Találatok a következő kifejezésre: Melyik különleges választanád: repülés vagy (1 db)

A kérdező hozzászólása: akkor azt választom köszie
gondolatolvasást az hasznosabb és érdekesebb is repülésre meg repülõ, ejtõernyõ stb.
A gondolta olvasás hasznosabb, mert ha a valakinek problémája van te szó nélkül tudni fogod és segíthetsze neki.....bár a dolgozat íráskor is jól jön, de nem szabad rosszra használni:DxDxD
A gondolatolvasás érdekes, egy darabig jó s hasznos. De ha belegondolok, hogy én mit szólnék, ha valaki beleturkálna a gondolataimba, amik csak az enyémek, nagyon haragudnék rá. És pont ezért nem választanám, mert tudhatnék meg olyat, amihez tényleg semmi közöm. Persze feleléskor, dogánál jó, de szerientem más esetekben sem bírná ki senki, hogy ne éljen vissza vele, hatalmas kísértés. Repülni meg jóóó. Nincs annál jobb álom, mint amikor repülök, és az a végtelen szabadságérzet. Azt választanám.
Mindkettõ, ha lehet. De mivel nem lehet, ezért a gondolatolvasását.
nagyon jó mind a kettõ, de egy idõ után terhes lenne mind2! Am. ez mihez kell? :)
Szivem szerint repülés, de ésszerûen gondolatolvasás-t :D
Ismerek olyan embert, aki valamilyen szinten tud gondolatolvasni, és nagyon tulterheli az agyat. Sokszor sokkal jobb lenne, hogy ne tudja, mire gondolnak az emberek. Elvesz egy ido utan az életnek a soja valamulyen szinten. Természetesen hasznos nagyon, de hatalmas felelosseggel jar. Õ pédául gyogyit. Én repulést valasztanam. Sokkal olcsobb lenne eljutni A-bol B-be, gyakorlatilag ingyen, és még milyen kiraly lenne! De szerintem raunnék a repulesre, s elveszetene a varazsat. Vagy mégis gondolatolvasas?:-? Ó most osszezavartatok!
repülés
A gondolatolvasást, mert sok a kétszinû ember, igy legalább tisztába lennék vele, mit gondolnak rólam az embertársaim. Tudnám hogy kivel barátkozhatok. Megérteném azokat akiket eddig nem értettem meg furcsa viselkedéseik miatt!!
Gondolatolvasás.
A kérdező hozzászólása: jó hogy még nem választottam, mert 1etértek! tényleg a repülés a legjobb...csak kíváncsi voltam, mások mit gondolnak, csak az elsõ válaszadók elbizonytalanítottak:)
Repülést választanám. Álmomban már éreztem milyen érzés... csodálatos!
Simán a repülés!! A gondolatolvasással csak folyton bosszantanám magam, hogy ki mire gondol.
Mivel nõ vagyok, értek a gondolatolvasáshoz, ezért a repülés... :)
gondolatolvasás.
Gondolat olvasás
Ezen pont ma gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ha tudnék gondolatolvasni...
Egyiket sem.Tériszonyom van.A gondolatolvasás meg sztem egy idõ után teher.Nem biztos hogy jó ha tudod mit gondol a másik.
repcsi


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Csak én érzem úgy hogy ezen az oldalon többnyire szörnyű tanácsokat adnak az önutáló embereknek?

Gondolom aki ebben a topicban kóborog tisztában van vele,hogy rengeteg(ÚRISTEN RENGETEG)ilyesfajta kérdést tesznek fel,naponta,óránként,minden percben.Férfiak,nők,lányok,fiúk,önbizalomhiány,önutálat,
torz énkép.
Nos,nem mondanám hogy a helyzet ANNYIRA nagyon súlyos lenne,mivel lehet találni jó pár használható,jó tanácsot is,de nem tudta elkerülni a figyelmem pár dolog,amikkel úgy gondolom hogy tisztában kéne lennünk.És itt kérem,ha már elkezdted az olvasást,olvasd végig rendben?
Miért kérik az önbizalom hiányos lány fényképét hogy eldöntsék,csúnya-e?
Ez a legrosszabb dolog amit az ember tehet,a kérdező és a válaszoló is egyaránt.Továbberősíteni a tudatot a kérdezőben,hogy szüksége van külsősök véleményére,hogy csak akkor lehet szép ha idegenek ezt mondják neki,erősíteni az érzést hogy meg kell felelnie az elvárásoknak,hogy nem kap majd pozitív visszajelzést ha a külseje nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak.Ez.SZÖRNYŰ.
Még ha a visszajelzés a képről teljesen pozitív is a felállás adott,a lány(fiú)ugyan abban a lelki stádiumban van.
Senki,SENKI sem érdemli meg hogy a külseje miatt kitaszítva érezze magát.Viszont mindenki megérdemel egy dicséretet,egy apró bókot,látatlanba,nem nőként vagy férfiként,hanem emberekként,akik súlyos érzelmi hullámokon mennek keresztül,és embernek érezni magad egy jó dolog.Ha megbékélsz magaddal mint személy,jöhet a többi és megbékélhetsz magaddal mint férfi vagy nő.
Miért kezelik ennyire félvállról a férfiak lelki problémáit?
Nem,de tényleg,miért?Nem tudtam hogy az dönti el az emberek lelki egészségének állapotát hogy milyen nemzőszerv fityeg vagy fekszik a lába között.
Nem,a férfiaknak nem kell megemberelniük magukat,igenis lehetnek letörve.Joguk van depressziósnak lenni.Joguk van utáni magukat.Joguk van arra hogy segítséget kérjenek és ne szégyelljék magukat érte.Íratlan jogok,de be kell őket tartani.Nem minden férfi akar naponta órákat edzeni,nincs mindegyiknek egy tucat haverja akikkel elmehet szórakozni,és nem mindegyik érzi magát magabiztosnak nők közelében.És ez rendben van.Mert nem mindenki ugyan olyan,és csak azért mert valaki(férfi,nő,mindegy)nem azonosul a társadalmi normával,még nem kevesebb annál.
NEM.
KEVESEBB.
Miért ad olyasvalaki tanácsot akinek fogalma sincs arról hogy ez a dolog hogy működik?
Ilyesmikre gondolok,biztosan láttatok már hasonlót:
Kérdés:Nem tudom hogy kell barátkozni
Válasz:Barátkozz.
...így mondd az éti csigának hogy repüljön délre.
Miért gondolják egyesek hogy a perverz beszólások mindenkinek segítenek?
Nem mindenki örül annak ha "sunáznák".Valójában,a legtöbben felháborodnak rajta,joggal.Gyakran,ezeknél a kérdéseknél a kérdező nem is tett ki fotót magáról.Ez valóban sértő,és ezt nem hiszem hogy az emberek komolyan vennék.Talán csak jobban aláássa a kérdező önbizalmát,talán nem örül hogy egy ismeretlen ember az interneten keresztül tárgyiasította őt,ahelyett hogy emberként kezelte volna.Talán a tárgyiasítás fájó pontot talált el a kérdezőben,a múltban történt események közrejátszhatnak abban hogy az a személy nem akar másokat szexuálisan stimulálni,hogy az a pici komment pont NEM kellett volna.
Még sok ilyet sorolhatnék,de ezek voltak a legszembetűnőbb dolgok.
A lényeg az,hogy sokan úgy adnak tanácsot/kommentelnek hogy nincsenek tisztában a szavak jelentésével,és azzal hogy milyen hatást érhetnek el vele.Szó szerint.Nem tudják hogy mi lesz a hatás.
Lehet hogy túlérzékenynek hangzik az egész,de higgyétek el,nem erről van szó.

3

Mindenki akit kicsit is kezdek megszeretni, eltűnik. Miért? (több lennt)

Most is e-maileztem egy csomót 2 lánnyal (nem magyarok), már kezdtem őket megszeretni, és egyszer csak nem írnak többet, vagy megírják, hogy, "sorry, because I didn't write, but I love you my friend <3 heheh XD" Ennyi volt. Miért van ez? Miért van, hogy a családomon kívül nem sikerül hosszú távú, szoros kapcsolatokat fűznöm senkivel? Senki nem is kíváncsi rám. Szakkörön sem, ahova járok. Hozzám sosem jön oda senki, én meg ha odamegyek, felteszek egy "felvezető" kérdést, aztán jön a válasz, és visszafordul a partneréhez. Tegnap nem tudjátok mennyire jól esett egy köszönés. Este még tök boldog voltam, mostmegmár, hogy lepattintottak, megint összezuhantam. Jó, annyira nem komoly, hogy összezuhanjak, de rosszul esik, és néha arra gondolok, hogy nekem nem kellenek barátok, megvagyok én egyedül is, de közben tudom, hogy nem így van, mert szeretetre vágyok.

Amúgy bocs, hogy ilyen nyálasra sikerült, meg önsajnálósra, nem szántam annak. Köszi a válaszokat előre is :)

10

Miért kérdezi mindenki hogy mit tennél ha egy nap az ellenkező nem testében ébrednél?

Úgy értem,milyen retardált kérdés ez?Nem nyilván való a kérdezőnek?Szerintem mindenki tudja mit csinálna ha a nemi szerve kicserélődne egy napra.És miért EGY NAPRA?(a legtöbben ezt kérdezik)Így még nyilván valóbb hogy a többség csak dugna.Egy nap alatt mit lehetne csinálni egy idegen testtel?Szexuális dolgokat.Nem élheted át a másik nem életét,milyen lenne a szociális helyzeted,miken kéne keresztül menned,tényleg másként gondolkodsz-e majd,ez a kérdés egyszerűen nem ad semmi táptalajt a komolyabb gondolatok számára,szerintem akik az ilyeneket kérdezik ráizgulnak a válaszokra,és csak ezért írják ki.Több értelme lenne ha azt kérdeznék hogy mi lenne ha az egész hátralévő életed ellenkező neműként kéne eltöltened,na akkor lenne min gondolkodni.

2

Senkinek érzem magam a férjem mellet! Mit tegyek?

A férjem nagyon sikeres vállalkozó. Egy cégcsoport 100%-os tulajdonosa és ügyvezetője igazgatója. Vannak cégei itthon, Szlovákiában és Romániában. Bármibe kezd az sikeres lesz.
Én meg kész csődtömeg vagyok. Jelenleg nem dolgozom mert nem találok állást. Az ő cégeinél nem dolgozhatok mert nem engedi. De nem is segít munkát találni mert ő úgy van vele, hogy minek. Próbálkoztam már pár saját vállalkozással is, de mind becsődölt sajnos. Aztán hallgathattam tőle, hogy "én megmondtam".
Nincs semmi sikerélményem és olyan értéktelennek érzem magam. Gondolkoztam valamilyen önkéntes munkán erre meg kiröhögött, hogy és közölte, hogy hülye aki ingyen dolgozik.
Úgy érzem semmit sem érek mert csak úgy vagyok:(

Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy ne érezzem magad értéktelennek?

11

Miért vagyok önsors rontó?

11

Hogyan tudnék változtatni ezen?

Azok a srácok, akik bepróbálkoznak nálam, nem igazán érdekelnek. Rájuk nem tudok úgy tekinteni, mint egy olyan srácra akivel valami kialakulhat közöttünk (igaz ez sokszor azért van mert nem jön be az adott személy, de volt már, hogy külsőre tetszett, mégsem kellett nekem). Õket mindig visszautasítom.

Nekem mindig azok a fiúk kellenek, akiket én nézek ki magamnak, nekem csakis ők a céljaim. De ha egy fiút kiszemelek, akkor hosszú hónapokig csak érte vagyok oda, viszont az ilyenek meg nem igazán akarnak tőlem semmit. Mégis én azt akarom, hogy én szerezzem meg őket. Persze nem úgy, hogy nyomulok vagy durván kezdeményezek, hanem csak megpróbálom felkelteni a figyelmüket apró trükkökkel. És ha tudom hogy nem kellek a srácnak, akkor ennek ellenére mégis hónapokig csak érte vagyok oda, és csak akkor tudom elfelejteni, ha jön valaki más aki hasonlóan bejön.

Volt már olyan is, hogy egy srác próbálkozott nálam, de én nem akartam tőle semmit, pedig helyes volt. Aztán lekoptattam, és később mikor már nem érdekeltem őt, mikor már ő is leszart engem, na akkor nekem elkezdett bejönni. Miért van ez és hogyan tudnék változtatni ezen?

1

Hogyan legyek lázadó?

2

Lusta vagyok és motiválatlan. Hogy másszak ki ebből?

Már ott tartok, hogy szeretnék ebből az állapotból kikerülni, de egyelőre a lustaságom erősebb.
Hiába határozok el valamit (pl. hogy elkezdek edzeni) valahogy mindig elmarad... Nincs erőm és kedvem küzdeni, inkább legszívesebben feküdnék, aludnék egész nap. Elkeserítő, mert az eszem tudja, hogy elpocsékolom a napjaimat, mégsem tudok ráparancsolni magamra. :(
Boldog kapcsolatban élek, van munkám, bár az nem ad túl sok sikerélményt... de megvan mindenem és minden emberi számítás szerint boldognak kéne lennem.
Csak a lustaságom miatt nem tudom legyőzni a lustaságot. 22-es csapdája. Mit tegyek?

6

Miért nem megy a beilleszkedés a velem egykorúakkal?

Szeptembertől kollégiumba fogok járni, valószínűleg nálam fiatalabbakkal és félek, hogy nem ki fognak közösíteni.
Oviban még népszerű voltam, alsó tagozatban elfogadtak az osztálytársaim olyannak amilyen vagyok. De pl. a nyári táborban már nem. 7 évesen küldtek először táborba. Átlag kislány voltam (csak gomba hajam volt és a bátyám kinőtt ruháit viseltem, amikért külön csúfoltak mindig), mindenkire mosolyogtam és mindenkivel beszélgetni akartam, de mindenki sokkal idősebb volt nálam, és mind hátat fordítottak nekem. Senki sem akart szóba állni velem, sokszor kizártak a szobából, megvertek és eldugták a ruháimat. Ez még két nyárig ment így.
4.-ben már elég visszahúzódó és félénk lettem. Ráadásul a régi sulimban nagyon elszaporodtak a "rómaiak" és a magyar gyerekeket tömegével íratták át máshova. Ahogy engem is. 5.-ben egy másik iskolában kezdtem, ahol az egyik barátnőm tanult egy osztállyal felettem. Az első napon rögtön oda mentem az osztályomba járó többi lányhoz, akiknél már elkezdődött a "ku *válkodás-alkoholizmus" időszak. Nem voltak rajtam divatos ruhák, csak az amit kényelmesnek találtam: mackóegyüttes, mert azt szerettem. Az arcom pedig pattanásos volt, hisz akkor serdültem. Próbáltam beszélgetni velük, de kiközösítettek és 8.-ig ment a bántalmazás és a piszkálódás.
Gimiben, az első nap az fogadott, hogy az osztályomban mindenki ismer legalább egy embert, csak én nem ismerek senkit. A saját tagozatomból próbáltam ismerkedni, de beszéd közben az emberek mindig egyre hátrébb léptek tőlem. 3.-ban azért már a rajzosokkal jól kijöttem, 3 barátom is lett, ma már csak az egyikkel tartjuk a kapcsolatot. 3.-ban átmentem másik iskolába, hogy inkább szakmát tanuljak. (A gimiben a tanárok azt mondták, hogy nem vagyok okos emberek közé való). A szaksuliban egy csomó rib anc közé jártam. Ott nem is tudtam beszélni senkivel, mert olyan emberekről dumáltak feszt, akiket nem is ismerek, vagy a dug*sról.
Egy évet töltöttem ott és átiratkoztam egy gimnáziumba, levelező tagozatra. Ott a felnőttek között jól éreztem magam. Egy olyan osztályba kerültem, ahol mindenki olyan visszafogott, mint én. Bárkivel tudtam beszélni, még a tanárokkal is. Ekkor már két éve lecseréltem a ruhatáramat is divatosabb cuccokra, de az az 1-2 velem egykorú diák, akik még ott voltak, továbbra sem álltak szóba velem. Ellenben a felnőttekkel nagyon jól kijöttem.
Ezt a sulit egyszerre végeztem egy pincér tanfolyammal, ahova szintén felnőttek jártak és velük is megtaláltam a kapcsolatot. Nem volt klikkesedés, kiközösítés. Vizsga után még italozni is elmentünk együtt.
Az első munkahelyemen is hamar összebarátkoztam a kollégáimmal.
A legtöbb barátom 20-30 vagy még több évvel idősebb nálam.
A párom is felnőtt és úgy érezem megtaláltam benne azt a férfit, akit keresek. Intelligens, humoros, becsületes, felelősség teljes, kedves, helyes, érzelmileg stabil, pozitív, kitartó, stb. Néha el sem hiszem, hogy van ilyen ember. :)
(Amúgy meg lett az érettségim és elégedett vagyok vele. csak a matek lett rossz. a többi 4-es, 5-ös)
De most megint arra kényszerülök, hogy velem egyidős, ill. nálam fiatalabb gyerekekkel kell meglennem.
Festem a hajam, szolidan sminkelem magam, úgy az átlagos és a divatos közt vannak a ruháim. Nem vagyok kövér, stb.
Sok könyvet olvastam a társalgásról, kapcsolatteremtésről, pszichológiáról, de még mindig bizonytalan vagyok. Más az elmélet és más a gyakorlat. Nem tudom, hogyan kell egy gyerekes konfliktust kezelni, anélkül, hogy bosszút állnának érte. Mi van ha én pl. lelakatolom a táskám, a szobatársam megsértődik és a többiekkel eldugják és nem adják vissza. Vagy ellopják a holmijaimat, vagy alkoholos filccel összekenik az arcom miközben alszom vagy mindenkit ellen uszítanak. A felnőtteknél mindig használt a logikus gondolkodás és az észérvek, de a fiatalokat nem érdekli semmi, hacsak nem a buli, a pia meg a haverok. Hülyékkel meg nem lehet vitatkozni, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Szeretnék felkészüli a legrosszabbakra. Tételezzük fel, hogy a világ leg_*enyóbb emberei közé fogok kerülök, egy lepukkant helyre. Legfőképp túlélő és beilleszkedési tanácsokra volna szükségem.

1

Lehetséges olyan, hogy valakinek a beszédértési képessége fejletlenebb, de ezzel szemben másban átlagon felüli?

Mindig is nehézségeim voltak a beszédértéssel, de erről semmiféle papírom nincs, ez annál jóval „enyhébb”.
Néha, mikor valaki kicsit zártabban beszél, vagy hadar, akkor képes vagyok ugyan arra többször is visszakérdezni, és hiába koncentrálok teljes erőmmel arra, hogy mit mond, nem értem.
De olyan is van, hogy visszakérdezek, de abban a pillanatban, hogy elhangzott a kérdés, már tudom, mit kérdezett, mert az agyam kiegészítette a meglévő hangokat, és késve „rakta össze” a mondatot.

A hallásom TÖKÉLETES, voltam vizsgálaton is, azt mondták, hogy átlagon felüli.
Zenetanárom mondta, hogy a zenei hallásom sokkal jobb, mint a többi diákjának.

Képi memóriám is pocsék, egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mi/ki hogy néz ki, csak egy-egy jellemzőt adatbázisszerűen.
Ezzel szemben viszont a japán jelekkel nagyon könnyű dolgom van, térképeket egy pillantásra meg tudok jegyezni, de ez a kettő hogy fér így össze??
Nem értem az egészet

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!