Találatok a következő kifejezésre: Lehet egy alatt kiszeretni a másikból (1 db)

Lehet egy terhesség alatt kiszeretni a másikból?

Ugy érzem nem szeretem már ugy a párom mint azel?tt.:(29 hetes vagyok a terhesség alatt elég sokat veszekedtünk, nem értünk egyet dolgokban,? szerinte én vagyok elviselhetettlen, ugy gondolom ha nem lenne a baba nem lennénk már együtt.És nem is érzem magam felh?tlenül boldognak miatta.Ez most a hormonok miatt van vagy tényleg elkezd?dött valami..?azt érzem néha tudom rossz dolog hogy elhamarkodtuk ezt a gyerekvállalás dolgot, pedig amikor "elkezdtük" mindketten akartuk és átgondoltan.Nézem a szerelmes párokat az utcán vagy a baráti körömben és legszivesebben elsirnám magam..Lesz ez még jobb?

Legjobb válasz: Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)

Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)
Szia! Én sajnos nem tudok Neked okosakat írni, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! Sok férfi ismerõsöm panaszkodik arra, hogy a várandós felesége 'aggresszív és elviselhetetlen', nem olyan, mint azelõtt volt. Ezt be kell tudni a hormonoknak. Ezt olvasom i a Te kérdésedbõl is, hisz elég erõsnek kellett lenni a kapcsolatotoknak, ha mindketten akartatok családot. Nálam pont fordítva van a dolog, iszonyat szeretetrohamok öntenek el néha... Szívbõl kívánom, hogy rendezõdjenek a dolgaitok. A legjobb megoldás mindig a probléma megbeszélése!
szia.szerintem ez a helyzet csak átmeneti!pláne hogy mindketten szerettétek volna ezt a babát, és azelõtt rendben volt minden!valószínûleg a hormonok a felelõsek azért, ami kialakult!lehet hogy nem veszed észre hogy hogyan viselkedsz!azért mondja a párod, hogy nem kezdeményez, mert amilyen vagy!szerintem nyugodj meg!szereted még!próbálj meg felülkerekedni magadon, bújj oda hozzá, simogasd meg!hátha oldod a hangulatot, és õ is mer próbálkozni!szeressétek már egymást, hisz kisbabátok lesz, legyetek boldogok!annyi rossz van ebben az életben, legalább egymással legyetek megértõk!!sok boldogságot!
A hormonjaid! A legjobb amit tehetsz, hogy megmondod a párodnak szépen higgadtan, hogy sajnos nem tehetsz róla, hogy ilyen vagy , de legyen türelmes és majd elmúlik..egy könyv elég durván fogalmazott a férfiaknak írták (jellemzõ), de talán így értik meg....leírom neked: A férfiaknak tisztában kell lenniük, hogy párjuk tetében nem csak szerelmük gyümölcse fejlõdik, hanem az anya szervezete számára egy olyan lény aki élõsködõnek számít, és a kimama minden energiáját elszívja-olyan hormonokat termel a magzat, hogy az anyát csak maga felé szinte kisajátítsa..ezt tolerálni kell, támogatni és türelemmel várni a végét-mert férfiak gondoljatok csak bele, ha a ti kidolgozott izmaitokatcsúnyítanáel egy olyan lény akire mindennél jobban vágytok..akkor mi is lenne a fontos?- szóval ez volt a kispapáknak szóló könyvben.Mondom, hogy kicsit durva hanlejtés a babára nézve, de sok férfi csak így érti meg a lényeget.Remélem mihamarabb visszatér az élet a kapcsolatotokba..
Én az elsõ 12 hétben még szerettem, de csak neki hisztiztem.Õ váltotta ki belõlem, miközben tudtam, hogy nincs igazam és ez nem én vagyok.Ezt neki is elmondtam és "megértette".A második harmadban viszont ugyanazt éreztem, mint Te.Nem szerettem, nem tudtam hozzábújni, megpuszilni õszintén, stb..Idegesítõ volt minden szava és mozdulata.Biztos voltam benne, hogy nekem ez a pasi nem kell, én nem szeretem.A babán is elgondolkodtam, hogy lehet mégsem kellett volna, de ekkor õt már imádtam, tehát nem bántam meg.Tervezgettem az életem egyedülálló anyaként, miközben ott volt a pasim.Minden reggel úgy ébredtem, hogy "ez még mindig velem van?".Szintén láttam a boldog embereket magam körül, a friss kapcsolatokat.Elkezdtem vágyódni valaki után, akit alig ismerek, de úgy éreztem vele lennék boldog.Szóval teljesen leírtam 3-4 hónap alatt a kapcsolatunkat.Próbáltam összeszedni magam és a páromra koncentrálni, de nem ment.Eldöntöttem, hogy ha hazamegyek, akkor beszélgetek vele, meg megmaszírozom, kedveskedek neki picit, de amint megláttam képtelen voltam rá.Úgy voltam vele, hogy mivel terhes vagyok, úgysem tudok más felé lépni, így megvárom mi lesz szülés után.Jól tettem!Valamikor a 30. hét után jött egy újabb hormonlöket.Ezt hányingeres napok is jelezték.Onnantól mintha ismét kicseréltek volna.Elkezdtem ismét normálisan nézni rá.1-2 hét múlva már éreztem, hogy mennyire szeretem.Pár nap alatt egyre közelebb kerültem hozzá ismét.Így utólag rájöttem, hogy csak a hormonok játszottak velem igen csúnya játékot.Tudatalatt kétségbe estem, hogy "akkor nekem már vele kell leélnem az életem?".No meg, hogy "akkor már nem is leszek újra szerelmes?", "Mostantól összeköt minket a gyerek és sokkal nehezebben lehet majd kilépni a kapcsolatból ha úgy alakul?" és társai.Persze erre csak utólag jöttem rá, hogy valahol bepánikoltam.Örülök, hogy elviselt hónapokon át, hisz neki sem lehetett könnyû.Látta rajtam a változásokat, miközben benne is biztos ezer hasonló kérdés merült fel.Most az utolsó napokat taposom, bármikor jöhet a pici.VBoldo vagyok, hogy nem léptem ki 3-4 hónap alatt a kapcsolatból, mert tényleg minden rendben van ismét.Ezt el sem tudtam már képzelni akkor.Tényleg teljesen leírtam magamban az egészet.Szóval szerintem várj még a pici születéséig, mert hihetetlen miket mûvelnek a hormonok.Az idõ nem sûrget gondolom téged sem.Remélem nálatok is visszaáll a helyzet a régibe.Fontos viszont, hogy a párod tudja majd, hogy nem mindig te vagy az aki vagy jelenleg és zet nem udod befolyásolni.Így könnyebben megérti, miért volt ez a pár rossz hónap a kapcsolatotokban.Remélem minden rendezõdik!
az elõzõ vagyok. én megbeszéltem vele, h most mit érzek, h kicsit össze vagyok zavarodva, h felmerültek bennem bizonyos kétségek és megkértem, h próbálja megérteni mi játszódik le bennem. sztem ha te is elmondod neki, h mitõl van ez, õ is megérti.
Szia velem is valami hasonló van. Igaz én még nagyon az elején járok, de állandóan hisztizek, mindenbe belekötök minden nap orditozunk egymással. Én tudom magamról, hogy sokkal érzékernyebb vagyok, és bár mi is terveztük a babát, most jönnek elõ a kétségek, h biztos jó anya leszek-e, biztos h elég érett vagyok e hozzá stb. Õt meg vádolom, h nem törõdik velem eléggé, nem simogatja állandóan a hasam, biztos azért mert már nem akarja a babát, vagy nem szeret minket. Õ szerencsére elég türelmes, de még így is sok a vita. 2hét alatt 3szor mondtam neki, h pakoljon és költözzön. De tudom, h szeret és én is. Most elég sok minden változik bennem, de bízom benne, h végre meg tudok nyugodni, mert egy igazi hárpia lettem és nem akarom elveszíteni. Nem tudom van e összefüggés, de nem akarom, h azért esetleg kevésbé kötõdjön a babához, mert mi végig vitáztuk a 9 hónapot, és nem tudtuk élvezni a babavárást.
A kérdező hozzászólása: Nem is a szerelemrõl van itt szó.Legközelebb próbáld meg figyelmesen elolvasni a kérdést vagy ha az nehezen megy inkább ne válaszolj semmit!!
A szerelem nem tart örökké, ezt csak a nõk hiszik így.
Én nagyon hisztis voltam az elsõ három hónapban, drága apuka ehhez úgy állt hozzá, hogy minden hülyeségért ordítozott velem, hogy kussoljak már el, meg egyszer pofon is vágott, de úgy rendesen. Persze otthagytam csapot-papot, és jöttem el, de két hét múlva kibékültünk. De már rosszul voltam minden hülyeségétõl, utáltam a mozdulatait, a nézését, az érintését, az illatát, mindent. Mi már nem vagyunk együtt, és sose leszünk már. Nyolc hónapos a fiam, az apja összesen kétszer látta, azon mesterkedik, hogy elperelhesse tõlem, pedig erre semmi esélye. Pedig nem volt ilyen, de nagyon megváltozott. Hát, remélem te nem jársz így.
Szia, én is azt gondolom, hogy a hormonok játszanak, remélhetõleg.
Hát.. õszinte leszek! A párod hozzáállása a legkevésbé sem tetszik. Ha nekem valaki ilyeneket mondana, nem lenne nekem sem kedvem hozzá. Nálunk is ilyen volt a helyzet, én igen korán már 10 hetesen kiadtam az útját. Azóta csak megerõsített a döntésem helyességében. És biztos vagyok benne hogy a babának is ez lesz a legjobb, azóta nem vagyok ideges, senki sem bánt és késõbb sem fogja a gyerek a vitákat hallgatni! Ezt Neked kell érezned... Sok sikert, és boldog babavárást. 23 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Na ezt azért jó olvasni hogy nem vagyok egyedül... mióta terhes vagyok a párommal nem is éfrtünk egymáshoz, én nem akarom õ meg azt mondja azért nem próbálkozik amilyen vagyok...szóval ez sincs rendben..azért köszi..
Régi a kérdés, de olyan jó, hogy rátaláltam :) Én 19 hetes vagyok, és néha én is úgy érzem, hogy nem szeretem, nem akarom õt. Egyszerûen idegesít... az egyik nap... másnap pedig alig várom, hogy hozzábújjak :) Ez van.. szegényt nagyon sajnálom, csodálom , hogy elbír viselni és nem pakolt össze. De amikor csattanok valami hülyeségen ez nem jut eszembe, és elönt a méreg... Ha olvasod kedves kérdezõ, akkor leírnád, hogy veled mi történt. Köszi!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért nem képes jobban alkalmazkodni? Kevésbé szeret, vagy azt hiszi, papucs, ha többet igazodik hozzám?

Hetente 2-szer találkozunk átlagban, mivel nem egy helyen lakunk. Előfordul, hogy nekem át kell tennem a randit másik napra, mert alkalmazkodnom kell a munkámhoz, családomhoz. De mindig megteszem a tőlem telhetőt. Ilyenkor szinte mindig összeveszünk, mert neki is változtatni kell a napján. Én azt gondolom, egy kapcsolat a kölcsönös alkalmazkodáson is nagyban múlik. Ilyenkor azt hiszi, nem férfias, "kemény"? Az én szememben inkább pont ez lenne a férfias érett hozzáállás. Ha igazodik a másikhoz.

3

Simán bunkó vagy féltékennyé akar tenni?

Exem írt, hogy elhozná nekem a cuccaim, mert úgy is jönnek be a városban az új barátnőjével..
Ha annyira ide akarnà adni már rég megtehette volna, meg amúgy sem értem miért kell hozni a csajt is.

6

Terhes lettem, a párom szakított velem. Vajon fogok olyan társat találni aki a babával együtt szeret engem? 5 hetes kismama.17/L

60

Miért mondják, hogy nem szabad sms-t küldeni, vagy irni annak a pasinak, aki szakitani próbál?

Miért tanácsolják, mindenütt, hogy ne keresd, ne írj neki, ne telefonálj!! Stb..?
De én nagyon várok valamilyen válaszra,
Én amit korábban irtam neki, az egy picit talán félreérthető volt, igy majd meg bolondulok, várom, hogy visszairjon. Ha nem ír, az is egy válasz,
Én most fontolgatom, hogy megkérem:
Irjon valamiiit .
Meddig várjak ezzel? Egy hét? Vagy annyit se?

7

Ti mit gondoltok erről?

A párommal tegnap beszéltük, hogy megint nagyon hullik a hajam, és minden tele van vele, még a borostájára is folyton ráragad. Mire szedegetni kezdtem róla, egyet megnéztem, mire mondta, hogy az az én hajam, pedig alapból én sem feltételeztem mást. Mire montam, hogy ha a gatyájában is találok, az biztos nem az enyém. Mire ő, hogy meg is vakulnék akkor, mire mondtam neki, hogy akkor ő vakulna meg (kikaparnám a szemét) de csak úgy félig-meddig poénból mondtam, de ő teljesen komoly volt. Mire elkezd lobogtatni pár perc múlva egy fekete hajszálat, (világosbarna vagyok, ő sötétszőke) hogy a gyerek ruháján találta, és hogy biztos a szeretőmé, de nem, és itthon nem is fekete senki, esküdni mernék, hogy róla ragadt rá, de mégis mi értelme lenne meggyanusítanom, úgysem mennék vele semmire, szimplán azt mondaná, hogy hülye vagyok, pedig full fekete hajszál, tuti nem az enyém!

11

Az is lehet a srácnál jele annak hogy tetszem neki, hogy kerüli a pillantásom és soha nem szól hozzám?

Hogyha felé nézek elkapja a tekintetét, és alig szól hozzám. Például az osztályteremben én ülök közelebb hozzá, és ha kérdése van mégis átkiabál a felem fölött a mellettem ülőknek.
Azért kérdezem ezt, mert lányként én is hajlamos vagyok ilyesmit csinálni, sőt akár teljes közönyt is tudok mutatni, de ez a fiúknál is lehet esetleg így?

5

Vajon igazam lehet, vagy csak beképzelt dolog ez?

2 éve vagyok együtt a párommal, 1 éve élünk együtt. Most terhes vagyok, aminek mindenki örül, a párom is.
Az az igazság hogy sokat dolgozik, mert mint tudjuk ez az Élet gondolom mindenki így van ezzel.
Eddigi munka beosztása (Szakácsként dolgozott egy hotelben) délután 2-től este 10-ig volt. At én munkabeosztásom, reggel 7-től délután 3-ig. Tehát gyakorlatilag mindig elkerültük egymást.
Úgy érzem hogy ezáltal kihűlt a kapcsolatunk.
Mindig időben ment, és mindig időben jött haza soha nem késett egy percet sem, sokat beszélgettünk munka közben is viberen akkor is amikor ő dolgozott.
Mindig mondja h szeret, hiányzom, és amikor otthon van igyekszik mindent megtenni hogy nekem jó legyen.
Például szombat reggel úgy keltem fel terhességem révén hogy kívántam egy friss kenyeret, azonnal kikelt és kiment a boltba nekem.
És mondtam neki hogy alig bírok felkelni a rosszulléttől, de mégis kéne ennem valamit, mert az se jó ha üres a hasam,és behozta nekem ágyba a hamit.
Tegnap hosszú idő után belenéztem a telójába, és volt 3 szám, ami hivogatta őt, az a baj hogy elég felületesen néztem meg hiszen dátumot, és időt annyira nem néztem.
Félek attól, hogy esetleg van valakije?
És érdekes modon ezek a hívások mindig akkor voltak, mikor dolgozott....
Azért is gondolok erre mert ugye lassan másfél hónapja nincs szex a terhesség mkatt...
Vagy csak hülyeség az egész????
Szerintetek?
Köszönöm, hogy elolvastátok, és köszönöm az esetleges válaszokat.
Szép napot nektek.

8

Szerteintetek 1 szer lesz igazán szerelmes az ember vagy tanul a más példájából?

3

4 hónap után már teljesen úgy érzem, hogy nem is foglalkoztatom a barátomat, mit tegyek?

Hála Istennek van arra lehetőségünk, hogy szinte minden nap együtt legyünk, kivéve azon a héten, amikor délutános.

Sokat együtt vagyunk, az időt töltő beszélgetés sosem volt nálunk a topon, de szerencsére ha gond van, vagy valami komoly dolog, azt meg tudjuk beszélni, ebben jók vagyunk.

Nem az a fajta, aki annyit csacsog, és talán ő nem is változott meg, csak engem zavar ez most jobban, hogy alig oszt meg velem magáról bármit is, de azért szinte minden "komolyabb ügyéről" tudok, tehát nem utólag tudom meg, vagy hasonlók ... csak sokszor ki kell belőle húzni.

Az én ügyeimről sem szoktunk annyit beszélgetni, a fontosabbakat tudja, de ha nem árulnék el neki semmit, akkor is le tudná élni az életét, úgy érzem. :D És őszintén ez zavar egy kicsit, mert szeret, de ilyen szempontból nem igazán érdeklem őt.

Hétvégente azért mindig elmegyünk valahová kikapcsolódni, egy mozi, egy üdítő vagy hasonlók, szóval nem panaszkodhatom. A programjai mindig velem szervezi, haveri találkozókkor én is ott vagyok (csak úgy, mint a többiek barátnői is) - max ők félrevonulnak egy kicsit, vagy 1 órára "ellógnak", de azért nem hagy ki belőlük engem sem soha.

Talán ezek az unalmas hétköznapok ütöttek be?
Mert nyáron, mikor összejöttünk, teljesen más volt ... sokkal jobb ... mondjuk akkor mindig úton voltunk, strandoltunk a tóban, sétáltunk, fényképezgetni kijártunk, meccsekre vagy olyanok ... szóval mozgalmasabb volt ez egész.

Most meg sokszor tudom, hogy ő is fáradt, és jól esik neki a semmittevés, vagy a "teljes kikapcsolás", de mikor az megy minden hétköznap, hogy csak vagyunk egymás mellett a szobában, az kicsit rosszul esik :/ Más társaságában meg sokszor felvidul ...

Említettem neki, azt mondta, hogy ez nincs így, és hogy még mindig szeret, csak jól esik neki a semmittevés, és hogy csak fekszünk egymás mellett... nem is ezzel van bajom, hanem hogy úgy érzem, hogy nem érdeklem már ... :S

Tudnátok valamit tanácsolni? Hogy esetleg nálatok mi vált be? Mit lenne érdemes tennem?
Próbáltam őt sokszor felpezsdíteni, több-kevesebb sikerrel

Előre is köszi :)

17/L
(25/F)

3

Tudnátok olyan emberrel lenni, aki eljátszotta a bizalmatokat, de még szeretitek?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!