Találatok a következő kifejezésre: Mennyi idős normális (32 db)

Mennyi idősen NORMÁLIS elveszteni a SZÜZESSÉGEDET?

Legjobb válasz: mindenkinek máskor nõ be a feje lágya...

mindenkinek máskor nõ be a feje lágya...
szerintem minimum 16, de van akinek több kellene én 18 voltam, tökéletes, nem bántam meg
17-18
én 14 múltam valamivel mikor megtörtént az elsõ.Nagyon nagyon megbántam, nem voltam még elég érett hozzá. 16-18 megfelelõ kor szerintem.
16évesen vesztettem el a szüzességem, a barátommal fél éve voltunk együtt. Egyáltalán nem bántam meg, most 17éves vagyok és már másfél éve vagyunk együtt. :) Õ is 17éves.
Hát szerintem, kedves kérdezõ, ki kérne bírnod, mert elég éretlennek tûnsz... Amúgy mindenkinél más, de 15 alatt még akkor sem kéne, ha esetleg az ember lánya lelkileg is készen áll rá!
17-18 a normális szerintem az alsó hastár a 16
Szerintem 16-17 normális.
15-16 évesen, 16/F nem szûz
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat..én akkor is betartom a "megbeszélt" határokat..:D
Kezdjük ott h 20 év felett sem gáz. Persze az ilyan csököttagyúaknak akik a kefélés kifejezést használják és 14 évesen szétteszik csak úgy a lábukat, hiába is magyarázza az ember h vanak akik meg akarják várni a megfelelõ embert
Én 14 voltam, de utána 3 évig semmi. Tulajdonképpen nem jelent semmit hogy mikor veszted el, van aki még nálam is korábban kefélt elõször de aztán kis senki maradt, van aki 19-20 évesen és azóta sorban dönget. Mondjuk úgy 20 után azért már elég gáz.
17 - 23 közt teljesen átlagos. Fölötte ritkább talán, de semmiképpen sem gond, alatta 15-16 gyakoribb, de neccesebb is, az alatt meg aztán végképp.
mi az hogy, nem tudod hogy kibírod-e? persze hogy ki lehet bírni :LL szerintem 18, de nem akarok itt okoskodni, van aki biztos naaagyon érett fiatalabb korában
én 16 már elmúltam amikor elvesztettem...de nem bántam meg. anyuéknak nem mertem elmondani, de rájöttek maguktól...szülõk :D:D N22
A kérdező hozzászólása: L/15
fiú vagy lány vagy?
hány éves vagy?
16-17 Bár szerintem ez nem korhoz kötött, azon múlik inkább, hogy milyen komoly kapcsolatban vagy, pároddal kölcsönösen szeretitek-e egymást. Azt viszont ellenzem mikor kis 13 éves lányoknak már több "tapasztalatuk" van, mint egy 20évesnek
A kérdező hozzászólása: Én megbeszéltem anyuval , h 18-ig várok..de nem tudom , h kibírom..:\\
Nekem volt 23 éves szûz barátnõm is. Nem érezte korábban azt, hogy szívesen odaadná magát bárkinek is. Ez normális hozzáállás. A legjobb barátnõje 31 volt és szûz, na hát az már kicsit sok szerintem, de ki tudja.

Mennyi idős korig normális ha egy kisgyerek "irigy", nem adja oda a többieknek a játékait?

Legjobb válasz: A kisfiam 3 éves, nála is van bizonyos fokú irigység- én is azt gondolom, hogy ez életkori sajátosság. Az, hogy errõl a szülõ tudomást vesz-e és hajlandó-e vele foglalkozni, az egy másik kérdés. Szerintem óvodás kor környékéig lehet életkori sajátosság, hogy bizony valamire azt mondja, hogy "enyém" és "nem adom". Ismerkedik ezekkel a fogalmakkal, már próbálja elkülöníteni a dolgait másokétól és próbálgatja a határait velünk szülõkkel és a gyerektársakkal is. Természetes számomra, hogy arra igyekszem terelni, hogy jó és szép dolog megosztani a dolgainkat másokkal és jó érzés együtt játszani (ez utóbbi is olyan 3 éves kor körül kezd kialakulni). Több-kevesebb sikerrel szokott is mûködni. Ez is egy tanulási folyamat. Szoktam példákat is mutatni vagy mondani ("nézd, anya is odaadja a kulcsot, mert X néni kérte" vagy "gyere hoztunk péksüteményt, adjunk belõle a barátaidnak is") Bevallom õszintén, hogy gyermekközösségben az viszont nagyon szokott zavarni, amikor olyan anyuka és gyerek VÁRJA EL RENDSZERESEN ÉS ISMERETLENÜL az én kicsimtõl a teljes osztozkodást vagy a játékainak, tárgyainak a feltétel nélküli és azonnali odaadását, akit sem nem ismerünk, sem õ maga nem ad semmit vagy nem is hoz semmit. Szerintem mindenki ismeri ezt a típusú anyát és gyerekét. Ilyen esetekben azt gondolom, hogy az átadásnak és az osztozkodásnak is van határa- és nem azért, mert én magam irigy lennék, hanem mert ez nem a kölcsönösségrõl, hanem inkább már a kihasználásról szól. Ilyenkor nekem mindig beugrik az, hogy bizony felnõttként sem adok mindig mindenkinek oda mindent, nem mindig mindenkivel osztozkodom. Nekem is néha igen rosszul esne, ha oda kellene adnom egy számomra fontos dolgot csak azért, mert más hangosabban ordít. Igenis adott szituációban van helye a nemet mondásnak is és azt is ugyanúgy kell megtanulni, mondani, árnyalni a helyzeteket, mint a szívességet és az osztozkodást. Álságosnak tartanám, ha a kicsimet arra tanítanám, hogy feltétlenül mindent adjon oda, osszon meg, nehogy nemet mondjon véletlenül, mert az rossz... Én sem teszem ezt. A felnõtt világban elég sok olyan helyzet van, amikor azzal találkozom, hogy mások nem mernek nemet mondani, mert mit gondol a másik, mennyire illetlen, milyen véleménnyel lesznek így róla... talán ezek a kínos szituációk is ilyen helyzetekben IS gyökerezhetnek. Bevallom, elõfordult már nem egyszer, hogy nemet mondtunk vergõdõ, hisztizõ, erõszakkal és verekedéssel játékot magának "kérõ", vagy inkább erõszakosan kikövetelõ gyermeknek és cseppet sem éreztem magam emiatt rosszul. Sõt. Aki nem tud nomrálisan kérni vagy viszonyulni, az mégis milyen jogon várja el a szívességet? A kisfiam az én példámon keresztül lassan talán azt is látni fogja, hogy hogyan lehet normálisan elutasítani is egy kérést válaszerõszak vagy lelkiismeretfurdalás nélkül. Az pedig nekem evidencia, hogy mindig kérünk és megköszönünk, legyen az játék, ebéd otthon, segítség vagy bármi. Én is a gyerek felé, õ is felém. Ezt talán elõbb is kialakul, mint az odaadás. Ez annak a bizonyos éremnek a másik oldala. Én így érzem magam hiteles szülõnek. Nehéz ezt megfogalmazni, de arra igyekszem tanítani, hogy alapból legyen kedves és nyílt- kb. úgy, hogy megelõlegezi az ismeretleneknek is a kezdeti bizalmat (hajlandóságot arra, hogy ha valaki szépen kéri, akkor lehetõsége van rá, hogy megkapja a dolgot). Ha valaki szépen kéri a dolgait vagy szívesen cserélne, akkor szép dolog ezt elfogadni. Ha nem szeretné, akkor mondja azt, hogy "most nem szeretném odaadni ezt, majd ha játszottam vele", vagy esetleg: "most ezt használom, de addig itt van ez helyette vagy gyere játsszunk együtt". Alapból pozitív hozzáállás- ám ha válaszul negatív hozzáállás tapasztalunk, akkor nem kell továbbra is pozitívan viselkedni, egyszerûen el is lehet utasítani valamit, ha azt nem akarja megtenni. De ezt tegye normális hangnemben, esetleg valami magyarázattal. Sok idõ, amíg ezt egy kicsi megtanulja és nincs két egyforma helyzet, így nehéz rá határt, életkort is mondani. Szép napot.

A kisfiam 3 éves, nála is van bizonyos fokú irigység- én is azt gondolom, hogy ez életkori sajátosság. Az, hogy errõl a szülõ tudomást vesz-e és hajlandó-e vele foglalkozni, az egy másik kérdés. Szerintem óvodás kor környékéig lehet életkori sajátosság, hogy bizony valamire azt mondja, hogy "enyém" és "nem adom". Ismerkedik ezekkel a fogalmakkal, már próbálja elkülöníteni a dolgait másokétól és próbálgatja a határait velünk szülõkkel és a gyerektársakkal is. Természetes számomra, hogy arra igyekszem terelni, hogy jó és szép dolog megosztani a dolgainkat másokkal és jó érzés együtt játszani (ez utóbbi is olyan 3 éves kor körül kezd kialakulni). Több-kevesebb sikerrel szokott is mûködni. Ez is egy tanulási folyamat. Szoktam példákat is mutatni vagy mondani ("nézd, anya is odaadja a kulcsot, mert X néni kérte" vagy "gyere hoztunk péksüteményt, adjunk belõle a barátaidnak is") Bevallom õszintén, hogy gyermekközösségben az viszont nagyon szokott zavarni, amikor olyan anyuka és gyerek VÁRJA EL RENDSZERESEN ÉS ISMERETLENÜL az én kicsimtõl a teljes osztozkodást vagy a játékainak, tárgyainak a feltétel nélküli és azonnali odaadását, akit sem nem ismerünk, sem õ maga nem ad semmit vagy nem is hoz semmit. Szerintem mindenki ismeri ezt a típusú anyát és gyerekét. Ilyen esetekben azt gondolom, hogy az átadásnak és az osztozkodásnak is van határa- és nem azért, mert én magam irigy lennék, hanem mert ez nem a kölcsönösségrõl, hanem inkább már a kihasználásról szól. Ilyenkor nekem mindig beugrik az, hogy bizony felnõttként sem adok mindig mindenkinek oda mindent, nem mindig mindenkivel osztozkodom. Nekem is néha igen rosszul esne, ha oda kellene adnom egy számomra fontos dolgot csak azért, mert más hangosabban ordít. Igenis adott szituációban van helye a nemet mondásnak is és azt is ugyanúgy kell megtanulni, mondani, árnyalni a helyzeteket, mint a szívességet és az osztozkodást. Álságosnak tartanám, ha a kicsimet arra tanítanám, hogy feltétlenül mindent adjon oda, osszon meg, nehogy nemet mondjon véletlenül, mert az rossz... Én sem teszem ezt. A felnõtt világban elég sok olyan helyzet van, amikor azzal találkozom, hogy mások nem mernek nemet mondani, mert mit gondol a másik, mennyire illetlen, milyen véleménnyel lesznek így róla... talán ezek a kínos szituációk is ilyen helyzetekben IS gyökerezhetnek. Bevallom, elõfordult már nem egyszer, hogy nemet mondtunk vergõdõ, hisztizõ, erõszakkal és verekedéssel játékot magának "kérõ", vagy inkább erõszakosan kikövetelõ gyermeknek és cseppet sem éreztem magam emiatt rosszul. Sõt. Aki nem tud nomrálisan kérni vagy viszonyulni, az mégis milyen jogon várja el a szívességet? A kisfiam az én példámon keresztül lassan talán azt is látni fogja, hogy hogyan lehet normálisan elutasítani is egy kérést válaszerõszak vagy lelkiismeretfurdalás nélkül. Az pedig nekem evidencia, hogy mindig kérünk és megköszönünk, legyen az játék, ebéd otthon, segítség vagy bármi. Én is a gyerek felé, õ is felém. Ezt talán elõbb is kialakul, mint az odaadás. Ez annak a bizonyos éremnek a másik oldala. Én így érzem magam hiteles szülõnek. Nehéz ezt megfogalmazni, de arra igyekszem tanítani, hogy alapból legyen kedves és nyílt- kb. úgy, hogy megelõlegezi az ismeretleneknek is a kezdeti bizalmat (hajlandóságot arra, hogy ha valaki szépen kéri, akkor lehetõsége van rá, hogy megkapja a dolgot). Ha valaki szépen kéri a dolgait vagy szívesen cserélne, akkor szép dolog ezt elfogadni. Ha nem szeretné, akkor mondja azt, hogy "most nem szeretném odaadni ezt, majd ha játszottam vele", vagy esetleg: "most ezt használom, de addig itt van ez helyette vagy gyere játsszunk együtt". Alapból pozitív hozzáállás- ám ha válaszul negatív hozzáállás tapasztalunk, akkor nem kell továbbra is pozitívan viselkedni, egyszerûen el is lehet utasítani valamit, ha azt nem akarja megtenni. De ezt tegye normális hangnemben, esetleg valami magyarázattal. Sok idõ, amíg ezt egy kicsi megtanulja és nincs két egyforma helyzet, így nehéz rá határt, életkort is mondani. Szép napot.
Szerintem egyáltalán nem is normális. De az emberek már csak ilyenek...
A kérdező hozzászólása: Neked van gyereked?
Kb 2 / éves kor körül már illendõ lenne ha megértenè hogy meg osztjuk a játékankat másokkal.
2/3 éves kor * utolsó voltam
2, 5 éves korban van egy fejlõdési szakasz aminél meg kéne jelennie az irigységnek, ekkor tudatosul ugyanis a gyerekben a birtoklás. szóval a 2 éves kor nem jó válasz, hisz szerencsés esetben akkor ez még nem is jelenik meg. 3 éves korban meg ugye jön az óvoda, ami vagy segít ezen, vagy ront ezen :/ de ebben a korban már legalább abból az összefüggésbõl meg kéne értenie, hogy akkor kap õ is mástól kölcsön ha õ is ad. nehéz dolog :)
A kérdező hozzászólása: A kislányom szeptemberben lesz 3, 5éves. Azt nem mondanám hogy irigy inkább azt hogy egyes gyerekeknek nem szívesen adja oda a dolgait, még másoknak igen! Egy ideje már nem volt rá jellemzõ, de mióta elkezdett egy nála 7hónappal fiatalabb kislánnyal barátkozni, úgy látom azóta mintha "visszafejlõdne"! Az a lányka igen csak nem szívesen osztozkodik(persze õ sem volt különb).:) ))
Szerintem megjelenik az irigység 1, 5-2 évesen is, pláne ha közösségbe jár, csak meg kell tanítani, hogy oda adjuk a másiknak, jobb estben 3-3, 5 évesen már nem fog irigykedni

Mennyi idős terhes lehetek? Normális ez az állapot ennyi idős terhesen?

Tegnap voltam el?ször n?gyógyásznál vizsgálaton.

Legjobb válasz: 2 hét múlvára rendelt vissza a doktor!!!

A kérdező hozzászólása: 2 hét múlvára rendelt vissza a doktor!!!
Ma 5 hét pár napos vagy. Természetes ilyenkor, hogy még nincs szívhang. Nekem már 6 hetesen volt, elõtte 2 nappal még nem. Ha legközelebb visszamész, tuti lesz. Ne aggódj, boldog babavárást! 21 hkm
Ez természetes, 2 hét múlva már lesz! Gratulálok!
Rajta van 4 hét 5 nap! A terhességi korod! A szívhang a 7-8. héten hallható!


Mennyi idős terhességig normális a hasszurka, ill. a hüvelyszurka? 10 hetes vagyok és néha még erzek hasszurkát. Normális ez?

Legjobb válasz: Persze,hogy normális,lesz majd még rosszabb is :) Boldog babavárást!

Persze, hogy normális, lesz majd még rosszabb is :) Boldog babavárást!

Mennyi idős korig normális ha a baba néha kancsalit? 1hónapos a lányom és néha úgy tud nézni! Mikortól kell ezzel orvoshoz fordulni?

Legjobb válasz: Védõnõnek meg kellett volna nyugtatni téged,nekem elmondta,hogy 6 hónapos koráig ez teljesen normális.

Védõnõnek meg kellett volna nyugtatni téged, nekem elmondta, hogy 6 hónapos koráig ez teljesen normális.
20 hós a fiam és nála még mindig elõfordul, ez normális a kicsiknél. Mi 18 hósan voltunk szemésznél, kapott pupillatágítót, megvizsgálták, semmi gond sem volt. Én vittem el, mert aggódtam, de azt mondta a doki, ez még évekig is így lehet, hogy néha a kettõ szem nem mozdul egyszerre. Képeken is látszik olykor, hogy nem egyformán néz.

Másfél éves kislányom szeme ha felfelé néz, "összecsúszik", kancsalít, de csak az egyik. Ez mennyi idős korig normális?

Legjobb válasz: Sztem pár hónapos korig normális, utána megerõsödnek a szemizmok. Lehet hogy szemüveg kéne neki. De nem tudom, nem akarok hülyeséget mondani.

Sztem pár hónapos korig normális, utána megerõsödnek a szemizmok. Lehet hogy szemüveg kéne neki. De nem tudom, nem akarok hülyeséget mondani.
Vidd el szemészhez. Nekem is gyanús volt, hogy valami gond van a gyerkõc szemével, elmentünk szemészhez, szemüveget kapott. 10 hónapos volt akkor. Nézesd meg, ha nincs gond nálatok, akkor legalább tudod, hogy nincs. Ha meg mégis kell a szemüveg, akkor meg még bõven idõben vagytok ahhoz, hogy pár éven belül elnõlje a kancsalságot kis segítséggel.
Én eddig fél éves kort olvastam, hogy kb. addig belefér a kancsalság. Tesómék lányai olyanok voltak, hogy bekancsalítottak, ha izgatottak lettek, de kinõtték idõvel. Alsós korukban még olyan volt a szemük, így emlékszem.
én is a házi gyerekorvosunknak megmutattam a másfél éves kislányom, mert kancsalnak láttam, és õ mondta, hogy ennyi idõsen széles az orrnyergük még, azért látni annak, de ültessem le szembe az ablakkal, és nézzem meg, hogy mindkét szemében ugyanoda verõdike a fény, és ha pont ugyan oda, akkor nincs baj, de ha egy picit máhova, akkor vigyem el szemészetre.Megnéztem, neki ugyan oda verõdött.Próbáld neki megnézni te is.
A kérdező hozzászólása: Köszi, megpróbálom megnézni neki. Egyébként csak akkor csinálja ezt az egyik szemével, ha felfelé és közelre néz, és akkor sem mindig.Csak van egy ilyen nézése. Nemsokára megyünk 15 hónapos szurira, akkor megmutatom a gyerekorvosnak.
utolsó vagyok.Na, megnézted neki?
A kérdező hozzászólása: Igen, megnéztem, teljesen ugyanoda verõdik a fény. Én már rengtegszer néztem amúgy is a szemét, amióta megszületett, de mindig teljesen normálisnak láttam, soha nem láttam kancsalnak vagy ilyesmi. Egyedül az zavar, hogy amikor pl. iszik, és közben felfelé néz, énrám, akkor a bal szeme másfelé néz mint a jobb, nem párhuzamos a másikkal. És ezt csak ilyenkor csinálja. Remélem, nem lesz semmi baj, azért majd megmutatjuk a gyerekorvosnak.
persze, jobb, ha látja orvos, de szerintem akkor semmi baja.Majd azérrt irj, hogy mi volt.Üddv.:Utolsó voltam
A kérdező hozzászólása: Oké! Köszi.
8 hós kislányom most is csuklik sztem normális
az enyém is 8 hónapos lesz pár napon belül, és napi 1x csuklik is. én nem szeretem, õt nem érdekli. :)

Mennyi idős terhességig normális a barnás folyás?

6hetes terhes vagyok,tegnap ota barnás folyásom van,dokinál voltam már van szivhang is.Normális lehet a barnás folyás?

Legjobb válasz: Szia! Nekem is volt, ne aggódj. Azt mondják a 3. hónapig normális, mert a hormonok dolgoznak, és amikor elvileg megjönne, akkor jelentkezhet ilyen barnás pecsételés 1-2 napon át. De a 3. hónap után már nincs. 25 hetes kismama

Szia! Nekem is volt, ne aggódj. Azt mondják a 3. hónapig normális, mert a hormonok dolgoznak, és amikor elvileg megjönne, akkor jelentkezhet ilyen barnás pecsételés 1-2 napon át. De a 3. hónap után már nincs. 25 hetes kismama
H a doki azt mondja ninsc baj nyugodj meg. Az egész terhesség alatt több a hüvelyváladék, de ha nagyon zavar a folyás keress fel egy STD rendelést! A nõdoki nem tud ebben feltétlenül segíteni, de nem azért mert rossz orvos, hanem egy más szakma! STD szakrendelést minden bõrgyógyászaton csinálnak, õk tudják kitenyészteni a váladékot és megmondani mi okozza. Már ha fertõés az oka.
Szia! Szerintem érdemes felkeresned a dokidat, vagy felhívnod! Ha másért nem is, csak hogy megnyugtasson! Nem akarlak megijeszteni, csak segíteni! Nekem is ez volt 9 hetesen, bementem vizsgálatra, de akkor már nem voltak életjelek, sajnos. Pedig elõtte dobogott a szíve! Semmi mást nem éreztem, csak barnáztam! Van akinek gyógyszert írnak fel, ha barna folyása van, az segít! Remélem, nálatok minden oké!

31-32. hétben járhatok. BPD:76mm, FL:61. 5mm, AC:259mm. Normálisak ennyi idős terhesen ezek az adatok? Mennyi a normális?

Legjobb válasz: Szia! Nekem 30+4 hetesenvolt BPD: 75mm Fl: 57mm THQ: 72mm ugyhogy szerintem jók az adataid.

Szia! Nekem 30+4 hetesenvolt BPD: 75mm Fl: 57mm THQ: 72mm ugyhogy szerintem jók az adataid.
szia. nekem a 32. héten ezek a babám adatai: BPD:81 mm, OFD:92 mm, HC: 272 mm, AC: 280 mm, FL:72 mm

Mennyi idos koraig jo egy babat kezben elaltatni? Meddig nem elkenyeztetes ez? Es mennyi ido normalis mire elalszik a baba ha minden ok?

Legjobb válasz: Nem jó ke´zben altatni,mert ha nagyon megszokja,még 2-3 évesen is így altathatod.Ha kézben van,ilyen kicsi korban nem kényeztetés.A szomszédomak mindíg ke´zben volt a baba,mára a gyerek 1 éves,nem hajlandó a babakocsiban ülni,üvölt.Az anyja kézben viszi,a kocsit meg tolja.Itthon is folyton kézben volt idáig,mert most már mászik. nekem is a lányom sokat van kézben,de nem altatom így.

Nem jó ke´zben altatni, mert ha nagyon megszokja, még 2-3 évesen is így altathatod.Ha kézben van, ilyen kicsi korban nem kényeztetés.A szomszédomak mindíg ke´zben volt a baba, mára a gyerek 1 éves, nem hajlandó a babakocsiban ülni, üvölt.Az anyja kézben viszi, a kocsit meg tolja.Itthon is folyton kézben volt idáig, mert most már mászik. nekem is a lányom sokat van kézben, de nem altatom így.
Az lemaradt, hogy a lányom ha fáradt, 10-15 perc e´s alszik.5, 5 hónapos.1-2 hónapos korában volt hogy ke´zben kellett altatni, mert hasfa´jós volt, és sokat sírt.Ez szerrencse´re elmúlt, ma´r "csak"összerakjuk a fejünket, és alszik.
Nekem ez a kézben altatás fura dolog.Szerintem ez szokás kérdése . Nekem sose aludtak kézben a gyerekeim (de mégis ha sétáltunk és elaludtak, volt hogy apa nyakában :) ). Meg volt a napirendünk , szopi után betettem a kiságyba elköszöntem tõle és elaludt .Persze ez nem ment mindig ilyen simán! De nem döncöltem , nem sétáltam fel-alá, csak betettem az ágyába.Mellettünk akkor szokott aludni baba(vagy gyerek)ha beteg, vagy annyira fáradt voltam hogy szoptatás közben elaldtam.
Én is ugy szoktatam hogy egyedül aludjon el. az elsö hetekben a mi szobánkban volt a kiságya azután a saját szobájában alszik el egyedül. persze saját lámpával és zenedobozzal. mostanra 1, 1/2 éves ö kapcsolja be mint a kettöt egyedül. es nem is szeret velünk aludni mert a saját ágyát szokta meg. az idõ meg mindenkinél más ha nem éhes meg nincs bekakilva meg nem fáj semmije akkor lehet hogy csak nem álmos. majd megszokja hogy mikor kell aludni. nállunk ez 4 honap után beált de vannak akinél 3 nap után elalszik a baba.
Én egészen 5 nappal ezelõttig kézben altattam a lányomat, õ most 5 hónapos, és 8 kiló. Szóval egy kicsit kezdtem fáradni, és elhatároztam, hogy most, vagy soha, megtanítom aludni. Azt a módszert választottam, hogy nem hagyom sírni, hanem kiveszem, és megnyugtatom, ha már nagyon sír, majd visszateszem az ágyába. Annyiszor veszem ki ahányszor csak kell. Az elsõ nap egy picit nehéz volt, de a második nap már jóval könnyebb - most pedig 5 perc alatt elalszik! Beteszem az ágyba, simogatom, beszélek hozzá, csitítgatom halkan, és szépen elalszik.
Nekem még csak 4 hetes lesz a kislányom, de a cicin elalszik, felveszem böfizni, és a vállamon alszik megint. És így teszem le a kiságyba. Igaz, van , hogy felsírja magát, eddig mindig felvettem ilyenkor, megint elaltattam a vállamon, és úgy tettem vissza. VAn hogy 4-5 alkalommal is így kellett. De most már kezdek rászokni, hogy nem veszem fel , csak emgsimogatom, bezsélek hozzá, és elalszik magától pár perc nyügi után. Persze van, hogy nem, és egyre keservesebben sír, ilyenkr felveszem. Sokszor csak pátyolgatásra vágynak. Ha álmos, hamar elalszik, de van, hogy ébren akar maradni. Ha nem álmos, akkor nehéz vele, akkor nyûgösködni fog, de elbb utóbb akkor is elalszik.
Szia. Az én lányom is sokáig kézben aludt el. Már elmult jóval 1 éves és õ kezdte azt hogy ne fogjam õ saját maga lefeküdt igaz a mi ágyunkra és ott aludt el. Szerintem ez mindenkinek más. Csináld ugy ahogy jónak látod szerintem. Vagy ha már nem kényelmes vagy nehéz akkor már ne altasd kézbe. Lehet hogy õ is igényelné hogy ne kézben aludjon. Ugyis olyan rövid a babázós idõ olyan hamar elmegy ki kell használni míg lehet õket szeretgetni. Ez az én véleményem.
igazad van utolsó válaszoló:-))))))
Én is egyetértek az utolsó elõtti válaszolóval!!! Úgy csináld, ahogy nektek jó! Az enyém is rajtam alszik el és annyira jó érzés, de sajnos nem tart sokáig. Felnõnek. :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!