Találatok a következő kifejezésre: Létezhetnek szellemek (1 db)

Létezhetnek szellemek?

20 éves lány vagyok, remélem nem ?rültem meg. Egyik éjjel felébredtem, mert vmi szellemes dolgot álmodtam, borzasztóan fáztam, közben verejtékeztem, és nagyon féltem. Bekapcsoltam a tv-t, hogy ne féljek. Így nem tudtam elaludni, lekapcsoltam, elhelyezkedtem az ágyban. Egy hang megszólalt, hogy: "ha megkértél volna, én is lekapcsoltam volna." Innent?l már nem tudtam aludni. Az eset el?tt már nem 1x álmodtam halállal, vagy szellemes dologgal. A családomban 2 haláleset is volt, mind a 2 itthon történt. Valószín?, hogy ezek annyira megviseltek, hogy így jön ki rajtam? Vagy léteznek szellemek, és ez vmi üzenet a szeretteimt?l? Csak ezt meg nem tudom elhinni. Totál pszichológusi eset vagyok?

Legjobb válasz: Nem biztos. :) Én azt valószínûbbnek tartom, h az elhunyt szeretteid próbálnak üzenni, de ez azért elég durva... Két választás: Vagy próbálj ténylegesen kapcsolatot keresni velük (de akkor ne félj, és tudatosan csináld az egészet) vagy felejtsd el az egészet, és utasítsd el ezt a dolgot. De akkor ne foglalkoztasson, mi vagy ki lehetett. Tehát vagy törödsz vele vagy nem.

Nem biztos. :) Én azt valószínûbbnek tartom, h az elhunyt szeretteid próbálnak üzenni, de ez azért elég durva... Két választás: Vagy próbálj ténylegesen kapcsolatot keresni velük (de akkor ne félj, és tudatosan csináld az egészet) vagy felejtsd el az egészet, és utasítsd el ezt a dolgot. De akkor ne foglalkoztasson, mi vagy ki lehetett. Tehát vagy törödsz vele vagy nem.
Ha kell még valami írj e-mailt!!! Vannak érdekes történeteim!
Szerintem tuti, hogy az elhunyt szeretteid köszöntek el vagy valami ilyesmi. :)
már nem egy ilyen eset történt volt olyan is amikor egy fiatal pár beköltözött egy házba és ott az elõzõ tulajdonos szelleme volt és akárhogyan próbákoztak nem bírták kiûzni a házból ezért elköltöztek és ezért adták el olyn olcsón a házat.a mamám anyukája amikor meghalt és eltemettük még a temetés közben mindenki sírt ordíttott fõleg mamám és valahogy felébrett a halálából és dübögött de em hallották mert mindenik sírt s hát megfullatt a sírban közbe meg lerágta a kezérõl a bõrt és úgy drült ki hogy felébrett hogy amikor végelett a temetésnek mamámat nem hagyta nyugodni hogy meghalt és érezte hogy felébrett ezért hogy megnyudodjon felnyitották a sírt és látták hogy elvolt fordulva meg minden és nem volt bõr a tennyerén.(a spektrumon szokott menni egy mûsor a szellemjárás s ezek valós történetek).
Akinek nemrég halt meg egy nagyon közeli családtagja, annak elõször is részvétem... együtt érzek velük mert nekem a papám(apukám apukája) halt meg 1 éve és nagyon megviselt...sokat álmodtam róla, hangokat képzeltem be magamnak... .De akkor 10 évesen még nem tudtam nagyon felfogni, hogy õ nincs többé. Szerencsémre nem volt több álmom felõle, nem képzeltem be hangokat és semmi ilyen dolog nem történt velem többé. Persze azóta is sajnálom, majdnem 2 évvel a halála után, de elfogadtam, hogy õ nincs többé. Szellemek... szerintem igenis léteznek, mégha nme mindig mutatják magukat.
én igazából sokáig nem hittem a szellemekben de egy bizonyos eset nagyon megváltoztatta a nézeteimet. egy barátnõm nagynénje látja õket. a srác akivel járt nem hitt neki egészen addig az esetig... a nõ ult a számítógépnél és egyszer csak egy öltönyös ember sétált át a falon és rámosolygott, majd kisétált.a csaj csak ult bambán és sokkosan amíg a barátja haza nem ért.elmesélte neki a történetet és a pasi is ledermedt félelmében mert látta hogy a teljesen felöltöztetett idõs szomszédbácsik épp akkor vitte el a halottaskocsi.
juj azt én is szoktam nézni. és megbátorodtam. már nem félek annyira. ajánlom én is a Szellemekkel Suttogó c. filmet. király maga a film is, meg úgy alapba.
Szerintem szellemek leteznek ugyanugy mint termeszetfeletti, kulonleges kepessegekkel rendelkezo emberek.Ha valami meghalt atmegy a fenybe vagyis a menyorszagab de ha van valami elintezni valoja a Foldon akkor szellemkent ittragad.Es vannak akik kapcsolatba tudnak lepni a szellemekkel.Ajanlom neked azt a filmet hogy SZellemekkel suttogo.A TV2-on szokott menni.
A helyzet az, hogy nem jelenthetjük ki (egyikõtök sem, de még a tudomány sem), hogy szellemek nem léteznek, ugyanis nemlétezést lehetetlen bizonyítani. Az viszont matematikailag bizonyítható, hogy létezhetnek. Ez semmi mást nem jelent, mint azt hogy nem tudni mi a bajod. AZONBAN az tudható, hogy két lehetõség van: 1. vagy szellem volt, aki kapcsolatban lépett veled, 2. vagy nem, hanem az elméd szarakodik, ami valóban pszichológiai eset, esetleg pszichiátriai, de nagyon-nagyon óva intenélek a pszichiátriától, mert bevallottan nem tudnak vele mit kezdeni, csak telenyomnak hatástalan gyógyszerekkel vagy ha az nem segít, szétszikráztatják az agyad, olyan leszel még a hígtojás, és akkor aztán igazán boldog leszel.... Nos a 2. esetben alighanem tudok segíteni, de semmi szikráztatás. :) Ha azonban szellem játszik szerepet a dologban, akkor az összetettebb dolog. Viszont szintén tudok segíteni, nem ez lenne az elsõ eset.
Sztem nem léteznek.Ha a szeretteid elmentek és tudják is, hogy téged megviselnek ezek a dolgok nem üzennek, mert megijjedhetsz tõlük.Szval sztem nem létezik ilyen.HA az ember ki van idegileg sokminden van amit beképzel és tök valóságosnak tûnik.Hidd el én is átmentem ezen, de rájöttem egy nagyon közeli halálesetbõl, hogy ilyenek nincsennek, de ha lennének is akkor sem zaklathatnának minket.Õk egy más világ meg mi is, mindkét részrõl tisztelni kell a másikat.Lehet te is néztél valami szellemes tv mûsört idegileg amúgy is jobban kivagy és ezért képzelsz ilyenket-és ezek olyan képzetek amik tök valósnak tûnnek.Én a helyedben elköltöznék máshová lakni ha ez zavar téged.Engem tuti zavarna szval ezért javasolom.Amúgy ha lennének is szellemek sztem nem halljuk a beszédjüket...Sztem nincsennek!
Miért mondjátok azt hogy léteznek?Szegény fiúra a frászt hozzátok, meg mindenkire aki ebben kételkedik.Szellemek NEM léteznek.Nem is értem minek kell ilyenen gondolkodni.
ugyanaz aki az elõbb írt: Stichy és [email protected] boccs
igen téll léteznek. barátnõmmel sz. akartunk idézni és sikerült!! Elõvettünk egy papírt a arra írtunnk vmit...és sikerült. arra kellett vigyázni, hogy nem lehettett egyedülhagyni a szellemet, mert akkor megharagszik. de kül, hiszek bennük csak hogy tudd. ja és ha történnemég ilyesmi vagyakik üzentek neked vagy másoknak írjatok erre a címre: [email protected] ja és az itteni nevem:Stichy szo-szo én hiszek bennük és a barátnõm is.
Igen, léteznek. Hogyha további info kell, írj e-mailt!
szellemek igenis léteznek hidd el!nekem is vt kisebb fajta kapcsolatom velük.és ha a halálesetek ott a házban történtek még nagyob az esélye h ott vannak.ha érdekel a dolog irj üzenetet privátba és akkor majd ha akarod mesélek erröl érdekes dolgokat
Szellemek nem léteznek, csak nagyon megviseltek téged a halálesetek. Próbáld elfogadni a halál tényét, természetességét, és azt, hogy azok sem élnek örökké, akiket a legjobban szeretünk.
Léteznek ilyen jelenségek, amelyek a fejedben játszódnak le, és általában alvászavarokkal kapcsolatosak. Ezért hisznek ennyien az UFO-kban is. Elõ lehet már idézni mesterségesen is. Valószínû, hogy veled is ilyen történt.
Barátomék idéztek szellemet.. gyertyával, és mikor elõjött a szellem 1 m-es volt a láng! ez az igazi és meghamisíthatatlan bizonyíték a szellemek létezésére!!!!!! igen vannak szellemek..... de aki nem hisz benne az szerintem nemis fogja õket észlelni!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Olló élével ejtette erős karcolás mennyi idő múlva gyógyul, illetve megmarad a nyoma?

2

Nehéz probléma, tudnátok tanácsot adni?

Üdv!

Előre bocsánatot kérek amiért kisregényt írok, de megköszönném ha páran elolvasnátok és adnátok tanácsot.

Szóval 17 éves fiú vagyok. Elég kellemetlen ezt most mind leírnom, de végül meggyőztem magam hogy tanácsot kérjek.

Ami háttérinfó érdekes lehet: Két fiú testvérem van, a nagyobbik 31 éves (a továbbiakban ha említem a testvérem akkor őt értem). Alapjába véve apa nélkül nőttem fel, amikor kicsi voltam 2 hetente járt haza 1-2 napra. 13 éves koromban a szüleim elváltak, azóta nem él velünk. A kapcsolatunk sose volt az „igazi”, és az elmúlt pár évben meg semmi, nem is látjuk egymást de még telefonon is alig beszélünk 3-4-szer egy évben. Tehát mondhatni apa nélkül nőttem fel ami miatt megvannak a magam hiányosságaim: például konfliktushelyzeteket nehezen kezelek; érzem magamon hogy sok dolgot jó lenne egy felnőtt férfivel megbeszélnem, de nincs ilyen ember az életemben stbstb. Az elmúlt 4 évben volt egy matektanárom (férfi), akihez nagyon elkezdtem ragaszkodni, nagyon sokat beszélgettünk. Eleinte nem tudatosan, de kerestem a társaságát mert egyszerűen jó volt vele beszélgetni. Most hogy kilépett az életemből (elköltözött) rájöttem hogy ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá. Nagyon fáj hogy többé nem látjuk egymást. Apám felé ilyet sose éreztem.

Most nézzük a konkrét kérdésemet: Amikor régebben apám hazajárt, anyuval rengeteg vitáik voltak, amiket előttünk (gyerekek) előtt csináltak. Nagyon rossz volt úgy felnőni hogy sokszor rettegtem emiatt. De ez őket nem érdekelte, veszekedtek amin csak lehetett.

Egyszer anyám beszélgetett vkivel (nem velem), amikor én is ott voltam. Olyan 9-10 éves lehettem. Hallottam hogy anyám azt mondja, valamilyen fertőzést kapott el aputól. Ha kicsit körbenéztem láttam hogy apám elég igénytelen ember. Fizikai munkát végez, és emellett nem mosakszik rendesen stb tehát igénytelen. Erre alapozva meg amit anyámtól hallottam elkezdtem apámtól irtózni. Akkor már elég keveset járt haza, teljesen elidegenedtem tőle. Amikor anyut bántotta csak olaj volt a tűzre: egyszerűen képtelen voltam elviselni ha hozzámér. Ez abban a gyerekes dologban nyilvánult meg pl hogy ha hozzámért akkor a „láthatatlan” koszt pl letöröltem magamtól vhova.

Az idő meg telt, eltelt pár év és elváltak. 13-14 éves lehettem, ez az irtózás állapot továbbra is fennállt. Eddig a pontig csak tőle irtóztam. Ekkor úgy alakult hogy otthon laktuk anyámmal meg idősebb testvéremmel. Testvérem elég idegbajos ember, elég sokat veszekedett anyámmal. Internetfüggő, állandóan csak Facebookozik stb. Amikor nekem és a testvéremnek vmien vitánk van (az most nem releváns hogy miért, de elmondom: A lényeg hogy az internetet működtető modem az én szobámban van, bátyám meg a lenti szobában. Ha a nettel bármi baj volt: lassú, akadozott, vagy épp hiba miatt nem volt akkor egyből elkezdett velem ordibálni hogy miért nincs net, stb. Velem is elég csúnyán viselkedett, és ebben az állapotban képtelen volt felfogni hogy nem nyúltam hozzá, de tökmindegy mit mondok én voltam a hibás érte mindig, és ordibált, szidott stb.) Millió plusz egy ilyen eset előfordult, de sose kért bocsánatot, ahhoz ő túl büszke. Életemben egyetlen egyszer sem kért bocsánatot semmiért.)

Az a lényeg, hogy testvéremtől is elkezdtem irtózni. Az még tovább rontotta a helyzetet hogy ha megnéztem őt: ő is elég igénytelen ember. Nem ismerem a nőügyeit konkrétan, de amit tudok az az hogy elég nagy csajozógép. Egyszerre van egy csomó barátnője, és ha épp nem itthon van akkor őket fekteti meg, akik persze nem tudnak egymásról. Védekezni pedig nem védekezik, így vmije jóeséllyel van. Namost lehet mondani azt hogy finnyás vagyok: de hogy egy palackból nem iszok testvérem után, ha ő annyira igénytelen hogy WC-zés után kézmosás nélkül bemegy a konyhába és beleszik, beleiszik a közös kajákba.. A lényeg az hogy elkezdtem testvéremtől is irtózni. Az irtózás itt már nem abban nyilvánult meg hogy a láthatatlan foltokat letöröljem stb, hanem hogy feltakarítsak ha berontott a szobámba, megtöröljek mindent amihez hozzáér stb.

Az irtózásnak két alapja van/volt: az alapja a higénia, mert mint fentebb felvázoltam ő is elég igénytelen. De a fő ok az lelki: egy olyan vita után amikor megsértett, megbántott és semmibe vett, és hozzáteszem hogy konfliktushelyzeteket kezelni nehezen tudok, a feszültségemet úgy vezettem le hogy feltakarítottam utána a szobámat. Mindent megtöröltem amihez hozzáért, a szőnyeget is felsikáltam és mire végeztem: semmi bajom nem volt, nem voltam dühös, nyugodt voltam.

A gond az, hogy ez a fajta hozzáállás megjelent máshol is: iskolában ha valakivel nagyon rosszba vagyok/voltam akkor irtózok tőle (ott persze nem takarítok, egyszerűen csak távolságot tartok). A dolog aztán kicsúszott a kezemből, és egyre érzékenyebbé váltam. Zavar ha hozzámérnek, kerülöm az olyan helyeket ahol sok ember van. Tehát egyre jobban bezárkóztam, és megrögzülve ügyeltem hogy a cuccaim tiszták legyenek. Elkezdtem olyan dolgoktól is irtózni amiktől korábban nem, és a helyzet fokozatosan romlott. Persze magamat meggyőztem arról hogy minden a legnagyobb rendben van.

A helyzet tovább romlott: Otthon is nagyon sok minden zavar, például a padló, falak, stb. Az irtózás pedig „öröklődik” tárgyról tárgyra, stb és nem szűnik meg. Az egész itthonlét kb egy hatalmas feszültség, ahol millió + 1 tárgy zavar.

Tudomány-orientált ember vagyok, tehát pontosan nagyon jól tudom hogy ez a fokú érzékenység erős túlzás. Tudom hogy a környezetünk tele van kórokozókkal, hiába takarítok. Tudom azt is hogy nem normális hogy ennyire elszigetelten élek.

Tehát szenvedek, sokat, és fogalmam sincs hogy mit csináljak. Könnyű mondani hogy hagyjam abba, vegyek vissza, de ott van az irtózás higéniai alapjak emiatt képtelen vagyok.

Tudtuk bármilyen tanácsot adni? Köszönöm,

Üdv 17/f

4

Hogy kerülhetek elmegyógyintézetbe?

úgy érzem jobb helyem lenne ott

5

SZokásos kérdés: Itt a vég?

A bal karom és a mellkasomon másodpercekig tartó hidegrázások vannak. A fejemen azt érzem, hogy hol a bal halántékomnál nyom valami, sőt a szívdobogásomat is érzem ott, de leginkább nyomást, hol pedig a fejem más részein és ez most van. Mi történik vajon velem?Szerintem ez nem pánik, tuti organikus.
Ügyeletet hívtam, de megnyugtattak hogy tuti nem lehet semmi bajom.

Tudni kell: 19 éves múltam, és az egész 19 évemet folytonos generalizált(állandó) szorongás kísérte végig.

Előre is köszi a válaszokat.

9

Panikrohamtol erzehetem azt, hogy hanynom kell?

Egesz nap faj a fejem meg gyenge vagyok es ilyen nekem szokott lenni a hidegfronttol. Aztan megiscsak beugrott, hogy lehet, hogy virus. Es rettegek a hanyastol es a virustol meg ugye sokan hanynak es bepanikoltam, majd szedultem es szinte ereztem, hogy hanynom kell. De halistennek semmi nem volt. Megnyugodtam es minden elmmult. Hanyingerem sincs es nagyon ehes vagyok, de nem tudom, hogyy merjek-e enni?! A paniktol erzehettem ilyet?

4

A bipoláris depresszióból meg lehet gyógyulni 100%osan? Vagy csak eltűnik egy időre és bármikor újra előjöhet?

Egy év nyugi után most mintha megint csúsznék vissza. Rettegek tőle. A pszichológusom szabadságon van - egy éve nem is voltam nála- és nem akarok butaságot tenni. Félek magamtól. Félek a gondolataimtól.
18/L

2

Aki vagdossa magát, az mivel csinálja? És ha leáll vele, akkor a sebek begyógyulnak, vagy örökre takargatnia kell őket?

10

A húgon teljesen kikelt magából amióta véget ért a kapcsolata. Teljesen megváltozott. Az utóbbi napokban már enni sem akar és az öngyilkosságot emlegeti. Még a szobájába sem enged be senki. Hogyan tudnánk neki segíteni? Pszichológus?

2

Azt hiszem depressziós vagyok, mit kell tennem?

Senkivel nem tudom megbeszélni, úgyhogy kérlek segítsetek , hogy hova menjek ezzel és mennyibe fog kerülni? Nem akarok gyógyszereket szedni.
És nem is tudom magamat kigyógyítani, voltam már ennél rosszabb állapotban tudom, de akkor sikerült továbblépnem, de most valahogy nem megy.
Hetek óta annyira fáradt vagyok, hogy az valami elképesztő, nagyon későn alszom el, hajnalban, mert nem vagyok álmos, igazán semmi nem érdekel. De viszonylag korán kelek fel. Amikor felkelek nagyon fáradtnak érzem magam, ledőlök és pihenek, de ezek után is fáradt vagyok, a fejem kicsit fáj, mintha kicsit zsibbadna is. Mindenért sírok szinte, és hasztalannak érzem magam, sőt utálom is magam. Már nem érdekel semmi. Eljárok néha edzeni , de olyankor is érzem ,hogy írnám még csinálni, de nem akarom és abbahagyom. Oda is amúgy nagyon nehezen veszem rá magam , hogy elmenjek. Már hónapok óta a barátom miatt teljesen rosszul érzem magam, volt két hét amikor leírhatatlan fájdalmat éreztem miatta, szinte mindennap sírtam akkor, azért mert már 4 éve együtt vagyunk, de ő nem olyan ember mint amilyennek mutatta magát, mindenért engem hibáztat, kiabál velem, csúnyákat mond rám, ordít, volt hogy lökdösött is, mindenki előtt megaláz. Én már csak csendben tűröm nem mondok semmit, mert ha megszólalok leordít. Most is ,elmertem neki mondani , hogy nem vagyok jól már hetek óta, erre ordított velem, hogy mit képzelek , hogy nem szóltam eddig neki róla, hogy semmit nem csinálok miért nem megyek orvoshoz..
A szüleimmel nem tudok beszélni erről ,mert nem lehet.Nem érdeklem őket, úgyhogy ez kizárt. A nagymamám az akivel lehetne beszélni, de ő már túl idős ahhoz hogy ilyenekkel terheljem.
A jövőmet sem látom szépnek, úgy érzem egy semmi vagyok és az életem is az, és hogy nincs semminek értleme, meg hogy túl érzékeny vagyok, és ezt is utálom, meg sajnálom a múltamat, hogy miért szerettem bele a barátomba,a hibáimon rágódok.Alig tudok koncentrálni, sőt egyáltalán nem tudok.
De egyéként már a barátom sem érdekel úgy, régebben meghaltam volna, ha elhagy vagy így elhanyagol ,mint most, erre már teljesen érdektelenné vált a számomra, nem érdekel hogy mit tesz vagy mond.

6

Mit tegyek, ha úgy érzem, teljesen tönkreteszem magam?

Fóbiáim vannak, nem merek kilépni a forgalmas utcára, mert rosszul érzem magam, ha korombéli gyerekekkel találkozom. Néha pánikrohamom van és minden nap fáj a fejem, ezért minden nap gyógyszert szedek be.
Egyszerűen nincs semmi önbizalmam, félek, hogy mások mit gondolnának rólam, stb...
A szüleim ezért dühösek és fenyegetnek, hogy pszichológushoz visznek, de azt nem akarom
Kérlek segítsetek, hogyan tudnék megváltozni?
14/L

3

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!