Találatok a következő kifejezésre: Melyik különleges választanád: repülés vagy (1 db)

A kérdező hozzászólása: akkor azt választom köszie
gondolatolvasást az hasznosabb és érdekesebb is repülésre meg repülõ, ejtõernyõ stb.
A gondolta olvasás hasznosabb, mert ha a valakinek problémája van te szó nélkül tudni fogod és segíthetsze neki.....bár a dolgozat íráskor is jól jön, de nem szabad rosszra használni:DxDxD
A gondolatolvasás érdekes, egy darabig jó s hasznos. De ha belegondolok, hogy én mit szólnék, ha valaki beleturkálna a gondolataimba, amik csak az enyémek, nagyon haragudnék rá. És pont ezért nem választanám, mert tudhatnék meg olyat, amihez tényleg semmi közöm. Persze feleléskor, dogánál jó, de szerientem más esetekben sem bírná ki senki, hogy ne éljen vissza vele, hatalmas kísértés. Repülni meg jóóó. Nincs annál jobb álom, mint amikor repülök, és az a végtelen szabadságérzet. Azt választanám.
Mindkettõ, ha lehet. De mivel nem lehet, ezért a gondolatolvasását.
nagyon jó mind a kettõ, de egy idõ után terhes lenne mind2! Am. ez mihez kell? :)
Szivem szerint repülés, de ésszerûen gondolatolvasás-t :D
Ismerek olyan embert, aki valamilyen szinten tud gondolatolvasni, és nagyon tulterheli az agyat. Sokszor sokkal jobb lenne, hogy ne tudja, mire gondolnak az emberek. Elvesz egy ido utan az életnek a soja valamulyen szinten. Természetesen hasznos nagyon, de hatalmas felelosseggel jar. Õ pédául gyogyit. Én repulést valasztanam. Sokkal olcsobb lenne eljutni A-bol B-be, gyakorlatilag ingyen, és még milyen kiraly lenne! De szerintem raunnék a repulesre, s elveszetene a varazsat. Vagy mégis gondolatolvasas?:-? Ó most osszezavartatok!
repülés
A gondolatolvasást, mert sok a kétszinû ember, igy legalább tisztába lennék vele, mit gondolnak rólam az embertársaim. Tudnám hogy kivel barátkozhatok. Megérteném azokat akiket eddig nem értettem meg furcsa viselkedéseik miatt!!
Gondolatolvasás.
A kérdező hozzászólása: jó hogy még nem választottam, mert 1etértek! tényleg a repülés a legjobb...csak kíváncsi voltam, mások mit gondolnak, csak az elsõ válaszadók elbizonytalanítottak:)
Repülést választanám. Álmomban már éreztem milyen érzés... csodálatos!
Simán a repülés!! A gondolatolvasással csak folyton bosszantanám magam, hogy ki mire gondol.
Mivel nõ vagyok, értek a gondolatolvasáshoz, ezért a repülés... :)
gondolatolvasás.
Gondolat olvasás
Ezen pont ma gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ha tudnék gondolatolvasni...
Egyiket sem.Tériszonyom van.A gondolatolvasás meg sztem egy idõ után teher.Nem biztos hogy jó ha tudod mit gondol a másik.
repcsi


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mi lenne az első benyomásotok egy ilyen külsejű lányról?

15 éves vagyok, most leszek 9-es és kíváncsi vagyok, hogy ha így jelennék meg az évnyitón, mit gondolnának rólam a leendő osztálytársaim.
A ruhám ilyesmi lenne: Ilyen a cipőm: A hajam barna, be lenne göndörítve (inkább hullámok lennének benne), és egy enyhe smink lenne rajtam (BB krém, szempillaspirál, szájfény, és egy kis bronzosító vagy pirosító). Illetve nem tudom, hogy ez mennyire számít, de (genetikailag; utálom) vékony vagyok.
Szóval ti mit gondolnátok rólam először? Nem tudom, attól félek, hogy túlságosan is... nem tudom. :D

17

Ha össze vagyunk zavarodva mire érdemes inkább hallgatni. A bennünk lakozó kis "hangocskára" vagy a közelállókra (barát, család)? Melyik esetben rontjuk el jobban a helyzetet valószínűleg?

Adott egy helyzet, szívem szerint tennék valamit, de a barátaim és családom lebeszélne róla. Nem nagy dologról beszélek, csak amolyan randira hívjam vagy sem helyzetekről, tehát ami nekünk fontos, de akármi is lesz, a élet megy tovább.

Melyik a jobb ilyen helyzetben szerintetek? Ha azt tesszük amit mi érzünk helyesnek, ami vagy igaz vagy nem, vagy azt tesszük amit a közelállók tanácsolnak nagyjából objektívan, míg a mi véleményünk sokkal nagyobb valószínűséggel szubjektív..?!

Én próbálom legyűrni a szubjektív véleményemet és a külvilágra hallgatni, mert tudom ,hogy az a normális és én vagyok érzelmektől vezérelt..vajon itt hibázom el? Vagy pont jót teszek vele magamnak? Érdekes talány :)

1

Mit kellene tennem ahhoz, hogy elfogadjam azt, hogy nem lehetek olyan jó mint a társaim?

Be kell vallanom, nem vagyok túl nagy szám. Az emberi kapcsolatokban nem találtam meg a számításom, falakba ütköztem, így már nem érdekel, a tanulásba akartam menekülni.
Azt tudni kell rólam, hogy világ életemben egy rosszabb képességű, kissé "debil" hatást keltő diák voltam, kiközösítettek, a legjobb jegyem is hármas volt, csoda, hogy nem buktam meg általános iskolában. Ez volt a középiskola 9-10. osztályában is: kettes nyelvtan, matematika, stb. 11 osztályban eldöntöttem, hogy kicsit tanulgatni fogok, nem sikerült, akárhogyan erőlködtem az eredményeim hasonlóak lettek, bár a nyelvtant, angolt, irodalmat, történelmet felhoztam ötösre de a matematika mindig csak 3-as.
Most 22 évesen irigykedve nézem a volt osztálytársaimat, hogy milyen sikeresek, ők 22 évesen komoly gyárakba mennek gyakornokoskodni a műszaki tanulmányaiknak köszönhetően, boldog kapcsolatban élnek (ezt mondjuk nem irigylem mert nekem nem fontos) és van lehetőségük a karrierre. Elmehetnek külföldre dolgozni, de itthon is jó és jól fizető állásuk lesz. Ezalatt én munkanélküli vagyok, aki nagyon szeret tanulni de képtelen eredményeket elérni a megfelelő képességek híján. Miként lehetne ezen túllépni, úgy, hogy ne bolonduljon bele az ember? Mivel buta vagyok nem célszerű komolyabb tanulmányokba kezdenem mert csak pénzt vesztenék és kudarcaim lennének, valamint 22-23 évesen már az emberek a karrierjüket építik, miután kikerülnek az egyetemről...

Bocsánat, hogy hosszú lett!

3

Hogyan neveljem le magamat erről?

Ha valami nagy élmény ér vagy behatás, akár pozitív, akár negatív, annyira kitölt, hogy csak arra tudok gondolni és arról beszélni.
Tudom, van más ilyen ember is, baráti körömben is akadnak. Szóval nem vagyok egyedi probléma. :D

Fárasztó lehet, és ha van érzékeny ember a társaságban - mégpedig az enyémben van -, ő úgy érzékeli, őt nem hallgatom meg, rá nem figyelek, csak magammal foglalkozom. Közben ez nem igaz, csak ő nem könnyen beszél a problémáiról, örömeiről, érzéseiről magától, én pedig akaratlanul is elnyomom.

Egy éve szakmát kezdtem tanulni, lelkesedtem, ezért az volt témáim 80%-a. Aztán csalódtam benne, akkor pedig az. Szóval először a pozitív, majd a negatív behatásokról beszéltem túl sokat. Mit éreznek mások? Mikor a pozitívról beszélek, akkor elég sz*rul jön ki, hogy például ők nem tanulhatják, amit akarnak, én meg mintha menőznék, hogy én igen. Ha a negatívról, akkor azt, hogy mindig csak a magam bajával törődök.
De ha egy téma elkezd érdekelni, vagy ha bármi új dologba fogok, ez jön elő.

Utólag aztán borzalmasan érzem magam, pl. mint a továbbtanulásos dolog kapcsán.
Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni.

1

Mi az élet értelme?

56

Rocker vagyok, ha főleg Green day-t, Metallica-t, Three Days Grace-t hallgatok?

Nagyon szeretem a rockzenét és a stílus, az öltözködés és minden egyéb tetszik benne, de nem tudom hogy valóban ez az a "stílus" való-e hozzám. 13/L

7

Hogyan küzdjem le a félelmem?

Valakinek meg kell mondanom valamit, ami nagyon rosszul fogja érinteni. Annyira félek elmondani... Napok óta húzom-tolom, nem jön ki hang a torkomon, mikor rászánom magam. Már fizikailag is rosszul vagyok, túl akarok lenni rajta, de félek.

3

Erkölcsileg elfogadható egy nőtől, ha megpróbálja tönkretenni az életét annak, aki megerőszakolta, miután az már letöltötte a büntetését?

71

A pillanatnak élek, ez baj? Persze nem az önpusztító, meggondolatlan fajta vagyok, lesz ebből mégis gondom szerintetek?

Nem az a szétbulizós fajtára kell gondolni nálam,pontosan tudom mi az önpusztítás stb. Egyszerüen arról van szó hogy tudatosítom magamban mindíg,éppen milyen jó dolgot csinálok az adott pillanatban. Ez segít hogy a jelenben ragadjak. Én már nem dőlök be a "kösd fel a gatyádat,kemény év lesz fiam!" maszlagnak, tudom hogy ha így állok hozzá az is lenne,tapasztalat. Amióta így élek, sokkal jobbak a kapcsolataim, domináns lettem. Úgy érzem én irányítok,persze nem erőszakoskodok,szimplán csak tudom mit kell tennem a boldogságomért. Nem hagyom magam, pláne a negatív dolgoknak nem. Ez baj szerintetek? Úgy értem, nem lesz következménye hogy nagyot koppanok,stb? Teljesen jól érzem így magam, mintha egy plussz szemem lenne,ami a tömegeknek nincsen. Át jár a "pillanat ereje" sokszor. Jelen vagyok.

1

Hogyan éljek úgy, ha számomra semminek nincs értelme?

Nap mint nap előjön belőlem ez az érzés, mintha kiesnék a "szerepemből" és kívülállóként látnám magam és a világot. Ekkor rendkívül értelmetlen minden, de olyan szinten rossz ez az érzés, hogy már elviselhetetlen. Ezért nehezen végzem el a feladataimat a hétköznapokban és bár vannak céljaim, motivációm és hitem már nincs, ezért sorra mindent feladok.
Van aki hasonlót érez? Nem tudom mit lehet tenni, hogy lehet így élni.
24/L

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!