Találatok a következő kifejezésre: Melyik különleges választanád: (1 db)

A kérdező hozzászólása: akkor azt választom köszie
gondolatolvasást az hasznosabb és érdekesebb is repülésre meg repülõ, ejtõernyõ stb.
A gondolta olvasás hasznosabb, mert ha a valakinek problémája van te szó nélkül tudni fogod és segíthetsze neki.....bár a dolgozat íráskor is jól jön, de nem szabad rosszra használni:DxDxD
A gondolatolvasás érdekes, egy darabig jó s hasznos. De ha belegondolok, hogy én mit szólnék, ha valaki beleturkálna a gondolataimba, amik csak az enyémek, nagyon haragudnék rá. És pont ezért nem választanám, mert tudhatnék meg olyat, amihez tényleg semmi közöm. Persze feleléskor, dogánál jó, de szerientem más esetekben sem bírná ki senki, hogy ne éljen vissza vele, hatalmas kísértés. Repülni meg jóóó. Nincs annál jobb álom, mint amikor repülök, és az a végtelen szabadságérzet. Azt választanám.
Mindkettõ, ha lehet. De mivel nem lehet, ezért a gondolatolvasását.
nagyon jó mind a kettõ, de egy idõ után terhes lenne mind2! Am. ez mihez kell? :)
Szivem szerint repülés, de ésszerûen gondolatolvasás-t :D
Ismerek olyan embert, aki valamilyen szinten tud gondolatolvasni, és nagyon tulterheli az agyat. Sokszor sokkal jobb lenne, hogy ne tudja, mire gondolnak az emberek. Elvesz egy ido utan az életnek a soja valamulyen szinten. Természetesen hasznos nagyon, de hatalmas felelosseggel jar. Õ pédául gyogyit. Én repulést valasztanam. Sokkal olcsobb lenne eljutni A-bol B-be, gyakorlatilag ingyen, és még milyen kiraly lenne! De szerintem raunnék a repulesre, s elveszetene a varazsat. Vagy mégis gondolatolvasas?:-? Ó most osszezavartatok!
repülés
A gondolatolvasást, mert sok a kétszinû ember, igy legalább tisztába lennék vele, mit gondolnak rólam az embertársaim. Tudnám hogy kivel barátkozhatok. Megérteném azokat akiket eddig nem értettem meg furcsa viselkedéseik miatt!!
Gondolatolvasás.
A kérdező hozzászólása: jó hogy még nem választottam, mert 1etértek! tényleg a repülés a legjobb...csak kíváncsi voltam, mások mit gondolnak, csak az elsõ válaszadók elbizonytalanítottak:)
Repülést választanám. Álmomban már éreztem milyen érzés... csodálatos!
Simán a repülés!! A gondolatolvasással csak folyton bosszantanám magam, hogy ki mire gondol.
Mivel nõ vagyok, értek a gondolatolvasáshoz, ezért a repülés... :)
gondolatolvasás.
Gondolat olvasás
Ezen pont ma gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ha tudnék gondolatolvasni...
Egyiket sem.Tériszonyom van.A gondolatolvasás meg sztem egy idõ után teher.Nem biztos hogy jó ha tudod mit gondol a másik.
repcsi


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Sulit váltsak? Hogyan illeszkedhetnék be?

Az általános iskolában minden rendben volt, megvolt a baráti köröm, vidám, szerethető lány voltam. Aztán gimibe mentem, és minden megváltozott. A szüleim "majdnem válása" miatt, és mert az egészségi állapotom se volt túl jó, elég zárkózott, csöndes, visszahúzódó lettem. Nem sikerült rendes baráti körre lelnem, úgy tűnik, teljesen levegőnek néznek, ha beégek(ami sokszor előfordul) akkor kiröhögnek.. eldöntöttem, hogy én nem folytatom ezt, és nem fogok még három évig itt szenvedni. Szeretnék új iskolába menni, remélem, hogy ez jó megoldás.
Viszont félek is, hogy új helyen nem tudnék beilleszkedni. Lehet, hogy lesznek nagyon jó barátaim, amikre nagy szükségem van, de lehet, hogy nem. Végülis ha átmegyek, akkor tizedikbe mennék, egy összeszokott társaságba. És nem is vagyok olyan csaj, aki úgy beleillik a tömegbe. Nem iszom, nem dohányzom, ügyelek a tanulásra, nem vagyok bulizós típus, és nem életcélom összefeküdni minden héten valakivel. Mi van, ha ezért meg ott leszek kiközösítve???
Mi legyen? légyszi segítsetek!!!
15/l

6

Tudtok pár olyan dolgot felsorolni amit nem tudok magamról mint pl. : akorra az alkarunk mint a lábfejünk vagy ha falnál vagy és kinyújtod a lábad nem tudod két kézzel felemelni magad?

4

Hogyan legyünk jobb emberek? Mit tegyünk, hogyan fogjunk neki? Hogyan változzunk?

Amikor reggel felkeltek, megvagytok elégedve magatokkal? Büszkék vagytok eddigi tetteitekre?

4

Hogy küzdhetném le?

Először is bocsánat , hogy ebbe a kategóriába irtam , de minél több választ és segitséget szeretnék.Szerintem nálam gátlásosabb , maximalistább ember nincs , akinek ekkora a megfelelési kényszere. Mindenben a legjobbat szeretném nyújtani , még a boltig is 10 percig készülődök . Nem büszkeségből , de mindenki azt mondja , hogy nagyon szép vagyok DEEE egyáltalán nincs önbizalmam. Az arcomon néha pattanások jönnek ki , ilyenkor alapozóval takarom el a hibákat , de mikor nem tökéletesen tiszta az arcom akkor kimondhatatlanul rosszul érzem magam . Tükörbe se akarok nézni , undorodom tőle (pedig nem is feltünő , csak én reagálom túl ) , olyankor az emberek szemébe se akarok nézni , nem beszélgetek senkivel és alig várom , hogy elteljen a suli idő és haza mehessek (szinte bújkálok a suli folyosóján és kézzel takarom az arcom , hogy nehogy valaki észrevegye a bőrhibámat) El se hiszitek milyen szörnyű úgy felkelni minden nap , hogy rettegve nézek a tükörbe, hogy megint csúnya az arcom ? Ellenben mikor tiszta az arcom nagyon jól érzem magam , barátságos és nyilt vagyok másokkal szemben . Tudom SZÖRNYŰ még hallani is ezt a felfogást , de nem tehetek róla. Igy van ez a hajammal is , mikor rosszul áll vagy a ruhákkal. Ha tetszik amit a tükörben látok , jól áll és tetszik is a ruha ami rajtam van akkor egész nap jó kedvem van a suliban . Ha egy kis dolog is nem tökéletes rajtam ( haj, köröm , ruha, smink ) akkor elmegy minden kedvem és alig várom , hogy haza mehessek . Nagyon sokáig készülődöm minden hová , mindenre odafigyelek, próbálok !!!MINDIG!!! a toppon lenni . Nem csak a külsőmmel kapcsolatosan vagyok ilyen , hanem a viselkedésem szempontjából is . Mindenre oda figyelek, hogy szépen beszéljek , civizilizáltan viselkedjek.Egyszóval nagyon ritkán tudom elengedni magam .Nem tudnék ugrálni és vihogni az utcán meg hangosan röhögcsélni mert zavar , hogy más mit gondol rólam . iszonyúan gátlásos vagyok:(

1

Teljesen össze vagyok zavarodva és fogalmam sincs róla, hogy ki is vagyok/leszek. Hagynom kéne, hogy az idő rendezze el a dolgokat vagy találjak valami kényszermegoldást?

Idén kezdtem a fősulit. Alig telt el 3 nap és már elbizonytalanodtam a jövőmet illetően. Lehetséges, hogy annyira rosszul választottam, hogy már elveszítettem azt aki vagyok, de még halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mihez akarok kezdeni. És cél nélkül nincs értelme élni. Viszont most egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy merre kéne indulnom. És lassan beleőrülök. Nagyon kíváncsi vagyok más véleményekre, mert megtorpantam. Köszönöm a válaszokat!

2

Hogyan lehet nevet változtatni, hogyan zajlik ez?

Még az érdekelne ezzel kapcsolatban, hogy ha nevet változtatok és PL:van egy szakmai bizonyítványom amiben az eddigi nevem szerepel.Az is meg változik?,de hogyan?

1

Miért van az, hogy? (Kérdésed rövid, a válaszod hosszú)

.... amint kilépek az utcára szorongok addig, amíg a gondolataim le nem kötnek? Vagy, hogy, ha este vagyok kint, akkor összehúzom magam, és reszketek és próbálok a Bátyám vagy bárki más háta mögé bújni, ha éppenséggel velük vagyok? Hogy azt képzelem, hogy rajtam nevetnek azok, akiket nem is ismerek? (Ehhez kapcsolódóan volt egy rossz élményem. A Bátyámékkal mentünk inni, és már ott volt a Bátyám meg az exem meg egy 3. srác és megkérdezte, hogy "melyiküket akarod megijeszteni?" Szerintem normálisan voltam felöltözve, és a hajam sem állt szanaszét. Az viszont, amit mondott, rosszulesett, utána nem nagyon szóltam akármit is... Vagy miért van az, hogy nem tudok ismerkedni új emberekkel egy közösségben, de pl, ha elmegyek egy okmányirodába diákot csináltatni, és ott ül egy lány, simán szóba elegyedek vele? Vagy pl suliba is amikor az egész osztály ott van, nem szoktam sokat beszélni (új osztály, szakma), de ma is az egyik lánnyal, hogy ketten voltunk, jól el tudtunk dumcsizni.. Annyi, hogy Nekem a Bátyám társasága a társasága, meg még van két barátnőm, akiket nagyon szeretek. Meg ma is rossz volt, hogy állok a buszmegállóban, jön a busz, megkérdezi egy roma srác aki egy csapatban volt, hogy mennyi az idő és gúnyosan vigyorog...Meg az is, hogyha a megszokott társaság tagjaival külön-külön vagyok, órákat tudok beszélgetni, de máskülönben néha-néha szólalok csak meg...
19/L

2

Minden napomat unom, egyhangúnak és szürkének érzem, mit tehetnék?

Reggel felkelek, mindig ugyan abban az időpontban, ugyan úgy, és ugyan akkor megyek iskolába, éppen beesek, aztán ott dekkolok 2-ig, hazamegyek, és tanulok estig.

Heti három edzésből, jó ha 2x el tudok menni. Otthon a tanulás mellett a papagájommal foglalkozom, természetesen azt is "tanulás" közben, de azon kívül semmi mást nem tudok csinálni. Szeretem, imádom a kis tollast, de szeretnék kimozdulni a városba is. De időm se engedi a tanulás miatt, meg a szüleim se nagyon. Mindig azt mondják, hogy féltenek, pedig elmondom hogy mikor érek haza, kivel megyek, és hova.
Tehát a délutánjaim is ugyan olyanok, mikor nem tanulok, gépezek, vagy olvasgatok, de hiányzik az emberi társaság és a személyes kontaktus velük, főleg hogy az iskolában nincsenek igazán barátaim.

Van egy "kapcsolatom" amit titokban tartunk, szintén a szüleim miatt, mert nem kedvelik az illetőt. Jobban mondva csak az édesanyám az, aki mindenbe beleszól. Õ nem a suliba jár, így vele titokban tudunk csak találkozni, és ritkán...

Nem iszom, és nem cigizem és szórakozóhelyekre sem járok, bár egy-két házibuliba nagyon szívesen elmennék, de oda se nagyon engednek. Mikor felhozom a témát hogy bemennék a városba, mindjárt jön a kavarás, ha olyan emberekkel megyek akiket nem ismernek. Voltatok már ilyen helyzetben?

16/L

8

Mit tegyek? (többi lent)

Ha mondjuk tetszik egy lány és talizni akarnák vele egyből begörcsölök és félek minden lánytól... hogy tudnám ezt korrigálni? valaki segítsen légyszíves

1

Szerintetek kényes vagyok?

Szoktam szökdécselni a folyosón, énekelni, de egyébként jól tanulok. Van olyan feladat (mondjuk matekba vagy szövegértésbe) amit nem értek és azt kihagyom. Például tavaly verset kellett mondanom a nyolcadikosoknak, és én mondtam hogy nem szeretnék. Rám erőltették, szóval el kellett mondanom:/ Nagyon rosszul esett hogy ezt mondják hogy kényes vagyok.. Aztán egy másik alkalom, voltunk nyári táborba. Odaáll elém egy tanár és közli hogy fogalmazást kell írnom...Mondom hogy biztos nem, örülök ha órára megírom nemhogy külön. (nyolcadikos vagyok, minden héten kapunk fogalmazást, hogy a felvételin menjen) Minden versenyre engem küldenek, és én mindegyikre el is megyek. Volt olyan vetélkedő ami 4 órás volt, én ott voltam és mindent beleadtam.
És igazából nagyon sokat sírok, pedig ez még a 2. hét. Valahogy érzem hogy nehéz év áll előttem, és fogalmam nincs hova akarok tovább tanulni, erre még ilyen plusszokkal is terhelnek. Nagyon fárasztó, hogy mindig én megyek, én mondom, én csinálom. És a tanáraim állandóan mondják hogy jaj, ne kényeskedj már. Nagyon utálom már ezt az iskolát emiatt is. Ti mit gondoltok? 14/L

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!