Találatok a következő kifejezésre: Jogosan érzem hogy (32 db)

Egy kapcsolat alapja az őszinteség, bizalom. Jogosan érzem, hogy mégsem kapom ezt meg a páromtól?

2 éve vagyunk együtt, komolyan tervezünk, együtt képzeljük el a jöv?nket. Én idén végzek a f?sulin és ugye még nem rendelkezek önálló keresettel. De nem is ez a lényeg. A párom már dolgozik, ugye meg tudja teremteni magának a megfelel? körülményeit és rak félre is. Nos, a helyzet az, hogy neki tartozik valaki, elég komoly összeggel (90 ezer ft) csak amikor rákérdeztem hogy ki, azt mondta hogy nekem nem kell tudnom ezt, ne is foglalkozzak vele. Ez volt kb. jó pár hónapja. Azóta párszor feljött, hogy van egy dolog, amir?l nekem nem kell tudnom, félig poénból. Én megértettem ezt, ?t, hogy a pénzügyei nem tartoznak rám. Bár, én mindent elmondtam neki, ami számomra apróság volt, de tudtam ha kiderül utólag, akkor rosszul esne neki. Naprakész volt a dolgaimból. Pár napja véletlenül láttam, hogy egy csajjal beszélget, rákérdeztem mi a helyzet vele, én is ismerem a lányt (ami egy másik sztori, mert volt szerelme az a csaj). Mondta h üzleti ügyben dumáltak. Kérdeztem mit üzletelnek, és mondja h nem fontos. Gyanús lett. Aztán elmodta, hogy neki adott kölcsön már több mint egy éve, és még azóta lóg neki a csaj. Ahogy említettem, hab a tortán az ugye, hogy volt szerelme ez a csaj. Egyszer?en nem tudom mit gondoljak, miért titkolózik el?ttem? Ha lebukik, akkor arra következetet az ember el?ször, h van vmi közöttük.... nem tudom mit gondoljak, próbálom ?t is megérteni, de nem bízott bennem, azalatt a cím alatt, hogy nem akart terhelni a problémájával... Segítsetek! 22 L

Legjobb válasz: Addig mig nem éltek együtt ne ártsd bele magad a pénzügyi ügyeibe.Ez rá tartozik,ha közös háztartás lesz akkor rád is. Ha igy folytatod legközelebb azt sem fogod tudni tartozik-e neki valaki pénzzel.Döntse el õ mit akar megosztani veled,õ ugy gondolta ez annyira nem fontos,tartsd tiszteletben.

Addig mig nem éltek együtt ne ártsd bele magad a pénzügyi ügyeibe.Ez rá tartozik, ha közös háztartás lesz akkor rád is. Ha igy folytatod legközelebb azt sem fogod tudni tartozik-e neki valaki pénzzel.Döntse el õ mit akar megosztani veled, õ ugy gondolta ez annyira nem fontos, tartsd tiszteletben.
A kérdező hozzászólása: csak az a bökkenõ ezzel, hogy mindketten nagyon fontosnak tartjuk az õszinteséget...
Tudod (saját magamból kiindulva) igazat adok a párodnak abban, hogy lehetnek olyan dolgok, amikrõl neked nem kell tudni. Ettõl még mûködhet a kapcsolat. Hidd el a boldog házasság alapja nem biztos, hogy az, hogy a felek mindet tudnak egymásról. Lehet, hogy nem is puszta titkolózás, csak az egyik nem tartja fontosnak, elsiklik a dolog felett aztán elfelejtõdik. DE Ha valamirõl nem kell tudnom, arról nem kell tudnom teljes egészében. Tisztelem a másikat annyira, hogy nem állok elé azzal, hogy nekem vannak ám dolgaim, amikrõl neked nem kell tudnod! Számomra inkább ez a bántó.
Az õszínteség, és a bizalom fontos egy párkapcsolatban. Tehát ha õ azt mondja: Nem fontos, és ne törõdj vele. Akkor bízz meg benne, hogy ez valóban nem fontos, és nem kell az õ pénzügyeivel foglalkoznod (fõleg, hogy nem is laktok együtt) Késõbb, hogyha mondjuk már együtt éltek, ez probléma lehet, de akkor sem valószínû. A bizalom elõrébbvaló, mint az õszínteség. Szóval, bízz meg benne, nem fontos, megoldja. Az a csaj, meg a VOLT csaja, szóval vele sem kell foglalkoznod.
Az õszinteség nem azt jelenti, hogy mindenrõl be kell számolni a másiknak, hanem azt, hogy amit elmond az ember, azt úgy mondja el, ahogy történt. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb titkai mások elõtt és ez így jó. Lehet, hogy azért nem mondta el neked, hogy az exének adott kölcsön, mert attól tartott, hogy balhéznál miatta. Az is lehet, hogy csak meg akart kímélni ettõl a bosszúságtól, meg attól, hogy most futhat a pénze után. Mindenesetre ez az õ dolga egyelõre, ne foglalkozz vele. És fõleg ne akarj mindent tudni, mert akkor nemsokára nem lesz kivel és mit tervezni.
A helyzetet ilyenkor mindig meg kell fordítani.... Nem szabad túllihegni ez tény, de a titkolozás sem vezet sehová..Egyik titok szüli a másikat és akkor már nagyon nehéz meghúzni a határt. Ha együtt fogtok élni akkor valamilyen szinten a problémák is közösek lesznek, tehát azzal hárítani, hogy nem akart terhelni, nem igazán jó dolog. Mert akkor mindenkinek a saját megítélésén múlik mi az, amivel nem akarja terhelni a másikat??? Nem hiszem hogy hosszú távon ez mûködõképes lehet. Beszéljétek meg, és húzzátok meg a határvonalat, hogy mit is értetek õszinteségen egymással szemben. Ott is vannak határok..
Én a tesómnak adtam kölcsön 100 ezret, meg még párszor utána, amit nagy nehezen kaptam meg, akkor még nem éltünk együtt, és nem mondtam el neki, mert tudtam hogy nem fog neki tetszeni és azt mondja h.ülye vagyk. ( utólag tényleg igaza lett ) de akkor nem akartam azt hallgatni hogy mert miért adtál kölcsön, úgysem kapod meg. valamikor késõbb elmondtam amikor már elbírtam viselni a na várjcsak dumát. Lehet õ is ettõl tart+ még nehezíti a helyzetet hogy volt szerelme, de együtt is voltak régen vagy plátói volt a dolog.

Jogosan érzem így, hogy apum nem szeretett?

Szüleim elváltak, de apum a környéken dolgozott. Minden nap 2* ment el a házunk el?tt, de két hónaponta egyszer, ha bejött. Amikor beteg lett nem is keresett és mamámtól tudtam meg. Akkor is én voltam a rossz, hogy miért nem kerestem. Könyörgöm még a számát se tudtam. Apum meghalt és a temetésen tudtam meg,hogy 10 éve házas. Nekem ez mind arra utal, hogy egyáltalán nem érdekeltem..jó lehet sok dolgot belemagyarázni, de ha akart volna, bármikor bejöhetett volna hozzánk.

Legjobb válasz: Szerintem sajnos jogosan érzed. Ezt tényleg nem lehet mással megmagyarázni.

Szerintem sajnos jogosan érzed. Ezt tényleg nem lehet mással megmagyarázni.
te kerested?
A kérdező hozzászólása: Ezer százalék, hogy õ apum.
Tuti, hogy õ volt az apád? Anyádat kérdezd errõl. Vajon miért hagyott ott szó nélkül titeket? Lehet, hogy ezért nem szeretett. Vagy csak simán nem szeretett. 10 éves korodig milyen volt vele?
Sajnos igen, jogosan. Viszont egy ilyen ember annyit sem érdemel, hogy rá gondolj, nemhogy azon gondolkodj, vajon miért nem keresett, miért nem szeretett. Tudod, annak, hogy valakinek gyereke lehessen, egyáltalán nem feltétele, hogy alkalmas legyen szülõnek. Õ nem volt apa, csak biológiai értelemben.
A kérdező hozzászólása: Az új feleségét is ismerem, õ sem tiltotta.
Lehet hogy uj feleseg tiltotta meg. SZamolj, hany eves vagy. Miota ismerte uj asszonyt. Nehez elkepzelni, hogy egy apa ne akarja latni alnyat, de megtortenhet. Mi nem tudunk csak igent vagy nemet mondani. Hogy igazan mit erzett, senki nem tudhatja, hacsak nem mondott el mindent valakinek.
A kérdező hozzászólása: Igazából akkor nem is hiányzott apum és felesleges anyumat hibáztatni. Én csak egy igen, nem választ várok..
hát akár. :/ ha nekem hiányzik az apám bármit megteszek azért hogy visszakapjam vagy hogy kapcsolatba legyek vele. amugy nem neked kellett volna hanem anyukádnak mondani. és ebbe anyukád is hibás, hogy magától nem jutott eszébe hogy talán a gyereknek kellenne az apja. :/
A kérdező hozzászólása: Tényleg egy 10 évesnek kellett volna keresnie az apját?
A kérdező hozzászólása: Biztos, hogy nem tiltotta el. Mamám mindent elmondott teljesen õszintén és errõl anyum nem tud. Teljesen átlagosan, veszekedés nélkül váltak el.
ezt sajnos szerintem jól látod. tényleg nem érdekelted apukádat. mondjuk ha neked hiányzott volna, igazán tehettél volna ellene valamit!
Nem lehet tudni, hogy miert nem ment be megnezni. Lehet hogy akart, de nem tudod, hogy valt el az anyukadtol. Anyukad miket mondogatott neki, talan o tiltotta meg, hogy bemehessen. Ha nayukadnak uj parja lett, ez is lehet a ok. Ha van alkalmad, kerdezz anyukadtol. Egyebkent, ne vard hogy minden igazsag ki fog derulni. Anyukak se mondjak meg mindig az igazat, foleg a multat.
A kérdező hozzászólása: Nem volt alkalmam hol keresni. Igazából bántottságot éreztem, hogy õ sem keres. És mindössze 10 év körüli voltam.
Sajnálom, de nem szeretett :( Ha egy apa szeretné a gyerekét akkor mindent megtett volna azért hogy felvegye a kapcsolatot vele, nem érdekelte volna a távolság (ami mint írod nem is volt) vagy új feleség.

Nem érzem, hogy a férjem örülne a babának, jogosan érzem így?

Nem véletlenül estem teherbe, hanem közös megegyezés alapján álltunk le a védekezésr?l, bár a vártnál hamarabb összejött, és már a 25.hétben vagyok. Az elején látszott, hogy boldog volt, mikor megtudta, aztán elkezdett hanyatlani ez a lelkesedés és most már nemhogy a babának nem örül, de velem sem túl kedves. Amiben kell, abban segít, de érzelmileg nem nagyon támogat, mindig unott fejet vág, alig akar beszélgetni, és a szeretet jele max annyiban nyilvánul meg, hogy az arcomra ad egy puszit. Persze nem er?ltetem a dolgokat, mármint nem lógtam rajta eddig sem minden percben és nem kérem, hogy ne menjen el a barátaival ide-oda, vagy hogy ha én nem iszom, Õ se sörözzön, csupán annyi, hogy picit több odafigyelést igényelnék olyan értelemben, hogy lássam rajta, hogy érdekli, hogy mi van velem, meg osztozzon az örömömben. Már nem vagyunk gyerekek, én 26 vagyok, Õ 28, 5 éve vagyunk együtt. Nagyon furán viselkedik, amir?l nyilván kérdeztem, de nem mond semmit ezzel kapcsolatban, csak hogy nincs semmi baja. Mikor megtudtuk, hogy lányunk lesz, akkor kicsit elgondolkodott és láttam, hogy kezd tudatosulni benne, hogy szül?k leszünk valóban, de ez sem tartott sokáig. Túlságosan elvan a saját világában, bezárkózott. Mindig is ilyen volt, de most végképp alig beszél az érzéseir?l, inkább szabadidejében elmegy itthonról fotózni, vagy kitalál hétvégén valami egész napos programot. Nekem ezek a dolgok nagyon fájnak..rettent?en félek, már nem szeret és ezért ilyen. Azt szeretném kérdezni más kismamiktól, vagy már gyakorlott anyukáktól, hogy nektek is viselkedett így a férjetek, ha igen, tudtátok az okát? Persze bárki írhat nyugodtan, csak kiemeltem a hasonló helyzetben lev?ket, hogy hátha így tudunk egymásnak segíteni. El?re is köszönöm mindenkinek!

Legjobb válasz: Az én férjem is így "viselkedett", de mivel õ már elõtte sem volt az az érzelgõs típus, sem lelkizõs, nekem fel sem tûnt :) A férfiak nem igazán tudják ezt átélni, csak talán mikor már a kezükben van a baba. Emlékszem, a férjemnek szóltam hogy gyere gyorsan, rúg!!! A hasamra tette a kezét, megsimogatta, és már ment is a dolgára.. én meg még hossszú percekig úgy ültem ott, mint aki ufot látott :)) Nekik ez olyan, nem is tudom... Szóval ne aggódj, ha meglesz, akkor jön majd a nagy szerelem apa és lánya között :) És ne feledd, te, most hormonálisan is kicsit más vagy, érékenyebb, stb. Ha szeretetitek egymást a férjeddel, és amúgy nincs semmi gondotok egymással, akkor ezen most nem aggódnék egy cseppet sem :)

Az én férjem is így "viselkedett", de mivel õ már elõtte sem volt az az érzelgõs típus, sem lelkizõs, nekem fel sem tûnt :) A férfiak nem igazán tudják ezt átélni, csak talán mikor már a kezükben van a baba. Emlékszem, a férjemnek szóltam hogy gyere gyorsan, rúg!!! A hasamra tette a kezét, megsimogatta, és már ment is a dolgára.. én meg még hossszú percekig úgy ültem ott, mint aki ufot látott :) ) Nekik ez olyan, nem is tudom... Szóval ne aggódj, ha meglesz, akkor jön majd a nagy szerelem apa és lánya között :) És ne feledd, te, most hormonálisan is kicsit más vagy, érékenyebb, stb. Ha szeretetitek egymást a férjeddel, és amúgy nincs semmi gondotok egymással, akkor ezen most nem aggódnék egy cseppet sem :)
Nem értem, hogy a mai fiatal várandós anyukák miért hiszik, hogy a férjüknek állandóan kényeztetni kellene õket. Ez egy természetes állapot, és ennyi. Nincs semmi baj a férjeddel.
Nekem nincs tapasztalatom, de van gondolatom. Nem lehet, hogy õ még nem kész az apaságra? És úgymond "fél" tõle és nem tudja feldolgozni még, hogy apa lesz?
És mi a helyzet a szex körül? Van? És milyen minõségban? (Elnézést az intimitás megsértéséért, de szerintem innen fúj a szél)
tudom hogy amit most fogok írni az galád dolog, de lehet hogy van köze a dolognak hozzá, én is így viselkedem ha jó ideje nincs sex. Nem lehet hogy sex hiánya van? Orvosold és rendbe jön minden. :)
A kérdező hozzászólása: Mint említettem, nem a gyerek az egyetlen témám, fõleg, mivel a környezetemben alig van olyan barátom, akinek már lenne gyereke, így nincs is igényem errõl beszélni állandóan. És engem is megvisel a helyzet, mert néha nagyon szarul érzem magam, mégsem vagyok bunkó. De persze még most is nekem kell mások lelkét ápolni, azzal senki sem törõdik igazán, hogy én hogy vagyok, úgy érzem magam, mintha bûnös lennék, amiért nem szabad velem beszélgetni. Nagyon rosszul esik a viselkedése, egy kedves szava nincs (hozzám, nem az állapotomhoz).
Ne várd el, hogy a férfi ugyanolyan érzelmi súllyal várja a babát, õk nem így mûködnek. Ilyen csak a szirupos am. filmekben van, hogy a kispapa könnyes szemmel gügyörészik az anyuka hasának... A valóság az, hogy a férfiak teljesen másként élik meg a gyerek születését és emellé az is társul, hogy akármilyen hihetetlen, a gyermekszületés is egy komoly életkrízis sé ezt is fel kell dolgozni. 25 N
Szerintem egyrészt szorong, hogy mi lesz, másrészt egy kismamával való beszélgetés elég necces, mert elõbb utóbb tuti eljut a mekkora a baba, jajj de fáradékony vagyok, most hova kell menni vizsgálatra címû témákhoz, ami persze nem baj, tök természetes, de egy pasinak egy idõ után teljesen érdektelen. 26L és van gyerekem
3. vagyok. Én úgy érzem, így a második kommented alapján, hogy a férjed inkább fél.. hogy most mi lesz, hogy lesz. Nagy dolog ám egy gyerek, életre szóló döntés :) Lehet, hogy ideges, hogy el tud-e majd tartani titeket, ha te esetleg csak GYES-t kapsz (akár most, akár a Tgyás, GYED után, nem tudom mi fog járni neked), meg fogtok e élni, meglesz-e mindenetek. Néha azért próbálj vele beszélgetést kezdeményezni a félelmeirõl, de ne akkor, amikor csapkod, vagy rossz kedve van. Alapjaiban nem látom olyan nagy problémának amiket leírsz.. Akkor gondolnám annak, ha a baba megszületése után (is) bunkó lenne, érzéketlen, befelé forduló.
Te érzékenyebb vagy, neki meg új a helyzet. Én is éreztem ezt, de hidd el nincs gond.


Most én vagyok a hülye? Hogyam győzzem le mindazt, amit érzek, jogosan érzem vagy nem? Mit tehetek ellene?

Két hete vagyok együtt a barátommal, azel?tt szimplán csak barátok voltunk, most kezdtünk járni.És éppen két hete jött vissza a volt barátn?,határozottan,hogy vissza akarja hódítani. Erre a srác gondolkozott rajta,amin én kibuktam,és jelenetet rendeztem,mert ahogyan elmondta már akkor érzett irántam valamit,amit én emiatt nem hittem el. Végül mellettem döntött,és a másikat dobta. Azóta eltelt két hét, de biztosra tudom,hogy a másik nem közönbös a számára,még mindig szereti,és amikor arra gondolok, hogy ?t is úgy csókolta mint engem iszonyúan dühös leszek. És folyton az jár az eszembe,hogy most rám gondol-e, vagy a másikra.

Legjobb válasz: Hát igen. Ez az amikor nem telik el elég idõ két kapcsolat között. Igazából a kérdés, hogy a pasidat is érdekli még az elõzõ barátnõje, vagy csak a te fejedben van ez így. Lehet, hogy õ már döntött nem?

Hát igen. Ez az amikor nem telik el elég idõ két kapcsolat között. Igazából a kérdés, hogy a pasidat is érdekli még az elõzõ barátnõje, vagy csak a te fejedben van ez így. Lehet, hogy õ már döntött nem?
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy még érez iránta valamit, a legjobb barátja és a barátnõm együtt vannak évek óta, és ugye az a srác tudja jól, és elmondta a b.nõmnek, õ meg nekem. Épp ez az, hogy biztos, és annyira dühít.
Nem, ne hisztizz!
Adj neki egy kis teret, van elete rajtad kivul is.
Ne írogass neki folyamatosan. Várd meg amíg õ ír neked. Hagyd levegõt venni szegényt, mert így csak elüldözöd.

Jogosan érzem azt, hogy ott kellett volna lenni, vagy ássam el magam?

Március 16-án(szombat) volt a sulimban a Szülők Bálja. Apukám nem tudott eljönni, mert az M1-esen ragadtak, és eltörte a bokáját. Szombat hajnalban értek haza, reggel 7-kor pedig elvittük kórházba. A bálra nem akart jönni, mert nagyon fáradt volt és fájt a lába. Megértem, hogy 2 nap után nem szívesen csücsül ott hajnalig a bálon, de legalább arra számítottam, hogy a keringőnket megnézi. Nem haragszom rá, de rosszul esett. Maximum 1-2 óra lett volna az egész, vacsorára se kellett volna maradnia, ha nem akar. Bármikor haza tudtuk volna hozni pihenni. Másrészt pedig önzőnek is érzem magam, mert az egyik fiúnak meghalt az apukája, azért nem lehetett ott. Neki tényleg oka volt arra, hogy szomorú legyen. De nekem nem, pedig szinte egész este rossz kedvem volt. Apu azt mondta, nagylány vagyok már, megértem. De nem igazán sikerült. Rosszul esett, hogy nem volt ott, de szemétnek is érzem magam, mert vannak, akiket otthon se vár az apukája, nem úgy mint engem. :( L

Legjobb válasz: Pedig nincs igazad. Nekem is nem is olyan régen tört el a bokám. El se tudod képzelni hogy 3-4 héten keresztül mennyi re tud fájni az hogy csak ül az ember 1-2 órácskát. Én sem szívesen mozogtam pár hétig törött bokával. Fõleg ha friss a törés.. Lehet hogy te úgy gondolod hogy elüldögélt volna pár órácskát, és utána szépen hazaviszitek, de apudnak nagy fájdalommal és kellemetlenséggel járt volna az a pár óra üldögélés..

Pedig nincs igazad. Nekem is nem is olyan régen tört el a bokám. El se tudod képzelni hogy 3-4 héten keresztül mennyi re tud fájni az hogy csak ül az ember 1-2 órácskát. Én sem szívesen mozogtam pár hétig törött bokával. Fõleg ha friss a törés.. Lehet hogy te úgy gondolod hogy elüldögélt volna pár órácskát, és utána szépen hazaviszitek, de apudnak nagy fájdalommal és kellemetlenséggel járt volna az a pár óra üldögélés..
Megértem h rosszul esik, hisz fontos lett volna ez neked, de gondolj bele apud helyzetébe. nekem se lett volna kedvem meg erõm felöltözni elmenni ott ülni jóképet vágni, bármennyire is szeretem azt az illetõt aki miatt elmentem. És szerintem te se érezted volna jobban magad, hogy elment de nem érzi jól magát csak ült volna fa arccal. Így volt a legjobb h otthon maradt.
Kettessel értek egyet. Egy friss bokatörésnek semmiképpen nem tesz jót, ha nincs felpolcolva a lába. Gondold el: egy kényelmetlen széken ülve lógatja a frissen begipszelt lábát, még be is gyulladhatott volna. Azzal tudod megmutatni, hogy értelmes nagylány vagy, hogy elfogadod ezt a helyzetet, amirõl senki nem tehet.
Törött bokával csoda, hogy nem fekvõ gipszet kapott. Egyébként a gipszbe rakott láb az olyan, még a végén is, sõt még a levétel után is, de az elején kifejezetten, hogy dagad. Az nem olyan, hogy ha fáradt hazaviszed. Azzal, hogy ott sántikál, meg nincs felpolcolva a lába, teljesen bele dagadhat a gipszbe... akkor már hiába viszed haza, hadd pihenjen.
Elhiszem, hogy rosszul esett neked, de próbáld megérteni apukádat. A törött boka komoly dolog, állandó fekvés kéne neki, nem véletlenül szoktak fekvõgipszet adni az esetek többségében. Bár maga a hóbaleset is durva volt. Hidd el, én tudom, ott voltam.. Ezek ellenére szerintem ez a kisebbik, és hidd el nem azért nem akart menni, mert újabb x órát kellett volna tétlenül egy helyben lennie, hanem mert a törött bokával nem jó dolog.. Még az a pár óra sem.
Elhiszem, hogy rosszul esett, mert nem ment el.Itt a lényeg!Fájt a lába.Értsd meg apukád.Eléggé szenvedhet ez miatt.De téged is megértelek.nem vagy érzéketlen.Ez így jött ki.Talán le videózták, és vissza tudja nézni.
Nem kell elásnod magad, miért kellene? De gyerek vagy még, aki csak magára gondol.

Jogosan érzem azt, hogy a szüleim nagyon rövid pórázon tartanak?

Jelenleg 14 éves vagyok, fiú, romániába élek és hát a szüleim gyakorlatilag szinte semmit se engednek mostanába nekem. Tudom, hogy sokat kell tanuljak, ez meg is van, de azért hétvégén elengedhetnének már valahova... Van egy nővérem, akinek egyetlen barátja/barátnője sincs, mivel a szüleim vele is ezt csinálták... Nekem jelenleg van egy pár haverom, barátnőm is van, de csak suli után tudok velük lógni 5-10 percet, mert a szüleim SEHOVA SE ENGEDNEK EL SZÓRAKOZNI... Attól félek, hogy őket is elveszíthetem, de hiába mondom a szüleimnek, hogy velem is az lesz, mint nővéremmel, semmit se könnyítenek, + most meg sírnak, hogy nővéremnek nincsenek barátai, nincs kivel elmennyen bulizni, stb... Egy másik dolog: nővérem nagyon kényes, és ezt is én szívom meg: ő jelenleg egyetemen van és minden hétvégén hazajön... Ezzel még semmi gond nincs, de neki a személyvonat nem felel meg(3k), hanem intercityvel jön,(16k), ami viszont már havonta nagyon sokba van nekünk. Az egyetem kezdete óta egy új ruhát se kaptam, már szinte mindenemet kinőttem, a nővérem meg hetente hazajön, 3 szobás kertes lakást béreltek neki az egyeteme melett, nekem pedig itthon azt se engedik, hogy az ő szobályába beköltözzek. Csak szerintem nagyon igazságtalanok? A szülinapomra kapott pénzemet is elvették, pedig abból akartam volna venni valami normális ruhát magamnak...

Legjobb válasz: Igen, sajnos ez igazságtalanság. Lehet le kellene ülnötök és beszélnetek kellene errõl! De úgy hogy a nõvéred is ott legyen. Mond el nekik is ezeket, és hogy próbáljanak meg úgy megoldani mindent, hogy igazságos legyen! Pl, szánja rá magát a nõvéred, hogy más albérletbe menjen, vagy koliba, illetve hogy simán kibírhatja azt az 1-2 órával több idõt, hiszen ha nincsenek barátai, akkor minek sietni? a vonaton is lehet tanulni!

Igen, sajnos ez igazságtalanság. Lehet le kellene ülnötök és beszélnetek kellene errõl! De úgy hogy a nõvéred is ott legyen. Mond el nekik is ezeket, és hogy próbáljanak meg úgy megoldani mindent, hogy igazságos legyen! Pl, szánja rá magát a nõvéred, hogy más albérletbe menjen, vagy koliba, illetve hogy simán kibírhatja azt az 1-2 órával több idõt, hiszen ha nincsenek barátai, akkor minek sietni? a vonaton is lehet tanulni!
jogosan erzed azt :( nagyon remelem hogy ez nem tart igy sokaig nektek
Ne haragudj, nem szidni akarom a nõvéred, de lehetnének abból a pénzbõl új ruháid, ha a kényes p.csáját nem intercityvel fuvaroztatná.13 ezerbõl új ruha?Mint a szél!És ha rendesen tanulsz, ami biztos így van, nem értjük mi az akadálya, hogy elengedjenek téged egy kicsit kikapcsolódni a barátaiddal.
A kérdező hozzászólása: Hát elsõ tanuló voltam...
Jogosan érzed!! Ezt igenis meg kell beszélned a szüleiddel!
Fúú nagyon sajnállak. Remélem gyorsan megváltozik ez drukkolok neked.

Jogosan erzem azt, hogy le se [email protected]?

Arrol van szo,hogy egy ideje mar eleg furcsan viselkedik a baratnom,ma is eleg bantoan viselkedett de nem szoltam neki errol..O az egyetlen olyan baratnom akinek elmondok mindent, vele beszelek meg mindent senki massal. Neha viszont amikor szuksegem lenne vkire aki megert es segitene, akkor egyaltalan nincs olyan ember akit erdekelne mi van velem, ha elmondom neki a problemaim vagy tanacsot kerek tole akarmi, akkor vagy gyorsan eltunik vagy tul foglalt a ''pasijaival'' vagy egyszeruen le hulyez es ne torodjek az egesszel meg jajj igy jaajj ugy...Rosszul esik,mert ahanyszor neki problemaja van 1 szavaba kerul es mindig segitek, de altalaba nem szokta meg fogadni a tanacsaim es masnap rohan hozzam panaszkodni,hogy mi tortent vele es hogy mennyire csalodott..stb.stb.stb. Miutan elmondta a gondjait a tobbi dologgal mar nem igazan foglalkozik...es innentol kezdve en levagyok szarva,mert neki van 3 pasija aki kozt nem tud valasztani es mindegyik szorakoztatja ot skype-on NEKEM MEG SZUKSEGEM LENNE egy MEGERTO EMBERRE AKI NINCS...... Szoval nem tudom,hogy csak tulreagalom a dolgot es tul erzekeny lehetek,nem erzem magam onzonek....de kicsit kezd az agyamra menni mar,hogy a legjobb baratomre se szamithatok! Ha netan csalodni fog a ''pasijaiban'' vagy elvalnak utjaik...utana kihez fog menni sirni?? Csak is hozzam,mert eddig minden baratnoje elarulta.. Csak,hogy lehet addigara mar nem akinek elsirja a banatjat! Ma is tok szar napom volt alig vartam,hogy beszelhessek vkivel, aztan amikor ra irtam orak hosszat kellett varni arra,hogy le irja ''Bocs,most az egyik baratommal camozok''..... Nem erdeklek senkit,mindenki le szarja mas erzeseit...senkit semmi nem erdekel csak is sajat maga..senkire nem lehet szamitani ebben az eletben...Engem viszont mindig mindenki erdekel,mindig mindenkivel foglalkozok es torodok engem meg le szarnak...ez a koszonet erte.. Lehet most jobb lenne ha par napig nem beszelnek senkivel es hanyagolnam ot....Nem artana eszre vennie magat..

Legjobb válasz: Igy igaz, ahogy az utolsó irta! Csak az a baj, hogy nehéz a jó szándékról lemondani.

Igy igaz, ahogy az utolsó irta! Csak az a baj, hogy nehéz a jó szándékról lemondani.
A kérdező hozzászólása: Na es akkor most mi van?
Nem érzed, hiszed az ellenkezõjét. Annak, hogy a stresszhelyzeteket tudod kezelni, stb. A tényeknek.
A kérdező hozzászólása: Minek erzem az ellenkezojet?
De. Csak épp az ellenkezõjét hiszed rendületlenül.
A kérdező hozzászólása: Iszonyuan idegesit ez a neurozis, es mar eleg sulyos idegbeteg lettem, nem is kell nagy dolognak tortenni ahhoz, hogy elkezdjek mindenkivel uvolteni! A stressz helyzeteket meg egyaltalan nem tudom kezelni.
A kérdező hozzászólása: Ja es a neurozisom miatt, es a ''komfortzonam'' miatt se tudok haladni egyrol a kettore...
A kérdező hozzászólása: Miert erzek duhot es vmifele haragot amikor ilyen szovegeket olvasok? Pl: Akarmilyen pozitiv gondolat legyen az, ami elore hajtja az embert motivalja es megerositi, itt van ez a ''Az elet nem all meg'' es egyeb ehhez hasonlo...valahogy mindig duhos leszek amikor ilyen dolgokat irnak, ugy erzem nem ertik meg, hogy en nem tudok kilabalni ebbol a helyzetbol es vmi vissza tart ebben....Es ha be beszelnem magamnak, hogy nemsokara minden meg fog oldodni akkor csak sajat magamnak hazudnak, mert tudom, hogy olyan hulye vagyok, hogy nem fogom tudni helyre hozni egyedul a problemaim....Ezelott meg tudtam oldani egyedul is, de most mar nem megy.
Egyszer fel kell állni és rendet kell rakni a dolgok között. Nem fogok erõsködni, mert felesleges lenne, egy idõ után te is ráfogsz jönni, hogy az életben olyannak kell lenni, mint egy keljfeljancsi, azaz minél hamarabb fel kell tudni kelni, bármilyen bánatod is van, mert minden pillanat csak még rá tesz egy lapátot az amúgy sem fényes állapotodra. A kamaszkorra jellemzõ az, hogy sínylõdünk, de minél inkább telik az idõ, annál inkább rájövünk arra, hogy az élet nem áll meg, hanem tovább halad, és csak mi vagyunk azok, akik lemaradunk a gondjainkban való elmerülés miatt, közben az életünket viszont senki nem fogja helyettünk elrendezni, ha valamit változtatnunk kell, az úgyis ránk marad.
Nem kell elzavarni valakit magunktól vagy haragban lenni valakivel azért, mert nem vagyunk a legjobb barátok. A barátokon kívül vannak haverok, ismerõsök, kollégák, stb. Egy kapcsolat feltétele nem kell feltétlenül a barátság legyen, attól még lehet jó viszonyunk valakivel, ha mindössze csak haverok vagyunk. Én nem arra buzdítom a kérdezõt, hogy szüntessen meg minden kapcsolatot az illetõ lánnyal, viszont ideje lenne rájönnie arra, hogy hanyadán állnak. Még egy olyan viszony is, amelyben mindkét fél csak az érdekre pályázik, kiegyensúlyozottabb, mint egy olyan kapcsolat, melyben az egyik átveri a másikat. Nekem is vannak olyan személyek az életemben, akikkel nem köt össze különösebb érzelem vagy bensõséges kötelék, hanem egyszerûen mindkettõnknek származik nyerességünk egymásból és ezt mindketten tudjuk is. De ezzel azért nincs gond, mert egyikünk sem veri át a másikat és mindketten azt adjuk-kapjuk, amit akarunk. A kérdezõt viszont az állítólagos barátnõje egyoldalúan használja ki , egyáltalán nincs rá tekintettel és kihasználja a naivitását. Ez az, amin változtatni kell, és nem csak a mostani helyzetre nézve, hanem a továbbiakra is, mert elõbb-utóbb a szokások jellemmé alakulnak, és aki megszokja, hogy mások kihasználják, az mindig is a kihasznált ember szerepét fogja játszani az életben is.
Ja és általában a nõknél áll fent ez a probléma.
Egyetértek veled, de akkor végeredményben nem marad senki sem, mert a mai világban mindenki az érdekét keresi. Nagyon ritka az, amikor egy barátság egy életre szól, az egyik mindig elrontja.
Nem úgy kell hozzáállnod, hogy a jó szándékról mondasz le, hanem egy hamis barátságról. Mindenrõl érdemes lemondani, amely csak hátráltat téged vagy kárt tesz benned.
Zsákutcában vesztegelsz, háttal a kiútnak, és azt gondolod, ez már így marad. Megfejtés mindenre, de akadálya a fejlõdésnek. Nem kötelezõ magadnak se elhinned, hogy "ilyen vagyok", és ez a neurózis dolog egyszerûen képtelenség. Te vagy az úr belül. Akkora a hatalmad, hogy a betegségek is valóssá lesznek tõle. De nem valósággá. Szíved joga mást hinni, mondják is, tévedni emberi dolog... Csak nem kötelezõ.

Jogosan érzi a szomszéd anyuka úgy, hogy bármikor eljöhet az ő gyermeke játszani hiperaktív fiamhoz, ha az enyém viszont nem mehet oda, mert nagyon mozgékony?

Ha a szomszéd kisfiúval van akkor mégjobban felpörög ,teljesen kezelhetetlenné válik . Van viszont olyan barátja akivel nincs ilyen probléma ,mert érzi,hogy elfogadja és nem jegyzi meg percenként,hogy te rossz vagy ,nem provokálja direkt méginkább dolgokkal ,hogy aztán cinikusan kinevethesse csekély kudarctűrése miatt .

Legjobb válasz: Szerintem már - nagyon helyesen - régen eldöntötted, hogy megszakítod a kapcsolatot a másik családdal, és a megerõsítést várod tõlünk. És szerintem már meg is kaptad. Te vagy felelõs a gyerekedért, döntsd el, hogy mi jó neki és mi nem, és ami nem, annak ne tedd ki, ha nem muszáj.

Szerintem már - nagyon helyesen - régen eldöntötted, hogy megszakítod a kapcsolatot a másik családdal, és a megerõsítést várod tõlünk. És szerintem már meg is kaptad. Te vagy felelõs a gyerekedért, döntsd el, hogy mi jó neki és mi nem, és ami nem, annak ne tedd ki, ha nem muszáj.
Nem nyilvánvaló?? A gyerekek elég furák. Az anyukák meg még furábbak. Számomra nem a te gyereked a rossz.
Én megmondanám szomszédasszonynak, hogy tartsa otthon a gyerekét. Biztos nem engedném, hogy az enyémet kinevesse meg cukkolja... Maximum nem beszélünk...
A kérdező hozzászólása: Mivel amúgy sem tesz jót a fiamnak a szomszéd kisfiú ezért számunkra sem jó , ha átjön , van másik barátja a fiamnak szerencsére .
A kérdező hozzászólása: Bennem az a kérdés merült fel, hogy melyik gyerek az igazán rossz , aki nem tehet róla , hogy hiperaktív, de emellett törekszik arra, hogy alkalmazkodjon, szerethetõ legyen, vagy az aki örömét leli egy beteg gyerek cukkolásában , hogy kihozza belõle a legrosszabbat ?
akor tilsd el a gyerekedett a szomszéd gyerektöl ennyi .

Jogosan érzem magam szarul, ha az exem 2 nappal azután, hogy közli, hogy nem akar velem lenni, összejön mással?

Legjobb válasz: Szerintem már elõtte is összejött mással... Ez nem úgy mûködik, hogy elhagyok valakit és két nap alatt sikerül új partnert találni. Ez nem kicsit átbaszás az exed részérõl.

Szerintem már elõtte is összejött mással... Ez nem úgy mûködik, hogy elhagyok valakit és két nap alatt sikerül új partnert találni. Ez nem kicsit átbaszás az exed részérõl.
Egy kicsit igen.
Jogosan nem, mert nincs meghatározva a szakítás után eltelt napok száma, a következõ kapcsolatbalépésig.
Persze hogy jogosan érzed magad szarul! De ezek szerint nem volt hozzád való, és õ nem érezte szarul magát! Amúgy miért mentetek szét?
Szerintem az lenne a kreténség ha eltitkolná. Bár valszeg a kapcsolat alatt is titkolózott.
Persze hogy jogos, és még közli is? Jó nagy kretén.
önáltatás. ilyen nincs. már egy ideje alakulnia kellett a románcnak, mikor még megvoltál. max szakítás után vállalta fel a retek. de ettõl még mindenkinek nyilvánvaló és téged megalázó az eset, direkt. amúgy meg persze, hogy szarul eshet, ha megcsalnak, megtudod és még az orrod alá is dörgöli.
Egy év után is jogosan eshet szarul, de azért sem hibáztatható ha rá következõ napra jön össze valakivel. Nem voltak ennek elõjelei, hogy szar a kapcsolat? 21/N
A kérdező hozzászólása: :(
Õ meg rákérdezett az a srác lenne és a voltbarátnõm mondott rá igent, hogy érthetõ legyen amit írtam.
Hát ez gyors volt, de nem olyan mint nálam az egyik exemnél:D Õ pár óra múlva full love-ban volt mással:) Õ azt mondta, hogy szakítottunk és õ meg rákérdezett és igent mondott rá. Na persze higyjem is el mikor már egyszer lebukottXD A barátod vagy a barátnõd megcsalt, de nem nyílvánossá téve. Ismerkedett vele valamint találkozgatott meg ki tudja mit.
Még szarabb lenne, ha 2 nappal elõtte jön össze mással.
A kérdező hozzászólása: Na jó, itt a sztori. A gondok nyáron kezdõdtek, amikor szakítottam vele (tõle független okok miatt). Az érésein amúgy nem változtak, továbbra is sokat beszéltünk, találkozgattunk. Októberben éreztem, hogy ez így nem jó, hogy magamhoz kötöm, de mégsem vagyunk együtt. Mivel nálam az említett problémák nem oldódtak meg, gondoltam, hogy elengedem. Megállapodtunk, hogy egy darabig nem beszélünk. Ez pár napig tartott, ezalatt rájöttem, hogy nagyon nem igazán bírom ki nélküle. Bocsánatot kértem tõle, megígértem, hogy megváltozom, és õ visszafogadott. Ez egy darabig minden jól ment, aztán december végén, január elején történt a változás. Akkor egy kicsit kevesebbet beszéltünk, egyrészt mert beteg lettem, másrészt vizsgaidõszak volt - ezt olyan napi 1 órának kell elképzelni. Januárban egyre furább lett, megváltozott a stílusa. Egyik nap közli velem, hogy ez soha nem fog mûködni, mert õ olyan rosszul van, és én soha nem vigasztalom meg, meg soha nem érek rá. Kicsit ezen megsértõdtem, de mondtam, hogy rendben. Pár napig nem beszéltünk, utána pedig mondja, hogy õ talált valakit. Amikor mondom, hogy ez gyors volt, akkor a "hát nem annyira" volt a válasz, meg az, hogy elege volt már belõle, hogy ilyen "szar" velem (ezt szó szerint így mondta a drága), és hogy õ most mennyire boldog ezzel az új pasival. Ennyi. Azóta nem beszélünk. Ja, de amúgy a kapcsolat közben mindig attól félt, illetve azzal gyanúsítgatott, hogy én biztos más lányokkal beszélgetek.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!