Találatok a következő kifejezésre: Lehet a a sikeres együttlét (2 db)

Hány év együttlét után célszerű házasodni? Mennyi idő alatt lehet eldönteni, hogy sikeres lesz -e az illetővel a házasság?

19 éves lány vagyok és nagyon szeretnék megházasodni. Jelenleg nincs barátom, de már úgy nézem a pasikat, hogy kit tudnék elképzelni leend? férjemül.:) Szerintem 5 évet kellene együtt járnunk valakivel, miel?tt összeházasodunk, és ebb?l legalább 2 évet együtt is élni.

Legjobb válasz: Nézd, ez nem olyan terv, mint a matematika. Itt elõre nem tudod eltervezni, hogy x év együttlét után fogok csak férjhez menni. Ezt akkor az adott szituáció fogja adni. Ha pl. 5 éve együtt leszel valakivel, de már nem érzed igazán és megkéri a kezed akkor is hozzámész? Nem hiszem. Lehet a 6 évnél üt be a krakk, sosem lehet tudni. Mi a férjemmel 4 évig jártunk utána házasodtunk, egy évet éltünkegyütt de szülõknél tehát még nem az igazi volt, de így tudtunk csak spórolni, hogy az esküvõ után 4 hónappal már a saját lakásunkba is költöztünk.

Nézd, ez nem olyan terv, mint a matematika. Itt elõre nem tudod eltervezni, hogy x év együttlét után fogok csak férjhez menni. Ezt akkor az adott szituáció fogja adni. Ha pl. 5 éve együtt leszel valakivel, de már nem érzed igazán és megkéri a kezed akkor is hozzámész? Nem hiszem. Lehet a 6 évnél üt be a krakk, sosem lehet tudni. Mi a férjemmel 4 évig jártunk utána házasodtunk, egy évet éltünkegyütt de szülõknél tehát még nem az igazi volt, de így tudtunk csak spórolni, hogy az esküvõ után 4 hónappal már a saját lakásunkba is költöztünk.
ez egyénfüggõ... ám én a házasság elõtt, legalább 1 év együttélést kötelezõvé tennék. sok felesleges házasságot, aztán meg válást lehetne így elkerülni...
Az elet nem olyan, hogy ezt igy ki lehessen szamolni. Sajnos sok olyan tenyezo is van, amit nem tudsz befolyasolni. Hogy a fo kerdesedre valaszoljak: nincs olyan, hogy idealis ido. Van olyan, aki 5 evig jar valakivel es utana hazasodnak, megis elvalnak. Ez nem nyujt garanciat a sikeres hazassaghoz. En 7 honap ismerettseg utan hazasodtam. Szerencses is voltam meg jo emberismero, igy ebbol egy nagyon szep hazassag alakult ki. Mindenki es minden kapcsolat is mas, nincs erre pontos ido, ami majd szavatolja a hazassag tartossagat. Az a tanacsom, hogy legyen terved az eletre, de ne ugy allj neki, hogyha nem ugy jon ossze, ahogy eltervezted, akkor vege. Ezt a reszt igy nem lehet tervezni. Ha part akarsz, nem robotot, akkor neki is lesz beleszolasa ebbe. Van mindenre pelda-ellenpelda. Unokatesom 3 lannyal jart. 2-vel 4-4 evig, a harmadikkal 5 evig, es a vegen egyiket sem vette el. Lathatod, hogy nem az idon mulik.
Ahogy elõttem írták, ezt sem eltervezni, sem megmondani nem lehet elõre. Ahogy a környezetemben látom, ha egy év alatt nem ismerik ki egymást, akkor 5 év alatt sem fogják. A házasság pedig nem egyen lõ a nagy lakodalommal. Akinek fontosabb a külsõség: álomruha, sok vendég, stb. annak kár összeházasodni! Csak akkor tartson nagy lakodalmat, ha van arra fölösleges pénze! A házasság nem az idegenek etetésérõl-itatásáról szól, hanem a megértésrõl, szeretetrõl stb. A másik, de fontos dolog: gyereket csak a jól mûködõ házasság után vállalni!
A házasság normális helyen érzelem ahol pedig nincs célszerûség. Szerintem te sem fogsz párt találni amíg ilyen project szerûen felépíted mikor minek kell lenni.
huu, a pasik ettõl meg fognak ijedni, ezt inkább ne hagoztasd. mi egy évig csak barátok voltunk, aztán összejöttünk, 8 hónapja voltunk együtt amikor összeköltöztünk, az eljegyzés tavaly megtörtént, 3 éve vagyunk együtt, de ennél többre jelenleg nem vágyunk. minek??? oké, persze, gyönyörû ruha, nagy felhajtás, buli, de van erre fölös két millió forintod? bár, te tudod, ha ez a vágyad...
Egy mondatban a célszerû és sikeres a házasság szóval???? Semmi közük egymáshoz...!
Kotelezove ne tegyel semmit kerlek. Mindenki maga dontse el. En pl. egyutteles nelkul, szuzen mentem ferjhez. Nem azt mondom, hogy mindenki igy tegyen, de en igy tudtam elszamolni a lelkiismeretemmel, buszke vagyok erre es nekem igy jo. Szoval miert kellene megszabni barmit is? Mindenki szabad ember.
Ha így gondolkodsz még 30 éves korodban is egyedül leszel. Ezt nem lehet tervezgetni, jön magától.
Nehéz nem belekötni a korodba... 19 évesen a tojáshéj még ott van a fenekeden. A való életrõl keveset tudsz. A házasság, az esküvõ számodra a romantika netovábbja, nyilván szeretnéd átélni. Azt írod, hogy jelenleg nincs barátod, DE már "úgy" nézegeted a pasikat. Ez hatalmas hiba. Ahogy fentebb többen is elmondták: nem szabad elõre belevetíteni a kapcsolatba semmit. Hatalmas hiba, ha már a kapcsolat elején kitalálod, milyen lesz a menyasszonyi ruhád, hogy fogják hívni a gyerekeiteket... A legtöbb pasi menekül az ilyen hozzáállástól, mert nagyon hamar leveszik, hogy csak statisztaként kellenének a romantikus mesédhez. Az élet viszont nem romantikus mese. Ebbõl adódóan nem lehet megmondani, hogy mikor érett meg egy kapcsolat a házasságra. Nem lehet kijelenteni, hogy "öt év járás és ebbõl két év együttélés" ideális. Mert mitõl lenne az? Mi gatrancia van arra, hogy többéves járás után, amikor már "illene" összeházasodni, ne romoljon meg egy kapcsolat? Mi bizonyíték van arra, hogy az egy-két éves együttjárás után kötött "elkapkodott" esküvõ nem lesz élethosszig tartó? Felnõtt, komoly ember annyit tervez elõre, amennyit logikusan és reálisan elõre lehet. Ezt mindig az adott élethelyzet határozza meg. Egyébként pedig örökérvényû közhely, hogy kettõn áll a vásár: úgy képzeled, hogy a leendõ barátod/férjed mindenben bólogatni fog neked? Azt hiszed, nem lesz véleménye a dolgaidról? Ez szintén hiba. Ha egészen konkrét dolgot kérdezel, akkor itt az én esetem: 20 évesen ismerkedtem meg az azóta már férjemmel, két év fél év járás, ebbõl egy év együttélés után házasodtunk. Nem gyerek miatt, hanem mert mindketten úgy éreztük, hogy megtaláltuk az igazit. Nekünk elég volt ennyi idõ, másnak az összeköltözéshez is kevés. Ehhez képest a legteljesebb harmóniában élünk együtt, a házasságunkat valódi szövetségként éljük meg. Nemcsak szeretõk, de nagyon jó barátok is vagyunk a férjemmel. Közösen építjük az életünket, spórolunk saját tulajdonú lakásra. Ez még jobban összekovácsol bennünket. Egy volt egyetemi évfolyamtársam példája: 16 évesen ismerte meg a párját. Tiniszerelemként indult, a szülõk igen szigorúak mindkét részrõl. Ottalvásról a gimnázium alatt szó sem lehetett, az egyetem alatt is csak egy fél napot tölthettek együtt. A srác lassan hátrált volna ki a kapcsolatból, nõügyei voltak. A lány azonban nagyon ragaszkodott hozzá, a fiúnak megesett rajta a szíve, így nem szakított, pedig idõrõl idõre felhozta ennek a lehetõségét. A lány sírt, könyörgött, hogy ne hagyja ott, mert abba belepusztul... Immár tíz éve vannak együtt, egy percet sem laktak még együtt, mert a lány apja úgy döntött, hogy az esküvõig nem engedi el otthonról a lányát. Így hát a lány egyre inkább pedzegette a házasságot, elnézte a fiú nõügyeit, kicsapongásait. Közben meg várta-várta a gyûrût, és minden szülinapkor, karácsonykor, évfordulókor egyre bánatosabb lett. A fiú folyamatosan "gondolkodási idõt" kért, végül kijelentette, hogy meghozta a döntést: ad még fél évet, a tizedik évfordulóig, és akkor két megoldás lehetséges: vagy szakít a lánnyal, vagy gyûrût vesz neki. És végül kénytelen-kelletlen, szülõi ráhatásra megvette a gyûrût: úgy van vele, hogy jó lesz otthonra egy házicseléd, akit alkalmanként meg lehet fektetni, aki gyereket szül majd, és kiszolgálja õt, illetve elnézi a szeretõit. Aki mindezért nem vár mást, mint hogy a saját neve elé betoldhasson egy "-né"-t, és hogy végre elköltözhessen otthonról. Aki a kikönyörgött-kikényszerített eljegyzésrõl harmincasával rakja fel a képeket a közösségi oldalakra... Hát ez egy szomorú végû mese lesz, pedig idõt aztán hagytak maguknak...
A kérdező hozzászólása: Mindannyian túldramatizáljátok...:) Én csak nem akarok elkapkodni semmit. Errõl szól a kérdés...:) azért kösz.
Szia! Én is ilyen voltam. Nekem 22 évesen volt az elsõ komoly kapcsolatom, 1 évig tartott. Mindig is nagy esküvõrõl álmodtam, szeretõ férjrõl, stb. Ez az egész nem úgy mûködik, ahogy eltervezzük. Az elsõ barátom úgy kérte meg fél év után a kezem, hogy az igen után bejelentette, kíváncsi volt, mennyire szeretem. Ennek ellenére még reménykedtem. S vége lett a kapcsolatunknak. 24 évesen összejöttem a diákkori szerelmemmel. Sose jártunk, csak általánosban tetszett. Nagyon boldogok voltunk, s mivel féltem, hogy nem jön össze az, amit szerettem volna, férj, gyerek, annyira megbíztam benne, hagytam magam rávenni, hogy felköltözzek hozzá. Ebben az is benne volt, hogy nem nagyon kapkodtak utánam a pasik, s féltem, hogy kicsúszok az idõbõl, 30 éves korom elõtt szerettem volna esküvõt, gyereket. 4 hónap járás után felköltöztünk, ígérgetett fût-fát. Tudta jól nem szeretnék szülõvel élni, de mondta, ha lemondok az állásajánlatról, amit anno az oktatóm intézett volna el nekem, mert távol lettünk volna egymástól, akkor minden rendben lesz. Egy hetet élünk szüleivel, mert meg tudja oldani, hogy elköltözzünk. S ha nem találok munkát egyik ismerõse által segít szerezni. Nemcsak mondta, éreztette is és mutatta is mennyire sokat jelentek neki. Anyja halála után mondta, maradjunk apjával míg helyre jön. Fél év után megkérte a kezem. Õ is nagy esküvõt akart. Legalábbis ezt mondta. Már 2 éve élünk apóssal, se esküvõ, se gyerek. Minden tolódik. Nem valami jó a kapcsolatunk már, bár ez lehet másképp lenne, sokat rátesz após is s leginkább az, hogy én nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy apóssal kell élnünk. S ahányszor felhozódik, mindig vitába torkollik. Aminek a vége az, ha após is belekeveredik, õ mellette áll ki a párom, ha nincs akkor jó vagyok. Van két ingatlan a párom nevén, de após a haszonélvezõ, kiköltözni nem enged, mert a másik ház kell neki nyugdíjas korára, s annyi felújítással jár, hogy ha kimennénk, feleslegesen dolgoznánk rajta, mert át kell majd adnunk. Tõlünk nem akar elköltözni, ja s abba se egyezett bele, hogy mi kimehessünk, eladásról hallani se akar. Ebbõl vannak a viták, ami ráment a kapcsolatunkra. Lépni lépnék én, már néha úgy érzem nem bírom sokáig, csak szüleim nem akarják, hogy hazamenjek, s most terhes is vagyok. Az a válaszuk, nem dolgozom, s õk 3-an élnek annyi pénzbõl, mint én és a párom. S nincs hely, mert hugaim is ott élnek, s mióta elmentem, külön szobájuk van, amit nem adnak át, s a babát nem tudnám hová tenni. Munkát mivel nem találtam, s baba elõtt se akartak a szüleim hazafogadni. Így bevállaltam, amit párom is akart. De egyáltalán nem veszi figyelembe h terhes vagyok, após ennek ellenére se akar elengedni minket, még a párom a gyerek érdekében benne is lett volna, csak após válaszán kiakadtunk, még szoba cserélrõl se akar hallani, övé a nagy, miénk a kis szoba. A páromnak addig hajtogattam h nem akarok apóssal maradni, hogy a végén após mellé állt ki. Legszívesebben elmennék, de nincs munka, s nincs hová mennem, s a baba is itt van. A babát nem bántam meg, de rájöttem nem kellett volna ennyire ragaszkodnom az elveimhez. Lesz esküvõnk, de polgári, de párom olyan kacifántos, nem tudom, meg lesz-e. Apja nagyon befolyásolja, vagy ennyire hazudott, nem tudom. Csak annyit tudok nem lenne gyerek, legszívesebben kitörnék, elmennék, s lenne ami lenne. Én azt tanácsolom ne tervezz elõre, mert így jársz ahogy én, s szerintem senki nem akar ilyen életet magának. Mások elõtt a párom ölelget, csókolgat. Bnõmnek mikor meséltem, valójában milyen is, el se hitte. Hazugságban élünk.
Amikor összejöttem a férjemmel (2008), akkor voltam 21 éves. Kb. 1 hónap után hozzám költözött. 2009 júniusban kérte meg a kezemet, szeptemberben volt az esküvõnk. Jövõ februárra várjuk a babánkat. Szóval gyorsan történtek a dolgok, de már 2 hét után éreztük, hogy megtaláltuk a másikban azt, amire szükségünk van.
21 eves vagyok!16 eves koromba lekomolyodtam egy fiuval o volt az elso nekem, akivel egyutt jartunk 4 evig.2evig nagyon de nagyon jol kijottunk, mindenki irigyelt minket hogy milyen jol egyett ertunk.A harmadik evbe nekem othon a szuleimel problemaim voltak ezert hozzuk koltoztem.Nagyon rendesek voltak a szulei szinte masodik szulokent tekintetem rajuk.Ahogy naluk laktam 4 honap utan, o ahogy haza jott a melobol evet es ment a baratjahoz aki akoribban jott haza kulfoldrol es uj autot vett, na szoval evvel a baratjavol logandozott minden delutan, csak estere ert haza es mindig ittasan.Hiaba mondta az edesanyja is meg en is hogy ez igy nem jo ugyis folytata.Gondolta ha naluk lakom ugyse veszithet el. Akkor aztan megsokalotam a dolgot es visszakoltoztem a szuleimhezakikkiel addigra mar kibekultem.Ez egy kicsit hatassal volt ra egy keves ideig, jott vizitaba mind ezelott es torodott velem.Aztan en elkeztem dolgozni igy sok idonk nem maradt egymasra, es ismet elkezdet a haverjaval tekeregni csak ejjelre jott hozzam mintha nem tudom mi lettem volna. Mondtam neki ha nem valtoztat magan szakitas lesz a vege, es az is lett.Pedig sokszor tervezgetunk egyutt, mi lesz majd a neve ha gyerekunk lesz meg ilyenek! Aztan kerult egy masik, aki nagyon aranyos volt meg minden amikor jozan volt, de ha ivott eszre se vett, es a legnagyonn baj az volt hogy gyakran ivott a haverokkal, vele 3honapig tartott a kapcsolatom. Ra a szakitasunk utan elmentem kulfodre dolgozni, ahol megismertem egy 24 eves fiut, 4 napra az ismerkedesunk utan osszekoltoztunk, mivel igy a koltsegek kevesebbek lesznek neki is meg neki is.5honapot eltunk egyutt, nagyon jol megvoltunk, mindent meglehetett vele beszelni, alkoholt egyaltalan nem ivott, ez nalam nagyon nyero volt!5 honap utan megkerte a kezem vagyis ket honappal ezelott es igy meg boldogabbak vagyunk, nem engedet azutan dolgozni sem.Mostanra mar 4 hetes terhes vagyok, nagyon varjuk a babat mindketten.Ebben az idoben hercegnonek erzem magam, mert elmosogat, takarit helyettem, mivel felt nagyon hogy nehogy elfaradjak es a baba ellegyen:) A gyumolcsokott nyomja belem, ha akarok ha nem enni kell!!!Parancsot adott, hogy minden ket napba 1 liter tejet meg kell inom, szoval jobban meg van indulva, mint en a babaert!Nagyon szerencsesnek erzem most magam mivel idaig csalodtam mindenkibe.A jovore nem akarok gondolni, tudom tul szep hogy igaz legyen mindez, de egyelore elem a jelent es remenykedem hatha nem lesz vege ennek.
00:12/ja es kiderult hogy vegulis neki nem azert voltam fontos, hogy a koltsegek felezodjenek!
Szia. Tudom mit érzel. Sokan meg szólnak a korod miatt de miért baj hogy komoly normális megbizható partnert keresel magad mellé. A többieknek akik leszóltak szerintem nem jól olvasták el a kérdést miért bal hogy egy fiatal lány érdeklõdik arról hogy egy kapcsolatban melyek lehetnek azok a forduló pontok együtt lét, összeköltözés csak tapasztaltabbaktól szeretne egy kis tanácsot kapni. Nekem hasonlóan történtek életemben a dolgok 20éves voltam mikor páromat megismertem.(párom 18) lehet hogy közhely de már az elsõ randinkon mikor beszélgettünk tudtam hogy Õ lesz a férjem. Kb 1, 5 év együtt járás után megkért hogy költözzünk össze nem saját lakásba hanem az apjáékhoz viszont "saját házrészünk volt senki nem szolt bele mit teszünk és saját háztartásunk volt úgy éltünk mint egy házaspár. Úgy fél év múlva állás ajánlatott kapott Írországba amitt el is fogadott. Õ kiment én Magyarországon maradtam mert még tanultam. A terv az volt kint marad 3 évet hogy megalapozzuk a jövönket. Minden nap skype-on tartottuk a kapcsolatott és 3 vagy 4 havonta járt haza. Én továbbra is ott maradtam párom szüleinél ahol laktunk mielött kiment. Így telt el 2és fél év. Végig hûségesek voltunk egymáshoz és szerettük egymást viszont éreztük ha nem változtatunk el veszítjük egymást. Ezért megkért hogy menjek ki utána. "Én az évek alatt végig mondtam neki ha úgy dönt hogy menjek én is minden további nélkül mennék utána" Boldogan mentem kb 3 hét és már kint voltam mellette. Most idén januárban volt 5 éve hogy együtt vagyunk és nem bánok semmit voltak nehéz és szép dolgok az életünkben. És szerencsésnek érzem magam hogy Õ a párom nagyon rendes, megbízható, dolgos, kedves, vicces fiú és nem iszik és nagyon felelösség tudó. most július 31. én házasodtunk össze. Úgzhogz nekem ez az idö beosztás össze jött.

Lehet a herpeszem a sikeres együttlét eredménye?

Peteérésem környékén többször szeretkeztünk a férjemmel. Utána kb. 6 napig alhasi szúró fájdalmaim voltak de csak ha ültem vagy feküdtem, ha mozogtam vagy álltam semmi baj nem volt, ráadásul én nem vagyok gyakori herpeszes, kb.5 éve évente egyszer nyáron jön ki és most a peteérésem után kijött. Mától kezdve bármikor meg kellene jönnie de bízom benne hogy nem. Lehet buta kérdés de ilyen ciklusom még nem volt bár a mellem nem feszül annyira.

Legjobb válasz: szia, A herpesz biztos nem az együttlét miatt jött ki, hacsak közben nem sértettétek meg a nyálkahártyát. Ja, hol jött ki a herpesz? A herpesz egy vírus, ami általában akkor jön ki, ha le van gyengülve az immunrendszered. Ha babóca van kilátásban, akkor mindenképpen szólj a dokinak a hûvelyi herpeszrõl van szó.

szia, A herpesz biztos nem az együttlét miatt jött ki, hacsak közben nem sértettétek meg a nyálkahártyát. Ja, hol jött ki a herpesz? A herpesz egy vírus, ami általában akkor jön ki, ha le van gyengülve az immunrendszered. Ha babóca van kilátásban, akkor mindenképpen szólj a dokinak a hûvelyi herpeszrõl van szó.
Érdekes utolsó hozzászólás, a végén még verekedés lesz? mindenkinek van véleménye tessék leirni majd a kérdezõ eldönti melyik a helyes számára!!
Na, a 2. válaszoló kicsit visszavehetne a lendületbõl... Szerintem nincs köze a herpeszed megjelenése és az esetleges teherbeesés között. A hepresz valóban akkor jön ki, ha valami miatt gyengül az immunrendszer és a terhesség alatt tényleg valamelyest csökken a szervezetnek a fertõzésekkel szembeni ellenállása. De ha teherbe is estél, az immunrendszered még nem valószínû, hogy reagál ilyen korai terhességi stádiumban.
ez nem igy van, a herpesz az undor kifejezése a herpesz a konfliktust képezi le a vágy a besszennyezõdéstõl való félelem vagy egyéb .... mindenképpen valami ellentmondás van a háttéreben.. ilyen pl ha valaki terhes és hányingere van tudatalatt elutasitja a terhességet, hiába állitja, hogy õ nagyon akarja... a szúró fájdalmaid is az ellenállás jele az hogy most egy idõben jelent meg a peteéréssel ez véletlen csak ehhez az idõponthoz kötöd, köze nincs hozzá. Gyeremeket szerentél, de még nem érettél meg rá...furcsán hangzik, de minimális tünetek nem arról adnak infókat, hogy még itt az ideje....várj még egy kicsit orvossal vizsgáltasd meg magad ...bár ezek pszichoszomatikus tünetek mindenképpen de nem árt körbenézni... sok szerencsét!! J
Akkor ahogy olvasom a 2. válaszolót, az összes könyvíró hülye, és elfelejtette közölni a kismamákkal, hogy nem is akarnak terhesek lenni, hiába akarták, és a hányinger nem a hormonváltozás miatt van hanem azért mert nem akarjuk a gyereket....hmmmm.....érdekes elmélet...írok is DR ANNE DE KEVASDOUÉ-nak, hogy figyeljen már oda miket ír itt a szegény kismamáknak a könyveiben. Micsoda becsapás!!!!! Azért kösz hogy felhomályosítottál arról hogy én nem is akartam a 4 gyerekemet, mert mindegyikkel végig hányingerem volt, és néha hánytam is!!! Gondolom a hányás meg az undor jele a gyerek felé!!!!! Ezt jó tudni..
látom, már nagyon sokan reagálnak, egy kicsit utána néztem a neten, hogy én is tisztábban lássak 2 részre oszlik a probléma és talán mindenkinek igaza van a saját szemszögébõl nézve!! belinkelek pár infót amit találtam .. herpesz a nemi szerven és egyéb problémák A nemi herpesz szexuális érintkezés során fertõzõ vírus. A pszichoszomatika szerint megjelenésének lelki oka általában a párkapcsolatban megélt bûntudattal, szégyenérzettel van összefüggésben, amit legtöbb esetben a hûtlenség érzése okoz. A nemi herpesz megjelenése kapcsolatban lehet a daganatokkal is, abban az esetben, ha valaki nem tudja megbeszélni partnerével, hogy nem elégedett a szexuális életével, ehelyett „kitekinget” a kapcsolatból. A probléma megoldása elsõsorban az õszinte kommunikáció! A kismedencei nõi nemi szervek elsõsorban az anyaság, a nõiesség, a szexuális örömök szimbólumai. Az itt jelentkezõ elváltozások kialakulásának lelki oka – a mellhez hasonlóan – az érintett életterületeken keletkezett pszichés sérülésekben kereshetõ. Aki például nem élvezi a szexuális együttléteket, de errõl nem mer elég nyíltan beszélni, vagy e téren megaláztatás, visszautasítás éri, annál kialakulhatnak nõgyógyászati problémák, daganatok is. Egyre szélesebb körben elfogadott az a nézet, hogy az egészség nem csupán fizikai testünk helyes mûködését jelenti, hanem azt, hogy testi , lelki, szellemi egységként, “egészként”, harmonikusan funkcionálunk. Betegség pedig akkor következik be, ha ez az egyensúly felborul. Ha negatív gondolataink által lelkünkben felborul az egyensúly, elõbb-utóbb megjelennek az elsõ betegségtünetek, figyelmeztetve arra, hogy felfogásunkon, hozzáállásunkon, életmódunkon változtatnunk kell. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, és nem csak kívülrõl várjuk a megoldást, akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytûje lesz, amely a javunkat szolgálja. Mirõl árulkodnak a betegségeid? • Ájulás: El akarsz menekülni a világ és a problémák elõl. • Alacsony vérnyomás: Félsz a felelõsségtõl, nem mersz elmenni a végsõkig. • Allergia: Az allergén által szimbolizált tulajdonságot elutasítod. Pollenallergia esetén például a szexualitást, megtermékenyítést, szõrallergia esetén a kedveskedést, szeretetet nem tudod elfogadni. Nõi szervek betegségei: Nem éled meg a nõiséged, elutasítod a szexualitást. Herpesz: Undorodsz valamitõl. Bármirõl is legyen szó, a lényeg, hogy a lelki problémák abban az esetben fizikalizálódnak, azaz jelennek meg testi tünetekként, ha a bajokat nem sikerült megoldani, és hosszú távon vagy idõrõl idõre visszatérõen nehézséget okoznak, nyomasztanak. Érdemes elgondolkodni a kérdezõnek, vagy nézzen utána õ is


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!