Találatok a következő kifejezésre: Megvetendő, hogy vagyok a (1 db)

Megvetendő, hogy irigy vagyok a sógornőm terhességére?

Lelkiismeretfurdalásom van emiatt, illetve azért, mert nem örülök neki kell?képpen. B?nösnek érzem magam, mert egy pici elment neki, és én akkor talán gondoltam is arra, hogy ne legyen neki. Egyébként ? az anyukájának és a férjének szül, egyáltalán nem anyatípus. Minden az ölébe pottyan, semmit nem becsül meg, flegma, nemtör?dön, és ilyennek jön össze els?re, aki még az orvoshoz sem volt képes a teherbe esés el?tt elmenni, mert az pénzbe kerül (az egészség az mindegy is). Én mindent megadnék azért, hogy picim legyen, de nekünk várni kell, mert most kezdtem dolgozni, jöv?re lesz esküv?, gy?jteni kell stb. Félek, hogy amiért ilyenekre gondolok, visszakapom egyszer és megver érte az Isten. Hülye vagyok vagy ez normális olyannál, akinek mindene egy pici, igazi anyatípus?

Legjobb válasz: Tervezhetsz te ah akarsz,de hidd el Isten végez. Én is tervezgettem,h lediplomázom,kertesházba költözünk,bedolgozom magam egy munkahelyre,szülök legalább 2 gyereket,és minden szép és jó lesz.Nagyon szerettünk volna a párommal babát,de tudtuk,h még a fõsuli miatt nem lehet,mert van még 2évem.Erre mi történik?Szeptemberben nem jön meg,pedig tabit szedtem,és se hányás,se hasmenés,se semmi,ami gyengítette volna a hatást.Egyszerûen most kell jönnie,õ úgy döntött. Nyugodj meg,és nem kell betegre aggódnod magad csak mert egyszer majd babát szeretnél!Persze lelkiekben készülni kell rá,de nem szabad kétségbe esni ha nem jön össze az elsõ két három hónapban,és semmiképpen sem valami isteni bünti az irigység miatt! Megvetni meg semmiképp sem lehet,mert én is irigykedtem,amikor láttam a kismamákat,és tudtam,h nekik lehet babájuk,de nekem még nem,és átkoztam érte a szociális rendet..

Tervezhetsz te ah akarsz, de hidd el Isten végez. Én is tervezgettem, h lediplomázom, kertesházba költözünk, bedolgozom magam egy munkahelyre, szülök legalább 2 gyereket, és minden szép és jó lesz.Nagyon szerettünk volna a párommal babát, de tudtuk, h még a fõsuli miatt nem lehet, mert van még 2évem.Erre mi történik?Szeptemberben nem jön meg, pedig tabit szedtem, és se hányás, se hasmenés, se semmi, ami gyengítette volna a hatást.Egyszerûen most kell jönnie, õ úgy döntött. Nyugodj meg, és nem kell betegre aggódnod magad csak mert egyszer majd babát szeretnél!Persze lelkiekben készülni kell rá, de nem szabad kétségbe esni ha nem jön össze az elsõ két három hónapban, és semmiképpen sem valami isteni bünti az irigység miatt! Megvetni meg semmiképp sem lehet, mert én is irigykedtem, amikor láttam a kismamákat, és tudtam, h nekik lehet babájuk, de nekem még nem, és átkoztam érte a szociális rendet..
Hú.Nehéz sorokat írtál ki magadból.Akár hogyan is van, vagy milyen, babát vár.amíg nem sikerült a baba, én is irigykedve néztem ma´sok pocakját.Ne gondolj rossz dolgokra, mert ha a baba megszületik, mindenképpen egy még összetartóbb család lesznek.Inkább próbálj velük örülni, és majd tanulj töle, hogy mire te odaérsz, már legye´l tiszta´ban a dolgokkal. 33hetes kismama.
Nyugodj meg és inkább örülj, hogy így ki tudod fejezni az érzéseidet, nem folytod magadba vagy nem szemtõl szembe ugrassz neki! Teljesen temészetes az érzés, mélyebb nõi féltékenység is van mögötte (én is figyelgetem és kritizálom magamban a sógornõmet). Meg fogod érdemelni a babádat és ne gondolj büntetésre. Inkább tiszteld magadat a megfontolt tervezésért és teremtsd meg az otthont a leendõ picinek. Olvass utána, készülj a terhességre és okosabb leszel a sógornõdnél, még észt is oszthatsz neki finom módszerekkel! Sok sikert!
Én is majdnem sírva fakadtam ha kismamát vagy babát láttam. Sõt , még a csókolózó párokat is utáltam, mert boldogok, de nekem nem volt párom. Utáltam a világot, mert mindenki boldog volt, házasodott, szült, csak engem nem szeretett senki. Úgyhogy szerintem semmi gond az érzéseiddel, normális:-) Próbáld meg nem kimutatni mit érzel sógorod felé, talán az érzéseid meg is változnak majd. Neked is lesz babád, ne félj, de megvárod vele a megfelelõ idõt, és lehet még több szeretetet is adsz neki, mint sógorod az õ babájának. Gondolj erre, és tanulj , gyakorolj a picivel. És éltessen, hogy van párod, már tervezitek az esküvõt és a babát. És e nagyon jó:-) Szeressétek egymást!!
Én vagyok a kérdezõ. Nagyon szépen köszönöm a támogató és megértõ szavakat. Azt elfelejtettem leírni, hogy rengeteget olvasok, tudatosan készülök a picire, elmentem orvoshoz, vitamint szedek, próbálok egészségesen táplálkozni, tehát minden megteszek azért, hogy babánk legyen, azt hiszem felkészülten várom, ellentétben a sógornõmmel. Nem értem õt, hogyan viselkedhet így! Mégegyszer köszönöm a hozzászólásokat, jól estek a segítõ szavak!
Ha ilyen tudatosan tervezed, jó esélyed lesz rá hogy egészséges babád lesz. Az meg hogy a sógornõd nem gondol a gyerekére, az a sógornõd baja. No meg szegény gyereké lesz majd.
szia ne érezd magad bûnösnek, attól csak rosszabb kedved lesz, megint hibáztatni fogod magad, és megint arra fogsz koncentrálni, mi hiányzik az életedbõl..nem vagy hülye, szerintem teljesen érthetõek az érzéseid, én ugyanígy reagálnék. azért próbálj meg a saját jókedvedre koncentrálni, az életedre, a párodra, a ti közös világotokra, a saját boldogságodra, amihez semmi köze a ténynek, hogy ki terhes és ki nem..egyszer te is az leszel, és addigra talán már még inkább kész leszel. addig lelkiekben készülj rá még jobban, próbáld meg nem fájdalmas gondolatokkal gyötörni magad..meg hát, valószínûleg a sógornõd életében egy kisbaba nem játszik akkra és olyan szerepet, mint a tiedben fog, nem fogja annyira élvezni az anyaságot, mint te fogod.
igen, mert az irigység belülrõl fakad, elfogadásról hallottál-e már? miért mindig a másikkal törödünk, ahelyett hogy magunkkal törödnénk, nincs elég problémád ami lekötné az energiáidat? téged nem pátyolgatnak kellõ képpen? van is félni valód, mert ilyeneket gondolsz, olyat kivánj másnak amit magadnak is szeretnél....


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tegyek? Úgy érzem kellemetlen helyzetbe fogom hozni magam?

Nem tudni milyen kapcsolatban vagyunk, bár történtek már dolgok közöttünk. Nyilván mondható járásnak.
Szóval a kiszemelt férfi, szeret enni, de nem tud főzni, ezért gyors kajákon él.
Én úgy döntöttem hogy különleges ételt fogok ma csinálni, és szívesen vinnék neki belőle.
Csak az a baj hogy ma nagyon sok dolga van. 1 órával ezelőtt beszéltünk telefonon azt mondta vissza hív csak sajnos ezt nem tette meg, és kicsit kellemetlennek érezném hogyha felhívnám ismét, hogy na találkozzunk már, és legfőképpen hogy oda állítok egy tál étellel.
Segítsetek hogyan tudnám ezt könnyen le rendezni, akár egy sms-el hogy ne hogy elmenjen ebédelni vagy bármi. :)

5

A férjem exe folyamatosan a gyerektartás összegén akar emeltetni és nem képes elfogadni, hogy nem fognak neki többet megítélni. Hogyan tudnánk ezt vele megértetni, hogy végre legyen egy kis nyugtunk?

A lányuk 8 éves és a férjem 20000Ft gyerektartást fizet. Az exe folyamatosan több és több pénzt akar, állandóan arra hivatkozik, hogy régen mennyivel több volt a férjem fizetése és nem hajlandó leállni.
A férjem most egészségügyi problémák miatt csak 4 órában dolgozik, így a netto bére havi 60000Ft. Ebből mégis mennyit kellene fizetnie?

33

30 évesen mennyire elítélendő, ha valaki orvosi egyetem elvégzésébe kezd?

Jelenleg csak fantáziálok az ötlettel. Mérnöki szakmát tanulok és úgy gondolom, hogy 30 éves koromra bőven le tudnék diplomázni és lehetnének kezdeti sikereim a szakmámban. Az orvosi mindig is vonzott, de valamiért a mérnökit választottam, mert jobban tetszett. Most 22 éves vagyok és még nagyon sokat kell tanulnom a jelenlegi szakmámban is.

Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire rossz ötlet? Esetlegesen őrültség? Vagy felesleges pénzkidobás? Volna értelme vagy haszna?

Ha esetleg házas lennék már abban az időszakban, akkor a házastárs mennyire nézné rossz szemmel, hogy azzal vagyok elfoglalva, hogy orvosira járjak? Gondolom elég időigényes és dolgozni sem tudnék annyira mellette, mind különben.

Megvetendő az ilyen elgondolás?
Ha igen, akkor meggyőznétek arról, hogy miért ne csináljam?

32

Névnapkor, születésnapkor az ünnepeltnek is kell adni ajándékot a többieknek? (bővebben lenn)

Rokonom szerint manapság névnapkor,születésnapkor (a közeli rokonoknak mondjuk nem de pl. az ismerősöknek,munkahelyi barátoknak,stb) neked is kell adnod ajándékot hiába te vagy az ünnepelt mert különben megsértődik,megsértődnek az emberek hogy te nem vettél nekik semmit.
Szerintetek?

9

Párom azt akarja, hogy menjünk ki Kanadába. De mi lesz ha nem találunk munkát? Amúgyis én félek a repüléstől. Mit tennétek a helyemben?

18

Létezik olyan helyzet, hogy én mint anya, akinek nincs saját ingatlana, albérletbe vagyok kénytelen menni a két gyerekemmel, mégis nekem ítélik a gyerekeket a gyermekelhelyezés során?

A szitu az, hogy párom megcsalt, nem tudok vele együttélni, de mivel nem tudok velük hova menni, ezért egy külön albérletben tudnám megoldani az életünket, de ez még nincs meg, mert nincsen pénzem rá.100 ezer kaucióról indulna alapból az egész, és csak egy sima 50 ezer forintos garzon bérléséről beszélünk, mindehol minimum egy havit kell fizetni előre!!!Amíg nem sikerül, kénytelenek vagyunk itt élni párommal ( egy pokol ), és tehetetlen vagyok, mert amíg itt vagyunk még, ügyvédhez se tudok fordulni, ugyan segítsen nekem a gyerekek elhelyezésében, hogy velem maradhassanak, mert egysezrűen nincs HOVA.Apukának a cég bérli a lakást, neki ez tuti, szóval jelenleg be kell ismerni helyzeti fölényben van, az egzisztencia terén.Mit lehet tenni?

6

Páromnak barátnője van. Két kicsi gyermekünk van, albérletben lakunk a munkája miatt. Mit tegyek?

Én haza sajnos már nem tudok menni velük, mert a szüleim eladták a házat, azóta anyám is utcára került; van egy családi házunk vidéken, de iszonyú állapotban, gyermeknevelésre semmiképpen nem alkalmas, penészes falai vannak, rossz burkolata ( kívül-belül ), viszont vett - még mielőtt feltűnt volna a szerető - egy lakókocsit, amiben viszont lehet lakni télen-nyáron.Ez szintén lent van a telken, az udvaron.De mindez hitelre van, amit ő fizet.Eddig nem került szóba a különmenetelünk, pedig mikor kiderült, én szívem szerint azonnal leléptem volna tőle.Azon hezutálok, hogy vhogy azt kéne elérni - csak nem tudom, hogy hogyan - passzolja át nekem, nekünk a lakókocsit, és majd én fizetem utána a részleteket.Ti mit tennétek?Mondom, már rég leléptem volna, ha tudom, hogy nem a gyerekek sínylik meg ezt az egészet.A gáz ott van, hogy még mindig szeretem őt, de nem bírom elviselni a tudatot se hogy másvalakije van.

41

Szerintetek nem szomorú, hogy az emberek annyira elmagányosodnak, hogy egy anonim oldaltól várják égető kérdéseik megválaszolását?

Holott egy jól működő, bizalomra, szeretetre, egymás megbecsülésére épülő családban természetesnek kellene lennie, hogy mindent meg tudunk beszélni egymással?

11

Mit csináljak? Félek mindentől, vele kapcsolatban.

Több éve van egy párom, együtt voltam vele jóban-rosszban. Jelenleg külföldön dolgozik.
Vettünk autót, jegygyűrűt, és építkezünk, ami pontosabban azt jelenti hogy az mi vagyis én családi házam udvarán volt egy kis nyári konyha szerűség+ egy szoba, ehhez húzunk egy fürdőszobát ami már meg is van.Gondoltuk ott elleszünk amíg nem tudunk sajátra gyűjteni, na meg ha haza jön egészségesebb külön a szüleimtől, nem kellene osztozni a konyhán, a fürdőn kicsit szabadabbak lehetnénk.
Eddig szép és jó volt minden ha most arra gondolok hogy mennyi tervünk van nagyon jó érzés.
Csak most jelenleg van egy hullámvölgy az életemben, a párom, akit eddig tiszta szívből szerettem, sosem tudtam nélküle elképzelni az életem. Megváltozott, keveset foglalkozik velem, ha itthon van nem ölelget szeretget babusgat, pedig dupla vagy akár tripla annyira kellene mint más kapcsolatban hisz nekünk ott a táv.
Szóval szeretem, de kezd nem az igazi lenni. Félek szakítani is, egyrészt mert nem hiszem hogy később vissza tudnánk táncolni, meg felesleges is volna, na é félek a szüleitől, testvéreitől is.
Engem ők állandóan ágrus tekintettekkel pásztáznak ami zavaró!
Félek hogyha most, vagy később is szakítanánk, az volna hogy kihasználtam, vagy bármi. Félek hogy az utcán megvernének, vagy hasonló dolgok. Félnék ki menni az utcára ezt már tudom. Nem követtem el semmit, csak azt hogy lehet kiszerettem az ő tesójukból vagy gyermekéből!
Egy kapcsolat szerintem két emberen múlik, ugyan így romlik is el.
Sajnálom azt hogy a párom nem képes ha haza jön 4 napra, mint, mert ez tette be a kaput hogy este nem moss fogat, úgy akar velem csókolózni. Nekem kell könyörögnöm hogy menjen fodrászhoz. Ilyen kis apróságok amik zavarnak, nem tesz azért hogy vonzó sármos férfi legyen, hisz nem csak a nő feladata jól kinézni.
A család miatt csak annyi a gond, hogy félig roma származású a párom. Szóval elég sokan vannak a családban

4

Belemennétek így távkapcsolatba? Bővebben lent

Nem túl rég vagyunk együtt a párommal, nem mondom rá hogy megtaláltam a nagy Õ-t mert nem volt tökéletes kapcsolat, viszont az érzelmeink ilyen szintűek egymás iránt. Most egyik hétről a másikra elköltözött külföldre egy jó munkalehetőség miatt, előre nem tudja sosem megmondani mikor és mennyi időre ér haza. Valószínű havi 2-3 napra. Utána menni nem tudok, mert nem fix városban dolgozik, hanem vándorol. Mindez eddig még bírható is, csak... Nemrég vált el, van egy fia akivel oda-vissza imádják egymást, a fiú rólam hallani sem akar. Ellenben arra a havi 2-3 napra beadta a teljes igényét az apjára, aki így valószínűleg kb egy fél délutánt tudna rám szánni még ha itthon is tartózkodik, ahelyett hogy hazajönne és abban a havi 3 napban feltöltődnénk egymásból a következő távolsági időszakra. Teljességgel esélytelennek érzem így fenntartani a dolgot, de az érzelmek miatt még áltatom magam. Külsős ezt hogy látná?
24N, 35F

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!