Találatok a következő kifejezésre: Lehet egy alatt kiszeretni a (1 db)

Lehet egy terhesség alatt kiszeretni a másikból?

Ugy érzem nem szeretem már ugy a párom mint azel?tt.:(29 hetes vagyok a terhesség alatt elég sokat veszekedtünk, nem értünk egyet dolgokban,? szerinte én vagyok elviselhetettlen, ugy gondolom ha nem lenne a baba nem lennénk már együtt.És nem is érzem magam felh?tlenül boldognak miatta.Ez most a hormonok miatt van vagy tényleg elkezd?dött valami..?azt érzem néha tudom rossz dolog hogy elhamarkodtuk ezt a gyerekvállalás dolgot, pedig amikor "elkezdtük" mindketten akartuk és átgondoltan.Nézem a szerelmes párokat az utcán vagy a baráti körömben és legszivesebben elsirnám magam..Lesz ez még jobb?

Legjobb válasz: Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)

Nem vagy egyedül evvel az érzéssel. Csak nálunk annyiban különbözik hogy mióta tudjuk hogy babánk lesz õ még jobban szeret mint elötte. De én nem érzem már azt a lángoló szerelmes. Sõt van mikor nem bírom elviselni hogy hozzám ér. De hiszek abban hogy ez csak a hormonok miatt van, mert végüéis nem azért vállaltunk babát hogy egyik szülõ nélkül nõjön fel. Remélem rendbe jöttök:)
Szia! Én sajnos nem tudok Neked okosakat írni, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! Sok férfi ismerõsöm panaszkodik arra, hogy a várandós felesége 'aggresszív és elviselhetetlen', nem olyan, mint azelõtt volt. Ezt be kell tudni a hormonoknak. Ezt olvasom i a Te kérdésedbõl is, hisz elég erõsnek kellett lenni a kapcsolatotoknak, ha mindketten akartatok családot. Nálam pont fordítva van a dolog, iszonyat szeretetrohamok öntenek el néha... Szívbõl kívánom, hogy rendezõdjenek a dolgaitok. A legjobb megoldás mindig a probléma megbeszélése!
szia.szerintem ez a helyzet csak átmeneti!pláne hogy mindketten szerettétek volna ezt a babát, és azelõtt rendben volt minden!valószínûleg a hormonok a felelõsek azért, ami kialakult!lehet hogy nem veszed észre hogy hogyan viselkedsz!azért mondja a párod, hogy nem kezdeményez, mert amilyen vagy!szerintem nyugodj meg!szereted még!próbálj meg felülkerekedni magadon, bújj oda hozzá, simogasd meg!hátha oldod a hangulatot, és õ is mer próbálkozni!szeressétek már egymást, hisz kisbabátok lesz, legyetek boldogok!annyi rossz van ebben az életben, legalább egymással legyetek megértõk!!sok boldogságot!
A hormonjaid! A legjobb amit tehetsz, hogy megmondod a párodnak szépen higgadtan, hogy sajnos nem tehetsz róla, hogy ilyen vagy , de legyen türelmes és majd elmúlik..egy könyv elég durván fogalmazott a férfiaknak írták (jellemzõ), de talán így értik meg....leírom neked: A férfiaknak tisztában kell lenniük, hogy párjuk tetében nem csak szerelmük gyümölcse fejlõdik, hanem az anya szervezete számára egy olyan lény aki élõsködõnek számít, és a kimama minden energiáját elszívja-olyan hormonokat termel a magzat, hogy az anyát csak maga felé szinte kisajátítsa..ezt tolerálni kell, támogatni és türelemmel várni a végét-mert férfiak gondoljatok csak bele, ha a ti kidolgozott izmaitokatcsúnyítanáel egy olyan lény akire mindennél jobban vágytok..akkor mi is lenne a fontos?- szóval ez volt a kispapáknak szóló könyvben.Mondom, hogy kicsit durva hanlejtés a babára nézve, de sok férfi csak így érti meg a lényeget.Remélem mihamarabb visszatér az élet a kapcsolatotokba..
Én az elsõ 12 hétben még szerettem, de csak neki hisztiztem.Õ váltotta ki belõlem, miközben tudtam, hogy nincs igazam és ez nem én vagyok.Ezt neki is elmondtam és "megértette".A második harmadban viszont ugyanazt éreztem, mint Te.Nem szerettem, nem tudtam hozzábújni, megpuszilni õszintén, stb..Idegesítõ volt minden szava és mozdulata.Biztos voltam benne, hogy nekem ez a pasi nem kell, én nem szeretem.A babán is elgondolkodtam, hogy lehet mégsem kellett volna, de ekkor õt már imádtam, tehát nem bántam meg.Tervezgettem az életem egyedülálló anyaként, miközben ott volt a pasim.Minden reggel úgy ébredtem, hogy "ez még mindig velem van?".Szintén láttam a boldog embereket magam körül, a friss kapcsolatokat.Elkezdtem vágyódni valaki után, akit alig ismerek, de úgy éreztem vele lennék boldog.Szóval teljesen leírtam 3-4 hónap alatt a kapcsolatunkat.Próbáltam összeszedni magam és a páromra koncentrálni, de nem ment.Eldöntöttem, hogy ha hazamegyek, akkor beszélgetek vele, meg megmaszírozom, kedveskedek neki picit, de amint megláttam képtelen voltam rá.Úgy voltam vele, hogy mivel terhes vagyok, úgysem tudok más felé lépni, így megvárom mi lesz szülés után.Jól tettem!Valamikor a 30. hét után jött egy újabb hormonlöket.Ezt hányingeres napok is jelezték.Onnantól mintha ismét kicseréltek volna.Elkezdtem ismét normálisan nézni rá.1-2 hét múlva már éreztem, hogy mennyire szeretem.Pár nap alatt egyre közelebb kerültem hozzá ismét.Így utólag rájöttem, hogy csak a hormonok játszottak velem igen csúnya játékot.Tudatalatt kétségbe estem, hogy "akkor nekem már vele kell leélnem az életem?".No meg, hogy "akkor már nem is leszek újra szerelmes?", "Mostantól összeköt minket a gyerek és sokkal nehezebben lehet majd kilépni a kapcsolatból ha úgy alakul?" és társai.Persze erre csak utólag jöttem rá, hogy valahol bepánikoltam.Örülök, hogy elviselt hónapokon át, hisz neki sem lehetett könnyû.Látta rajtam a változásokat, miközben benne is biztos ezer hasonló kérdés merült fel.Most az utolsó napokat taposom, bármikor jöhet a pici.VBoldo vagyok, hogy nem léptem ki 3-4 hónap alatt a kapcsolatból, mert tényleg minden rendben van ismét.Ezt el sem tudtam már képzelni akkor.Tényleg teljesen leírtam magamban az egészet.Szóval szerintem várj még a pici születéséig, mert hihetetlen miket mûvelnek a hormonok.Az idõ nem sûrget gondolom téged sem.Remélem nálatok is visszaáll a helyzet a régibe.Fontos viszont, hogy a párod tudja majd, hogy nem mindig te vagy az aki vagy jelenleg és zet nem udod befolyásolni.Így könnyebben megérti, miért volt ez a pár rossz hónap a kapcsolatotokban.Remélem minden rendezõdik!
az elõzõ vagyok. én megbeszéltem vele, h most mit érzek, h kicsit össze vagyok zavarodva, h felmerültek bennem bizonyos kétségek és megkértem, h próbálja megérteni mi játszódik le bennem. sztem ha te is elmondod neki, h mitõl van ez, õ is megérti.
Szia velem is valami hasonló van. Igaz én még nagyon az elején járok, de állandóan hisztizek, mindenbe belekötök minden nap orditozunk egymással. Én tudom magamról, hogy sokkal érzékernyebb vagyok, és bár mi is terveztük a babát, most jönnek elõ a kétségek, h biztos jó anya leszek-e, biztos h elég érett vagyok e hozzá stb. Õt meg vádolom, h nem törõdik velem eléggé, nem simogatja állandóan a hasam, biztos azért mert már nem akarja a babát, vagy nem szeret minket. Õ szerencsére elég türelmes, de még így is sok a vita. 2hét alatt 3szor mondtam neki, h pakoljon és költözzön. De tudom, h szeret és én is. Most elég sok minden változik bennem, de bízom benne, h végre meg tudok nyugodni, mert egy igazi hárpia lettem és nem akarom elveszíteni. Nem tudom van e összefüggés, de nem akarom, h azért esetleg kevésbé kötõdjön a babához, mert mi végig vitáztuk a 9 hónapot, és nem tudtuk élvezni a babavárást.
A kérdező hozzászólása: Nem is a szerelemrõl van itt szó.Legközelebb próbáld meg figyelmesen elolvasni a kérdést vagy ha az nehezen megy inkább ne válaszolj semmit!!
A szerelem nem tart örökké, ezt csak a nõk hiszik így.
Én nagyon hisztis voltam az elsõ három hónapban, drága apuka ehhez úgy állt hozzá, hogy minden hülyeségért ordítozott velem, hogy kussoljak már el, meg egyszer pofon is vágott, de úgy rendesen. Persze otthagytam csapot-papot, és jöttem el, de két hét múlva kibékültünk. De már rosszul voltam minden hülyeségétõl, utáltam a mozdulatait, a nézését, az érintését, az illatát, mindent. Mi már nem vagyunk együtt, és sose leszünk már. Nyolc hónapos a fiam, az apja összesen kétszer látta, azon mesterkedik, hogy elperelhesse tõlem, pedig erre semmi esélye. Pedig nem volt ilyen, de nagyon megváltozott. Hát, remélem te nem jársz így.
Szia, én is azt gondolom, hogy a hormonok játszanak, remélhetõleg.
Hát.. õszinte leszek! A párod hozzáállása a legkevésbé sem tetszik. Ha nekem valaki ilyeneket mondana, nem lenne nekem sem kedvem hozzá. Nálunk is ilyen volt a helyzet, én igen korán már 10 hetesen kiadtam az útját. Azóta csak megerõsített a döntésem helyességében. És biztos vagyok benne hogy a babának is ez lesz a legjobb, azóta nem vagyok ideges, senki sem bánt és késõbb sem fogja a gyerek a vitákat hallgatni! Ezt Neked kell érezned... Sok sikert, és boldog babavárást. 23 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Na ezt azért jó olvasni hogy nem vagyok egyedül... mióta terhes vagyok a párommal nem is éfrtünk egymáshoz, én nem akarom õ meg azt mondja azért nem próbálkozik amilyen vagyok...szóval ez sincs rendben..azért köszi..
Régi a kérdés, de olyan jó, hogy rátaláltam :) Én 19 hetes vagyok, és néha én is úgy érzem, hogy nem szeretem, nem akarom õt. Egyszerûen idegesít... az egyik nap... másnap pedig alig várom, hogy hozzábújjak :) Ez van.. szegényt nagyon sajnálom, csodálom , hogy elbír viselni és nem pakolt össze. De amikor csattanok valami hülyeségen ez nem jut eszembe, és elönt a méreg... Ha olvasod kedves kérdezõ, akkor leírnád, hogy veled mi történt. Köszi!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Miért nem jeleníti meg a weblaopon a style. Css-t?

weblapot készítek Notepad++ programmal és a honlapon amikor frissítem nem jeleníti meg azokat az utasításokat ami a css-be írok :S

6

Valamit elrontottam? !

Van egy fiú akit 1 éve ismerek. Kb. Szeptember végén megkeresett fb-n és bejelölt.Mindig rám írt,suliban köszönt,oda hívott magához dumálni, sőt amikor messziről kiszúrt még utánam is szólt és köszönt.. A baj ott van, hogy van barátnője. De elmesélte, hogy nem érez már semmit iránta csak ugy van mellete és lesz*rja.Mert a csaj mindig mindenen veszekszik vele és olyan mintha szingli lenne csak néha szexel.. Múlt hét pénteken megkérdezte találkozunk e, azt mondta akármeddig rá ér..Tegnap találkoztunk elvoltunk erre arra, megvett pár dolgot ami kellet neki, egyszer csak megszólalt,hogy nézzünk neki buszt mert megcsinálja a biciklijét, meg haverjainak is megigérte,hogy elmennek erre arra és pont jött a busza azt elment.1óra volt ezaz egész..Szóval 3tól 4ig velem volt...Azt hittem legalább 5ig marad..De azóta nem ír... Valamit elrontottam?!

3

Nagyon hamar belementem ebbe a kapcsolatba. Szerintetek mi lesz belőle?

Egy buliban megismerkedtem egy sráccal, rá pár napra meg is volt az első randink. Jól éreztem magam vele, azt mondta szeret, smároltunk is, nem is egyszer...az a baj hogy nem ismerem, és nem érzem azt hogy megbízhatok benne, és tartok attól is hogy csak 'arra' kellenék neki...nagyon nem tudom hogy mi legyen. Előre köszönöm a válaszokat.

5

NEM VICC! A barátnőm anyukája nagyon szigorú és elég rövid pórázon tartja. Szerintetek megenyhíthetném úgy a szívét ha vinnék neki ajándékba egy kínai selyemtyúkot?

Fontos neki ,hogy a fiúnak komoly tervei legyenek és jó családból származzon ... És ez valamennyire vicces is lenne ,meg azért mégiscsak ilyen különlegesség :D Szerintetek bejönne vagy lefújna gázsprayvel?

9

A párom volt barátnője szebb és szerintem a párom is így gondolja! Tanács? Többi lent

Az a bajom, hogy a párom volt barátnője szebb mint én, csodaszép a teste, vékony és hatalmasak a mellei.
Én is vékony vagyok, de a melleim kicsik. Párom már említette, hogyha látnám az exét meztelenül begerjednék, meg hogy a mellei csoda szépek. Mondta, hogy őt nem zavarja, hogy kicsik a melleim, de szerintem csak nem akart megbántani. Meg az előző barátnője táncol, ezért is néz ki jól, én meg.... régebben anorexiás voltam, szóval se mellem, se seggem nincsen :/
az én mellem kb ilyen: a volt csajé meg ilyen:
Nagyon zavar a kinézetem, és nem akart megbántani, de sikerült..... valami tanács?

9

Szeretem, vagy csak társfüggő vagyok?

Sziasztok!

Van egy barátom akivel szinte már együtt se vagyunk, csak még együtt élünk. Szerettük egymást, csak túl különbözőek vagyunk, én túl komoly ő meg túl gyerekes pasi...és ez nekem nagyon nem jön be, sokáig úgy voltam vele hogy szerettem ezt a dolgot benne, de nehéz volt így meglátni benne a pasit, sokszor nem is ment...sokszor nem ment a szex se, csak szerencsétlenkedtünk mert ő túlságosan meg akart felelni és sokszor nem állt fel neki akármit csináltam, pedig kívánt meg akarta a dolgot...ez nagyon megkeserítette az életünket....most sincs már jó pár hónapja semmi köztünk...most ott tartunk hogy nagyon nagyon sokat veszekedtünk, sokszor én veszekedtem vele, mert néha igénytelen, gyerekesen viselkedik, és akármit mondok neki ő mindig az ellentétét akarja csinálni direkt...viszont amikor szóba kerül hogy szét kéne költözni elszorul a szivem és úgy érzem én nem akarok nélküle élni...szeretem őt, viszont nem tudok rá pasiként nézni és nekem ez kéne...sokszor elmondtam már neki mi bajom vele, de sosem változik, én se tudok a veszekedések terén, de csak azért mert ő generálja bennem azt hogy kiakadjak valamin....társfüggő vagyok, vagy tényleg szeretem?

5

Mi miatt lehet?

Van egy barátnőm, de valahogy mást akarok!Más lány után áradozok.... Lehet hogy örököltem a nagyapámtól? (3 felesége.. és vagy 20-30 csaja volt)

14/F

5

Hogy érjem el nála, hogy kívánjon?

4 éve vagyunk együtt a párommal, azóta sok rosszat, persze jót is átéltem vele....
A lényeg az, hogy egyre inkább azt érzem, hogy nem kíván és ha visszagondolok talán soha nem is kívánt úgy ahogy kéne. De !! Talán addig amíg nem voltam meg neki. De azóta semmi. :/ Ha együtt is vagyunk nem érzem, hogy kívánna, olyan mintha csak azért csinálná, hogy ne kezdjek el neki beszélni erről a témáról. Nagyon rosszul esik, hogy ennyire hidegen hagyják a dolgok. Sokszor arra fogja, hogy azért ilyen mert sokat dolgozik és fáradt. De ez nem kifogás. Szerintem egy fáradt ember is megkívánja a barátnőjét ha lenge öltözékben várja őt az ágyban stb. De ő nem. Állandóan csak a kifogásaival jön, hogy miért ne.
Szóval megköszönném ha tudnátok adni ötleteket.
Köszi előre is.
19/L

6

Miért van az, hogy már nagyon szeretnék kapcsolatot, viszont amikor arra kerül a sor, hogy megismerkedhetnék valakivel, elmegy tőle a kedvem?

Tehát nagyon vágyok már arra, hogy valakivel együtt lehessek, de amikor találkozásra kerülne a sor, félek, úgy vagyok vele, hogy "á, mégsem kell ez nekem ez az egész". Miért?

5

Hogyan lazuljak el a pasim mellett?

Általában laza vagyok. Nem szoktam szorongani csak ha kettesben vagyunk. Hogy lazuljak el?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!