Találatok a következő kifejezésre: Meghalt a apukája (6 db)

Meghalt a barátom apukája. Mit tegyek?

Elég érdekes a kapcsolatunk,másodszor kezdtük újra most novemberben,de lassan haladunk.Az apukája beteg lett kb egy hónapja,és azóta csak telefonon beszéltünk.Ma tudtam meg,hogy éjjel meghalt az apukája,de nem t?le,hanem egy harmadik személyt?l.

Legjobb válasz: Megmondani nem tudom, hoyg mit tegyél csak azt, hogy én mit csinálnék. Elõször mindenképpen biztosan tudakolnám, hogy tényleg meghalt-e és nem pletyka, mert sokszor egy haldoklót már napokkal elötte temetnek. Ha tényleg igaz akkor pedig felhívnám , és egybõl részvétet nyilvánítanék. Megkérdezném, hogy akar-e találkozni velem, vagy idõ kell-e neki. Ha idõt kér akkor megmondanám neki, hogy tudja a számom, címem nyugottan keressen fel, bár mikor, és hogy nem vagyok méges ha az nem mostanában lesz is, és htugya azt hogy velem bármikor beszélhet. Ha azt látom, hoyg beszélne már a telefonban róla akkor pár kérdést feltennék, a betegségrõl vagy hogy õ hogy érzi magát. (sokszor még a csendes embereknek is jó ha maga közvetlen pár napról beszélhet, és sokszor kérdés nélkül nem meri elkezdeni.) Ja és a legfontosabb, hogy a temetésre mindenképpen elmenj. Semmit ne eröltess.

Megmondani nem tudom, hoyg mit tegyél csak azt, hogy én mit csinálnék. Elõször mindenképpen biztosan tudakolnám, hogy tényleg meghalt-e és nem pletyka, mert sokszor egy haldoklót már napokkal elötte temetnek. Ha tényleg igaz akkor pedig felhívnám , és egybõl részvétet nyilvánítanék. Megkérdezném, hogy akar-e találkozni velem, vagy idõ kell-e neki. Ha idõt kér akkor megmondanám neki, hogy tudja a számom, címem nyugottan keressen fel, bár mikor, és hogy nem vagyok méges ha az nem mostanában lesz is, és htugya azt hogy velem bármikor beszélhet. Ha azt látom, hoyg beszélne már a telefonban róla akkor pár kérdést feltennék, a betegségrõl vagy hogy õ hogy érzi magát. (sokszor még a csendes embereknek is jó ha maga közvetlen pár napról beszélhet, és sokszor kérdés nélkül nem meri elkezdeni.) Ja és a legfontosabb, hogy a temetésre mindenképpen elmenj. Semmit ne eröltess.
hát nem könnyû ilyenkor senkinek, én biztos felhívnám, bár ha tehetném inkább találkoznék vele... Ilyenkor igazából nem az a lényeg, hogy mit mond valaki, hanem az hogy érezze, van akinek elmondhatja amit csak akar, vagy csak akár szavak nélkül is mellette állsz, és segítessz neki. Ennél többet nem tehetsz, légy a támasza, de ne akard mindenképp beszéltetni, csak ha õ akar. legyen az amit õ szeretne. Én legalábbis tuti ezt tenném.
szerintem a "részvétem" nagyon üres szöveg, és az a normális, ha nem tudsz igazán semmit mondani. Lényeg hogy együtt érzel vele, találkozzatok, de csak ha õ is akarja. Egy szeretõ ölelés amikor kisírhatja magát, hidd el, többet ér minden szónál. Én tudom.
Szerintem hívd fel, de ha teheted akkor inkább menj el hozzá!Semmiképpen ne akard felvíditani oly módon hogy pl vicceket mesélsz neki...Inkább beszélgess vele, hogy a gondolatai ne az apja elvesztésén legyen, éreztesd vele hogy mellette állsz, szereted, s bármikor bármiben számíthat rád!
Én felhívnám, s a részvétemet nyílvánítanám, majd megmondanám neki, hogy ha szüksége van bármire, hívjon bátran.
Elõször is tudakold meg, hogy tényleg igaz-e amit hallottál. Mondjuk tõle telefonon. A barátodnak biztos nehéz volt az utobbi idõben, hogy az apukája beteg volt. Szerintem hívd fel te nyugodtan, legyél te a kezdeményezõ. A beszélgetés alatt már ugyis tudni fogod, hogy mi a helyzet, hogy is tudnál segíteni neki. Szorítok!

Fiú vagyok! Meghalt a legjobb barátom (fiú) Apukája. Mivel tudok neki segíteni?

Legjobb válasz: Megmondod, hogy nagyon sajnálod, és bármiben szüksége van rád, számíthat rád. Aztán vonulj passzívba. A legfontosabb dolgon nem tudsz segíteni, Ez nagyon rossz helyzet :(

Megmondod, hogy nagyon sajnálod, és bármiben szüksége van rád, számíthat rád. Aztán vonulj passzívba. A legfontosabb dolgon nem tudsz segíteni, Ez nagyon rossz helyzet :(
A kérdező hozzászólása: Igen ráadásul nagyon jóban voltam az apukájával!Milyen passzívba menjek?
Legyél továbbra is a legjobb barátja, ez a legtöbb amit tehetsz, megkönnyíteni nem tudod sajnos, de az is sokat jelent hogy ha van kihez fordulnia. Függetlenül attól hogy ki akarja dumálni magát, vagy csak jól be akar rúgni. Tapasztalat sajnos, nekem is és a legjobb barátomnak is meghalt már az édesapja.
A kérdező hozzászólása: Értem csak olyan szívszorító!
Igen az, és a tehetetlenség érzése a legrosszabb ilyenkor, csinálnál valamit de nem tudsz mit, sajnos ez ilyen.
A kérdező hozzászólása: :(
A passzivitás azt jelenti, hogy ne zaklasd a segítõszándékoddal. Nem látz a lelkébe. Ha úgy érzi, egyedüllétre lesz szüksége. Pár hétig tolerálni kell, ha veled is hülyén viselkedik. Felvidítani meg véletlenül se próbáld!

A férjem anyukája 149 centi volt (meghalt) az apukája meg 168 centi. A férjem 170 centi a fiú testvére 158 centi. én 174 centi vagyok. Ha lenne közös gyerekünk lenne esélye h alacsony legyen?

az anyukájának az ujjai is úgy n?ttek h a mutató a leghosszabb..és sorban a többi egyre kisebb..a férjem testvére is örökölte..ha lenne közös gyerek akkor gondolom benne van a pakliban h ? is örökli?!

Legjobb válasz: Miért az alacsony ember nem ember? 6o éves egészséges nagyi

Miért az alacsony ember nem ember? 6o éves egészséges nagyi
Az ember normális esetben ahhoz megy hozzá, akitõl gyereket is akar. elég fura helyzetbe hoztad magad, nem gondolod? Amúgy nem lehet tudni, hány centi lenne és milyenek az ujjai, mert lehet hogy az általad nem kívánt tulajdonságokat az unokáid örökölnék majd, és nem a gyerekeid...
Ja az lemaradt, hogy 150 cm nagyi
omg! Nem, ne vállalj gyereket, de nem a férjed és családja miatt, hanem miattad.
Ne is haragudj de mi a problémád?Az hogy esetleg alacsony lesz a babátok???És ha igen akkor mi van?Nálunk a férjem közel 180cm én 165cm vagyok, akkor nekem is azon kellett volna agyalnom hogy úr isten alacsony lesz a kislányunk.Egyáltalán nem lesz alacsony, mert elég hosszú.A te nézeted szerint az alacsony ember nem is ember?Ilyen felfogással NE szüljél gyereket.
esetleg az ujjak hosszúságával van problémád? érdekes... tuti nem vállalnék gyereket így. mégis hogy néz ki hogy egy ember alacsony?? (156 cm vagyok!!!)
149 cm nõ legalább annyira " G Á Z " , mint egy 174 cm nõ. Nem gondolod?
Javaslok egy genetikai tanácsadást, hogy kiszûrjék nem valami betegség miatt ilyen a férjed családja.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! Én akármilyen választ kapok csak is zöld kezet nyomok! Mert én kérdeztem és örülök annak ha bárki megtisztel a véleményével!Nem én pontoztalak le! A másik..nem atól félek igazából h alacsony lesz..hanem ahogy ránézek a képekre..olyan "gnómnak" látom..alacsony..nagyobb fej..rövidebb kezek.. Nem hiszem el h ezt nem lehet megérteni..igenis ez aggaszt..nem vagyunk egyformák..és ezért miért is kellene engem elítélni?!Én sem ítélek el senkit azért mert nem egyezik a véleményünk! A normális válaszokat pedig nagyon szépen köszönöm!
A kérdező hozzászólása: Ti bevállalnátok így gyereket?
"ahogy ránézek a képekre..olyan "gnómnak" látom..alacsony..nagyobb fej..rövidebb kezek.. " Hetedíziglen megy vissza az öröklés, és mi maximum 3 generációt látunk élve visszafelé, a többit nem, és az meg már annyira szerteágazó is, mert minden visszamenõ generációban "duplázódnak" a lehetõségek. Nincs ember aki minden felmenõjét látná és tudna róla mindent. Nem lehet tudni, hogy melyik ágról mi érkezik, legyen az külsõ vagy belsõ tulajdonság. Szerintem ha így nézzük, akkor mindenki "vaktában lõdöz". "Buta szülõknek" lehet "okos gyereke", "csúnyáknak" "szép", egészségeseknek beteg és fordítva. A gyerekét meg minden viszonylag egészséges lelkületû ember tudja szeretni függetlenül attól, hogy milyen is. Sõt, a sajátjait az ember általában "szépnek és okosnak" látja, mellõzve az objektivitást. :o) És ez így van jól.
A kérdező hozzászólása: kedves utolsó! köszönöm szépen a válaszodat!! :) ..és tényleg elgondolkodtató..hidd el h szeretném a gyerekemet..de pl látom a férjem testvérén..aki örökölte..h nem érzi magát jól a bõrében..156cm férfi és 32 éves..teljesen egyedülálló..és ezt nem szeretném!
Hidd el én megértelek, hogy aggódsz. De azt nem, hogy akkor miért mentél hozzá a férjedhez? Hiszen alacsonyabb is mint te! Az meg végképp nem értem, hogy miért csak most láttad az anyukája fényképét. Nem bántásból kérdezem! Ma már sokféle genetikai szûrés van, talán ki is küszöbölhetõ ez a betegség, vagy lehet nem is örökölnék a gyerekek!
17.vagyok Én nem ítéltelek el! De ez a "gnóm"kifejezés...Valószínûleg az anyósod se tehetett róla hogy olyan volt.És ha olyan is volt, mégis lett családja.Az apósodnak nem volt ez nem volt akkora tragédia, hogy úgy nézett ki mert szerette.És szerintem a férjed testvére se azért van egyedül mert alacsony.Ismerek én is alacsony férfiakat, nincs velük semmi probléma.Az ember(én legalábbis)nem azért szeret bele valakibe mert magas és tökéletes.Nincs is tökéletes férfi(nõ).Az én férjem szülei is meghaltak én se ismertem õket.Nekem is tartanom kellett volna hogy milyen gyerekünk születik.Eszembe se jutott, arra gondoltam hogy ránk fog hasonlítani.És valóban, nagyon hasonlít az apjára.Ezt nem bántásból írom, de ha így gondolkodsz akkor tényleg ne szüljél gyereket.
20 vagyok Egyet értek 17-el abban, hogy a "boldogság"/boldogulás nem a centiken múlik. Amúgy a 160 centi körüli férfi bár alacsony, nem "beteg". 150 cm alatt számít "törpe növésûnek", a felett nem. Ismerek nem is egy alacsony férfit, akinek boldog kiegyensúlyozott kapcsolata van és gyerekei, és olyat is, aki átlagos magasságú és mégse találja élete párját... Egyébként azt gondolom, hogy férfire és nõre is egyaránt igaz, hogy sokszor azok, akik "tökéletes külsõvel" rendelkeznek, azok magányosak és a természetük is sokkal nehezebb, mint azoké, akik "nem annyira szépek", mert utóbbiak sokkal többet dolgoznak a belsõ szépségükön, azzal pedig szinte bárkit el lehet varázsolni, és megtalálni a boldogságot...
Kérdezõ! Elõször is köszi a lepontozást!Másodszor olvasd el a kérdésedet és értelmezd.Már bocsi de eléggé hülyén hangzik hogy megkérdezed csak azért mert a családban van alacsony meg az anyósodnak kicsi volt a keze, ezért szüljél e gyereket.A gyerekedet úgy fogod szeretni amilyen lesz.Vagy ha alacsony lenne, vagy kicsik lennének a kezei akkor nem szeretnéd?
Apukám 198 cm, Anyukám 175, én viszont "csak" 169 vagyok :) A férjem is és én is úgy születtünk, hogy volt egy-egy plusz ujjunk a kezünkön (nem vicc), amit lemûtöttek még újszülött korunkban, szóval féltünk hogy a gyerekeinknél is várható ilyen, de szerencsére egyik kisfiunk sem örökölte. Ezt csak azért írom, hogy nem mindig számít a genetika, de persze van rá esély.
Minden generációban nagyobbak lesznek a gyerekek. Komolyan miért a te mamád hány cm volt. Az enyém is 150 körül lehet én meg 180 vagyok.
Szívesen, nagyon is értem és érzem a gondolataidat, aggályaidat. Tehát várj még és nagyon gondold át. Remélem, hamar rendbe tudod szedni a gondolataidat és minden rendben lesz :) Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: kedves utolsó! nagyon szépen köszönöm a kedves válaszodat..örültem vna ha a többiek is átérzik a problémámat..és nem magukra veszik..
Természetesen nagyon is örökölheti a babátok. De ha ez ennyire bánt, akkor inkább még várj, gondold át az egészet. Tudom, hogy fontos számodra ez a döntés..... várj még a babával. Eljön az az idõ, amikor mindenáron akarni fogod a babát. Most még várj.
Igen
A kérdező hozzászólása: gáz lenne a 174 centi?!
A kérdező hozzászólása: kérlek ne vegyétek már Magatokra! csak nem érzem most jól magam..anyukáját most láttam nemrég csak képekrõl..mert ugye 20 éve meghalt..nem azzal van a gond h alacsony..hanem h rövidebbek a kezei mint az átlagnak..és az ujjai..
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a válaszaitokat!..Elfogok gondolkodni ezeken a dolgokon..tényleg nem minden a külsõ..sõt.. Igazából ha tudnátok az életem történetét v ismernétek..talán megértenétek h miért is aggódom ezen..de köszi még1szer h megtiszteltetek a véleményeitekkel!


Hogyan lehet feldolgozni egy családtagom halálát? Pár napja meghalt a bátyám, és itt maradt a pici másfél éves kisfia, (aki nagyon hasonlít az apukájára. ) és a felesége egyedül.

Legjobb válasz: Szia! Õszinte részvétem. Tapasztalataim szerint sehogy. Az idõ az, ami majd egyszer segít. Muszáj erõt venni magatokon, ha egy másfél éves kisfiú is van a történetben, mert õ nem igazán tudja felfogni, hogy most mi zajlik körülötte. Gyújts érte egy gyertyát, ülj le csenben és próbáld helyre tenni magadban a lehetetlent, és sírj egy nagyot! Kitartás!

Szia! Õszinte részvétem. Tapasztalataim szerint sehogy. Az idõ az, ami majd egyszer segít. Muszáj erõt venni magatokon, ha egy másfél éves kisfiú is van a történetben, mert õ nem igazán tudja felfogni, hogy most mi zajlik körülötte. Gyújts érte egy gyertyát, ülj le csenben és próbáld helyre tenni magadban a lehetetlent, és sírj egy nagyot! Kitartás!
szia!részvétem az idõ majd segít tudom ez most furcsán hangzik, de hidd el hogy minden rendbe fog jön szabad megtudni hogy halt meg?
marhanagy közhely, de tényleg csak az idõ segít. feldolgozni soha nem lehet igazán, csak idõvel enyhül. pár év múlva már mosolyogva tudsz majd emlékezni rá. ez mindig így megy addig meg sok kitartást, át kell vészelni ezt az idõszakot
A kérdező hozzászólása: köszönöm:( Rákos volt.....:(

Nevvaltoztatas. Kislanyom apukaja meghalt, es az en nevemet szeretnem, neki . kell hoza a gyamugy engedelye?

Bar elotte en is megvaltoztatnam a nevem ...es az en megvaltozott nevemet kapna...egyszerre lehetne e kettot intezni?

Legjobb válasz: Attól, hogy a kislány apukája meghalt, még az apja marad. A férjed volt? Kapcsolatban voltatok a halálakor? Vagy már rég nem vagytok együtt, és ezért szeretnéd a picinek a Te nevedet adni? Egyébként szerintem tudod intézni a kettõt együtt.

Attól, hogy a kislány apukája meghalt, még az apja marad. A férjed volt? Kapcsolatban voltatok a halálakor? Vagy már rég nem vagytok együtt, és ezért szeretnéd a picinek a Te nevedet adni? Egyébként szerintem tudod intézni a kettõt együtt.
Ennyire utáltad a párodat, vagy mire jó ez?
Nem hiszem, hogy kell a gyámügy engedélye. Ha él mindkét szülõ, akkor sem kell gyámügy, elég a szülõk beleegyezése; ahol egy szülõ él csak, ott logikusan az övé kell.
Igen, kell a gyámügy engedélye. Automatikusan nem fogják engedni, alaposan meg kell indokolnod majd.

Párom apukája meghalt. Nekem nem valami jó a kapcsolatom a családjával. Most szeretné, ha vele tartanék én is mikor hazamegy, hogy egy kicsit anyukájával és testvéreivel legyen. Mit tegyek?

Én nagyon szeretem, mellette vagyok és leszek ebben a nehéz id?szakban is.Már az eljegyzés is meg volt.Viszont a családjával sok nézeteltérés és vita volt az elmúlt egy évben.Eléggé megromlott a kapcsolatom velük.Nem mondjuk ki,de érezhet? a feszültség köztünk.Egyébként ett?l függetlenül mi még párommal nagyon jól megvagyunk,kett?nk kapcsolatát ez nem befolyásolta.Mint említettem,most nagy szüksége van rám és én szívesen elmennék hozzájuk,de nem tudom hogy jó ötlet e.Mivel ilyenkor elég ha a sz?k család együtt van szerintem.Igazából nem akarok a terhükre lenni. Néhány napról van szó.(Kb 200km-re lakunk t?lük)Páromon viszont azt látom és mondta is,hogy nagyon szeretné,ha én is elmennék hozzájuk.Nem akarok kellemetlenséget okozni,így is van elég probléma.Szóval nem tudom,hogy menjek vagy maradjak,de senkit sem akarok megbántani.

Legjobb válasz: Szerintem meg mondd el ezt neki amit ide leírtál,hogy szeretnél vele menni,de nem tudod,hogy fog reagálni a családja,és együtt találjatok ki valamit. :)

Szerintem meg mondd el ezt neki amit ide leírtál, hogy szeretnél vele menni, de nem tudod, hogy fog reagálni a családja, és együtt találjatok ki valamit. :)
Mivel a párodnak szüksége van rád ebben a nehéz idõszakban, mindenképpen menj, és támogasd! A család most tuti nem azon fog kattogni, hogy ottvagy, most a legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. És még az is lehet hogy pont emiatt fogják átértékelni az eddigieket, és megszeretni. Ha látják hogy ottvagy a bajban is.
Eljegyeztétek egymást, így már te is a családhoz tartozol. Szerintem ez pont az a helyzet, mikor ott KELL lenned a párod mellet, hisz õ kérte, szüksége van rád! Ilyenkor félre kell tenni a nézeteltéréseket.
Menj csak el.Párodnak szüksége van Rád, a család most nem fog macerálni, és lehet, mert ott voltál a bajba, ezután nem is fognak.. Tedd hasznossá ott magad..Sok gond van egy temetés intézésével, és a családnak is kell a segítség.
szerintem eszükbe nem fog jutni, hogy piszkáljanak. menj, mert a kapcsolatod láthatja kárát ha egy feltételezett konfliktushelyzet miatt egyedül hagyod menni a párod.
Szerintem meg ne most beszéljétek meg, hogy nem jössz ki a családjával és ne most találjatok ki valamit közösen, inkább majd ha kicsit enyhül a gyász. Most egyszerûen csak menj el vele, mert szüksége van rád. Már te is a családja vagy, nemsoká hivatalosan is az leszel, legyél mellette a bajban! Azt a kis idõt próbáld meg kibírni a családtagokkal, szerintem most nem fognak piszkálni.
Így ahogy írod kedves utolsó! Idegbeteg, meg rosszindulat, meg ahogy én mondom sötét lélek, és hasonló. A tieddel azonos tartalmú hozzászólásom most kivételesen 70 %-os lett!, de ez is vagy csoda, vagy egyelõre elkerülte a lepontozó figyelmét! :) )) De ne háborogj, nem éri meg! Másik témakörben, amikor ugyanígy felháborodtam, valaki hozzászólt, de csak annyit: "A lepontozás és a miatta való felháborodás = szélvihar a biliben!" (Bár kíváncsi lennék, ha õt pontoznák le zsinórban, akkor is ugyanez lenne-e a véleménye?)
"Félre kell tenni a korábbi sérelmeket és elmenni a pároddal az édesanyjáékhoz. Az is elõfordulhat, hogy éppen ettõl a mozzanattól javulni fog a kapcsolatod leendõ anyósoddal. A haragot felejtsd el!" Ki az a kedves, szerencsétlen tahó, aki ezt 33%-ra lepontozta? Sok itt az idegbeteg, gonosz, irigy hozzászló!
Menj a pároddal. Abban meg biztos lehetsz, hogy a családja nem fog megjegyzést tenni rád, függetlenül attól, hogy van-e velük vitád vagy nincs. Páromnak ma 1 éve, hogy meghalt az apukája. Ha azt kérte volna tõlem, amit a párod tõled, nem érdekelt volna milyen a viszonyom a rokonaival, mentem volna. Legyél a párod mellett.
Ha pusztán a legönzõbb szempontokat nézem, vagyis a piszkálódást: nos ha nem mész el, ha kívülmaradsz az egészen, akkor 100000%, hogy azt soha nem felejtik el neked. Mindemellet az eddigi válaszoknak is igaza van: párod mellett a helyed, ha komolyan gondolod a kapcsolatot (és feltételezem, igen, hiszen eljegyeztétek egymást), akkor tetszik vagy sem, nem húzhatod ki magad ebbõl.
Menj el ne törõdj senkivel. A párod miatt kell ott legyél, mellet állnod. Ha szúrós szemmel néznek rád akkor is. Ez ne érdekeljen. Esetleg azt tudod megtenni, hogy hamarabb megy, te késõbb, csak a temetésre. Így is mellette állsz.
Ja, ha meg piszkálnak hadd tegyék, te azért vagy ott, hogy lelki támasza légy a párodnak, ha már az elhunytat sem szívlelted
Fel sem merülhet ilyen helyzetben ez a kérdés, ha ennyire jól megvagytok és ismered a párod, már magadtól sem hagynád magára, eszedbe sem jutna... Ráadásul, ha össze akarjátok kötni az életeteket, jobb kicsit eltekinteni dolgoktól, mert nem hiszem, hogy bármilyen alkalom kapcsán, a párod örömmel megy majd nélküled vagy a család nélkül a saját anyjához vagy rokonához.
ha a párod azt szeretné hogy menj vele akkor nem kérdés hogy menjél is, különben ugy érezni nem számíthat rád. Nem hinném hogy ebben a helyzetben veled lesznek elfoglalva, és hátha pont ez hoz egy pozitiv változást a kapcsolatotokban a családdal.
Szerintem is, most ne a korábbi sérelmekkel és egyebekkel légy elfoglalva. Egy ember mehalt, a család gyászol. Te nem sajnálod, te nem szeretnéd az utolsó útjára elkisérni? Mégiscsak a férjed édesapja volt!
Félre kell tenni a korábbi sérelmeket és elmenni a pároddal az édesanyjáékhoz. Az is elõfortdulhat, hogy éppen ettõl a mozzanattól javulni fog a kapcsolatod leendõ anyósoddal. A haragot felejtsd el!
Hát, nem tudom mit írjak, mert nem ismerem a helyzeteteket mélyebben, nem tudom milyen volt a házastársi kapcsolatuk. Én elmentem, de az egész nap arról szólt, hogy miben vagyok, milyen mozdulatokat csinálok, mikor nézek a páromra... Szóval. Családja válogatja. Persze nem is kell írnom, hogy anyuka maradt életben....
Persze, ha ennyire akarja, menj vele. de nem feltétlenül fog jól elsülni. Apuka halt meg, anyuka él. különösen akkor lehet probléma, ha alapjában véve anyuka volt veled ellenséges. Mivel most szomorú is, tök jó hogy lesz egy bûnbak. nem mindenki értékeli azt, hogy vele vagy a bajban, és lehet hogy nem is annak fogja felfogni. Ha eleve irritálod, most még inkább fogod. Sajnos ez van. Szóval akkor menj el, ha az esetleges sértéseket szó nélkül le tudod nyelni. Ha nem, akkor ne menj. Mert most van az a pillanat amikor nem szabad visszaszólni. maximum kibírod azt a pár napod és utána megmondod a párodnak, hogy soha többet nem mész.
Párod családja gyászol, nem azzal lesznek elfoglalva, hogy piszkáljanak. Menj el.
Szerintem is menj vele! Õ szeretné, ha ott lennél, a család is látni fogja, ha baj van, (mindegy mi volt korábban), ott vagy és segítel. Valóban, tedd magad hasznossá ott, fõzz, mosogass, segíts amiben tudsz, végy le a vállukról most olyan terhet, amit át tudsz tõlük vállalni. Nem utolsó sorban pedig érezzék, hogy velük érzel!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.Teljes mértékben igazatok van.
A saját történeteket is lepontozzák, meg az eldöntendõ válaszokat is...sok itt a megkeseredett nyomi, legalább ez az egy örömük hagy legyen az övék, ha már a való világban a 0-át verik.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!