Találatok a következő kifejezésre: Mért érzem hogy nem (389 db)

15 hetes vagyok, és néha úgy érzem, hogy nem is vagyok terhes, mert nem érzek "semmit". Időnként pedig olyan rossz érzésem van, hogy már nem él a baba. Ha elhalna, akkor annak lenne valami jele, vagy normális az ha ilyeneket érzek?

Legjobb válasz: Szerintem ha elhalna, annak lennének jelei. Na de azért mondják, hogy a második trimeszter a legszebb, mert nincsenek már (általában) meg a rosszullétek. Természetes, hogy aggódsz, de amint megmozdul, meg fogsz nyugodni. Addig is élvezd ki, hogy jól érzed magad. Sétálj nagyokat, járj el kismamatornára. Minden jót! 20 hetes kismami

Szerintem ha elhalna, annak lennének jelei. Na de azért mondják, hogy a második trimeszter a legszebb, mert nincsenek már (általában) meg a rosszullétek. Természetes, hogy aggódsz, de amint megmozdul, meg fogsz nyugodni. Addig is élvezd ki, hogy jól érzed magad. Sétálj nagyokat, járj el kismamatornára. Minden jót! 20 hetes kismami
Ne terheld magad ilyen negatív gondolatokkal.Hamarosan érezni fogod a pocaklakódat és akkor megnyugszol, mert onnantól kezdve nap, mint nap biztosít téged afelõl, hogy õ bizony ott van és jól van!Ha elhalt volna, akkor vérezgetnél, görcsölnél, de legalábbis nem éreznéd jól magad!Próbáld megkérni a védõnõdet, hogy hallgassa meg a picur szívhangját, hátha lehet már hallani, bár ezt úgy tudom a 16. héttõl nézik csak.
Hát az én elhalt terhességemnek semmi jele nem volt. Az elejétõl kezdve nagyon rossz érzésem volt, nem is tudtam felhõtlenül örülni. Egyik nap elmentem dokihoz, aki csinált UH-t és közölte, hogy valószínû már nem él a baba. 4napra rá kezdtem el vérezni. Igaz én 8hetes voltam. 15hetesen már kisebb a kockázat, de nyílván az egész terhesség alatt van rá esély. De nem megijeszteni akarlak! Nyugodj meg és ne stresszeld magad. Próbáld pozitív energiával telebombázni magad:-)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat !
én 12 hets vagyok. Pénteken derült ki, hogy már nincs szívverés. Van egy 2 éves kislányunk, mikor vele voltam terhes az más volt. Ennél a terhességnél valahogy nem voltak ilyan erõs belsõ érzésim, mondhatom úgy, hogy nem éreztem, hogy terhes vagyok..Éreztem, hogy vmi nem stimmel. Aztán megörültünk a szívhangnak, de a köv. UH-on már nem volt szívhang. :(
Félre a negatív gondolatokkal! Mindazonáltal kérdésedre válaszolva elõfordulhat, hogy nincs jele. Nekem a 9. héten halt el és a 12. héten az UH mutatta ki. Semmi jele nem volt, néha nekem is olyan érzésem volt, hogy nem is vagyok terhes. azért a 15. héten már ennek lényegesen kevesebb a kozkázata, úgy tudom

Mért van az, hogy egyszer azt érzi vki, h szereti a párját nagyon, a másik nap pedig semmi nincs? Úgy érzi, hogy nem szereti, vagy nem szereti annyira. Ez mitől van?

Legjobb válasz: attol, hogy nem illetek összze. ha már egyszer is azt érzed, hogy nem szereted, akkor az valószinû ezért van... velem is volt már ilyen és rájöttem hogy marhára nem illünk össze..

attol, hogy nem illetek összze. ha már egyszer is azt érzed, hogy nem szereted, akkor az valószinû ezért van... velem is volt már ilyen és rájöttem hogy marhára nem illünk össze..


Úgy érzem szerelmes vagyok az igazgatónkba! Tudom, hogy tetszem neki, mert adja a jeleket. Nagyon összezavar, mert tudom hogy nem lehet köztünk semmi, de akkor miért csinálja ezt velem? Szinte minden gondolatom Õ, lassan belebetegszem!

Szólni nem szól semmit,viszont figyel,mosolyog,köszön,kivételezik,próbáltam leveg?nek nézni,de annál inkább provokál!

Legjobb válasz: Elõléptetés szagot érzek.

Elõléptetés szagot érzek.
azért jó lenne tudni, hogy iskola igazgató, vagy munkahelyen igazgató, tehát a fõnököd?
öööö.. erre most akartam volna válaszolni valami okosat de visszagondolta hogy nekem eddig összes sulimba összes igazgató 60 felett volt
Iskola? Munkahely?
A kérdező hozzászólása: Munkahelyemen a fõnököm, Õ 40, én 34 vagyok, egykorú gyermekeink vannak, csak én elváltam, õ nem!
A kérdező hozzászólása: Tudom, most úgy viselkedem mint egy tini, szégyenlem is magam, de olyan jó lenne tudni, mit gondolhat rólam, de még célozni sem merek ilyenre, gondolom ugyis tudja hogy nekem is tetszik!Szinte szikrázik a levegõ ha összetalálkozunk a folyosón!

Nektek is van olyan érzésetek, hogy nem mertek jelentkezni egy állásra, mert úgy érzitek, hogy nem mertek belevágni, mert nincs semmi tapasztalatotok munkában és nem vagytok képesek elvégezni a munkát? Mit tegyek hogy legyőzzem ezt a félelmemet?

Legjobb válasz: én is kb ebben vagyok. végeztem zenesuliban és gimiben és nincs hova menni mert amit szeretnék értelme sincs és kifizetni se tudom. a legegyszerübb az,hogy ne törödj a félelemmel, mert ha nem cisnálsz semmit,nem lesz se munkád se pénzed.ha pedig elmész valahova, fel is vehetnek és dolgozhatsz is , roszabb esetben pedig nem. de jóval több esély van igy a munkára mint félni itt szoboszlón pl shemmi nincs az égvilágon

én is kb ebben vagyok. végeztem zenesuliban és gimiben és nincs hova menni mert amit szeretnék értelme sincs és kifizetni se tudom. a legegyszerübb az, hogy ne törödj a félelemmel, mert ha nem cisnálsz semmit, nem lesz se munkád se pénzed.ha pedig elmész valahova, fel is vehetnek és dolgozhatsz is , roszabb esetben pedig nem. de jóval több esély van igy a munkára mint félni itt szoboszlón pl shemmi nincs az égvilágon
Én is így vagyok vele, ezt nehéz leküzdeni :/

Lehetséges, hogy valaki ellenáll az érzéseinek mert úgy érzi, hogy nem érdemli meg hogy szeressék?

Legjobb válasz: Igen. Pszihológushoz jár ez az egyén? Mert ha nem, akkor ideje felkeresni egyet.

Igen. Pszihológushoz jár ez az egyén? Mert ha nem, akkor ideje felkeresni egyet.
itt vagyok 26/f
Önmarcangolás a neve, önszabotázs. Kezelni kell!
velem is mindig ez a helyzet..

Ha ti egy fiúnak szeretnétek elmondani, hogy többet akarsz tőle, mert érzed, hogy kölcsönös lehet, de ő nem mer kezdeményezni, te mit mondanál? Hogy fognál bele?

17évesekr?l van szó és én vagyok a lány. Tudom hogy kedvem engem a kiszemelt,de azt nem hogy milyen szempontból ismer?seim azt mondják h a vak is látja h máshogy viselkedik velem mint egy baráttal... és én is ezt gondolom,csak eleinte azt hittem hogy csak beképzelem szóval elhatároztam,hogy valahogy felhozom ezt neki és leírom hogy nekem mik a szándékaim és hogy többet akarok t?le benne van a pakliban hogy ? egyáltalán nem így érez és csak félreértésük egymást,de legalább akkor tisztában leszek a dolgokkal és nem lesz kétely

Legjobb válasz: *kedvel,elnézést a kedvem helyett lenne,elírtam

A kérdező hozzászólása: *kedvel, elnézést a kedvem helyett lenne, elírtam
Szerintem ne írd le. Igen, tudom, hogy sokkal könnyebb leírni és rányomni a küldés gombra, mint a szemébe nézve elmondani, de a non-verbális jelekbõl is sokra következtethetsz. De lehet, hogy nem is kell rögtön ezzel letámadni. Egyszerûen csak próbálj vele többet kettesben lenni, és hagyd hogy alakuljon. Akkor nem is kell vallanod, csak figyelned, hogy hogyan viselkedik veled, közeledik-e :) Sok sikert! 23N
A kérdező hozzászólása: én szóban is bevállalnám , csak nem tudom hogy mit mondjak, és h hogyan :) amúgy rengeteget vagyunk kettesben már 2 hónapja várok, lehet h nem is akar semmit, azér tnem kezdeményez
Hát, akkor próbálj valami ilyesmit: Mostanában sokat vagyunk együtt, és én nagyon jól érzem magam veled, és úgy látom, ez kölcsönös. Igazából, szeretném, ha több lehetne köztünk, mit gondolsz, van erre esély? Mindezt kedvesen mosolyogva. Szerintem ennél jobban ne bonyolítsd túl...
Nincs köztetek akadály? Lehet valami miatt nem közeledik jobban.
A kérdező hozzászólása: akadály? nem tudom mire gondolsz? nem is vetõdött még fel bennem ilyen, jó gondolat
Mind a ketten szabadok vagytok? Mert pl én ilyenre gondoltam.
A kérdező hozzászólása: jah értem természetesen mind a ketten azok vagyunk én nem tudok a akadályról
Szerintem ne leírd, hanem ha mindenképpen tudatni akarod vele az érzéseidet, szóban tedd. A másik meg, hogy szerintem nem feltétlen kell konkretizálni a dolgot, elég ha pl. kettesbe szerveztek programot, elhívod sétálni, biliárdozni, stb., ez már jelzésértékû lesz számára. :)

Mit tegyek? Van egy srác észre vettem hogy figyel. Azota figyelem én is de egyikünk se mer közeliteni . Várjak? Nem tudom foglalt--e. Mit csináljak, mert érzem hogy ő az igazi

Legjobb válasz: Akkor hívd félre beszélgetni pár percre, vagy vedd fel msn-re és beszélj meg vele egy randit. Semmit nem fogsz veszíteni, nyugodtan próbáld meg! Ha nem jön össze akkor is ugyan ott vagy mint most!

Akkor hívd félre beszélgetni pár percre, vagy vedd fel msn-re és beszélj meg vele egy randit. Semmit nem fogsz veszíteni, nyugodtan próbáld meg! Ha nem jön össze akkor is ugyan ott vagy mint most!
Bvszki rádnézett és õ az igazi? Tudod hány nõnek én lennék az igazi akkor? Lehet õ nem is akar tõled semmit azért nem közelít. KEzdeményezz te. Menj oda, beszélgess aztán kiderül.
HÁny évesek vagytok?

Ez már kényszerbetegség? Minden este pakolgatok és rendezgetem a könyveimet, és amikor végre ágyba kerülök, nem bírok aludni, mert érzem, hogy még kéne pakolni valamit/ akármit..

Felkelek, megint törölgetek, rendezgetek, olvasok és ez megy éjfélig. s?t, tegnap hajnali 1-ig.:/

Legjobb válasz: Nem vizsgázol véletlenül a közeljövõben? Mert én olyankor szoktam, ha lenne valami más, fontos dolgom.

Nem vizsgázol véletlenül a közeljövõben? Mert én olyankor szoktam, ha lenne valami más, fontos dolgom.
egy kicsit annak tûnik, igen. Fõleg, ha az okát nem tudod megmagyarázni
ez még nem kényszerbetegség. ha az embert stressz éri, vagy valami lelki baja van, tudat alatt így próbálja elfojtani. én pl. megfigyeltem, hogy idõnként mikor a krumplit kockázom, számolok, vagy sûrûn érzek késztetést, hogy átrendezzem a lakást. késõbb, mikor pszichológiát kezdtem tanulni, az elfojtás témakörében pont a számolást és a rendezkedést hozta fel példának a tanár. akkor kicsit megnyugodtam, hogy ezek szerint normális vagyok.
A legtutibb módszeremet ajánlom: írj. papírra, tollal. bármit. ami eszedbe jut, legyen az akármilyen baromság. Kezdheted pl így: "Ma megint rámjött ez a hülye pakolászhatnék. Nem tudom, miért csinálom, ilyenkor mindig az van bennem, ...." nagyon érdekes lesz, majd meglátod.

Betegesen félek a testvér vállalástól, mert azt érzem, hogy nem fogom úgy szeretni, mint a fiam! Van így értelme vállalni?

Tudom,hogy más fejében is megfordul ez, de én tényleg ritka eset vagyok.

Legjobb válasz: Semmi gond ezzel! szépen fogadd el, hogy te egy gyerekes szülõ vagy! Nem kell erõltetni, fõleg nem hangzatos szavakkal (" nem fogom úgy szeretni") címkézni azt, hogy nem akarsz második gyereket vállalni! Ha megnézed a legtöbb egy gyereket vállaló eredetileg is egy gyereket akart! Csak ugye társadalmi nyomás, adókedvezmény, ingyen telek, miegymás miatt volt, aki egynél nem állt meg! Aki meg megállt egynél, az ezzel takarózik, hogy "jaj nem tudná úgy szeretni" a saját második gyerekét, mint az elsõt... Így legalább nem kell magyarázkodni!

Semmi gond ezzel! szépen fogadd el, hogy te egy gyerekes szülõ vagy! Nem kell erõltetni, fõleg nem hangzatos szavakkal (" nem fogom úgy szeretni") címkézni azt, hogy nem akarsz második gyereket vállalni! Ha megnézed a legtöbb egy gyereket vállaló eredetileg is egy gyereket akart! Csak ugye társadalmi nyomás, adókedvezmény, ingyen telek, miegymás miatt volt, aki egynél nem állt meg! Aki meg megállt egynél, az ezzel takarózik, hogy "jaj nem tudná úgy szeretni" a saját második gyerekét, mint az elsõt... Így legalább nem kell magyarázkodni!
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Köszi Mindenkinek? Igazából anno még én is úgy terveztem, hogy kettõ lesz. Persze amikor még csak tervez az ember, akkor nem tudja igazán, hogy milyen is lesz. Aztán megszületett a fiam, akit tényleg igazán akartam, és valahogy nem éreztem azt, hogy annyira kellene második. Ne értsetek félre, a fiamat imádom, szeretek az anyukája is lenni, de nekem valahogy "elég", hogy õ van, hogy õt szerethetem. A férjem szerint viszont kell a testvér. Az eszemmel tudom, hogy jó lenne, de valahogy nem vágyom rá. Mert tudom azt, hogy mennyire szeretem a fiam és ha belegondolok, hogy mondjuk kevesebb idõt tudnék vele tölteni, vagy azt kellene neki mondanom, hogy most "várjon", mert az öcsit kell megetetnem, büfiztetnem stb., akkor az neki sem és nekem sem lenne jó. Most abban reménykedem, amit írt valaki, hogy ha több idõ telik el és a fiam már nagyobb lesz, akkor talán vágyni fogok rá. Csak ne fussak ki az idõbõl!
Én uúgy voltam vele, mint te most. Megvártam azt a pillanatot, amikor már nagyon szerettem volna még egy babát. 13 év lesz a gyerekek között, júniusban érkezik a következõ baba. ...és tényleg felszaporodott a szeretetem, nem érzem, h felezõdött volna.
nem is értem, miért akarsz akkor kettõt vállalni. Ha úgy érzed, ez neked nem megy, teljesen felesleges.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nekem is voltak/vannak hasonlo gondolataim. Ezert mi ugy dontottunk, hogy nem vallalunk tesot a kisfiam melle aki jelenleg mar 4 eves. Amennyiben tisztaba vagy azzal, hogy mit birsz el lelkileg, fizikailag, anyagilag... akkor abbol baj nem lehet. Akkor van gond ha az emberek eroltetnek valamit amibe nem biztosak vagy ugy vallalnak be valamit, hogy nincenek tisztaba a kapacitasukkal. Szamomra ugyan olyan szep az egy gyerekes csalad mint a 2, 3, 4... gyerekes csalad amennyiben kiegyensulyozott es a szulok valoban ezt akartak... En is sokszor atveseztem a dolgot, hogy mi lenne jobb az utobbi negy ev alatt. Felmerult bennem is a szeretet kerdese. Mikor meg 1 eves volt a kisfiam akkor azt mondtak ra, hogy "ahhh ez majd valtozni fog ha nagyobb lesz a gyerek". Tenleg sok anyanal igy van de nallam nem igy tortent. Ezert gondolom a mai napig, hogy biztosan akkor velem van ilyen teren gond es nem "ertem" meg a masodik gyerek vallalasra. Meg olyan gondolatok is forogtak a fejemben, hogy mennyi mindent kene a szeretet kisfiamtol elvennem, ha jonne egy masodik baba es ehez nincs szivem. Sajnos ennek legtobb resze anyagi de van koztuk erzelmi is. Par pelda: kisfiam jar hetente uszni ami nem olcso de imadja. Szerdan delutan jar teniszezni a kisbaratjaval es ezt is nagyon szereti de ez is penz. Hetvegente jarnak a ferjemmel autoversenyre ami mindkettojuknek nagy orom de nem olcso. Sajnos gyes mellett egyik sem menne anyagilag igy le kene rolla mondani egy ideig amig en ismet elkezdenek dolgozni de nem is biztos, hogy utanna is lehetseges lenne. Kulfoldon elunk es kisfiammal nyaron 3 hetre megyunk edesanyamekhoz Magyarorszagra es valmaikor tavasszal vagy osszel meg 1 hetre, 2 hetre meg Spanyolorszagba. Leirhatatlan, hogy a kisfiam mennyire imadja. Jo meleg ido, Balcsi, to, kert, allatok... Spanyolorszagba meg a tenger es unokatesok (sogoromek ott elnek) Sajnos egy masodik gyerekkel mar nem tudnank ennyit utazni a jegyarak miatt es gyes alatt egyaltalan. Tehat ezt az oromot is elvennem tolle, amit a nagyszulokkel tolthet meg az unokatesokkal. Vagy nagyon minimalisra kell csokkenteni. Lehet csak en bonyolitom sokszor tul a dolgot de valahogy akkor sem visz ra a lelkiismeret, hogy ezt megtegyem. Azzal is tisztaba vagyok, hogy a fent emlitett dolgok nelkul is lehet elni de amikor ezek beleepultek mar baba kora ota az eletebe, szereti ezeket a dolgokat, varja... akkor a szivem szakad meg ha arra gondolok, hogy el kene vennem tolle.
olyankor a szeretet megsokszorozódik, és nem a fiadtól kell belõle elvnned :) a fiadnak lesz rosz, hogy nemlesz tesója.
Ha szeretnél még egy gyereket, akkor - ha teheted - vállald késõbb, amikor a fiad már nagyobb. Úgy jobban "elkülönülnek". Egy babát egészen másképp szeret és gondoz az ember, mint egy nagyobb gyereket. Így sokkal kevésbé feltûnõ a szeretet "megosztása" és nagyjából olyan marad, mintha mindenbõl egy lenne. :) Fõleg ahogy nõnek a gyerekek, úgy lesznek egyre önállóbbak. Ahogy a fiad majd kezd kevésbé igényelni téged, úgy a kisebbre több odafigyelés jut, aki pedig ezt még igényelni fogja. De persze nem muszáj több gyereket vállalni. Ezt csak arra az esetre írtam, ha mindenképp szeretnél. :)
*vagyok túl
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Szerintem nem muszáj a 2. gyerek, figyelj ha nem szeretnél inkább ne vállalj mert a gyerek ugye nem olyan, hogy ha nem kell eldobod, és mindkettõtöknek sõt az egész családnak jobb ha mindenki elégedett.Majd szeretnék egy 2.at, legalábbis mindig legalább 3 gyereket szerettem volna, aztán megszületett a fiam és ráeszméltem, hogy nem születtem tipikus anyának, nem úgy van ahogy képzeltem, hogy majd 3-4 gyerekem lesz milyen szuper, lehet azért is mert fiam néha felér 3mal, lemondtunk a sok gyerekrõl és legfõkébb azért szeretnénk a késõbbiekben 2.at, hogy hátha lány lesz és azért, hogy még se legyen majd azért egyedül, és mert azért még egyszer belevágnánk ebbe a baba dologba, de mondom nem siettetjük most 3 éves legkésõbb 6 éves koráig tervezzük, hogy megszülessen a tesó.Sokszor megriadok a 2. gyerek gondolatától ha eszembe jut, hogy mindent elölrõl kezdhetek, hogy nem nagyon szeretnék még egy fiút, de mivel mellette ott a vágyakozás egy 2. gyerek után csak ezért nem mondtam le róla, de ha nincs pozitív érzésed a 2. al kapcsolatba inkább ne vállald.Fiunk nem terveztük ilyen korán, 2-3 évvel kérõbbre inkább, de mégis meglepett minket iszonyatos nagy lelki szenvedésen vagyok keresztül, depressziótól kezdve, a terhesség alatt még nem volt gond kivéve az elsõ 10 hetet mire végleg átbeszéltük mi legyen.De a szülés után én nagyon szenvedtem, mély depresszióba zuhantam és sóvárogtam a gyerek nélküli életem után, pedig fiam még egész jó baba volt, mert sem a hasa nem fájt és 3 hónapig mindössze egyszer kelt hajnalban enni, utána már egyszer sem, de nagyon szenvedtem, és tudom hogy ez nem tett jó a kapcsolatunknak legalábbis részemrõl, kb 1 éves volt mire odáig eljutottam, hogy úgy éreztem Õ az én kisfiam addig olyan, volt mint egy öcsike, persze szeretgettem, gondoskodtam róla, foglalkoztam vele, de legbelül mart a bûntudat, a tehetetlenség.Ne akard megtapasztalni milyen az, ha valamire még igazán nem vágysz de már elkerülhetetlen, fõleg a gyerek érdekében.
Akkor miért akarsz vállalni második gyereket?
Szerintem sem kell eroltetni a 2. gyereket, ha igy erzel. Nem kotelezo mindenkinek 2-3 gyereket szulnie. Mondjuk en soha nem ereztem, sot nagyon is biztos voltam benne, hiy a kicsit is ugyanugy fogom szeretni, mint a nagyot, es igy is lett. Nalam bevalt az a mondas, hogy a szeretet nem megosztodik ket vagy tobb gyerek irant, hanem megsokszorozodik. Nem vagyunk egyformak es ez egyaltalan nem baj.
Én egy gyerekt szerettem volna, a párom kettõt. 2008-ban született meg a lányunk. Jött a válság, nem vettek vissza a munkahelymre, a párom nem túlórázhatott. Aztán jobb lett az anyagi helyzetünk, így bevállaltunk még egyet. Nekem is voltak kétségeim. Amikor megszületett (4 év van köztük) örültem meg minden, de nem imádtam, mint a nagyot. Aztán fodult a kocka, a kicsit jobban szerettem, mint a nagyot. Borzalmasan éreztem magam, szörnyû volt. Néhány hónap eltelt, mire "beálltak az érzelmeim" és azóta egyformán imádom mindkettõt.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!