Találatok a következő kifejezésre: Meghosszabbítanád egy az életed, ha ezzel (1 db)

Nem.
áhhh, nem
Szerintem is egy évért minek...?!Hülyeség.
neeeeem!!!
Ja, egy gyilkoséból.
nem. ultrapocsék év lenne.
nem
Egy év nem oszt, nem szoroz. :) Egyszóval: minek???
Nem! Mert az emberi társadalom nem annyira gonosz mint hiszed! Azért vannak még jó emberek is. Elõbb-utóbb ugyis meghalunk vmikor, felesleges még meghosszabitani is. Az ellenségeinknek tudni kell megbocsátani! Nem vennék el egy évet senki életébõl se. Ennyire nem vok önzõ!!!
igen, mindenkijébõl akit utálok annyi amenynit én gondolok és akkor örökre élnék. :-)
Hogyne!!! Még többel is! 6 milliárd ember X 60 éves átlagéletkor = 360 milliárd év. Ennyi nagyjából elég is lesz.
Nem mert akkor tudnám mikor lesz vége.
NEM
Semmiképp
nem
igen az ellenségemét!!!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ha össze vagyunk zavarodva mire érdemes inkább hallgatni. A bennünk lakozó kis "hangocskára" vagy a közelállókra (barát, család)? Melyik esetben rontjuk el jobban a helyzetet valószínűleg?

Adott egy helyzet, szívem szerint tennék valamit, de a barátaim és családom lebeszélne róla. Nem nagy dologról beszélek, csak amolyan randira hívjam vagy sem helyzetekről, tehát ami nekünk fontos, de akármi is lesz, a élet megy tovább.

Melyik a jobb ilyen helyzetben szerintetek? Ha azt tesszük amit mi érzünk helyesnek, ami vagy igaz vagy nem, vagy azt tesszük amit a közelállók tanácsolnak nagyjából objektívan, míg a mi véleményünk sokkal nagyobb valószínűséggel szubjektív..?!

Én próbálom legyűrni a szubjektív véleményemet és a külvilágra hallgatni, mert tudom ,hogy az a normális és én vagyok érzelmektől vezérelt..vajon itt hibázom el? Vagy pont jót teszek vele magamnak? Érdekes talány :)

1

Mit kellene tennem ahhoz, hogy elfogadjam azt, hogy nem lehetek olyan jó mint a társaim?

Be kell vallanom, nem vagyok túl nagy szám. Az emberi kapcsolatokban nem találtam meg a számításom, falakba ütköztem, így már nem érdekel, a tanulásba akartam menekülni.
Azt tudni kell rólam, hogy világ életemben egy rosszabb képességű, kissé "debil" hatást keltő diák voltam, kiközösítettek, a legjobb jegyem is hármas volt, csoda, hogy nem buktam meg általános iskolában. Ez volt a középiskola 9-10. osztályában is: kettes nyelvtan, matematika, stb. 11 osztályban eldöntöttem, hogy kicsit tanulgatni fogok, nem sikerült, akárhogyan erőlködtem az eredményeim hasonlóak lettek, bár a nyelvtant, angolt, irodalmat, történelmet felhoztam ötösre de a matematika mindig csak 3-as.
Most 22 évesen irigykedve nézem a volt osztálytársaimat, hogy milyen sikeresek, ők 22 évesen komoly gyárakba mennek gyakornokoskodni a műszaki tanulmányaiknak köszönhetően, boldog kapcsolatban élnek (ezt mondjuk nem irigylem mert nekem nem fontos) és van lehetőségük a karrierre. Elmehetnek külföldre dolgozni, de itthon is jó és jól fizető állásuk lesz. Ezalatt én munkanélküli vagyok, aki nagyon szeret tanulni de képtelen eredményeket elérni a megfelelő képességek híján. Miként lehetne ezen túllépni, úgy, hogy ne bolonduljon bele az ember? Mivel buta vagyok nem célszerű komolyabb tanulmányokba kezdenem mert csak pénzt vesztenék és kudarcaim lennének, valamint 22-23 évesen már az emberek a karrierjüket építik, miután kikerülnek az egyetemről...

Bocsánat, hogy hosszú lett!

3

Hogyan neveljem le magamat erről?

Ha valami nagy élmény ér vagy behatás, akár pozitív, akár negatív, annyira kitölt, hogy csak arra tudok gondolni és arról beszélni.
Tudom, van más ilyen ember is, baráti körömben is akadnak. Szóval nem vagyok egyedi probléma. :D

Fárasztó lehet, és ha van érzékeny ember a társaságban - mégpedig az enyémben van -, ő úgy érzékeli, őt nem hallgatom meg, rá nem figyelek, csak magammal foglalkozom. Közben ez nem igaz, csak ő nem könnyen beszél a problémáiról, örömeiről, érzéseiről magától, én pedig akaratlanul is elnyomom.

Egy éve szakmát kezdtem tanulni, lelkesedtem, ezért az volt témáim 80%-a. Aztán csalódtam benne, akkor pedig az. Szóval először a pozitív, majd a negatív behatásokról beszéltem túl sokat. Mit éreznek mások? Mikor a pozitívról beszélek, akkor elég sz*rul jön ki, hogy például ők nem tanulhatják, amit akarnak, én meg mintha menőznék, hogy én igen. Ha a negatívról, akkor azt, hogy mindig csak a magam bajával törődök.
De ha egy téma elkezd érdekelni, vagy ha bármi új dologba fogok, ez jön elő.

Utólag aztán borzalmasan érzem magam, pl. mint a továbbtanulásos dolog kapcsán.
Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni.

1

Mi az élet értelme?

56

Rocker vagyok, ha főleg Green day-t, Metallica-t, Three Days Grace-t hallgatok?

Nagyon szeretem a rockzenét és a stílus, az öltözködés és minden egyéb tetszik benne, de nem tudom hogy valóban ez az a "stílus" való-e hozzám. 13/L

7

Hogyan küzdjem le a félelmem?

Valakinek meg kell mondanom valamit, ami nagyon rosszul fogja érinteni. Annyira félek elmondani... Napok óta húzom-tolom, nem jön ki hang a torkomon, mikor rászánom magam. Már fizikailag is rosszul vagyok, túl akarok lenni rajta, de félek.

3

Erkölcsileg elfogadható egy nőtől, ha megpróbálja tönkretenni az életét annak, aki megerőszakolta, miután az már letöltötte a büntetését?

71

A pillanatnak élek, ez baj? Persze nem az önpusztító, meggondolatlan fajta vagyok, lesz ebből mégis gondom szerintetek?

Nem az a szétbulizós fajtára kell gondolni nálam,pontosan tudom mi az önpusztítás stb. Egyszerüen arról van szó hogy tudatosítom magamban mindíg,éppen milyen jó dolgot csinálok az adott pillanatban. Ez segít hogy a jelenben ragadjak. Én már nem dőlök be a "kösd fel a gatyádat,kemény év lesz fiam!" maszlagnak, tudom hogy ha így állok hozzá az is lenne,tapasztalat. Amióta így élek, sokkal jobbak a kapcsolataim, domináns lettem. Úgy érzem én irányítok,persze nem erőszakoskodok,szimplán csak tudom mit kell tennem a boldogságomért. Nem hagyom magam, pláne a negatív dolgoknak nem. Ez baj szerintetek? Úgy értem, nem lesz következménye hogy nagyot koppanok,stb? Teljesen jól érzem így magam, mintha egy plussz szemem lenne,ami a tömegeknek nincsen. Át jár a "pillanat ereje" sokszor. Jelen vagyok.

1

Hogyan éljek úgy, ha számomra semminek nincs értelme?

Nap mint nap előjön belőlem ez az érzés, mintha kiesnék a "szerepemből" és kívülállóként látnám magam és a világot. Ekkor rendkívül értelmetlen minden, de olyan szinten rossz ez az érzés, hogy már elviselhetetlen. Ezért nehezen végzem el a feladataimat a hétköznapokban és bár vannak céljaim, motivációm és hitem már nincs, ezért sorra mindent feladok.
Van aki hasonlót érez? Nem tudom mit lehet tenni, hogy lehet így élni.
24/L

3

Hogy szokjak le a gépezésről, játékokról?

Sokat szoktam gépezni,játszani rajta,ha nincs dolgom,de lehetne jobb is.. pl. kicsit csajozgatni meg ilyenek,kitűnő-jeles voltam mindig,de már félek most hogy mi lesz idén mert 9. osztályba megyek..és kb. 4-kor,5-kor érek haza,és elvileg 3-4 órákat kell tanulnom,mivel a megye legerősebb gimnáziuma..
Látom én hogy semmi haszna az egésznek a való életben,de hiába,valahogy muszáj lesz leszoknom róla,de akkor meg hiába vettem most egy új gépet direkt játékokra..
Eddig is beosztottam az időmet suli közben,remélem ez nem változik idén sem!!
Legkönnyebb módszer?Töröljem le a játékokat?
De akkor meg ott van,hogy van egy csomó jó játék amit ki lehetne pörgetni,vagy csak néhány játékkal játsszak akkor ha nincs más dolgom,vagy hétvégén,szünetekben?

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!