Találatok a következő kifejezésre: Levágatnád egyik ha így védettséget (1 db)

simán
soha
És 100százalékig az 5.válasszal értek egyet
Sajnos van olyan betegség ami miatt lekéne vágatni az ujjad.CUKORBETEGSÉG. Érszükületnek hívják.Ezzel meglehetne állítani a z érszükületet.
Igen, akár többet is
Nem, mert nincs olyan súlyos betegség ami igy védettséget nyújt, ha levágatom az egyik ujjam. Teljesen logikus nem?
jajj... de ott van az hogy HA.. szoval én igen.. de nem vágatom le, mert iylen nem létezik :D
nem:) szeretem mindegyik ujjam:)
Én is gondolkodtam már hasonlón. Amikor allergiás vagyok, szívesen elveszteném a szaglásomat cserébe, hogy ne tüsszögjek, meg könnyezzek. Cukorbeteg is vagyok. Ezért nem tudom mit adhatnék cserébe így, 32 évesen, de egy ujjamat a hüvelykujjaim kivételével bármikor...
Én tuti, hogy nem vágatnám le, mivel gitáros vagyok és minden ujjamra szükségem van, gitározás nélkül meg az élet úgy is csak kellemetlen lehet....a lábujjaimat meg szeretem...úgyhogy maradnának az ujjaim, inkáb halok meg ujjakkal mint egy ujj híján!
Én minden további nélkül levágatnám, hiszen ujj nélkül még tovább élhetek, de ha "olyan" virust kapok el, akár megis halhatok.
5. válaszadó a mérvadó szerintem is!
Jó lenne, ha ezen múlna a dolog.De sajnos ez így mûködik.
Mert vagatnam le?Tiz ujjal is ugyanolyam eselyem van?Mi van akkor ha nem is kapnek el súlyosabb betegseget.
egy súlyosabb betegség bármikor bekövetkezhet, ha van ujjam , ha nincs!! Nem vágatnám le!!
nem vágatnám le mert, valamikor és valamiben úgyis meg kell halni, ha nem 1 vírus okozza akkor 1 autóbaleset
Szükségem van mindegyikre, vágassa le az, aki száz évig akar élni
az attol fugg hogy mennyire sulyos betegsegrol lenne szo, ha valami eletveszelyestol akkor igen
Egy ujj kevés ár ilyen védelemhez, tehát igen.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nemzetellenes hazaáruló vagyok?

Soha nem szerettem ezt országot, nem érzem magaménak. Már gyerekkoromban is furán tekintettem a honfitársaimra. Egyáltalán nem az a becsületes, szorgalmas és kreatív nép. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de olyan az ország vezetése és maga az ország is mint a magyar ember. Megérdemli a sorsát.

20

Nagy hülyeséget csináltam, utálom magam. (? ) Alul részletezem.

Elvettem Anyám bankkártyáját és a tudta nélkül neten megvettem egy játékkiegészítőt. Utána lelkiismeret furdalásom lett, de nem mertem neki elmondani. Nem tudom ez kiderül-e (anyám nem nagyon foglalkozik a kártyájával), de továbbra sem merem elmondani a szüleimnek. Mit csináljak? Utálom magam!!!!

8

Szeretnék vlogolni, de nem merek nekikezdeni (? )

16L vagyok, pár hónapja akadtam GoodLike egyik videójára és nagyon megtetszett, amit csinál. Én is szeretnék vlogolni, igaz én jobban többet foglalkoznék komolyabb témákkal. Jövőhónapba veszek kamerát hozzá meg a gépemet is megcsináltatom normálisra, viszont annyira ott van bennem a félelem, hogy mi van, ha majd mindenki leszól miatta, vagy azt mondják, hogy ne csináljam mert rosszul csinálom vagy mert csúnya vagyok, nem kamera elé való. Szóval a kedv, ötlet elszántság megvan, de mégis félek, mert az emberek olyan szemetek tudnak lenni... Mi a véleményetek? Ti mit tennétek ilyen helyzetben?

3

MI ez? ! Teljesen kikészültem, nem csinálhatom ezt tovább. Na de mit tehetnék?

Kancsal vagyok kiskorom óta.Műtötték,de így is látszik még.Utálom.Dagadt vagyok,6éve próbálkozok fogyni,de nem megy.Anyámék elcsesztek,utálom hogy ilyen szokásokat vettem fel tőlük.Nem tudok tanulni,nem tudok leülni és magolni.Kéne,de nem tudok rendesen.Mostanában csak zabálok.Reggel,délben és délután.Nem sportolok egy hónapja,gyengének érzem magam.Fáj a térdem,nemrég voltam ortopédián,azt mondták x lábam van,és a túlsúlyom is rátesz.Utálom magam,minden étkezés után sírok.Tegnap éjjelt is végigsírtam.Egyedül a barátomtart talpon.A tudat,hogy van,és szeret..16/L

2

Halál közeli élmény lehetett?

Eggyik ismerősömmel voltam rosszul lettem és egy időre csak fehérséget láttam magambelőtt kb 10mp-ig. Nagyon megijedtem, mert akármerre néztem minden hófehér volt, szerintetek mi lehetett ez?

7

Hogyan küzdhetném le a negatív gondolataimat, szorongásaimat az életemmel kapcsolatban? 18 éves lány vagyok, a kérdés nem egyszerű.

Elégedett vagyok az életemmel, hiszen tudom, megkaptam és megszereztem mindent, amit ezidáig vágytam:az iskolai eredményeim kiválóak (egyetemre elég lesz). Fantasztikus, megértő barátaim vannak. Családom túlzottan féltő, de szerető és teljes. Barátom van és nagyon szeretjük egymást, a kapcsolat minden téren tökéletes és kielégítő. Járok szórakozni, bulizni.A probléma ott gyökerezik,hogy megőrülök a félelemtől,hogy mindezek elvesztem,ha legapróbb jelét is látom ezek a kapcsolatok halványulását,mélységes apátiába süllyedek,hiszen a szeretteim jelentik nekem a világot.Ha barátaim veszekednek,én mindezt átérzem és magamat büntetem inkább,hogy kevésbé fájjon...ha a barátom lemond egy találkozót,máris továbbgondolom,és azt mondom magamban,biztosan megunt és szakítani fog...hab a tortán,hogy magamat is utálom,kinézetem,mozdulataim,gyűlölök tükörbe nézni,a sírás és a dühroham kerülget gyakran ha magamat látom.Nem bízom magamban,önbizalmam nulla,önbecsülésem nincs.Úgy érzem,tehetetlen vagyok magammal kapcsolatban,negatívabbnál negatívabb gondolatok üldöznek,elvesztem az embereket,egyedül maradok...Az rendben van,hogy mielőtt megismertem a szerelmem,úgy éreztem,egyedül halok majd meg.De most is ezt érzem.Mindenkit el fogok veszíteni,a régi emlékek nem jönnek vissza,a barátok elszakadnak :'( Depresszióra hajlamos egyéniség vagyok,nem hiszek a boldog folytatásban,még ha nincs is rá okom,akkor is rettegek.Ez már túlmegy az egészséges aggódáson.Próbáltam már változtatni,de a személyiségembe van kódolva és pesszimista vagyok...És mindenért magamat okolom,aggodalmamban érthetetlen és meggondolatlan cselekedeteket követek el(mielőtt bárki félreértene,nem gondolok öngyilkosságra,nincs rá okom!),pl. cigaretta,alkohol,magány,eltűnés órákra úgy,hogy a barátaim se találnak meg,miközben szorongok,rámtör az érzés,hgy nem kellek senkinek...Összefoglalva túlságosan is aggódom a szeretteim,és a jövőm,kapcsolataim miatt,már-már betegesen,depresszióba hajlóan.Mit tehetnék ezellen? Nem vagyok az a probléma-leszaró típus.Mielőtt pedig bárki előítéleteket gyártana,nem unalmamban írtam ki ezt,és nem,nem vagyok elkényeztetett.Megoldást keresek a problémámra.Köszönöm a válaszokat.

3

Én nem értem, hol szúrtam el, szerintetek? Többi lent

Hát van 1 barátom a suliba.
A többiek nem nagyon szeretnek (nem tudom miért)
Az összes osztálytársam szellemileg lemaradott
Szóval szar osztályba csöppentem..
Másnap minden rosszúl alakult.
A barátom bunkón viselkedik velem.
Kizárnak az tornetermi öltözőböl.
És ha berugom és valaki karjára ment az ajtó.
Akkor elkezdtek veszekedni hogy milyen vagyok stb..
Megkarmoltam véletlenül a "barátomat"
Menekül előlem és lehülyéznek stb..
Minden rosszul alakult
SZAR AZ ÉLETEM

2

Visszatekintve az elmúlt pár évet tapasztalsz magadon jellemfejlődést?

És ha igen, milyen téren? Pozitív, vagy negatív? Mennyire tartod hasznosnak/károsnak?
Sztorik jöhetnek, szeretek olvasni. :)

3

Jobb lett volna csendben maradni, vagy inkább jobb az őszinteség?

Nem teljesen családi kapcsolatok a téma, de vannak olyan vonatkozásai is, azért tettem ide.
Kisebbfajta családi vitába torkollott egy döntésem, és őszintén szólva én sem tudom kinek van igaza.

Lényeg a lényeg, dolgozom egy diákmunkába, ahol mindenféle számtógépes dolgot kell csinálni. Adatrögzítés, javítgatások, megnézni hogy működnek-e bizonyos dolgok stb.

Egész jó fizetést adnak, csak az a gond, hogy kevés a munka. Szóval 6 óra a munkaidő, és körülbelül jó, ha 3 órányi munka van. Maradék 3 órában meg nem tudok mit csinálni, max. netezni vagy facebookozni.

És nekem ez tisztára lelkiismeretfurdalást okozott, hogy tulajdonképp a semmiért kapok a pénzt. Így megkérdeztem a főnöknek, hogy oké ha végeztem ezzel a 3 órányi feladattal, akkor utána mit csináljak a maradék 3 órában, mert nincs mit csinálni.

Így most aztán lehet a 6 órás diákmunkámból 3 órás diákmunka lesz, így értelemszerűen fele annyi pénzem lesz. Szerencsére jól élünk, és nem olyan fontos ez a pénz, csak most meg amiatt van rossz érzésem, hogy ezzel így tulajdonképp jól kiszúrtam magammal.

Csak őszintén megvallva, jobban szeretem a tiszta helyzeteket, amikor meg van mondva, hogy ezt kell csinálni, és ezért fizetnek, és ne kelljen már sunyiban neteznem meg facebookoznom.

Családom szerint meg maradtam volna inkább csöndben, ezzel most a fele fizetésemnek oda.

22

Egyik napról a másikra eltűntek az érzéseim. Lehet hogy furcsán hangzik, de nem érzek semmit senki és semmi iránt, nem tudom ki válthatta ezt ki. Mit tegyek hogy újra visszanyerjem a régi önmagam?

9

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!