Találatok a következő kifejezésre: Kezdek bedilizni. hete (2 db)

Kezdek bedilizni. 10 hete vagyok táppénzen toxemia gyanú miatt. És 2 hete valamin mindig rágódom, hol a baba miatt, hogy rendben van-e minden, hol azon kapom magam, hogy féltékenykedek a férjemre. Normális ez?

Legjobb válasz: A terhességkor elõfordulnak dilik,mert sajnos a hormonok dolgoznak,egyszer depisebbek vagyunk, egyszer meg túlzottan eufórikusak.Arról nem beszélve, hogy otthon vagy, ráérsz,és jár mindenen az agyad-én is így vagyok.Próbálom lekötni magam,amivel csak lehet.Ma pl hogy elment a párom dolgozni, sírni tudtam volna,mintha elhagyott volna, így megy ez,majd elmúlik,csak a párunk bírja ki:-)) Az más dolog, ha okod van a féltékenykedésre, de sztem ahogy kiveszem a soraidból,nem igazán.Ha így van, Te is tudod, nem érdemes,hisz neki sem könnyû ezekben az idõkben.és szükségetek van egymásra.

A terhességkor elõfordulnak dilik, mert sajnos a hormonok dolgoznak, egyszer depisebbek vagyunk, egyszer meg túlzottan eufórikusak.Arról nem beszélve, hogy otthon vagy, ráérsz, és jár mindenen az agyad-én is így vagyok.Próbálom lekötni magam, amivel csak lehet.Ma pl hogy elment a párom dolgozni, sírni tudtam volna, mintha elhagyott volna, így megy ez, majd elmúlik, csak a párunk bírja ki:-)) Az más dolog, ha okod van a féltékenykedésre, de sztem ahogy kiveszem a soraidból, nem igazán.Ha így van, Te is tudod, nem érdemes, hisz neki sem könnyû ezekben az idõkben.és szükségetek van egymásra.
Mostanában én is ilyen vagyok, sokszor olyan sírhatnékom van, és néha a párommal is ingerültebb vagyok. Én sem értem, hogy miért, pedig a babát nagyon szeretem és várom.
Szia! Nos ezzel én is így vagyok. Sajnos ezt valójában a hormonok csinálják, tudom nem könnyû hiszen velem is ez van de próbálj meg néha egy kicsit ellazulni és nem gondolni semmi rosszra csak a jóra. :-) a párodnak meg mondd el hogy legyen veled megértõ és nézze neked el a néhai furcsa viselkedéseidet. Én is megkértem és hidd el megértette, szerintem a te párod is megfogja érteni ha elmondod neki hogy ez a terhességgel jár. Valójában neki sem könnyû. A másik meg hogy ráadásul otthon is vagy nem is tudod úgy lekötni magad, tervezd úgy a napjaiat hogy mindig elfoglalt légy. szóval mindig csinálj valamit. jó babavárást. és sok egészséget nektek. 28 hetes kismama
Nekem semmi bajom nem volt eddig, de mult héten egész végig depi voltam. Énis december 20 óta itthon vagyok, és most sokalltam be azzal, hogy párom reggeltõl estig dolgozik alig van itthon, elkezdtem unatkzni. Utánaolvastam a toxémiának, nem tudtam mi az. Nem egy veszélyes dolog, ne izgulj, és szülés után általában megszûnik a gond. A sok pihenést töltsd tévézéssel, filmnézéssel, olvasással. Amennyit tudsz a pihenés mellett sétállj a friss levegõn, vásárolgass a picinek, nézelõdj. És párod ne bánts, neki sem könnyû, hogy nem lehet melletted, de hát pénzt keresni kell. A férjem is minden reggel nyûgösen megy el, hogy "nem akarok dolgozni menni..." én meg bûntudattal itthon ülök egész nap. Süss, fõzz, ne gondolkodj, nem éri meg.-) Neked is, a babának is az a legjobb, ha pihentek, nyugodtak vagytok így lesztek egészségesek:-) Ha gondolod írj privi emilt, "beszlgetek" veled.-) Hátha attólis jobb lesz.-)
Az jutott eszembe, hogy néha össze is lehetne járni, pláne annak aki idáig eljut :(((, én már saját magam nem tudom elviselni. Jól ki kellene beszélni magunkból, mert hiába tereljük el a gondolatainkat, úgyis vissza jön a mocsok:)
Igen ez sajna nirmális dolog.Én ugyanezt csinálom, ráadásul én már 3éve gyesen vagyok a fiammal(szóval akkor sem dolgoztam)és most sem tudok dolgozni, mert vesz terhes vagyok, és mivel külföldön élünk, néha nincs kivel beszélgetnem, a férjem meg reggeltõl estig dolgozik, tehát csak én vagyok otthon egész nap a 3 éves fiammal, és én is kezdek bedilizni..azelõtt 2 munkahelyen dolgoztam egyszerre, mellette esti suliba jártam, most meg 4 éve csak otthon ülök, de még szerencse, hogy itt a fiam aki leköt, bár már saját magamból is elegem van, mert ha a neten találok vmi babával kapcs betegséget, rögtön azt hiszem talán nekem is van....
A kérdező hozzászólása: Köszönöm neketek!
Egy cipõben járunk.Én 30 éves vagyok.:(
egyszer anyukám és a bátyám a halárol beszéltek mikkor 4 éves voltam meg kérdeztem hogy az meg mi anyám elmesélte és én egybõl sírva fakadtam erre anyukám elkezdi nekem hogy az ilyen szép kislányok nem halnak meg soha én meg elhittem és menyogodtam és aszt montam minden kinek hogy én soha nem halok meg de ammikor egyre csak idõsõtem meg tudtam mindent rá jõttem hogy ez nem igaz mindenkinek egyszer meg kell halnija ilyen az élet születünk és halunk
A kérdező hozzászólása: Mostanában arra gondolok, hogy az nem normális, hogy nem foglalkozunk a halál gondolatával, az hogy eddig tudtam , hogy meghalok, de mintha most fel is fogtam volna, és borzasztó.Elképzelem, hogy anyám vagy a férjem egyszer csak nem lesz, egy hulla lesz, mint ahogy én is:(
én 19 leszek március ban és velem is ez van de nem attol félek hogy én meg halok hanem attol hogy a családom fõleg az anyukám pedig nem beteg attol félek hogy milesz vellem 1 szer a hugom rol álmodtam hogy meg halt és én sírtam ígazábol én õngyi lenék ha elveszteném õket
Szia! Mostanában sokan vannak így, az egész emberiség meghal réginek lenni és lasan újjászületik. Ez intenzív belsõ változásokkal jár, én erre tippelek...de elõbb pszihológussal is beszélj nehogy elhanyagolj egy esetleg könnyen orvosolható problémát. A szellemi igazságok kutatásán keresztül megértheted hogy nincs halál és nincs halálfélelem, ez adhat tarós gyógyulást. Kerress egy csoportot akik ilyesmivel foglalkoznak, az lenne a legjobb. Üdv. T :)
Nekem a kineziológia segített. Attól is függ nyilván, hogy milyen mélyen gyökerezik a probléma, én 1x elmentem, és el is múlt. Bár nem vártam éveket, miután elõjött, rá pár hónapra elmentem, oldottunk, és azóta jól érzem magam a bõrömben, mint régen.
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok vallásos , nem hiszek a halál utáni életben, vagy akármiben, és az, hogy egyszer csak nem leszek többé, na ebbe bele lehet õrülni, vagy , hogy a szeretteim nem lesznek, nem is tudom melyik a rosszabb.
A kérdező hozzászólása: Orvoshoz egyenlõre nem szeretnék menni, bár lehet jobb lenne, de még reménykedem, hogy csak úgy el tûnik ez az érzés, és jobban leszek :(
A kérdező hozzászólása: Nem nincsenek gyermekeim, és én is csak a férjemnek tudok errõl beszélni.De szerintem kezdi fárasztani a halálfélelmem.Nem tudom nálam nem volt még ilyen, persze máskor is gondoltam a halálra a halálomra , de nem hetekig és nem igy. Most sokszor rettegek, fõleg éjszaka mikor nem tudom mivel lefoglalni magam.
Régóta, kb.22 éves lehettem, amikor elõsször elcsipott. Akkor végigjártam az összes orvost.Megnyugodtam utánna. 7 évig nem jött elõ.Most dec.21.-én újra megérkezett. Egy jó kis pánikbetegséggel társulva.Pár napig egész jól voltam, ma megint rajtam van.Beszélni csak a férjemmel tudok erröl.Nem biztos, hogy meg is ért, de meghallgat. Bejelentkeztem pszihiáterhez.A szüleim nem értenek meg, szerintük hisztis vagyok.Egyer a pszihiátrián végzem, ha igy folytatom...Vannak gyerekeid? Én is sokat sirtam, az segit.
A kérdező hozzászólása: Nálad mióta tart?Tudsz valakivel beszélni errõl?
Ezek a tünetek pszichológiai vagy pszichiátriai kezelést igényelhetnek.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!