Találatok a következő kifejezésre: Jogos a a (1250 db)

Mit jelent az, hogy "jogos megsértődés"? A megsértődés nem jogi kategória.

Komolyan érdekel, mert egyre több helyen olvasom, de nem látom az értelmét a kifejezés használatának. (Az kifejezés elindulásánál a gondolatot látom, de a gyakorlati megfogalmazás nehezen dolgozható fel.) A "jog" kifejezéshez a magyar szinonima szótárban, több, mint 23 bejegyzés található. Sajnos 130 km-el odébb van a könyvem és az interneten lévő szótárak meg nem teljesek. Ha valaki ezeket bepötyögné, megköszönöm. Én fejből szintén csak néhányat tudok. De kinek kell "felhatalmazás", "alap", "indok", "hatáskör", "hatalmi szerv által meghatározott keretrendszer", "törvényes indokolás" arra, hogy megsértődjön? Mi a különbség a jogos és a jogtalan megsértődés között? Mennyivel kifejezőbb, hogy "okkal" sértődött meg valaki, mint hogy "joggal" sértődött meg? Ha volt oka megsértődni, akkor vajon jogos a sértődése? Mi az, ha nem a jog, ami meg tudja határozni a sértődés jogosságát? Nem kell ahhoz Dosztojevszkijt ismerni, hogy érezzük a jog és a jóérzés metszete elég kis elemszámú halmazt fed le, ezért a józan ész és az erkölcs alapján magyarázott "sértődéseket" nem fogadom el "jogos sértődésnek" :) (Miért foglalkoztat ez? Mert szegényedni látom a nyelvet azáltal, hogy értelmetlenné válik néhány szó.)

Legjobb válasz: szerintem éppen akkor "szegényíted" a nyelvet, ha – a mostani példánál maradva – a jog szónak csak azt az egy értelmét vagy hajlandó elfogadni, ami a jogszabályok, törvények, satöbbik (jogászok, bíróságok...) világában alkalmazható, és "köznapi" értelemben már nem is használhatnánk. (álalánosabb értelemben pedig akkor szegényíted, ha olyan korlátokat próbálsz állítani neki, amelyeken már rég túllépett) miért ne mondhatnánk ilyen mondatokat: "jogos volt, hogy rávágtam a telefont, mert nagyon csúnyán beszélt velem" "ez szép szaltó volt, jogos a taps!" "igazad van, jogos a panasz, nem kellett volna megvennem a nercbundát" persze lehet máshogy is fogalmazni: "jó okom volt rá, hogy..." / "megérdemli a tapsot" / "minden alapod megvan a panaszra..." de lehet így _is_. amikor elkezdte valaki használni, akkor nyilván fura volt, és ágáltak ellene sokan (akár el is halhatott volna), de ez nem tegnap volt – mára már ez a köznyelv része, és csak kevesek ütköznek meg rajta. legalábbis én így vélem. (de majd az utánam következõ sok válasz megmutatja a "statisztikát". :-)

szerintem éppen akkor "szegényíted" a nyelvet, ha – a mostani példánál maradva – a jog szónak csak azt az egy értelmét vagy hajlandó elfogadni, ami a jogszabályok, törvények, satöbbik (jogászok, bíróságok...) világában alkalmazható, és "köznapi" értelemben már nem is használhatnánk. (álalánosabb értelemben pedig akkor szegényíted, ha olyan korlátokat próbálsz állítani neki, amelyeken már rég túllépett) miért ne mondhatnánk ilyen mondatokat: "jogos volt, hogy rávágtam a telefont, mert nagyon csúnyán beszélt velem" "ez szép szaltó volt, jogos a taps!" "igazad van, jogos a panasz, nem kellett volna megvennem a nercbundát" persze lehet máshogy is fogalmazni: "jó okom volt rá, hogy..." / "megérdemli a tapsot" / "minden alapod megvan a panaszra..." de lehet így _is_. amikor elkezdte valaki használni, akkor nyilván fura volt, és ágáltak ellene sokan (akár el is halhatott volna), de ez nem tegnap volt – mára már ez a köznyelv része, és csak kevesek ütköznek meg rajta. legalábbis én így vélem. (de majd az utánam következõ sok válasz megmutatja a "statisztikát". :-)
#1 voltam. Számomra a sértõdés egy érzelmi állapot. Ennek mindig van oka, de annak már kevéssé látom értelmét, hogy valaki jogosan sért meg valakit vagy sem. Ha valaki megsért egy másik embert, az minden esetben érthetõ, hogy a másik sértve érzi magát. Esetleg arról beszélhetünk, hogy nincs humorérzéke, túl sértõdékeny, ilyenkor lehetne nem jogos a sértõdés, de ez mindig az õ saját szemszögébõl vizsgálandó. A jogos megsértõdésnek akkor lenne értelme, ha lenne olyan referencia, ami eldönti, hogy a sértés valós volt-e. Szerintem nincs ilyen. De a nyelv tényleg elég képlékeny, ki tudja, talán elterjed. De nekem akkor is fura. :)
Jah, pont te akarod szegényíteni a nyelvet :P A "jogos" kifejezés az néha a logikus szinonimájaként is használható, nem kell köze legyen a joghoz. Pl: "miért húztad ki a függönyt?" - "mert ha kinyitjuk az ablakot, akkor a függöny leszakadhat" - "ah, jogos." Ilyen alapon beleköthetnél abba is, hogy miért mondjuk azt, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, amikor pl két nagyhangú ember kerül egy társaságba. De rengeteg példát lehetne mondani még.
"egyre több helyen olvasom" Én speciel még nem találkoztam vele, de szerintem aki írta, egyszerûen összekeverte a jogos felháborodással.
A "jogos megsértõdés" azt jelenti, hogy valódi oka van a sértõdésnek, és (te szavaddal élve) jogosan háborodik fel, de mégis nem csak felháborodik, hanem meg is sértõdik, tehát nem a legjobb megoldást választotta. A jogos megsértõdés enyhíti a sértõdött helyzet helytelenségét. Rá kell vezetni, hogy sértõdés helyett hogy oldja meg a dolgot. Jogtalan, avagy alaptalan esetben az alaptalanságot tudod megértetni vele.
Aww, mégegy mimózalelkû kérdezõ :( Tehát számodra nem sértés az, ha azt állítod, hogy azok az emberek, akik nem csak jogi értelemben használják a jogos szót (pl én), azok szegényítik a nyelvet. De amikor rávilágítok arra (sõt, csak megerõsítek egy elõttem szólót), hogy te egy szó szinonimáját akarod eltörölni, és ezzel pont hogy szegényebb lesz a nyelv, akkor az sértésnek számít? :D Ezt a változatosságot nem értem. Senki nem mondta, hogy a logikus, ésszerû, nem alaptalan, stb kifejezéseket nem használhatjuk, csak azt, hogy a jogos szót is használhatjuk. Még mindig te vagy az, aki egyszerûsíteni akarja a nyelvet.
Na most itt keveredik két probléma. A jogos szó jelentése, és hogy ez használható-e együtt a sértõdéssel. Szerintem a jogos szó itt annyit jelent, hogy érthetõ, logikus, elfogadható, ahogy már írták is elõttem. Az egy másik kérdés, hogy a sértõdés lehet-e ilyen, illetve lehet-e másmilyen. :)

Mit tennétek az alábbi helyzetben? Jogos-e a reakcióm vagy túlreagálom a dolgot?

Els?sorban urak válaszát várnám az alábbi kérdésre, de természetesen hölgyek véleményét is szívesen fogadom, hogy fordított esetben miként vélekednének? Párommal végz?s egyetemistaként egy új építés? kollégiumban lakunk immáron 5. éve. Az eljegyzés korábban megtörtént, köztünk minden rendben. Párom eléggé naiv természet és van néhány közeli – köztük fiú – barátja is. A múltkor viszont az egyik kérdése gerjesztett némi vitát közöttünk. 1, Mit szólnék ahhoz, hogy ha én elutazom, akkor valamelyik barátn?je ott aludna? 2, Illetve zavarna-e, ha távollétemben valamelyik fiú ismer?se ott aludna? Az els? kérdésre igennel feleltem, de az utóbbi kérdésre meglehet?sen nyersen reagáltam, holott véleménye szerint teljesen normális dolog lenne. Az tudni illik a helyzet megértéséhez, hogy - a kollégium egyedi biztonsági rendszer?, kártyás, regisztrációs beléptet?rendszerrel - ismerjük régóta (!) az ott dolgozókat - éjszakai vendégfogadás esetén formanyomtatvány kitöltése szükséges mindkét ottlakó beleegyezésével. F?leg ez utóbbi két tényez? miatt „akadtam ki” és mondtam neki, hogy a 2. kérdést fel sem lett volna szabad tennie, mert mit gondolnának rólunk, ha látnák, hogy a menyasszonyom szobájából egy idegen férfi jön ki reggel. A fentiek függvényében kérném a kedves válaszolók véleményét. Jogos elvárásom, hogy ne aludjon a szobánkban más férfi vagy én reagálom túl a dolgot? Köszönöm mindenkinek, aki megosztja véleményét. 26 /F

Legjobb válasz: Teljesen jogosan akadtál ki. Mondjuk ezt nem kell úgy felfújni. De jogos a felháborodásod. Nõ vagyok, de így gondolom én is.

Teljesen jogosan akadtál ki. Mondjuk ezt nem kell úgy felfújni. De jogos a felháborodásod. Nõ vagyok, de így gondolom én is.
Az az igazság, hogy férfifejjel gondolkodva ha tényleg nem akarna semmit az a srác, akkor nem kéne megvárniuk, míg elutazol. Mi is aludtunk már a párommal hármasban egy ismerõsünkkel, ráadásul egy ágyban, mivel nem volt hátsó szándék. Ha az kell, hogy elutazz, akkor az már rég rossz. Szerintem ez csak egy tökéletes alibi, hiszen úgy csalhatna meg, hogy faltörténetet sem kell kitalálnia, hiszen áldásodat adtad rá.
Jogos a kiakadás. Be is basz-na ha a menyasszonyom más férfiakkal aludna. Voltam hasonló szituban. Bnõm vidéki volt, pár éve költöztek fel Pestre és az egyik régi osztálytársa jött felvételizni ide. Bnõm meg mondta, hogy 1 éjszakát náluk alszik. Nekem is elszállt az agyvizem egyáltalán, hogy fordulhat meg ilyesmi a fejében. Õ is ilyen kis naiv volt, aki nem gondolna semmi rosszra. Uh az lett, hogy béke legyen, hogy a gyerek alhatott a kanapémon, mi meg a hálóban nálam.Még nem laktunk együtt akkor. Este jól berúgattam a srácot és kifaggattam, hogy honnan ez az ötlet, hogy az én nõmnél akart aludni, de ilyen naiv szûz gyerek volt, különben le is zúztam volna.
Attól függ. Ha például kétágyas a szoba, vagy nem egyszerre aludnának ott, akkor nem lenne gond.
Hát ha a hûtlenség tényezõje kizárva, akkor nem látok ebben semmi kivetnivalót. Azzal meg kár foglalkozni, hogy ki mit gondol.
A kérdező hozzászólása: A szoba egyágyasnak tekinthetõ és õ is ott aludna a vendégfogadáskor.
szerintem igazad van. félreértésre ad okot akkor is, ha nem történt semmi (kivébe persze, ha az illetõ férfi mondjuk a testvére, unokatestvére stb.). nem tenne jót a menyasszonyod jó hírének, ezt neki is be kell látnia. 29/N
A kérdező hozzászólása: Kedves 12:06-kor hozzászóló! Hûtlenség kizárva, csak az önérzetem zavarja, hogy mit gondolnak mások és vannak dolgok, amiken nem tudok túllépni. Mondtam is páromnak, hogy egy saját lakás v. ház esetén nem zavarna ennyire, de ott sem nézném jó szemmel, ha általam alig ismert férfi aludna a hálószobánkban.
A kérdező hozzászólása: Kedves napietus.blog.hu! Félre ne érts, nem veszekedõs-kiabálós-haragos kiakadásról volt szó, csupán egy "a fenébe is, hogy jut eszedbe ilyen" szintû felhördülésrõl.
ja, de azért kiakadni nem kellett volna. el lehet ezt normálisan, higgadtan is mondani.
Jogosan akadtál ki. Ez egy teszt, hogy mennyire szereted és hogy féltékeny lennél-e. A naív lányokkal amúgy is több a gond. A vagányabb simán megcsal a hátad mögött, de a naív még meg is kérdezi hogy szabad-e, illetve szégyenbe is hoz emiatt.

Jogos volt a kérdésem, vagy bunkó, rossz gyerek vagyok?

Szüleim el?z? hét pénteken leutaztak Balatonra a hétvégére. Én nem tudtam velük menni, egyrészt a 2 cicánk miatt, másrészt a nagymamám miatt, aki itt lakik pár házra t?lünk és hozzá mindennap át kell menni, mert már 87 évesen nem igazán képes az önellátásra. De mivel a hétvégér?l volt szó, én még biztattam is a szüleimet, mondván ennyi kikapcsolódás nekem sem árt itthon. Erre fel vasárnap kitalálták, hogy lent maradnának még pár napot, de szerdán legkés?bb jönnek, mert apukámnak csütörtökön mennie kell a háziorvoshoz. Oké, mondom ezen a 2 napon nem múlik. Ellátom az itthoni teend?ket és a nagyihoz is megyek péntek óta mindennap. Viszont ami már egy kicsit kezdett sok lenni, hogy apu hívogat naponta többször, hogy mit csináljak (ide küldjek emailt, oda küldjek emailt), tehát az ? ügyeit intézem, miközben ? nyaral. De megcsinálom, nyilván, bár ?szintén megmondom, hogy b.ssza a cs?röm, hogy ?k lubickolnak a Balatonban én meg itthon csinálom a teend?ket. Ha tudom pénteken, hogy nem csak a hétvégére mennek, akkor elintéztem volna a cicák felügyeletét is valahogy, bár a mama ellátása akkor is kérdéses... mindegy.

Legjobb válasz: Ha elöre megmondták volna, hogy elmennek két hétre, mert nagyon szükségük van pihenésre, és te elöre belelegyeztél volna, akkor tényleg nem lenne szép ez a megjegyzésed. (Ebben az esetben viszont jogos lenne, hogy utána meg te mehetsz el két hétre, mert neked is kell kikapcsolódás). Viszont igy, hogy eredetileg két napról volt szó, és most már egy hét lesz belöle, jogos, hogy nem tetszik neked a dolog. Mondjuk, én nem a nagymama ápolását emlegettem volna fel, hanem inkább apukád munkáját meg gyógyszerelhozatalát, de gondolom, idegessségedben te sem gondoltad át, hogy mit mondasz.

Ha elöre megmondták volna, hogy elmennek két hétre, mert nagyon szükségük van pihenésre, és te elöre belelegyeztél volna, akkor tényleg nem lenne szép ez a megjegyzésed. (Ebben az esetben viszont jogos lenne, hogy utána meg te mehetsz el két hétre, mert neked is kell kikapcsolódás). Viszont igy, hogy eredetileg két napról volt szó, és most már egy hét lesz belöle, jogos, hogy nem tetszik neked a dolog. Mondjuk, én nem a nagymama ápolását emlegettem volna fel, hanem inkább apukád munkáját meg gyógyszerelhozatalát, de gondolom, idegessségedben te sem gondoltad át, hogy mit mondasz.
Nyugodj meg, teljesen jogos volt a kérdésed. Sõt, én még azt is megmondtam volna apádnak hogy jöjjön csak õ haza a futárral, majd én csinálom a dolgait a Balatonon. Így elsõ olvasatra nem tûntök szegény embereknek. Az oké hogy a nagyit nem bízzák idegenekre, de hogy apád nem tudja másra lõcsölni a munkáját, az valami vicc. Kitartást :)
Valahol igazad volt, de a stílust nagyon nem találom helyénvalónak. Nem azért, mert te vagy a gyerek, hanem mert így ne beszélj senkivel. Megbeszélni viszont mindenképp meg kell a szüleiddel, hogy egy kicsit igazságtalannak tartod, ami történt. Ha normálisan gondolkodnak, amit feltételezek, akkor biztosan megértik és legközelebb nem lesz ilyen problémátok. ;-)
Sztem meg bunkó vagy.
"És szerintem éppen eleget tudnak pihenni péntektõl csütörtökig, nem kell még ráhúzni az egész hetet...." te meg éppen eleget fogsz pihenni a július további részében és az augusztusban, az oly megerõlteti kemény agyi munka után amit szeptembertõl végzel, több hetes szünetekkel...
Szerintem nem gyengén bunkó voltál, ha már elvállaltad a dolgot, akkor csináld végig.
Nekem egy kicsit más a véleményem. Te magad döntöttél úgy, hogy maradsz otthon. A nagymamádat és a macsekokat biztos meg lehetett volna valahogy oldani. Anyukád egész évben "pesztrálja" a nagyit, ennyi kikapcsolódást õ is megérdemel. Te még ráérsz pihenni a nyáron. Te magad írtad, hogy nem szakadsz bele a munkába. Most komolyan, olyan nagy gond kiváltani egy receptet? Végezd el a teendõket, aztán este menj el valahova, vagy hívd meg a barátaidat, használd ki az alkalmat.
Ha most mentek nyaralni elõször azóta, hogy megszülettél akkor azt mondom bunkó voltál. Ha nem akkor is, de nem ártott volna megbeszélni a dolgokat mielõtt elutaznak, ha meg a nagymamád ellátása nem okoz gondot akkor nem vele kellett volna példálózni. Nem tudom, hány éves vagy, azt is elismerem, hogy õk vállaltak gyereket, de egy kis kikapcsolódás nem árt a felnõtteknek, mert ha nem kapnak ennyit se akkor majd évek múltán itt fog sírni a szád, hogy anyuék válnak mit csináljak...?
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó: mint írtam, én a hétvégét vállaltam itthon, nem pedig több mint 1 hetet. Ha tudom, hogy ennyi ideig maradnak, mint írtam, elintéztem volna a macskákat és a nagyit is hogy én is lemehessek nyaralni. Tévedsz abban is, hogy anyu pesztrálja amúgy a nagyit, mivel felváltva megyünk át hozzá általában és arról nem beszélve, hogy az itthoni teendõket sem egyedül végzi. Most minden az én nyakamba szakadt úgy, hogy nem errõl volt szó. Nyilván nem szakadok bele, de attól még nem tetszik, hogy õk nyaralnak én meg nem, pedig ha tudom hogy ennyi idõre mennek akkor én is ott lehetnék. Egyébként én nem pontozok, még mielõtt megkérdezné valaki.


Jogos a felháborodásom?

Több éve házasok vagyunk a férjemmel. Gyerekünk is van. Az előző házasságából nincs gyereke, de tartja a kapcsolatot a volt nejével. Én nem találkoztam soha a nővel, nem is vagyok rá kíváncsi. A férjem nem keresi őt, csak állandóan a nő keresi meg. Hol levélben, hol telefonon mindenféle piti dologgal. Néha tudok róla, hogy beszéltek, néha nem. A férjem bevallása szerint ritkán beszélnek, de néhányszor észrevettem, hogy többször, mint azt ő bevallaná. A férjemben megbízok, tudom, hogy nincs köztük semmi. A nőt viszont ki nem állhatom, nem értem, miért nem veszi észre magát, hogy békén kellene hagynia a férjem, a férjem, meg kijelentette, hogy nem fogja elküldeni, hiába kérem erre. Nem vagyok féltékeny típus, de ez nagyon zavar. Ráadásul, ami kiütötte nálam a biztosítékot, hogy a házassági évfordulós ajándékomat a nője vette meg nekem.... A férjem nem érti miért akadtam ki és szerinte hisztis vagyok. Még nekem kellett bocsánatot kérnem. Vélemény?

Legjobb válasz: "Jogos a felháborodásom?" Erre válaszolva pedig: a felháborodás nem olyan érzelem, ami jogos szokott lenni. Sokan akarják az ügyüket az élet bírósága elé vinni. Szokták azonban mondani, hogy Isten ítélkezik. Nos, te akár hiszel Istenben, akár nem(én ateista vagyok), annyi igazságot mindenképp felfedezhetsz a dologban: semmiképp nem az ember dolga mások viselkedését megítélni. Ha ezt felismered, el fog tölteni a határtalan szeretet érzése. Javaslom John Powell könyveit.

"Jogos a felháborodásom?" Erre válaszolva pedig: a felháborodás nem olyan érzelem, ami jogos szokott lenni. Sokan akarják az ügyüket az élet bírósága elé vinni. Szokták azonban mondani, hogy Isten ítélkezik. Nos, te akár hiszel Istenben, akár nem(én ateista vagyok), annyi igazságot mindenképp felfedezhetsz a dologban: semmiképp nem az ember dolga mások viselkedését megítélni. Ha ezt felismered, el fog tölteni a határtalan szeretet érzése. Javaslom John Powell könyveit.
Szerintem ne aggódj emiatt. A kapcsolat alapja a bizalom kell, hogy legyen. Ha a kellõ bizalmat megadod, akkor a férjed is meg fogja adni: õszintén és nyíltabban fog beszélni. A bizalom megadása alatt pedig nem azt értem, hogy magadba fojtod a félelmeid, hanem azt, hogy õszintén, nyíltan és vádaskodás nélkül mert neki beszélni róluk. Hidd el, mûködik. :) Csak fontos, hogy ne õt hibáztasd. Ugyanis nem azért van veled, mert ez neked jár, és el sem hagyhat téged, hiszen megérdemled. Nem. Hanem azért, mert téged szeret, és veled szeretne õszinte kapcsolatot. Nagy erõ van ebben az érzelemben. :) Csak bízni kell benne, hogy ez mûködik. A másik dolog, hogy a volt nõjét nem is ismered - te írtad, hogy nem találkoztatok. Szóval ne hozz elhamarkodott ítéletet. :) Nem biztos, hogy rossz ember az a nõ, hiszen a férjed sem véletlenül áll szóba vele. És persze az is elképzelhetõ, hogy a férjednek bûntudata van.
"Nem szoktam kérdezgetni soha a dolgai felõl, nem akarok belõle semmilyen titkokat, fájó dolgokat kihúzni. Csak az a baj, hogy õ papol a bizalomról és azt hazudja, hogy egy kollégával találkozik, aztán mikor véletlenül lebukik, akkor meg ott van, hogy már megint titkolta, hogy vele van" Lebukik, de honnan hova? Az igaz, hogy egy kapcsolatban nem elõnyös, ha ilyen jellegû titkai vannak valakinek. Viszont mindenkinek meg van a joga arra, hogy ne mondjon el ilyen dolgokat. Ha látja rajtad, hogy ezt a jogát tiszteled, akkor nem lesz majd szüksége fedõsztorira, hogy éljen is ezzel a joggal. És ha nem lesznek fedõsztorijai, akkor meg is szûnik a dolog, amit te a probléma gyökerének tartasz. Tehát végsõ soron mégiscsak az lehet a gond, hogy te nem hagyod rá ezt a dolgot. Ha ráhagyod, és nem kéred számon, akkor elõbb-utóbb magától is beszélni fog. "a szemembe hazudik róla és még bennem kelt bûntudatot, hogy hogy van pofám fél évente egyszer halkan megjegyezni, hogy nekem ez rossz és fáj." Ezek nagyon tipikus védekezési módok. Az érzelmi zsarolás, bûntudatkeltés valószínûleg olyan játszmák, amiket Õ már régen, gyerekkorában megtanult. És ha fél, akkor a könnyebb utat választja: a játszmázást. Szóval hazudni fog, és ha te pedig erõszakkal lebuktatod, akkor bûntudatot akar majd kelteni. Ez egyszerû védekezés. Ha neked ez a problémád, hogy veled szemben ezt teszi, akkor egyszerû a megoldás: ne támadd. Ha nincs mi ellen védekezni, megszûnik a probléma. A te védekezési módod pedig az, hogy nem beszélsz róla, hanem felgyûjtöd a problémákat, és nagy adagban vágod hozzá: hátha így nyomatékosabbnak tûnik. Pedig ez külsõ szemlélõnek csak hiszti, sárkánykodás. Ha már az elején elmondod neki, hogy mit érzel, akkor meg tudod kímélni mindkettõtöket ettõl a fájdalomtól, és hárpia se leszel. Ne próbáld az élet bírósága elé vinni az ügyed, mert ez egyszerû támadás. Ha a férjedet szereted, és nem csak szeretni akarod, akkor ne kérd számon. Mert ez így hiteltelen. Egyébként, ha az ajándék tényleg olyan különleges, és az a nõ segített beszerezni, akkor nem értem, mi a probléma. Amúgy próbáld az Õ szemszögükbõl vizsgálni a dolgot. Lehet, hogy már egy ideje azon munkálkodnak, hogy összebékítsenek titeket, és ezzel megszûnjön a feszültség közted, és a férjed között. Ha tényleg így volt, akkor nem csoda, ha így megsértõdött a férjed a reakciódra. Persze nem mondom, hogy az Õ sértõdöttsége jogos lenne. Csak azt mondom, hogy ne érezd úgy, hogy te vagy az egyetlen, aki ezért a kapcsolatért tesz, mert nem a te dolgod megítélni, hogy Õ mit csinál. Te foglalkozz azzal, hogy te mit teszel a kapcsolatért. Neki is biztos hogy van elég baja és tuti hogy fel akarja oldani Õ is ezt a feszültséget.
A kérdező hozzászólása: Benned egy kész pszichológus veszett el:) Köszönöm:) Tudod ezzel csak az a abj, hogy nem azért titkolódzik, mert én valaha számon kértem. Rögtön az elsõ alkalom ilyen volt, mikor megtudtam, hogy találkozik a régivel. Én nem tudtam, hogy tartják a kapcsolatot és egy alkalommal azt mondta, elmegy a kollégájával valahova. csakhogy pont jött egy e-mail neki és mindketten a gépnél ültünk. Persze a nõ írta én meg megláttam. Egy szót sem szóltam, õ mondta, hogy hát akkor most bevallja, hogy vele volt. De eleve miért kellett hazudni? Késõbb elmondta, hogy akkor menne hozzá, lehet-e? Mondtam, hogy persze, menjen, nem tiltom el, megbízom benne. Persze azért belül nagyon õrlõdtem. Gyakorlatilag már eleve egy hazugsággal indított nálam, és azóta ez bennem tüske. Megbízom benne és tudom, hogy nincs semmi. De akkor miért csinálja ezt??? Mikor tudja, hogy nekem ez fáj. Ennyire fontos neki ez a kapcsolat, hogy rámenjünk? Van ezernyi barátja. Szerintem, ha lennék olyan hárpia, amilyennek beállít és válaszút elé állítanám, képes lenne otthagyni a családját ezért a "voltért". Én ezt érzem. persze ezt sosem fogom meglépni. Nagyon szeretem. Szinte természetfeletti vonzalommal. Ezért is fáj nagyon. Tudom, hogy sokat agyalok rajta, de olyan gyomorgörcsöm van, amikor bûntudatot gerjeszt bennem. Azt sugallja, hogy én rontom el a kapcsolatunkat és én leszek az oka, ha rámegyünk. Behódolni viszont nem akarok. Az én érzelmeim úgy tûnik nem fontosak. Én ezt érzem most.
Ez amit te leírtál, szerintem a rossz kommunikáció képlete. Képzelj el két, elsõ látásra párhuzamosnak tûnõ egyenest. Ez a két egyenes nagyon kis szöget zár be, viszont tény, hogy a távolban metszik egymást. Ha kettõtök kommunikációja ez az egyenespár, és mindketten érzitek, hogy ez a töréspont be fog következni, akkor be is következik - ha nem tesztek ellene semmit. Lehet, hogy még az elején jártok. De biztos, hogy mindketten felismertétek ezt a problémát. Szóval ne akard õt meggyõzni arról, hogy ez így van, hanem tegyél ellene! És akkor Õ is tenni fog. Ha pánikolsz, és nézed, hogy az élet elszalad melletted, akkor Õ is ezt fogja tenni. De ki oldja meg akkor a problémát? :) Nyilván nem a kapcsolatotokba születtetek bele, tehát mindketten hoztatok bizonyos titkokat, félelmeket a gyermekkorotokból és a korábbi kapcsolataitokból is. Jó arra gondolni, hogy tiszta lappal kezdtétek a kapcsolatotokat, de valójában maszatos volt mindkettõtöknek. Ez az élet velejárója. Minden kapcsolatban így van. Ha össze kellene foglalnom, hogy mi a legfontosabb feladata egy akár pár- akár baráti kapcsolatnak, akkor biztosan közte lenne ez: elfogadni a másikat, a maszatokkal együtt is. "Ennyire fontos neki ez a kapcsolat, hogy rámenjünk? Van ezernyi barátja. Szerintem, ha lennék olyan hárpia, amilyennek beállít és válaszút elé állítanám, képes lenne otthagyni a családját ezért a "voltért". Én ezt érzem. persze ezt sosem fogom meglépni. Nagyon szeretem. Szinte természetfeletti vonzalommal. Ezért is fáj nagyon." Valamilyen formában minden barátság más. És minden barátság okoz fájdalmat is. De épp ezért ne próbáld meg senkitõl elszakítani. Amúgy jól sejtem, hogy kb. 3-5 évvel idõsebb nálad? De mindenképpen legalább 3 évvel.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm ismét. Én vagyok idõsebb 1 évvel:) )) Adj tanácsot légyszíves, most mit tegyek? Bizonyára azért nem mondja, hogy érintkeznek, mert tudja, hogy nekem ez fáj. De akkor mi a fenének kellett neki elmondania, hogy vele vetette meg az ajándékot? Miért nem lehetett csak úgy odaadni??? Tudom, én is hibás vagyok abban, hogy nem kellene ezt ilyen tragikusan felfogni. Azt is tudom, hogy most még jobban titkolózni fog. Azzal is tisztában vagyok, hogy tartani is fogják a kapcsolatot. Talán jobb is, ha nem tudok róla. Nem is akarok tudni róla. Ez a konfliktus is most azért jött bennem, mert megmondta, hogy a nõ hozta a cuccot. Minek mondta meg??? Én nagyon sokat teszek bele a kapcsolatba tényleg. Õ is. Nem mártírkodom soha. Veszekedi sem szoktunk. A mai napig szerelmes üzeneteket küldözgetünk egymásnak és tényleg megvan az összhang. Ítrad, hogy fél és ezért "védekezik" a bûntudat keltésemmel. De mitõl fél? Tudja vajon, hogy nekem ez tényleg rossz? Felfogja egyáltalán, hogy miért rossz? Ha én megbántom, bevágja a durcát és bocsánatot kell kérjek. Ha õ megbánt, azt sosem ismeri el (tõlem megköveteli) és tudományosan kifejti, hogy miért nincs igazam. Bocsánatot persze nem kér. Nagyon szeret, érzem is, tudom is. Nem akarom elszúrni. Biztos õ sem. De valahogy mindig az jön ki a végén, hogy én vagyok a hibás. Elegem van ebbõl a szerepbõl.
"az összhang. Ítrad, hogy fél és ezért "védekezik" a bûntudat keltésemmel. De mitõl fél? Tudja vajon, hogy nekem ez tényleg rossz? Felfogja egyáltalán, hogy miért rossz? Ha én megbántom, bevágja a durcát és bocsánatot kell kérjek. Ha õ megbánt, azt sosem ismeri el (tõlem megköveteli) és tudományosan kifejti, hogy miért nincs igazam. Bocsánatot persze nem kér. Nagyon szeret, érzem is, tudom is. Nem akarom elszúrni. Biztos õ sem. De valahogy mindig az jön ki a végén, hogy én vagyok a hibás. Elegem van ebbõl a szerepbõl." Számít az, hogy tudja-e, hogy neked mennyire fáj? Valamilyen szinten nyilván. Viszont ha neki fáj valami, akkor nem azt fogja szemelõt tartani, hogy téged ezzel megbánt. Nagyjából úgy érezhet, mint te. Úgy érzi, hogy igazságtalanság számon kérni õt, meg hogy a világ olyan gonosz õhozzá. Valószínûleg azért is hozta a tudtodra, mert bûntudata van valami miatt. Be akarja bizonyítani magának, hogy a világ ellene szól, és az elsõ lépés ebben az, hogy bebizonyítja, hogy te is õt támadod. Én erre tudok gondolni. A férjed elég neurotikus típus lehet, enyhe paranoid hajlam is megfigyelhetõ a leírás alapján. De ne hagy, hogy igaza legyen. A neurotikusoknak egyik jellemzõ tulajdonsága, hogy gyakran kezdeményeznek vitát, illetve élvezik az olyan okfejtéseket, amely során bebizonyíthatják, hogy nekik van igazuk, és a másik téved. Ez egyfajta makacsság. Ezek a vonások egyébként rajtad is megfigyelhetõk, mielõtt leszeded emiatt a fejét. :D Csak te érzelmileg valamivel fejlettebb vagy nála, ami valószínûleg egész egyszerûen annak köszönhetõ, hogy férfi. Mivel a társadalom kevesebb önbizalommal és toleranciával rendelkezõ fele azt hangsúlyozza, hogy az "érzelgõsség" a gyengeség jele férfi részrõl, ezért sok szülõ egyszerûen nem hagyja, hogy a fiúgyermeke normálisan fejlõdjön érzelmileg. Valamilyen szinten biztosan áldozatul esett ennek a kihatásnak a férjed, mint ahogyan minden férfi. Persze valószínûleg az érzelmei helyett tökélyre fejlesztette a racionális értelmét. Ezért is esik neked olyan rosszul, ha ezt ellened használja fel. Érdemes viszont megfigyelni: érzelmileg nagyon gyerek még a férjed. Egy éppen kamaszodni kezdõ gyermek szintjén áll. Bûntudatkeltés, sértõdés - ezek egy gyermek érzelmi reakciói. Épp ezért érdemes erre odafigyelni. Ha kellõ õszinteséget tanúsítasz, és elég bátor vagy megnyílni elõtte, akkor meg fogod tapasztalni, mennyire nagy megkönnyebbülés zsigerbõl elmondani az érzéseket vádaskodás helyett. Ha látja ezt, akkor Õ is fejlõdni fog érzelmileg, mert a te példád nyomán sikerül majd bátorságot gyûjtenie. Ez egyébként a közös gyermeketek miatt is nagyon fontos: hiszen a gyermek elõtt nem árt, ha olyannak mutatja magát az ember, amilyen. Az én szüleim például azzal nehezítették meg a serdülõkoromat, hogy féltek saját magukról beszélni. Még ma is tökéletesnek próbálják tettetni magukat, pedig látom, hogy mennyire szenvednek emiatt. Látszik a félelem a szemükben. És állandóan hisztiznek. Egy gyermek számára a szülõ a tökéletességet jelképezi. Óvodás kor elõtt nagy szükség is van erre a képre, hiszen a fejlõdést, a segítséget és a gondoskodást csak a szülõtõl kapja meg a gyermek. A tökéletes képnek viszont idõvel el kell oszlania. Biztosan ismerõs, amikor az óvodás gyerekek azzal dicsekednek: "Apukámnak bazi nagy kocsija van". "Anyukám jobban szeret mint téged a tiéd". Viszont az óvodában, aztán pedig fokozatosan, ahogyan a gyermek felnõ, egyre inkább kell saját magára támaszkodnia. Az élet pedig nagyon nehéz lesz akkor, ha késõbb is a szülõi tökéletesség képét tartják maguk elõtt. Hiszen rájuk akarnak majd hasonlítani. A baj ezzel, hogy a hibákból így képtelenség tanulni. Mert egy ilyen gyermeki lelkû ember 40 évesen is még azon fog hisztizni, hogy milyen szar a világ, ha nem megy minden olyan könnyen, mint gyermekként. A sült galamb nem fog senkinek a szájába repülni, akármilyen hangosan is ordibál. Szóval ezért fontos, hogy megbékéljetek magatokkal, és el tudjátok fogadni saját magatok képességeit és hibáit is. Ami van, azt kell kihasználni 100%-osan.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm. Amiket leírtál valóban igaz lehet. Csak az a baj, hogy ha õszintén próbálok elõtte megnyílni és elmondani a problémámat, amit nem vádaskodva teszek, hanem valóban megnyílva és arra koncentrálva, hogy ez nekem miért okoz problémát, és próbálom elmagyarázni, milyen gondolatok és érzések zakatolnak bennem, akkor is abban a pillanatban támad. Tehát nem ugrom neki soha, hogy támadásra adjak lehetõséget. Nem azt mondom, hogy õ miket tesz ellenem, hanem azt fejtem ki, hogy lehet, sõt biztos, hogy nincs rá okom, hogy rosszul érezzem magam, de valamiért mégis fájnak dolgok, és kérem, hogy segítsen abban, hogy ezt másképp gondoljam, másképp érezzem, oldja fel bennem ezt az értelmetlen konfliktust.... szóval a válasza erre mindig ugyan az. Lényegben én mûködöm rosszul, õt ártatlanul bántom, nem bízom benne, pedig ez neki járna, sõt megköveteli... Pedig igen csak nagy bizalmat szavazok neki. Annál is inkább, hogy egyszer felkeresett engem egy férfi, hogy a férjem az õ barátnõjével folytat viszonyt. Olyan dolgokat mesélt, ami teljesen hihetõ volt. Olyan idõpontokat jelölt meg az õ afférjukra, mikor a férjem azt mondta otthon nekem, hogy túlórázik. Mégsem hittem ennek a férfinek. A férjemnek is megmondtam, hogy hiszek benne, bízom benne.Ezek után nem értem, hogy ilyen "piti" dolog miatt miért szajkózza, hogy nem bízom meg benne... Ezek után már az is eszembe jutott, hogy az a viszony tényleg megtörtént. Mégsem bántom érte, pedig lehet, hogy jogos lenne. Sõt ezek után, ha valóban hisztiznék, az is jogos lenne szerintem. Szóval nem érzem helyénvalónak az õ hisztijét. Bár, lehet, hogy pont ezért támad (védekezik), mert akkor az a viszony megvolt??
Elképzelhetõ, hogy tényleg viszonya volt. Elképzelhetõ, hogy ezért van bûntudata. De amit nem akar elmondani, azt akkor sem fogja elmondani, ha pisztolyt szegezel a fejéhez. Ezért nem is érdemes az ilyesmit ennyire tudni akarni. Ha nem tudsz azzal együtt élni, hogy titkol valamit elõled (akár hûtlenség, akár korábbi fájdalom, akár szégyenérzet, bármi is legyen az), akkor meg van a lehetõséged, hogy elhagyd. Nélküle is teljes ember vagy, nem arról szól egy jó házastársi kapcsolat, hogy két fél ember kitesz egy egészet. Hanem pont, hogy arról, hogy gyümölcsöt fakasszon. Tudod, két egész ember kitesz egy-egy ágat, és két ág az már egy fél fa. A többit közösen kell növeszteni. Együtt kell öntözni ezt a növényt, hogy kellõképp szárba szökkenjen. És ennek a záloga az, hogy nem a másik dolgát ellenõrzöd - hiszen azt te sehogyan sem teheted jobban, mint Õ, sõt, meg sem tudod tenni. Tehát hiába is kéred számon más dolgát, ha az nem a tiéd, nem tudod megjavítani. Ha a magad dolgát megteszed, akkor meg van az esélyed arra, hogy Õ is megteszi azt, ami neki kell. Ha úgy érzed, hogy meg van bennetek az erõ, akkor folytasd bizalommal. Erre szokták azt mondani: inkább csinálja valaki a maga dolgát rosszul, mint másét jól! Ugyanis más helyett nem dolgozhatsz. Azt csak Õ tudja, amit magának mond. Megértem, amit érzel, mert én is átéltem már ezt az érzést. Pedig sosem voltam házas. :) Amúgy ha megfigyeled, ezek a dolgok nem csak a házastársi kapcsolat velejárói, hanem a baráti, szülõ-gyermek, és munkatársi kapcsolatoknak is.
A kérdező hozzászólása: El sem tudod képzelni, mennyit segítettél a hozzászólásaiddal. Nyilvánvaló, hogy én sem vagyok tökéletes, belátom, hogy nem tudom/tudtam ezt a dolgot megfelelõbb módon kezelni (talán lehetett volna), de hát az embernek ott a lelke és az udok egója. Nyilván én is sérülök és õ is. Talán egyszer normálisabban belátja õ is. Én a magam részérõl megpróbálok jobban odafigyelni. Ami eddig a felfokozott érzelmi állapot miatt ugye nem ment. De Te kicsit lehûtötted a fejem:) (Bárcsak az övét is lehûtené valaki...) Én ezt nem tudom megtenni, mert egyszerûen tõlem nem fogadja el, mert elönti az agyát a köd és csõlátása lesz, hogy nem bízok benne... ennél tovább nem lát. Mindenesetre én a kapcsolat megtartására törekszem és mindent meg fogok tenni érte. Tényleg nagyon köszönöm Neked! :) Kevés az olyan hozzállás sajnos, mint a Tiéd. Remélem Neked is szép és harmónikus életed van/lesz valaki különleges mellett:)
Köszönöm. :) Örülök, ha segíthettem. Megtisztelõ, hogy elfogadtad ezeket a tanácsokat. Tekintve, hogy valószínûleg sokkal fiatalabb vagyok nálad. :)
A kérdező hozzászólása: Megkérdezhetem a korod? Én 35 vagyok. Mondjuk a lányom még csak 8, de õ is tud olyan bölcseket mondani, hogy meghatódom:) )
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek nagyon köszönöm:) Nõknek, férfiaknak egyaránt. Nem azzal van a baj, hogy titkaink vannak. Persze, hogy nekem is vannak, de ez a kapcsolatunkra nézve nem probléma. Nem zavar és nem érdekel, ha találkoznak, vagy leveleznek. Az zavar, ha hazudik róla. Nem szoktam kérdezgetni soha a dolgai felõl, nem akarok belõle semmilyen titkokat, fájó dolgokat kihúzni. Csak az a baj, hogy õ papol a bizalomról és azt hazudja, hogy egy kollégával találkozik, aztán mikor véletlenül lebukik, akkor meg ott van, hogy már megint titkolta, hogy vele van. Vagy az, amikor azt mondja, hogy hónapok óta nem beszéltek és meglátom, hogy csipog a telefonja, mert õõõ küldött neki üzenetet. Persze sosem olvasom el, de nyilván, ha jön egy üzenet, azt látom, hogy ki küldte. Hangsúlyozom, nem az zavar, hogy tartják a kapcsolatot, hanem az, hogy a szemembe hazudik róla és még bennem kelt bûntudatot, hogy hogy van pofám fél évente egyszer halkan megjegyezni, hogy nekem ez rossz és fáj. Nem a kapcsolattartás, hanem a titkolódzás és tagadás róla. Meg most ez az ajándék mizéria... Ez megmondom õszintén nagyon odavágott. Annyira fáj, hogy két napja nyugtatót szedek. Az, hogy õ hárpiának állít be és még neki áll feljebb, hogy megemlítettem, nem örülök így az ajándéknak, fáj a legjobban. És nem is tudom vele megbeszélni, mert nem akar róla beszélni. Gyakorlatilag még õ van megsértõdve, mert ez különleges ajándék és mennyi mindent megtett, hogy megszerezze nekem. Oké, de azért "ennyi" mindent nem kellett volna. Minden áron nekem nem kellenek különleges cuccok. Egy doboz bonbonnal is beérem, nagy igényem nem volt soha. Most az a szitu, hogy sértõdés van, amiért ennyi mindent megmozgatott értem én meg "hisztizek". Senki nem kérte, hogy ilyen ajándékot adjon. Arra meg fõként nem, hogy ilyen áron jusson el hozzám. Ez számomra felér azzal, hogy eladom a lekemet az ördögnek csak azért, hogy le vegyem a lábáról a kedvesem. Így nem kell köszi.
Teljesen érthetõ, hogy ez neked rosszul esik. Persze meg lehet érteni, hogy ha jól kijönnek, akkor tartják a kapcsolatot, de ez így már túlzás. Tiszteletben kellene tartania azt, hogy veled van kapcsolatban, ti vagytok a családja, tehát egy másik nõvel nem illene ilyen szoros viszonyt fenntartania. És itt most nem a bizalomról van szó. Egyébként az ilyen heves reakciók mögött, amit férjed produkált, általában van valami.
A kérdező hozzászólása: Én szoktam vele hisztériázni, hanem szépen leülök vele beszélni. Õszintén megmondtam neki, hogy zavar ez a nagy barátság. Sokszor látom, hogy kihasználja a nõ. A férjem meg egy birka. A baj az, hogy ha szeretném megbeszélni vele, hogy nem esik jól, hogy az ajándékot a nõ vette meg, mert nem tudok neki örülni, akkor az jön le, hogy én milyen egy bizalmatlan vagyok. Pedig ott sérült a bizalom, hogy korábban azt hazudgálta, hogy kollégájával találkozik, de kierült, hogy a nõvel volt. Tudom, hogy nincs köztük semmi, de számomra nem kívánatos a nõ az életünkben. Én sem tartom a kapcsolatot senkivel. Számomra ez a másik felé a tisztelet megadása, hogy hátra hagyjuk a múltat.
A kérdező hozzászólása: nem szoktam hisztériázni :DD Kimaradt a "nem" szó az elején:DD
Helyes. Tény, hogy sok dologban jobb a kapcsolatotok, mint amilyen pl. a férjed elõzõ kapcsolata volt. Lehet, hogy a férjed nem annyira birka, mint amennyire te gondolod. Lehet, hogy bûntudata van, amiért ott hagyta a volt nõjét. Vagy lehet, hogy más dolog áll a háttérben. Ha egyszer a kapcsolatotok eljut egy olyan szintre, akkor örömmel osztja majd meg veled ezeket az érzéseket. Viszont így hirtelen ezt nagyon nehéz lehet, hiszen lehet, hogy fél elmondani, vagy szégyelli. Ezért ne próbáld belõle harapófogóval kiszedni. Ne várd el tõle, hogy elmondja ezeket. És annál inkább tekintheted majd ajándéknak, ha ezt megteszi. Ez a hozzáállás a gyerek fejlõdõsének is jót tesz, hiszen igazán felnõtt példával járnátok elõ. Ha te magad mindent megteszel a kapcsolatért, és nem kéred számon a másik tetteit, akkor teljesen hiteles leszel. És akkor, ha te 100%-ot beletettél, akkor jogos lesz felháborodni, siránkozni, féltékenykedni. Nem várhatod el, hogy a férjed minden megosszon veled, hiszen neked is biztosan vannak még titkaid. De ha közös úton jártok, kézen fogva, akkor elõbb-utóbb megjön a bátorsága. :)
"A férjemben megbízok, tudom, hogy nincs köztük semmi." Ez itt a lényeg! Szerintem neked van igazad. Leírtak alapján nem tartalak hisztisnek és szerintem is durva, hogy az exnejével vesz neked ajándékot. Ez akkor lenne oké, ha mind a hárman jóban lennétek, de így... Szerintem, mond meg neki, hogy a ketõtök privát dolgaiba ne vonja bele a "haverját". Férfi oldalról nekem ez a véleményem.
A kérdező hozzászólása: Mindent megbeszélünk egymással. Õ úgy mondta, hogy ez a nõ volt az egyetlen olyan kapcsolata, akivel békében váltak el és ezért beszél még vele. Ez nem baj. Ez a dolog nem zavarna, hogy tartják a kapcsolatot. Engem az zavar, hogy többször letagadja. Soha nem szoktam tõle kérdezni holvan, mit csinál, mikor jön haza... más egyéb nõkre nem vagyok féltékeny. Nagyon harmónikus a kapcsolatunk egyébként. De pl. most mikor megemlítettem, hogy rosszul esett az, hogy az ajándékot a csaj intézte, rögtön nekem támadt, hogy ezzel a bizalmatlansággal fogom õt elüldözni magam mellõl. Holott én nem hisztiztem, soha nem féltékenykedem utána, de tudja, hogy ez a z egyetlen nõ engem zavar és most õszintén elmontdam neki, hogy fájdalmat okozott ezzel az ajándékkal, mint inkább örömöt. Bocsánatot kellett kérnem, mert nagyon megharagudott rám. Ez nekem viszont megalázó, mert szerintem nem lett volna oka ezért rám haragudni. Úgy nekem esett, mintha napi szinten féltékenykednék, vitáznánk, vagy nyomoznék utána. Pedig ez nem így van. Ez fáj nagyon:(((
ma 11:58 Ez igaz, hogy furcsa. Értem, amit mondasz. De szerintem nem kellene egyoldalúan nézni ezt a dolgot. Ha valakivel összeveszek, vagy valakire megharagszom, mindig az szokott segíteni, hogy megpróbálom az Õ nézõpontjából vizsgálni az én viselkedésem. És ilyenkor mindig kiderül, hogy bizony a hazugsághoz is két ember kell. Mindig ki szokott derülni, hogy én sem voltam õszintébb. Ezzel nem vádolni akarok senkit, csak azt mondom, hogy butaság elõre ítélkezni mások felett. Nem kell irányítanunk más életét. :) Nem véletlenül vannak velünk, és ha elhagynak, nem véletlenül hagynak el. Ki van ez találva. :)
Uff. Én indián vallást nyomatok, és a szelekkel suttogó ük déd nagytatám mesélte nekem, hogy a felháborodás is csak érzelem, s van mikor jogos, van mikor jogtalan. Mert hát mikor a bölények felháborodnak mer a bundájukat lenyúzzuk, az igencsak jogos számukra, de mikor mi háborodnánk fel azért mert a bölény felháborodik akkor a mi indulatunk alapvetõen jogtalan lesz, kedves ateista tezsvérem. Az én válaszom csak annyi, hogy jogos az indulat, egyszer elszakad a cérna. De ha a férjednek ez fontos, akkor próbáld megérteni, és elfogadni. Pláne, ha megbízol benne.
A kérdező hozzászólása: A férfi válaszolónak külön köszönöm. Örülök, hogy férfi szemmel is meg lehet engem érteni. Most úgy vagyok beállítva részérõl, mint valami hisztis fúria és nem is hajlandó megbeszélni a továbbiakban ezt. Nem is tudom megvédeni magam, mert már elkönyvelt és kész. Ettõl robbanok szét. Úgy viselkedik velem, mint ha mi sem történt volna, de bennem ott a tüske:(((
ma 12:04 a probléma azzal van, hogy az ember általában a szüleit, gyermekeit, párját, barátait, munkatársait nézi bölénynek. :) Pedig senki sem azért van, hogy nekünk örömet okozzon és minket kiszolgáljon. Nagyon nehéz ezt beismerni: mert fel kell nõni hozzá.
"A férfi válaszolónak külön köszönöm. Örülök, hogy férfi szemmel is meg lehet engem érteni. Most úgy vagyok beállítva részérõl, mint valami hisztis fúria és nem is hajlandó megbeszélni a továbbiakban ezt. Nem is tudom megvédeni magam, mert már elkönyvelt és kész. Ettõl robbanok szét. Úgy viselkedik velem, mint ha mi sem történt volna, de bennem ott a tüske:(((" Én is férfi vagyok mellesleg. Csak nem írtam. Világos, hogy a férjed valamit szégyell, vagy nem mer elmondani, és nem biztos, hogy igazából a nõhöz van konkrétan köze. Sok minden lehet, de biztos, hogy érzelmileg komoly dolog. Lehet gyász, lehet félelem, lehet bûntudat, lehet bármi. De ne próbáld ezt harapófogóval kiszedni belõle. Nem véletlen, hogy így reagált: nagy megijedt, hogy ki akarod erõltetni belõle. Magában tartani nagyon fájhat, akármirõl is van szó. De kiadni annyira nem meri, hogy ezzel csak rontasz a helyzeten. Szóval én azt mondom, hagyd rá: ha te megosztod vele a titkaidat, Õ is meg fogja. Ha te pedig megpróbálod kiráncigálni belõle: akkor neked sem lesz majd bátorságod vele megosztani a sajátjaid. (Még ha most nincsenek is)
Én 19 vagyok. :)

Jogos a követelése?

Most jött be a gépírás tantárgy és a tanár azt követeli, hogy vágja le mindenki nagyon rövidre a körmét, de én már régóta növesztem, és nem akarom egy heti 2 órás tantárgy miatt levágni, ráadásul idegesít is, ha nagyon rövid. Hosszú körmökkel is tudok gépelni, mert eddig is tudtam. Ja és aki nem vágja le annak egyes minden órán. Jogosan követel ilyet, vagy nem?

Legjobb válasz: Jogos vagy nm jogos az a helyzet hogy észerü a követelése mivel barmit is hiszel gépírást jol nem tudsz kivitelezni hoszu körmökkel. Valamilyen gagyi szint elsajatithato de ertelemszerüen a tanar is tudja ezt ezért kéri töletek a körömvágást. Ezt azt hiszem nem nehez megérteni.

Jogos vagy nm jogos az a helyzet hogy észerü a követelése mivel barmit is hiszel gépírást jol nem tudsz kivitelezni hoszu körmökkel. Valamilyen gagyi szint elsajatithato de ertelemszerüen a tanar is tudja ezt ezért kéri töletek a körömvágást. Ezt azt hiszem nem nehez megérteni.

A közös nyaralásnak annyi. Jogos a rossz érzésem?

A párommal még nem élünk együtt, azt hiszem ezt fontos az elején leszögezni. Az utóbbi két nyáron a szüleim meghívtak minket nyaralni. Megbeszéltük, hogy idén kettesben megyünk, bár anyuék nagyon erőltetik már a témát, hogy menjünk el megint velük is, kettesben nem szeretnek. Én hálás vagyok nekik ezért, nekünk is jól jön a pihenés a párommal. (Õk mindig hosszú hétvégére mennek 5 napra augusztus 20-a környékén) Most a párom családja is kitalálta a nagy össznépi nyaralást nyárra, nagyszülők, párom szülei, az egyik testvérük és a gyereke, illetve párom és a testvére. Engem még csak meg sem említettek, fel sem hozták, rá sem kérdeztek, hogy lenne-e kedvem velük menni, ami azért jól esett volna. Ez még hagyján, de pont a párom szabadságára tervezték (üzemi leállás, így az a 2 hét fix) az utazást, ergo választás elé kerül, hogy a családjával megy, vagy velem... Õ kijelentette, hogy a családjával tart, de menjek velük, bár kifizettetni nem fizettetheti ki a családjával (pedig megtehetnék), ő beszáll a költségeimbe ha gondolom. Persze a családjával ezt nem beszélte meg, így én inkább visszautasítottam. Ha nem hívtak, gondolom annak oka van egyrészt. Másrészt meg ha már ennyit költök egy nyaralásra, akkor azt inkább kettesben szeretném. Teljesen elszomorodtam. 3 év alatt az első lehetőség lett volna, amikor kettesben mehetünk nyaralni, de nem. Õ elmegy a két hetéből 10 napra tengerpartra nyaralni, én meg malmozok itthon magamban. Én vagyok a hülye, hogy visszautasítottam? Mennem kellett volna vele? Avagy jogos, hogy emiatt most kicsit neheztelek?

Legjobb válasz: Szerintem jogos a neheztelésed, nekem is rosszul esett volna. Hogy mit kellett volna tenned? Jó kérdés. Ilyen elõhanggal lehet, hogy én is visszautasítottam volna. Velem egyszer ez történt meg: a volt párom édesanyja egyszer örökölt egy nagyobb összeget (5 és 10 millió Ft közöttit) és kitalálta, hogy az egész család menjen el nyaralni. Õk ketten, és a három gyerekük a párjaikkal együtt. Egyedül mi nem voltunk házasok, a két tesója igen. Ennek okán azt mondta, hogy egyedül az én részemet nem fizeti ki. Valamilyen szinten lehet, hogy jogos volt, de baromi rosszul esett. Akkor 3 éve voltunk együtt.

Szerintem jogos a neheztelésed, nekem is rosszul esett volna. Hogy mit kellett volna tenned? Jó kérdés. Ilyen elõhanggal lehet, hogy én is visszautasítottam volna. Velem egyszer ez történt meg: a volt párom édesanyja egyszer örökölt egy nagyobb összeget (5 és 10 millió Ft közöttit) és kitalálta, hogy az egész család menjen el nyaralni. Õk ketten, és a három gyerekük a párjaikkal együtt. Egyedül mi nem voltunk házasok, a két tesója igen. Ennek okán azt mondta, hogy egyedül az én részemet nem fizeti ki. Valamilyen szinten lehet, hogy jogos volt, de baromi rosszul esett. Akkor 3 éve voltunk együtt.
Hát ennek a kapcsolatnak szerintem sem sok jövõje van, ha a párodnak ennyi igénye nincs egy kis közösen eltöltött szabadidõre 3 év után, ráadásul smucig is...
Ha jól ertem, veled beszélte meg elõször, utána szólt a család, hogy mennek. Legalább leült volna veled és megbeszéltétek volna, de így kész tényelpk elé állított, nekem nagyon rosszul esne, konkrétan leugatnám érte... A másik: te ugye buktad a nyaralást miattuk, a minimum, hogy, ha felajánlják, hogy menj velük az, hogy fizetik, de legalább is nagy részben beszállnak! Sajnálom, de nekem azt súgja valami, hogy a párod nem ad a szavadra, nem tisztel, becsül meg téged! Úgy van vele, hogy megteheti, úgysem fogsz pattanni:( Ne hagyd magad, beszélj vele, ne veszekedj, csak szólj neki, hogy téged nem tud csak úgy "pakolgatni"! Remélem érted:)
Sajnálom. Elég fura a párod reakciója. Így azt hiszem én sem mennénk hogy a családjának eszébe sem jutna, hogy én is tartsak velük. De meggondolnám ezek után érdemes-e a kapcsolatot folytatni. Akkor nem lett volna gond, ha elõtte nem beszélitek meg, hogy elmentek együtt, illetve akkor sem, ha a család téged is hív. Én is elmentem tavaly 1 hétre Olaszországba az apámékkal, a párom nélkül, de mi elõtte 2 hetet együtt voltunk a Balatonon. Õ mindig úgy idõzíti, hogy a szabadsága alatt együtt tudjunk lenni.
3-as: akkor a pasinak sose lesz felesége, gyerekei, saját családja, mert az eredeti család fontosabb?
Persze hogy jogos. 16-18 évesen még oké, de azért afelett már kellene hogy legyen igénye a kettesben nyaralásra, én is szomorú lennék.
Nem , te azért vagy hülye mert még vele vagy.
Nem , te azért vagy hülye mert még mindig vele vagy.
Nem , te azért vagy hülye mert még mindig vele vagy.
Szerintem jól tette. A család fontosabb, mint egy kapcsolat.
Én egyetértek azzal, hogy anyósodék parasztok, hogy úgy tesznek, mintha ott se lennél, szerintem a pasid is paraszt, de ezt nem tudom elengedni a fülem mellett: "Hozzáteszem az én családom is költött önzetlenül a páromra annyit bõven, mint amennyibe ez az út kerül, így mivel megtehetik, akár azt is elvárhatnám, hogy kifizessék, de nem teszem." Nem várhatnád el anyósodéktól. Nekik ahhoz semmi közük, hogy a te szüleid úgy döntenek, hogy költenek a 23-24-25 éves gyerekükre vagy nyaralni viszik. Ez a te szüleid önálló döntése volt, és a pasidért meg érted tették. Ha valakitõl elvárhatsz te viszonzást, az a pasid. De anyósodéktól ilyet nem is várhatnál el, ha van pénzük, ha nincs. Nem vagytok már gyerekek, ez nem arról szól, hogy a legjobb barátnõdnek vett anyád egy csomag matricát és igazán vehetne az õ anyja is neked egyet.
Érdekes egy família, az tuti. Gáz, hogy ti már megbeszéltétek, és mégsem akar veled menni kettesben. A szülei meg.. inkább hagyjuk. Majd ha házasok lesztek is inkább velük megy?
32, úgy érzem, nem lehetsz az anyós szeme fénye. :D Ez nagyon durva!!!
ház ez durva...én azt mondom keress mást...mert ebbe a kapcsolatba ha összeköltöztök is te leszel mellõzve...vannak ilyen anyuci kisfiai...25évesen azt kellene tervezgetnie, hogy veled megy..nem azt, hogy a szûleivel..nélküled...mert hát azt õ se gondolhatta komolyan, hogy úgy elmész, hogy nem is hívtak...durva -.-"
Menj el nyaralni valaki mással, ha családcentrikus vagy, akkor tudom, hogy fele annyira sem fogod jól érezni magadat, mintha a szerelmeddel lennél, de ne maradj és ülj otthon. Idõvel rá fogsz jönni, hogy nem emellett a férfi mellett kell leélned az életedet. Nekem nem az lett volna a nagyobb baj, hogy elmegy a családjával, nélkülem, hanem az, hogy ott az asztalnál, meg sem szólalt, miközben engem nem hívtak meg, ez a férfi nem szeret Téged igazán. Ne húzd az idõdet. Legyél boldog és szép nyarat.
Akkor ezen kapaszkodj meg: Anyós elõadta elöttem, hogy mennek megint Vonyarcvashegyre, mit szólna a férjem, ha õ velük tartana szabadsága alatt (szintén üzemi). Mondja a férjem (miközben én a a hal-a-zacsiban szindrómábában voltam) hogy a leállásra elmegyünk apósékhoz, mert másfél éve nem láttuk õket, meg a családját sem hagyja itt. Anyós meg: ó, a gyerek még belefér, ha fizetsz mindent utána. Ebbõl is lett egy faszályos összeveszés.
30-nak tök igaza van! Én nem gondolom, hogy egymás nélkül nincs élet, de ebben az esetben nagyon szemét húzás volt ez a pasi részérõl.
Bárki bármit mondd, hogy nem kell folyton együtt lenni, nem kell egymás nyakán lógni, a kérdezõ utolsó hozzászólása tisztán mutatja, hogy ez a nyár az indulópontja a kapcsolatnak, egyenesen, lefelé a lejtõn..
A kérdező hozzászólása: Kedves 38-as... mint írtam elvárHATNÁM, de NEM teszem!
Nagyon jól döntöttél kérdezõ! :) Legalább nem alázkodsz meg! Én sem mentem volna el azokkal, akik nyilvánvalóan nem látnak szívesen, fõleg nem fizetnék érte. Akkor már inkább barátokkal!
Keves kérdezõ. Mint írtam, nem is várHATNÁD el. Felfogtam, hogy nem várod el, de ettõl ne érezd magad olyan jónak és nagylelkûnek, mivel nem is várHATNÁD el. (Ahhoz képest nagyon nem veszi be a bögyöd, hogy nem fizetik ki, mert nem egyszer emlegetted, hogy pedig megtehetnék, megtehetnék van rá)
A kérdező hozzászólása: Mást nem vesz be a bögyöm, nem azt, hogy nem fizetik ki... Szimplán csak megemlítettem, hogy elég jó anyagi körülmények között élnek ahhoz, hogyha akarnák, akkor megtehetnék. A kérdésem viszont abszolút nem erre irányult és nem is ez esik rosszul. Sajnálom, hogy ennyit "hallottál ki" az egészbõl.
Hagyd, kedves kérdezõ, ezekkel nem lehet rendesen beszélgetni. Megertelek, de attó, hogy jómódúak, stb, a fiukat nem kellene magukhoz láncolniuk!
A kérdező hozzászólása: Néha volt olyan megérzésem, hogy anyós fúr a hátam mögött amúgy, de mivel kézzel fogható bizonyítékom sosem volt rá, ezért elhessegettem, hogy csak nem... Lehet még is van benne valami. Bár azt nem kérdeztem a páromtól, hogy elmondta a nekik egyáltalán, hogy akkor pont velem kellett volna jönnie nyaralni, mert ezt beszéltük meg.
Akkor szaladj, kérdezd meg! Lehet, hogy nem tudtak semmirõl, egyszerûen csak ezt dobta a gép! Nehogy ezért legyen családi békétlenség! Járj utána!:) . A párod viszont nem tudom megérteni, akárhogy próbálom....
A kérdező hozzászólása: Amikor megemlítették a tengerparti nyaralást és az idõpontját, akkor mondta el a párom, hogy akkor velem tervezett valamiféle nyaralást. Erre volt a válasz az, hogy az õ döntése. Részletesebbet nemtudok, hogy mi is történt pontosan, ki mit mondott, hogyan reagált, pedig õszintén kíváncsi lennék, hogy a párom hogyan viselkedett ebben a szituban.
Biztos nem fogtak fegyvert a fejéhez. Lehet bedobtak egy kis érzelmi zsarolást..
"A férjemmel még csak pár hónapja jártunk mikor kapott egy lehetõséget a sulitól, hogy kimehetnek páran 2 hétre külföldre, teljes ellátással stb...a tanulmányok miatt, fel is írta a tanár a listára, mert azt gondolta ilyet senki nem hagy ki. De õ kihagyta, nem akart már akkor sem nélkülem menni. Nem évek után, összeköltözés elõtt. Mi egyébként az a ragaszkodó pár vagyunk, nem nagyon járunk külön utakon, és nekünk így a jó. " Ez TELJESEN más. Senkinek nincs azzal baja, hogy nélküle IS elmegy, azzal van inkább, hogy 25 évesen 3 év után szarik bele, hogy együtt nem nyaralnak, holott az volt tervezve, inkább elmegy süttetni a hasát a családjával a csajra meg szarik nagy ívben. SÕT még csak ki se fizetné neki, holott, ha már a közös nyaralásuk le lett fújva, és õ meg a családja eldöntötte, hogy hova, mikor, mennyiért, akkor elég alap lenne, hogy ki fizetni neki a pasija. Legalábbis én elvárnám, miután nekem semmibe semmi beleszólásom nincs az egésszel kapcsolatban és még nem is vagyok szívesen látott úgy tûnik, akkor ne nekem kelljen már egy vagyont kifizetni. De pasiját úgy látszik nem érdekli, hogy nem mennek együtt sehova sem. Nem attól jó egy kapcsolat, hogy össze vannak nõve és sehova se mennek egymás nélkül, meg nagy lehetõségeket szalasztanak el, azért, hogy DVDzhessenek a kanapéról inkább, a két helyzet teljesen más.
Annak ellenére, hogy a Te szüleid 2 évig nyaraltatták, neki annyi nem jutott eszébe, hogy Téged miért nem hívtak? És ha már nem hívtak, gondolkodás nélkül elmegy nélküled nyaralni, Te meg "ha gondolod" mehetsz és beszáll a költségeidbe? Elhiszem én, hogy tengerpart meg minden, de 3 év után azért elvárnám (a fentiek tükrében fõleg), hogy legalább kicsit morci legyen amiért téged nem is hívtak.
Hány évesek vagytok?
Én is neheztelnék rá. Ti ketten hamarabb megbeszéltétek, hogy kettesben mentek nyaraalni, erre õ közli, hogy a családjával tart. De persze kegyes, mert te is vele mehetsz. Neheztelnék, mert ennyire nincs igénye arra, hogy kettesben legyünk és fontosabb volt neki a tengerparti családos nyaralás, mint hogy velem romantikázzon.
Vidd a barátnõd, pasizzatok, élvezzétek a nyarat. És közben rájössz, hogy ennél a pasinál találsz értelmesebb, érettebb Férfit.
Én inkább mentem volna vele, minthogy ne nyaraljak egyáltalán vele. Megértem azt, hogy rosszul esik neked, nekem is kicsit furcsa ez, hogy inkább a családdal megy, mint veled.
Tedd azt, nem kell mindíg egymás nyakán lógni.
A nyaralás pedig nagyon jó dolog. Nem tudom, mi a baja ezzel néhány válaszolónak.
Ja hogy a család szemtõl szemben intézte a dolgot. Tehát qrvára nem zavartatták magukat, hogy te ott vagy és ennek ellenére sem hívtak meg, hanem a párodnak kellett. Hát már nem azért, de így én is nemet mondtam volna. Mondd meg a párodnak, hogy szeretnél vele kettesben elmenni, láthatóan a családod nem látna szívesen, ezt eléggé egyértelmûen jelezték, és emiatt velük nem akarsz menni. Ha azt mondja, hogy nem, akkor én meg "jó, akkor elmegyek nélküled nyaralni". És tényleg elmennék a barátnõmmel. Akkor legalább lesz idõd gondolkozni egy kicsit a kapcsolatotokról és tiszta fejjel jössz haza, és megbeszélhetitek a történteket.
Igen jó dolog a nyaralás de kétlem hogy te elmennél oda ahová nem hívnak és talán nem is akarják hogy ott legyél mivel elõtted beszélik mégsem hívnak. Hát be nem tenném oda a lábam, inkább elmennék egyedül vagy ahogy a kérdésben van, a szüleiddel.
Hát ez durva, hogy ráadásul te is jelen voltál, mikor ment a tervezgetés. :/ Ne haragudj, de nekem nem az jön le, hogy fontos lennél a párodnak! Mi is kb. ennyi ideje vagyunk együtt (igaz, mi egy év után össze is költöztünk), de párom ennek hallatán rögtön mondta volna magától értetõdõen, hogy õ csak úgy megy, ha én is. Merem állítani, 2 hónap járás után is ezt mondta volna, nemhogy 3 év után! Nálam szintúgy így lenne.
Mondjuk ez a (pedig megtehetné a családja, hogy kifizeti) dolog ez olyan, hogy 24 évesen ne a pasid szülei nyaraltassanak már. Az egy dolog, hogy a saját szüleid 50 évesen is elvisznek nyaralni, de azért a pasid szüleitõl ezt akkor se várhatod el, ha pénzzel törlik a seggüket. 25 évesen viszont lehetne igénye a közös nyaralásra sokkal inkább, mint a családira. Vagy, ha már azt mondja, hogy jó a családommal megyünk nyaralni, ahova amúgy téged nem is hívott senki, akkor meg kifizethetné. Szerintem így lenne fair. Fõleg, hogy eredetileg veled már meg lett beszélve és õ ugrott ki belõle. Anyám én már férjnél vagyok, szegény legényt választottam, szóval nem értem úgy, hogy pénzéhes lennék, de néha egy-egy kérdés láttán teljesen elképedek, hogy milyen smucig pasik vannak már manapság..
Szerintem sem a barátja szüleinek kellene állnia a nyaralását, de attól még meghívhatták volna! Természetesen õ fizette volna a részét.
Fene tudja... Nem voltam ott, nem ismerem õket, lehet azért nem hívták, mert úgy voltak vele, hogy megy, ha akar nyilván, de ha meg külön hívják, akkor még a végén azt hiszi, hogy neki is fizetik. Volt itt már másik felnõtt nõ is, akit hívtak a párja szülei, õ úgy vette, hogy de jó kifizetik neki is, mikor meg kiderült, hogy nem, akkor tök kiakadt.
Én már rég ott hagytam volna a helyedben.. látszik, hogy a családja fontosabb, szervezz magadnak te is nyralást a családoddal és menjetek el nélküle
Ne haragudj meg, de én nem hiszem, hogy folytatnám így a kapcsolatot! Nem szeretem ha hülyének néznek...
A férjemmel még csak pár hónapja jártunk mikor kapott egy lehetõséget a sulitól, hogy kimehetnek páran 2 hétre külföldre, teljes ellátással stb...a tanulmányok miatt, fel is írta a tanár a listára, mert azt gondolta ilyet senki nem hagy ki. De õ kihagyta, nem akart már akkor sem nélkülem menni. Nem évek után, összeköltözés elõtt. Mi egyébként az a ragaszkodó pár vagyunk, nem nagyon járunk külön utakon, és nekünk így a jó. Én is nagyon kiakadtam volna a helyedben. És nagyon komolyan elgondolkodnék a kapcsolat jövõjérõl.És mi lesz ha összeköltöztök? Akkor is más lesz az elsõ? Velük megy majd nyaralni?
Összeköltözés után is velük megy majd nyaralni, karácsonykor családdal fog karácsonyozni (nem veled, nem lesz elsõ közös karácsonyfa), stb, stb...
9-es vagyok megint Úgy értem, veled paktálta le elõször, hogy veled megy nyaralni. Kicsit bunkóság felõle, el kellene szakadni anyuci szoknyájától!

Szerintetek jogos, hogy a nagynéném számon kéri ezt?

A nagynéném (apám nõvére) nagyon gazdag,pontosabban a férje(a nagybátyám).

Legjobb válasz: Igen, teljesen jogos.

Igen, teljesen jogos.
Telesen jól látod a helyzetet. Azzal segíthetsz magadon, hogy ha mondjuk kell neked valami (mondjuk egy új cipõ, vagy bármi, amit otthon nem tudnak/akarnak megvenni neked), akkor odamész a nagynénédhez, elmondod hogy kéne, mert a másik már szégyenletes állapotban van, a szüleidnek nem futja rá, és menjen el veled, és vegye meg neked. Mármint persze szépen kell kérni, esetleg szülinapra vagy ilyesmi. Ha olyan, amilyennek leírtad, akkor segíteni fog, és ez ellen szerintem a nagybátyádnak sem lesz kifogása.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nem. A nagynénéd adjon, ha szán, vagy ha jólelkû akar lenni, de ezt tekintse ajándéknak. Adott, pont. Ti azt csináltok a pénzzel, amit akartok, semmi köze hozzá. Mi õ? Bank? Milyen jogon kéri számon, hogy mi lett a "pénzével"? Hiszen nem is az õ pénze, ha odaadta nektek! Amit õ tesz, az minden pofátlanságon túltesz. Alamizsna gyanánt vagy helyett adja, de azért, hogy ennek a révén kéretlenül beleszólhasson - ne írjam már csúnyábban! - a ti életetekbe. Sokkal többet érne a kedves nagynénéd, ha befejezné a pénzelést, vagy nyitna egy számlát neked, ha már annyira adni akar (én nem fogadnám el, ha ilyen erõsen birtokló és kontrolláló ember adná). Az én véleményem az, hogy pszichiáter kellene - és neked, mert te talán még menthetõ vagy. És gyorsan.
Egy merõ hazugságban éltek. Az egész életetek az! El ne hidd magadnak sem, hogy a nagynénédék nem tudják, hogy apád alkoholista, minden rokonságban szokás tudni, hogy ki maga alá vizelõ szintû alkesz, meg ki az, aki csak "decensen" de akkor is végigszlopálja az életét! Következésképp nagynénéd meg a férje is tudja, elég normálisnak és felelõsségteljesnek érezlek ahhoz, hogy megmondjam, ne csapd be magad, szokj le errõl a hazudozunk magunknak és egymásnak mentalitásról, mert azért már eléggé beléd ivódott. Ezért is kérted elõre, hogy anyudra senki ne mondjon semmit: szimultán tudatod van, látod, hogy éltek, ki miben hibázik, de nem akarod hallani, ergo hazudsz magadnak is. Ne tedd, ne légy olyan, mint a családod! Nagynénédnek igaza van, bár mondjuk én már nem adnék egy fillért sem, nemhogy 20-30ezreket/hó (az más kérdés, hogy te mint gyerek, valószínûleg nem is tudod, igazából mennyi is az annyi!) Sem apádnak, sem anyádnak nincs igaza! Egyedül te gondolkodsz még normálisan, hál istennek: "de ha belegondoltok, ennyi pénzt adtok valakinek és semmi változás stb......" Hihetetlen, hogy még anyád meg apád szidja kórusban a rajtuk segítõ rokont, azért nem ártana tudatosítani, hogy szörnyû hálátlan emberek! Mindketten! Továbbá hihetetlen az is, hogy pusztán anyagi nyerészkedés-vágyból, magyarul azért, hogy a nagynénéteket továbbra is kihasználjátok, lehúzzátok pénzzel, hazudoztok magatoknak és a külvilágnak (ismétlem, feleslegesen, úgyis ismerik apádat). Remélem azért azt tudod, hogy ez nem helyes viselkedés?!
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy apám nem tartja magát alkesznak és végig lenne sértve ha annak nevezné valaki és ordít mint a fába szorult féreg, mert a saját hazugságaiban él.
"A nagynéném (apám nõvére) nagyon gazdag, pontosabban a férje(a nagybátyám)." Én csak azon csodálkozom, hogy a nagybátyád még nem verte ki a balhét, tajtékozva. A nagynénéd felelõtlenül viselkedett.
Én úgy gondolom hogy ha valaki alkoholista azon elég jól meglátszik a nyoma. Ha csak sejtik is persze hogy meg kérdezik hisz nem azért adták hogy még több italra jusson apukádnak.Jogos volt a kérdése.
Akkor mondd meg apádnak, hogy egy utolsó rohadt alkoholista és ne játssza az agyát, mert megmondod a nõvérééknek, hogy egy sz*r alkoholista és nem lesz több pénz. Egyszer úgyis vége lesz az adományoknak és utána talpra kell állni. Jobb lenne minél hamarabb elérni ezt és hamarabb is jön el a talpra állás, mintha húznátok évekig.
Azért 30 ezret odaadni csak úgy, fõleg egy alkesznak, elég sok.
5-10 ev alatt 2 millio? Ha mondjuk 5 evet veszek, akkor evi 400e, az havi kb 30e. Az nem nagy penz, siman elmegy etelre-italra.
A kérdező hozzászólása: De sajnos nem tudják, hogy alkoholista, esetleg sejthetik, de senki sem erõsíti meg nekik, ha viszont kiderül nem adnak több pénzt, ami nem azt jelenti, hogy apám nem fog inni, hanem még kevesebb jut nekünk.
Szerintem részben jogos. Igaza van abban, hogy miért neki kell finanszírozni apád alkoholizmusát. Viszont: senki nem kényszeríti arra, hogy megtegye. Önként adja, holott jól tudja, hogy mire megy el a pénz. Ha neki ez nem felel meg (jogosan!), akkor NE adjon.
Jogos valamilyen szinten, hiszen ennyi pénzt csak úgy elherdálni, felélni elég nagy felelõtlenség, valami maradandóra kellett volna fordítani. Annyiból viszont nem jogos, hogy nyilván tudta nagynénéd, hogy milyen apukád. Akkor miért adta oda a pénzt? Segíthetett volna máshogyan is.
jogos
Szerintem teljesen jogos. Képzeld magad a nagynénéd helyébe! Éveken keresztül próbál segíteni a testvérének meg a családjának, mindezt úgy, hogy ezzel esetleg a saját házasságát is kockáztatja. Eredmény meg semmi, sõt még õt kiáltják ki mindenféle szemétládának. Szerintem apád örülhet, hogy még egyáltalán szóba áll vele.
Persze, hogy jogos. Nem lenne kötelessége adni, a szüleid meg jó nagy bunkók, már ne haragudj.
jogos
Oké, tegyük fel, mert mi is adtunk pénzt rokonunknak úgy, hogy tudtuk, hogy a kedves apuka alkoholista, csak nem tettünk szemrehányást. Tehát tegyük fel: Tudják, hogy alkoholista, és nincs semmi változás, de a pénz nincs meg. De akkor hova tûnt a pénz? Alkoholista emberrõl van szó. Netán elitta? Eljátszotta? ------ És ilyenkor megkérdõjelezõdik az emberben ez: Most ha nyíltabban rákérdezek akkor venni fogja netán-e a lapot, hogy nem tetszik amit látok? Hiszen én adom nekik a pénzt, és semmi olyanra nem költik, amivel változtatni tudnának. <---???Érdemes adni a nekik pénzt???----> Itt is van a kiváltó oka a kérdésnek. Érdemes-e? Nem csak én a levegõbe dobálom-e a pénzt, mivel azért 500.000 Ft-t jobb célokra is ellehetne ám költeni, nem csak sörre, meg satöbbire.

Jogos a felháborodás vagy nem? (többi lent)

Elismerem elég hülye kérdés, de tényleg érdekel, hogy én vagyok a bunkó vagy nem :-D Szóval a Dunapart mellett dolgozom egy olyan irodában, ahol a nemzetközi hajóutakról adunk tájékoztatást(nonprofit cég), nem is ez a lényeg, hanem rengeteg a turista és rengetegen bejönnek, hogy a mellékhelységet szeretnék használni. Én ezt csak akkor engedem ha az illető kismama vagy nagyon kisgyerek, mert takarítónőnk nincs engem meg nem ezért fizetnek. Viszont legtöbbször felháborodnak, sokszor veszekedni kezdenek velem.

Legjobb válasz: Szerintem jogos, nem nyilvános WC,csak jófejség tõled hogy beengedsz pár embert

Szerintem jogos, nem nyilvános WC, csak jófejség tõled hogy beengedsz pár embert
Igazad van, egy utazási irodában, bankban sem engedik meg az ilyet. Turista információs központokban sincs nyilvános wc.
Ha sok a turista, akkor biztos, hogy van egy kocsma vagy bármilyen egyéb vendéglátóhely a közelben. Persze ingyen ott sem valószínû, hogy beengedik, de ha nem akaródzik nekik 100 ft-ot fizetni, akkor oda mennek, ahova akarnak. Nehogy már máson akarjanak élõsködni.
A kérdező hozzászólása: Persze, az rengeteg van :-) de ahogy mondod, ott fizetni kell :-):-)

Aggódnom kellene? Jogos volt a felháborodásom?

A pasim egyik lány ismerőse nálam érdeklődik mindig, hogy hogy van a pasim, hogy megy neki a suli, hova jár bulizni stb... Erre mindig mondtam neki, kérdezd meg tőle, különben is mit érdekel? Utána nemsokkal később a barátom felhívott, hogy miért beszéltem csúnyán azzal a lánnyal. Én erre mondtam neki, hogy Tessék? Semmi csúnyát nem mondtam, sőt, kíváncsi lennék, hogy miért véded be? --- Erre letette a telefont.

Legjobb válasz: Szerintem jogosan háborodtál fel.

Szerintem jogosan háborodtál fel.
Én sem érzem jogosnak a felháborodásod. Szerintem az pozitív dolog, hogy nálad érdeklõdik a fiúról, nem pedig direktbe hozzá megy. Így kicsit olyan, hogy tiszteletben tartja, hogy a barátnõje vagy. Persze lehet, hogy valami nõi praktika, de férfiként én nem ezt látom bele. Minden esetre a pasidtól elég nagy bunkóság, ha csak úgy levágja a telefont beszélgetés közben.
Jav.:*kezelhetted volna
Szerintem jogos a felháborodásod, de nem kellett volna kimutatnod a csajnak, hogy bosszant, egyszerûen szóba sem kellett volna állnod vele, a pasidnál meg elõször is ki kellett volna puhatolnod, milyen a viszonyuk.Tehát több taktikai érzékkel is kezelheted volna a helyzetet.Viszont most már nagyon figyelj a pasidra, fõleg ezek után, hogy ennyire bunkó volt veled, és bevédte a másik csajt.Sanszos, hogy a csaj pályázik a pasidra, a pasid meg talán vevõ is lenne erre.Figyelj oda, és ha kell, légy erélyes, állja a sarkadra.
Kérdezõ, nem írtad a kérdésbe ezt a lényegi dolgot hogy facebookon írogat neked, az életben/szemtõl szembe meg fintorog rád. Elolvastam és nem találok benne ilyen részt. :) Ha írtad volna mindjárt az elején, akkor nem írtuk volna azt -ketten is- hogy "nem jogos a felháborodásod." Ezzel a kiegészítõ információval más lett a szitu. Nem kötözködni akarok, félre ne érts, csak legyen már világos mindenkinek. "A pasim egyik lány ismerõse nálam érdeklõdik mindig, hogy hogy van a pasim, hogy megy neki a suli, hova jár bulizni stb... Erre mindig mondtam neki, kérdezd meg tõle, különben is mit érdekel? Utána nemsokkal késõbb a barátom felhívott, hogy miért beszéltem csúnyán azzal a lánnyal. Én erre mondtam neki, hogy Tessék? Semmi csúnyát nem mondtam, sõt, kíváncsi lennék, hogy miért véded be? --- Erre letette a telefont." Ugye nincs benne szó facebookról? Szerintem se. Utólag leírtad igen, de én a válaszomat már korábban írtam, a kérdésben megadott információk alapján. Ennyi. Ne dühöngj. Persze hogy jól tetted amit tettél. A barátoddal kellene elbeszélgetni inkább... mert nagyon nem oké ahogy viselkedik.
5 vagyok. A csajt hagyd a fenébe! Ha csak fb-n zaklat ne válaszolj neki egyáltalán. Viszont sokkal fontosabb, hogy azt kiderítsd, hogy a pasid hányadán áll vele. Mert ez a lényeg. Ha régen be volt esve a csajba, ahogy írod az nem egy jó jel. Ennyibõl amit írsz, úgy tûnik most a lány is lekezdett érdeklõdni iránta, a barátodnak meg nem közömbös még most se. Változtatok a korábbi véleményemen. Jogos a felháborodásod. Bár én nem így intéztem volna.
A kérdező hozzászólása: Írtam, de látom kevesen figyelnek oda. Hogy az életben ez a csaj rám se néz, ha igen, akkor fintorog, nem köszön, de bezzeg fb-n mindig rám ír. Ezért már kicsit elegem lett belõle. Bocsi, ha nem vagyok kedves egy "ilyennel".
Ja! Így már mindjárt más. Facebookon írogat neked?! ultra gáz! Ezt nem írtad a kérdéshez, pedig fontos elem. Az hittem szóban kérdezgetett, mert találkoztatok a buszon vagy suliba... Jól tetted hogy leoltottad a lányt. Ne irkáljon neked. Mit akar ezzel elérni? A barátod meg elég bunkó hogy lecsapja a telefont és a csajt védi... Én elgondolkoznék ezen a kapcsolaton...
Szerintem sem volt jogos, ráadásul (ne haragudj, nem bántásként mondom), elég ügyetlenül kezelted a helyzetet. Azért nem volt jogos, mert valószínûleg ha az a lány akar valamit a barátodtól, nem tõled fog érdeklõdni. Ügyetlenül pedig azért kezelted, mert ezzel a kifakadásoddal azt sugalltad, hogy féltékeny vagy, nem bízol magadban és úgy érzed, hogy veszélyes rád nézve a lány, tehát a barátod érzéseiben sem bízol teljesen. Lehet, hogy nem így van, de ez jön le a viselkedésedbõl. Ha eddig nem fordult meg annak a lánynak a fejében, hogy esetleg nincs köztetek minden rendben, akkor most meg fog. Attól függetlenül, hogy valószínûleg semmit nem akar a barátodtól.
tutira odavan a barátodért, de próbál egy jó "lány-barát" viszonyt mutatni.
A kérdező hozzászólása: Régen a pasim bele volt zúgva, ezt tudom. Együtt jártak kondizni, és mindig ott vásárolt, ahol a csaj dolgozott. Szóval van okom rá. És a csaj fb-n kérdezi tõlem, az életben meg elfordítja a fejét, ha meglát engem.
Hát szerintem nem jogos. A lány valószínû a régi barátja, vagy volt osztálytársa és csak szimplán érdeklõdött a barátod felõl. Mivel a lány nem ismer téged annyira csak a barátod, így a barátod lesz a közös pont, amirõl/akirõl beszélni lehet. ... Udvariasságból is kérdezhette, meg azért is hogy ne álljatok ott kukán/csendben. Én biztos nem rágnék be ilyenre. De te tudod igazából hogy hogy is volt ez...ha te úgy gondolod hogy a lány azért kérdezi ezeket mert tetszik neki a barátod és szeretne a nyomába szegõdni, akkor cselekedj ennek megfelelõen. Bár kétlem. Ha akarna valamit a lány, akkor nem nálad érdeklõdne, hanem a pasidra szállna rá.
Szerintem is jogos a lány valószinüleg ezt akarta eljátszani
A kérdező hozzászólása: A barátom hívott fel, miközben semmi csúnyát nem közöltem a csajjal, sõt már nem is válaszoltam. Az hogy felkereste a pasimat, és kiforgatta szándékosan a szavaimat, az már nem az én bajom. Ezek után már nincs is mirõl beszélnem vele. Én nem fogok bocsánatot kérni azért, mert másnak jobban hisz, és ok nélkül leteszi a telefont. Nem akarok ezentúl egy ilyen pasit, mert már nem ez volt az elsõ eset, hogy másnak mindent elhitt. Ez már csak pont volt az i-re. Bocsánat ha nem írtam bele, de nekem amúgy sem természetes, ha egy csaj érdeklõdik a pasim után...

Jogos a sértődés?

A barátom mondta, hogy olyan rosszul lett egy éttermi ételtől, hogy csak ült, és reszketett az ágy szélénél, hányingere volt, és kuporgott mint egy lány, aki most veszítette el a szüzességét és fájt neki. Na én pont ugyan így jártam vele, nekem nagyon rosszul sikerült az első együttlét és emiatt úgy éreztem, hogy rám gondol. Mert körülbelül én is úgy ültem, mint ő most... Megsértődtem, mert rosszul esett, hogy ezen viccelődött. Tudom nem kellene komolyan vennem, de nekem akkor sem volt vicces, meg utólag sem, meg így se, ahogy ő hasonlította... :/ Jogos volt szerintetek? Nem lett belőle veszekedés csak néma csend, amit nem tudtunk megtörni.

Legjobb válasz: egy [email protected] vicc volt részérõl amit nem gondolt át csak utólag jogos volt de spongyát rá!

egy [email protected] vicc volt részérõl amit nem gondolt át csak utólag jogos volt de spongyát rá!
a barátod éretlen agyilag. sebaj, majd felnõ... de lehet kell neki még pár év
ÉS ezért ide jöttél ezt megvitatni...:D Nem, nem volt jogos. Csak mondott egy hasonlatot, gondolom nem direkt téged akart kifigurázni...
Nem volt jogos, mert túlkombinálod.Beszéljétek meg, és felejtsd el!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!