Találatok a következő kifejezésre: Megromlott a a testvéremmel (1 db)

Megromlott a kapcsolatom a testvéremmel. Mit tudnék tenni, hogy javítsak rajta?

Egy 14 éves lány vagyok és van kett? fiú testvérem. Az öcsémmel jól elvagyok és nagyon szeretem.Persze a bátáymat is csak vele már alig beszélek valamennyit..Õ most 18 éves. Amikor még kisebbek voltunk mind a ketten sokat játszottunk és beszélgettünk. De mára már ez egyáltalán nem ígyvan. És én ezt nagyon sajnálom! Szeretném, ha eltudnánk mondani egymásnak a problémáinkat, vagy ha valami öröm ért. Mostanában márcsak napi köszön? szinten vagyunk. És ? mivel szeret fotózni mindig megmutatja, hogy mit fotózott. Legalábbis általában..Nagyon szeretném megint, ha minden jó lenne! Kérlek segítsetek!

Legjobb válasz: A tesód most egy másik életszakaszba lépett, de ne aggódj ez nem tart sokáig, amint észreveszi, hogy te sem vagy má ovis, minden rendbe fog jönni! Én a nõvéremmel voltam így, csak fordított szituban. Annyira el voltam foglalva a saját életemmel, hogy hónapokig alig foglalkoztam vele. Már nagyon bánom, mert szüksége lett volna rám. Ezt még mai napig nem mondtam el neki! Az idõt nem lehet visszafordítani! Sajnos!

A tesód most egy másik életszakaszba lépett, de ne aggódj ez nem tart sokáig, amint észreveszi, hogy te sem vagy má ovis, minden rendbe fog jönni! Én a nõvéremmel voltam így, csak fordított szituban. Annyira el voltam foglalva a saját életemmel, hogy hónapokig alig foglalkoztam vele. Már nagyon bánom, mert szüksége lett volna rám. Ezt még mai napig nem mondtam el neki! Az idõt nem lehet visszafordítani! Sajnos!
Az, hogy még megmutatja a fotóit, bíztató: foglalkozik veled. Próbálj meg felnõni hozzá (óvatosan). Hagyd egy kicsit a régi témákat, és nézd meg, mivel foglalkozik most (lányokkal és tanulással nyilván). Beszélj errõl vele.
Hasonló problémáim vannak...16 vagyok, hugaim 10 és 14 évesek, és folyton gyilkolnak, pedig én megpróbálok normális lenni. Náluk már a kedves közeledés sem jön be... Ha beszélgetni akarsz, kérdezz rá, h "Milyen volt a napod?" vagy hasonló és így beszélgetést kezdeményezel. Máskor esetleg õ is megkérdezi és így majd idõvel belelendültök! ;)
Nagyon örülök hogy megpróbálsz javítani a helyzeten! Azt tudnod kell, hogy sosem lesz minden a régi, hiszen akkor gyerekek voltatok, most pedig mindketten nagy változáson mentetek keresztül. És ezzel minden rendben van így. Beszélgessetek! Menj oda hozzá, kezdeményezz, kérdezz a fotóiról, mesélj neki milyen dolgok érnek, KÉRJ TÕLE TANÁCSOT valamiben, ajánl valami olyan programot amit közösen tudtok csinálni, pl ajándék keresése a szüleiteknek, filmek letöltése stb... Hamarosan meg fog változni a helyzet, és az is hozzásegít majd, hogy kicsit idõsebb is leszel. Sok sikert kívánok neked.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit csináljak anyukámmal? SOS

ma lesz osztálytalálkozója, és nagyon szeretne elmenni, de a hülyesége miatt itthon marad, mert neki csúnya a haja meg nincs ruhája meg hogy néz ki, plusz a kocsija se indul be. mondtam neki, hogy kérje kölcsön a testvére autóját, én meg majd kivasalom a haját meg stb, de itthon sír hogy ő nem megy már sehova... 4kor kezdődik az osztálytalálkozó

11

Jogosan vagyok mérges a páromra?

Tudta jól, hogy holnap családi összejövetelre megyünk anyámhoz. Erre ő eligérkezett az öccséhez betonozni. Most mi legyen?

35

Együtt járok egy férfival, de kiderült hogy felesége van. Ti mit tennétek?

Lassan 1 éve vagyunk együtt. A felesége vidéken élt, mert a szüleit ápolni kellett, most költözött haza.

Nagyon szeretem őt. Mit tennétek? Szólnátok a feleségének?

25

Hogyan szerezzem vissza a feleségem bizalmát megcsalás után? Hogyan tovább?

A feleségemet megcsaltam és ő most a kisbabánkat várja.Pont akkor derült ki amikor elmondtam azt is,hogy másba vagyok szerelmes a munkahelyemen ahová minden nap bejárok.Nem tudtam dönteni kettőjük között és ezt meg is mondtam neki.Nagyon szomorú volt és most iszonyatos nagy gödörbe keveredtünk.Már tudom az nem szerelem volt,csak le akartam avval a nővel feküdni,de nagyon(ezt elmondtam neki is) Õ most nagyon csalódott és minden nap gyomorgörcse van ettől és hol nagyon megértő,hol pedig újból előjönnek ezek az érzések nála.Tudom küzdenem kéne érte,de egyenlőre bele vagyok merülve az önsajnálatba(hogy hogy tehettem ilyet,szemét vagyok,nem birok a szemébe nézni,nem érdemlem meg őt és a gyereket...stb) Kezdetnek annyit tettem,hogy megmondtam a lánynak,kitöröltem a számát,ismerőseim közül töröltem és várom hogy áthelyezzenek más részlegre.Az a baj,hogy ahogy a feleségem csapong úgy én is.Egyik nap küzdök érte másik nap meg az önsajnálat....

11

A férjem folyton bántja a nővérem férjét. Hogyan beszéljek vele?

Nekem sem a szívem csücske a srác, igaz nem mondott soha egy rossz szót sem csak egyszerűen más mint a családunk. Egy tipikus nagyvárosi úri gyerek, aki kb semmilyen férfi munkához nem ért, mi pedig egy kis városban nőttünk fel (már majdhogynem falu) vidéki szülőkkel. Az én férjem falun nőtt fel és ez mindenhogy meglátszik. Nem paraszt, csak tudja, hogy mi a munka és normálisan gondolkozik, ellenben a tesóméval, aki szerintem sose végzett fizikai munkát ezért egy kis ropi gyerek, semmi férfiasság nincs benne. Egy kis szerencsétlen fiú. Arról nem is beszélve, hogy kicsit gazdagabb családból származik és ő nem hord márkás dolgokon kívül mást. A férjem szókimondó, őszinte ember és gyakran piszkálja a gyereket, aki nem is mer vissza szólni. Tényleg nem akarom bántani mert egy rossz szava nem volt hozzám soha de ezek tények. A szüleim is így gondolják. A nővéremnek már majdnem 10 éve megvan, nekem meg csak 5 és az én férjemet szinte első perctől kezdve kedvelik a szüleim. Szeretném ha nem piszkálódással telnének az ilyen családi összejövetelek, ezért beszélgettem vele kicsit, hogy próbáljon meg visszavenni de legutóbb is ugyanaz volt. Holnap megint ott lesz mindenki. Mit tegyek?

25

Rossz ember vagyok, mert nem tudtam sírni anno mamám temetésén?

Nagyon lehordtak érte itthon, hogy beteg vagyok meg nyomorék , meg stb meg hogy miattam halt meg.. meg menjek el dokihoz..

8

Lépjek vagy ne? Nagyon padlón vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás!

Alapszituáció: 25 vagyok, párom 27. Budapesten éltünk, pezsgett az éltünk, rengeteg barátunk volt, színházba, koncertekre,múzeumba, programokra jártunk, mindkettőnknek olyan is a szakmája, hogy ez elengedhetetlen. Tavaly nyáron leköltöztünk vidékre, mert páromnak felajánlottak egy munkát, ami sokkal jobbnak tűnt, mint az akkori munkája. Kaptunk egy szolgálati lakástis. Még egyetemre jártam (járok), Phd-t csinálom Bp.-n, de vele mentem. Miután leköltöztünk, kiderült, hogy babát várok. A kapcsolatunk szilárd volt, és maga a csoda. Minden szempontból. Nagy reményekkel indultunk neki az évnek.

Azóta minden elromlott, semmi sem úgy lett, ahogy terveztük (kivéve a csodálatos babánkat, aki azóta 9 hónapos). A munkája felőrli, a fizetése fele annyi lett, kihasználják, nap mint nap megalázzák. Nincs egy ismerősünk sem, családunk messze van, utáljuk a várost, csupa kissebség és primitív emberek vesznek körbe minket, nem tudunk kimozdulni sem, nincsen semmi élet. A párom egyre többet kezdett inni, folyamatosan veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk is teljesen.
Sajnos a szerződése még májusig szól, de úgy érzem, hogy én nem bírom ki addig. Minden nap sírok, minden nap veszekszünk, utálok vele otthon lenni. Mivel lecsökkentették a fizetését, nekem meg felajánlottak egy munkát, rábeszélt, hogy kezdjek el dolgozni, nekem is jobb lesz, ha emberek között vagyok kicsit. Babát beadtuk délelőttre egy magánbőlcsibe, én meg "félállásban" elkezdtem dolgozni. A félállásból az lett, hogy napi 10 órákat kell dolgoznom, fizetést meg nem kapok múlt hónapra, mert "elírták a szerződést".
Megelégeltem, kiléptem. Õ kiakadt, megint összevesztünk. Nem ragozom tovább. Úgy érzem, depressziós lettem, a legkisebb hülyeségen is sírva fakadok, ingerült és feszült lettem, és ő is. Folyamatosan csak panaszkodik, elégedetlenkedik, szajkózza, hogy milyen szar az élete.

Munkája viszont nem lenne Pesten, lakásunk nincs, albérletbe kellene mennünk egy fizetésből. De május előtt nem is tud eljönni onnan. Én viszont nem bírom, egyszerűen nem bírom. Hova menjek? Mit tegyek? hogyan legyen jobb ez a helyzet? Most itt vagyok Pesten hétvégére anyuméknál (2 hónapja nem láttam őket a munka miatt), és úgy érzem, nem akarok visszamenni, mert itt most jól érzem magam, olyannak mint régen. Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm, hogy elolvastad!

11

Kiakadtam, szerintetek helyes lenne elmondani, hogy mit is érzek pontosan? (bővebben lent)

13 éves nem is unokatesómra, hanem inkább mostohaunokatesómra akadtam ki, mert féltem a barátjától. Nagyon tudja befolyásolni, hétfőn felhúztak, szóval lassan 8 éve gyűlik bennem az, hogy nem bírom és ez hamarosan ki fog törni. Szerintetek érdemes lenne elmondani, hogy miért van vele bajom?

5

Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

17

Mit tegyek hogy dolgozzam fel lelkileg?

Párom daganatos beteg és áttétes. Az orvosok nem jókat mondanak pár hónapot adtak neki. Ezt a fiának mondták el ő nekem. kiborultam sirok , nemtudok mit kezdeni.

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!