagyok, a fiam is az lesz. Már megvannak a keresztszül?k. Egyikük evangélikus (a tesóm), másikuk katolikus. Az baj, hogy nem mindkett? evangélikus?

Legjobb válasz: Szerintem az elsõ, hogy elmész a lelkészhez, s megkérdezed tõle... kérsz idõpontot, lehet, hogy tart egy-két beszélgetõs felkészülési alkalmat is. Megkérdezed, hogyan zajlik a szertartás, az utána tartandó ünnepséget pedig szerintem már át tudod gondolni...

Szerintem az elsõ, hogy elmész a lelkészhez, s megkérdezed tõle... kérsz idõpontot, lehet, hogy tart egy-két beszélgetõs felkészülési alkalmat is. Megkérdezed, hogyan zajlik a szertartás, az utána tartandó ünnepséget pedig szerintem már át tudod gondolni...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ha a feleség egy félreértés miatt elköltözik és válással fenyegetőzik, akkor a férj részéről megcsalás, ha lefekszik valakivel?

Miután kiderült, hogy tévedett és visszaköltözik a feleség, jogosan haragszik a férjére, ha az elmondja?

36

Hogyan éljek végre nyugodtabb légkörben? A családom lassan az őrületbe kerget.

Még van egy évem a gimiből, anyu mégis folyamatosan azt kérdezgeti, hogy mikor megyek már el teljes munkaidőben dolgozni. Ha itthon vagyok csak a veszekedés megy, legtöbbször én vagyok a téma és ebben az egyben nagyon jól megértik egymást a nevelőapámmal. A féltestvéreimmel sem valami fényes a viszonyom, talán a túl nagy korkülönbség miatt (én 17 vagyok, ők 9, 6 és 4 évesek). Most az a legújabb, hogy egy szobába kellene költöznöm a két nagyobbik féltestvéremmel, mert anyu megint babát vár, én viszont szeretném, ha legalább az az egy szoba az enyém lenne.

6

Mi van velem? Hogyan változzak meg?

Azt vettem észre mostanában, hogy egyáltalán nincs életkedvem. Reggel nincs kedvem felkelni, napközben is csak vonszolom magam, addig jó míg alszom. Nincs kedvem semmihez, még mosolyogni sem pedig alapból mosolygós és jókedvű vagyok. Ha egyedül élnék nem is csinálnék semmit de van egy kicsi feleségem és két gyerekem, már csak miattuk is érdemes lenne erőt venni magamon de nem megy. Nem történt semmi rossz mostanában. Szerintetek mi van, és mit csináljak, hogy újra a régi legyek?
29/F

3

Jogosan akadt ki a nővérem anyósa? Engedélyt kellett volna kérniük a gyerekvállaláshoz?

A nővéremék 3 éve házasok, anyóséknál élnek, de teljesen külön. Amikor odaköltözték megbeszélték, hogy csak akkor újítják fel, ha hosszú távon maradhatnak. Közel 3M-t költöttek rá, a sógorom szüleinek kívánságát is figyelembe vették, náluk is új csempe, nyílászáró, parketta stb. Teljesen külön mérőórák vannak, külön konyha, fürdő.

A nővérem babát vár, amin az anyósa teljesen fel van háborodva. Szerinte engedélyt kellett volna kérni tőlük, hiszen az ő házukban laknak. Õk még nem akarnak unokát, most azt akarják hogy a nővéremék költözzenek el.

Ti mit gondoltok erről? Én nyilván elfogult vagyok.

13

Akinek a párja mezőgazdaságban dolgozik mennyi fizetést kap és hogy van nekik a szabadnap?

8

Mit csináljunk? Kérjük a láthatás módosítását? Lehet egyáltalán ilyet kérni?

A férjemmel közösen neveljük a hamarosan 3 éves kislányát. Az anya azóta nem látta a kicsit, mióta 2 hónaposan az apjának ítélték, most meg kitalálta, hogy ha elmúlik 3 éves, akkor elviszi magához hétvégére. Eredetileg úgy beszélték meg és a bíróság is elfogadta, hogy akkor látogatja amikor csak akarja, de 3 éves kora előtt nem viheti el.
Mit tehetünk az ellen, hogy elvigye magával? A picuri nem is ismeri, az anyjának nincs állandó lakhelye, nincs munkája és még mobilja sincs, hogy legalább néha el tudjuk érni.

3

Kiborítanak a csajok, hogyan ne legyek bántó?

Két elég közeli barátnőm gyerkőcös témájával kapcsolatban tettem fel a kérdést.
Régebben sokkal szorosabb volt a kapcsolatunk, most is lehet mondani, hogy igen jó barátnők vagyunk, de nekik fenekestül felfordult az élete szülés óta (ez természetes, nem ez a gondom). Ritkábban találkozunk, bár gyakran hívnak, hogy menjek át babázni, de egyre jobban nehezemre esik átmenni az örökös panaszkodás miatt.
Én ezt nem értem amúgy :S
Egyikőjük folyamatosan mondja, hogy a gyereknevelésnél és háztartásozásnál keményebb meló nincs a világon, ráadásul a férje sokat dolgozik, keveset tud segíteni, már teljesen kivan.
A másik csajszi meg állandóan elgyötört, hogy neki semmi ideje nincs magára, régen volt fodrásznál, kialvatlan, nincsenek új ruhái, kukózik a 4 fal között.
Én meg nem tudok erre mit mondani.
Komolyan nem értem, de félek, hogy egyszer valami bántót találok mondani.
Õk akarták ezt az egészet, gyereket szülni, munkából kiesni,most akkor ez jó nekik vagy sem?
Én sosem szeretnék gyereket, nem vagyok értük oda, de ez az én véleményem, nekik határozottan örültem, mikor összejött, hiszen erre vágytak.
Aztán most meg mintha sosem látnám egyikőjüket sem boldognak, és félek, hogy egyszer azt találom mondani, hogy lett volna eszed mielőtt szültél, vagy valami hasonló alpári dolgot.
De amúgy meg barátnők vagyunk, szeretnék mellettük állni, hoyg jobb legyen, de ebben a gyerek dologban én kicsit sem vagyok otthon, meg ebben mit tudnék amúgy is segíteni? Mi ennek a pozitív oldala, hogy inkább azt erősítsem bennük?
A két lány egymással is jóban van egyébként, gyakran gondolok rá, hogy miért nem inkább egymáshoz jönnek-mennek gyakrabban, biztos jobban is értenék, hogy mi a helyzet.
Én csak azt látom belőle, hogy ők akartak ekkora felelősséget, most meg minden rossz mégis csak. Vagyis hát ezt gondolom annak alapján, amit mondanak.
De akkor sem szeretném őket bántani.
Volt már valaki hasonló helyzetben?
Hogy tudta, hogy a barátja bajban van, de magának kereste, ezért segíteni sem tudott rajta?

12

Mit tennetek ebben a helyzetben?

A parom es anyukam osszevesztek,mert a parom csunyan megbantotta edesanyamat,tenyleg nagyon rondan viselkedett.
En igyekeztem kivul maradni az egesz veszekedesen,mert az utobbi idoben nekem is volt tobb vitam a parommal,es nem akartam meg tobb stresszt magamnak ,mert terhes vagyok es feltem a babat.
Persze azert elmondtam a velemenyem,elmondtam,hogy anya ezt nem erdemelte stb...
Amugy is rossz nekem ez az egesz,de este anya meg ratett egy lapattal.Elkezdett ugymond zsarolni,addig csurte csavarta a dolgokat,hogy az jottvle belole,hogy az,hogy en egyutt maradtam a parommal olyan,mintha en is ugy gondolnam a dolgokat mint o,meg jott azzal,hogy o ma is ongyilkos akart lenni,meg hogy o ugyis beteg (tudtommal semmi baja nincs) es hamarosan meghal es stb,stb.
O kozolte,hogy hozzank soha tobbet nem jon.En ezt elfogadtam,sot,biztositottam arrol,hogy en szeretnem tartani vele es apuval a kapcsolatot,es meg fogom talalni a modjat,hogy a leheto leggyakrabvan lassuk egymast,termeszetesen ebbe a kicsi is beletartozik.
Felhoztam rengeteg fele lehetoseget,de neki semmi nem jo.
O csak azt tudna elkepzelni,hogy en hagyjam el a paromat,es eljekegyedul vagy veluk.
Teny,hogy sokat koszonhetek nekik es en NAGYON szeretem a szuleimet,de a paromat is,es barmilyen csunyan viselkedett,en nem ertem,hogy nekem miert kell valasztanom.
Amiota itt vagyok-nem mertem anyat egyedul hagyni,mert apa ejszakas-az amugy is rossz idegallapotom csak meg rosszabb lett,mert vagy a fejemhez vagja,hogy en nem allok ki erte,vagy mindenfele hulyeseget talal ki (pl. ezt ,hogy o beteg,vagy hogy a parom biztos mondott nekem rola valami hazugsagot,es en ezt elhittem es ezert megromlott a kapcsolatunk),vagy szimplan sir,hangosan sohajtozik,esetleg levegonek nez es ugy kezel,mint valami leprast.Az elmult kb. 6 oraban mat mindre volt pelda.
En elhiszem,hogy rossz neki es nagyon sajnalom,nekem is rossz,en is sirok egesz nap,de most ha zsarol,eleri,hogy egesz nap miatta aggodjak es lelkiismeret furdalasom legyen,akkor jobb lesz neki?
Mit tennetek ebben a helyzetben?

25/N

2

Honnan tudod, hogy szakítottál valakivel végérvényesen?

Az elmúlt időszakban sokat veszekedtünk, ugyanazokon a kérdés körökön pörögtünk. Aztán valamelyik nap egy nagyon jót beszélgettünk, amíg ezekhez a kínos témákhoz nem értünk, na ott megint elszabadult a pokol.

Aztán elment...én meg előtte biztattam, de akkor már nem akartam volna, hogy így legyen, kétségbe esetem. És most nagyon nem jó...hiányzik...amikor jól megvagyunk akkor nagyon jó, kimagasló.

Szóval szerintetek? Mit kéne éreznem, ha ennek vége lenne?

7

Szerintetek ennek van jövője, meddig lehet ezt így csinálni?

A férjemnek 2 hetente(!!!) van 1 szabadnapja.Slussz.Szabdság nincs(mit képzel),betgeség-csak ha halálán van akkor kifogás(tavaly 40 fokos lázzal 2 napot volt otthon,amit kicsit lejjebment ment 12 órázni)100 ezerért.Bejelentve persze csak 4 órára van.Egy kertésztben dolgozik,fősulit végzett,de csak levlelzőn.Váltani kéne,de azt meg nem engedhetjük meg magunknak,hogy akár csak rövid ideig is munkanélküli legyen mert én nővér vagyok és még kevesebbet keresek,egyedül csak az én fizumból ha kifizetjük az albit meg a rezsit már enni nem lenne mit(vagy fordítva)...:(
A házasságunk viszont kezd tönkremenni,semmi idő-energia egymásra,szex közelít a nullához,közös progamok száma már nulla(mert se idő se pénz rá),gyerekre ilyen körülmények között meg gondolni se merünk...Nem arról van szó,hogy nem szeretjük egymást,de néha felmerül bennem, így minek együtt lenni...?Lehet jobban járunk ha ki-ki hazaköltözik a szüleihez aztán kész,ha úgyis csak aludni van otthon nem mind1 :( ?

14

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!