Találatok a következő kifejezésre: Lehet egy alatt kiszeretni a (1 db)

Lehet egy terhesség alatt kiszeretni a másikból?

Ugy érzem nem szeretem már ugy a párom mint azel?tt.:(29 hetes vagyok a terhesség alatt elég sokat veszekedtünk, nem értünk egyet dolgokban,? szerinte én vagyok elviselhetettlen, ugy gondolom ha nem lenne a baba nem lennénk már együtt.És nem is érzem magam felh?tlenül boldognak miatta.Ez most a hormonok miatt van vagy tényleg elkezd?dött valami..?azt érzem néha tudom rossz dolog hogy elhamarkodtuk ezt a gyerekvállalás dolgot, pedig amikor "elkezdtük" mindketten akartuk és átgondoltan.Nézem a szerelmes párokat az utcán vagy a baráti körömben és legszivesebben elsirnám magam..Lesz ez még jobb?

Legjobb válasz: Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)

Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)
Szia! Én sajnos nem tudok Neked okosakat írni, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! Sok férfi ismerõsöm panaszkodik arra, hogy a várandós felesége 'aggresszív és elviselhetetlen', nem olyan, mint azelõtt volt. Ezt be kell tudni a hormonoknak. Ezt olvasom i a Te kérdésedbõl is, hisz elég erõsnek kellett lenni a kapcsolatotoknak, ha mindketten akartatok családot. Nálam pont fordítva van a dolog, iszonyat szeretetrohamok öntenek el néha... Szívbõl kívánom, hogy rendezõdjenek a dolgaitok. A legjobb megoldás mindig a probléma megbeszélése!
szia.szerintem ez a helyzet csak átmeneti!pláne hogy mindketten szerettétek volna ezt a babát, és azelõtt rendben volt minden!valószínûleg a hormonok a felelõsek azért, ami kialakult!lehet hogy nem veszed észre hogy hogyan viselkedsz!azért mondja a párod, hogy nem kezdeményez, mert amilyen vagy!szerintem nyugodj meg!szereted még!próbálj meg felülkerekedni magadon, bújj oda hozzá, simogasd meg!hátha oldod a hangulatot, és õ is mer próbálkozni!szeressétek már egymást, hisz kisbabátok lesz, legyetek boldogok!annyi rossz van ebben az életben, legalább egymással legyetek megértõk!!sok boldogságot!
A hormonjaid! A legjobb amit tehetsz, hogy megmondod a párodnak szépen higgadtan, hogy sajnos nem tehetsz róla, hogy ilyen vagy , de legyen türelmes és majd elmúlik..egy könyv elég durván fogalmazott a férfiaknak írták (jellemzõ), de talán így értik meg....leírom neked: A férfiaknak tisztában kell lenniük, hogy párjuk tetében nem csak szerelmük gyümölcse fejlõdik, hanem az anya szervezete számára egy olyan lény aki élõsködõnek számít, és a kimama minden energiáját elszívja-olyan hormonokat termel a magzat, hogy az anyát csak maga felé szinte kisajátítsa..ezt tolerálni kell, támogatni és türelemmel várni a végét-mert férfiak gondoljatok csak bele, ha a ti kidolgozott izmaitokatcsúnyítanáel egy olyan lény akire mindennél jobban vágytok..akkor mi is lenne a fontos?- szóval ez volt a kispapáknak szóló könyvben.Mondom, hogy kicsit durva hanlejtés a babára nézve, de sok férfi csak így érti meg a lényeget.Remélem mihamarabb visszatér az élet a kapcsolatotokba..
Én az elsõ 12 hétben még szerettem, de csak neki hisztiztem.Õ váltotta ki belõlem, miközben tudtam, hogy nincs igazam és ez nem én vagyok.Ezt neki is elmondtam és "megértette".A második harmadban viszont ugyanazt éreztem, mint Te.Nem szerettem, nem tudtam hozzábújni, megpuszilni õszintén, stb..Idegesítõ volt minden szava és mozdulata.Biztos voltam benne, hogy nekem ez a pasi nem kell, én nem szeretem.A babán is elgondolkodtam, hogy lehet mégsem kellett volna, de ekkor õt már imádtam, tehát nem bántam meg.Tervezgettem az életem egyedülálló anyaként, miközben ott volt a pasim.Minden reggel úgy ébredtem, hogy "ez még mindig velem van?".Szintén láttam a boldog embereket magam körül, a friss kapcsolatokat.Elkezdtem vágyódni valaki után, akit alig ismerek, de úgy éreztem vele lennék boldog.Szóval teljesen leírtam 3-4 hónap alatt a kapcsolatunkat.Próbáltam összeszedni magam és a páromra koncentrálni, de nem ment.Eldöntöttem, hogy ha hazamegyek, akkor beszélgetek vele, meg megmaszírozom, kedveskedek neki picit, de amint megláttam képtelen voltam rá.Úgy voltam vele, hogy mivel terhes vagyok, úgysem tudok más felé lépni, így megvárom mi lesz szülés után.Jól tettem!Valamikor a 30. hét után jött egy újabb hormonlöket.Ezt hányingeres napok is jelezték.Onnantól mintha ismét kicseréltek volna.Elkezdtem ismét normálisan nézni rá.1-2 hét múlva már éreztem, hogy mennyire szeretem.Pár nap alatt egyre közelebb kerültem hozzá ismét.Így utólag rájöttem, hogy csak a hormonok játszottak velem igen csúnya játékot.Tudatalatt kétségbe estem, hogy "akkor nekem már vele kell leélnem az életem?".No meg, hogy "akkor már nem is leszek újra szerelmes?", "Mostantól összeköt minket a gyerek és sokkal nehezebben lehet majd kilépni a kapcsolatból ha úgy alakul?" és társai.Persze erre csak utólag jöttem rá, hogy valahol bepánikoltam.Örülök, hogy elviselt hónapokon át, hisz neki sem lehetett könnyû.Látta rajtam a változásokat, miközben benne is biztos ezer hasonló kérdés merült fel.Most az utolsó napokat taposom, bármikor jöhet a pici.VBoldo vagyok, hogy nem léptem ki 3-4 hónap alatt a kapcsolatból, mert tényleg minden rendben van ismét.Ezt el sem tudtam már képzelni akkor.Tényleg teljesen leírtam magamban az egészet.Szóval szerintem várj még a pici születéséig, mert hihetetlen miket mûvelnek a hormonok.Az idõ nem sûrget gondolom téged sem.Remélem nálatok is visszaáll a helyzet a régibe.Fontos viszont, hogy a párod tudja majd, hogy nem mindig te vagy az aki vagy jelenleg és zet nem udod befolyásolni.Így könnyebben megérti, miért volt ez a pár rossz hónap a kapcsolatotokban.Remélem minden rendezõdik!
az elõzõ vagyok. én megbeszéltem vele, h most mit érzek, h kicsit össze vagyok zavarodva, h felmerültek bennem bizonyos kétségek és megkértem, h próbálja megérteni mi játszódik le bennem. sztem ha te is elmondod neki, h mitõl van ez, õ is megérti.
Szia velem is valami hasonló van. Igaz én még nagyon az elején járok, de állandóan hisztizek, mindenbe belekötök minden nap orditozunk egymással. Én tudom magamról, hogy sokkal érzékernyebb vagyok, és bár mi is terveztük a babát, most jönnek elõ a kétségek, h biztos jó anya leszek-e, biztos h elég érett vagyok e hozzá stb. Õt meg vádolom, h nem törõdik velem eléggé, nem simogatja állandóan a hasam, biztos azért mert már nem akarja a babát, vagy nem szeret minket. Õ szerencsére elég türelmes, de még így is sok a vita. 2hét alatt 3szor mondtam neki, h pakoljon és költözzön. De tudom, h szeret és én is. Most elég sok minden változik bennem, de bízom benne, h végre meg tudok nyugodni, mert egy igazi hárpia lettem és nem akarom elveszíteni. Nem tudom van e összefüggés, de nem akarom, h azért esetleg kevésbé kötõdjön a babához, mert mi végig vitáztuk a 9 hónapot, és nem tudtuk élvezni a babavárást.
A kérdező hozzászólása: Nem is a szerelemrõl van itt szó.Legközelebb próbáld meg figyelmesen elolvasni a kérdést vagy ha az nehezen megy inkább ne válaszolj semmit!!
A szerelem nem tart örökké, ezt csak a nõk hiszik így.
Én nagyon hisztis voltam az elsõ három hónapban, drága apuka ehhez úgy állt hozzá, hogy minden hülyeségért ordítozott velem, hogy kussoljak már el, meg egyszer pofon is vágott, de úgy rendesen. Persze otthagytam csapot-papot, és jöttem el, de két hét múlva kibékültünk. De már rosszul voltam minden hülyeségétõl, utáltam a mozdulatait, a nézését, az érintését, az illatát, mindent. Mi már nem vagyunk együtt, és sose leszünk már. Nyolc hónapos a fiam, az apja összesen kétszer látta, azon mesterkedik, hogy elperelhesse tõlem, pedig erre semmi esélye. Pedig nem volt ilyen, de nagyon megváltozott. Hát, remélem te nem jársz így.
Szia, én is azt gondolom, hogy a hormonok játszanak, remélhetõleg.
Hát.. õszinte leszek! A párod hozzáállása a legkevésbé sem tetszik. Ha nekem valaki ilyeneket mondana, nem lenne nekem sem kedvem hozzá. Nálunk is ilyen volt a helyzet, én igen korán már 10 hetesen kiadtam az útját. Azóta csak megerõsített a döntésem helyességében. És biztos vagyok benne hogy a babának is ez lesz a legjobb, azóta nem vagyok ideges, senki sem bánt és késõbb sem fogja a gyerek a vitákat hallgatni! Ezt Neked kell érezned... Sok sikert, és boldog babavárást. 23 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Na ezt azért jó olvasni hogy nem vagyok egyedül... mióta terhes vagyok a párommal nem is éfrtünk egymáshoz, én nem akarom õ meg azt mondja azért nem próbálkozik amilyen vagyok...szóval ez sincs rendben..azért köszi..
Régi a kérdés, de olyan jó, hogy rátaláltam :) Én 19 hetes vagyok, és néha én is úgy érzem, hogy nem szeretem, nem akarom õt. Egyszerûen idegesít... az egyik nap... másnap pedig alig várom, hogy hozzábújjak :) Ez van.. szegényt nagyon sajnálom, csodálom , hogy elbír viselni és nem pakolt össze. De amikor csattanok valami hülyeségen ez nem jut eszembe, és elönt a méreg... Ha olvasod kedves kérdezõ, akkor leírnád, hogy veled mi történt. Köszi!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

A nők miért vesznek el oly sok energiát a férfiaktól?

ismerkedéskor, kapcsolatban, stb.

17

Lányok, minden nap 18 órától kocsmázik mert hiányzom, teendő?

Távkapcsolatban vagyunk kénytelenek élni egy ideje. Egy héten a 7 napból 6 napon köt ki munka után a kocsmában és iszik-eszik-dartsozik-játékgépezik. Felhívom és kifejezem aggodalmam mire ő folyamatosan: hogy mennyire szeret, én vagyok az élete szerelme és hiányzom, magányos. Ti mit tennétek? Hogy reagálnátok? Én abszolút egy toleráns ember vagyok de minden nap azt hallgatni hogy a kocsmából veszi fel a telefont és ittas..nagyon elegem van és idegesít. A nyugodt esti telefonos beszélgetésünk törlődik ezzel. Plusz hallom a háttérben a zenét, bulit, a többi kocsmázót hogy nevetnek, jól érzik magukat. Én meg itthon possadok és várnám a hívását pffff

5

Egy ilyen kvalitású lánynak szerintetek milyenek az elvárásai a férfiakkal szemben?

-17 és 22 év közötti
-Kb. 170-175 centi magas
-Vékony testalkatú
-Szép arcú (ez nyilván szubjektív, de mondjuk amit a többség szépnek tart)
-Nőiesen öltözködik
-Igényes, ad a megjelenésére
-Nem dohányzik, nem drogozik
-Intelligens, művelt és vannak tervei
-Felsőfokú tanulmányokat folytat/tervez folytatni
-Nem néz valóságshow-kat
-Szereti az állatokat
-Nem prűd

13

MVan itt olyan pasi, aki megbánta, h szakított?

Ha igen, miért? Még szerelmes volt, vagy csak magányos. Teljes sztori is jöhet.

7

Szerelmi háromszög! Mi lesz a következménye? Helyesen döntöttem?

Nos a történet nagyon egyszerű és bonyolult is egyben. Van egy srác, még 3 éve mutatták be a barátaim. Első látásra megtetszettünk egymásnak, érdeklődött, keresett, de épp volt valakim ezért elhajtottam. Úgy fél évvel később már nem volt senkim, gondoltam ismerkedem vele, de addigra összejött az egyik legkedvesebb barátnőmmel. Nem nagyon működik a kapcsolatuk, mert barátnőm nagyon akaszkodik rá, megfojtja a féltékenységével pedig hűséges fiú meg van még sok gond. Mindig én békítettem őket, ha zűr volt köztük.. A lényeg, hogy hétvégén volt egy baráti összejövetel, ahova a fiú titokban, kimondottan miattam jött. Szerelmet vallott elmondta, hogy neki mindig is én leszek az álma. Sokmindent megbeszéltünk és arra kért, próbáljam meg vele ő mindent lerendez és nem esik bántódásom, de mondtam neki, hogy soha nem lehetünk együtt, nem fogom tönkretenni a 10 éves barátságomat és ő se dobhat el 2 éves kapcsolatot csak úgy. Történt egy csók is. Mindenki megesküdött aki ottvolt, hogy ők nem szólnak erről. Lelkifurdalásom van így ma elmentem a barátnőmhöz, de végül nem mondtam el neki. Viszont mesélte, hogy a srác szakítani akart vele (persze nem hagyta). De eldöntöttem hagyom őket. Mégsem érzem jól magam..lehet, hogy az igazit löktem el magamtól. És ő most sem boldog, mindketten szenvedünk. Mit tennétek? Voltatok hasonló esetben? Segítsetek!

10

Van itt valaki, aki segítene? Olyan ember, aki nagyon ért a férfiak lelkivilágához, és sok pozitiv visszajelzést kapott, h nagyon jó tanácsokat ad, az kérem segitsen! Férfiak/fiúk privátüzijét várom elsősorban! De tapasztalt nőké is jöhet!

Egy srácról van szó,aki imád nőkkel kavarni,és ehhez egy rövid story fűződik,és a story folytatásával kapcsolatban lenne egy apró kérdésem! :)
Köszönöm szépen előre mindenkinek,aki segít nekem,várom a privát üzeneteiteket :* :)

4

Párkapcsolati játszmák. Kinek sikerült "kiszállni"?

Egyre több olyan választ olvasok (nagy örömömre!), ami arról tanúskodik, hogy a válaszadók felismerik a kapcsolati játszmákat.
A saját kapcsolatotokban is így van? Tudjátok kezelni?
Hogyan jutottatok el ide?

10

A magány megváltoztat. Van még kiút?

Lassan fél éve hogy nincs kapcsolatom. Úgy érzem ez idő alatt sokat változtam, és nem jó irányba. A magányosan eltöltött napok megkeményítik a lelkem. Egyedüllétben telnek a napjaim, és a szeretetéhségem lassan átcsap lemondásba. Tartok tőle hogy elveszítem az emberi érzéseket, és nem leszek képes már szeretni senkit ha ez így megy tovább. Érzett már valaki ilyet, van még kiút, ha egyszerüen sosem akar összejönni egy normális párkapcsolat bárhol és bárhogyanis próbálkozom?
27F

8

Az baj ha miattam megváltozik a párom?

Azt mondta miattam szivesen megváltozik de én ezt akarom?

3

Férfiak! Ti kire mondjátok, hogy "ő az igazi"? Mit éreztek, amit mással nem?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!