Találatok a következő kifejezésre: Lehet egy alatt kiszeretni a másikból (1 db)

Lehet egy terhesség alatt kiszeretni a másikból?

Ugy érzem nem szeretem már ugy a párom mint azel?tt.:(29 hetes vagyok a terhesség alatt elég sokat veszekedtünk, nem értünk egyet dolgokban,? szerinte én vagyok elviselhetettlen, ugy gondolom ha nem lenne a baba nem lennénk már együtt.És nem is érzem magam felh?tlenül boldognak miatta.Ez most a hormonok miatt van vagy tényleg elkezd?dött valami..?azt érzem néha tudom rossz dolog hogy elhamarkodtuk ezt a gyerekvállalás dolgot, pedig amikor "elkezdtük" mindketten akartuk és átgondoltan.Nézem a szerelmes párokat az utcán vagy a baráti körömben és legszivesebben elsirnám magam..Lesz ez még jobb?

Legjobb válasz: Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)

Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)
Szia! Én sajnos nem tudok Neked okosakat írni, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! Sok férfi ismerõsöm panaszkodik arra, hogy a várandós felesége 'aggresszív és elviselhetetlen', nem olyan, mint azelõtt volt. Ezt be kell tudni a hormonoknak. Ezt olvasom i a Te kérdésedbõl is, hisz elég erõsnek kellett lenni a kapcsolatotoknak, ha mindketten akartatok családot. Nálam pont fordítva van a dolog, iszonyat szeretetrohamok öntenek el néha... Szívbõl kívánom, hogy rendezõdjenek a dolgaitok. A legjobb megoldás mindig a probléma megbeszélése!
szia.szerintem ez a helyzet csak átmeneti!pláne hogy mindketten szerettétek volna ezt a babát, és azelõtt rendben volt minden!valószínûleg a hormonok a felelõsek azért, ami kialakult!lehet hogy nem veszed észre hogy hogyan viselkedsz!azért mondja a párod, hogy nem kezdeményez, mert amilyen vagy!szerintem nyugodj meg!szereted még!próbálj meg felülkerekedni magadon, bújj oda hozzá, simogasd meg!hátha oldod a hangulatot, és õ is mer próbálkozni!szeressétek már egymást, hisz kisbabátok lesz, legyetek boldogok!annyi rossz van ebben az életben, legalább egymással legyetek megértõk!!sok boldogságot!
A hormonjaid! A legjobb amit tehetsz, hogy megmondod a párodnak szépen higgadtan, hogy sajnos nem tehetsz róla, hogy ilyen vagy , de legyen türelmes és majd elmúlik..egy könyv elég durván fogalmazott a férfiaknak írták (jellemzõ), de talán így értik meg....leírom neked: A férfiaknak tisztában kell lenniük, hogy párjuk tetében nem csak szerelmük gyümölcse fejlõdik, hanem az anya szervezete számára egy olyan lény aki élõsködõnek számít, és a kimama minden energiáját elszívja-olyan hormonokat termel a magzat, hogy az anyát csak maga felé szinte kisajátítsa..ezt tolerálni kell, támogatni és türelemmel várni a végét-mert férfiak gondoljatok csak bele, ha a ti kidolgozott izmaitokatcsúnyítanáel egy olyan lény akire mindennél jobban vágytok..akkor mi is lenne a fontos?- szóval ez volt a kispapáknak szóló könyvben.Mondom, hogy kicsit durva hanlejtés a babára nézve, de sok férfi csak így érti meg a lényeget.Remélem mihamarabb visszatér az élet a kapcsolatotokba..
Én az elsõ 12 hétben még szerettem, de csak neki hisztiztem.Õ váltotta ki belõlem, miközben tudtam, hogy nincs igazam és ez nem én vagyok.Ezt neki is elmondtam és "megértette".A második harmadban viszont ugyanazt éreztem, mint Te.Nem szerettem, nem tudtam hozzábújni, megpuszilni õszintén, stb..Idegesítõ volt minden szava és mozdulata.Biztos voltam benne, hogy nekem ez a pasi nem kell, én nem szeretem.A babán is elgondolkodtam, hogy lehet mégsem kellett volna, de ekkor õt már imádtam, tehát nem bántam meg.Tervezgettem az életem egyedülálló anyaként, miközben ott volt a pasim.Minden reggel úgy ébredtem, hogy "ez még mindig velem van?".Szintén láttam a boldog embereket magam körül, a friss kapcsolatokat.Elkezdtem vágyódni valaki után, akit alig ismerek, de úgy éreztem vele lennék boldog.Szóval teljesen leírtam 3-4 hónap alatt a kapcsolatunkat.Próbáltam összeszedni magam és a páromra koncentrálni, de nem ment.Eldöntöttem, hogy ha hazamegyek, akkor beszélgetek vele, meg megmaszírozom, kedveskedek neki picit, de amint megláttam képtelen voltam rá.Úgy voltam vele, hogy mivel terhes vagyok, úgysem tudok más felé lépni, így megvárom mi lesz szülés után.Jól tettem!Valamikor a 30. hét után jött egy újabb hormonlöket.Ezt hányingeres napok is jelezték.Onnantól mintha ismét kicseréltek volna.Elkezdtem ismét normálisan nézni rá.1-2 hét múlva már éreztem, hogy mennyire szeretem.Pár nap alatt egyre közelebb kerültem hozzá ismét.Így utólag rájöttem, hogy csak a hormonok játszottak velem igen csúnya játékot.Tudatalatt kétségbe estem, hogy "akkor nekem már vele kell leélnem az életem?".No meg, hogy "akkor már nem is leszek újra szerelmes?", "Mostantól összeköt minket a gyerek és sokkal nehezebben lehet majd kilépni a kapcsolatból ha úgy alakul?" és társai.Persze erre csak utólag jöttem rá, hogy valahol bepánikoltam.Örülök, hogy elviselt hónapokon át, hisz neki sem lehetett könnyû.Látta rajtam a változásokat, miközben benne is biztos ezer hasonló kérdés merült fel.Most az utolsó napokat taposom, bármikor jöhet a pici.VBoldo vagyok, hogy nem léptem ki 3-4 hónap alatt a kapcsolatból, mert tényleg minden rendben van ismét.Ezt el sem tudtam már képzelni akkor.Tényleg teljesen leírtam magamban az egészet.Szóval szerintem várj még a pici születéséig, mert hihetetlen miket mûvelnek a hormonok.Az idõ nem sûrget gondolom téged sem.Remélem nálatok is visszaáll a helyzet a régibe.Fontos viszont, hogy a párod tudja majd, hogy nem mindig te vagy az aki vagy jelenleg és zet nem udod befolyásolni.Így könnyebben megérti, miért volt ez a pár rossz hónap a kapcsolatotokban.Remélem minden rendezõdik!
az elõzõ vagyok. én megbeszéltem vele, h most mit érzek, h kicsit össze vagyok zavarodva, h felmerültek bennem bizonyos kétségek és megkértem, h próbálja megérteni mi játszódik le bennem. sztem ha te is elmondod neki, h mitõl van ez, õ is megérti.
Szia velem is valami hasonló van. Igaz én még nagyon az elején járok, de állandóan hisztizek, mindenbe belekötök minden nap orditozunk egymással. Én tudom magamról, hogy sokkal érzékernyebb vagyok, és bár mi is terveztük a babát, most jönnek elõ a kétségek, h biztos jó anya leszek-e, biztos h elég érett vagyok e hozzá stb. Õt meg vádolom, h nem törõdik velem eléggé, nem simogatja állandóan a hasam, biztos azért mert már nem akarja a babát, vagy nem szeret minket. Õ szerencsére elég türelmes, de még így is sok a vita. 2hét alatt 3szor mondtam neki, h pakoljon és költözzön. De tudom, h szeret és én is. Most elég sok minden változik bennem, de bízom benne, h végre meg tudok nyugodni, mert egy igazi hárpia lettem és nem akarom elveszíteni. Nem tudom van e összefüggés, de nem akarom, h azért esetleg kevésbé kötõdjön a babához, mert mi végig vitáztuk a 9 hónapot, és nem tudtuk élvezni a babavárást.
A kérdező hozzászólása: Nem is a szerelemrõl van itt szó.Legközelebb próbáld meg figyelmesen elolvasni a kérdést vagy ha az nehezen megy inkább ne válaszolj semmit!!
A szerelem nem tart örökké, ezt csak a nõk hiszik így.
Én nagyon hisztis voltam az elsõ három hónapban, drága apuka ehhez úgy állt hozzá, hogy minden hülyeségért ordítozott velem, hogy kussoljak már el, meg egyszer pofon is vágott, de úgy rendesen. Persze otthagytam csapot-papot, és jöttem el, de két hét múlva kibékültünk. De már rosszul voltam minden hülyeségétõl, utáltam a mozdulatait, a nézését, az érintését, az illatát, mindent. Mi már nem vagyunk együtt, és sose leszünk már. Nyolc hónapos a fiam, az apja összesen kétszer látta, azon mesterkedik, hogy elperelhesse tõlem, pedig erre semmi esélye. Pedig nem volt ilyen, de nagyon megváltozott. Hát, remélem te nem jársz így.
Szia, én is azt gondolom, hogy a hormonok játszanak, remélhetõleg.
Hát.. õszinte leszek! A párod hozzáállása a legkevésbé sem tetszik. Ha nekem valaki ilyeneket mondana, nem lenne nekem sem kedvem hozzá. Nálunk is ilyen volt a helyzet, én igen korán már 10 hetesen kiadtam az útját. Azóta csak megerõsített a döntésem helyességében. És biztos vagyok benne hogy a babának is ez lesz a legjobb, azóta nem vagyok ideges, senki sem bánt és késõbb sem fogja a gyerek a vitákat hallgatni! Ezt Neked kell érezned... Sok sikert, és boldog babavárást. 23 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Na ezt azért jó olvasni hogy nem vagyok egyedül... mióta terhes vagyok a párommal nem is éfrtünk egymáshoz, én nem akarom õ meg azt mondja azért nem próbálkozik amilyen vagyok...szóval ez sincs rendben..azért köszi..
Régi a kérdés, de olyan jó, hogy rátaláltam :) Én 19 hetes vagyok, és néha én is úgy érzem, hogy nem szeretem, nem akarom õt. Egyszerûen idegesít... az egyik nap... másnap pedig alig várom, hogy hozzábújjak :) Ez van.. szegényt nagyon sajnálom, csodálom , hogy elbír viselni és nem pakolt össze. De amikor csattanok valami hülyeségen ez nem jut eszembe, és elönt a méreg... Ha olvasod kedves kérdezõ, akkor leírnád, hogy veled mi történt. Köszi!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Jogosan esik rosszul vagy én vagyok a nyomi?

Barátomról kb 30 órája nem tudok semmit. Nem ír, át is tudna jönni, de semmi. Nagyon ki vagyok bukva, szerintem annyit megérdemlek, hogy legalább egy sms-t kapjak. Vagy túlreagálom?

18

A szóban forgó ember a barátja lehet?

Egy barátnő azzal nyúzza a másikat, hogy süssön neki meg egy sütit, aztán később kommentbe odaírják a sütis kép alá, hogy süsse meg x-nek (egy férfinév) és hozzon belőle nekik... ki lehet ő?

3

Milyen különbségektől nem szokott működni egy kapcsolat?

3

Ugy kell csokolozni?

Ugy kell csokolozni, hogy korozunk a nyelvunkkel egymas szajaban? igaz? normalis valaszokat varok.kossz.

3

Nagyon bonyolult helyzet, kérlek adjatok tanácsot. Mit tegyek?

A párommal 6 éve vagyunk egyutt, néhány honapja koltztunk ossze, lakáshitelt vettunk ki, a szuleinktol megkaptuk a "hozományt", amibol berendeztuk a lakást. Eddig nagyon jol megvoltunk, viszont miota egyutt lakunk kiélezodott a helyzet. Folyton veszekedunk mindenen, nincs idonk semmire, én még tanulok o dolgozik, o tart el, de a rezsi ram eso reszet a szuleim fizetik. Nem tudom mit tegyek, meg lehet valahogy oldani?Hogy rendezzuk a kapcsolatunkat?Vagy ha szakitunk, hogy osztozkodunk el a lakáson?

3

Honnan tudjam hogy a mi szerelmünk igazi?

5

Visszahúzódóbb lányként, ha nem vagyok valami feltűnő jelenség, már nem is lesz soha az életben barátom?

a feltűnő jelenség alatt azt értem, hogy nem vagyok kirívó szépség, inkább átlagosan csúnya, meg úgy általában semmiben nem vagyok jó, szóval semmilyen úton nem vesznek észre az emberek.
és ez a háttérben maradás abból fakadhat szerintem, hogy már elég sok emberben csalódtam, ráadásul a negatív dolgokat MINDIG magamra veszem, és olyan ember vagyok, akinek ha mondanak valami pozitív dolgot, pl. Jó a hajad, vagy valami, azt egyből úgy veszem, hogy csak udvariasságból mondják, vagy szánalomból, esetlen ironikusan és igazából az ellenkezőjét gondolja és jót röhög magában, hogy "Ez a lúzer még el is hitte, jajj de szánalmas"
és gondolom nem meglepő, hogy az önbizalmam -∞ és nem merek odamenni másokhoz, egyrészt mert félek az elutasítástól, másrészt mert az megint annyira szánalmas már, amikor egy lánynak kell azért küzdenie, hogy végre vegye más észre valaki...
így már sosem lesz barátom?
16l

10

Szerintetek csak én reagálom túl?

Van egy betegségem, de a gyógyszerekkel jól vagyok általában, kivéve tegnap este, mikor hirtelen nagyon rosszul lettem, úgy görcsöltem, hogy mozdulni is alig tudtam meg egyebek, alig bírtam bevenni, amit kell ilyenkor, márpedig ha nem veszem be, akár meg is halhatok. Egyedül voltam, segítség reményében írtam gyorsan egy sms-t a barátomnak, mert beszélni sem tudtam, hogy felhívjam. Õ elolvasta, de már lefeküdt akkor aludni, ezért nem érdekelte igazán, nyugodtan visszafeküdt és tovább aludt. Emiatt eléggé berágtam rá, megbántott vele. Nektek mi erről a véleményetek?

6

Elhagyott a barátom ma, úgy érzem belefogok halni! Mit tudnék tenni, hogy jobb legyen?

12

Ti hogy szoktatok túllépni a depressziós időszakaitokon?

10

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!