Találatok a következő kifejezésre: Igaz az mondás, hogy a (40 db)

Igaz az a "mondás", hogy a szerelem egyik legfőbb erénye, hogy szerénnyé, félénkké teszi az embert?

Ha szerelmes az ember, valóban sokkal félénkebb annál, hogy mondjuk csak tetszik neki valaki? Még nem voltam szerelmes, azért kérdezem.

Legjobb válasz: Nem vettem észre ilyesmit.. Amikor szerelmes leszel úgy igazán,minden a fejetetejére áll.Tánclépésben közlekedsz,szárnyalsz a boldogságtól,semmire sem tudsz odafigyelni,szétszórt leszel.Csillognak a szemeid,és sugárzod a boldogságot.A másik nélkül megveszel...fõleg,ha viszonzott szerelem.És ez a láng olyan fél évig így is éget tovább.Aztán kicsit átalakul,átnemesül ez az érzés,valami olyanná,amikor évek múlva is úgy várod a Kedvesedet haza,mint egy kamasz kislány,az elsõ randira a kiszemelt pasit.Amikor mosolyogva nézed ahogy alszik,miközben te álmatlan fekszel.A közelsége,érintése megnyugtat. Talán sikerült egy kicsit szemléltetnem,h milyen is szerelmesnek lenni,de az érzés még ennél is sokkal jobb!

Nem vettem észre ilyesmit.. Amikor szerelmes leszel úgy igazán, minden a fejetetejére áll.Tánclépésben közlekedsz, szárnyalsz a boldogságtól, semmire sem tudsz odafigyelni, szétszórt leszel.Csillognak a szemeid, és sugárzod a boldogságot.A másik nélkül megveszel...fõleg, ha viszonzott szerelem.És ez a láng olyan fél évig így is éget tovább.Aztán kicsit átalakul, átnemesül ez az érzés, valami olyanná, amikor évek múlva is úgy várod a Kedvesedet haza, mint egy kamasz kislány, az elsõ randira a kiszemelt pasit.Amikor mosolyogva nézed ahogy alszik, miközben te álmatlan fekszel.A közelsége, érintése megnyugtat. Talán sikerült egy kicsit szemléltetnem, h milyen is szerelmesnek lenni, de az érzés még ennél is sokkal jobb!
ezt még nem hallottam... lehet, hogy félénkké teszi (engem speciel inkább õrültté), de hogy nem ez a legfõbb erénye, az biztos
Szerintem ez hülyeség. Én nem egyszer voltam már-és vagyok is szerelmes most is, de a szerelemben csak magabiztosságot szerzek és ezáltal még erõteljesebb az egyéniségem. És félénk, na az sosem voltam, fõleg egy szerelmi kapcsolatban nem...
Szerintem inkább "puhább" lesz (nem találok más kifejezést :) meg odadó, meg bátor, nálam legalábbis ez történt...
Szia! Igaznak, igaznak lehet ez a mondás. Miért is ne! Én magam nem igazaán találkoztam vele. A szerelem értése persze minden emnbernél más és más, de olyankor inkább kiteljesedik a személyiséged és a telkes lényed. Ahogyan a többiek is említették, hogy egyszerûen szárnyalsz és minden úgy érzel, hogy nincs akadály elõtted. Én valami ilyesmit érzek, ha szerelmes vagyok. Szerénnyé akkor tehet valakit, ha még nem tapasztalta, de miben áll ez a szerénység? Szóval így nehéz tanácsot adni neked. ha szerelmes leszel, akkor észrefogod venni magadon azokat a jeleket, amiket lehet eddig nem tapasztaltál. Lehet szerénnyé válsz, és félénkké, de mindezek mögött szerintem egy adag bizonytalanság is áll. szia-szia

Szerinted igaz az a mondás, hogy a szex az ismerkedés egyik formája? Ha igen, akkor mit lehet közben megtudni a másikról?

Legjobb válasz: hát így jobban belegondolva...tényleg sokmindent elmond egy emberrõl. de hogy úgy ismerjem meg, azzal kezdjük, az nem oké.

hát így jobban belegondolva...tényleg sokmindent elmond egy emberrõl. de hogy úgy ismerjem meg, azzal kezdjük, az nem oké.
Szerintem igen. Párom az elsõ Nekem minden téren, és amikor az elsõ alkalommal kaptam tõle az leírhatatlan, az a gondoskodás és óvatosság, odafigyelés, hogy ne okozzon fájdalmat, de viszont jó is legyen, már amennyire az elsõ alkalomkor lehet.
Szexfüggõknél igen.
Igazából mindenkinek van szex közben egy viselkedése.De ez még nem azt jelenti, hogy a való életben is olyan.Egy heves, türelmetlen férfi is tud türelmes, odafigyelõ lenni szex közben.Viszont attól, hogy emberi test meztelenül érintkezik egy kicsit magasabb szintre helyezzük a dolgokat.Lehetnek alacsonyabban is...Nagyon becsapós szerintem:)
A kérdező hozzászólása: Tehát nem igaz?
Punci
A kérdező hozzászólása: ?

Szeretem. Miért van ez? Jaj de igaz az a mondás, hogy a pasik azt a csajt válasszák általában, aki kevésbé érdemli meg.

Volt egy srác, aki egy id?ben teljesen oda volt értem, és nekem is tetszett, de akkor volt barátom és visszautasítottam.. kiborult, aztán egyik barátn?m szerelmes volt belé, ezért összejöttek, csak azért mert a pasinak jó volt, hogy valaki szereti. Szakítottak, mert a csaj megcsalta, hazudozott neki stb. Közben mi is szakítottunk a barátommal, és kétszer találkoztam ezzel a sráccal. Sokat beszélgettünk, és úgy volt, hogy most lesz valami, legalábbis barátn?imnek azt mondta, hogy akar. Ma is találkoztunk volna, de megláttam ?ket együtt az utcán. Elkezdtem sírni... régóta ismerem, megszerettem... és ezt kaptam.. ennyit érek (N)

Legjobb válasz: Most összefogdostam a telefonomat, és zsíros lett a képernyõje.

Most összefogdostam a telefonomat, és zsíros lett a képernyõje.
A kérdező hozzászólása: õk az utcán kézen fogva mentek... csókolóztak :(
Most versenyeztek, hogy melyikõtök érdemli meg kevésbé, jól értettem?
Nem tudom ki érdemelte meg jobban, de a másik jobban tudott vonzalmat kelteni.
A kérdező hozzászólása: a csaj látott mindakétszer, amikor találkoztunk.. aztán érdekes, összejöttek.. megint.. pedig a pasinak már a csaj bevallotta h csak hülyítette.. mégis együtt vannak újra.. de én tényleg szeretem
kár volt elküldened... am ha a fiukat elküldi vki akkkor azzal nemfogösszehönni
A kérdező hozzászólása: pedig úgy volt már. aztán mégis a csaj bevetette magát. sajnos...
Ez a pasi egy idióta. Nem véletlen küldted el akkor. Volt akkoriban pasid. Most csak bosszút akar állni azért amit akkor tettél. De nincs mért. Inkább ne foglalkozz egy ilyen pasival aki csak azért jön össze valakivel, mert érzi, hogy szeretik illetve bosszúvágyból. Találsz mást aki nem játszadozik így veled.
szerintem megbízhatatlan a srác:(felejtõs

Igaz az a mondas, hogy : " a gyermek elveszi azt, ami neki kell? " A magzatra gondolok.

Azert kerdezem mert nincs nagy etvagyam, olykor alig eszem, es ez a mondas tartja bennem a lelket, hogy a kevesebb etkezes nem gond, abbol is eltudja venni ami a picike testenek szükseges. Ja, az erthetöseg kedveert irok egy napi peldat : Delelött valamilyen gyümit vagy joghurtot eszem. Ebedre valami keveske fött kajat, (fel tanyer) de a nap folyaman mar nem igazan jön mas, vagy maximum egy kefir, egy joghurt, müzli ... ilyesmi...

Legjobb válasz: Én is úgy tudom, hogy így van. Gondolom csak akkor tud elvonni a magzat megfelelõ mennyiségû vitamint, tápanyagot...stb, ha az anya szervezetében van mibõl elvonni. A kálcium példáján hallottam róla, hogy a kicsi elveszi az anyától és ha annak kevés van, akkor tönkremehetnek fogai stb. De mivel írtad, hogy vitamint szedsz, nincs miért aggódnod. Azért nem árt változatosan táplálkozni, még ha a mennyiség nem is olyan sok.

Én is úgy tudom, hogy így van. Gondolom csak akkor tud elvonni a magzat megfelelõ mennyiségû vitamint, tápanyagot...stb, ha az anya szervezetében van mibõl elvonni. A kálcium példáján hallottam róla, hogy a kicsi elveszi az anyától és ha annak kevés van, akkor tönkremehetnek fogai stb. De mivel írtad, hogy vitamint szedsz, nincs miért aggódnod. Azért nem árt változatosan táplálkozni, még ha a mennyiség nem is olyan sok.
Tényleg nem sok, amit eszel. Viszont tényleg igaz, hogy a baba elveszi tõled, ami neki kell! Nem írtad, hogy mennyi idõs vagy, gondolom az elején tartasz. Késõbb talán picit többet is tudsz majd enni. Nem is a baba miatt, mert elveszi tõled, hanem magad miatt. Neked is kell az energia! Ne erõltesd azért, az sem jó!
Szia!21 hetes kismami vagyok, de nekem sincs igazan etvagyam.Nekem edesanyam szokta mondani:a baba ugyis elveszi azt ami kell neki.En is szedek vitamint, sok gyumit eszek stb..A 19 hetes uh-n kiisderult h nagy a baba.ugy h nem aggodok.eddig 2, 5 kg van rajtam. Jo babavarast.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a valaszokat, engedjetek meg, hogy az utobbit, a 21 hetes kismamat kiemeljem, mert neki konkret volt a peldaja, aminek nagyon örültem. En a 17. het vegen jarok, meg semmit nem hiztam. Az elsö 15 het nagyon kellemetlen volt a sok emelygestol, hanyastol, gyülöltem a szagokat, stb. Szoval ennek is köszönhetö szerintem, hogy teljesen elment az etvagyam. Korabban (a pocakossag elött) azert jobban ettem, de most sokszor izetlen, vagy egyszeruen csak "semmilyen" szamomra az etel. Köszönöm a megnyugtatast, a lelkiismeretem most sokkal jobb lett. A többiek biztato sorait is köszönöm szepen megegyszer! :)

Igaz az a mondás, hogy az óvoda első évében két nap ovi után két hét betegség következik? Mit tapasztaltatok?

Legjobb válasz: Lányom bölcsibe ment tavaly, de õ 1× volt beteg, amikor elkapta a bölcsibe a bárányhimlõt. 3 hétig voltam vele itthon, majd 1 hetet az apja. Utána volt valami szünet is, így másfél hónapig nem ment. Már a végén megõrült az itthon léttõl! Szóval, nálunk nem volt igaz ez a mondás. Ami tudok, hogy a lányom pályafutása alatt (mióta megszületett) legnagyobb "betegsége" orrfolyás volt.

Lányom bölcsibe ment tavaly, de õ 1× volt beteg, amikor elkapta a bölcsibe a bárányhimlõt. 3 hétig voltam vele itthon, majd 1 hetet az apja. Utána volt valami szünet is, így másfél hónapig nem ment. Már a végén megõrült az itthon léttõl! Szóval, nálunk nem volt igaz ez a mondás. Ami tudok, hogy a lányom pályafutása alatt (mióta megszületett) legnagyobb "betegsége" orrfolyás volt.
Sajna nekünk bejött, de van olyan ismerõsöm akinek 4 éves lánykája 2 éve nem volt orvosnál.
Az elsõ fél évben a bölcsiben 1 hét bölcsi után, 1-2 hét betegség volt. Ebben volt bárányhimlõ, hányásos járvány, a többi felsõléguti betegségek.
Az én lányom sem lett burokban nagyon nem, mégis bejött.Szerintem kezdjetek el immunerõsítõket szedni, sok vitamin.Nálunk fél évig tartott ez a periódus, utána ritkult.
Nálunk ez nem jött be. Végig járt a lányom, amikor nem ment, az nem betegség miatt volt, hanem egyéb okokból. Egészséges volt végig.
Nálunk 2 hónapig nem volt semmi gond, még egy árva tüsszentés sem hagyta el a fiam száját. Örültem is, mint majom a farkának, hogy elkerülik a betegségek. Aztán utána bepótolta. November közepétõl május végéig max 1, 5 hetet volt egyhuzamban oviban, a hiányzásai 2-3 heteket kitettek. Nem volt olyan sokáig beteg , általában felsõ légúti gondjai voltak, de én mindig teljesen kikezeltem, csak úgy vittem újra oviba. De sajnos pár napon belül újra beköpte valamelyik kis csoporttársa.
Nálunk is bejött! :(((
Kedves 4.! Az én lányom nem lett burokba nevelve, jobban hozzá van szokva a közösséghez, mint az átlag. Amíg nem lett ovis , nem is látta orvos. Most, hogy szünet van szintén semmi baja, pedig napi kapcsolatban van gyerekekkel. 5. voltam.
Olyan gyerekeknél gyakoribb, akiket "burokban" neveltek, nem jártak olyan helyekre, ahol sok ember van (pl. nagyobb bevásárlóközpont, játszótér), akiket óvnak a széltõl is, azaz homokozni is csak úgy szabad nekik, hogy tiszták maradjanak (sajnos hallottam már ilyet). Persze függ a hajlamtól is, attól, hogy mit örökölt.
Szerencsére nálunk sem jött be, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt beteg a bõ 2, 5 év ovis lét alatt. Remélem, a tesójának is ilyen erõs szervezete lesz, bár arra még kell várnom 2 évet, hogy kiderüljön :)
A kérdező hozzászólása: koszonom, hogy irtatok! Elkezdtem a Beres cseppet adni, nem tudom hasznal e, ugy latom a valaszok alapjan, hogy hajlam kerdese is.
Nem neveltem burokban soha a gyereket, nálunk úgy telt a tavalyi év, hogy 3-4 hét ovi, 1-2 hét betegség, és ez váltakozott. A vége felé 1, 5 havonta lesz beteg 1 hétre, úgyhogy nagyon sokat javult. Ezzel minden közösségbe kerüléskor kell számolni, ezzel erõsödik az immunrendszere.
Én sem neveltem burokba. Már pici kora óta vittem mindenhova mert nem volt kire hagyni. Anyukáméknál kúszott-mászott az udvaron. Úgyhogy nem kell általánosítani. Sõt a fiam 25 hónapos koráig szopizott is. Amíg nem került bölcsibe, talán 2x látta orvos nátha miatt.

Igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást?

Legjobb válasz: Az még talán lehet hogy vonzzák egymást, de az is biztos hogy hosszú távon nem fognak jól kijönni egymással. A valóságban sokkal inkább igaz, hogy szinte mindenki magához hasonlító párt szeretne (nem a külsõségekben, természetesen, hanem a jellemvonásokban és a társadalmi háttér terén). És ezen nem is lehet csodálkozni. Van egy latin mondás. az pont az ellenkezõjét mondja ki az említett szóbeszédnek: "Similis simili gaudet."

Az még talán lehet hogy vonzzák egymást, de az is biztos hogy hosszú távon nem fognak jól kijönni egymással. A valóságban sokkal inkább igaz, hogy szinte mindenki magához hasonlító párt szeretne (nem a külsõségekben, természetesen, hanem a jellemvonásokban és a társadalmi háttér terén). És ezen nem is lehet csodálkozni. Van egy latin mondás. az pont az ellenkezõjét mondja ki az említett szóbeszédnek: "Similis simili gaudet."
Nem mindegy, hogy milyen ellentétek. Ha az egyik félnek csak a család számít, a másiknak meg mondjuk csak a szórakozás, az nem fog mûködni. Ha az egyik nagyon bölcsész típus, a másik meg mondjuk nagyon matematikus, az sem valószínû. Viszont a nagyon egyforma párok meg igazán unalmasak tudnak lenni. Sokan nem bírják (pl. én sem), ha a másik mindig mindenben egyetért. Szerintem az a lényeg, hogy tudjanak valamilyen szinten alkalmazkodni. Az például nem túl szerencsés, ha mindkét fél szétszórt. Az olyan ember mellé kell valaki, aki kicsit egyben tartja, de azért nem egy tábornok.
Az életre szóló terveknek és alapvetõ értékrendnek érdemes szerintem egyezni. Ha nagyon különbözõ módon szeretnétek élni, az elõbb-utóbb súlyos konfliktusforrás lesz. Érdeklõdésnek, vérmérsékletnek szerintem átfedésben kell lenni, de nem baj, ha nem egyezik tökéletesen.
Az utolsóval tudok maximálisan egyetérteni. Ha a fontos, életre szóló döntésekben egyetértetek, akkor a kisebb ellentétek valóban vonzóak lehetnek, de szerintem csak egy darabig, ugyanis az általában igaz, hogy mindenkinek a maga viselkedése, értékrendje a normális, az ettõl eltérõek egy idõ után az ember agyára mennek. Hosszútávon én mindenképpen azt mondanám, hogy a jó az, ha hasonlóak a beállítottságok.
A kérdező hozzászólása: Elsõ, pont arról a közmondásról jutott a kérdés az eszembe!:) Köszi a válaszokat!
Mi egymás ellentétei voltunk, és a kezdeti lángolós idõszakban ez fantasztikus volt. 3 év elteltével viszont kénytelenek voltunk szétmenni, mert annyira nem egyeztek a nézeteink, annyira különböztünk, hogy nem illettünk össze. A felismerés is borzalmas volt, hogy talán soha nem lehetünk együtt boldogok, így nagyon nehéz volt elválni.
Igaz, de egy-két közös dolognak kell lenni, pl. mindketten szeretnek utazni vagy mindketten takarékosan szeretnek élni. És közös életcél is kell, különben a különbségek szétzilálják a kapcsolatot. Ez a mondás talán inkább csak ak külsõségekre utal. Gyakran látni fekehte hajú férfit szõke nõvel stb.

Igaz az a mondás, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját?

Vagy valaki örök életebe vénlány vagy agglegény marad?

Legjobb válasz: Erre csak egy mondással tudok válaszolni, mert ez nagyon kapcsolódik a kérdésedhez: Aki keres, az talál. Csak az találja meg a foltját, aki tényleg akarja is, tesz is érte. Ha nem teszel semmit, nem fejleszted magadat, önismeret, tudás, vagy akaraterõ terén, ne várd, hogy majd a sült galamb a szádba repül.

Erre csak egy mondással tudok válaszolni, mert ez nagyon kapcsolódik a kérdésedhez: Aki keres, az talál. Csak az találja meg a foltját, aki tényleg akarja is, tesz is érte. Ha nem teszel semmit, nem fejleszted magadat, önismeret, tudás, vagy akaraterõ terén, ne várd, hogy majd a sült galamb a szádba repül.
Minden zsák megtalálja a maga foltját, csak a cérna minõsége az ami különbözik.
Simán lehet. Ha a lejjebbnél is lejjebb adtad az igényeid, mégse "jössz be" az égvilágon senkinek, akkor lehet hogy így is marad (tapasztalat). Az hogy néha rámosolyog egy 15éves, nem nagy siker így 25 fele.... Viszont rájöttem hogy nem talán minden zsák lyukas, lehet hogy valaki azért nem talál foltot mert nincs neki. :) (24/f)
Szerintem a másodiknak nincs igaza. Akiket én ismerek, és még egyedül vannak, azok olyan zsákok, akikrõl mindenki tudja, hogy nem a hozzájuk illõ foltokat keresgélik. Magyarán, amíg nem adják lejjebb az igényeiket, nem fognak társat találni, mert finoman szólva nem néznek ki olyan jól, mint azok, akik bejönnek nekik. Férfiben és nõben is van ilyen. Mindenkinek lehet párja, ha a valóban hozzá illõk közül keresgél. Szerintem nagyon ritka, ha valaki úgy marad egyedül egy életen át, hogy akar párt. Talán százezerbõl egy. Senkit nem ismerek, akinek még nem volt szerelme (legalább egy ideig). 30N
Nem igaz.Csak a szûklátókörûek hiszik ezt, és a szerencsésebbek. A természet nem rendezi el azt hogy mindenki megtalálja a párját, bár sokan szeretnék ezt hinni. Az sem igaz hogy aki keres az talál.Mindenki keres, ki hangosan ki némán, mégsem találnak semmit vagy jobb esetben csak morzsákat.
Fiúk itt, szerintem túl sokat görcsöltök azon, hogy csúnyák vagy nem csúnyák vagy milyenek vagytok. Lehet, hogy alkalmi kapcsolatokban tényleg hátrányban vagytok, de egy rendes szerelmi kapcsolatban csak az önbizalomhiányotokkal van gond. Hogy hozzak példákat, egyik barátnõm pasija szerintem kifejezetten csúnya volt, de õ mégis szerette úgy ahogy volt, és neki tetszett úgy. (nem az én barátom volt, nem is nekem kellett, hogy tetszen, de én csúnyának mondtam volna) Õ egyébként azzal cseszte el a kapcsolatukat, hogy túlságosan a szexre volt rákattanva, és barátnõmnek elege lett, hogy folyton azzal zaklatja. Egyébként velem is volt olyan, hogy amikor találkoztam egy pasival, totál nem találtam vonzónak, de ahogy megismertem, és beleszerettem, elkezdtem vonzódni hozzá, és már nem zavart úgy a kinézete. De amúgy volt már, hogy olyan pasi, aki nem jött be, de ismertem, próbált közelebb kerülni. És eszembe jutott, hogy nem szép, inkább csúnyácska, de amikor átgondoltam hogy reagáljak a közeledésére, rájöttem, hogy sokkal jobban zavart érdeklõdési köre. Nagyon megszállotja volt 2. világháborús dolgoknak, én meg azt utálom, és nem tudtam volna elviselni, hogy arról áradozik.
Igaza van az elõttem szólónak. Sajnos mi, ronda fiúk még a ronda lányoknak se kellünk. A Carmen Electra-szintû lányoknál nem is próbálkoztam soha, mert õk szó szerint nem is állnak velem szóba.
Igen.. nincs igazad.. A szomszéd csaj is azthiszi apám üveges volt (legalábbis úgy néz át rajtam) .. meg mindegyik. szemkontaktust egyik sem viszonoz meg ilyen apróságok. Carmen Elektra.. haha... jót derültem. Nem mi kergetünk elérhetetlen nõket hanem a csúnyábbacska csajoknál is sokkal magasabb a léc mint amit meg tudnék ugrani. Errõl ennyit.
Nem ki kell nézni egy nõt és annak az igényinek megfelelni (változz olyanra amilyenre õ szeretnél- vagy mi a francost írtatok). Olyan nincs hogy valaki senkinek se kelljen, inkább olyan, hogy nyuszi vagy kezdeményezni, vagy mindig olyan után ácsingózol aki le se szar, akinek meg kellenél észre sem veszed. Igazam van, vagy igazam van. Nem Carmen Electra után kell ácsingózni, hanem le kell szólítani a szomszéd kiscsajt.
11:57-es vagyok, az elõttem szóló mindent leírt, velem is pont ez a helyzet.
Utolsó 2nek: Nagy badarság.. van olyan h keresztülnéz rajtad minden csaj. Itt nem arról van szó hogy "y dobja x-et" hanem y észre se veszi x-et.. :) Ha mindenhonnan ömlik rád hogy te nem vagy vonzó férfi, nem kellesz a nõknek, mitõl legyen önbizalmad? Persze nyilván "meg kell változni olyanra ami tetszik neki". Ez még ha sikerül is, akkor is egy szerep, hazugság, az álmaiba szeretne bele nem belém. Ennyit arról hogy add önmagad?
Aki nem kell senkinek, az ne másba keresse a hibát. Meg kell találni mi ennek az oka és változtatni kell.
11: 57, 25 éves fiúnak Nem szeretnélek megsérteni, de szerintem önértékelési zavaraid vannak, amin csak te tudsz változtatni. Amíg úgy érzed, hogy te senkinek sem kellesz, akkor hogy várod el valakitõl, hogy kelljél neki. Negatív kisugárzással nem lehet nõket vonzani. Egy nõ sem fogja azt mondani: - jaj te szegény senkinek sem kellesz, na majd nekem. De ha elhiszed magadról, hogy egy értékes ember vagy, az meg is látszik a kisugárzásodon is és ez a lányok is észre veszik. Ez olyan mintha azt mondaná X , hogy õ milyen csúnya. Y-nak meg tetszene, de X csak folyton ezt hajtogatja, mire megelégeli és Y dobja, hogy minek érje be egy csúnya X-szel (pedig ez nem is az õ meggyõzõdése volt csak egy idõ után elhitte).
Hát most aztán ez a kérdés jól ki lett forgatva... Mindegy, én csak annyit akartam mondani, hogy én soha nem engedtem az igényeimbõl, és hajlandó voltam vállalni, hogy inkább sose lesz pasim, minthogy megalkudjak. És olyan kb 19 éves koromra elfogadtam és beletörõdtem, hogy nekem nincs esélyem arra, hogy pasim legyen, akárhogy akarom, mert aki tetszik, vagy akit szeretek, annak úgyse tudok bejönni, szóval viszonzott szerelemre nem is számíthatok. Ezt jópár évbe telt elfogadnom, de utána ehhez kötötten éltem az életem. Aztán így húsz évesen amikor megismertem egy újabb pasit, aki bejött, már csak úgy álltam hozzá, hogy nah tök jó, már megint egy viszonzatlan tetszés/szerelem, pontosan az én formám, és eszembe se jutott, hogy másképp is lehet. De lett másképp, mert elhívott randira (mellesleg mivel úgy voltam vele, hogy nincs esélyem, majdnem nem esett le, hogy randira próbál hívni, de szerencsére még idõben észbe kaptam XD), és aztán szépen összejöttünk, és ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy minden amit akartam, és elterveztem megvan benne, és nincs semmi amivel meg kéne alkudnom, vmi rossz szokás, vagy tulajdonság, amit nem bírok pasikban. Nah meg folyamatosan mások is mondják, meg mi is vesszük észre, hogy mennyire összeillünk, és egy hullámhosszon vagyunk, néha kicsit félelmetes, ha nem inkább lenyügözõ, hogy hogy van ilyen, hogy két ember ennyire összeillik, és találkoznak, és minden további nélkül, a kezdetektõl megtetszenek egymásnak... Szóval én se hittem ebben a mindenkinek megvan a párja dologban, de az életnek furcsa humora van, úgy tûnik a fejébe vette, hogy meghazudtol.
Az utolsót cáfolnám, én azért vagyok (és valszeg maradok is) egyedül, mert nem kellek senkinek. 25/F
Van aki "vénlány" van aki agglegény marad, de ez lehet választás, életfelfogás kérdése is. Ha arra gondolok, hogy mindenkinek megvan valahol a párja, rögtön eszembe jut, hogy akkor elég egy embernek rosszul döntenie és akkor már mások sem fogják megtalálni foltjukat. Olyan, hogy valaki nem kellett senkinek és azért maradt egyedül, szerintem nem nagyon van; inkább olyan aki folyamatosan elszalasztotta a lehetõségeit, vagy esélyt sem adott neki.
Az utolsó nagyon nagy igazságot írt le: azok, akik folyamatosan egyedül vannak vagy minden kapcsolatok rövidéletû, azok megtalálják a foltjukat, csak nem felel meg nekik, ezért elbodják. Pedig amíg ilyen a hozzáállás, addig nem érdemel jobbat.
A zsákhoz és a folthoz kell egy ügyes varrónõ. Magától nem repül a folt a zsákra. Lesz párod, ha megdolgozol érte, lesz elegendõ ön- és társismereted, és nem ideálokat kergetsz, hanem a tökéletlennek is megadod az esélyt. Elsõ látásra senkirõl nem derül ki, jó lesz-e zsáknak vagy foltnak. Meg kell ismerni a másikat. Ha viszont valamiért nem akarod megismerni, és elhajtod, lehet, hogy pont az igazit hajtottad el.
Szerintem sincs a másodiknak igaza. Ha valaki valamit nagyon akar, azt eléri, nem csak sajnáltatja magát, hanem tesz is érte, az megtalálja a foltját. Csak nem szabad az elsõ nehézség után feladni a dolgot, mert úgy tényleg nem fog menni. Nincs szerencsés, vagy nem szerencsés, olyan van, aki akarja, vagy aki nem akarja, mert nem képes akarni.
Nem minden zsák találja meg a foltját, de akinek szerencséje van az igen. Persze ez nem jelenti azt, hogy valakinek nem lehet meg a pont oda passzoló foltja, de megkel tanulni kevesebbel is beélni, és az a folt majd késõbb átalakul azzá amit szeretnénk. Megkel tanulni alkalmazkodni a másikhoz. Én 1000%-ban biztos vagyok, hogy megtaláltam a magam foltját.

Mennyire igaz az a mondás, hogy ha a jelenlegi nem tudja feledtetni az előzőt, akkor nem az igazi?

Mennyi id?t kell adni az újnak? Ha nem felejtek, akkor szakítani?

Legjobb válasz: Nem feltétlen igaz. Azt is jelentheti, hogy nem tudsz túllépni az elõzõn, és akkor aztán igazán mindegy, hogy ki lesz a következõ, mert még te nem vagy kész egy komoly kapcsolatra.

Nem feltétlen igaz. Azt is jelentheti, hogy nem tudsz túllépni az elõzõn, és akkor aztán igazán mindegy, hogy ki lesz a következõ, mert még te nem vagy kész egy komoly kapcsolatra.
Hát, ha tudatosan táplálod magadban az elõzõt, akkor mondjuk nem biztos, hogy a másikat minõsíti az, hogy nem tudsz túllépni. Mondjuk úgy eleve értelmetlen összejönni valakivel, hogy a másikon nem vagy még túl.
Ahhoz azért gyomor kell, hogy valaki (fõleg nõ létére) úgy szexeljen valakivel, hogy közben másba szerelmes. Meg a jelenlegije is egy jó nagy balfék, hogy beéri a pótlék szerepével.
Eleve ne kezdj új kapcsolatba, amíg nem vagy túl az elõzõn.
A kérdező hozzászólása: Tudja, hogy nem tökéletes minden, de szeretjük egymást és megoldjuk közösen.
Fél éve?? Akkor az a srác fülig beléd lehet zúgva ha nem látja h mi folyik nálad.
Ha igazából az új hidegen hagy akkor nem volt a legjobb választás, de azért 2-3 napot tölts el vele. És ha nem változik semmi akkor nem õ az.
A kérdező hozzászólása: Több mint féléve vagyunk együtt és rengeteget gondolok rá és arra, hogy milyen lenne újra vele lenni.
Ha egy-két hónap után sem megy a felejtés, akkor hagyd.Nem Õ a Te embered.
Ahhoz azért gyomor kell, hogy valaki (fõleg nõ létére) úgy szexeljen valakivel, hogy közben másba szerelmes. Meg a jelenlegije is egy jó nagy balfék, hogy beéri a pótlék szerepével. nõ vagy férfi vagy?
Igaz....
Ha magamból indulok ki, szerintem ez abszolút nem igaz.Akit utálok, azt megvetem, és akit megvetek, azt soha nem fogom magamhoz közel engedni.Egyébként véleményem szerint általánosságban is igaz, hogy ennek elég kicsi az esélye.
Néhány ember azért utálunk, mert szerettük, de óriási csalódást okozott nekünk, nagyon megbántott, holott nem ezt érdemeltük.
Nálam csak nagyon ritka esetben. Szóval nem mindig.
Még sosem hallottam ezt... De leírom a példám: Van egy tök csinos, korombéli (~1 évvel idõsebb) nõ az ismeretségi körömben. Lehet, hogy még tetszene is, ha... Amikor ebbe az körbe kerültem ~1 éve, egyszer odajött hozzám bemutatkozni. Nem váltottunk, csak 3-4 mondatot, de nagyon csúnyán megbántott. Azóta 5 méterre kerülöm, mint a mérget. És minél többször eszembe jut, amit mondott, annál jobban felháborít és annál jobban utálom. Annyira rossz volt az elsõ benyomás, hogy többet nem is akarok róla megtudni. Szûrd le, hogy ez megválaszolja-e a kérdésed.
Tudod, én igazán, úgy Igazán rühellem az ostoba embereket. Ebbõl kiindulva kétlem, hogy kebel barátaimnak fogadnám õket.
Szerintem általánosságban nem, magamból kiindulva sem. - de az irigy és féltékeny és elfogadni képtelen embereknél lehet igaz.
Igen igaz, meg az is igaz, hogy a legnagyobb ellenségekbõl lesznek a legnagyobb szerelmek
Csak néha, nagyon néha nagyon ritkán :) Én akit utálok azoknak a többségét föld alá temetném.
Van ilyen.

Szerintetek mennyire igaz az a mondas hogy: "Ha megcsalod a baratod valaszd a masodikat (szoval akivel megcsaltad) mert ha az elsot igazan szeretted volna nem csaltad volna meg? "

Legjobb válasz: Ha megcsalod az elsõt, akkor tényleg nem szeretted igazán, de akivel megcsaltad, ha van egy csöpp esze, nem marad veled, mert vele is ugyanúgy megteheted.

Ha megcsalod az elsõt, akkor tényleg nem szeretted igazán, de akivel megcsaltad, ha van egy csöpp esze, nem marad veled, mert vele is ugyanúgy megteheted.
Ráadásul a másodikat sem szeretted annyira, hogy szakíts miatta.
Arról nem is beszélve, hogy a megcsaló magát sem szereti. Ha szeretné, akkor szembenézne önmagával, tisztázna az igényeit, vágyait, álmait, elvárásait... és akkor ennek megfelelõ partnert keresne. A megcsalás mindig egy hiányt pótol, de szerintem a megcsalók talán pár százaléka tudná megmondani, hogy esetükben ez mi :D

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!