Találatok a következő kifejezésre: Jézus a beszédében (3 db)

Jézus hegyi beszéde (Mt 5-6-7) és a mezei prédikációja (Luk 6:12-49) azonos események?

Legjobb válasz: Valószínû mivel a Máté és a Lukács evangéliumában is közvetlenül ez a tanítása végeztével Kapernaumba ment, és a római századosnak gyógyította meg a szolgáját.

Valószínû mivel a Máté és a Lukács evangéliumában is közvetlenül ez a tanítása végeztével Kapernaumba ment, és a római századosnak gyógyította meg a szolgáját.
Szia! Igen, azonos események, Jézus nagy galileai szolgálata alatt történt 29-ben. Ha megfigyeled megtalálod az azonosságokat: - A boldogmondások (Mt. 5:3-12; Lk. 6:20-23) - Az ehhez kapcsolódó jajkiáltások (Lk. 6:24-26) - Jézus és a törvény (Mt. 5:17-48; Lk. 6:27-36) - Az ítélkezés és az irgalmasság (Mt. 7:1-6; Lk. 6:34-42) - Mérték az igaz és a hamis vallásos ember megkülönböztetéséhez (Mt. 7:21-27; Lk. 6:43-49) Üdv. Péter
Szia! A látszólagos ellentmondást az okozza, hogy Lukács a kronológia sorrendet tartotta szem elõtt, míg Máté a beszédeit szerkesztette egy csokorba s a kronológiai összefüggések nem voltak fontosak számára. Ha megnézed akkor a Máté 5-7 fej. a hegyi-beszédet a 10. a tanítványok kiküldését a 13. példázatokat a 18. a megbocsátást a 23. az írástudók-farízeusok elítélését a 24-25 az apokaliptikus beszédeit tartalmazza. A többi szinoptikus evangéliumokban ezekbõl csak egyes szakaszok vannak meg. Az is igaz, hogy Jézus egyes tanításait többször is elmondta/elmondhatta hiszen azt olvassuk, hogy bejárta egész Galileát és úgy tanított. A Hegyi beszéd színtere a mértékadó keresztény teológusok szerint a Keren-Hattin vagyis a Hattin szarva nevû hegy amely nem messze van Kapernaumtól és ez egy fennsík a hegyen. Vagyis Máté a hegyet említi általánosságban míg Lukács a fennsíkra utal. Az eredeti szövegben ugyanis nem síkság van írva hanem szó szerint sík terület vagy sík hely. Remélem tudtam segíteni

Jézus a Hegyi beszédében miért említ két ellentmondó reménységet?

A 3-as és 5-ös versben égit és földit.

Legjobb válasz: Úgy látom, hogy az elsõ és a harmadik boldogságra gondoltál. "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,3), illetve: "Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." (Mt 5,5). Itt "lélekben szegény" az, aki nem a maga igazát, javát keresi. "A föld" itt nem a bolygót jelenti (ekkor egyébként Földnek írnák, nagy F-fel), nem is egy bizonyos telek árverésérõl van szó, hanem a "mennyország földjérõl", amely a mennyek országában foglalt helyet jelképezi. A két boldogság így nem mond ellent egymásnak, azt mondják, hogy a mennyek országa a szelíd, lélekben szegény embereké. (Az idézeteket a Szent István Társulat bibliafordításából vettem.) Remélem segítettem.

Úgy látom, hogy az elsõ és a harmadik boldogságra gondoltál. "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa." (Mt 5, 3), illetve: "Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." (Mt 5, 5). Itt "lélekben szegény" az, aki nem a maga igazát, javát keresi. "A föld" itt nem a bolygót jelenti (ekkor egyébként Földnek írnák, nagy F-fel), nem is egy bizonyos telek árverésérõl van szó, hanem a "mennyország földjérõl", amely a mennyek országában foglalt helyet jelképezi. A két boldogság így nem mond ellent egymásnak, azt mondják, hogy a mennyek országa a szelíd, lélekben szegény embereké. (Az idézeteket a Szent István Társulat bibliafordításából vettem.) Remélem segítettem.
A kérdező hozzászólása: Bocsi, hogy ilyen sokáik hallgattam, de akkor most visszakérdezek? A Biblia sok helyen mondja, hogy a föld mindörökre megmarad, így kis betûvel.(Zsoltárok 37:29), (Zsoltárok 115:16) Tehát megvan a tanítás errõl, lehet hogy Jézus arrol is beszél? Állítólag, van olyan felekezet, akik kétféle reménységben hisznek - égiben, meg földiben. Amúgy meg a bilbiában csupa kis betüs "földet" látok csak! Ott is ahol egyértelmûen a föld bolygóra vonatkozik a szöveg.
a Biblia azt is írja, hogy "új eget és új földet várunk". ezt a mostanit már annyira tönkretettük, hogy semmi értelme helyreállítani. Jézus miután eljön, ezt a mostanit el fogja törölni, hogy újat alkosson. ahova már nem fog betolakodni a bûn, hogy tönkretegye.
A kérdező hozzászólása: Tehát akkor szerinted az "új ég" szerint, az "ég" is ki lesz cserélve? Ez nem csupán a földi atmoszféra? Másrészt pedig figyeld meg, milyen fantasztikus a föld regenerációs képessége, hihetetlen gyógyulásra képes! Isten nem úgy tervezte, hogy az emberek képesek legyenek végleg tönkretenni.
"De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levõ alkotások is megégnek."2 Péter 3:10 "És láttam új eget és új földet, mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt, és a tenger sincs többé."Jelenések 21:1 még sok ezekhez hasonló igét tudnék neked hozni, és mivel a Bibliát Isten szavának tartom, így számomra az a döntõ, hogy Õ mit mond bizonyos dolgokról. Isten eleve nem úgy tervezte a földet, hogy az ember tönkretegye, de nekünk mégis sikerült. a tudósok szerint vannak dolgok, amiket végképp elszúrtunk.. de szerintem bár ez érdekes kérdés, mégsem létfontosságú, ha érted, hogy gondolom. nem az alapján megy az ember a mennybe, hogy úgy gondolja, új ég és új föld lesz, vagy nem...
A hívõknek egy, közös reménységük van (Ef 4:3-6), az apostolok és a hívõk hite azonos értékû (2Pt 1:1). Mt 24:45-51 a példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A Jel 7 és 14-beli 144 000 nem lehet az elmúlt 2000 év folyamatosan elhívott összes felkentje, ui. egységes csoportként megéli a "nagy nyomorúság" elejét. A Jel 7. "nagy sokasága" is a jövõben jön ki "a nagy nyomorúságból": a mai Tanúk nem tartozhatnak közéjük (7:13-14). Lk 12:32 a 12 apostol kicsinysége nem a számukra, hanem a helyzetükre utal (Ne félj...! Lk 12:22, 25, 29). Az "ország" itt nem helyre utal (a mennyre), hanem szívbeli állapotra (Róm 14:17-18, Lk 12:31). Jn 10:16 Jézusnak már az 1. században vannak más juhai, ti. a nem zsidó népek, és nem 1935 után lesznek (Mt 10:5-6, 15:24 vö. Mt 28:19, Ef 2:14). Isten országában nincs elsõ és másodosztály. Aki hisz, azt Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13), az Isten fia (Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Istentõl született (1Jn 5:1, Jn 3:1-8), vette a Szentlelket (Jn 7:37-39), a Messiás elpecsételte a Lélekkel (Ef 1:13-14, 2Kor 1:22), megkeresztelte és meg-tatta a Lélekkel (1Kor 12:12-13), abban Krisztus vett lakozást (Ef 3:17), az a Lélek templomává lett (1Kor 6:19-20). A 144 000 a megtérõ zsidókról szól; a Társulat szerint azért nem lehetnek zsidók, mert a törzsek névsora nem egyezik az egyik ószövetségi listával, de egyrészt az Ószövetségben található húsz törzslistából csak három egyezik (!), másrészt Dán és Efraim a bálványimádás miatt hiányzik. A Lk 12:32-ben a tizenkét tanítvány mint új Izrael valóban „kicsiny nyáj" volt, amely rászorult az Isten gondviselésébe vetett bizalomra (lásd a szövegkörnyezetet). A Mt 22:14 elõtti példázatból kiderül, hogy ki a „sok meghívott" és ki a "kevés választott"; a meghívottak (a kortárs zsidók) nem jöttek el a királyi menyegzõre, az utcáról behívott vendégek (a népek) viszont a korabeli szokás szerint vendéglátójuktól kapnak ünneplõ ruhát. A hallgatag „vendég", aki csak fogyaszt, de nem kér az ünnepségbõl, megsérti a házigazdát, joggal dobják ki: akik bent maradnak, azok a választottak - nem a 144 000. A Jn 10:16 „más juhai" sem JT „földi osztályára", hanem a népekre vonatkozik. A Jel 7:9-ben a ..nagy sokaság" igenis a mennyben van, „a trón elõtt" (enópion), nem csupán a trón „látóterében" (NWT), akárcsak a Jel 14:3-ban a 144 000 (enopion itt is. kétszer). A 2Thrssz 2:13-14 sem arról szól. hogy a 144 000 lenne kiválasztva a „Krisztus [mennyei] dicsõségében való részesedésre". Az elõzõ versek azokról szólnak, akik nem hisznek az igazságban. hanem a hamisságban gyönyörködnek, akiket Isten ezért kiszolgáltat a tévelygesnek, és a Sátán el is csábítja õket; ezzel szemben a thesszalonikai hívöket Isten „kezdettõl fogva üdvösségre" (megmenekülésre) „választotta ki". Itt nem az elõre kiválasztásról van szó (nem az eklegomai áll perfectumban), hanem Istennek az evangelizáció során végzett válogatásáról (a haireó áll aorisztoszban, ami két lehetõség közüli egyszeri választást jelent); a hitetlen engedetlenség és a hívõ engedelmesség áll egymással ellentétben, nincs szó a 144 000-rõl. Az 1Pt 1:5-8 sem a 144 000 üdvösséget garantálja: Péter a világban szétszóródott (1:1-2), újjászületett (1:3) hívõknek ír. akik az övével „azonos értékû hitet" vallanak, akik e hit révén isteni természet részesévé váltak, és megmenekültek a pusztulástól (2P1 1:1.4). A Zsid 12:22-24-ben az „elsõszülöttek ünnepi seregé"-nek neve fel van írva a mennyben, az „élet könyvében" (vö. Jel 20:11-15); ha ez az „ünnepi sereg" a 144 000-re vonatkozna. akkor csak õk üdvözülnének - senki más. Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmû utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikrõl szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezetõ gondatlansága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állítólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen veszi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. A többi milliónyi Tanúnak valóban csak az „Õrtorony" olvasása marad... Kérdéses ezenkívül, hogy ki tudhatja. hányan tértek meg az elsõ keresztény generáció alatt a 144 000-bõl. és hogy hányadiknál állt a számoló Russell és hívei fellépésekor? TÁMOGATJA-E A JELENÉSEK 7 ÉS 14 A KÉT-OSZTÁLY ELMÉLETET? Jehova tanúi azt állítják, hogy a Jelenések könyve 7:1-8 és a 14:1-5 a mennyei reménységet öröklõkrõl beszél, míg a 7:9-17 azokról, akik örökké a Földön fognak élni a földi paradicsomban. A Jelenések könyve képi kifejezõeszközeinek értelmezése nem tartozik a legegyszerõbb feladatok közé, ennél fogva a könyv képeit gyakran kihasználják különféle teóriák alátámasztására. Ebben az esetben számtalan ellentmondás figyelhetõ meg a Jehova tanúi érvelésében: Ha Izrael törzseit szimbolikusan értik (azaz nem a zsidó keresztényekre, hanem különféle népekbõl kiválasztott keresztényekre vonatkoztatják), akkor milyen alapon értik szó szerint a 144 000-et? 12x12=144 szimbolikus szám, éppígy az "ezer" is, mely a teljességet jelképezi. Mind a 144 000 (Jelenések 14:3), mind a nagy sokaság (Jelenések 7:9 és 15 - ahol az õ templomában szolgálnak!) Isten trónja elõtt állnak, így igen önkényes dolog azt állítani, hogy a 144 000 a mennyben, míg a nagy sokaság a Földön található! A nagy sokasághoz tartozók fehér ruhába vannak öltözve, ez a gyõzteseknek ígért jutalom (Jelenések 3:5) azzal a bizonyossággal együtt, hogy a nevük be van írva az élet Könyvébe, s így jogukban áll, hogy belépjenek a mennyei Jeruzsálembe! Hasonlatosképpen, akik gyõznek, Isten templomában lesznek, és Jézus trónján fognak helyet foglalni. (Jelenések 3:12.21) Nincs utalás arra, hogy a gyõzteseket 2 csoportra lehetne osztani, s néhányan csak fehér ruhát öltenének ugyan, de nem részesülnének a többi ígéretbõl. Új eget és új földet láttam. Az elsõ ég és az elsõ föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felõl megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és õk az õ népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükrõl minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsõk elmúltak." Akkor a trónon ülõ megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" (Jel 21, 1-5; Vö. Iz 65, 17; 66, 22; 2Pét 3, 13) Azaz nem lesz menny és föld (a mostani, "régi" értelemben), hanem e kettõ lényegében fedni fogja egymást. Ajánlott irodalom: http://keresztenyek.hu/download/h_menny.pdf A Szentírásban az "ég és föld" kifejezés jelentése: minden, ami létezik, az egész teremtés. Utal a kapcsolatra is, mely a teremtésen belül az eget és a földet egyszerre egyesíti és szétválasztja: a "Föld" az emberek világa; [Vö. Zsolt 115, 16.] az "ég" vagy az "egek" jelölheti az égboltot, [Vö. Zsolt 19, 2.] de jelölheti Isten sajátos "helyét" is, hiszen Õ, a "Mi Atyánk a mennyekben" (Mt 5, 16); [Vö. Zsolt 115, 16.] következésképpen a "mennyet" is, ami az eszkatologikus dicsõség. Végül az "ég" szó jelenti a szellemi teremtmények, az Istent körülvevõ angyalok "helyét". Az Istennel való tökéletes életet, ezt az életközösséget az Istennel, a Szûz Máriával, az angyalokkal és az összes szentekkel nevezzük "mennyországnak". A mennyország az ember végsõ célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végsõ és teljes boldogság állapota. A mennyországban élni azt jelenti, "Krisztussal lenni". [Vö. Jn 14, 3; Fil 1, 23; 1Tesz 4, 17.] A választottak "Õbenne" élnek, de megtartják, sõt megtalálják saját mivoltukat, a saját nevüket: [Vö. Jel 2, 17.] "Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország." Jézus Krisztus halálával és föltámadásával "megnyitotta" nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hûségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsõségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba. "Ki vagy a mennyekben" - Ez a bibliai kifejezés nem helyet (teret) jelent, hanem létmódot; nem Isten távolságát jelenti, hanem fölségét. A mi Atyánk nem "másutt" van, hanem "túl van mindazon", amit mi az Õ szentségérõl elgondolhatunk. Mivel Õ a háromszor Szent, egészen közel van az alázatos és megtört szívhez. "Jól értjük tehát, hogy a kijelentés: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, az igazak szívére érvényes, mint az Õ szent templomára. Ugyanígy, aki imádkozik, azt is akarja, hogy benne lakjék az, akit megszólít." "A mennyek azokat is jelenti, akik a mennyei képmást hordozzák, akikben Isten lakik és sétál." A mennyek szimbóluma a szövetség misztériumára utal, melyben élünk, amikor a mi Atyánkhoz imádkozunk. Õ a mennyekben van, ez az Õ lakása, az Atya háza tehát a mi "hazánk". A szövetség földjérõl a bûn kiûzött minket, [Vö. Ter 3.] és az Atyához a mennybe a szív megtérése vezet vissza. [Vö. Jer 3, 19--4, 1a; Lk 15, 18.21.] Krisztusban tehát az ég és a föld megbékél, [Vö. Iz 45, 8; Zsolt 85, 12.] mert egyedül a Fiú "szállt alá a mennyekbõl", és Õ teszi, hogy mi Vele együtt oda fölmenjünk keresztje, föltámadása és mennybemenetele által. [Vö. Jn 12, 32; 14, 2--3; 16, 28; 20, 17; Ef 4, 9--10; Zsid 1, 3; 2, 13.] A "ki vagy a mennyekben" nem helyet jelöl, hanem Isten fölségét és jelenlétét az igazak szívében. Az ég, az Atya lakása az igazi haza, mely felé törekszünk, s melyhez már hozzátartozunk. A Bibliában egyébként a "föld" szó alatt nem ezt a sárgömböt kell érteni, melyért az erõszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.) A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett. A mennyország, vagy mennyek országa nem más, mint a tökéletes boldogság helye, Isten országának beteljesedett állapota. Tehát ez a szó a végleges üdvösség kifejezése, ahol az emberek Krisztus által Isten életében részesülnek. Krisztus mennybemenetele nem azt jelentette, hogy elszakadt ettõl a világtól, hanem inkább azt, hogy megadta és bemutatta a kozmikus megdicsõülés lehetõségét. A mi üdvösségünk és boldogságunk nem más, mint részesedés az õ dicsõségében. A mennyország nem valami történésen kívüli hely, ahová az ember eljut, hanem a Krisztussal való együttlét, az õ dicsõségében való részesedés, amit õ földi érdemeivel kiérdemelt önmagának és a mi számunkra. A mennyországot nem lehet úgy fölfogni, mint külön helyet v. mint egészen más állapotot, hanem mint az embereknek Istennel való életközösségét. Ezért amikor „felsõbb” világról beszélünk, azt nem tér szerint, hanem a lét rendje szerint kell érteni.
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a menynyek országa." (Mt 5:3) Krisztus olyanokat hirdet boldogoknak, országa polgárainak, kiket a világ szán és megvet, miáltal a keresztény világnézetet homlokegyenest ellentétbe állítja a világ felfogásával. (V. ö. Kor. I. 1, 27. sk. Jak. 2, 5.) Lukács a nyolc boldogság helyett csak négyet említ : a szegénységet, éhséget, sírást és üldözést ; de azok ellentétével is megvilágítja a boldogságok értelmét. Lelki szegények azok, kik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentõl rendelt sorsukban megnyugszanak ; ha pedig földi javakban bõvelkednek, azokat Isten dicsõségére és embertársaik javára használják. Lukács egyszerûen szegényeket mond (6, 20.), s érti alattuk a kis embert, a gyengét és elnyomottat. Krisztus a boldogságok közt elsõ helyen említi a szegénységet, mert ez legjobban megfelel a világról való lemondásnak és a túlvilági törekvésnek ; persze, ha az nemcsak az erszény, hanem a szív szegénysége is. A szegényt kevesebb érdekszál köti a világhoz. Általában az evangélium kedvez a szegénységnek (Máté 6, 19—21; 10, 9. sk. 11, 5; 13, 22 ; 19, 21. skk. Luk. 6, 24 ; 12, 33. sk. Jak. 2, 2—7.); szerinte a szegény Isten barátja, az Isten országának kiváltságos osztálya. A gazdagságot lehet ugyan jól is használni, lelki szegénységgel párosítani, az erény eszközévé tenni. (Sir. 31, 8. skk. Máté 6, 20. Csel. 4, 32. skk.) De annyi bizonvos, hogy a gazdagság nagy kísértés, gond és veszedelem. Az evangélium ezen tanítása elhárítja a gazdagság és szegénység harcát, s egyetlen megoldása a ma annyira égetõ társadalmi kérdésnek. Sok régi és új magyarázó a lelki szegények alatt az alázatosakat érti; újabban pedig némelyek az egyszerû jámbor népet, mely tanulékony, engedelmes szívvel fogadta az Ür tanítását. A lelki szegények jutalma a mennyek országa. Már e földön is jobban beülik és Krisztus idejében is könnyebben belépett a lemondást hirdetõ és túlvilági boldogságot ígérõ egyházba a szegény, mint a gazdag ; a másvilágon pedig Isten a földi nélkülözésért mintegy adósa neki a boldogsággal (Luk. 6, 24.), melybõl a gazdag mar e földön kivette részét. Boldogok (itt és ott) azok, kiknek szivök e világ javaihoz nem ragaszkodik, kik azok hiányát békével tûrik, s ama javak birtoka mellett, a mennyország után úgy törekszenek, mintha azokat nem is bírnák (Kor. I. 7, 29.30.); ezek a keresztény érzület mennyországát magokban hordozzák, s túl a síron megnyerik a mennyországot (lásd Máté 3, 2.). Ezeknek ellentétei, kik nem úgy éreznek, ama gazdagok, kikre az Úr jajt mond Luk. 6, 24.. A földi jó magában foglalja mindazt, mik a földön vagyunk, a mit bírunk és tehetünk. Azért, a ki ezekben érzésére nézve szegény, alázatosnak is mondathatik. Azért értik többen a lelki szegények alatt az alázatosokat. A világ azt mondja: Mily boldogok a gazdagok, kik pénzzel és mindennemû jóval bírnak! Krisztus "lelki szegényeken" nem ügyefogyottakat és félkegyelmûeket ért, ahogy ezt a szocialista s egyéb vallásgyalázók mindenáron értelmezni szeretnék, hanem a lélekkel fogadott és gyakorolt szegénységet, a földi javakhoz való túlzott ragaszkodásról való öntudatos lemondást, vagyis; a lélek belsõ szabadságát a pénzzel, kinccsel, anyagisággal szemben. Hogy Jézus ezt csakugyan így érti: a szív, nem pedig az értelem szegénységeképpen, kiviláglik abból, hogy ugyanezt a krisztusi kijelentést (Mt, 5, 3) Szent Lukács evangéliuma egyszerûen így mondja; "Boldogok ti szegények!" (6, 20), valamint abból, hogy Krisztus Urunk a szegénységet máshol is sûrûn dicséri (Mt. 6, 19-21; 10, 9; 11, 5; 13, 22; 19, 21 stb.), viszont az oktalanságot és esztelenséget állandóan korholja s okosságra int (Legyetek okosak, mint a kígyók." Mt. 10, 16). Nem kell az evangéliumot erõszakosan kiforgatni az értelmébõl! "Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." (Mt 5:5) A szelídek örökölni, birtokolni fogjak a földet, nem ezt a sárgömböt, melyért az erõszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.) Szelídek, kik nem haragusznak, nem veszekesznek, nem versengenek, hanem inkább tûrnek és hallgatnak. A világ azt mondja: Mily boldogok, a kik mindenen áttörhetnek, és mindenben erõt nyernek! Ezeknek a jutalma az, hogy mindenütt békében és nyugodtan élnek; egyszersmind: ezek fogják bírni a jövendõ örökséget. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett. A "föld" kifejezés eredetileg (az Ószövetségben) az Ígéret Földjén lakó Izráel népét jelölte. Késõbb változott a jelentése: a „földet örökölni” azt jelentette, hogy „boldognak lenni, és boldogan élni”. Jézus korában a „föld öröklése” sokkal tágabb értelmet nyert: a „föld” Isten eljövendõ Országát jelentette az idõk végén. Vagyis a "föld" szó alatt a Bibliában nem ezt a sárgömböt kell érteni, melyért az erõszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett. Az örökkévalóságban nem lesz (külön) menny és föld (a mostani, "régi" értelemben), hanem e kettõ lényegében fedni fogja egymást. Nézdd meg: http://keresztenyek.hu/download/h_menny.pdf
Minden áldás, a "Föld öröklése", a "mennyek országának elnyerése", a "megelégíttetés", az "irgalom elnyerése", "Isten meglátása" és "Isten gyermekévé válni" mély örömet és beteljesedést fejez ki, amit Isten azoknak ígér, akik õt tiszta szívvel keresik. Ezen ígéretek öröklésének minden "feltétele", a "lelki szegénység", az "irgalmasság", a "szelídség", az "éhség és szomjúság az igazságra" alapvetõ keresztény tulajdonságok, mély vágyakozást fejeznek ki Isten iránt. Lehetetlen két kategóriára bontani az áldásokat, s így az azokban részesülõ keresztényeket is. Ez nem két osztály. Mindkettõ boldog azaz áldott, mindkettõ ugyaz. Az, hogy "mennyek országát" olvasol az nem a menny-re vonatkozik. Máté ugyanis zsidó ember lévén kerülte, hogy lpten nyomon kimondja (leírja) Isten nevét, avagy magát az Isten szót. Ezért a "mennyek országa" speciálisan csak Máté evangéliumára jellemzõ szófordulat. Láthatod is, hogy a párhuzamos Lukács evangéliumban már az "Isten királysága" kifejezés szerepel. Mindezt Papiasz és Euszebiosz egyházatyák is megerõsítik, akik leírták, hogy Máté eredeti szándéka az volt, hogy evangéliumával a zsidók felé szolgáljon. Tehát az idézeted nem arról szól, hogy lesznek boldogok, akik a mennybe kerülnek, mások meg a Földet öröklik. A szöveg Isten királyságáról beszél. Amúgy ezzel a logikával az összes "boldog"-ot külön (osztállyá) kellene választani. Tehát itt a szöveg nem kettõ, avagy több embercsoportról beszél, hanem csak egyrõl A "föld" kifejezés eredetileg (az Ószövetségben) az Ígéret Földjén lakó Izráel népét jelölte. Késõbb változott a jelentése: a „földet örökölni” azt jelentette, hogy „boldognak lenni, és boldogan élni”. Jézus korában a „föld öröklése” sokkal tágabb értelmet nyert: a „föld” Isten eljövendõ Országát jelentette az idõk végén. Vagyis a "föld" szó alatt a Bibliában nem ezt a sárgömböt kell érteni, melyért az erõszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett. Az örökkévalóságban nem lesz (külön) menny és föld (a mostani, "régi" értelemben), hanem e kettõ lényegében fedni fogja egymást.

Az egyház miért cenzúrázta ki Jézus beszédeinek a nagy többségét amikor összeállították a bibliát?

És miért minősítették apokrifnak? Hogy jönnek ahhoz, hogy farizeus módra kérdőjelezik meg Jézus beszédeinek a nagy többségét? És kényük kedvük szerint elrejtenek az emberek elől Jézusi tanításokat és beszédeket és a kezükbe nyomják a saját maguk által kreált ókori szövegekből összefoltozott az ő gondolataik és kényük kedvük szerint jónak ítélt Bibliát és aki nem hajlandó vele hasonulni azt nem tartják tiszteletben megtörik emberi méltóságában, megszégyenítik, pogánynak, eretneknek nyilvánítják a középkorban.

Legjobb válasz: Jézus beszédei? Muris lehetett amint az apostolok ott loholnak Jézus nyomában diktafonnal, jegyzetfüzettel a kezükben. Soha nem az volt a fontos, hogy Jézus mit mondott (ha egyáltalán mondott valamit), hanem hogy mit akarnának tõle hallani.

Jézus beszédei? Muris lehetett amint az apostolok ott loholnak Jézus nyomában diktafonnal, jegyzetfüzettel a kezükben. Soha nem az volt a fontos, hogy Jézus mit mondott (ha egyáltalán mondott valamit), hanem hogy mit akarnának tõle hallani.
Az apokrif evangéliumok túl késõn keletkeztek, nem illettek bele az addigi tanításokba, és ami még nagyobb baj, nem elég hitelesek. A négy evangéium szerzõje úgy ismerte Jeruzsálemet, mint aki ott lakik, vagy gyakran jár oda; az apokrifek szerzõi viszont nem. Így eléggé megkérdõjelezhetõ, hogy tényleg Jézus szavait tartalmazzák, vagy valami egészen mást adtak-e a szájába.
Azért mert nem tetszett nekik.
Itt két dolog van. Az egyik hogy nem mindent mondott Jézus illetõleg nem bizonyítható egyértelmûen h Õ mondta. A másik hogy Jézus személyiségébõl lehet rá következtetni mit mondott és mit nem. Pl sose mond olyat ami Istennel szemben áll
Mert ilyen-olyan érdekek azt diktálták. Jézus hetet havat összehordott, de az is lehet, hogy a szavainak nagy részét csak késõbb adták a "szájába".
Második! Mivel semmi bizonyíték nincs Jézus létére (a történelemtudósok egyként mondják, hogy sosem létezett), így azt lehet a szájába adni, ami a klérusnak kell.
Kezdjük mondjuk azzal, hogy Názáret létezésére semmilyen bizonyíték nincs. Az egész város "léte" amolyan "fordítási hiba".
A kérdező hozzászólása: És különben is Jézus názáreti volt és 12 éves és 30 éves közötti életszakaszáról miért nem említenek a bibliában semmit?
Lost in the Darkness (R.I.P.)! Nagy mellénnyel pöffeszkedsz a hit köntösébe bújva! Az itteni "munkásságod" kimerül a a kisstílû provokációban. Nagyon okosnak képzeled magad, hiszed, hogy az igazságot fellelted, de vigyázz az igazság olykor csalfa, sok igazság, amihez ragaszkodunk javarészt a mi szemszögünkön múlik.
A történelem bohòcok mondtak már sok mindent. A tudòsok mások. Egyébként semmit nem vágtak ki, mert régen is gyökeresen megsértették a könyv tartalmát, már ha megtörtént a bohòcok kitaláciòja.
Az egyház mindig is befolyásos emberek irányította nagyhatalom volt, és mint ilyen, a korrupció mindig ott ólálkodott körülötte.Nem véletlenül ítélték el Jézust sem.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!