Találatok a következő kifejezésre: Illik elmondani szüleinknek, hogy (2 db)

Illik elmondani a szüleinknek, hogy úgy döntöttünk megpróbálkozunk a picivel?

Sziasztok! Szerintetek illik elmondani a szüleinknek, hogy úgy döntöttünk megpróbálkozunk a picivel...vagy nem??

Legjobb válasz: Szia!Nem tudom,hány éves vagy,de szerintem már nagykorú.Szerintem illik elõtte felkésziteni a szülõket az unokára,ha ez nem sikerül,mert már útban a pici akkor meg pláne jó,ha tudják! Különben az én édes szüleim már akkor tudták,hogy terhes vagyok,amikor még nem is voltam orvosnál. Apukám minden este megkérdi,hogy van az unokája,mit csinál,mozgolódik-e,pedig még csak 23 hetes a pocaklakó. Sok boldogságot a picihez!

Szia!Nem tudom, hány éves vagy, de szerintem már nagykorú.Szerintem illik elõtte felkésziteni a szülõket az unokára, ha ez nem sikerül, mert már útban a pici akkor meg pláne jó, ha tudják! Különben az én édes szüleim már akkor tudták, hogy terhes vagyok, amikor még nem is voltam orvosnál. Apukám minden este megkérdi, hogy van az unokája, mit csinál, mozgolódik-e, pedig még csak 23 hetes a pocaklakó. Sok boldogságot a picihez!
Szia! Mi is hasonló cipõben járunk, és úgy döntöttünk, nem szólunk elõre, legyen meglepi nekik. Ahogy már elõttem is mondták, azért nem elõre mondjuk, mert akkor kérdezgetnék, hogy na mi van már. Mivel már eltelt pár hónap, tudom, jól döntöttünk! Elég ha én számolgatom a napokat!!!
Szerintem jobb ha nem mondod el, ha mar eleve ez a kerdes felmerul benned!! Ennek biztos megvan a maga oka. En sem mondom el hogy tervezzuk a babat, mert az fogadna hogy ne, ilyen hlyzetben (egyetemre jarok), meg vagyunk orulve, stbstb, amugy meg a sajat babm lesz, es ha megerkezik, ok lesznek a legboldogabb nagymama meg nagypapa.....
Szerintem, az a legegyszerûbb megoldás, nem szólni elõre a szüleinknek!Mert a terhesség elsõ 3 hónapja kritikus idõszaknak számít, ez a magánügyünk és persze titokban élvezünk a boldogságunkat. Amikor túl vagyunk a kritikus idõszakon, akkor már innentõl kezdve lehet szólni nekik. Átadtunk a mindkét szülõnek a borítékba rejtett ultrahangos képet, alatta "Gratulálunk, nagyszülõk lesztek!" felirattal.Annyira sikerült meglepnünk õket, hogy örömükben sírtak, tehát megérte. Sok sikert!!!!
Ennek nincs köze az illemhez! =o) Ez egy olyan kérdés, amit nektek kell egymás között tisztázni. Ha ti úgy látjátok jobbnak, hogy a meglepetést választjátok, akkor csak egy-két hónapig kell titkolnotok (persze ez csak problémamentes terhesség esetén lehetséges), tehát ennek a variációnak a katarzis az elõnye. Ha viszont úgy döntötök, hogy elõre felkészítitek a szüleiteket, annak meg az, hogy édesanyád biztosan sokat tud majd segíteni lelkileg, hogy mire készülj, mire ne, mit figyelj, mit ne...Viszont a hátránya, hogy nyilván sûrûn kérdezgetik majd, hogy hogy álltok, mi a helyzet...Ez kellemetlen lehet. Én a magam részérõl a katarzis híve vagyok, ez egy olyan hatalmas öröm, ami hirtelen erõsebb hatást vált ki a szülõkbõl. Akárhogy is döntötök: az a ti közös döntésetek legyen! :o)
Mi is ugyanebben a cipõben járunk a párommal. Nagyon sokat gondolkodtam én is rajta, hogy szóljunk e vagy sem, de végül úgy döntöttünk, hogy ez a kettõnk "dolga", bár legszívesebben szétkürtölném a világba. Nem szeretnénk semmit sem elkiabálni, ha már biztos lesz az a pici a hasamban, majd akkor szólunk. Egy kicsit babonás vagyok, így arról sem szólunk, hogy lassan elkezdünk próbálkozni, és majd arról sem, ha kiderül, hogy terhes vagyok, legalábbis nem az elsõ pár hétben. Anyósom egyébként fenntartásokkal kezeli ezt a témát, szerinte nekünk még dolgoznunk kellene, persze a velem majdnem egykorú lánya terhes, de az nem számít. Az én érveim: egy kis babona, meghittség (ne azon rágódjon már mindenki, hogy mi volt tegnap este, mire várunk még?). Nem szeretném, hogy a felkészülési szakaszból, az elsõ örömökbõl stresszes, aggódó, rohanó, türelmetlen "babaösszehozás" legyen.
Én már megbántam nagyon, hogy elmondtam babát szeretnénk a férjemmel, mert egy éve nem akar összejönni. Szóval nem mondanám el a helyedben. Egyet értek az elõzõ válaszolóval. Egyébként meg úgyis észre fogják venni maguktól, mert leszenk apró elszólások stb. , és abból ki fogják következtetni, hogy rá vagytok hangolódva.
Hát én el sem tudtam titkolni apámék elõtt, mert látták rajtam, hogy milyen szarul vagyok.Mikor elmondtam a tüneteimet már tudták, hogy mi a helyzet.Pedig akkor még mi sem voltunk biztosak benne.Nekünk sajna nem sikerült a meglepi, de ha Ti titokban tudjátok tartani, akkor rajta.Milyen jó lesz majd látni a szüleitek meglepett, de boldog arcát.Mindent bele!Sok szerencsét!
Szerintem sem illendõség kérdése. Én nem mondanám még el, a következõ okból: Ha nem sikerül elsõre, az egész család kérdezgetné, hogy "mi van?" , "mikor lesz már...?" . Ez eléggé tud stresszelni ahhoz, hogy sokkal nehezebben jöjjön össze, mint nyugodt körülmények között. Ha sikerült, biztosan örömmel fogadják akkor is, ha elõre nem sejtették. Sok sikert!
Ez nem illendõség kérdése. :-)Ha igazi meglepetést szeretnétek okozni, akkor szerintem ne mondjátok el. Már csak azért sem, mert az elhatározás és a megvalósulás között nagyon sok idõ is eltelhet, sajnos erre nem egy példa van, hogy valaki évekig próbálkozik, pedig semmi eü.-i bajuk nincs. Ha már készülnek rá, várják az unokát, és rendre kérdezgetik tõletek, hogy mi újság már, akkor ti is frusztrálva, versenyhelyzetbe szorítva éreznétek magatokat, ami esetleg elronthatja az örömet. A másik dolog, hogy az elsõ három hónap legyen inkább a te saját örömmel teli hónapod a pároddal együtt, és vigyázzatok nagyon egymásra. Aztán mikor már túl vagytok a "kritikus" kezdeten (nem akarok vészmadárkodni, de erre is gondolni kell), akkor már nagydobra verhetitek, és biztosra veszem, hogy mindenki odáig lesz a boldogságtól!! :-)
illik, nem illik... a SEJTIK pontos j!!!
Nem.
persze az ok is számít. ha pl. véresre verted anyádat akkor elnézhetõ ha cserébe kitagad.
Biztos nem szólnék! Nem vagyok haragtartó ember, de a kitagadás elég szemét dolog!!
Nem. A kitagadás azt jelenti, hogy nem akarnak tudni róla, sem az örömeirõl, sem a bánatairól. Talán jobb is, ha mástól hallják, hogy beteg a gyerekük, és lesz némi bûntudatuk, amiért õk errõl sem tudnak, amiért nem fordul hozzájuk. Talán el is gondolkodnak kicsit... Ha akarnak segíteni, tegyék meg õk az elsõ lépést. Már csak azért is, mert a gyógyulás után az elsõ lenne, amit a fejedhez vágnak, hogy amikor bajban vagy, akkor bezzeg hozzájuk rohansz elsõként, aztán meg.....Ezért is te lennél a hibás. Lélekben engedd el õket, gyászold meg, akár halálesetnél, és figyelj a gyógyulásra.
Én azért értesíteném õket. Egy jó békülési lehetõség lehet. Amúgy sem jó rosszban lenni. A betegség kialakulásának oka lehet a kitagadás volt. Persze nem biztos, de én úgy gondolom, hogy a legtöbb betegség lelki eredetû.
Ha engem kitagadtak volna, nem mondanék semmit. Nem is tudok olyan indokot mondani, amiért kitagadnám a gyerekem. Ha ebadtának félresiklott az élete, komolyan magamba néznék, hol rontottam el a nevelését.
Szerintem értesítheti a szülõket, amúgy meg olyan, hogy illõ vagy nem illõ nincs, csak tiszta lelkiismeret.
16 vagyok. Köszi hogy javitottad valóban igy gondoltam. Bocsi én irtam félreérthetõ módón.
A 16-os nem azt mondta bajnak hogy ilyen-olyan a kérdezõ szexuális beállítottsága, hanem hogy ilyen ürügyön tagadta ki a kérdezõt az anyja. Figyi kérdezõ, anyád nem csak hogy bántalmazott téged, de még egy olyan okból amirõl te nem tehetsz még ki is tagad, akkor szerintem nem érdemli meg hogy egy olyan bizalmas információt megossz vele mint a betegséged. Ha van párod akkor õ belõle legyen támaszod, a legjobb barátaidból, esetleg hozzád közel álló rokonokból ha vannak.
16-os.Miért lenne baj?Soha sem tudnám kitagadni a gyerekemet, fõleg nem azért mert meleg! Te meg kérdezõ, ha ilyenek a szüleid, akkor ne foglalkozz velük, sajnos nem hatná meg õket a betegséged, sztem.
Na ez már nagy baj. Ugy értem az hogy ez indok. De aki gyereket bántalmaz attól igazából nem is várhatunk el mást. Sajnálom a helyzetet de csak egyet tehetsz: keresel olyan embereket magad köré akik elfogadnak...
A kérdező hozzászólása: a szexuális beállítottságom.
és mi a kitagadás közvetlen ürügye?
A kérdező hozzászólása: én nem tudom.. õ bántalmazott engem nem én õt.
akkor ha jól értem inkább neked van okod kitagadni õt...
A kérdező hozzászólása: ma 16:18.. én aztán egyetlen ujjal sem nyúltam hozzá.. nem úgy mint õ.
Én nem szólnék. Aki kitagadott, annak onnantól kezdve semmi köze hozzám.
Ha nem halálos akkor nem hinném hogy elmondanám. Hiszen kitagadtak, nem kíváncsiak az életemre. De nem tudnék nagyon elképzelni indokot rá hogy kitagadjam a gyerekem (jó persze vannak brutális tettek, de olyat tutira nem tehettél)
A kérdező hozzászólása: amúgy a betegség egyelõre nem komoly.. de lehet az is.. tehát nem olyan hogy meg fogok halni...
Én kérek elnézést 16-os:) 17-es:(


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!