Mit tehetek a párom volt feleségével?

Nem kértem hogy fogadjon el, de legalább ne bántson!
A történet az hogy a páromnak van több boltja, és van mikor van időm és olyankor beugrok segíteni.
Így történt ez ma is, bent elvoltam, amikor az egyik kislány bejött, és elkezdtem vele beszélgetni, hogy van egyebek, amikor betoppant a volt feleség, aki nekem állt, mindenki előtt hogy hogyan merészelek a gyerekével egyáltalán szóba is állni. Nem szóltam semmit, kivéve annyit hogy én nem akarom bántani, csak jóba szeretnék lenni a lányokkal.
Egyébként is nagyon gyerek centrikus vagyok, piciktől nagyokig, mindig beszélek hozzájuk, ezt meg is szokták tőlem már mások. Nem vezérelt engem semmi féle rossz!
Na aztán a feleség ismét nekem állt, hogy egy ilyen rin gyó mint én, örüljek mert megtűrt személy vagyok a boltban.Nagyon fájt, de nem szóltam neki vissza, igazából köpni nyelni nem tudtam, persze itthon már kisírtam magam. Úgy érzem tönkre fog tenni,sajnos ők még egy háztartásban élnek, minden a nő nevén van, mivel a páromnak volt egy kis adó ügye, de nem is ez a lényeg.
Amíg nem költözik el, tudom mi sosem lehetünk egy pár, hisz ő még otthon telefonon sem tud beszélni, vagy épp miatta, vagy épp a csajok miatt.
A nő maga a hisztérika, és tudom hogy soha nem leszek első, mert vannak gyerekeik, és nekik egy összetartó kapocs. Mit tehetnék, lehet akadnak hibák hisz félig sírva írtam történetem, mert nagyon bántó volt ez a megalázás.

Mit tegyek? Úgy érzem kellemetlen helyzetbe fogom hozni magam?

Nem tudni milyen kapcsolatban vagyunk, bár történtek már dolgok közöttünk. Nyilván mondható járásnak.
Szóval a kiszemelt férfi, szeret enni, de nem tud főzni, ezért gyors kajákon él.
Én úgy döntöttem hogy különleges ételt fogok ma csinálni, és szívesen vinnék neki belőle.
Csak az a baj hogy ma nagyon sok dolga van. 1 órával ezelőtt beszéltünk telefonon azt mondta vissza hív csak sajnos ezt nem tette meg, és kicsit kellemetlennek érezném hogyha felhívnám ismét, hogy na találkozzunk már, és legfőképpen hogy oda állítok egy tál étellel.
Segítsetek hogyan tudnám ezt könnyen le rendezni, akár egy sms-el hogy ne hogy elmenjen ebédelni vagy bármi. :)

A férjem exe folyamatosan a gyerektartás összegén akar emeltetni és nem képes elfogadni, hogy nem fognak neki többet megítélni. Hogyan tudnánk ezt vele megértetni, hogy végre legyen egy kis nyugtunk?

A lányuk 8 éves és a férjem 20000Ft gyerektartást fizet. Az exe folyamatosan több és több pénzt akar, állandóan arra hivatkozik, hogy régen mennyivel több volt a férjem fizetése és nem hajlandó leállni.
A férjem most egészségügyi problémák miatt csak 4 órában dolgozik, így a netto bére havi 60000Ft. Ebből mégis mennyit kellene fizetnie?

30 évesen mennyire elítélendő, ha valaki orvosi egyetem elvégzésébe kezd?

Jelenleg csak fantáziálok az ötlettel. Mérnöki szakmát tanulok és úgy gondolom, hogy 30 éves koromra bőven le tudnék diplomázni és lehetnének kezdeti sikereim a szakmámban. Az orvosi mindig is vonzott, de valamiért a mérnökit választottam, mert jobban tetszett. Most 22 éves vagyok és még nagyon sokat kell tanulnom a jelenlegi szakmámban is.

Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire rossz ötlet? Esetlegesen őrültség? Vagy felesleges pénzkidobás? Volna értelme vagy haszna?

Ha esetleg házas lennék már abban az időszakban, akkor a házastárs mennyire nézné rossz szemmel, hogy azzal vagyok elfoglalva, hogy orvosira járjak? Gondolom elég időigényes és dolgozni sem tudnék annyira mellette, mind különben.

Megvetendő az ilyen elgondolás?
Ha igen, akkor meggyőznétek arról, hogy miért ne csináljam?

Névnapkor, születésnapkor az ünnepeltnek is kell adni ajándékot a többieknek? (bővebben lenn)

Rokonom szerint manapság névnapkor,születésnapkor (a közeli rokonoknak mondjuk nem de pl. az ismerősöknek,munkahelyi barátoknak,stb) neked is kell adnod ajándékot hiába te vagy az ünnepelt mert különben megsértődik,megsértődnek az emberek hogy te nem vettél nekik semmit.
Szerintetek?

Párom azt akarja, hogy menjünk ki Kanadába. De mi lesz ha nem találunk munkát? Amúgyis én félek a repüléstől. Mit tennétek a helyemben?

Létezik olyan helyzet, hogy én mint anya, akinek nincs saját ingatlana, albérletbe vagyok kénytelen menni a két gyerekemmel, mégis nekem ítélik a gyerekeket a gyermekelhelyezés során?

A szitu az, hogy párom megcsalt, nem tudok vele együttélni, de mivel nem tudok velük hova menni, ezért egy külön albérletben tudnám megoldani az életünket, de ez még nincs meg, mert nincsen pénzem rá.100 ezer kaucióról indulna alapból az egész, és csak egy sima 50 ezer forintos garzon bérléséről beszélünk, mindehol minimum egy havit kell fizetni előre!!!Amíg nem sikerül, kénytelenek vagyunk itt élni párommal ( egy pokol ), és tehetetlen vagyok, mert amíg itt vagyunk még, ügyvédhez se tudok fordulni, ugyan segítsen nekem a gyerekek elhelyezésében, hogy velem maradhassanak, mert egysezrűen nincs HOVA.Apukának a cég bérli a lakást, neki ez tuti, szóval jelenleg be kell ismerni helyzeti fölényben van, az egzisztencia terén.Mit lehet tenni?

Páromnak barátnője van. Két kicsi gyermekünk van, albérletben lakunk a munkája miatt. Mit tegyek?

Én haza sajnos már nem tudok menni velük, mert a szüleim eladták a házat, azóta anyám is utcára került; van egy családi házunk vidéken, de iszonyú állapotban, gyermeknevelésre semmiképpen nem alkalmas, penészes falai vannak, rossz burkolata ( kívül-belül ), viszont vett - még mielőtt feltűnt volna a szerető - egy lakókocsit, amiben viszont lehet lakni télen-nyáron.Ez szintén lent van a telken, az udvaron.De mindez hitelre van, amit ő fizet.Eddig nem került szóba a különmenetelünk, pedig mikor kiderült, én szívem szerint azonnal leléptem volna tőle.Azon hezutálok, hogy vhogy azt kéne elérni - csak nem tudom, hogy hogyan - passzolja át nekem, nekünk a lakókocsit, és majd én fizetem utána a részleteket.Ti mit tennétek?Mondom, már rég leléptem volna, ha tudom, hogy nem a gyerekek sínylik meg ezt az egészet.A gáz ott van, hogy még mindig szeretem őt, de nem bírom elviselni a tudatot se hogy másvalakije van.

Szerintetek nem szomorú, hogy az emberek annyira elmagányosodnak, hogy egy anonim oldaltól várják égető kérdéseik megválaszolását?

Holott egy jól működő, bizalomra, szeretetre, egymás megbecsülésére épülő családban természetesnek kellene lennie, hogy mindent meg tudunk beszélni egymással?

Mit csináljak? Félek mindentől, vele kapcsolatban.

Több éve van egy párom, együtt voltam vele jóban-rosszban. Jelenleg külföldön dolgozik.
Vettünk autót, jegygyűrűt, és építkezünk, ami pontosabban azt jelenti hogy az mi vagyis én családi házam udvarán volt egy kis nyári konyha szerűség+ egy szoba, ehhez húzunk egy fürdőszobát ami már meg is van.Gondoltuk ott elleszünk amíg nem tudunk sajátra gyűjteni, na meg ha haza jön egészségesebb külön a szüleimtől, nem kellene osztozni a konyhán, a fürdőn kicsit szabadabbak lehetnénk.
Eddig szép és jó volt minden ha most arra gondolok hogy mennyi tervünk van nagyon jó érzés.
Csak most jelenleg van egy hullámvölgy az életemben, a párom, akit eddig tiszta szívből szerettem, sosem tudtam nélküle elképzelni az életem. Megváltozott, keveset foglalkozik velem, ha itthon van nem ölelget szeretget babusgat, pedig dupla vagy akár tripla annyira kellene mint más kapcsolatban hisz nekünk ott a táv.
Szóval szeretem, de kezd nem az igazi lenni. Félek szakítani is, egyrészt mert nem hiszem hogy később vissza tudnánk táncolni, meg felesleges is volna, na é félek a szüleitől, testvéreitől is.
Engem ők állandóan ágrus tekintettekkel pásztáznak ami zavaró!
Félek hogyha most, vagy később is szakítanánk, az volna hogy kihasználtam, vagy bármi. Félek hogy az utcán megvernének, vagy hasonló dolgok. Félnék ki menni az utcára ezt már tudom. Nem követtem el semmit, csak azt hogy lehet kiszerettem az ő tesójukból vagy gyermekéből!
Egy kapcsolat szerintem két emberen múlik, ugyan így romlik is el.
Sajnálom azt hogy a párom nem képes ha haza jön 4 napra, mint, mert ez tette be a kaput hogy este nem moss fogat, úgy akar velem csókolózni. Nekem kell könyörögnöm hogy menjen fodrászhoz. Ilyen kis apróságok amik zavarnak, nem tesz azért hogy vonzó sármos férfi legyen, hisz nem csak a nő feladata jól kinézni.
A család miatt csak annyi a gond, hogy félig roma származású a párom. Szóval elég sokan vannak a családban