Találatok a következő kifejezésre: Megváltozott a a férjem (16 db)

Szerintetek ez mennyire normális? Fél éve vagyunk házasok, és az esküvő után totál megváltozott a férjem. Semmi szeretetet nem kapok tőle, úgy élünk egymás mellett mint két idegen.

Már nagyon ki vagyok borulva, mert én nagyon szeretem, de úgy látom nem tart igényt rá, hogy kimutassam neki. PEdig nem ilyen volt. :(( Sok az anyagi gond, az exem is szemétkedik a gyerek miatt...szóval már a váláson gondolkodom...beszélni nem lehet vele, mert depressziós! Mi a legjobb megoldás??

Legjobb válasz: A férjeddel vagy az exeddel nem lehet beszélni? Ha a férjeddel, és szereted, akkor segítséget kell kérnetek. Kezdjétek a háziorvosnál, jó barátnál. Ha õ depis akkor érthetõ a közönye. Elõtte meddig éltetek együtt???

A férjeddel vagy az exeddel nem lehet beszélni? Ha a férjeddel, és szereted, akkor segítséget kell kérnetek. Kezdjétek a háziorvosnál, jó barátnál. Ha õ depis akkor érthetõ a közönye. Elõtte meddig éltetek együtt???
#2 vagyok megint Tudom, hogy nem jó dolog magára hagyni egy depressziós embert, de ugyanakkor te sem veheted a válladra egy felnõtt ember terhét. Más lenne, ha több éves/évtizedes házasság kötne össze titeket, meg a gyerekek. Na de így? Most kellene a legboldogabbnak lennetek. Az lesz a vége, hogy te is belerokkansz. Mellesleg nekem intõ jel lett volna, hogy 40 évesen még szingli.
Az utóbbi fél év alatt nem változott ekkorát a világ. Szerintem ez csa figyelemelterelés az igazi okokról.
Fél év után nem szabad még összeházasodni. De ez a tanács már nem segít rajtad. Ülj le a férjeddel, és mondd meg neki, hogy ha nem változik, akkor vége. Kell, hogy legyen az emberben annyi önzõség, hogy inkább kiszálljon egy kapcsolatból, ha nem boldog, mint hogy feláldozza magát, és évtizedekig szenvedjen.
A depressziót kezelni kellene nála. Ha ennyire durva a viselkedése, ez bizony megmérgezi a kapcsolatotokat. Ha együtt lettetek volna valamennyi ideig még házasság és gyerekvállalás elõtt akkor ez a formája is kijött volna rajta. Én azt mondom, elõbb beszélj vele higgadtan és keressetek egy szakembert aki segíteni tudna. ha így sem akar változtatni, érdemes lenne különköltözni. Mert lehet hogy nem is depressziós, csak élvezi hogy uralkodhat rajtad, élvezi hogy szenvedsz! Nem lehet?
Kedves #9 A férj nem szomorú, rosszkedvû, hanem depressziós. Ha hormonális eredetû a depije, akkor aligha fogja kizökkenteni egy kis napsütéses erdei séta.
Próbáld meg kizökkenteni ebbõl az állapotából! Mutasd meg az élet naposabb oldalát! Azt javaslom, hogy próbálj kivenni pár nap szabit, esetleg egy hetet, és minden nap menjetek el valami szép, csodás helyre. Nem nyaralásra gondolok, csak egy közeli erdei sétára például. Eközben próbálj kedves, és megnyugtató lenni vele. Próbáld megnevettetni. Jó "praktika" még, ha együtt elkezdtek valamit sportolni! Mi 14 éve vagyunk házasok, és mi is átéltünk sok hullámvölgyet, sõt én is voltam már depressziós. Sok sikert!
Én sem igazán hiszek bennük, pedig én is jarok, de vegso esetben egy probat megér! Önmagatol szerintem majdnem hogy 0 az esélye hogy valtozni akarjon. Ugyveszem eszre elhamarekodottan dontott, és zavarja a lányod...csak erre eddig nem jott rá...Nemertem amugy miert veri a mellet ha te is dolgozol...
A kérdező hozzászólása: Én nem hiszek a pszichológusokban, meg a gyógyszeres kezeléseken sem. Ezek ideiglenes megoldások csak. Ha õ maga nem akar belülrõl változni, akkor semmi nem fog hosszútávon segíteni. Van ismerõsöm aki jár pszichológushoz, 10 éve aztán ugyanolyan lelkiállapotban van még mindig.
A kérdező hozzászólása: Természetesen dolgozom, nem tart el. Egy csomó mindent én állok.
A kérdező hozzászólása: De furcsállom, hogy elmúlt nála és nem értem, hogy miért?? Én ugyanaz vagyok, õ változott meg!
A kérdező hozzászólása: Az biztos, hogy nincs más. EGyszerûen csak ilyen...figyelem ám...két lánytestvére van, velük szoktam teázni, irtó rendesek, tapasztalt családanyák, õk is nagyon el vannak keseredve, hogy ilyen. De még ez sem tetszik neki, mert hogy milyen drága egy tea ilyen helyen. (400 ft)Én sem szórom a pénzt, de néha egy kis kiruccanás kell. Neki soha nincs kedve semmihez.
Dolgozol? Ha elmennél dolgozni esetleg lehet hogy kevesbe tartana "koloncnak" téged és a lányodat, és kicsit enyhulne a nyomás. Arra még nem gondoltál hogy elpaterold valami dokihoz antidepresszánsért? Segiteni nem igazan fog a multjan és az alaptermészetén, de egy probát megér.
A kérdező hozzászólása: Én is úgy vettem észre, hogy zavarja de talán még én is. Elég rendesen beleadok a rezsibe és a kaját csak én állom, mondván, hogy õ nem sokat eszik itthon. Õ soha nem adott egy fillért se semmire. Vagy ha igen, akkor csak kölcsön.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm, rengeteget segítettetek!!!! Én sem látom semmi értelmét, hogy küzdjek, ugyanis nincs miért...
Szia. Húúhh így végigolvasva...Szóval depressziós, nem fogadja el a gyermekedet, folyton gépezik és külön kasszán vagytok. Míg jártatok, elfogadta a lányodat és nem gépezet ennyit? A környezete (a tesóin kívül), kollégái is csodálkoznak a viselkedésén? Mi lenne, ha megmutatnád neki, hogy itt is segítséget próbáltál kérni, ha már úgyis a gép elõtt ül. És akkor itt le is írnád neki, hogy mire is jutottál és mit érzel...Esetleg õ is leírhatná az õ érveit, ha megnyílna.
A kérdező hozzászólása: Elvileg, holnap fog vele beszélni valaki. Nagy a tét, az illetõ tudja. Amikor dolgozik, akkor ezt az oldalát nem mutatja.
A páros nem depis csak most jött rá hogy a családi élet áldozatokkal jár. Nem tetszik nekik hogy több emberért is felelõsséget kéne vállalni de az már jó neki hogy veletek fenn tud tartani magáról egy idillikus képet hogy õ igaz férfi akinek barátnõje van akivel dúl a lamúr, hogy õ családapa és milyen hõsies hogy más gyerekét neveli. Szívesen meg tartaná a látszatot de hogy õ megerõltesse magát arra nem is lenne képes, mielõbb hagyd el mert az elsõ komoly problémánál megütne. Mindig az ilyen csendes rendes emberek a legveszélyesebbek.
A kérdező hozzászólása: Ez is igaz, de sajnos tényleg depressziós is. Tegnap mondtam neki, hogy el akarok válni és vissza adtam a gyûrûket is...
És erre, hogy reagált?
A kérdező hozzászólása: Nem vette komolyan. Azóta mindent megbeszéltünk és kibékültünk, nagyon szeretjük egymást. Nekem is és neki is kell sokat változnia, mindketten készek vagyunk ezt megtenni. Minden jó, ha jó a vége. :) )
És azóta mi a helyzet?
Bocs a kérdésért, de nincs neki valaki más? Ha nincs, akkor még kipróbálhatod esetleg azt a módszert, hogy kevesebb idõt töltesz vele. Pl elmész valahova a barátnõiddel mondjuk egy kávéra, vagy beülsz a könyvtárba, és kicsit késõbb érsz haza. De legyél ugyanolyan kedves, csak lássa, hogy Te jól érzed magad, és nélküle is van élet. Akkor hátha észbe kap, és majd újra Veled akar lenni.
A kérdező hozzászólása: Amíg udvarolt, ágyba hozta a reggelit, kérés nélkül, az esküvõ után meg viccesen kértem egy kávét, azt mondta van kezem lábam, csináljam meg magamnak, nem fog kiszolgálni....ez is nagyon rosszulesett. még a fõzésemre sem tart igényt, pedig jól fõzök. ÉS mindent forintosít, sajnál tõlem még egy joghurtot is, mert fogy.
A kérdező hozzászólása: Elõtte semmit, félévig jártunk. Rengeteget sírok és tudja is, de nem érdekli! IGen, mostmár én is tudom, hogy szerencsésebb lett volna együtt élni. De ez nem ilyen egyszerû, mert a gyerekkel költöztünk 200 km-ert emiatt, a kislányom imádja és ha vissza kéne mennünk belebetegedne!
A kérdező hozzászólása: Már beszéltem vele, azt mondja amíg ennyi nyomorúság van a földön õ nem lesz boldog, mindenbe csak a rosszat látja, be is ismerte, hogy depressziós. Elõtte egy humoros vidám ember volt, mindenki imádta aki megismerte a családomból. Már este sem szól hozzám, reggel sem, ha itthon van leül gépezni, külön takaró alatt alszunk, szóval úgy él mintha egyedül lenne! (Nem volt még nõs, és együtt sem élt senkivel, 40-en felül van) Nekem meg a szerelmes lelkesedésem lassan lelohad....mert nincs viszonzás.
A kérdező hozzászólása: Pedagógus és sok rossz sorsú gyereket lát, nap mint nap... ilyenkor borul ki. Meg itt van a mi helyzetünk is...de ennyi erõvel mindenki depressziós lehetne. Imádja sajnáltatni magát.
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy semmiben nem partner. Erdõ mellett lakunk, de sosem sikerül kicsalnom sétára, rengetegszer kérleltem!!Magába forduló, nem kell neki a társaságom. A számítógépet kellett volna elvennie. Mondtam, hogy járjunk úszni: az drága-mondja õ. Amíg jártunk, mindenhova mentünk.
"Semmi szeretetet nem kapok tõle, úgy élünk egymás mellett mint két idegen." és õ kap tõled?
A kérdező hozzászólása: Tõlem igen! Próbálok kedves lenni vele, megmasszírozom a hátát, (õ az enyémet soha, hiába kérem), nem igényli azt sem, hogy egy teát csináljak neki. Mindent megcsinál magának, a vacsorát is a gép elõtt eszi meg, külön eszünk...én nem így nõttem fel, most is sírógörcsöm van. :((
A kérdező hozzászólása: A gyerekemet sem vállalja semmilyen szinten. Rosszul van, ha vigyázni kell rá, pedig olyan munkakörben fogok dolgozni amig mûszakos (szépségszalon), azt mondta azt ne is várjam, hogy vigyáz a lányomra, legyen bent velem a szalonban este 8ig. Jó, nem? Én idáig nagyon toleráns voltam vele, gondoltam, hogy jobb lesz a helyzet, kell idõ, hogy megszokja, de csak egyre rosszabb. Ha látnátod, hogyan élünk...szóval belefásultam.
Minek mentél hozzá fél év után? A távolság nem lehet ok. Fél év alatt SENKIT sem ismerhetsz meg, fõleg egy 40-es szingli férfit..
A kérdező hozzászólása: Mert nagyon szerettük egymást és nem vagyunk már fiatalok, én 33 vagyok, amíg jártunk minden tökéletes volt, semmi jel nem utalt arra hogy ilyen gondok lesznek! Anyum is el volt tõle ájulva, pedig õ nagyon jó emberismerõ. A depressziónak a halvány jele nem volt rajta. Így van, nem tudta mibe vág bele. Csak mondom, hogy az sem garancia, más esetben ha már lett volna nõs és gyerek is lenne. EGyszerûen csak most ismertem ki.
Lehet, hogy te még nem tudod, de én már igen.Fel fogod adni. Még vannak kétségeid. A kérdést is a kétségbeesés íratta veled. Tudod, az nem házasság, ahol mindenki magának él. Nem közösség. Nem család. Õ nem fog engedni a megcsontosodott szokásaiból, annyit neked nem ér az egész, hogy így kellene élned. Hoztatok egy rossz döntést, mindketten. Van ilyen. Õ nem is akar hozzád kötõdni.(Lehet, hogy a lelke mélyén tudja, hogy nem érdemes ebbe energiát fektetni..)Annak idején kimondtad az igent. Most is neked kell kimondanod, hogy tovább hogy legyen.
A kérdező hozzászólása: Így van, ez nem család. Tegnap próbáltam vele beszélni, hogy legyen tovább mert én így nem bírom...az az érzésem, hogy soha nem fogja kimondani, hogy meegvárja amíg én mondom ki...Lehet, hogy tényleg legjobb lesz elválni.
Neki ez az igazi arca.A rozsaszin köd a kapcsolat elejen kilenditette belõle egy kicsit, de annyi, ez jobb mar nem lesz. Tippelhetek? Valami gaz van a gyerekkora körül.Milyen /volt a kapcsolata a szüleivel?
A kérdező hozzászólása: Ez telitalálat. A gyerekkora nagyon rossz volt, elnyomták. Rettentõ nagy önbizalomhiányban szenvedett, nem az a tipikus szépfiú és emiatt ilyen beteg a lelke. Nekem olyan mint egy félisten, de mintha inkább idegesítené, hogy rajongok érte. Mert fiatalkorában csak lesajnálták, azt mondja.
Pontosan. Neki mindegy, hogy veled vagy nélküled. A viselkedése ezt tükrözi. Tudod, egy jó közösségben mindenki nyer, mert mindenki jól érzi magát. Itt neked kell eldöntened, hogy elõrébb vagy-e vele, vagy sem. A kölcsönösséget hiányolom a ti esetetekben. Mondom még egyszer: adok-kapok, ez a jó házasság alapja. Nézd, õ mûvelt ember, és az messze áll tõle, hogy szakítson.(valószínûleg azt sem tudja, hogy azt hogy kell)A végsõ szót te fogod kimondani. Nem furcsállod, hogy ilyen hamar elmúlt a szerelem? Pedig az minimum 3 évig tartani szokott. Én tudom, hogy egy nõ azért, hogy családja legyen hajlandó bizonyos kompromisszumokra, de érdemes-e , ha az ár-érték messze nincsenek arányban egymással.
A kérdező hozzászólása: Igen, teljesen igazatok van. A kölcsönöséget hiányolom én is, legalább minimálisan érezzem, hogy fontos vagyok neki. De nem érzem. És már volt egy nagy beszélgetésünk, akkor mondta, hogy neki az sem jó, hogy itt vagyunk meg az sem jó ha visszamennénk...neki sehogysem jó. és nem tudja mi a megoldás. Egyébként nem bírja a konfliktust, és minden probléma elõl menekül. Mindenben csak magamra számíthatok, hát én nem ezt vártam a házasságtól 7 évig egyedül neveltem a lányom, de ennél még az is jobb volt.
A kérdező hozzászólása: Azóta minden oké. :) Szerintem megértette, hogy nem akar minket elveszíteni.

Megváltozott a viszonyunk a férjem öccsével és feleségével! Mit tegyek?

Legjobb válasz: 2 hónapos a pici lányunk, de még egyszer sem látták a babát, nem is nagyon érdeklõdnek felõle! Elõtte nem volt gond a viszonyukkal, közösen eljártunk erre-arra, de most mióta megvan a baba nagyon megváltozott. Mit tegyek, hogy jobb legyen a helyzet?

A kérdező hozzászólása: 2 hónapos a pici lányunk, de még egyszer sem látták a babát, nem is nagyon érdeklõdnek felõle! Elõtte nem volt gond a viszonyukkal, közösen eljártunk erre-arra, de most mióta megvan a baba nagyon megváltozott. Mit tegyek, hogy jobb legyen a helyzet?
Elõször is meg kéne tudni az okát.Nekik van gyerekük?Nem lehet hogy ezért irigykednek?
Én is arra gondolok, hogy nekik még nincs gyerekük, és kicsit irígykednek.Rá kell kérdezni kerek perec.Akár telefonon, akár személyesen meg kell kérdezni, hogy mi a bajuk veletek.Ennyi.
A kérdező hozzászólása: nincs még gyerekük, fiatalok hozzá. beszéltem már velük, hogy mikor jöttök látogatni, meg ilyenek, de a válasz mindig csak az volt, hogy "megbeszéljük". Tényleg tanácstalan vagyok!
Az én férjem öccse szabályosan levegõnek nézte a kislányunkat, én sem értem az okát, többször próbálkoztunk, hogy mi lehet a gond, de most már nem foglalkozunk vele. A gyereknek gyakorlatilag idegen (most 5 éves), várjuk a másodikat, és szerintem vele ugyanígy lesz. Szerintem, ha nem változik ez, akkor hagyjátok a fenébe.
Egyszeru az oka, sajnos :( Ti mar nem az a par vagytok, akikkel lehet barmikor barhol egyutt "logni", szorakozni, hanem szulok lettetek, teljesen mas erdeklodessel es beszedtemaval, mint amit ok megszoktak es nekik valoszinu nem palya egy kisgyerek, meg a korulotte levo dolgok, es az, amivel Ti "lettetek" a baba altal, felelossegteljes szulok. Ez az en velemenyem, nalunk ez igy tortent meg.
Szerintem hagyjatok nekik idõt. valószínûleg a kicsi zavarja õket. De idõ kérdése, és ha jó volt a viszonyotok, minden rendezõdni fog. Hány évesek? Biztos, hogy nem terveznek még babát? Mert attól még szerethetnének, csak nem tudtok errõl, és esetleg nekik még nem sikerült, és ezért fájna látniuk a kicsit.

Kisbabát várok, a férjemmel így összeházasodtunk. Lehet gond belőle ha a munkahelyemen még nem szóltam, hogy már megváltozott a nevem?

A lényeg az , hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Nyár közepét?l nem dolgozhatok így táppénzre mentem. Nemrég összeházasodtunk a férjemmel, felvettem a családi nevét. A háziorvos azt mondta a táppénzes papíromra továbbra is a lány nevemet írja mert kavarodás lesz bel?le a munkahelyen még akkor is ha ?k TB kifizet? hely. Már minden papíromon megváltozott a nevem. Nem lesz baj ha majd csak a tgyás igénylésénél adom meg az új nevemet? Mit tegyek? Amúgy elég komplikált a munkahelyemen az ügyintézés. Táppénzt is 4 hónap után kaptam el?ször.

Legjobb válasz: èn most míg a bab nincs meg mindenhol átirattatnám. mivel már a fontos papírjaidon átvannak írva, így lehet gond. pl ha bankszámládon megváltozott a neved akkor oda elvileg a számla már nem is fogadhatja. aztán a postás sem biztos hogy átadja a pénzt ha a személyiden más áll, mint akinek küldeni kell. egy napon ballagj be a munkahelyedre, a tb-hez, a háziorovoshoz, meg ahol még nem voltál.

èn most míg a bab nincs meg mindenhol átirattatnám. mivel már a fontos papírjaidon átvannak írva, így lehet gond. pl ha bankszámládon megváltozott a neved akkor oda elvileg a számla már nem is fogadhatja. aztán a postás sem biztos hogy átadja a pénzt ha a személyiden más áll, mint akinek küldeni kell. egy napon ballagj be a munkahelyedre, a tb-hez, a háziorovoshoz, meg ahol még nem voltál.
Hát akármilyen komplikált is a munkahelyeden vagy bárhol...így is úgyis át kell íratni!Egy pici babával meg nem olyan álom ám intézkedni stb szóval mielõtt még meg lesz a baba addig intézd el és akkor már tuti nem lesznek keveredések se.
Én ahogy összeházasodtunk, intéztem a papírmunkát, mert ha különbözõ nevek szerepelnek a nyilvántartásokban, nagy keveredések lehetnek. Egyébként a legtovább a személyi megcsináltatása tartott, minden más 5-10 perc, így egy nap alatt elintéztem. Pici babával már tényleg nagyon nehéz lesz intézkedned.
Szeptemberben mentem férjhez. A kórházban átírattam a nevem a gépben a TAJ kártya már új néven volt. Utána a táppénzes papírt a férjezett névre írták. Semmi kavarodás nem volt és már a táppénz is az új névvel jött.
A kérdező hozzászólása: Én is át írattam minden papíromat, / személyi jogsi adó taj kártyák útlevél/ csak a háziorvos nem írja át a táppénzesemet. Azt mondja kavarodás lesz, ezért nem merek szólni bent a munkahelyemen, pedig már sehol nem szerepel a lánykori nevem. Hétfõn megyek hozzá valahogyan megpróbálom megbeszélni vele.
Sõt a táppénzes papíron a lánykori nevem volt és elé írták simán a férjezettet.xy-né. Ennyi. Legyél határozott. én kértem a munkahelyemen, hogy a 2 heti táppénzes papírokat ne várják össze hanem , ha beküldöm postázzák. Azóta 2 hetente jön a táppénz és a leadás után 10-12.napon. Elõtte én is csúszásban voltam hónapokig.


Megváltozott a férjem?

Történetem nem egyszerü,talán picit megkönnyebbülök,ha leirhatom...talán. Szóval,még egy éve sem vagyunk házasok.Tavaly októberben jöttünk össze,fél év járás után teherbe estem.Véletlenül.Ekkor megkérte a kezem.Igent mondtam,mert hát...mit is mondhattam volna már egy pocaklakóval.Örültem,hogy terhes lettem,mindennél jobban vártam a babámat,akárcsak ?.Novemberben összeházasodtunk.El?tte egy kemény hét veszekedés,kiabálás,cirkusz...már akkor olyan volt,mint aki nem is aka minket.Terhességem alatt rendes volt,imádtuk egymást,pocakpuszi nélkül el sem ment sehová.Bár én gyakran stresszes,ideges,feszült,néha kiabáló és sért? voltam...de szerintem a hangulat ingadozásoktol volt,amit ? a mai napig nem ért,hogy van ilyen.Még akkor megmondta,hogy az egész kilenc hónapomat visszakapom,mert amilyen voltam az állitólag kibirhatatlan volt... Decemberben megszületett a kislányunk.Kevés sullyal a 37 hétre világra jött.Még a szülésnél is jelen volt,végig fogta a kezem,a korházban támogatott ahol tudott,segitett.Azt hiszem akkor változott meg minden amikor hazajöttünk.Talán mert több segitséget kértem anyukámtol mint töle,mert ugy gondoltam neki épp ugy els? gyerek mint nekem.Épp olyan tapasztalatlan mint én.De azóta két hónap már eltelt,és odáig fajult,hogy bármire megkérem,semmiben nem segit,csak kiabálásra,szájhuzogatásra,durvaságra.A gyermek amikor sir idegesiti.Ha éjszaka felébred enni kiabál,hogy kapcsoljam le a fényt.Már megkérni sem akarom semmire,csak ha nagyon muszály.Csak egyedül nagyon nehéz még és csak anyukámra számithatok.Kár,hogy ez lett belöle.Vagy lehet mindig egy durva és rossz indulatu ember volt...csak nem érkeztük megismerni egymást.Szülés után kb két hétre már össze is akarta szedni a ruháit és menni.Bár tudom,hogy szeret minket,meg én is szeretem,de ez a helyzet lessz még valamikor jobb?Lehetlessz rá számitani? Nekem is sok volt,hogy egy év leforgása alatt eljegyeztek,férjhez mentem és anya is lettem.Minden mint egy karikacsapás.De a kislányom minden fájdalmamért kárpótol:)))

Legjobb válasz: Széthisztizted az idegrendszerét a 9 hónap alatt. Ahogy a leveledbõl kiveszem, most sem sokat jársz a kedvében. Csodálkozol? Õ is egy év leforgása alatt lett võlegény, terhes nõ párja, apuka, férj, és még dolgozik is. Neki is sok.

Széthisztizted az idegrendszerét a 9 hónap alatt. Ahogy a leveledbõl kiveszem, most sem sokat jársz a kedvében. Csodálkozol? Õ is egy év leforgása alatt lett võlegény, terhes nõ párja, apuka, férj, és még dolgozik is. Neki is sok.
Hiszen te magad is beláttad, sok hisztit lecsaptál a terhességed alatt. Lehet azt adja most vissza, amit kapott tõled. En is terhes voltam 2szer, de nem voltam feszült, pedig egyedül voltam, még az anyámra sem számithattam.
Te meg mindig jobban ismered, mint itt barmelyik ismeretlen valaszado, ezert a valaszom: nem tudom, hogy megvaltozott-e. Amit sztem tenni lehet: leülni es megbeszelni vele, öszinten, mi az oka a viselkedesenek es hogyan kepzelitek a tovabbiakat. Elkepzelhetö az is, amit irtal, hogy a szüles utan több segitseget kertel anyukadtol, mint töle, es kiszoritva erezte magat, ezekben a fontos napokban-hetekben-honapokban nem alakult ki olyan bensöseges kapcsolata a babaval, ami kialakulhatott volna akkor, ha csak egymasra szamithattok. (Ebböl gondolom:"amikor sir idegesiti".) Ejszakai villanykapcsolas: mi külön helysegben alszunk, hogy ki tudja pihenni magat, hiszen sokat dolgozik.
Ilyen rövid ismeretség után nem szabad gyereket szülni valakinek. Ki kellett volna derüljön, hogy egymáshoz valók vagytok-e még a gyerek érkezése elõtt.
Ezért nem szabad fél év után ilyenekre vállalkozni.Kezdetben mindenki a jó arcát mutatja, csak késõbb jön ki az igazi énjük.Nem akarlak megijeszteni, de a legtöbb válás szerintem amiatt van, hogy mindenki túl hamar ugrik bele a házasságba.Tehát imádkozz, hogy ne ez legyen a férjed igazi arca.
Nem csak azért. Utána lévõ idõért is, maikor elzártad a gyerektõl. Óriási hiba volt! (Mondjuk én avval nem értek egyet, hogy meg kell bûnhõdni. Mi ez, valami horror? Én a helyében csak simán leléptem volna és kész.)
Nem kell megbûnhõdnöd, csak a férjed a legfontosabb ember kéne, hogy legyen az életedben, így tekints rá.
A kérdező hozzászólása: szerintem meg te vagy a bunkó, hogy ilyeket irsz.Anyám soha nem szol bele és nem is rohangáltam, mert együtt élünk.Foggalmad sincs szerintem, hogy mi megy végbe egy családdal szülés után. Én a te leendõ gyermekedet sajnálom, hogy ilyen anyja lessz(ha már itt tartunk). A férjem pedig...nemhogy balek(az a szó kevés rá)...megetetni sem tudja, sem tisztába tenni.Meg már nem is kérem meg.Egyedül a fujódás megy neki, amiért mindenen felcsattan.És ezt nem csak én látom igy, mert másokkal is bunkó, nem csak velem, de mindegy.Nem sajnáltatom magam, nekem ettöl sem több, sem kevesebb nem lessz.És õ mindig is ilyen volt...az anyja megmondta.
tudom h nem kérted h ne írjunk többet de hadd írjam le: nem bizos h te vagy a hibás én a helyedbe mindenképp leülnék vele és megbeszélném a dolgot megkérném h beszéljen az érzéseirõl
Bunkó voltál vele 9 hónapig, mert neked "hangulat ingadozásaid" voltak... Még is mit vártál? Hogy a rengeteg sértõ, bántó dolog majd varázsütésre elfelejtõdik? Engem az anyósomék évekig szekíroztak, piszkáltak, a lelkembe gázoltak. Azt hiszed el tudom nekik ezeket felejteni? Felõlem lehetnek a legjobb fej anyósék is a világon, akkor is elkapcsoltak bennem valamit, amit már nem lehet visszacsinálni. Azt meg te magad mondtad, hogy anyádhoz rohangáltál, mert a férjednek is elsõ gyerek, biztos egy balek, aki nem tud gondolkodni róla. Nálunk még nincs baba, de ha az anyós belekotnyeleskedik a nevelésbe, vagy a gondozásba, úgy haza zavarom, hogy a lába nem éri a földet. Arról meg szó sem lehet, hogy a baromságait a gyerekeimnek átadja. Buta voltál, te nyomtad el. Az egész leveledbõl süt az egoizmus, meg az önzõség. Megérdemled a sorsod, csak szegény gyereket sajnálom...
A kérdező hozzászólása: és mi az, hogy fél év után nem kellett gyereket szülni? akkor, hogy gondolod, hogy abortuszt kellett volna csinálni? ha akkor ott hagyott volna, akkor is megszültem volna és ugy neveltem volna ahogy tudtam volna.Véletlen volt, de a legszebb véletlen.Aki meg ebben nem ért egyet, az csak bánhatja.
A kérdező hozzászólása: jó ég!pár mondatbol leszürtétek, hogy milyen rossz vagyok!Tisztáznám, hogy SOHA nem vontam meg töle a gyermeket és nem is fogom.Azt, hogy anyukámtol kérdezõsködtem, meg segitséget kértem, az azért volt, mert õ ugyse tudta volna, hogy hogy csinálja.Másodszor pedig sem most, sem pedig a terhesség alatt nem hanyagoltam el, mert igyekeztem a kedvében járni.Attol, hogy õ durváskodott, meg durváskodik és nem akar segiteni...nem hiszem, hogy az én hibám.Amennyit én hisztiztem, ugyan annyit õ is.Csak szülés után lett még durvább.És lettek olyan dolgok, amiket soha nem néztem volna ki belöle.Nem várom, hogy ezt megértsétek, kedves eddigi válaszolók, és további kedves válaszokat sem várok, csak le akartam irni...de legközelebb inkább naplót irok:) További szép napot mindenkinek
Nektek nõknek a a bajotok, jó dolgotokban nem tudok mit csinálni azon az emberen adjátok le a dühötöket akin nem kéne, mert az az amber a családfõ, a férjed is meg a gyereked apja is. Próbálsz hozzá közeledni valamilyen formában? Nem? Akkor ne csodálkozzál hogy nem valami ujongó. Én se lennék az.
Nem ertem, mi alapjan vontad le azt a következtetest a valaszombol, hogy meg kell bünhödnöd. A fö kerdesedre irtam, hogy ismeretlenül nem tudjuk nalad jobban, h megvaltoott-e a ferjed, vagy amugy ilyen a termeszete. Leirtam, ha mar igy van, mit lehetne szerintem most tenni (komolyan megbeszelni 1. okokat, 2.tovabbiakat). Egy elkepzelhetö okot is irtam, es egy ötletet adtam, hogy lehetne az ejszakakat megoldani. Nem volt benne kritizalas, velemenyezes igy utalas sem arra, hogy barkinek bünhödni kene. 4.
A 2-es meg a 9-es roppant gyakorlatias válasz. És nagy segítség.
Lehet, hogy kimerült?
A kérdező hozzászólása: Értem.Szóval ezek szerint meg kell bünhõdnöm a 9 hónapért.
Ezt mar irtuk neki, sztem en normalis hangnemben, de ez volt a valasza, velemenye erröl, a "leharapo" stilusa mellett: "Nem várom, hogy ezt megértsétek, kedves eddigi válaszolók, és további kedves válaszokat sem várok". 4.

Nagyon megváltozott a férjem és elég összetett a probléma. Ilyenkor már csak válás lehet a "megoldás"?

Régebben (10 évvel ezel?tt, ahonnan indul a történet) mindenkinek volt hely a szívében, már sokszor én szóltam rá, hogy azért minden jöttmentet nem kéne kisegíteni, mert volt aki nagyon csúnyán visszaélt ezzel. Egy kedves, életvidám srác volt, teljesen normális felfogással.

Legjobb válasz: Én is sokmindenkibõl kiábrándultam, mert sokszor úgy érzem hanyatlik az ország, vagy egy helyben toporog, de sajnos a férjed depis lett és annyira sajnálja önmafát hogy alkoholizál. Én beszélnék vele, nem számít hogy közbeszól, sem az, hogy nem érti meg. Elmondanám, hogy tudja: értetek dolgozzon, értetek éljen és ha ezt nem hajlandó belátni, elhgyod gyerekestül, õ meg szomorkodjon továbbra is az alkohol felett. Aztán adnék neki idõt a változásra, de addig nem hoznám szóba ezt az egészet újra. Ha nem változik, elválnák. Az a baj, hogyha magától nem látja be, hogy segítségre szorul, akkor nem történik majd semmi és csak titeket fog magával rántani.

Én is sokmindenkibõl kiábrándultam, mert sokszor úgy érzem hanyatlik az ország, vagy egy helyben toporog, de sajnos a férjed depis lett és annyira sajnálja önmafát hogy alkoholizál. Én beszélnék vele, nem számít hogy közbeszól, sem az, hogy nem érti meg. Elmondanám, hogy tudja: értetek dolgozzon, értetek éljen és ha ezt nem hajlandó belátni, elhgyod gyerekestül, õ meg szomorkodjon továbbra is az alkohol felett. Aztán adnék neki idõt a változásra, de addig nem hoznám szóba ezt az egészet újra. Ha nem változik, elválnák. Az a baj, hogyha magától nem látja be, hogy segítségre szorul, akkor nem történik majd semmi és csak titeket fog magával rántani.
Igen, 14-es, az ilyen embert semmivel sem tartom többre, mint egy [email protected] wc-t. Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja, ha te egész életedben miatta akarsz gyötrõdni, tedd azt. De hidd el, neki sosem lettél volna te az elsõ. (A kicsi agresszióra nem is reagálok. Ne beszélj marhaságokat.)
retket?????? hogy beszélhetsz így???? Én egy alkoholista apa mellett nõttem fel és akkor is szerettem!! 14 évesen azt mondtam, hogy én költözök nagyapámhoz és anyám vagy jön velem, vagy marad, de nekem elegem van. Elköltöztünk, apám magára maradt a problémájával és 22 éves koromban meghalt. A halálos ágya mellett ülve legszívesebben az ereimet vagdostam volna fel, hogy olyan önzõ voltam én és anyám is, hogy elmenekültünk mellõle, pedig nagyon sok dolgot meg lehetett volna még próbálni, hogy segítsünk rajta!!!!! Gondolkozz már, mielõtt leírsz ennyire egy embert! Nem vagy normális! Itt napi néhány sörrõl beszélünk meg egy kis agresszivitásról, kiabálásról. Nem vágta földhöz se a gyerekeit, se a feleségét!!! Úr Isten, hát az ilyen emberek is vannak, mint te??!!!
És akik támogatnák azt a retket: õszintén kívánok nektek egy ilyen társat pár évre.
Persze, mindenki hibás, csak az alkoholista nem. Õ az igazi áldozat, szerencsétlen annyira szenved, hogy felborítja az asztalt és szegény csak úgy tudja kimutatni a fájdalmát, hogy az ágyhoz csapja a gyerekét. Miért a feleség tépje magát egy ilyen hulladék "ember" miatt? Miért tegye tönkrd a gyereke életét? Mert ha probléma van, nem a váláson kell gondolkodni, hanem támogatni, segíteni a kis bánatos férfit? Ha ezt a logikát követjük, a férjtõl nem baj, ha az italért nyúlt a felesége helyett? Ja, õ férfi és szegényke alkoholista, õt meg lehet érteni, a feleség meg szégyellje magát, amiért nehezére esik elviselni a terrort, ugye? Börtönbe kéne zárni az ilyet, ezek nem férfiak, hanem hulladékok.
9-es neked nincs igazad. Ha valakit társnak választasz, gyerekek házasság stb talán nem a váláson kéne gondolkozni bármilyen probléma esetén, hanem h hogy tudsz neki segíteni. Sajnos én a kérdezõben sem érzem h tenni akarna, inkább csak megerõsítést vár h menjen tovább.. Amit leírtál az sem azt mutatja h a férjeddel lelki társak lenntek, mintha õ teljesen egyedül lenne még a házasságotokban is. Normális ez? Ha tükörbe nézel, te mindent megtettél h ne így legyen? Én is ittam már stressz depresszió stb miatt, amit utólag a kapcsolatomnak tulajdonítok már, mivel az a nõ nagyon nem azt adta amit szerettem volna, nem volt õszinte sõt, nem bíztam benne. Kár volt vele lenni, mert igazából nem a többi dolog hanem fõleg õ taszitott az ivásba. Persze errõl nem õ tehet, olyan amilyen, nekem nem kellett volna eddig vele lenni. Lehet h nálatok is van hasonló dolog a háttérben?
8-as! Szép, amit írsz, de nincs igazad. Egyetåen gyerek sem érdemli, hogy egy agresszív, alkoholista majom tönkrevágja a gyerekkorát. Legfeljebb ultimátumot kaphat, de mind tudjuk, hogy nem fog változni. A kérdezõre nehéz idõszak vár. Munkát kell keresni, válni és költözni. Nem lesz gyors folyamat, ezért kell elkezdeni. Ha egy gyerek így nõ fel, az anyját is utálni fogja, és igaza is lesz. Pokol az élet egy ilyen szemét mellett. Az alkohol legális, de ettõl még a férj drogfüggõ.
A házasság ugye arról szólna hogy jóban, rosszban... Szóval kicsit korainak tartom a cuccolást, hiszen ha jól értem neked is csak mostanában esett le hogy mekkora a baj. Te szenvedsz a férjedtõl, de õ még jobban szenved belül, ha nem is tudod. Most kell a legnagyobb segítség neki, nem pedig az elhagyás. Voltam én is depis, nem akkor kell elhagyni a másikat. Az a baj, hogy hagytátok idáig fajulni a dolgokat. Sürgõsen pszichológushoz kéne menni, az talán segíthetne hogy belássa a férjed hogy beteg, alkohol beteg és emellett depressziós. Egyébként azt a részét én is pont úgy éltem át, amit az elején írtál. Életvidám, optimista, maximálisan szociálisan érzékeny személy voltam, adakoztam, szerettem mindenkit. Aztán jött egy olyan munkahelyen 4 év ahol az ember nem ember volt hanem szám. Mára az összes színes, ilyen olyan vallású, társadalomból kiesett embert olyan szinten nem tudom tolerálni, hogy az számomra szégyenletes. Szóval nem tudom hogy lehet megoldani, de azt a munkahelyet ami így lehúzza ott kéne hagyni, mert az életetek fog rámenni. Nekem szerencsém volt mert közös megegyezéssel kitettek egy felszólalásom után, ha nem így történik, ma tán már nem élek. Nagyon nagyon le van csúszva az embered, és soha nem fog kijönni belõle, csak ha segítesz neki. Hidd el minden amit csinál egy nagy segélykérés. Már csak az is, hogy mindig azt akarta elkerülni hogy olyan legyen mint a szülei, és nem sikerült, egy iszonyú teher, hát még a többi hétköznapi nyomor, megaláztatás a munkahelyen, általános rossz helyzet az országban, ami bizony nagyon nyomasztó és igazságtalan. Ha mindent megpróbáltál és nem sikerül visszahozni õt az életbe, akkor válj el, de addig tégy meg mindent, mert õ az életed párja, a gyerekeid apja, és ha te lennél az õ helyzetében, te sem örülnél ha ilyen szituban lemondanának rólad ahogy kiderül hogy nagy a baj. Az a jólelkû srác ott van benne mélyen, próbáljátok meg felkutatni türelemmel, szeretettel. Egy nõ akit nem hagytak a bajban.
hát nagyon nagyon sajnállak! Az én apukám is az alkohol rabja lett. Ha egy ember elkezd inni, akkor onnan csak ritkán van menekvés. Nagyon sok ilyen történetet személyesen is ismerek, mint a tiéd. Elõször napi egy sör, aztán emelkedik a dózis, végül reggeltõl estig sör, ládástul fogy, a család menjen a [email protected]'ba, a gyerekek idegesítõek, az assszony csak azért van, hogy csicskázzon a háznál és végül akár tettlegességig is fajulhat, ha beleszólsz abba, amit csinál, met sajnos az alkohol egyenrangú családtag. Pakolj össze és ha van egy családtag, akihez elmehetsz egy hétre, akkor indíts. A férjeddel ne közöld elõre, csak hagy egy cetlit, amit munka után hazaérve megtalál a sörös dobozon "Elmentünk. Jobban szereted a sört, mint a gyerekeidet és engem. Nem az az ember vagy már, akihez hozzá mentem, nem kapunk tõled szeretetet, biztonságot, boldogságot, te viszont ezeket megkapod a sörödtõl. Ránk már nincs szükséged. Szia." Ha még nem vette el az eszét a pia, akkor térden állva fog visszakönyörögni!!
Az alkoholisták a legritkább esetben gyógyulnak meg. Tudom, nekem könnyû innen ugatni, de a gyerekek miatt mondom, hogy hagyd el.
Gondolkoztam, hogy leírjam-e, mert ezzel csak még jobban megijesztelek, de mintha az édesapámról írtál volna. Viszont õ a megkeseredõs idõszak után...másfál hónap alatt-egyik pillanatról a másikra leépült, pszichiátriára kellett beutalni, onnan kiengedték és öngyilkos lett. Az alkohol nála is nagy szerepet játszott. Férjed barátainak, ismerõseinek, rokonoknak kée szólni, hogy rávilágítsanak más szemszögbõl is, hogy bizony segítség kell neki, vagy hogy alkoholizmus, amit mûvel. Nekem is volt "piás-évem", tudom jól hogy az ember mennyire éjfeketének lát közben és utána, másnaposan mindent. Tényleg valahogy rá kéne bírni rokonoknak, barátoknak (hátha többes vélemény elgondolkoztatja) hogy tegye le a piát. :/
Ez sokkal összetettebb kérdés annál, hogy valaki egy-két tippet adjon (szerintem). Lehet - de kérdés, hogy bejön-e, illetve elég-e az az ötlet? Csak Õ tud változtatni ezen, HA AKAR, Te nem! Meg kell, hogy értse, hogy a mellette lévõ szeretõ emberek (a Te családod), változást akar, amit csak Õ tud végrehajtani! Ha ezt megérti, és cselekedik, akkor rendbe jöhetnek a dolgok, ha nem érti meg, nincs motivációja, nem elég erõs az ital letételéhez, akkor Ti nem tudtok mit csinálni helyette! Ülj le vele, rakd ki a gyerekek fényképeit az asztalra, és állítsd kész tények elé! Ha nem változtat, mind elveszítheti (Õket is, Téged is, mindent) Megéri? ÉS nem csak fizikálisan, hanem morálisan is... Én legalábbis így próbálnám meg. Sajnos csak kommunikációval lehet meggyõzni szerintem! Valamit ki kéne találni az ital helyett (ezt a pótcselekvést kell felváltani másra, ami szintén örömet okoz neki...) .... ez csak egy vélemény...
Kedves utolsó. Ha te is alkoholista szülõk mellett nõttél volna fel, és mint megoldási mintát ez ivódott volna a lelked mélyébe, biztosan magad is egy szar alaknak tartanád, akinek a jussa csak az hogy megdögöljön. Ugye, ez a véleményed? Mert így fair. Nehogy bárki is segítõ kezet próbáljon neked nyújtani, hisz te csak egy állat vagy, nemde?

Férjhez mentem és megváltozott a nevem. Milyen okmányaimat és hol kell módosítani?

Budapesti vagyok, és mindegy hogy melyik kerület okmányirodájába megyek,vagy csak a lakhely szerintibe lehet? Minden okmányomat módosítani kell? Személyigazolvány, lakcímkártya, jogsi, adó-és tajkártya, útlevél???? Lehet mindet egy helyen?

Legjobb válasz: Okmányirodába, és szerintem mindent kell. Adó és tajkártya meg talán az adóirodába?

Okmányirodába, és szerintem mindent kell. Adó és tajkártya meg talán az adóirodába?
A kérdező hozzászólása: És mennyi idõm van a papírok elintézésére? Mindent csak személyesen lehet? Esetleg elektronikusan?
Én a lakcím szerinti önkormányzatba mentem. Személyigazolvány, lakcímkártya, jogsi, útlevél(az utóbi 2 nincs nekem, jogsi csak tipp, de a többi tuti), ott lett csináltatva. (Lakcímkártya azonnal kész, személyire várni kell, kapsz addig ideiglenest.) Adókártyát NAV-kirendeltségnél, TAJ-kártyát postán intéztem.
2. vagyok, elment mielõtt befejeztem volna... Hogy mennyi idõ van rá hivatalosan, (nem akarok hülyeséget mondani, de valami 8 nap rémlik) nem tudom pontosan, de én az esküvõ utáni héten elintéztem mindent. Ne feledkezz meg a kevésbé hivatalos helyeken sem a változás bejelentésérõl. Sok boldogságot!:)
Hivatalosan 15 nap.. De senki enm szívõzik ha több Mindegy melyik okmányirodába mész. Minden okmányodat módosítani kell Nem lehet egy helyen Tajkártya: oep-nél, én postai ûton csináltam, mert lehet, neten keress rá, van cím formanyomtatvány..stb 2 hét alatt megjött. Adókártya: NAV-nál.. Azt mondták 1 év mi megjön, de 2 hõnapon belül megkaptam. A többit mind lehet az okmányirodában.. Viszint ha van ingatlanod, akkor azt is át kell íratni a tulajdoni lapon a földhivatalban, be kell menni a bankba a folyószámlán átiratni a nevedet, új bankkártya kell, hiszen a szemelyidben szereplõ név nem egyezik a bankkártyán levõével. Nekem nem volt belõle semmi bonyodalmam még , bankban azt mondták, az esedékes kártyaerémkor uj névre kapom majd...de az okmányirodában szóltak, hogy gondot okozhat. Ha van autód akkor forgalmi, törzskönyvcsere ez is okmányirodában..
igen, minden fényképes igazolványt le kell cseréltetned

A férjem megváltozott és lehet már nem akar engem és a gyerekeket?

Vidéken lakunk és 3 gyerekünk van. Mostanában elég nehéz anyagilag a helyzet. A férjem mindenért engem hibáztat ami nagyon rosszul esik és úgy érzem nem akar már velem lenni. Pedig mindent megcsinálok ami egy nőnek anyának a dolga és most nem fényezni akarom magam. Ha kell fát vágok, ha kell segítek neki tényleg olyan dolgokban ami a férfiak dolga. És mégsem vagyok jó. Egyszerűen nem értem. Rosszul esik amiket mond és látom rajta, hogy egyedül akar lenni és egyre többször hajtogatja, hogy lehet el kéne válnunk. Nem tudom mit tegyek mert mindjárt itt a suli és a szüleim Pesten élnek csak oda tudnék menni. Segítsetek kérlek mert nem bírom. Le akarok ülni vele beszélni de akkor azt mondja, hogy ne kezdjük megint. Pedig csak azt szeretném ha elmondaná mit szeretne.

Legjobb válasz: Beszélgetni nem akar? Jó. Válni akar? Jó. Hagyd ott egy kis idõre, majd észbekap!

Beszélgetni nem akar? Jó. Válni akar? Jó. Hagyd ott egy kis idõre, majd észbekap!
Félre ne értsd, és nem akarlak meghazudtolni, hiszen te élsz vele, de számámra életszerûtlen, hogy a férjed csak monoton azt hajtogatja, hogy el kén e válnunk...el kéne válnunk... és semmi más. Szinte biztos, hogy mond hozzá valamit, miért? Ha azt mondja, "ne kezdjük megint", azzal szerintem arra utal, hogy már többször elmondott valamit és már unja sokadjára elmondani. Gondolkozz mi lehet az, hiszen neked mondta. Nem hiszem, hogy lenne közöttünk gondolatolvasó, úgyhogy ezt mégiscsak nektek kell lekommunikálnotok egymással. Mond neki például, hogy sajnálatos módon elfelejtetted és mondja el mégegyszer.
A kérdező hozzászólása: Már gondolkoztam ezen de a gyerekek ide járnak suliba oviba. Ha most elmegyek akkor hogyan irathatom õket ide-oda. Nem akarom õket cibálni. Ha döntök akkor az végleges lesz de nem tudom mit tegyek és félek nagyon, hogy mi lesz velem és a gyerekekkel. Szerintem õ még élni akar mert már szóba jött a szexuális életünkben, hogy kéne egy másik lány bár nem neki hanem nekem:) milyen kedves és figyelmes.Viccet félretéve ez az utolsó hét a szünetbõl és képtelen vagyok dönteni mert félek.
Írnék neki egy levelet. Amiben megfogalmaznám az érzéseimet, gondolataimat, mi az ami bánt mi az aminek változnia kéne. Persze röviden tömören, hogy végig is olvassa. a végére azt írnám amiben tõle kérnék választ, mellékelnék egy papírt amire írhat. A levelet azzal fejezném be, ha nem érkezik válasz az engem nyomasztó kérdésekre, azt is válasznak fogom, venni mégpedig annak, hogy már nincs is mirõl beszélnünk, ha ez a helyzet akkor a válásról kell beszélnünk, viszont szeretném, ha legalább azt korrekt módon el tudnánk intézni...
A kérdező hozzászólása: Yuda: ha valami gond merül fel pl.: nem jövünk ki a pénzünkbõl hó végéig vagy nem halad a házon valami amit csinálni kell akkor van ez. És a ne kezdjük megint az arra van, hogy mondom gyere beszéljük meg a gondokat, hogy mit szeretnél és mi a jó mindkettõnknek. Türelmetlen velem is és a gyerekekkel is. És mikor oda fajul a dolog, hogy felmerül a válás és a szétköltözés mindig azt mondja, hogy azt csinálsz amit akarsz. Pedig én szeretném megbeszélni. Ma beszélek vele lesz ami lesz mert ez így nem jó.
mindig azt mondja, hogy azt csinálsz amit akarsz Én ennél a mondatnál felálltam volna és mentem volna pakolni, gyerekeket átíratni másik suliba. Szarja le magasról az egészet!
Nyomasztják a gondok, az anyagi nehézségek, és kudarcként éli meg, ha errõl kell beszélgetie.( Vagy valamirõl, ami szerinte ezzel összefügg) Kevés férfi bírja az ilyen témát. Hagyd! Õk nem szeretnek csak egyszer beszélni egy dologról. Az "el kéne válnunk" is jelentheti azt, hogy csend kell nekem asszony, ne nyaggass. Csak azt a lány dolgot nem értem. Miért kellene az Neked?
Mennyi idõsek a gyerekek? Te dolgozol? Nem lehet, hogy az zavarja hogy rá hárul a teljes család anyagi ellátása?
OEP-nél
OEP-nél, ingyen van és azonnal megkapod. Azt tanácsolom, hogy jól figyelj oda arra, amit kitöltenek az adatlapon (márha az ügyintézõ tölti ki), mivel nálam a kötõjeles nevemet úgy írta le, hogy: Kovács Kötõjel László X Tehát kiírta a kötõjelet .. ha nem olvasom át alaposan, akkor lazán kinyomtatja úgy az új TAJ-kártyámat. Egyébként kell hozzá a házassági anyakönyvi kivonat, a régi TAJ-kártyád és a személyid.
A kérdező hozzászólása: mondjuk ha érdi vagyok, akkor a 11. kerületben tudom ezt megcsináltatni? oda nem kell idõpont ugye?

Váljak vagy ne? Fél évvel ezelött meghalt a férjem anyja, azóta megváltozott

Kitalálta h n?vé operltatja magát,mert ? mindig is n? akart lenni,csak az anyja elnyomta így nem tehette azt amit akar. Amig nincs elég pénze az operációra,addig majd n?i ruhákba jár. Otthon már sminkeli magát,meg n?i ruhába is van. Irtunk házassági szerz?dést annak idején.így válás esetén semmi nem jár nekem. 15 éve vagyunk házasok,de nekem ez sok. Kijöhetek jól a válásból?

Legjobb válasz: Ez most valami vicc? Ha válni akarsz, válj el és kész! Ha nem kapsz pénzt, akkor is kezdhetsz új életet. Amit nem tehetsz meg, ha benne maradsz a régi rosszban. Tehát kijöhetsz belõle "jól", IGEN.

Ez most valami vicc? Ha válni akarsz, válj el és kész! Ha nem kapsz pénzt, akkor is kezdhetsz új életet. Amit nem tehetsz meg, ha benne maradsz a régi rosszban. Tehát kijöhetsz belõle "jól", IGEN.
"A férjem meg ragaszkodott hozzá h én ne dolgozzak, csak a háztartást vigyem és a gyereket neveljem" Na ez az amibe SOHA nem szabad belemenni! De mostmár mindegy... Ez azt jelenti hogy nulla munkatapasztalatod van lényegében? Most van munkád?
Mit gondolsz, miért íratta meg így a házassági szerzõdést? Tudta azt õ, ha erre rájössz, rögtön válni akarsz. Sajnállak, de nem jössz ki jól, ha elválsz. Hallottam már ilyen esetrõl, ott az asszony elviselte ezt a fajta eltévelyedést, és együtt maradtak. Nagy vagyonról van szó?
Én elválnék... Emberileg elfogadó vagyok, de a saját férjem ne legyen ilyen. Aki ilyen, keressen magához hasonló társat. ...Keress elõbb egy pszichológust, hátha tényleg csak a haláleset zavarta meg az elméjét - de ha a pszichológus is megerõsíti a transzszexualitást, én keresnék egy jó ügyvédet, ez elég különös körülménynek tûnik ahhoz, hogy el lehessen érni, Neked is járjon valami.
Nem tudom hogy milyen szerzõdést írtál te alá, általában olyat szoktak, hogy a szerzésnek megfelelõ arányban oszlik fel a vagyon váláskor. Tehát ha pl az ingatlan ahol éltek, az õ pénzébõúl van, akkor az övé. De ez amúgy is így igazságos. Most akkor 15 év alatt semmilyen önálló anyagi javat nem tudsz felmutatni vagy mi? Én biztos elválnék...
Hát én azért orvoshoz vinném elõtte. Könnyen lehet, hogy az édesanyja halála váltja ki ezt belõle. Ha pedig te semmit nem tettél a vagyonba, akkor nem is fogsz belõle kapni semmit.
Hú, szegénykém, ez nem semmi. :( Gyerek van? Egyébként meg én biztosan elválnék. Inkább szegény legyek, mint egy ilyen aberrált emberrel éljek együtt.
Gondoltam a férjemnek sem lehet kedve mindig akcióra készen állni, fáradt a munka miatt. Azért nem állt akcióra készen mert nem veled akart akciózni, te csak alibi feleség voltál sajnos, és ne hidd hõgy nem akciózott mással a drága, és igen jól sejted azt is, hogy õ már kifelé menne ebbõl a színjátékból...
Hát igen, neki mint magánembernek joga van ilyennek lenni, de nincs joga Téged és a gyerekeiteket sokkolni ezzel. Lényegében önzõ módon rád kényszeríti azokat a szokásait/vágyait, amiket ennyi évig eltitkolt elõled. (Ezt ítélem el, nem a transzszexuálisokat önmagukban!) Azt hiszem ez olyan mérvû változás, amit nem vagy köteles tolerálni, talán keresned kellene megoldást egy új élet felépítésére.
Olyan orvoshoz kellene menjetek, ahol segítenek neked ezt elfogadni, feldolgozni. Õ nem fog megváltozni. Egész életében takart visszatartott valamit. Önmagát. Sajnos ez Õ. Nektek bizony nehéz lehet ezt megérteni, elfogadni. Ha nem birod nézni, félted a gyerekeket, akkor moszály lesz lépned, hogy ne szembesülj gyakorlatilag ezzel. Neked és a gyereknek pedig ha kell valami pszichológus ezt feldolgozni. Bár amit emberek képesek szégyen érzést kifejteni bennetek az borzasztó lehet, de épp azért. Kell hogy akarj megoldást találni mást, mint a férjedet akard visszaformálni a nem önmagába. Nemrég láttam a tv-ben egy ilyet, mindkét fél nagyon kivolt. A férfi sincs jobb helyzetben, mint a nõ. Bár õ azért eltolta, hogy nem állt ki korábban a maga igazáért, és ezért most a családot teszi úgymond tönkre. De ez felfogás kérdése, ne hagyd magad tönkremenni, merj változtatni !Az is lehet, hogy bármi is van a szerzõdésben, lehet másképp gondolja, és segítene anyagilag. Beszélnetek kell sokat.
Miért kellene a gyereket kivenni suliból? Koleszos, akkor tök mindegy hétvégén hova megy haza. Én biztosan válnék, iszonyat megalázó lenne továbbra is vele élni. Kapsz gyerektartást, asszonytartást, rakd le a varrónõ vizsgát és próbálj talpra állni a szüleidnél. Jobb ötletem nincs.
A kérdező hozzászólása: Mert a szüleim nagyon messze laknak, majd 400 km-rel odébb, nagyon megterhelõ lenne a gyereknek hétvégente hazajönnie majd szinte azonnal vissza. Sajnos a szüleimnél hiába lenne meg a varrónõi vizsgám nem tudnék semmit vele kezdeni. Egy kis település munkalehetõség nélkül. Fogalmam sincs mit kezdjek. Kértem férjemet h menjünk el párterápiára, pszicholugoshoz hátha csak az anyukája halála miatt zavarodott össze. Nem hajlandó. Azt mondta ha válni akarok akkor menjek, vigyem azt amit hoztam. Próbáltam vele beszélni h akkor legalább adjon némi pénzt h a gyerek iskolájához közel a városba tudjak lakást bérelni, és munkát keresni, de 0 ft-tal nem tudok menni sehova. Most a hobbikertbõl ami bejött pénz azt félretettem, 18 ezer Ft. Ezzel nem igen megyek sehova.
A kérdező hozzászólása: Nem dolgoztam, mert a férjem jól keres nem volt rá szükség h munkát keressek. A ház körül tettem vettem, takarítottam fõztem, a gyerekkel voltam. Ezt a férjem is helyeselte. Meg olyan jól megvoltunk! Igaz házaséletünk romlott ahoz képest h milyen volt fiatal korunkban, de havi 1 vagy kettõ volt. Gondoltam a férjemnek sem lehet kedve mindig akcióra készen állni, fáradt a munka miatt. Az is borzasztó jó volt ha csak összebujtunk. Olyan ez az egész mint egy rémálom
Figyu, akkor maradjatok barátnõk! Ne halj már éhen egy ilyen homoszexuális hímnõstényért:D Vedd úgy van egy csaj, mutasd meg neki hogy kell úgy viselkedni mint egy csaj:) Menjetek el shoppingolni beszéljétek ki a jó pasikat egy kávé mellett a Plázába:D
Ezt iszonyatosan bebuktad. Ha úgyse kapsz semmit gyújtsd fel a házát a szemétnek. bocs ha nyers voltam.
A kérdező hozzászólása: utolsó igen kis vicces amit írsz, de én szeretem a férjem, és undorodok ettõl az aberrált viselkedésétõl. nem ebbe a férfiba szerettem bele, nem ezt fogadtuk meg mikor összeházasodtunk. Már eszembe jutott az is h õ azért csinálja h elüldözzön, mert van vkije, és nem akar õ kidobni engem :(
A kérdező hozzászólása: Idegileg teljesen ki vagyok. A gyerek 15 éves, koleszos. Alig tudom rábeszélni a férjem h hétvégén ne öltözzön úgy, legalább a gyerekre legyen tekintettel. Meg h ne menjen ki a házból, mert a gyerek vissza hallja. Még iskolások voltunk mikor összejöttünk. Le se vizsgáztam(varrónõ lennék) mert terhes lettem utolsó évbe, és anyósomék és szüleim eröltették az esküvõt. Utolsó évig nem is találkoztam férjem szüleivel, nem tudtam h õk ilyen gazdagok, én is meg õ is kollégistáék voltunk, nehéz volt össze ismertetni egymást a családunkkal. Olyan régen volt, már nem is emlékszem pontosan mi van a szerzõdésben. Vmi olyasmi hogy nem részesülök a férjem által szerzett dolgokból. Alá írtam, mert hittem abban h nem fogunk elválni. Nekem még eddig nem volt munkám, csak a gyest kaptam alanyi jogon mikor szültem. Meg van egy hobbi kertem, abból csurran cseppen vmi a szomszédok által. A szüleim az alföldön laknak, hozzájuk tudnék meni, de ott semmi munkalehetõség, és a gyereket is ki kellene vennem az iskolából. teljesen kétségbe vagyok esve, ez az állapot már 3 hónapja tart a férjemnél. kértem h menjünk el együtt orvoshoz, de nem hajlandó!
Kijöhetsz jól a válásból ! Ha nem is anyagilag. Az viszont nem minden, az sokkal kevesebb, mint a lelki, érzelmi zavar. Még megismerhetsz valakit, és mostantól a saját jövõdre is gondolj, keress állást, próbáld meg eltartani magad. Biztos kapnál valamiféle segítséget. Büszkeséget rakd félre, nem szégyen segítséget kérni. Nincs sehol megírva, hogy ezt így folytatnod kell. Még ha meg is ígérted annak idején. Õ megszegte, innentõl ne alázkodj, hanem szedd össze magad, és lépj. Most lent vagy, úgy hangzik mi könnyen beszélünk, de hidd el sok eset volt mikor kilátástalannak tûnt, és mégis kijöttünk belõle, csak dolgozni kell rajta. Sajnálom a szitudat igazán !
Én férfi vagyok, de a te helyedben azonnal válnék, még ha albérletbe is kell költözni. Nem égetném magam egy ilyen emberrel. Gondolj arra, hogy ha nem válsz el, rólad is mit fognak gondolni. Nagyon sajnállak, hogy így megalázott egy férfinek nem nevezhetõ illetõ. Viszont attól, hogy van házassági szerzõdés, a törvényeket az még nem írhatja felül, tehát amit a házasság alatt kerestetek az közös, tehát ha az õ tulajdonán értéknövelõ beruházást végeztetek, úgy annak a felét kérheted tõle.
A kérdező hozzászólása: Sajnos nem vicc :(
A kérdező hozzászólása: az édesanyja ragaszkodott a szerzõdéshez, én meg ugy voltam vele h nem tervezem a válást miért ne irnám alá? Igen, elég sok pénzrõl lenne szó.
A kérdező hozzászólása: A férjem meg ragaszkodott hozzá h én ne dolgozzak, csak a háztartást vigyem és a gyereket neveljem
Te jó ég... Én a helyedben elválnék. Ennek így semmi értelme nincs. Gondolom nem néznéd végig, ha vele maradnál, ahogy hozza haza a fiúit. Úristen, még belegondolni is rossz, a hideg is kiráz...
De most õ "csak transzszexuális", vagy meleg is? Mert olyan is van, hogy attól õ még veled akar élni, csak mint "leszbikus" nõk. Na én ebbe tuti nem mennék bele, pedig biszex vagyok, de ilyen átoperált nem kéne, fõleg nem olyan, akit férfiként szerettem meg! Brrrr......
Figyelj. Ha el akarsz válni, válj el. Jogod van hozzá. Hiszen te egy férfibe szerettél bele, nem vagy leszbikus, minden jogod megvan hozzá. A pénz ne legyen kérdés-inkább legyél szegény, mint boldogtalan. Meg gondolom, azért van házasság elõtti különtulajdonod, az még mindig a tiéd...
Szerintem menekülj. Kapni biztos fogsz valamit, mert lehet szerzõdés, de az utána szerzett vagyon arányosan fog megoszlani. Szerintem elõbb keress fel egy ügyvédet, õ megmondja, mit lépj.
Van egy jó hírem.A Válás után jár neked az asszonytartás.Magyarországon ez ritka, de csak azért, mert nálunk a megélhetéshez mindkét félnek dolgoznia kell.Esetedben azonban jogosan kérhetõ.Saját véleményem az, hogy ne alázd meg magad ebben a kapcsolatban.Elõzd meg a gyerekeid késõbbi esetleges identitászavarát, menekülj !
Tudni kéne, hogy: - Pontosan mi áll abban a házassági szerzõdésben - Milyen most az anyagi helyzetetek Ha ezekre tudsz adni PONTOS választ, akkor meg lehet válaszolni a kérdésed. Mert ha csak annyi van a házassági szerzõdésben, hogy pl.: a házat X pénzen vettétek és az a férjedé marad örökre az pl. nem befolyásolja, hogy a bankszámlátok közös, tehát azt felezni kell. És így tovább. Kéne a szerzõdés részletes leírása, akkor tudok segíteni.
Nagyon jó az utolsó válasz. Én amilyen indulatos vagyok, ezt tenném. Elõtte valahogy pénzhez kell jutnod, hogy egy kisebb lakást bérelhess. Nem tudsz a konyhán spórolni? MUnkát szerintem találsz, nagyon sokszor keresnek nagyobb üzemekbe betanított munkásokat, operátorokat. Nem nagy a fizetés, de ahhoz, hogy új életet kezdhess elég. Késõbb találhatsz jobbat, amikor már új emberekkel ismerkedsz. Mindenképp menekülj ebbõl a házasságból, én biztos nem tudnék élni így.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!