Találatok a következő kifejezésre: Kik azok szereplők, akik már a (2 db)

Kik azok a szereplők, akik már a Barátok közt indulása óta szerepelnek a sorozatban?

Legjobb válasz: Akik már az elsõ rész óta ott vannak: - Magdi anyus - Vili bá' - Berényi Miki - Berényi András - Claudia - Novák Laci Õk az igazi mag! :-))

Akik már az elsõ rész óta ott vannak: - Magdi anyus - Vili bá' - Berényi Miki - Berényi András - Claudia - Novák Laci Õk az igazi mag! :-))
-Claudia -Miki -Magdi anyus(Csak volt "Isten nyugasztalja :p STB>......
Kihagytad a Nórát és a Zsuzsát.
Elefántos

Tanácsot kérek, nem ítélkezést. Kérem, csak az válaszoljon, aki járt már hasonló szituációban, és tanácsokkal tud szolgálni bármelyik szereplő szemszögéből. Tényleg várjak-e, ahogy a barátnőm javasolta, vagy lépjek végre ki ebből?

A történet: 20 éve élek együtt a feleségemmel, két csodálatos gyermekünk van, mindketten kamaszok, imádom ?ket. A nejem iránt érzett szerelmem elmúlt évekkel ezel?tt. Nem vagyok rá büszke, de többször is volt szeret?m. Két esetben tudta meg. Az egyiket évekkel ezel?tt, de természetesen a családomat választottam, a szeret?mmel megszakítottam a kapcsolatot. 2 évvel ezel?tt találkoztam egy t?lem 20 évvel fiatalabb n?vel. Gyönyör?, okos, üde. Nem szerelemnek indult, bár elvarázsolt els? perct?l kezdve. Egymásba szerettünk. Sokkal több volt egyszer?, szexuális kapcsolatnál. Utáltam hazajárni, folyton körülötte forogtak a gondolataim. Sokat ?rl?dött mellettem, sokszor megkérdezte t?lem, jó-e ez így, próbált velem szakítani, de utána mindig ostromoltam ?t, nem tudtam nélküle létezni. Néhány hete lebuktam egy sms-sel, nem egy erotikus sms volt, hanem mély érzelmekr?l árulkodó. A nejem kérd?re vont. Nem mertem bevallani, hogy 2 éve másba vagyok szerelmes, csak fél évet hazudtam. Válaszút elé kerültem. Most is a családomat választottam, a gyerekeim és az elmúlt 20 év miatt. Viszont a barátn?met nem tudom elengedni. Õrültségnek hangzik, de megbeszéltük, hogy barátok leszünk és ezen dolgozunk hetek óta. Nagyon nagy szerencsém van vele, mert megért?, szeret és végtelenül türelmes. A nejem azt a stratégiát választotta, hogy a beszélgetésünk után hirtelen ?rülten szerelmes lett belém. Ami furcsa a múltat elnézve, és valahogy nem is tudom ezt az egészet megemészteni. Örülök, hogy nem pokróc velem, de ez a viselkedés is rendkívül furcsa, számomra nehezen hihet?. A nagyobb probléma az, hogy képtelen vagyok vele lefeküdni. Ez alatt azt értem, hogy egyszer?en nem vonzódom hozzá, képtelen vagyok szeretkezni vele, a testem nem reagál rá. Pedig a barátn?m el?tt ez sosem volt probléma, rögtön átálltam és ment, érzelmek nélkül is. Ez a lány megváltoztatott valamit bennem. Mondanom se kell, amint meglátom ?t, elfog a vágy, rá úgy reagál a testem, mint senki másra. Szerencsére vele ezt is meg tudtam beszélni, bár nagyon nehezemre esett. Õ azt mondta, adjak id?t magamnak. Azt állítja az egész csak amiatt van, hogy még mindig ?t szeretem, de el fog múlni. Arra kért, értsem meg a nejem viselkedését, s minden egyes kudarc után nyugtassam meg, nem az ? hibája. Nem vagyok már fiatal. Szerelmes vagyok a barátn?mbe, a feleségemet szeretem és a gyerekeimet is. De sokszor érzem úgy, hogy már nem tudom helyrehozni ezt a kapcsolatot. És ismerem annyira önmagam, hogy tudjam, képtelen vagyok megváltozni. Nem tudom, mit tegyek.

Legjobb válasz: 2-es: Miért, az értelmes embereknél ez hogy mûködik? Tudomásul vesszük, hogy ha elmúlik a szerelem, akkor soha többet nem lehetünk szerelmesek? Soha nem tekinthetünk egy férfira férfiként, illetve fordítva. Soha nem találkozhatunk egy új kapcsolat varázsával? Minden mást elõtérbe helyezünk 40-50 évesen, csak mert szeretjük a gyerekeinket, és nem akarunk a házastársunknak fájdalmat okozni? És cserébe mi vállalunk teljes boldogtalanságot az elkövetkezõ 30-40 évre? Ez nem ilyen fekete vagy fehér, ennyire nem egyszerû... mert mi a szerelem? Egy bonyolult biokémiai folyamat... Ha a tisztelet megvan, én inkább akkor beszélek értelmes emberrõl, aki ezt a párjával korrekt módon le tudja rendezni, úgy, hogy a gyerekek ne szenvedjék kárát. Akárhogyan... de nem feltétlenül úgy, hogy a saját boldogságomat áldozom fel életem végéig. Bonyolult ez... csak az érti, aki benne volt... Én sem értettem anno, pont úgy gondolkodtam, ahogy te... Ma már tudom...

2-es: Miért, az értelmes embereknél ez hogy mûködik? Tudomásul vesszük, hogy ha elmúlik a szerelem, akkor soha többet nem lehetünk szerelmesek? Soha nem tekinthetünk egy férfira férfiként, illetve fordítva. Soha nem találkozhatunk egy új kapcsolat varázsával? Minden mást elõtérbe helyezünk 40-50 évesen, csak mert szeretjük a gyerekeinket, és nem akarunk a házastársunknak fájdalmat okozni? És cserébe mi vállalunk teljes boldogtalanságot az elkövetkezõ 30-40 évre? Ez nem ilyen fekete vagy fehér, ennyire nem egyszerû... mert mi a szerelem? Egy bonyolult biokémiai folyamat... Ha a tisztelet megvan, én inkább akkor beszélek értelmes emberrõl, aki ezt a párjával korrekt módon le tudja rendezni, úgy, hogy a gyerekek ne szenvedjék kárát. Akárhogyan... de nem feltétlenül úgy, hogy a saját boldogságomat áldozom fel életem végéig. Bonyolult ez... csak az érti, aki benne volt... Én sem értettem anno, pont úgy gondolkodtam, ahogy te... Ma már tudom...
A feleséged és a barátnõd is okos emberek. Okosak, jól látják a helyzetüket, és a jó viselkedést a megoldást választották véleményem szerint. A gyenge láncszem te vagy ebben a gépezetben. Egyrészt lebukni amatõrség. Másrészt ha már szerelmes vagy a "másikba" de nem akarod elhagyni az elsõt, akkor mindent meg kell tenned, h mindkét nõ boldog legyen melletted! Ha ez nem megy, akkor ne csináld. Nem vagy alkalmas erre. Ne okozz feleslegesen fájdalmat egyikõjüknek se! Ezek a nõk nem ezt érdemlik! Tehát szedd össze magad, és légy férfi, légy úriember!
Elsõként is azt vizsgálnám, hogy a feleségeddel miért laposodott el a házasság. Amennyiben mindkettõtök hibázható akkor rendbe hoznám a feleségemmel a kapcsolatot. Hidd el, hogy minden nõs ember találna fiatalabb, jobb nõt mint a felesége, de ez értelmes embereknél nem így mûködik. A feleséged is volt fiatal és nagyon szexi, de az élet már csak ilyen, megöregszünk.
hímringyó vagy tudod-e?
Mi történt kérdezõ?
Randizott a másikkal?
Lehet tudni hogyan alakul a kérdezõ története? A feleséged hogy viseli a kudarcokat? Támogató, szemrehányó, magát hibásnak tartja valamennyire?
A kérdező hozzászólása: Megõrülök a féltékenységtõl...
Ez természetes, h. féltékeny vagy.Igy akar döntésre kényszeríteni.S még megadta a lehetõséget, h. õt válaszd!Õ sem akar bizonytalanságban élni.Nehéz...de döntened kell.Sajnos, mindkettõ nem lehet...
A kérdező hozzászólása: A barátnõm ma elmondta, hogy randizni fog egy másik férfival a napokban. Hozzátette, azért mondta el, mert fél, hogy miatta nem tudok koncentrálni a házasságomra. És szeret engem annyira, hogy elengedjen, illetve nem akarja megbántani ezt a férfit azzal, hogy becsapja. Viszont most iszonyatosan rosszul érzem magam. Rettenetesen féltékeny vagyok.
A kérdező hozzászólása: Továbbra is tartom a kapcsolatot a Szerelmemmel. Nagyon nehezen viseltem az ünnepeket, az a sok családdal töltött nap...hú de hosszú volt...de azért egyszer-kétszer ki tudtam õt csalni, hogy megcsókolhassam...:) Majdnem lebuktam néhány hete, ráragadt egy kis csillámpor az arcomra, de semmi veszekedés, ez vajon mit jelenthet?
ami a helyes: rendbehozni a házasságodat. amitõl boldog leszel: új életet kezdeni a barátnõddel. ha a helyes utat választod, szakíts meg minden kapcsolatot a csajjal. ha a boldogságot, költözzetek össze a barátnõddel, a gyerekeiddel legyél sokat így is, a feleségeddel maradjatok barátok. a döntés a tiéd :)
07:36 vagyok. Beszélj a feleségeddel, nem lesz könnyû, de inkább mond meg neki.Még csak testi vonzalom sincs köztetek.Ez így nem lesz jó.Én most vagyok olyan helyzetben, hogy úgy gondolom, hogy a barátomnak van valakije.Furcsa, hogy mostanában mindig van valami külön programja.Pedig csak napi 5-6 órát vagyunk együtt, mert utána alvás, másnap kelni kell. Én például örülnék neki, hogyha bevallaná, hogyha esetleg van valakije, vagy megcsalt, az én szívemnek lenne könnyebb, hogy nem alázott porig hazugságokkal.Csak az a baj, hogy ha hazudik azt is tudom.Sõt még olyan dolgokat is tudok róla, amit õ nem is gondol, hogy én tudok. Én jobban örülnék egy õszinte embernek, mint egy hazug meghurcoltatásnak. Remélem hamarosan dûlõre jutsz.Vagy kérdezz arra rá, hogy a feleséged mit gondol a feleséged, az elmúlt 20 évrõl és, hogy mit gondol mostani idõszakotokról.Hátha így elindíthattok egy beszélgetést és talán Te is tudsz majd beszélni a Te gondodról. A választás a Tiéd, de csak egyet kérek! Beszélj vele õszintén, ez az egy út van.
A kérdező hozzászólása: Volt egészen eddig a szerelemig egy "remek" tulajdonságom: parancsra ki tudtam elégíteni azt a nõt, akit ki kellett. Akárhány szeretõm volt eddig, sosem volt gond kidobni õket, és visszamenni a nejemhez és lefeküdni vele. Most nem megy, kudarc, kudarc hátán. Csak hát érdekelne mi bajom van. Barátnõmmel pedig összegabalyodtunk megint, s egy érintésétõl remekül mûködtem. Nem tudom eldönteni, hogy megöregedjek-e az asszonnyal (jelenleg a gyerekek miatt járok haza) és éljem az életem úgy, ahogy azt nem élvezem, de õt ne bántsam vagy váljak el, tegyek más nõt boldoggá, jelen esetben a barátnõm, s próbáljak meg vele új életet kezdeni és úgy visszaemlékezni az életemre a hintaszékemben horkolva, hogy boldog voltam. Fogalmam sincs, teljes a káosz a fejemben továbbra is. És a kedvesemre vágyok. Tudom, hogy elítélendõ a viselkedésem.
Feleséged helyében magam hoznám meg a döntést, amit annyira akarsz, de nem mered kimondani: Keresnék másik pasit. Még ha nehéz is. Egy nõnek a legrosszabb dolog a világon, ha nincs hatással a férfira, akivel él...
A kérdező hozzászólása: A feleségem abban reménykedik, ez csak átmeneti állapot. Szerencsére nem volt sosem lepedõakrobata, most sem kívánja gyakran az együttléteket, amit én pedig tudatosan próbálok is elkerülni. Munka, fáradtság címszó alatt. Nem bírtam tovább harcolni az érzéseim ellen. Leültem beszélni a kedvesemmel. Õszintén elmondtam neki, hogy habár Õ a 2 év alatt többször is kibukott, és elzavart a feleségemhez, én mindig tartottam magam. Sosem mondtam el neki, hogy mekkora bûntudatom van, amiért két nõt bántok egyszerre. Mindent megbeszélek Vele, sosem beszélgettem senkivel ilyen mély dolgokról. Õ ismer engem kívülrõl-belülrõl, olyan szinten, amilyenen a nejem sose fog és más nõ se. De közben totál össze vagyok zavarodva. Olyan erõs szerelem van bennem a kedvesem iránt, hogy mindennap látni, érezni akarom. A pasi nagyon nyomul, elárasztja bókokkal, udvarol neki. A 2 év alatt rengeteg hódolója volt, akkor is majd megevett a féltékenység, most is így vagyok vele. Jelenleg nem tudom, merre tartok. Nem tudok túllépni azon, hogyha a Kedvesem választom, elveszítem a gyerekeim, az egzisztenciám, mindent, amit eddig felépítettem. Ha elzárkózom a Kedvesemtõl, akkor pedig olyan, mintha elfordulnék az egyetlen embertõl, akihez ilyen mély érzésekkel össze vagyok kapcsolva. Olyan mintha válaszokat keresnék, hátha megmondja valaki, hogy miért történik mindez velem. S a nagyobb baj az, hogy a családommal már csak úgy tudom jól érezni magam, ha eltompítom az agyam alkohollal. S alig várom, hogy a jövõ héten újra lássam a Kedvesem akárcsak egyetlen pillanatra is és szorosan magamhoz öleljem.
Ha elválsz, nem veszíted el a gyerekeidet.Látod, egy életünk van, s boldogan kell leélni...Mások is elváltak, látják és továbbra is szeretik a gyereküket. Nem kell ezt ilyen tragikusan felfogni. A feleséged is találhat magának egy szeretõ társat..mert hidd el, neki se jó így.Tedd meg érte, ha már magadért nem mered.S ne tétovázz, mert a kedvesed okos nõ, s ha ott hagy? Bele fogsz pusztulni.
A kérdező hozzászólása: Történt egy családi tragédia, meghalt az apám. Teljesen összetörtem. Azt remélem, ezáltal felfogok valamit a körülöttem lévõ dolgokból. Elgondolkodtam, jó apa vagyok-e én, biztos nem, ha arra gondolok, hogy a gyerekeim anyjába nem vagyok szerelmes, egyszerûen elviselem. De már azt hiszem, õ is csak elvisel engem. Nemrégiben az egyik kamu szöveg rosszul sült el otthon, és az ismerõsöm lebuktatott, hogy nem is ott voltam...és tényleg nem...hanem a gyönyörû Kedvesemmel...sikerült kicsit kimagyaráznom a dolgot, de szerintem ezt már a feleségem nem veszi be. Nem érdekel. Most, hogy magam alatt vagyok, biztosan nem fog támadni az elválással...de nagyon ez lóg a levegõben..., már csak amiatt is, hogy ellenõrizget...és én még ilyenkor se mondok nemet a Kedvesemnek. Vele akarok lenni, annyi kedvességet, örömöt, szerelmet kapok Tõle, hogy nem tudok, bírok Nélküle élni. Szerelmes vagyok belé. Arra várok, hogy a nejem kimondja azt, amit tennem kellene, de ehhez töketlen vagyok, a gyerekeimet nem akarom elveszíteni és a Szerelmemet se...
A kérdező hozzászólása: Ostromoltam a kedvesem, folyamatosan. Úgyhogy most újra beszél velem, így visszaszállt belém az életkedv. Távolságtartó, de sokat beszél velem, találkozgatunk, rengeteg energiát ad nekem, és rendkívül szerelmes vagyok Belé. Kicsit plátóinak tûnik most az egész, nem tudom mi lesz, de boldog vagyok amikor Vele vagyok és ez éltet. Azt mondta gyereket szeretne és biztonságos kapcsolatot. És azóta sokat gondolkodom azon, hogy újra apa legyek, de most élek a pillanatnak. Ma is látom Õt, ez éltet.
Mi lett az eredmény?Hogy választottál?Egy jó tanács:A Szerelmed válaszd!!!!!!
Ebben lehet hogy igaza van. Mindenki írta, hogy záros határidõn belül dönts. Ezt egyetlen normális önbecsüléssel bíró nõ sem tûrné el...
A kérdező hozzászólása: Nos, a kedvesem megszakított velem minden kapcsolatot. Azt mondta, gyáva alak vagyok és azt is, hogy gerinctelen, amiért képes lennék továbbra is két nõt hülyíteni.
Hát kedves kérdezõ. Nem gondoltam, hogy ezt mondom, de Te azon ritka esetek közé tartozol, ahol megértem ha elválsz és összeköltözöl a Kedveseddel. Láthatóan ez nem csupán egy fellángolás már, ahhoz túl régóta tart. Szerintem lépj, mielõtt elege lesz és elveszíted Õt! Te is és a Feleséged is megérdemlitek, hogy boldogok lehessetek. És hidd el, a gyerekek is megérzik a feszültséget, és az nagyon nem jó nekik otthon. Nekik is sokkal jobb, ha külön mentek...(tapasztalat)
A kérdező hozzászólása: A kedvesem úgy érzem, fél tõlem. Jogosan, hiszen megbántottam õt nagyon. A jelenlegi udvarlójának elmondta, hogy nehéz idõszaka van és még nem tudott kilépni egy korábbi kapcsolatából, és nem akar beleugrani egy másikba hirtelen. Amit a pasi meg is értett, de ennek ez nem csökkentette az érdeklõdését. Ami miatt iszonyatosan féltékeny vagyok. Sokat találkozunk lopva, sokat beszélgetünk, s boldog vagyok vele. Otthon folyton Õ jár a fejemben, hogy mit csinálhat, hogy van, hol lehet. Szerelmes vagyok belé, de a családomat is szeretem, fõleg a gyerekeimet. Még mindig nagy a kuszaság...:(
Itt felmerül egy kérdés..ha most végre eldöntenéd, h. a kedveseddel leszel, lemondana-e a mostani udvarlóról? Biztos téged választana? Ezt kéne elõször tudnod.Ne h. két szék közé ess!
Én nem mondom , hogy nem helyes , hogy a családodat választottad, de nem gondolod, hogy neked ez egy kényszer?persze, szereted, õket meg minden, de elõbb-utóbb ebbõl olyan veszekedés lesz...mikor majd a feleséged megunja, hogy minden próbálkozása hiába, ráadásul nincs sex....:S...ezt nem fogja sokáig birni, neki is van önbecsülése. Egyébként egy gyáva alaknak tartalak, mert nincs benned annyi gerincesség, hogy õszinte legyél a nejeddel.Szegény õ próbálkozik, igyekszik, te meg sz*rsz rá, mert mást nem tudok mondani, szép dolog a családot választani, hiszen ezt írja elõ az etikett, de a hazugság hidd el rosszabb ennél. Az én apám is mindig szerelmes volt éppen valakibe, szegény anya meg hiába igyekezett, hiába jött apám haza, mindig meleg ételre, tiszta lakásba, tiszta volt a ruhája amit felvett, anyám próbálkozott igyekezett felé, de szart sem ért.Amikor megmondta, hogy van neki valakije még akkor is hazudott, mint Te! Csak nehogy ez a kis tünemény barátnõ , aki olyan türelmes és szerelmes, majd egyszer csak megunja és jól beolvasson a feleségednek!Na akkor majd éghet az arcod miatta, ráadásul a baráti kör, családtagok elõtt is. Inkább legyél õszinte, õszinte a feleségeddel, õszinte a gyerekeiddel!!!!Többet ér, és te is többet érnél.Ne legyél besz*ri.Miért kell a sárba tiporni a nejedet??? Nem bûn az, ha ennyi év után már nem szereted, és mást akarsz szeretni, persze nehéz, mert 20 év, az életed fele, de akkor is! Állj a sarkadra legyél õszinte, ami nem megy azt nem kell erõltetni. A gyerekeid lehet, hogy majd haragudni fognak rád!Lehet, hogy majd nem értik! De idõvel megemésztik és meg fogják érteni, hogy jobb így élni, nyugodtan, mint állandó veszekedésbe! Talán a feleséged is találhat majd végre egy olyan férfit, aki szereti megbecsüli és legalább szexel is vele, lehet jobb lesz mint Te vagy. :) :) Viccet félre téve, legyél õszinte és remélem, hogy minél kevesebb fájdalommal lezajlik majd ez a dolog köztetek!
Szerintem ez a nagy kedvesség, pánik lehet náluk.Ezzel akarnak vissza csalogatni minket.Úgy gondolják, azért léptünk félre, mert figyelemre, kedvességre van szükségünk.Nálam naponta jöttek az sms-ek:szeretlek, vagy kis cetlik a lakásban...gyakori hívások..hiányzom, stb. Nagyon idegesített..az volt a jó, ha dolizott és én nyugodtan otthon lehettem.Idegesít!!Miközben mindent meg akar adni..s én mégis másra vágyom. Igen, szép fogalmazás: a családot választottuk.De csak egyszer élünk, s ha nekünk csak lopott boldogság jut?Egy jó idõbe tellett, meddigre leküzdve a lelkiismeretfurdalásosomat, itt-ott lopok magamnak egy 1-2 órát a kedvesemmel.Kíváncsi vagyok, te meddig bírod ki nélküle!
A kérdező hozzászólása: 23 A stratégia pontosan ugyanez, amit leírtál minél több idõt együtt tölteni. A nejem programokat tervez, de kettesben nem tudok vele lenni (ez már valószínûleg a frusztráció, ami férfiaknál elég látványos), úgyhogy a gyerekeink is mindig velünk vannak. Osztozunk a házi munkán, ez eddig sem volt gond. Én nem õt választottam a barátnõm helyett, hanem a családomat. És a családom a gyerekeim és a nejem. S tényleg nincs helyes döntés. Õrlõdöm. 24 Te pontosan tudod, mi a helyzet, köszönöm, hogy leírtad a történeted. Nekem folyamatos frusztrációt okoz ez a hirtelen jött kedvesség a nejem részérõl és az elvárásai. Nem tudom, meddig fog még várni arra, hogy olyan legyek, amilyen sose voltam, csak az õ fejében él ez a kép... Egyelõre a munkámba menekülök.
Ismét a 2-es vagyok. Beszéljétek meg a feleségeddel és maradjatok együtt. A szeretõ csak egy múló pillanat.
A kérdező hozzászólása: A feleségemmel leültünk megbeszélni. Mindketten rájöttünk, hogy mit rontottunk el. Egyikünk sem dolgozott soha a kapcsolatunkon. De mindhárman hibásak vagyunk a dologban. Én csak azt akarom, hogy mindenkinek jó legyen. Nyilván egy ökör vagyok, amiért mostmár valamelyik csodálatos nõt bántanom kell. Nem vagyok büszke magamra. Mégis megkérném még egyszer, hogy az ítélkezõk kíméljenek.
Én csak azt nem értem, hogy miért tart még mindig ez a házasság?
2-es vagyok! Lehet dobálni a köveket! Nagyon jó a szex a fiatal barátnõddel? És a feleségeddel milyen volt amikor méd 1-2 éves házasok voltatok, ha akkor sem mûködött akor minek vetted feleségül, miért csináltál neki gyermekeket? Ha a feleséged hibája nélkül laposodott el a kapcsoatotok akkot Te is bûnös vagy, miért a feleségedet és a gyermekeiteket bünteted. Kicsapongó vagy és kész, tegyél jót a feleségeddel hagyd ott, nincs szüksége ilyen emberre. Valaki utánam írta, hogy jogod van a boldogsághoz és a feleségednek nincs? Ne legyélmár ennyire önzõ!
A család a legfontosabb. Megesküdtél neki, hogy jóban, rosszban kitartasz a feleséged mellett. A minimum, hogy ne hazudj neki.
Sajnállak azért mert ilyen helyzetbe kerültél, de ezt be kell látnod, hogy ezt saját magadnak csináltad! Mielõbb bele szerelmesedtél volna, a "szeretõdbe" le kellett volna ülni a FELESÉGEDDEL, és elmagyarázni nekei, ha kell 100x a dolgokat, az igényeidet. Én a heledben azt csinálnám, ha nem vagy boldog, hogy lépnék a mostaniból.Be adnál a váló keresetet, és új életet kezdenék a "szeretõmmel".2 éve ezt csinálod, szerinted abba fogod hagyni?Nem, mert örültem szerelmes vagy, úgy mint még soha az életben.Attól, hogy elválsz még ott maradnak a gyerekek, és lehet szeretõ jó apa.Hányan vannak így a világon? Hidd el, nem csak te vagy az egyetlen.Ha nem vagy már boldog a feleségeddel, és nem vagy képes megváltozni érte, akkor hagy, hátha megtalálja õ is a boldogságát más mellett.Lépj, míg nem késõ.Én ezeket tudom neked tanácsolni!
A kérdező hozzászólása: 2-es: A külsõség sosem volt számomra elsõdleges dolog és a szex sem. Nem hinném, hogy ebben rejlik a varázs. Bár kétségtelen tény, hogy amit a barátnõmmel érzelmileg és szexuálisan átéltünk, arra nem volt még példa, pedig nem vagyok mai gyerek. A feleségem is szép. De mi az esélye annak, hogy ez a hirtelen jött "szerelmes vagyok" viselkedés örökké tart? Persze, a barátnõm szerelmének is vége szakadhat irányomba. Ezt tényleg csak az érti, aki volt már ilyen szituációban.
19 éves házasok vagyunk. Kb 6-7 éve lépett be a bizonyos harmadik az életembe... A házasságomat akkor helyrehoztam, de mindig vannak hullámvölgyek... azt mondom, jó a házasságom... bár azóta is volt 1 apróbb kisiklás. Bármi rosszat mondanék a férjemre, hazudnék. Jó férj, jó apa. Szexuális életünk is OK. Szeretem. De ez már kb 7 éve nem szerelem. És hiányzik mindaz, amit a 3.-ban leírtam. De együtt vagyunk... van egy csodálatos gyerekünk, anyagi gondok, amiket együtt igyekszünk megoldani... szeretjük egymást, tényleg... De valahogy néha mégis olyan, mintha megszûntem volna nõnek lenni... anya vagyok, és feleség. És néha jó lenne nõnek érezni magam. Az elsõ voltam...
A kérdező hozzászólása: # 1/2 válaszadó: Igen, köszönöm, hogy felvázoltad a lehetõségeimet. Nehéz döntés. Te mióta próbálod helyrehozni a házasságod? Nem kell rá válaszolnod, csak kíváncsi vagyok, mennyi idõ után vontad le ezt a következtetést.
ha rám halgatsz, azt csinálsz amit akarsz.
Továbbra is az elsõ hsz. vagyok. Az elsõ kérdés, amit fel kell tenned magamnak: tudsz-e valaha újból nõként tekinteni a feleségedre? Tudsz-e újból úgy érezni iránta, mint régen? Ha igen: elég fontos-e a házasságod ahhoz, hogy mindent megtegyél érte? Ha igen, akkor rajta! Ha nem, akkor kezdj új életet! Ha az elsõ kérdésre nem a válasz, akkor kár erõltetni. Hiába maradtok együtt, te se leszel boldog, meg gyanítom, a feleséged sem, abban a tudatban, hogy nem szerelembõl vagy mellette.
Sikersztorit kértél...hát itt az én életem.50 éves nõ vagyok...csak jót tudok mondani a férjemrõl, mégis ellaposodott a kapcsink.Nem kerestem, mégis jött a 3.-ik, aki mellett nõnek éreztem magam.Ennek már 6 éve.1 éve kezdett gyanakodni, úgy igazából nem buktam le...nem akartam õt megbántani azzal, h. elmondom.Éreztem, nem szabad.De döntenem kellett.Család ...a helyzet ugyanaz, mint nálad, csak a 3.-kal tudok errõl õszintén beszélni.Megbeszéltük, barátok maradunk.Nem egyszerû..a férjem mindent megtett, kedves volt, figyelmes, nekem akkor is nagyon hiányzott a másik.Sex...nem ment nekem se a férjemmel, de túléltem.Kínlódás volt a helyes úton maradni.Maradtam....de neked elmondom...újból van néha..ritkán másik...és így van most.
"Most éppen kedvesnek kell lennem, és mindent el kell fogadnom, amit az asszony mond. De még mindig nem érzem, hogy megérné-e. " Miért kellene? Csak mert Te voltál a hunyó? És akkor életed végéig ezt fogod csinálni? Az, hogy megbeszélni, és dolgozni a kapcsolaton nem jelenti azt, hogy most már mindennel fenntartás tartás egyet kell érts a másik féllel. Nem biztos, hogy utána férfiként tudna rád tekinteni. Kellenek a kompromisszumok... ha õ is dolgozik, akkor a munkaidõd mellett annyit segíts be neki, amennyi belefér... Ami fontosabb így, hogy a házasság mellett döntöttél: vidd el néha valahová, legyetek sokat kettesben, a gyerekek már nagyok, meg tudjátok oldani. Nem kell extra wellness, ilyesmi, bár ha jól álltok anyagilag, akkor egy közös hétvége is sokat számíthat. De elég lehet beülni egy pizzériába, séta valami szép helyen, és egy parkban leülni beszélgetni. Itt most nem az a legfontosabb, hogy mikor kinek van igaza. Most a kapcsolatotokat kell újra felépíteni. Hogy megéri-e? Ezt csak te döntheted el... és megsúgom: még évek múlva sem fogod tudni, jól döntöttél-e, mindig is lesznek kétségeid, mindig ott lesz a "mi lett volna, ha...", akárhogy is döntesz végül. A friss szerelem újra elmúlhat, és jöhet egy újabb... a család meg egy stabil háttér... Írtam már, hogy itt nem lehet igazán jól dönteni... A stílusból gondolom már tudod... az elsõ válaszoló voltam.
re22: rendben. Tanácsot kértél, nem ítélkezést. Azt próbáltam. Szia.-a-
A kérdező hozzászólása: Ne haragudj, de én ezekben nem hiszek. Sem Istenben. Én csak azt gondolom, hogy mindig dönteni kell, mert mindig jobb egy rossz döntést meghozni, mint két állapot között vergõdni. Mélyre jutni? Mikor? 14 óra gürcölés után a családom szerinted arra vágyik, hogy meditáljak? Két kamasz gyerekem van, szerinted van olyan, hogy csend és nyugalom? Ady Endrét tisztelem, de talán nem õ a legjobb példa a minta kapcsolatok témájában. Elvárásaink vannak egymás felé. Teljesítenem kell, mint férj, mint apa. (Kedves édesanyák tudom, hogy százszor több feladat hárul rátok, én ezt nem is kívánom összehasonlítani). Most éppen kedvesnek kell lennem, és mindent el kell fogadnom, amit az asszony mond. De még mindig nem érzem, hogy megérné-e. És még mindig jobb összefutni a barátnõmmel, akár 5 perc ölelésre is. De nem adom még fel.
(19)sikersztorikat? hmhm. Mélyebb a baj és a feloldáshoz is mélyebbre kell menned. A Kundera könyv- "sikersztori" Vagy Ady. Mit akart írni ezzel?: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/a.. "Meg akarlak tartani téged, Ezért választom õrödül A megszépítõ messzeséget."
A kérdező hozzászólása: A feleségemmel annak idején azért házasodtunk össze, mert egyrészt nem szerettük volna, ha a gyerekeink úgy hívnák az apjukat a jövõben az iskolában, óvodában, hogy "anya élettársa". Másrészt a munkámban nagyon fontos a bizalom, és valljuk be egy élettársi viszony a mai társadalom emberének a bizalmatlanságról árulkodik. Egyik nõ sem érdemli meg, hogy becsapjam. S ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott, igen, én vagyok a gyenge láncszem ebben az egészben. A döntést egyelõre meghoztam. A családomra koncentrálok. A nejem tündéri módon programokat szervez, kedves és figyelmes. Nem akar elveszíteni, ez nyilvánvaló, és rettenetesen fél az egyedülléttõl. Megpróbálom helyrehozni, de azt hiszem, most és utoljára. 40 évesen még mindketten új életet kezdhetünk, ha úgy alakul egy félév múlva. A másik hölgy sem akar elveszíteni, idõt ad nekem arra, hogy letisztuljak. Hiszen csak neki mertem elmondani, hogy valójában mennyire kuszák az érzéseim, gondolataim. Ez az a dolog, amit a nejemmel már nem tudnék megbeszélni. A barátnõmnek meg tudok nyílni, a feleségemnek már nem. Ha ezt megtudná, belerokkanna, és nagy valószínûséggel az arcomba vágná, hogy nem szeretem. Szóval ez az a helyzet, amikor az ember áldozatot hoz mások boldogságáért. Viszont szívesen olvasok "sikersztorikat" bármelyik alternatívát érintve.
Kérdezõ írja a 7-ben: "De mi az esélye annak, hogy ez a hirtelen jött "szerelmes vagyok" viselkedés örökké tart?" ***** "Aminek kezdete van, annak közepe is, vége is van." Ezt a nagyon-nagyon logikus megállapítást Buddha tette. És az emberek 2500 éve nem gondolnak bele, mert bizony ez nagyon fájdalmas, ezért "nem engedik magukat" belegondolni. A kérdésedre tehát kedves Kérdezõ a válasz: 0 az esélye. Ami a fájdalmas helyzet gyökere: hogy az elsõ szerelem -noha elmúlt, átemelõdött valamibe, ami örök - ez a szeretet, és a családod szeretete. Ez viszont- és errõl is szól Buddha- a léleknek az örök tartományában van - nem is kezdõdött, hanem "átemelõdött" oda, ahol ez mindig is van. Isten a szeretet- mondja 500 évvel késõbb János evangélista. Tehát ide- az isteni részedbe. Mi a szenvedés oka? - A szenvedés oka a vágyakban van- Ez Buddha megint. Figyeld meg: az teremtõdött - nem a vágyadból lett, hogy szereted a családod. Azt NEM magadtól akartad - abban "benne találtad magad"- nagyobb nálad... A szenvedés oka (és ebben mindenki részesül, mi hozzászólók is..) hogy az emberek nem ezt a kegyelmi pillanatot élik, ahol a szeretet beborítja õket- hanem -sajnos- a testi, önös, birtokló vágyaik után szaladnak (ez most nem rád, hanem az emberek 99, 9%-vonatkozik.) Vedd észre: mennyire a te szûrõdön keresztûl értékeled a dolgokat (és nem "amint vannak") A feleséged "játsza a szerelmest" (valószínû kétségbeesetten keresi, hogy tartson meg, mert SZERET) a barátnõnek "elhiszed a szerelmet" - Nagy boldogtalanság van itt. Ajánlom, olvasd el, ha még nem tetted, Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûsége - címû regényét. A lelki háttér.. A fõhõs mindig megcsalja azt az egyetlen lényt, aki igazán szeret.. És mindenki- õ is - rettenetesen szenved. http://www.libri.hu/konyv/a-let-elviselhetetlen-konnyusege.h.. Nagy mû, érdemes. Talán segít, hogy magadban az érzések-vágyak mélyén tisztábban láss. -a-
Nem szeretnék tanácsot adni, nem is tudok, de nagyon együttérzek veled. Aki itt ellened van, az elmondhatja magáról, hogy egy olyan helyzetben akar okosnak lenni, amiben sose volt. Büszke lennék ha a jövöben egy olyan férjem lenne aki igy kezeli a problémákat 20 év után.
16. "Az elsõ kérdés, amit fel kell tenned magadnak" Elírtam, sorry :)
Hát nem irigyellek... Mindenképp döntést kell hoznod, lehetõségek? Szerintem tudod magadtól is... 1. Új életet kezdesz a barátnõddel, ezalatt a gyermekeidet támogatod, és igyekszel velük minél több idõt tölteni. 2. Megpróbálod a házasságodat helyrehozni. Ha csak szex lenne közted, meg a barátnõd között, akkor ez lett volna az elsõ helyen... de szerelmes vagy... Ha a pároddal maradsz, úgy, hogy tudja, másba vagy szerelmes, nemcsak te leszel boldogtalan, hanem õt is boldogtalanná teszed. Csak akkor fog mûködni, ha megint nõként tudsz tekinteni a feleségedre. Plusz rengeteg beszélgetés kell hozzá. 3. Élsz egy látszatházasságban a feleségeddel, és mellette a barátnõd boldoggá tesz. Ez csak úgy korrekt, ha a feleséged is tudja, mi a felállás, és képes elfogadni. Õszintén? Nem tudom, hogy döntenék... én anno a házasságomat hoztam inkább helyre... Ma se vagyok benne biztos 100%-ig, hogy jól döntöttem-e. Olyan döntés, amivel senkinek nem okozol fájdalmat, nincs.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!