Találatok a következő kifejezésre: Mennyi pénzért le teljesen kopaszra a (1 db)

Mennyi pénzért vágatnád le teljesen kopaszra a hajadat?

Legjobb válasz: Én sajnos ilyenre nem tudok teljes választ adni,mivel általában én fizetek a fodrásznak,hogy vágja le teljesen a hajamat,de ha tudtok olyan helyet,ahol nekem fizetnek,lécci küldjetek el.Jah,és igen alacsony összegért levágatnám(akár ingyen)

én fiú vagyok, és hatszázat fizetek érte minden héten :)
Én sajnos ilyenre nem tudok teljes választ adni, mivel általában én fizetek a fodrásznak, hogy vágja le teljesen a hajamat, de ha tudtok olyan helyet, ahol nekem fizetnek, lécci küldjetek el.Jah, és igen alacsony összegért levágatnám(akár ingyen)
Nem tudom mennyiért, de már tök szép parókák vannak... a pénzbõl vennék egyet, és még maradna is. Úgyhogy valószínûleg 100ezerért már levágatnám. Végülis most sem nagyon hosszú :D
semmi pénzért sem vágatnám le kopaszra..
Nem tudom, de elég sokat kérnék, az biztos. 200at tuti. xD
Én ingyen is. csak szerintem a hajamat nem nehet kopaszra nyírni csak a fejem:)
huu semmi pénzért :D néztem youtubeon h egy csajnak levágták az egészet mert egy fogadásban vesztett, még nézni is borzasztó volt :D
semennyiért
A 13. havi nyugdíjért levágnám oldalt, ami még maradt. 78/F
Ingyen megteszem magamnak háromnaponta a Remington hajnyírommal. Én nagyon jó érzés.
ingyen , hetente letolom 0-al , imádok kopasznak lenni ! 20 /F
Nem fizetnek érte, hogy más tegye, vettem egy hajnyírót és magam csinálom 2-3 naponta. (F)
2613456 Ft.-ért.
Én csak annyit tudok tenni hogy 100 ezerért nem hetente borotválom a fejem hanem 3 naponta xD
450 000 Ft-ért :D
A kopasz haj a legpraktikusabb! :D Nincs probléma nem kell zselé nem kell szárítani és nem alszod el! xD Magyarul Ingyen! :D
nekem 2 milla hitelem van.Ha azt kifizetné valaki a hajamért hát legyen.Majd kinõ.(derékig érõ hajam van amúgy, és nõ vagyok)
Magamtól is levágnám xD Deee ezt nem kell tudnia annak aki pénzért akarja levágni, kérnék vagy félmilliót xD Kialkudnám a legmagasabb összeget xD
százezerért én is, de persze én is kialkudnám olyan magasra amennyire csak lehetséges:P
A legmagasabb összegért.Aztán a pénzbõl parókákat vennék, meg hajnövesztõ szereket :D Azigazság szeretem a hajamat, szal most is mindt mindíg elraknám emlékbe.Am volt iylen, hogy a rádióban egy Madonna koncertért cserébe ki mit tenne meg.(Párizsban volt)Mindenki aki betelefonált, mondta hogy õ mit tenne meg.-és végül sorsoltak.Egy szõke hosszú hajú nõre esett a választás(asszem hosszú volt a haja).Le kellett borotváltatnia a haját.Egy Madonna, Párizsban tartott koncertjére levágattata a haját :) Asszem a Juventuszon volt.Üdv.:Bea
Én nagyon kevés összegért is levágatnám, pedig hosszú! 100 ezerért simán, de szerintem még 30 ezerért is! Paróka se kéne utána, minek? Az ember ma már lehet kopasz, ha lány akkor is!
Semmi pénzért nem vágatnám le kopaszra! Sõt még tüsire is! Nem szeretem a rövid hajat!
Pár száz ezerért levágatnám kopaszra, elõbb-utobb ugyis ujra megnõ, rövid idõn belõl, mivel nõ vok, elléggé furcsán néznék ki kopaszon, de belevágnék, mert hajt a kiváncsiság!
Én ingyen is levágatnám, de a párom szívrohamot kapna tõle, és nem akarok kopaszon temetésre menni!
Én férfi vok, de nekem tetszenek a kopasz, vagy a tüsi hajú lányok. Szerintem nem a haj tesz nõiessé. Én ha van válalkozó szivesen megcsinálom, de csak lányoknak.
Indiában ez teljesen természetes és pénzt nem is kapnak érte, és képzeljétek pl:csokoládéba is beleteszik ízfokozónak jó mi:-).különben én megkérném az árát min:1 milliót!
100 millió ft
Egy milláért már simán!!! :D
KB 200000-ért esetleg megtenném, de nagyon gondolkodnék rajta. Nem szívesen válnék meg a hajamtól több mint 10 éve nem vágattam belõle egy centit sem, most már combközépig ér, pedig fiú vagyok. Azért ha mégis adna valaki ennyit az egészért akár nagyobb nyilvánosság elõtt is hajlandó lennék akár teljesen leborotváltatni. Várom a borotválók jelentkezését.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Senkinek érzem magam a férjem mellet! Mit tegyek?

A férjem nagyon sikeres vállalkozó. Egy cégcsoport 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője igazgatója. Vannak cégei itthon, Szlovákiában és Romániában. Bármibe kezd az sikeres lesz.
Én meg kész csődtömeg vagyok. Jelenleg nem dolgozom mert nem találok állást. Az ő cégeinél nem dolgozhatok mert nem engedi. De nem is segít munkát találni mert ő úgy van vele, hogy minek. Próbálkoztam már pár saját vállalkozással is, de mind becsődölt sajnos. Aztán hallgathattam tőle, hogy "én megmondtam".
Nincs semmi sikerélményem és olyan értéktelennek érzem magam. Gondolkoztam valamilyen önkéntes munkán erre meg kiröhögött, hogy és közölte, hogy hülye aki ingyen dolgozik.
Úgy érzem semmit sem érek mert csak úgy vagyok:(

Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy ne érezzem magad értéktelennek?

11

Miért vagyok önsors rontó?

11

Hogyan tudnék változtatni ezen?

Azok a srácok, akik bepróbálkoznak nálam, nem igazán érdekelnek. Rájuk nem tudok úgy tekinteni, mint egy olyan srácra akivel valami kialakulhat közöttünk (igaz ez sokszor azért van mert nem jön be az adott személy, de volt már, hogy külsőre tetszett, mégsem kellett nekem). Õket mindig visszautasítom.

Nekem mindig azok a fiúk kellenek, akiket én nézek ki magamnak, nekem csakis ők a céljaim. De ha egy fiút kiszemelek, akkor hosszú hónapokig csak érte vagyok oda, viszont az ilyenek meg nem igazán akarnak tőlem semmit. Mégis én azt akarom, hogy én szerezzem meg őket. Persze nem úgy, hogy nyomulok vagy durván kezdeményezek, hanem csak megpróbálom felkelteni a figyelmüket apró trükkökkel. És ha tudom hogy nem kellek a srácnak, akkor ennek ellenére mégis hónapokig csak érte vagyok oda, és csak akkor tudom elfelejteni, ha jön valaki más aki hasonlóan bejön.

Volt már olyan is, hogy egy srác próbálkozott nálam, de én nem akartam tőle semmit, pedig helyes volt. Aztán lekoptattam, és később mikor már nem érdekeltem őt, mikor már ő is leszart engem, na akkor nekem elkezdett bejönni. Miért van ez és hogyan tudnék változtatni ezen?

1

Hogyan legyek lázadó?

2

Lusta vagyok és motiválatlan. Hogy másszak ki ebből?

Már ott tartok, hogy szeretnék ebből az állapotból kikerülni, de egyelőre a lustaságom erősebb.
Hiába határozok el valamit (pl. hogy elkezdek edzeni) valahogy mindig elmarad... Nincs erőm és kedvem küzdeni, inkább legszívesebben feküdnék, aludnék egész nap. Elkeserítő, mert az eszem tudja, hogy elpocsékolom a napjaimat, mégsem tudok ráparancsolni magamra. :(
Boldog kapcsolatban élek, van munkám, bár az nem ad túl sok sikerélményt... de megvan mindenem és minden emberi számítás szerint boldognak kéne lennem.
Csak a lustaságom miatt nem tudom legyőzni a lustaságot. 22-es csapdája. Mit tegyek?

6

Miért nem megy a beilleszkedés a velem egykorúakkal?

Szeptembertől kollégiumba fogok járni, valószínűleg nálam fiatalabbakkal és félek, hogy nem ki fognak közösíteni.
Oviban még népszerű voltam, alsó tagozatban elfogadtak az osztálytársaim olyannak amilyen vagyok. De pl. a nyári táborban már nem. 7 évesen küldtek először táborba. Átlag kislány voltam (csak gomba hajam volt és a bátyám kinőtt ruháit viseltem, amikért külön csúfoltak mindig), mindenkire mosolyogtam és mindenkivel beszélgetni akartam, de mindenki sokkal idősebb volt nálam, és mind hátat fordítottak nekem. Senki sem akart szóba állni velem, sokszor kizártak a szobából, megvertek és eldugták a ruháimat. Ez még két nyárig ment így.
4.-ben már elég visszahúzódó és félénk lettem. Ráadásul a régi sulimban nagyon elszaporodtak a "rómaiak" és a magyar gyerekeket tömegével íratták át máshova. Ahogy engem is. 5.-ben egy másik iskolában kezdtem, ahol az egyik barátnőm tanult egy osztállyal felettem. Az első napon rögtön oda mentem az osztályomba járó többi lányhoz, akiknél már elkezdődött a "ku *válkodás-alkoholizmus" időszak. Nem voltak rajtam divatos ruhák, csak az amit kényelmesnek találtam: mackóegyüttes, mert azt szerettem. Az arcom pedig pattanásos volt, hisz akkor serdültem. Próbáltam beszélgetni velük, de kiközösítettek és 8.-ig ment a bántalmazás és a piszkálódás.
Gimiben, az első nap az fogadott, hogy az osztályomban mindenki ismer legalább egy embert, csak én nem ismerek senkit. A saját tagozatomból próbáltam ismerkedni, de beszéd közben az emberek mindig egyre hátrébb léptek tőlem. 3.-ban azért már a rajzosokkal jól kijöttem, 3 barátom is lett, ma már csak az egyikkel tartjuk a kapcsolatot. 3.-ban átmentem másik iskolába, hogy inkább szakmát tanuljak. (A gimiben a tanárok azt mondták, hogy nem vagyok okos emberek közé való). A szaksuliban egy csomó rib anc közé jártam. Ott nem is tudtam beszélni senkivel, mert olyan emberekről dumáltak feszt, akiket nem is ismerek, vagy a dug*sról.
Egy évet töltöttem ott és átiratkoztam egy gimnáziumba, levelező tagozatra. Ott a felnőttek között jól éreztem magam. Egy olyan osztályba kerültem, ahol mindenki olyan visszafogott, mint én. Bárkivel tudtam beszélni, még a tanárokkal is. Ekkor már két éve lecseréltem a ruhatáramat is divatosabb cuccokra, de az az 1-2 velem egykorú diák, akik még ott voltak, továbbra sem álltak szóba velem. Ellenben a felnőttekkel nagyon jól kijöttem.
Ezt a sulit egyszerre végeztem egy pincér tanfolyammal, ahova szintén felnőttek jártak és velük is megtaláltam a kapcsolatot. Nem volt klikkesedés, kiközösítés. Vizsga után még italozni is elmentünk együtt.
Az első munkahelyemen is hamar összebarátkoztam a kollégáimmal.
A legtöbb barátom 20-30 vagy még több évvel idősebb nálam.
A párom is felnőtt és úgy érezem megtaláltam benne azt a férfit, akit keresek. Intelligens, humoros, becsületes, felelősség teljes, kedves, helyes, érzelmileg stabil, pozitív, kitartó, stb. Néha el sem hiszem, hogy van ilyen ember. :)
(Amúgy meg lett az érettségim és elégedett vagyok vele. csak a matek lett rossz. a többi 4-es, 5-ös)
De most megint arra kényszerülök, hogy velem egyidős, ill. nálam fiatalabb gyerekekkel kell meglennem.
Festem a hajam, szolidan sminkelem magam, úgy az átlagos és a divatos közt vannak a ruháim. Nem vagyok kövér, stb.
Sok könyvet olvastam a társalgásról, kapcsolatteremtésről, pszichológiáról, de még mindig bizonytalan vagyok. Más az elmélet és más a gyakorlat. Nem tudom, hogyan kell egy gyerekes konfliktust kezelni, anélkül, hogy bosszút állnának érte. Mi van ha én pl. lelakatolom a táskám, a szobatársam megsértődik és a többiekkel eldugják és nem adják vissza. Vagy ellopják a holmijaimat, vagy alkoholos filccel összekenik az arcom miközben alszom vagy mindenkit ellen uszítanak. A felnőtteknél mindig használt a logikus gondolkodás és az észérvek, de a fiatalokat nem érdekli semmi, hacsak nem a buli, a pia meg a haverok. Hülyékkel meg nem lehet vitatkozni, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Szeretnék felkészüli a legrosszabbakra. Tételezzük fel, hogy a világ leg_*enyóbb emberei közé fogok kerülök, egy lepukkant helyre. Legfőképp túlélő és beilleszkedési tanácsokra volna szükségem.

1

Lehetséges olyan, hogy valakinek a beszédértési képessége fejletlenebb, de ezzel szemben másban átlagon felüli?

Mindig is nehézségeim voltak a beszédértéssel, de erről semmiféle papírom nincs, ez annál jóval „enyhébb”.
Néha, mikor valaki kicsit zártabban beszél, vagy hadar, akkor képes vagyok ugyan arra többször is visszakérdezni, és hiába koncentrálok teljes erőmmel arra, hogy mit mond, nem értem.
De olyan is van, hogy visszakérdezek, de abban a pillanatban, hogy elhangzott a kérdés, már tudom, mit kérdezett, mert az agyam kiegészítette a meglévő hangokat, és késve „rakta össze” a mondatot.

A hallásom TÖKÉLETES, voltam vizsgálaton is, azt mondták, hogy átlagon felüli.
Zenetanárom mondta, hogy a zenei hallásom sokkal jobb, mint a többi diákjának.

Képi memóriám is pocsék, egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mi/ki hogy néz ki, csak egy-egy jellemzőt adatbázisszerűen.
Ezzel szemben viszont a japán jelekkel nagyon könnyű dolgom van, térképeket egy pillantásra meg tudok jegyezni, de ez a kettő hogy fér így össze??
Nem értem az egészet

2

Megesz az ideg, leírom mi bajom, csak adnátok valami tanácsot?

16 éves vagyok és nem tudom mi történt velem. Régen az életem jó volt, önfeledt voltam és boldog. De most mintha eltört volna bennem valami. Depressziósnak érzem magam, holott élvezni szeretném az életet.
13 éves koromban derült ki, hogy a szüleim 10 évig csalták egymást, folyton veszekedtek törtek a tányérok, majd elváltak. Anyámmal/Apámmal mindig jóban voltam, pedig apum eléggé sokat ivott (legalább a viszonyom külön-külön jó velük. Anyagilag mindig jól álltunk, eléggé gazdagok voltunk, nyaraltunk, sokat megengedtünk magunknak (amivel sem én sem a nővérem nem dicsekedtünk soha). Jött a válság a házunkon 20millió forint hitel van, szüleim "idegrokkantak" lettek. én még mindig reménykedtem és boldog voltam de körülöttem mindenki depis volt, én is elkezdtem erre hajlani. Nővéremmel akit imádok, minden szaros problémámat meg tudtam vele beszélni, elment Londonba dolgozni, évente 2-3x látom és ez is rohadtul fáj.
Ekkor még általánosba jártam (ahol mindenki egy g*ci volt, szemét, kiközösítő oszttársaim voltak) amikor elkezdtek depressziós bajaim lenni. Minden apróságon rágódtam, ideges voltam, úgy éreztem, hogy a világ összes súlya/problémája rám nehezedik, borzasztó volt. Sírógörcsök, idegrohamok kerülgettek.
Tavaly szeptemberben gimibe mentem, amit imádok. Megleltem az igazi barátaim, akivel jól érzem magamat, a tanárok jófejek, és szerelmes lettem egy csajba, aki a haverom és nem merem elmondani neki mit érzek (de ez mellékes). Kezdtem elfelejteni a problémáim, végre újra boldog voltam, jól éreztem magam, szerettem élni, szerettem bejárni, hülyülni a haverokkal, sőt, még a tanórákat is bírtam. Májusban újra elkezdtem rágódni apróbb dolgokon, mire eljött a nyár, újra kikészültem, mindenen aggódok, megint úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhat a fejem. Egyedül vagyok, a barátaim mind nyaralnak, csajoznak, nem érnek rá. A legjobb barátomnak (ő sulin kívüli) most lett egy csaja, és kb ő is szarik a fejemre, átjött valamelyik nap, és egész este sms-ezett a csajjal ami szintén szarul esett.
Most nem tudok mit csinálni. Csóró vagyok, nincs pénzem elmenni sehova, pl. moziba stb, a barátaim vagy leszarnak, vagy nincsenek itthon, egyedül vagyok a sötét szobában és gépezek, fürdeni is alig lehet, mert nincs meleg víz (mert csórók vagyunk), depressziósnak érzem magam, és állandóan rosszkedvű vagyok. Az, hogy csórók lettünk nem is baj igazán, mert a szüleimet imádom, és ez a lényeg, de jó lenne, ha lenne pénzem erre-arra.
És most lehet nyafogósnak tűnök DE ERRÕL SENKINEK nem beszéltem, jó érzés volt végre kiírni ezt magamból. Már néha az idegösszeroppanás kerülget. Ja és az sem mellékes, hogy kb egy éve rászoktam a dohányzásra a sok stressz miatt.
Tehát a következő van: az önbecsülésem a béka segge alatt van, egy darab szarnak érzem magam, rosszul vagyok attól, hogy most is itt nyafogok amikor ennyi idősen csajoznom kéne, és ésszerű határokon belül élni az életem.

Nagyon hosszúra sikerült, de ennyi lenne a történetem, már az is sokat segített, hogy leírhattam.
Ha valaki tud valami tanácsot adni, akkor nagyon várom, köszi, ha végigolvastál.
Ha le akarod írni, hogy eny nyávogós kis b**zi p**cs vagyok, tedd nyugodtam, mert részben igaz is.
16F

3

Milyen alakom van?

http://kepfeltoltes.hu/view/130731/2013-07-31_22.19.36_www.k.. pont jó, vagy fogyni/karcsúsodni/izmosodni kellene? 164 cm 54 kg.

4

Szerintetek szégyellnem kell magamat?

Szeptemberben kezdek bölcsészkaron és nagyon félek, hogy szégyenben maradok, amiatt, hogy sokat felejtettem angolból és németből, habár mindkettőből van nyelvvizsgám. A gimiben német tagozatos voltam és angol volt a második nyelvem, de mivel az angolosok mindig többen voltak, ezért gyakran alakították át a csoportokat úgy, hogy nekik megfelelő legyen. Így jutottunk el odáig, hogy utolsó évben én nekem már nem volt kedvem bejárni A2 szintű német órákra, mert rettenetes szenvedés volt, én meg magamat nem fogok feleslegesen stresszelni. Ráadásnak én gyűlölök nyelveket tanulni, amit eddig elértem, iszonyatos szigor alatt sikerült, most is a szabad időmben nem tudom rávenni magamat, hogy ezzel foglalkozzak. Ezért most nagyon dühös vagyok, mert úgy érzem, hogy feleslegesen töltöttem el 5 évet, azért, hogy nyelveket beszéljek, miközben a papír a kezemben van réges-rég, de ha kérdeznek tőlem valamit vagy elém tolnak egy szöveget, akkor nézek, mint borjú az új kapura.
Történelem-régészet szakirányra megyek és félek, hogy beégek a saját hülyeségem miatt. Szerintetek mennyire kell komolyan venni ezt?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!