Találatok a következő kifejezésre: Melyik fájdalmasabb szülés vagy (8 db)

Melyik a fájdalmasabb a sima szülés, vagy a császár?

Akik már mind a 2 módon szültek, melyik volt a rosszabb??

Legjobb válasz: Szülés fájdalmasabb, császárnál utána rosszabb a lábadozás és a baba szempontjából is. A szülési fájdalmak kibírhatók, ha akarnék még gyermeket, újra inkább a szülés.

Szülés fájdalmasabb, császárnál utána rosszabb a lábadozás és a baba szempontjából is. A szülési fájdalmak kibírhatók, ha akarnék még gyermeket, újra inkább a szülés.
én nem szültem csak simán. fájt, de nem cserélném le császárra. én szülés után 2, 5 órával a saját lábamon mentem pisilni, és hamar gyógyultam. míg a császárosok mellettem még napokkal késõbb is szenvednek, mert fáj nekik a hasuk. ha fontos lenne a császár, mert muszáj, akkor természetesen császárral szülnék. de ha nem muszáj, akkor nem
szia engem 10 óra vajudás után császároztak el altattak de amugy sem érezted volna akkor mert érzéstelenitenek utána pedig 6-7 nap mulva semmi bajom nem volt. az elsö 3 nap alig tudtam fel ülniis az ágyon ugy fájt de aztán hamar ment a gyogyulás, ja és pisilni csak fölé állva tudtam a korházban:) ) jo szülést
Egyik sem kellemes. Nekem a szülés után a varratommal voltak gondjaim, a császárnál pedig adott a vágás.Hát nem is tudom. De ha választhatnék akkor sima szülés.
Én még nem szültem, barátnõm két kislánynak adott életet, az elsõt császárral a másodikat hüvelyi úton szülte.Kérdeztem én is, hogy melyik volt a jobb, azt mondta, hogy ezerszer inkább a természetes mint mégegyszer a császár. Sokan írják itt, hogy sokkal jobb a hüvelyi, amit meg is értek, mivelha csak nem programozott császárod van, vajúdni így is úgy is kell és ugye az a nehezebb része a dolognak, mivel hüvelyinél bár állítólag nagyon fáj mégis jobb, mert ott elnyomja már az idegeket a baba feje és teste, ráadásul kérhetsz edat is gondolj csak bele, vagy kéjgázt és nem is tudom még miket adnak. Melleleg ex angol tanárom mesélte, hogy (bár õ nyafka pííí), visított szülés közben és fenyegett a dokit, hogy adjon neki fájdalomcsillapítüt, mire a doki adott is, de azt csak a szülés után tudta meg, hogy az placebo volt.Õ meg már érezte, hogy folyik szét benne a fájdalom csillapító és nem fáj annyira.Nah persze, pedig egyszerû desztillált víz volt XD
Mindenkinek relatív a fájdalmas szülés. Van, aki nem bírja a fájdalmat, én viszonylag elég jól tûröm. 2x szültem simán, a másodikat reggel 7.45-kor, s 10-kor már mentem fürdeni a saját lábamon, este már nem is vettem észre, hogy szültem. Mindkét szülési mód így vagy úgy, de fájdalmas.
szerintem ez minden embernél más. én átéltem a fájásokat, már teljesen ki voltam tágulva mégis császároztak mert lelassult a babám szívhangja. vajúdáskor a fájások alatt szívhattam a gázt, de szerintem semmit nem ér. legalább is nekem nem használt. a mûtét után nem lehet felkelni. katéter kicsit kellemetlen de ki lehet bírni. másnap reggel kiparancsolnak az ágyból, muszáj felállni. de elviselhetõ egyiknél alul fáj, másiknál meg a has fáj, császár utáni két nap a legrosszabb. igazából szerintem mindegy csak egészséges legyen a baba.
A simának a gátja fáj a császárosnak meg a hasa: Én császárral szültem de másnap kiparancsoltak az ágyból én tudtam ülni a simán szült meg nem . Neki nem látszik a varrat helye nekem életem végéig ott lesz a csík a hasamon. Vajúdás nem is tudom milyen mert hirtelen kellett a mûtét.

Ha választhatnátok a természetes szülést vagy a császárt választanátok? Melyik fájdalmasabb?

Legjobb válasz: Én magam csak a császármetszésrõl tudok nyilatkozni, amit a legeslegutolsó pillanatokban hajtottak végre 45 percnyi tolófájás visszatartása után, szóval tényleg csak az a pár nyomás hiányzott, de inkább nyomtam volna pár nehezet, mint a császár. Mivel, hogy a császármetszés egy mûtét és egy mûtét sokkal komplikáltabb, kockázatosabb, mint egy sima szülés és sokkal hosszabb az utána lévõ gyógyulási idõ. Az egyik rokonunk az elsõt simán, a másodikat császárral szülte és megkérdeztem tõle, hogy melyik volt a jobb és egyértelmûen a sima szülést nevezte meg könnyebbnek.

Én magam csak a császármetszésrõl tudok nyilatkozni, amit a legeslegutolsó pillanatokban hajtottak végre 45 percnyi tolófájás visszatartása után, szóval tényleg csak az a pár nyomás hiányzott, de inkább nyomtam volna pár nehezet, mint a császár. Mivel, hogy a császármetszés egy mûtét és egy mûtét sokkal komplikáltabb, kockázatosabb, mint egy sima szülés és sokkal hosszabb az utána lévõ gyógyulási idõ. Az egyik rokonunk az elsõt simán, a másodikat császárral szülte és megkérdeztem tõle, hogy melyik volt a jobb és egyértelmûen a sima szülést nevezte meg könnyebbnek.
Természetest. Én császárral szerettem volna (mert azt hittem, az "könnyebb" út)... de a dokim kinevetett, mondta, h semmi sem indokolja a császárt. Egy órás szülésem volt, elõtte egy óra vajúdási idõvel. Utólag belátom, rossz döntés lett volna a császár, fõleg hogy a szobámban elnéztem a császáros anyukákat, nagyon fájt nekik a seb.. Na persze nekem meg alul fájt nagyon.
kár volt lepontozni az utolsót!aki mindkét módon szült annak higgyünk már!unokatesóm az elsõt császárral a másodikat természetes módon szülte.Nem egy nyámnyila nõ de azt mondta inkább császár.Nekem az utolsó szülésem borzasztó volt(harmadik)utána meg azt hallgattam a császáros kismamától hogy neki most így kimaradt a szülés élménye.Mondtam neki hogy egy császárért cserébe szivesen oda adtam volna a szülésélményemet.
én szültem simán és császárral is, és a császárra szavazok.
Amikor szultem a csecsemoosztalyon csaszarosokkal voltam egyutt. Sokkal rosszabb volt nekik (en termeszetes uton szultem). Kateteruk volt, injekcioztak oket alig birtak mozogni, en meg mar total jol voltam. Ezek utan nem szeretnek csaszart meg ha a szules maga jobb is.
Én mindig is császárral szerettem volna szülni. Hogy miért? Rettenetesen tartottam attól, hogy vágnak odalent, vagy repedek... Hát, végül egy 10 órás vajúdás után császároztak meg, meg beszorult a kislányom a szülõcsatornába. Nekem az elõttem szólókkal ellentétben teljesen pozitív emlékeim vannak, nem voltak hatalmas fájdalmaim, délben volt a császár, másnap hajnak 4kor szépen át kellett sétálnom egy másik szobába. A hegem sose fájt, és csak az elsõ 2-3 nap volt rossz a fel- és lefekvés.
18 óra vajúdás utàn császár lett a vége. Este császároztak, másnap reggel már felkeltem, sétáltam, ellátták a babám a kórházban. Ha lehetne a másodikat császárral szülném, nekem nem volt Negatív élmény, sõt, megváltás volt, mikor megkaptam az érzéstelenítõt, és nem fájt már semmim! Nekem könyebb bolt a császár után, min Barátnõmnek a sima szülés után...
A császár szörnyû! Pokoli kínokat éltem át utána, de elõtte is, 15 órát vajúdtam, csak nem tágultam és azért lett mûtét. Sok szövõdménye lett, pl nem esek teherbe pedig nagyon várjuk a kistesót.
Termeszetes! Nagyon nagy elmeny volt es bar elso baba volt, nagyon tartottam tole, de egyaltalan nem volt veszes es 1 ora kemeny fajas utan 30 perces kitolassal meglett a babam. Mielott bementunk, telefonon beszeltunk a korhazzal akik kerdeztek h kerek-e majd fajdalomcsillapitot de mondtam h nem. Tobb babat nem szeretnenk, de igy a kisfiunk szuletese nagyon klappolt es tenyleg hihetetlen elmeny.
Az elsõ természetes volt, a második császárral végzõdött. Természetest választanám, sokkal könnyebb a felépülés, mint császár után, bár sokan írták ilyen kérdéseknél, hogy 2-3 óra után már mászkált, ücsörgött törökülésben stb...nem tudom nekik hogy zajlott a mûtét, hiszen 6 órát feküdni kell.nem is érzed a lábad az érzéstelenítõ után, na meg súlyt raknak a hasra, és fejet sem szabad emelni, stb, szóval nekem hihetetlen amiket itt néhányan írnak, de lehet nekem volt csak ilyen rossz, bár engem lelkileg haza is vágott a mûtét, lehet azért vagyok ennyire negatív a császárral.
Utolsóval értek egyet, szültem simán és császárral is, mindkettõbõl hamar felépültem, de soha többet nem választom a császárt, ha semmi nem indokolja :) . Engem is megviselt a császár, mert három napi vajúdás után mûtöttek meg, de inkább az orvosi része viselt meg. A nagyobbat nem emelhettem sokáig, nehéz volt fürdetni a kicsit (kapcsokkal jöttem haza, késõbb szedték ki). A vajúdás vége nagyon fájdalmas, de elmúlik, viszont a császárnak vannak következményei (akár az elsõ esetében, vagy összenövések, ilyesmi). Ha életmentõ, én kérném a császárt, de ha nem, akkor mindenképpen sima szülés.
Nekem az elsõ császár volt, a második rá 2 évre természetes. A szülés után azt mondtam, inkább a császár, de 2 hét eltelte után már el is felejtettem minden rosszat. Viszont a császár után még hónapokkal is fájt a hasam. 10 hónap távlatából azt mondom spontán szülés.
Szerintem ennek a kérdésnek nincs sok értelme. Akinek rossz szülésélménye volt, többségében a császárra fog szavazni, akinek jó volt a császár, az arra, akinek könnyû szülése volt, vagy nehéz, de nem volt megalázó helyzetben a kórházban, az a természetesre. Tehát mindenki magából fog kiindulni.

Melyik rosszabb és fájdalmasabb, a szülés vagy a császár metszés? Melyikben mik a rossz és a h jó szempontok? Mik a tapasztalatok melyik a kisebbik rossz?

Legjobb válasz: Császároztak farfekvés miatt. Utána a poklot jártam, mert iszonyúan fájt, gyorsan csepegett az infúzió emiatt rosszul lettem. Levegõ szorult a bal lapockám alá, emiatt 3 hónapig alig bírtam felemelni a kezem. 3 hétig fájt a heg, a gerincemben valamit megsértettek, emiatt fél évig alig bírtam felemelni a kicsit, hónapokig más fürdette mert nem bírtam behajolni a kádhoz... Szóval inkább szülnék ezek után hüvelyi úton.

Császároztak farfekvés miatt. Utána a poklot jártam, mert iszonyúan fájt, gyorsan csepegett az infúzió emiatt rosszul lettem. Levegõ szorult a bal lapockám alá, emiatt 3 hónapig alig bírtam felemelni a kezem. 3 hétig fájt a heg, a gerincemben valamit megsértettek, emiatt fél évig alig bírtam felemelni a kicsit, hónapokig más fürdette mert nem bírtam behajolni a kádhoz... Szóval inkább szülnék ezek után hüvelyi úton.
A gyermekszülés fáj. Ez elkerülhetetlen, mindkét úton fájni fog. A gyereknek a természetes szülés jobb, egészségesebb. A császármetszés egy remek lehetõség, ha baj van, életet menthet. Nyílt hasi mûtét. Nem sétagalopp, a fájdalmat megúszni nem tudod. Akkor már, ha fáj, legalább a gyereknek legyen jó, nem?
Én a szülésrõl tudok nyilatkozni... naagyon fájt. Kellett legalább egy hét hogy újra normálisan üljek, pedig nem szakadtam szanaszét, csak két öltésem volt. De úgy éreztem szétrepedek a fenekemtõl a köldökömig. Egyik császáros barátnõm szenvedett, alig tudott mozogni a császár után, neki is kellett vagy egy hét, utána még tovább fájt neki. Másik császáros ismerõsömnek kutya baja nem volt a szülés után. Szóval kinek milyen... (Vitatkoznék viszont azzal, hogy a babának jobb a császár, ugyanis szülés közben kifelé jövet egy csomó olyan dolgot "összeszed" odabent, amire szüksége van és amit császárnál nem kaphat meg. Tény, hogy kisebb "trauma" éri.)
A császármetszés a szülés része (néha), csak szólok.
A hüvelyi szülés sokkal kockázatosabb lehet a baba számára. Oxigénhiány, fennakad valamilye, járhat utána gyógytornára jobb esetben. 2x szültem természetesen, de nekem hatalmas aranyerem is van és a császáros szobatársaim elõbb felépültek. A gyerekeik is kisimultabbak voltak, mint az enyém. Igaz engem mindkétszer 1-1 órát varrtak kívül-belül, 4 kg feletti gyerekeket szültem. Fél évig bepisiltem, kislányom gyógytornáztatni kellett, leszakadt egy izom a kezében a szülés következtében. De már jól vagyunk.....
En vajudtam - de minek?! A csaszar gyors volt es eletmento. En nagyon szerettem volna megszulni! A csaszarbol gyorsan felepultem. Sok segitseget kaptam. Ha a babat nezed a csaszar un. "jobb". Ki van iktatva a szuletes kozben bekovetkezheto mindenfele problema. Az ismeretlentol fel az ember de hidd el ha ott vagy, minden mindegy!
Azt tartsátok már szem elõtt hogy a császár az egy nagy hasi mûtét!!!! Ha meg tudod rendesen szülni a babád ne vagdaltasd szét meged!
Én császárral szültem, 4 hónapja. Nekem a vajúdás alatt sem voltak fájásaim, az ctg szépen mutatta az összehúzódásokat, de nem tágultam. 8-tól folyt az oxi, 2 óránként vizsgált az orvosom, ez volt a legrosszabb.Fél 4 kor a császár mellett döntött, én már korábban is mondtam, hogy jó lenne....5kor császároztak. Nagyon hamar felépültem, csak az elsõ felkelés volt rémes, utána nem. Szóval nekem a vizsgálat fájt vajúdás közben, a többi nem.
Én természetes úton szültem, és örülök, hogy nem volt szükség császárra. A vajúdás, szülés fájt persze, de korántsem annyira mint amennyire mások elmondásai alapján gondoltam volna. Én mindíg görcsölni szoktam amikor megjön, és az néha rosszabb, mint a vajúdás vagy a szülés volt. Mert bár a fájások erõsebbek, de közben tudja az ember, hogy csak pár lélegzetvétel és utána semmi fájdalom nem lesz:) Császáros barátnõm megmenekült a hüvelyi szülés fájdalmaitól, viszont a sebével hetekig kínlódott. Szerintem ez rosszabb lehetett.Fõleg, mert a fájdalom miatt nehezen tudta ellátni a babáját.
Nekem is csak császárom volt 36 óra vajúdás után, én nem tágultam.Szóval elõtte és utána is fájt :( Láttam a kórházban lábadozó nõket és akik természetes úton szültek sokkal elõbb felépültek 3 nap múlva hazamehettek míg a császáros társaim 3 nap után is görnyedve mentek.Ha leültem nagyon rossz volt 5 percig ültem és ha felálltam az volt nagyon rossz.A babámat nem tudtam olyan ügyesen megfogni ha gyorsan kellett volna meg abszolút nem tudtam volna. Én nekem az a véleményem, hogy nem hiába vagyunk úgy kitalálva hogy annak a babának hüvelyen kell kijönni.
Nekem csak császármetszésem volt úgyhogy csak arról tudok írni. A mûtét maga nem fáj, mivel kapsz érzéstelenítõt. De utána a lábadozás elég fájdalmas. Persze ki lehet bírni, és a végeredmény mindenképpen megéri.
Maga a császármetszés nem fáj, mert elérzéstelenítenek, vagy altatnak. Utána elég kellemetlen pár napig. Hüvelyi szülésrõl nem tudok nyilatkozni. Ha a szülés nem császárnak indul, akkor ott is kell vajúdni.
Leegyszerûsítve a szülés elõtte/közben fáj, a császár meg utána, mivel közben le vagy érzéstelenítve vagy altatnak. Pecheseknek szülési fájásokkal indul, és mégis császár lesz belõle, ha olyan komplikáció adódik, na nekik kijut a "jóból", mert elõtte-utána is fájni fog. Nekem császár volt, nem indult be a szülés (toxémiás lettem), utána 2-3 nap nagyon borzalmas volt, de ki lehetett bírni.
Császár, , iszonyatos a szülés!

Melyik fájdalmasabb a szülés vagy a császár?

arra lennék kiváncsi hogy az ember melyikell szenved sokat? tudom hogy aszülést nem lehet a császárhoz hasonlitani

Legjobb válasz: a szülés aktívabb fájdalom, de ki mire is érzékeny..attól függ mi fáj jobban. Nyilván fájhat spontán szülni is, de valakinek az sem fáj annyira.

a szülés aktívabb fájdalom, de ki mire is érzékeny..attól függ mi fáj jobban. Nyilván fájhat spontán szülni is, de valakinek az sem fáj annyira.
A császár sztem rosszabb lehet. Nekem volt hasi mütétem (vakbél) és hetekig szenvedtem vele, nem tudtam ülni feküdni stb. Viszont rendesen szültem egy babát. ÉS 3napig fájt a gát. De nem volt horror, a szülés maga pedig nem fáj 10 óránál hosszabb ideig, ma már nem hagyják vajudni a kismamákat olyan sokáig. Ha más nincs van epidurál, aki nem birja a fájdalmat.
Engem császároztak és meg kell hogy mondjam a mûtét utáni 2-3 nap nagyon nehéz volt. A seb miatt nehéz kikelni az ágyból, pedig az ember nagyon szeretne a babája miatt. Jobban örültem volna a rendes szülésnek, de sajnos nem volt választásom.
Én mindkettõt megtapasztaltam. A császár nem csak azért volt roszabb, mert napokig nagyon fáj a vágás, és utána hetekig gyógyul, hanem lelkileg is nagyon megviselt. A normál szülésemnél mikor kibújt el is felejtettem mindent, másnap már ülve szoptattam a fiamat. Ha lehet választani, soha nem választanám a császárt, és a többiek, akikkel együtt feküdtem is ezt mondták.
Szia! 8 hete szültem császárral. Az elsõ 2 nap elég borzasztó (még a bugyimat is alig tudtam átvenni), aztán még kb. 2-3 hét amíg rendbe jöttel, és azt tudtam mondani, hogy jól érzem magam, de inkább 3 hetet mondok. A hasam még midig érzéketlen egy picit, de már múlóban van. Valószínû igaz, hogy a császár utána nehéz, a sima meg közben, bár én nem programozottan szültem, így csak a vége nem volt meg ( a kitolási szakasz ). Mikor lekerültünk a császáros megõrzõbõl a gyermekágyas részlegre azt láttam, hogy a simán szült anyukák nagyon jól néztek ki, picit fájt a gátmetszésük helye, de ennyi slussz-passz, mi meg császárosok alig tudtunk mozogni, de komolyan.
Néhány hete szültem, nem császármetszéssel. De az biztos, hogy aki úgy szült, az tovább lábadozott, és eléggé fájt a sebük, nem is tudtak felkelni legalább egy napig. Én sem választanám a császármetszést, ha nem muszáj. Nekem sajnos be kellett indítani a szülést és kaptam EDA-t, fájdalomcsillapítót, de így is éreztem fájdalmat, ha nem is akkorát, mint mások. Maga a szülés viszont csodálatos élmény, bár fáj is, de az nem fog akkor érdekelni, csak az, hogy láthasd a kisbabádat. :-)
Az elsõt császárral szültem, a másodikat spontán. Nekem a császár a lelki tényezõket leszámítva sokkal könnyebb volt. Du. 1/2 4-kor született meg a kisfiam, másnap délelõtt már a folyosón mászkáltam. Mire 5 nap után hazamentem, a gyengeségen kívül annyi volt, hogy érzékenynek éreztem a vágást és környékét, meg fájt kicsit a hátam - nagyon gyorsan regenerálódtam. A második gyereknél hamar megszültem, de sokat varrtak és nagyon fájdalmas volt a gátam még hetekig. Rettenetesen kijött az aranyerem, 2 hétig feküdtem itthon. Szóval nem is konkrétan a szülés, hanem az "utórengései" viseltek meg.
Szia! Az elsõ babámat császárral szültem, a másodikat normál úton. Mind a kettõnél ugyanúgy végigmegy rajtad a fájdalom. A császárral akkor a szülésnél könnyebb, de utána a felépülés sokáig tart. A sima szülésnél maga a szülés fájdalmas, de utána sokkal könnyebben megy minden. Most a harmadik babánkat várjuk, vajon császár lesz-e vagy sima? Csak akkor derül majd ki, de ha én válaszhatnék, akkor inkább a terméyszetes úton történõ szülést választanám... Majd meglátjuk, ha eljön az ideje. A legjobbakat!
Én császárral szültem a kisfiamat este 20.49-kor. Másnap 10.37-kor már én mentem érte. Reggel 8-kor zuhanyoztam. nekem semmit nem jelentett fizikálisan a mûtét, 1hét múlva már csak a vágás volt. A szülést még nme próbáltam, remélem most az következik majd. De azt is remélem ilyen sima lesz mint a császár volt!

Melyik fájdalmasabb? Egy vajúdás/szülés, vagy pedig egy veseköves görcs alatt érzett fájdalom?

Legjobb válasz: Mindkettõ más.De azt hiszem olyan fájdalmat még sosem éreztem,mint amikor tágultam.Nekem epegörcseim voltak,ami mûtéthez vezetett,de az a fájdalom semmi volt a szüléshez képest.

Mindkettõ más.De azt hiszem olyan fájdalmat még sosem éreztem, mint amikor tágultam.Nekem epegörcseim voltak, ami mûtéthez vezetett, de az a fájdalom semmi volt a szüléshez képest.
Nekem volt már vesegörcsöm, de a szülés jobban fáj. Nem is éreztem nagyobb fájdalmat még, de nem is hasonlít más fájdalmakra. Igaz, hogy piszok módon fáj, viszont valahogy jobban el lehet viselni.
Hát szerintem szülése4 válogatja. Nekem az elsõ babámmal alig volt fájásom. Szinte mint egy mensi-görcs. Végig sétáltam, és utána se értettem, miért mondják hogy ez borzalmas??? Na a második gyerekkel! Olyan fájásaim voltak, hogy az ágyról se tudtam lejönni! Szegény szülésznõnek végig az ágyam mellett kellett szobroznia, mert pánikrohamom lett.
Éppen most volt vesekõ mûtétem.Elõtte több mint 24 órás, szünet nélküli, intenzív fájdalommal veszõdtem, fûszerezve nagyon erõs görcsökkel. Szóval én azt mondom, a szülést könnyebb "átvészelni", hiszen ott vannak szünetek, ha csak pár pillanatig is.Legalább fellélegezhettem egy kis idõre.De lehet, hogy azért érzem így , mert a vesegörcsök még frissen élnek bennem.A szülés 7 évvel ezelõtt volt.
A vesegörcsök rosszabbak!!
Mindkét gyerekemet természetes úton szültem, a másodikat most lesz 2, 5 hete. 4100g volt, mindenki mondta jobban járnék, ha megcsászároznának, mert nagy a baba. Végül a magzatvíz elfolyásától számítva 5, 5 órán belül megszületett a pici, nyílván iszonyatos fájdalmak közepette. Pár órát velünk volt, aztán elvitték a csecsemõsök én meg befeküdtem kicsit pihenni a kórterembe. A lányomért 4 órával késõbb már magam indultam, lassan, de biztosan. Másnap kaptam 2 császáros szobatársat, akik a szülés után 6 óráig még csak a fejüket sem mozgathatták nagyon. Nyomkodták a hasukat ezután kb óránként, hogy ürüljön a vér a méhükbõl és elkezdjen összehúzódni, szenvedtek még akkor is a fájdalomtól. Rá következõ nap tudták érdemben megfogni a babájukat és foglalkozni is vele. Az én gátsebemmel semmi gond nem volt, a rosszabbik dolog nálam egy aranyér volt, az sokkal jobban fájt. Õk hetekig érezni fogják a hegüket. Ott a kórteremben ezerszer jobban örültem neki, hogy sikerült simán megszülnöm a kislányom, mintha császár lett volna. Szóval szerintem egyértelmûen a császár a rosszabb, de sajnos nem lehet válogatni, ha indokolt, akkor bizony kell a császár.
Bár tudnék válaszolni a kérdésedre, de sajnos csak a császárról tudok nyilatkozni. Nekem szerencsém van, mert azok közé tartozom, akiket nem viselt meg különösebben. Haza már úgy mentem, hogy nem fájt semmim és otthon simán lépcsõztem. Néha éreztem, hogy húzódik a sebem, de tudtam, hogy ez jó és örültem neki, hogy húzódik össze, gyógyul. A mûtét után pár nappal varratszedés volt, amitõl iszonyatosan féltem, de tényleg semmi volt. Még kérdeztem is a dokit, hogy ennyi? Remélem, ha pár év múlva újra feltesz valaki ilyen kérdést már egyértelmû választ tudok adni tapasztalatból.
11-es! Már bocs, de Te elég piponya lehetsz. Minden nõ szenved a kisbabáért és nagyon fáj meg minden de túléli. Nem kell itt túlozni. Te mit gondoltál? Tök jó lesz? Na és az meg hatalmas pofátlanság, hogy tapasztalat nélkül, tudatlanul nyilatkozol a császárról. Kicsit nézz utána dolgoknak mielõtt írsz valamit is. És ne ijesztgesd már itt az olyan olvasókat, akik szülés elõtt állnak.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm !
Csak hüvelyim volt 2x. 2 éve az elsõnél a 6 hét gyermekágyat kitöltöttem, hetekig fájt a seb, alig bírtam ülni, mozogni. Másodikat 1 hete szültem, már a hazajövet napján felmostam, rendet raktam, 1 héttel a szülés után kutyabajom, a vérzés van már csak, mozogni ugyanúgy tudok, mint elõtte. Szóval még ugyanolyan szülési módnál is változó, hogy melyik a könnyebb. Maga a szülés is változó, hogy mennyire fájdalmas, nekem egyiknél sem volt idõ EDA-ra, fájdalomcsillapítás nélkül szültem mindkétszer, ki lehet bírni. :-)
Szia!!Nekem csak császáros élményem van, abból viszont kettõ.Az elsõ lányomál az elsõ felkelés, és az utána következõ 2-3 nap volt eléggé fájdalmas, felkelni az ágyból, meg egyenes derékkal közlekedni kész mûvészet volt, de mire mentünk haza a kórházból, egésze jól ment amozgás.A hegem szépen gyógyult, varratszedés után nem is volt vele semmi gond.Viszont a mûtét alett szinte mindent éreztem, nem sikerült másodki szúrásra sem valami jól az érzéstelenítés, csak zsiborgott a lábam, de végig éreztem.Nekem megváltás volt az a pillanat, amikor megszületett a lányom, és utána elkábítottak(addig nem akartak, azért, hogy a pici ne aludjon be tõle).A második császár alatt minden rendben ment, nem éreztem semi fájdalmat, viszont az utána következõ napok kínkeservesek voltak, nekem sokkal jobban fájt a hegem, mint az elsõnél.Nem bírtam az áhyban megfodrulni, nem tudtam fekve oldalt feküdni, és úgy szoptatni, csak ülve ment, de keserves volt minden leülés-felállás.A császár hege is nehezebben gyógyult.Mára túl vagyok rajta, most 6 hónapos a kicsi lányom, de még fájdalmas aza emlék...Egyébként szülésznõként dolgoztam, és én úgy látta, tapasztaltam, hogy a spontán szülésbõl könnyebb a regenerálódás, hamarabb gyógyul a gát sebe, ami persze nem azt jelenti, hogy az kevésbé tud fájni.De a császár még is egy nagy hasi mûtét, elég nagy kockázattal.Én nagyon szerettem volna spontán szülni, fõleg az elsõ császárom után, de sajnos másodszorra is óriásbébim lett, így esélyem sem volt rá....Üdv.2 kislány anyukája
Én császáros voltam.A császár annyival rosszabb hogy utána egy pár hétig alig bírsz mozogni, menni, wc-re leülni, lehajolni én a tüsszentést is elfelejtettem egy idõre.Persze a császárnál is vannak kivételek, mert van olyan is aki már másnap szinte fut.A császáros utána szenved aki meg hüvelyi úton szül az meg a szülés alatt.Persze biztos utána is vannak fájdalmai.De a császár egy komoly hasi mûtét.
Az elsõ két szülésem hüvelyi úton volt a harmadik császár. A hüvelyi szülés csak a szülés idejéig fájt a gátseb pár napig. A császár után hetekig alig tudtam valamit csinálni, iszonyatos fájdalmaim voltak, pedig nem vagyok az az elhagyom magam típus. A hagyományos szüléseknél a végén azt mondtam jöhet a következõ baba, a császár után azt mondtam soha többet... A császár ugyan szinte megváltás volt a szülés alatt, mert sajnos csak a kitolási szak elõtt derült ki, hogy nem tud megszületni a baba.(37 cm volt a fejkörfogata és fejtetõ tartásban helyezkedett) Akkor megkönnyebbülésnek éreztem a császárt de utána...
Mindkét módját próbáltam a szülésnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egyik mód sem viselt meg különösebben, gátseb is hamar gyógyult, nem fájt és a császár után is könnyen mozogtam, hamar és szépen gyógyult. Szerintem szerencsés vagyok, vagy genetika a sebgyógyulás nem tudom.
2 hónapja császároztak, elsõ babával. A vajúdás alatt sem volt fájdalmam, nem tágultam semmit az oxitocinra, érezni sem éreztem sok mindent. A császár után 2 órával már szopizott a mellemen a kisfiam és utána 2 óránként hozták. Éjjel kaptam egy halom fájdalom csillapítót, így elviselhetõ volt, reggel fájt a fejem, mert mozgattam, de gyógyszerrel kiállt és 3 nap volt csak így. 1 nap kellett meggondolnom a mozdulatokat, de kitapasztaltam, mi hogy megy és este már szaladtam. Egyedül voltam a szobában és tökéletesen elláttam magunkat. Én a császárt választanám megint. Ja és váladékom alig volt, 1 hét után elég volt a tisztasági betét, otthon már mindent tudtam csinálni.
Én is császáros voltma, akkor ezek szerint a szerencsésebb, akinek másnap már nem volt különösebb problémája, egyedül az ágyból való kikelés volt kicsit nehezebb, de jó technikával az is megy :) Maga a mûtét egyáltalán nem fájdalmas, nekem utána sem fájt a seb. Mivel nem vittem magammal wc-fertõtlenítõ kendõt, így a mûtét után is csak guggoltam a wc fölött, de az sem okozott megerõltetést. nekem pozitív a véleményem a császárról.
Amit a kórházban láttam, hogy a császárosok tök jól mozogtak, én meg úgy jártam mint egy pingvin egész a varratszedésig. Ennek ellenére nagyon örülök hogy megúsztam a császárt.
12-esnek: volt 4 sima szülésem, utána egy császár, és amit te írsz, akkor értettem meg, amikor a szobatársam elkezdett vajúdni. És tényleg olyan érzést váltott ki belõlem, hogy de jó neki, vajúdik, megszül, ott lesz a babája, és nem fog kínlódni mûtéti sebbel. Addig soha nem jutott ez eszembe, csak amikor a vajúdó kismamát láttam. Amíg nem éltem át, addig én se értettem, pedig olvastam elõtte egy pár történetet, ahol a császármetszést nem igazi szülésként élték meg. Bár szerintem ezt csak azok tudják, akik szültek simán is, azért aki csak császáros volt, az nem érez ilyet.
3-án császároztak, méhlepény elkezdett leválni, elõtte volt 4 sima szülésem, a 4. baba 4300 gramm, 36 cm fejkörfogat. Sima szülést akármennyit, császárt egyet se! Nekem most életmentõ volt, de nagyon sokkolt, hogy mûtenek, 3. napra elég jól voltam, de amihez egyszer hozzányúlnak, az már nem lesz eredeti! Még ha jól begyógyul, akkor se lesz olyan, mintha nem mûtettek volna. Nem vagyok úgy szétesve, mint rendes szülések után, bár én az elsõ és a 4. után 6 hetesen voltam csontkovácsnál, na, az nagyon rendbe tette a hátam, de ahogy írtam, a mûtét után már nem lesz semmi eredeti.
Egyértelmûen a császár a rosszabb. Igaz, Nekem mindkét szülésem hüvelyi úton történt, de amiket leírtak elõttem az választ ad mindenre. A második szülésem egy álom volt (az elsõ se volt rossz). Kora hajnalban indultak a fájások otthon, még fel sem kelt a nap, mi már babáztunk. Párom úgy fogalmaz, hogy szülésznõ segített, Babu potty... Na egy ilyet össze sem lehet hasonlítani a császárral. Mivel nagyon gyorsan történt minden (3 óra alatt elsõ fájásoktól kezdve), így minden kimaradt. Se eda, se oxi, se gátmetszés, se varrás. Aznap már mindent csináltam, fájdalmam szinte nulla volt. Pedig csak 5 hete történt, úgyhogy nem a felejtés beszél belõlem. Egy barátnõm azt kérte, császározzák meg. Szülés után pár héttel találkoztunk, azt mondta, soha többet nem kérne ilyet, hiszen ugyanúgy átélte a fájdalmat, ahogy pl én is, csak Õ több napon át az injekciók miatt, amíg Nekem pár óra alatt lezajlott minden. A császárról sokan, mint pl ennél a kérdésnél is, úgy alkotnak véleményt, hogy fogalmuk sincs milyen is valójában. Az ilyenek embereknek javasolnék némi utána járást, mielõtt nyilatkoznak. :)
11-esnek Ezzen lovagoltok, hogy a császáros nem vajúdik (oda írtad jó esetben).De a császárok többsége vajúdás közben bekövetkezett komplikáció miatt történik, nem pedig mind programozott mint gondoljátok.Én elhiszem hogy a gátmetszés is fáj meg tudom, hogy varrják, de egy 10-20 cm-es vágáshoz képest a gátmetszés semmi. Az ilyen embereknek nem kívánok nagyon rosszat, csak annyit, hogy vajúdjon egy pár óra hosszát, legyenek tolófájásai is, oxitocinnal meg minden finomsággal és mielõtt meglenne a baba császározzák meg. Ok fáj a hasa annak is aki simán szült, DE nekik nincs vágás a hasukon!Azt tudtad e hogy császár után a kismamák még pár napig oxitocin injekciót kapnak, próbáld ki milyen kellemes amikor beadják.Sok helyen trombózis ellen is kapnak a császárosok injekciót, sõt maguknak kell beadni még otthon.Sima szülésnél ilyen NINCS! Bocsi, hogy itt kiborultam, de kinyílik a bicska a zsebemben amikor a császárt jobbnak találják, mert csak "kikapják" a babát és kész, meg nem fáj, nem szenved meg érte stb.
8 óra vajúdás ebbõl 4 óra tolófájások után megcsászároztak.A fájások elviselhetõk voltak, 3 perceseknél még sétáltam.A tolók rettenetesek, de ha minden jól alakul akkor pikk-pakk megvan a babám és gátmetszés (nem tudom milyen biztos rossz), így van egy 15 cm-is vágás a hasamon, kb 2 hónap volt míg felépültem teljesen és a mai napig (9 hónapja történt) fájdogál, viazket, érzékeny stb.A hüvelyi szülés után hamarabb gyógyulnak a dolgok még ha repedt is nagyon.Azt tartsátok szem elõtt hogy a CSÁSZÁR EGY KOMOLY HASI MÛTÉT!
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek köszönöm a válaszokat :)
13-as vagyok. Az elõttem szólónak igaza van. a fájdalom borzalmas. Én is sokat olvastam. A jóslóknál azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Akkor azt hittem, már szülök. Aztán amikor jöttek a fájások eszembe jutott, hogy inkább maradjon benn csak ne fájjon :) Szerencsére nekem hamar lezajlott és nem bántam meg, hogy nem ugrottam ki az ablakon :) arra kell gondolni, hogy akkor jó, ha fáj...
Én hüvelyi úton szültem, lassan 6hete. A sebem még mindig érzem, kb a 4.hétig rendesen fájt is. Ja amúgy felszívódó belsõ varrataim vannak. Nagyjából eddig az idõpontig véreztem, azóta sárgás folyásom van. Én már az elejétõl kezdve mostam, fõztem, takarítottam, 2hét után újra dolgoztam a mellékállásomban, ahova autóval jártam be. Ha a gátseb nem lett volna fájdalmas, akkor semmi baj nem lett volna. És azért a szülés nagyon fájdalmas, de hatalmas élmény... Nem biztos, hogy vállalnék még egy babát, de azt, hogy normálisan szültem sosem bánnám meg. Csodálatos volt...
1.vagyok Nem minden császáros depressziós!!!!Én sem voltam az.Csak sajnos egyesek úgy fogják fel hogy a császár nem igazi szülés.Ami egy nagy hülyeség!Én már megtapasztaltam itt ezen az oldalon mindig az olyan mondja hogy a császár nem igazi szülés akinek fogalma sincs róla hogy az milyen.Persze vannak olyan nõk is akik azért vannak maguk alatt mert nem tudták simán megszülni a babájukat.Pedig tök mindegy hogy milyen módon születik egy baba, a lényeg hogy egészséges legyen!
Én természetes módon szültem, de mindent megadtam volna a császármetszésért...a vajúdás volt életem legborzalmasabb élménye, az, hogy a falat kapartam a fájdalomtól, nem kifejezés...maga a szülés már egyáltalán nem fájt. Viszont utána, még 4 héttel szülés után is hashajtózni kellett, mert fájt volna keményet kakilni, még a csiklóm is fájt ülésnél, terpeszbe jártam hetekig, ömlött a vér belõlem, próbáltam elkerülni a tüsszentést, hát szóval rettenet. Én vajúdásnál ordítottam, kezem lábam remegett a fájdalomtól, a szemeim úgy bevéreztek, hogy fehér része nem volt a szemgolyómnak, na ilyet császáros nem él át...a császáros jó esetben nem vajúdik, nem varrják össze a gátsebet/repedéseket, fáj a hasa, a normál módon szülõknél is fáj a has utána. Jó esetben nem kell végigélnie azt a megalázó, kiszolgáltatott helyzetet sem, mint a normál módon szülõknek. Viszont utána, aki szült, szenvedett, az elégedett és büszke magára, a császárosok meg depressziósak. Persze ez az én véleményem, és tapasztalatom, de õszintén mondom neked, hogy szülés elõtt bármennyi fórumot olvasgattam és bármennyi embert megkérdeztem, közel sem tudtam elképzelni, hogy mennyire durva lesz...
Szerintem teljesen mindegy, hogy milyen módon jön a baba a világra....már megint kezd elmenni a dolog a császáros szülés nem is szülés...pfff Korábbi válaszoló vagyok, császárral szültem 2, 5 hónapja, és így utólag, nem is szeretném tudni, milyen a hüvelyi úton történõ szülés. Nekünk így tökéletes volt, a kapcsolatunk is az és depis sem vagyok.

A szülés folyamatában a fájások, tehát a vajúdás a roszabb, ill. fájdalmasabb, vagy amikor ki kell tolni a babát? Kinek melyik volt a "megrázóbb"?

Lehet, hogy buta kérdés, de most épp ez jár a fejemben:)

Legjobb válasz: A vajúdás brutális volt, de amikor jött a kitolás, az már egyáltalán nem fájt. A tolófájás közben pedig nagyon jólesett, hogy nyomhatok, mert az eltereli a figyelmet a fájásról. 4,25 kg-os gyereket szültem, és tényleg nem fájt a kitolás.

Nem ijeszgetésnek írtuk le, de valljuk be a szülés igenis fájdalmas dolog!!Ki hogy éli meg!Mindenkinél más, de a fájdalom, az fájdalom!Túl kell élni és kész!Ne félelemmel készülj a szülésre! Menni fog nyugi, és hamar túlleszel rajta!
A vajúdás brutális volt, de amikor jött a kitolás, az már egyáltalán nem fájt. A tolófájás közben pedig nagyon jólesett, hogy nyomhatok, mert az eltereli a figyelmet a fájásról. 4, 25 kg-os gyereket szültem, és tényleg nem fájt a kitolás.
A tolófájások voltak a rosszabbak!Az nagyon dúrva volt, annyira hogy be is pánikoltam 2 fájás között.Totál halálfélelmem volt!! És érdekes, mert második babánál volt ez!Az elsõnél nem volt ilyen!
szerintem a legrosszabb amikor a kitolási szakaszban ki kell hagyni fájást, vagyis amikor tolófájásnál nem nyomhatsz.... a vajúdás, a nyomás ahhoz képest sztem pite :) remélem Neked nem kerül majd rá sor. Nálunk ki kellett hagyni párat (hol egyet, hol kettõt, hol hármat... el is húzódott sajna) mert amikor nyomtam zuhant a baba szívhangja.... sajna életmentõ császár lett a vége. De szóval egy a lényeg, ha nem nyomhatsz az a legrosszabb...... messze. :)
A kérdező hozzászólása: köszönöm a sok választ, most kicsit megijedtem azért:)
nekem a vajúdás volt rosszabb, nekem az segített akkor is, hogy végig a picimre gondoltam, hogy már nemsokára találkozunk és milyen jó lesz hozzáérni, megérinteni. a tolófájások/kitolási szakasz szerencsére nekem egybe esett és az már sokkal jobb volt lelkileg és fizikailag is.
a vajúdás sokkal de sokkal jobban fájt nekem. A tolófájások már "csak" feszítettek, de akkor már nem fájt.
A vajúdásból semmit sem éreztem mert edát kaptam, aztán jöttek a tolófájások, akkor már nem adtak edát.Másfél órán át iszonyatos fájdalmaim voltak és hiába nyomtam elakadt a baba sajnos vákumozni kellett.
A vajúdás igazából annyival rosszabb, hogy elõre nem látható ideig tart, nem kevés ideig és nem tudsz ellene tenni. Amikor már ott vagy, hogy nyomnod kell akkor már tudod, hogy nemsokára vége és ott lesz a csöppség a kezedben.
Szia. Én három hónapja szültem, akkor valamiért azt mondtam, hogy soha többet. Ez két-három hétig tartott. Az éjszakázások feledtették velem, utánna azért nem akartam, mert soha nem tudtam kialudni magam. Szóval ez is volt olyan "megrázó" nekem.De ez is elmúlt. Mostmár a kérdésedre is válaszolok, a vajúdás szerintem rosszabb. A végén olyan brutális tolófájásaim voltak, hogy majd meg hülyültem, hogy nem nyomhatok. És amikor nyomhattam, tök jól esett-ez ugye már a kitolási szakasz. ott meg már biztatnak, hogy még pár nyomás és kint a baba, az az idõ elrepült nekem.
Nekem egyforma volt, de csak az utolsónál. A 2. gyerekemnél a kitolós idõszak volt a nehezebb, az elsõnél is. A 3.nál vajjúdás közben azt hittem hogy itt a vég. De a kitolásnál méginkább.
A kitolás alatt érzéstelenítés alatt voltam és gyorsan megvolt a kitolás.De amíg odáig eljutottam, az sokkal rosszabb volt.Úgyhogy vajúdás.

A szülésnek melyik része a fájdalmasabb: a vajúdás vagy maga a kitolási szakasz?

Els? baba lesz és próbálok lelkileg is felkészülni...

Legjobb válasz: nekem az volt a legrosszabb mikor kitolási szakasz elött folyamatosan fájt

nekem az volt a legrosszabb mikor kitolási szakasz elött folyamatosan fájt
szerintem is a vajúdás bár ebben a kérdésben nem tudok állást foglalni ugyanis mert én mindennel együtt 1.5 órát vacakoltam ugyhogy neked is ilyen szülést kívánok
A vajúdás. A kitolás inkább olyan feszítõ érzés volt két nyomás között, fõleg mikor a baba feje már ott volt a "kijáratnál'" és a következõ fájásig várni a nyomással.
Én 21órát vajúdtam, abból ami igazán fájt az 10óra volt, hát nagyon kemény, én a vajúdásra szavazok, meg amikor közvetlen szülés elõtt szinte egymásba érnek a fájások:(, a kitolást szinte nem is éreztem. 8hós baba anyuja
Szia Én megszenvedtem a babával nagyon gyenge fájásaim voltak állítólag igaz nekem azért fájt az oxitocintól se lett erõsebb a kitolásba a doki segített mert a tolófájásaim hát nem is nagyon volt olyan de a vajúdást azért nagyon fájdalmasnak éltem meg addig a pillanatig ameddig a doki el nem kezdett belül is össze varrogatni nah az felül múlt mindent de persze fõleg amiatt mert azt már "értelmetlen" fájdalom volt számomra
A kitolással és az elõtt az a 2.5ra amikor folyamatosan fájt!Remélem te szerencsés leszel, és Te is azt mondhatod, hogy nem is fáj annyira...
Sztem a vajúdás, bár ez biztos szülés függõ, nekem nem voltak jóslóim sose, így fogalmam se volt mire készüljek. Az elsõ óra után nekem kb.3 percenként jöttek a fájások, szóval hirtelen, gyorsan és nagyon fájt, monjuk gyorsan meg is lett a fiam, de mikor a kitolási szakasz jött én már megkönnyebbültem hogy mindjárt kint lesz, és megszûnik minden fájdalom. Úgyhogy nekem a vajúdás ezerszer rosszabb volt! Barátnõm 12 órát vajúdott a lányával õ is azt mondta hogy az merítette ki a fájdalmon kívül hogy fogalma se volt HOL a vége a dolognak, meddig kell még bírnia, a kitolási szakasz meg azért erõsen behatárolt idõben:) (fél max.1 óra.) De túlélhetõ és a bébi mindenért kárpótol:) És még baromi büszke is leszel magadra, mit meg nem tettél érte:) )
Szia! Szerintem a vajúdás. A kitolásnál már annyira "nem vagy magadnál". Nekem a legrosszabb az volt, hogy 14 órán keresztül vajúdtam, és nem tudtam közben aludni, mert este kezdõdött. Enni sem mertem, mert mi van ha császár lesz a vége!? Nagyon legyengültem. De megérte!!! :)
Nekem a vajúdás alatti fájt jobban-kb.mint egy közepes menses-de otthon sétálgattam, ha nagyon fájt, akkor székkarfára könyököltem, és 5 perces fájásokkal mentünk be a kórházba(4 ujjnyira kitégultan).A tolófájások nem fájtak, inkább erõs nyomásinger volt, én azt vizuáltam magamnak, mintha egy vastag gumigyûrûn nyomnék át valamit.Elsõ babám császárral lett, nem fájt az sem különösebben, de nagyon hálás vagyok, amiért SZÜLHETTEM!Akár holnap mennék!Ha kicsit félni kezdtem, arra gondoltam, babát szeretnék, és ez már csak egy irányba mehet, igy most erre kell koncentrálnom!Szép szülést kivánok!
Én szerintem a vajúdás. Nyugodj meg bármennyire is fájdalmas negéri. Különben meg annyira nem fáj!!!!!! Szép szülést neked. 1 éves kisfiú anyukája
nekem a kitolás, mert az iszonyúan feszített a vajúdás alatt pedig kaphatsz fájdalomcsillapítást
Nekem a vajúdáson kívül az fájt istenigazán, hogy a szülésznõ vizsgált és próbált "segíteni", mert nehezen tágultam. Na az iszonyat fájdalmas volt. A varrás sem leányálom. De én már alig várom, hogy mégegy babának életet adjak majd. 4 hónapos anyuka
Húúú nekem minden fájt. Másfál óráig jöttek a tolófájások, és utána 1 órát varrtak kívül-belül:) De neked nem lesz ilyen rossz:)
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen a válaszokat! Úgy látom, hogy szinte mindenki a vajúdásra szavazott. :) Nem félek a szüléstõl, inkább már nagyon is várom és remélem, hogy minden rendben lesz...
A vajúdás volt fájdalmasabb. Kitolásnál már nem éreztem fájdalmat egyáltalán, ezért elég nehéz volt akkor nyomni, mikor jön a fájás, mert nem jött. Ezért a méhösszehúzódásokra figyeltem, akkor nyomtam amikor ott lenn éreztem valamit. Így lett meg a kislányom. Ja, és a gátvarrás, az fájt.
Vajúdás? Azt sem tudom, mi az:-) nekem a szülés maga, a kitolás, és az azt megelõzõ egy óra volt kellemetlen élmény. Soknak azt írják, hogy a kitolást már alig várták. Nekem pont az volt mindhárom szülésnél a legnehezebb:-(
Nekem az elso gyereknel a vajudas és a masodiknal a kitolas volt fajdalmasabb.De nyugi ki lehet birni.En fajdalom csillapito nelkul szultem es nem volt annyira borzaszto mint amire szamitottam.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!