Találatok a következő kifejezésre: Képes lennél egy ártatlan embert, ha (1 db)

Képes lennél megölni egy ártatlan embert, ha ezzel megszüntethetnéd az éhínséget a Földön?

Legjobb válasz: belegondoltál már arra, hogy te is lehetnél az az ártatlen ember?

beszélnék vele hogy vállalja-e ha azt mondja hogy úgy is öngyilkos akart már lenni igen de ha ezért börtönbe zárnak hát legyen legalább a többi nem éhezik tovább...
belegondoltál már arra, hogy te is lehetnél az az ártatlen ember?
Nem. Sem embert, sem állatot. Soha.
eleinte nem, de aztán belegondolok, hogy több millió ember... talán... nem tom
Ez abszurd, ebben a formában értelmezhetetlen lenne a helyzet. Mindenesetre megpróbálnám kivásárolni az õ életét az enyémmel.
nem
- vagy életben hagyom azt az 1 szerencsétlent, és ezáltal többmillió ember halálát okozom - vagy megölök 1 szerencsétlen ártatlant, aki a mennybe kerül, és ezáltal megmentek többmillió embert az éhhaláltól, és én a pokolra jutok. én ezt választom.
Érdemes azért továbbgondolni egy kicsit a történetet. Tegyük fel, hogy megölnél 1 ártatlan embert mondjuk 1 milliárd éhezõ ember életben maradásáért. Megölnél-e ugyanúgy 2 embert az 1 milliárdért? És 100, 10 ezer, 500 millió ártatlant az 1 milliárdért cserébe? Hol a határ? Még ha matematikailag "megéri" is, ugyan ki döntheti el, hány embert lehet feláldozni, és kiket? A háborús bûnök, népirtások, etnikai tisztogatások részben ugyanerrõl a tõrõl fakadnak: kisebbségi embercsoportok feláldozása a többség érdekében. Szerintem ahogy minden egészséges erkölcsökkel rendelkezõ ember érzi, hogy nem irthat ki tömegeket semmilyen indokkal, úgy éreznie kell azt is, hogy akár csak 1 embert sem ölhet meg. Mindenki csak a saját életével rendelkezhet. Ha az az egy ember önszántából feláldozza magát, hát áldozza, de akarata ellenére megölni szerintem semmilyen körülmények között sem elfogadható.
én inkább embert ölnék állatot. de azért nem ölnék meg senkit mert éhínség van, vagyis én nem éhezek és nem érdekel a többi ember. ha éheznék? akkor megenném XD
simán megölném. de függne attól is hogy kit :) meg hogy mivel :(
SOHA
nem... ígyis túl sokan vagyunk a földön, és nagyon szennyezzük a földet. Jó-jó, persze-persze, ugye: "szegény szegények". Gondoljatok bele. Indiában a lakosság száma évente 18.000.000-val nõ. az átlag életkor 33 év, és a nõk 11-12 éves korukban már szülnek, és a gyerekek nagyon kevés százaléka haladja meg az 5 éves kort. Ha ez nem így lenne, akkor mi mennyivel nõne a népesség? :D
nem
Igen. De ettõl még ez nem valami okos kérdés. Ja, és én nem beszélnék vele elõtte
nem. szép dolog ez a "mentsük meg a földet", de egy emberé nem lehet ekkora felelõsség. mellesleg éhínség újra lenne. az az ember nem lenne újra.
Nem..... Így is túl van népesedve a föld!
akit erre képeztek ki...tuti de ...
attol fugg kit, ha szimatikus nem.
Megbeszélném az illetõvel, hogy hajlandó-e az életét adni egy ilyen nemes célért.
neeeem!! semmiképp egy embert!!ne ez legyen a kritérium az éhinség megszüntetésére!!
Igen, inkább egy ember haljon meg, mint több milló, ártatlan nõ és gyerek! ...Elítéhettek, de gondoljatok bele...
Igen
Ha ártatlan akkor minek öljem meg? De ha mondjuk õ lenne ennek az egésznek az okozója, szándékosan, akkor mindenképpen.
Ha kicsit belegondolunk, akkor 4-5 milliárd ember hirtelen halálával mindenképpen megszünne az éhínség, és nagyon sok más probléma is. (Legalábbis nagy valószínûséggel.) Tehát ennyi még nem okozna gondot egyáltalán. (Lehet, hogy több sem. A lényeg nem a mennyiségben, hanem a minõségben van.) Viszont valszeg nagyon sokáig tartana. :( Amúgy pedig ki számít ártatlannak? Mert ha jobban belegondolunk, akkor senki nem az. Ha a másik oldalát nézzük, akkor pedig mindenki ártatlan.
nem. hiszek a sorsszerûségben.
Ha õ felene az éhínség miatt, és nem akarna ellene semmit se tenni akkor igen. inkább 1irigy ember mint több millió
Inkább a Rockefellereket, a Rothchildokat, meg Warburgékat


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tehetnék ha irreális álmokat kergetek?

Nem lehetetlen dolgok, de az esély olyan minimálisan kicsi hogy az kimondhatatlan. Már egy jó ideje csinálom napi rendszerességgel, de csak most mint egy villámcsapás eszméltem rá. Éppen képzelegtem ilyen dolgokról, fel se merült bennem hogy erre szinte semmi esély nincs, és egyszer csak bummm... Tökre lehangolt a dolog. :(

4

Úgy érzem terhes vagyok, eddig minden jel arra utal, de orvoshoz nem merek elmenni, és még senkinek sem mondtam el, hogy milyen változásokon mentem keresztül az utóbbi hat hétben, nagyon sok mindenben változtam. Vajon terhes vagyok?

4

Hogyan ne legyek ismerkedéskor, haverkodáskor túl nyomulós?

Hogyan csináljam? Mert valószínűleg az vagyok túlságosan.

1

Szerintetek ebbe belelehet őrülni?

Ha valaki lottózik és kiderült, hogy nyert, de elhagyta a szelvényét amivel igazolni tudná..

3

Mitől érzem azt hogy én nem én vagyok?

Olyan mintha valaki más akarnék lenni, mintha valaki más akarna én lenni. Mintha lenne egy másik én aki vagyok de a mostani énem nem engedi előtörni. Amikor belenézek a tükörbe nem látom magam. Látom az arcot, hogy van ott valaki, de azt a valakit nem tudom magammal összekapcsolni. Valahogy nem tudom fel fogni hogy az én vagyok. Mert az én az valaki más. Miért van ez?! Mert szörnyű ez az érzés! Egyszerűen kínoz! Nem a nap minden percében de ha előjön mint most is akkor szinte elviselhetetlen! Szinte már fáj.

4

Hogyan lehet a nulláról újrakezdeni motiváció nélkül? Szerintem kiégtem nincs hobbim, nem fog meg a sport és nem szeretnék élni. Nincs bennem életerő.

Volt életem, volt munkám mindig volt barátom volt kocsim. A barátom elhagyott amikor elvesztettem közös babánkat 7 hetesen, a munkámat elvesztettem gazdasági válságra hivatkoztak, a kocsimba belement egy mentő feltolt a szallagkorlátra túléltem, de minek. Mindig talpra tudtam állni folyamatosan kerestem munkát dolgoztam max 1-3 hónapot tudtam ott tölteni mindenhol kirúgtak próbaidő alatt. Így telt el 29 év 2 használhatatlan diplomám van nem értek máshoz csak adminisztratív munkát tudnék végezni az angolt nem kellett használnom ezért totál elfelejtettem. Egyedül vagyok nincs munkám pénzem életkedvem lassan nincs mit enni. Mit csináljak kedves és csinos vagyok de nem akarok utcalány lenni. Mi a fenét kezdjek magammal nincs egy éves munkaviszonyom ami után segélyt kaphatnék már felkelni sincs kedvem. Nem érdekel semmi. Nincsenek barátaim sem már.

5

Tanult valaki gyorsolvasást? Érdemes belevágni? Nem a villámolvasásra gondolok)

1

Miért fázok ennyire minden reggel?

Nemértem más emberek hogy bírnak kikelni az ágybol rögtön és tenni a dolgukat. Én mikor felkelek és kikell mennem Wc-re libabőrösen vacogva teszem és rohanok is vissza az ágyba mert mintha -20 fok lenne az ágyon kívül. Sok gondom volt már ebből kifolyólag késés innen onnan sőt else megyek inkább itthonrol ébredés utántol 3 orával mert nembirok kikelni úgy szétfagyok. Inkáb nemis megyek sehova csak a jo meleg takaro alatt bujkálni. Valami praktika hogy ne fázzak?

5

Üres zselatin/ostyakapszulát hol lehet venni/rendelni? És mekkora a minimális darabszám, amennyit eladnak belőle?

0

Hogyan dolgozzam ezt fel? Amiben eddig hittem, felborult. Nem tudom elengedni az eddigi hitemet.

Mindig is tanulásmániás voltam, ehhez hozzájött az is, hogy nehezen tanulok. Nekem nincs olyan, hogy ebben jó vagyok, elég figyelnem órán, egyszer elolvasni és ötös. Amit szerettem, abból az ötösért, amit nem, abból a négyesért küzdöttem. Szóval egy sokat tanuló szürke egér voltam.
A munkára úgy tekintettem, mint egy hivatásra, amivel segítesz az embereken vagy egy problémán (és így áttételesen megintcsak az embereken). Sose értettem azt, aki szükséges rosszként tekint a munkára, ami csupán a pénzért van.
Sok dolog érdekelt. Úgy voltam vele, hogy egyszer majd valamelyikről tanulni szeretnék, és később dolgozni benne, egy csapat részeként hozzátenni valamihez. Egyszer majd valamelyik érdeklődésem nem hobbi marad, hanem a munkám.

Szóval a szokásos fiatalkori világmegváltó vágyak éltek bennem, de talán az erősebb kategóriából. Többek között azért, mert mindig küzdöttem, ezért is írtam le az első bekezdésben azt, amit...

Viszont dönteni sose tudtam. Így elég rossz szakra jöttem.
Alapvetően nem arról szól, amire gondoltam, így első évben ezért éltem át egy jó nagy csalódást. De már belenyugodtam, megbékéltem, sőt, kezd érdekelni.
Viszont teljesen piacképtelen, teljesen büfészak.

Más elvégezné ezt, minimális erőbefektetéssel, kettesekkel, elhelyezkedne bárhova, ahol nem nézik, milyen diploma és ennyi.
De én ezt nem tudom feldolgozni, nem tudom megemészteni, hogy ez vár rám... :'(

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!