Találatok a következő kifejezésre: Idén leszek éves még (35 db)

Tisztelt Langmár Úr! A problémám a következő. Az elmúlt három hónapban, decembertől kezdve, folyamatosan tolódik a menzeszem. Ebben a hónapban még nem is volt, már 9 napja késik. Idén leszek 22 éves, s nekem a kezdetektől mindig ugyanakkor jött meg. Azt s

Tisztelt Langmár Úr! A problémám a következő. Az elmúlt három hónapban, decembertől kezdve, folyamatosan tolódik a menzeszem. Ebben a hónapban még nem is volt, már 9 napja késik. Idén leszek 22 éves, s nekem a kezdetektől mindig ugyanakkor jött meg. Azt szokták mondani, hogy csak idősebb, érettebb korban alakul ki a rendszeresség, de nekem mindig is rendszeres volt. Most azonban valamiért megváltozott. Tolódik. Nem értem, miért. Nem étkezem máshogy, nem idegeskedek, ugyanúgy élem az életemet, mint eddig. Akkor mégis mi lehet a probléma? Miért változott most meg? Hogy tudnék erről pontosan megbizonyosodni, kézzel fogható magyarázatot kapni? Néhány vitaminon kívül (B-komplex, grapefruit kivonat) mást nem szedek, sem fogamzásgátlót, illetve szexuális életet sem élek. Mitől lehet akkor a változás? Miért pont most? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! Vizsgálatok nélkül én sem tudok felelősséggel nyilatkozni. Az elmondottak miatt mindenképpen javaslok egy nőgyógyászati szakvizsgálatot. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! Vizsgálatok nélkül én sem tudok felelősséggel nyilatkozni. Az elmondottak miatt mindenképpen javaslok egy nőgyógyászati szakvizsgálatot. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Langmár Úr! A problémám a következő. Az elmúlt három hónapban, decembertől kezdve, folyamatosan tolódik a menzeszem. Ebben a hónapban még nem is volt, már 9 napja késik. Idén leszek 22 éves, s nekem a kezdetektől mindig ugyanakkor jött meg. Azt s

Tisztelt Langmár Úr! A problémám a következő. Az elmúlt három hónapban, decembertől kezdve, folyamatosan tolódik a menzeszem. Ebben a hónapban még nem is volt, már 9 napja késik. Idén leszek 22 éves, s nekem a kezdetektől mindig ugyanakkor jött meg. Azt szokták mondani, hogy csak idősebb, érettebb korban alakul ki a rendszeresség, de nekem mindig is rendszeres volt. Most azonban valamiért megváltozott. Tolódik. Nem értem, miért. Nem étkezem máshogy, nem idegeskedek, ugyanúgy élem az életemet, mint eddig. Akkor mégis mi lehet a probléma? Miért változott most meg? Hogy tudnék erről pontosan megbizonyosodni, kézzel fogható magyarázatot kapni? Néhány vitaminon kívül (B-komplex, grapefruit kivonat) mást nem szedek, sem fogamzásgátlót, illetve szexuális életet sem élek. Mitől lehet akkor a változás? Miért pont most? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! Vizsgálatok nélkül én sem tudok felelősséggel nyilatkozni. Az elmondottak miatt mindenképpen javaslok egy nőgyógyászati szakvizsgálatot. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! Vizsgálatok nélkül én sem tudok felelősséggel nyilatkozni. Az elmondottak miatt mindenképpen javaslok egy nőgyógyászati szakvizsgálatot. Üdvözlettel: dr. Langmár Zoltán
Nincs ezzel semmi baj.
Ez a normális! A körülötted lévõk meg kis hülye p.csák akik majd párszor át lesznek ejtve.
Akkor hasonló cipõben járunk :) Van egy barátnõm, aki állandóan mondogatja hogy hú de jó lenne ha már végre lenne barátja. Nem mondom, jó lenne, de majd eljön az ideje, van idõm még! Másik barátnõm meg havonta "cserélgeti" a pasijait, és mindig mondja hogy nekem miért nincs. Hát én nem vagyok olyan, hogy bármelyik srácra ráírjak fb-n, flörtölni :D meg azért õ a korhatárral is másképp bánik. Mindegy hogy 14 vagy 25 éves a gyerek :D én nem ilyen vagyok. Szerintem hagyd meg a szokásod, majd érezni fogod, mikor kell jönnie a pasinak... ezt jól megaszontam xD
Persze hát 14 évesen inkább tanuljál. Ne foglalkozz a többiekkel
Szard le!
Nincsen ezzel semmi baj.
A kérdező hozzászólása: Örülök, hogy így vagyunk ezzel! :)
Nem baj... :)
Még egy sorstárs. XD Én sem pasizom, és nem is akarok egy jó ideig. Szóval szard le õket! 14/L

Ha 13 évesen elkezdek dobolni akkor mennyi idő lesz még nagyon nagyon jól megtanulok?

A pozitívum hogy elég jó a ritmusérzékem és az hogy nagyon szeretnék dobolni! A negatívum hogy nincs itthon se dob se dobszerkó a zenesuliban meg egy héten 2x fél óra van. Mennyi id? lesz amíg elég jól megtanulok?

Legjobb válasz: Tehetség függõ , lehet már majdnem profi leszel 1 év mulva ha tehetséged van rá .

Tehetség függõ , lehet már majdnem profi leszel 1 év mulva ha tehetséged van rá .
A kérdező hozzászólása: Húú az csodás lenne! de majd kiderül!:)

A barátnőmnek február 3-án született a kisfia idén lesz 3 éves. Megkapja még februárban a gyest? Az egész összeget vagy részarányosan?

Legjobb válasz: Épp ezt a kérdést tettem fel az önkormányzatnál anyukám egyik kolléganõjének, aki a pénzügyön dolgozik. Bár nálam a Gyed volt a kérdés lényege, de majdnem ugyanaz. Az én kislányom 4-én született, szintén hónap elején. Azt mondta, hogy egész hónapi összeget nem küldenek, arra a pár napra esõ részét kapjuk csak.

Épp ezt a kérdést tettem fel az önkormányzatnál anyukám egyik kolléganõjének, aki a pénzügyön dolgozik. Bár nálam a Gyed volt a kérdés lényege, de majdnem ugyanaz. Az én kislányom 4-én született, szintén hónap elején. Azt mondta, hogy egész hónapi összeget nem küldenek, arra a pár napra esõ részét kapjuk csak.
Csak a 3 napra kapja.
Február elején a januári gyest fizetik, tehát január 1-tõl 31.-ig. Ezt utalják 2.-án vagy 3.-án februárban. A maradék 3 napot utólag fizetik majd.

Idén leszek 17 éves még szűz, de van egy gondom az h nagyon kicsik a mellemim, mit tegyek?

ez miert van? nagyon kicsik szinte nincs semmi. sokan piszkalnak is emiatt és már nagyon zavaró!

Legjobb válasz: Nem a mell a legfontosabb. :) ha szép arcod van, ízlésesen, elõnyösen öltözködsz, és van egyéniséged, nyert ügyed van a pasiknál. nem kell ezért önbizalomhiányosnak lenni.

Nem a mell a legfontosabb. :) ha szép arcod van, ízlésesen, elõnyösen öltözködsz, és van egyéniséged, nyert ügyed van a pasiknál. nem kell ezért önbizalomhiányosnak lenni.
Tényleg nem ez a legfontosabb! Különben is még nõhetnek. Ha egy pasi szerelmes lesz, akkor nem a kiválasztott nõ mellébe lesz szerelmes, hanem magába az egész egyéniségébe, személyiségébe.
Pontosan! Neked valószínûleg az áll jól, ha kislányosan öltözöl. Körül fognak rajzani a pasik! Csak vigyázz... van, amelyik egyenesen azért, mert tényleg kislánynak néz. Ha megtudja, hogy már idõsebb vagy, akkor lehet, hogy még jobban hajt rád... Csak azzal foglalkozz, aki hosszabb ideig is képes várni rád! Ja: semmikééppen se viselj kitömött melltartót. Nagyon kiábrándító tud lenni, amikor leveszik. Egyébként az is elõfordulhat, hogy késõn érsz. A családban mi a helyzet? Nagyszülõk?
Én 23 vagyok, nekem is alig van valami, régebben kitömött melltartót hordtam de rájöttem az nem segít mert elég zavaró ha lekerül és nem az van alatta amire számított a pasi. Próbáld elfogadni és ne törõdj azokkal akik piszkálnak emiatt, nem a nagy mellektõl lesz valaki vonzó, öltözz elõnyösen, nõiesen, szép smink, frizura, tereld el a figyelmet a melleidrõl, nem az a legfontosabb.
Figyelj! Az, hogy még szûz vagy, az nem tartozik a tárgyhoz. Örülj neki! Ezt komolyan mondom! Ismered a mondást: Korán nyíló virág hamar elhervad. De most nem ez a lényeg. A melleidet ne szégyeld! De ezt konmolyan mondom. Aki piszkál, vagy bánt emiatt, az magát minõsíti. Te úgy fogsz tudni ezek közûl az emberek közûl kitûnni, hogy felülemelkedsz a sértéseken. Fiogadd el, amit kaptál. A másik pedig, hogy, mint mondtad, 17 éves sem vagy még. Szóval még bõven változhatnak a dolgok. Minden este, mielõtt elalszol, képzelõdj egy picit. Képzeld el magadat úgy, mintha nagyok lennének a melleid. Na, nem faltól falig érõek, hanem akkorák, amekkorákat szeretnél. Képzeld el, hogy hogy viselkedsz, képzeld bele magadat különbözõ szituációkba, hogy mit szólnak az ismerõseid és próbáld meg magadban kialakítani azt az örömérzést, amit akkor érzel, hja arr gondolsz, hogy nagyojk a melleid. Ennek a dolognak több jótékony hatása is van. Az egyik, hogy megnõ az önbizalmad és az önbecsülésed. Megtanulod elfogadni magad. Ezáltal megvátozik a kisugárzásod is és mindjárt másképp fognak Rád tekinteni. A másik pedig, hogy ezt nem úgy kezeld, mint ha a szégyened lenne. Attól, hogy valakinek kicsi a melle, nem ér kevesebbet és nem roszabb ember. Sõt, akit ilyenek miatt bántanak, az jobban viseli a problémákat és a többi emberrel szemben empatikusabban tud viselkedni, mert tudja milyen az, ha valakit bántanak. Úgyhogy összegzésképpen azt tanácsolom, hogy ezen ne bosszankodj. Tudod, nincs kis mell, csak nagy tenyér... Indulj ki ebbõl. Ha bármiben segíthetek még, csak írj. Üdv, Z
Szia:) Igazat adok az elõttem lévõkkel.Én 21 éves vagyok, és hát mióta nagy lettem, a melleimet én is szégyellem, mindig nagyobb melltartót hordtam, hogy nagyobbnak látszódjon.De rájöttem hogy ez tök felesleges.Nekem azt mondta egy srác, hogy nem a nagy mell számit, ha kicsi, az nem baj.Legyen formás, és már is szexi lehet.Innentõl kezdve, én se foglalkoztam a melleimmel.és mióta barátom van megint, elõtte is szégyelltem, de feleslegesen, mert õ azt mondta hogy hülye vagyok, és fejezzem be azt hogy nem vagyok a mellemmel megelégedve, mert ezért fog elhagyni.Szóval megnyugodtam, mert neki nem a mellem mérete fontos.Ha a lesz barátod, és szeretni fog, neki se fog számitani.Ja, azt nem irtam, hogy 21 éves léttemre 70-es melltartót kell hordanom.De gondolj arra, hogy még fejlõdésbe vagy, és még simán nõhet.Ha majd egyszer szülni is fogsz, még az alatt is nõhet:) Szóval ne szomorkodj ezen.Huzd ki magad, öltözködj csinosan, igényesen, és ne dugd el a melledet.Hidd el sikered lesz!! És a fiuk lássák azt hogy nem nézed le magad, hanem igen is büszke vagy arra amid van:) Remélem tudtam segiteni.Szió:)
Az elõttem íróknak igazuk van. Én 19 vagyok, 70A mérettel. Régen zavart, de aztán megbarátkoztam a melleimmel. Ha ügyesen választasz ruhát hozzá, nem fog senkit érdekelni, hogy mekkora. Az én trükköm: felveszek egy feszes felsõt, aztán hasat be, mellet ki. Ha azt akarod, hogy kiessen a szemük, ülj be egy hûvös szobába :D le se fogják venni a szemüket a melledrõl :) Ne rágd magad azon, hogy kicsik. Fognak még nõni, és örülj neki, ha nem lesznek óriásiak. A barátnõim folyton panaszkodnak a nagy melleikre, meg hogy nem lehet rájuk melltartót találni. Akinek kicsi a melle, annak nem is kell melltartó :D sokkal jobban néz ki nélküle
Pumpáról még nem hallottál?! ( de am egyet értek az elöttem szólokkal)

Milyen tapasztalatok a Balcsiról, babával? Melyik rész homokos, bababarát, tiszta? Kislányom 1, 5 éves lesz nyáron, szinte még soha nem voltunk a Balcsin, gondoltuk idén kipróbálnánk!

Legjobb válasz: Balatonlelle, Napfény strand. Olyan mintha a tengerparton lennél, kultúrált, relatíve olcsó(a kaja nem), hosszan sekély víz, homokos part, direkt családi, mi tavaly voltunk, szuper! Már mehettek!!! Nekünk 1 éves lesz a babánk idén nyáron, de tuti lemegyünk 1x, 2x..:-) Alig várom már ebben a nagy szürkeségben:-)) De egy ilyen babasátrat vagy minel hívják, azt vegyetek, mert nem sok fa van. Igaz lehet kivenni napernyõt, meg ágyat, de hogy mindenre felkészüljetek...:-)

Balatonlelle, Napfény strand. Olyan mintha a tengerparton lennél, kultúrált, relatíve olcsó(a kaja nem), hosszan sekély víz, homokos part, direkt családi, mi tavaly voltunk, szuper! Már mehettek!!! Nekünk 1 éves lesz a babánk idén nyáron, de tuti lemegyünk 1x, 2x..:-) Alig várom már ebben a nagy szürkeségben:-)) De egy ilyen babasátrat vagy minel hívják, azt vegyetek, mert nem sok fa van. Igaz lehet kivenni napernyõt, meg ágyat, de hogy mindenre felkészüljetek...:-)
A kérdező hozzászólása: oké, köszi
10:57-es vagyok.szerintem Zamardiban ott a partnal van jatszoter szerintem homokozoval de nem emlekszem pontosan!mi a neten nezegetjuk a szallast.pl : helloturis.hu zimmerinfo.hu de ird be a google-n a keresobe h zamardi szallasok vagy ilyesmi.mi 2 eve messze voltunk a parttol kb 1 km (2500 volt egy ej/fo/nap ) es kocsival mentunk le mindig de most kozelebb nezzuk a parthoz a szallast.par szaz meterre.ezek valamivel dragabbak kb 3500 lesz.szerintem idejeben foglaljatok le mert kesobb nagyon nehez talalni.azt hiszem kb 20% ker elolegbe postai uton.
A kérdező hozzászólása: Hol kerestek szállást?
A kérdező hozzászólása: Köszi, egyszer voltunk nagyon régen a BAlcsin, még lánykoromban:) , olyan jókat írtatok, tisztára beleéltem magam. Zamárdin a füves rész miatt tud a baba homokozni a vízparton?
az elozo vagyok.a Zamardi strand partja nem homokos hanem fuves
mi a nyaron fogunk a Balatonra menni a kisbabammal aki akkor lesz 1 eves.Zamardiba ami a deli parton van.mar tobbszor is voltunk ott.allitolag az a Balaton leghosszabb strandja.kb 3 km hosszu sekely vizu homokos akar 100 metert is siman besetalhatsz.arak szerintem elfogadhatoak kiveve a balatonsound idoszakat ami iden julius 7-10 ig tart.akkor nagyon dragak a szallasok.2 eve amikor voltunk julius vegen tobb babas csaladot is lattam ott.Balatonfoldvaron is voltunk mar de a strandja meg sem kozeliti a Zamardi starndot , tul kicsi es gyorsabban mellyul.amikor oda mentunk is atmentunk Zamardiba starndolni.jo nyaralast nektek a picivel
Csopak Balatonfüred Balatonalmádi-Mi ide járunk mert közel van és a kislányom imádja a strandolást.Mindegyiknél van homokkal feltöltött rész.Szuper játszóterek vannak rengeteg büfé.Füredre csak sétálni is le szoktunk menni nagyon szép hangulatos:)
Hát, Blellére inkább csak akkor menj, mikor nincsenek sokan, pl.: télen! Nyáron tele a strand, de nem azért mert szuper, hanem mert olyan kicsi, h zsúfolódnak az emberek... Balatonföldvár nem rossz, de (én itt élek) de ha jót akarsz a bébinek akkor ZAMÁRDI!!! 3 km hosszú füves szabadstrand, sekély vízzel-az 1-es mólónál mindig csak kisgyerekesek vannak- mi is ide járuni!Játszóterek, kúltúrált, rendezett, nem szemetes és a szomszéd törülközõje nem lóg a szádba:)
Balatonföldvár. Déliparton van. Csodás a strand. Nem homokos, de betonnal szegélyezett a part. Nem sok a nádas, tehát kevesebb a viziélõlény(halak, siklók, stb, egyéb gusztustalanságok, még édesvizi szivacs is él itt). Minimum 100 méterig sekély a víz, nem köves, kagylós az alja, hanem iszapos, puha. A hínárokat nehéz elkerülni, de ártalmatlanok, inkább rondák. A balatonföldvári strand fával van beültetve, árnyékos, olyan középkategóriás. Se nem lepusztult, se nem elit.Vannak kajáldák a strandon helyben is, ill. a környékén vendéglõk. Ha olcsóbban akarod megúszni a élelmezést, akkor a siófoki Tescoba ugorjatok át(kb.5 km-re van). Vannak a strand mellett zöldséges standok itt beszerezhetsz néhány gyümölcsöt, paradicsomot, uborkát a reggelihez. Gyönyörû rálátás nyílik a srégan szemközti Tihanyra. Fõleg este káprázatos, mikor a túlpart kivan világítva. Jajj, de irigyellek titeket ezért a kiruccanásért.én belevagyok zúgva a Balatonba, szívem szerint ott laknék mellette. Sajnos mióta anya vagyok nem voltam(elsõ gyerek, építkezés, némi anyagi nehézség, de fiatalként sokat , , vandálkottunk" itt. Idén se jutunk el, mert Júliusra várjuk a második bébit. De jövõre mi se hagyjuk ki. Jó tervezgetést, utazást, nyaralást!
Balatonlellet is ajanlani tudom. Tenyleg jo a strand, sekely a viz, a kisgyerekeknek idealis. Mi 2X voltunk egyszer Lellen, masszor, B. boglaron, de sajnos kifogtuk a rossz idot, 1-2 napot tudtunk furodni. Talaltunk egyeb programokat is, igy azert jol ereztuk magunkat! Tavaly egy csaladi hazat bereltunk nem messze a parttol. Talan ez a legolcsobb megoldas.

Az mennyire leamortizáló ha egy 28, 5 éves szûz pasi azon agyal már 2 éve, hogy ha egyszer idõs lesz (pl 70-75 éves és még élni fog), akkor gyerekek és így unokák híján is nem lesz majd senki, aki ha beteg lesz, majd ápolja, legyen a beteg ágyánál?

Tudom nem szabad ezen gondolkodni, de ha esély sincs párra, akkor sajnos ez is benne van a levegõben.

Legjobb válasz: Párra van esély, mindig van. Csak keresd a lehetõségeket, járj társaságba, légy nyitott. Hagyd el az ideálokat, a beidegzõdéseket és hidd azt, hogy neked is van párod a világban. Sok sikert! :)

Párra van esély, mindig van. Csak keresd a lehetõségeket, járj társaságba, légy nyitott. Hagyd el az ideálokat, a beidegzõdéseket és hidd azt, hogy neked is van párod a világban. Sok sikert! :)
Én azt a felfogást tartom gáznak, hogy azért akarsz gyereket, hogy majdan legyen valaki, aki ápol... Amúgy meg nincs rosszabb annál, mint otthon keseregni a négy fal között.
Lényegében jól látod a dolgokat. A testalkat valóban kevesebbet számít a dologba, mint pl. az arc, vagy a magasság! Ez a kettõ a legfontosabb. A belsõ tulajdonságok pedig csak az után számítanak, ha a külsõ jegyekben megugorja-e valaki azt a bizonyos lécet, amit én az alacsonyságommal és az ocsmányságommal sosem fogok.
Szerintem nem szabad föladni, és ahogy a többiek is írták, próbálkozni kell, társaságba járni, aztán hátha megismersz valakit, aki tényleg komolyan veled szeretne lenni! 20/N
A kérdező hozzászólása: Én nem vagyok kövér, sportos vagyok, de úgy látom az arc 90%-ban mindent eldönt a mai lányok 95%-ánál, hogy kell-e a pasi. Az pedig nekem iszonyat nem jól sikerült, más az rendben van. Igaz elég halk pasi vagyok, de nem vagyok hülye, nincs tájszólásom stb. Választékosan beszélek.
Az még a jobbik dolog, ha levegõnek néznek. Engem lerondázni szoktak a csajok, akiknél próbálkozok :(
A kérdező hozzászólása: Lehet itt fogni a dolgokat a pozitivitásra, de siker nélkül nehezen tud az ember pozitív lenni, ez inkább olyan mesterkélt, álpozitivitás lenne.
A kérdező hozzászólása: Egyáltalán nem megy semmilyen szinten sem. Levegõnek néznek. Ugye közel a 30 hoz már nem nagyon fog az ember beszédstílusa, dumája, kinézete (csak rosszabb irányba) változni, így ha eddig semmi nem volt, akkor ezután már csak lefelé vezet az út szerintem.
Én is így vagyok vele. Sajnos nekem sincs semmi esélyem arra, hogy legyen egyszer párom, mert a külsõm annyira ocsmány, undorító, ráadásul dagadt is vagyok, meg alacsony, hogy ilyen tulajdonságokkal kizárt, hogy valaha is találnék egy lányt. Ez van, bele kell törõdni a magányba, és remélni, hogy az ember nem lesz beteges, és minél elõbb eljön érte a halál.
Legyél sokkal pozitívabb :) abszolút nem megy az ismerkedés?
A kérdező hozzászólása: Kb 60 kosár van mögöttem, így 3 éve abbahagytam a dolgot, nem akarok még azt a 10%-nyi lányokkal kapcsolatos önbizalmamat is a földdel egyenlõvé tenni. Szerintem érthetõ.
Az rendben van, hogy egyszer-egyszer eszébe jut ez, de ne minden nap. Más részrõl pedig meg is értem.
Esély mindig van, bár nekem tényleg nagyon furcsa, ha valakinek közel a 30-hoz még nem volt kapcsolata. 22l
Gyûjtögess akkor pénzt egy öregek otthonára. :D Amúgy meg fel a fejjel, ha elég sokat próbálkozol és közben tanulsz a hibáidból, és fejlõdsz, akkor össze fog jönni valami elõbb-utóbb.

Elkéstem vagy még időben vagyok 26 éves korom végére lesz meg az 5 elvégzett évem a felsőoktatásban?

Sokan mondják: ma holnap 30 éves vagy, vagy... 27 éves vagy, és még nincs meg a diplomád... alig van munkatapasztalatod... Hát nem tudom: 19 évesen érettségiztem, majd két év múlva kezdtem el a bachelor képzést, majd most a mester képzésre járok. Épp betöltöm a 27et, amikor meglesz a mesterszakos diploma. Ez késő, vagy manapság hány évesen kellene elvégezni? Van négy év telesales munkatapasztalatom, igaz, ez nem ér sokat a multik világában, ott releváns több éves tapasztalatot kérnek. De mégis? Időben vagyok még, vagy késő???

Legjobb válasz: Mihez képest?? Mégis mi a mérce szerinted? Annyira nincsenek az életbe ilyen "mércék"... Semmiben. Az általános- és középiskolában osztályok, évfolyamok vannak, ezeket kb 6 évesen kezdjük és onnantól folyamatosan végezzük, talán ezért alakul ki bennünk, hogy X évesen itt és itt kellene tartani az életben. De ilyen nincs. Mindenkinek annyiféle tényezõ miatt annyira különbözõen alakul... Ne stresszelj, ez a TE életed, és így van jól! Légy boldog vele. :)

Mihez képest?? Mégis mi a mérce szerinted? Annyira nincsenek az életbe ilyen "mércék"... Semmiben. Az általános- és középiskolában osztályok, évfolyamok vannak, ezeket kb 6 évesen kezdjük és onnantól folyamatosan végezzük, talán ezért alakul ki bennünk, hogy X évesen itt és itt kellene tartani az életben. De ilyen nincs. Mindenkinek annyiféle tényezõ miatt annyira különbözõen alakul... Ne stresszelj, ez a TE életed, és így van jól! Légy boldog vele. :)
manapság még 27 éves kor körül egyetemisták ez a kreditrendszer mellékhatása meg úgyis kevés a munkahely van aki direkt is elhúzza, mert hova siessen
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Csak például a nagymamám azt mondta, pár éve, hogy ennyi évesen mások már ledoktorálnak, és annyira rosszul esett. Én ugyanezt gondolom, hogy ez nem így van, és csak a családomprovokációja az egész.Akármit csinálok soha semmi sem jó! :(
Igen. 1926-ban valóban így volt!
Mamád idõs. Az ó idejében 25 évesen már volt két gyereke lakása autója. Ma ez másképp van.Õ nem ebben él, hanem a múltban.
Én 27 éves vagyok bsc-n, úgyhogy te még jobb vagy nálam. Amúgy érdemes minél többféle munkatapasztalatot szerezni tanulás mellett.
Szia! 26 évesen fogom befejezni az 5. évemet, 20 évesen érettségiztem, egy évet nyelvet tanultam, 21 évesen jelentkeztem egyetemre. 26 évesen fogom elkezdeni a doktori képzést, tehát úgy 30 éves koromban fogom befejezni a tanulást.... Nem késtél el semmivel! Több ismerõsöm 30 felett van, és nyelvvizsgákra készülnek, továbbképzésekre járnak, ma már mindenki azon van hogy tanuljon!
A kérdező hozzászólása: Jó, értem. Akkor jól éreztem, hogy nem gond ez valójában. Én amúgy is hiszek az élethosszig tartó tanulásban.

20 éves fiú vagyok, depressziós. Fogalmam sincs, én mit tudnék adni egy lánynak, és úgy érzem, még jó ideig nem lesz barátnőm. Mit csináljak?

Tudom, mi kell a lányoknak (erő, önbizalom, dominancia, rosszfiúság, titokzatosság, humor), de én képtelen vagyok ezeket megadni. Gyereknek érzem magam. Kimaradt a kamaszkorom, és tudom, az én koromban már milyen tűzön-vízen átesett tapasztalt csajok vannak. Nincs esélyem a lányoknál, a "kicsit szép" szinttől felfele rám se néznek. Nem tudom eldönteni, mit tanuljak, nem volt 20 évesen egy kapcsolatom, a kamaszkoromat a szobámba bezárkózva töltöttem, sokszor őrjöngve és keseregve. Mire vagyok jó? Mi lesz így belőlem? Hová jutnak az ilyen emberek?

Legjobb válasz: Idén leszek 23 és hasonló cipõben járok mint te – barátaimmal együtt. Hozd rendbe az életed ha már sikerült elsz*rni. Mi is azt csináljuk. Sok sikert: egy szélhámos

Idén leszek 23 és hasonló cipõben járok mint te – barátaimmal együtt. Hozd rendbe az életed ha már sikerült elsz*rni. Mi is azt csináljuk. Sok sikert: egy szélhámos
Kedves Kérdezõ, te nagyon hasonlítasz rám, hasonló dolgok játszódnak le az én fejemben is.Bár nekem még barátaim sincsenek olyan igaziak, csak pár haver azt annyi.Bár depressziós nem voltam soha, sokszor közel kerültem hozzá és 7 év alatt nagyon sokszor próbálkoztam embereknél lányoknál fõként kapcsolat céljából, fiúknál haver barátkozási célból, de valahogy sosem jött össze egyik sem.De a csajoktól még egy biztató szót nem kaptam a 7 év alatt.Pedig volt, hogy odamentem csajokhoz dumálni, 1 héten 5 nap voltam bulizni haverokkal akkor se lett semmi belõle.Szóval együtt érzek veled, ha gondolod szívesen beszélgethetünk még ilyenekrõl. :/
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm a linket. Többször már nem kell a figyelmembe ajánlanod, észrevettem és megjegyeztem.
A kérdező hozzászólása: Nekem nem elég az, hogy mondjuk sportolok, eljárok valahova, vagy bármi más módon jól érzem magam. Én ADNI akarok a világnak, tanítani akarok embereket és segíteni akarok nekik. Nem elég az, ha ÉN jól érzem magam. Olyan vagyok, hogyha felfedezek valami érdekeset, azt rögtön meg akarom osztani valakivel, meg akarom mutatni, hogy együtt tudjuk és együtt érezzük jól magunkat. De nincs kivel megosztanom a dolgaimat.
A kérdező hozzászólása: Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy ostobaság attól tenni függõvé a boldogságunkat, hogy más elfogad-e vagy nem, hogy hülyeség kapcsolatfüggõnek lenni. Igazatok van, nem lehet mindig öngyilkosság az elsõ gondolatom, valahányszor egy lány elutasít és nem függhetek csak attól, hogy van-e épp, aki elfogad. De rájöttem, hogy nem is ez a probléma. A probléma ennél mélyebb és súlyosabb. Az a baj, hogy nekem nemcsak barátnõm nincs, hanem úgy érzem, egyáltalán senki nincs, aki magamért szeret. Volt egy rossz idõszakom kiskamasz-koromban, amikor egy társaság kiközösített. EZ akkor nagyon megterhelt lelkileg, és elhittem, hogy velem valami baj van. Állandóan kérdeztem a szüleimet, hogy "apu, én szerinted szerethetõ vagyok? szerinted én jófej vagyok? szerinted én vezetõegyéniség vagyok? szerinted én elég izmos vagyok?" stb. Minden nap ilyesmiket kérdezgettem a szüleimtõl. És tulajdonképpen õk váltak az egyedüli visszajelzés-forrássá. A korosztályomra kollektíve megsértõdtem amiatt, ami történt, és egy kívül helyeztem magam a "játékon". Felvettem egy kívülálló, kissé lenézõ szerepet, és igazából középsuliban se nagyon lettek barátaim. Akik lettek azok azért lettek, mert felvettem egy flegma, poénos gyerek arcát, és nem magamért szerettek meg, hanem ezért az arcért. Ennek az álcának a fenntartása pedig minden erõmet felemésztette. Ez az igazság. Kimaradtam a barátkozásokból, közös kalandokból, kavarásokból. Én nem mertem soha átvenni a labdát vagy beszállni a játékba egy lányért, mert úgy éreztem, mindig mindenki engem néz, és nevet a "technikámon", ami szánalmasan fejletlen a koromhoz képest. És tulajdonképpen ugyanazt csinálom ma is. Egész nap itthon ülök, sokat olvasok és rengeteget gondolkodok magamról. Olthatatlan kíváncsiság él bennem a világ megismerése iránt, amit minden tanárom imádott és elismert, ha valami érdekel, akkor addig nem nyugszom, amíg le nem ások az adott dolog legmélyére és mindent meg nem tudok. Most ez a képesség leginkább önmagamra irányul, magamat elemezgetem ezerrel. De ami a lényeg, hogy nincs SIKERÉLMÉNYEM és nem kapok ELISMERÉST. Ha valaki megdicsér, akkor sokszor könnybe lábad a szemem. Egy csomó emberrel összevesztem, egy csomó társaság kiutált és ebbõl azt a következtetést vonom le, hogy egy kiállhatatlan alak vagyok, aki senkinek nem kell. Senkinek NEM KELLEK. Az a jelenség, amit úgy hívok, hogy "ÉN VAGYOK", nem bír létjogosultsággal, nincs rá szüksége a Földnek, a társadalomnak. Meg se kellett volna születnem. Így érzem, de tudom, hogy túlzok és nem az igazságot írom. Mert van sok ember, aki szeret és elismer. De senkit nem ismerek, akit érdekel mindaz, ami vagyok. Aki csodálkozna azon, hogy ilyen nagy a tudásszomjam és felnézne rám. Akik engem ezért hátba veregetnének. Én szeretem az embereket, de valahogy nem kellek nekik.
"Errõl szól a világunk, mindent a férfi-nõi kapcsolatkeresés mozgat. " A nagy ló[email protected] már bocsánat. Aki ilyen szöveggel jön arra tökéletesen illik az, hogy kapcsolatfüggõ! Bár lehet külön világban élünk, mert az enyémet biztos nem a nõi- férfi kapcsolatok mozgatják, ez csak 1 lehetõség a sok millió közül. Nehogy már csak az legyen az élet hogy nõket kell hajkurászni, gyereket csinálni és dolgozni hogy el tudd tartani õket. A köldökzsinórommal fojtottam volna meg magamat, ha csak ez lenne az élet egyetlen értelme, és mindenkinek kötelezõ módon ezt a szabályt kellene követnie. Hogy akarsz te barátot vagy barátnõt, ha saját magadat se vagy képes felvállalni, elfogadni? rinyálsz olyan dolog miatt ami már rég elmúlt. Az jó hogy tudod milyen vagy, mert így legalább megvan hogy min kell(ene) változtatni. Elõször ezen a téren kellene megingathatatlan rendet tenni, és utána jöhetnek a törékeny kapcsolatok. "állandóan rettegek mások véleményétõl, meg attól, hogy hülyén viselkedem" Ezen látszik hogy nem vagy elfogadva magaddal. Ha el lennél [email protected]ád a másik véleményét, és nem érdekelne hogy épp mit mond. Ha meg te sem tudod elfogadni magadat, akkor másik személytõl hogy várhatod el. Ha most lenne egy barátnõd, akkor változna bármi is az életedben? Adna egy kis motivációt, és félve, de bevállalnál pár [email protected]ágot miatta, de közben meg a saját dolgaidon görcsölnél ugyan úgy, ami elsõként téged, másodszor õt, harmadszorra meg a kapcsolatotokat õrölné fel.. (vagy épp fordítva, kérdés mennyire adnád ezt neki át.) "Azt sugallják, hogy egy kiállhatatlan szörnyeteg vagyok." Nem utalnak azok semmire. Ezt te magad gondolod csak. Észre sem veszed, hogy saját magadnak gyártod a problémákat, és homokszemnyi méretûbõl hegynyi gondot csinálsz. Hogy vetkõzd le ezeket? -megbékélsz magaddal -megbékélsz a múltaddal -becsülöd azt amid van -kifogások keresése helyett, inkább a megoldáson töröd a fejed. Nem lehet úgy házat építeni hogy azt mondogatod hogy "soha nem lesz kész, nehéz és leterhelõ munka lesz amihez nincs erõm" De úgy igen, ha elõveszel egy ásót és kiásod az alapot kezdésképp. -sportolj És ne jósolgass, nem vagy te se boszorkány se mentalista. Inkább gondold át hogy az adott dolognak mik lehetne a kimenetelei, és azokkal te nyersz e vagy sem.
A kérdező hozzászólása: Na jó, figyeljetek, elmondom egyszerûen, hogy mi a baj: sosem éltem még igazán. Azért vannak ilyen ostoba gondolataim, mert nem tudom, mit veszíthetnék. Irigykedem azokra, akik nyíltak, közvetlenek, tele vannak barátokkal, sok élményük volt, és nem félnek mindentõl. Akik képesek õszintén, boldogan élni. Ezt akarom elérni. De nem tudom továbbra sem, hogy hogy kezdjek hozzá. Nem bízom az emberekben. A barátaim elõtt is maszkot hordok. Amikor a napnál világosabb, hogy valaki kedvel és elfogad, akkor sem hiszem el (ilyen történt a közelmúltban). Bonyolult lény vagyok, tele önbizalomhiánnyal és félelemmel. Nem úgy nõttem fel, hogy voltak barátaim, akik hátbaveregettek, amikor valamit jól csináltam és kijavítottak, ha valami rosszul. Nem kaptam megerõsítéseket. Sok emberrel összevesztem, a közelmúltban is, és ezek elbizonytalanítanak. Azt sugallják, hogy egy kiállhatatlan szörnyeteg vagyok. Hogy bennem van a hiba. Amikor jó élményeket szerezhetnék, az agyamban levõ képek meggátolnak benne. Rengeteg meghívást hagytam már ki azért, mert a beképzelt félelmeimre hallgattam, mert az emlékeimbõl merítve próbáltam megjósolni, hogy milyen lesz, és azok visszarettentenek. Árnyékok ellen harcolok, tele vagyok ilyen elõregyártott félelmekkel és feltételezésekkel, még emberekrõl is. És senki nem lát ebbe bele. Soha, senkinek nem akartam rosszat, csak állandóan rettegek mások véleményétõl, meg attól, hogy hülyén viselkedem, és ezért félelmembõl ingerlékeny vagyok és összeveszek emberekkel. Hogyan vetkõzzem le ezeket? ÉLNI AKAROK!!!!!! Élményeket akarok gyûjteni, tapasztalni akarok, barátokat akarok!
A kérdező hozzászólása: "Nagyon rá vagy görcsölve a barátnõ témára, pedig az egész nem ér annyit mint amennyi idõt és energiát te erre ráfordítottál már most. " Mindenki ezt mondja, de én ezt az érvet sosem értettem. Errõl szól a világunk, mindent a férfi-nõi kapcsolatkeresés mozgat. Mi lehetne fontosabb, mint ez? Nekem ráadásul kimaradt ez az egész a kamaszkoromból. Nem tanultam meg igazán bízni barátokban, nem tanultam meg a társas kapcsolatok törvényeit, nem tanultam meg, milyen valaki mellett élni. Mi lehetne ennél fontosabb feladat számomra?
Én csak annyit tudok ehhez hozzáfûzni, hogy barátnõ mellett se könnyebb, fõleg ha rossz embert fogsz ki akibe még szerelmes is vagy és lenyeled és eltûröd a [email protected]ágait. A jó kiegyensúlyozott kapcsolatok, ahol mindkét fél elfogadja a másikat és feltétel nélkül szeretik egymást, az meg ritkább mint a lottó 5ös. Nagyon rá vagy görcsölve a barátnõ témára, pedig az egész nem ér annyit mint amennyi idõt és energiát te erre ráfordítottál már most. a boldogságodat meg ne olyan dologhoz kösd aminek saját tudata és döntési lehetõsége van, mert akkor tényleg boldogtalan leszek egész életedben.
A boldogságot nem hiszem, hogy csak egy nõvel lehet elérni. Kell lennie másnak is az életedben amit igazán szeretnél, és boldoggá tenne.De ahogy látom, inkább a siránkozást választod (mert az mindig könnyebb) ahelyett, hogy megküzdenél, vagy akár próbálnál érte tenni valamit. Avval kell tenned, és próbálkoznod amid van. És tudod.. "..Ember küzdj, és bízva bízzál.."
A kérdező hozzászólása: Nem tudok ezekkel egyszerûen mit kezdeni. Tudom, hogy idióta vagyok, mert ragaszkodom a betegségemhez és segíteni akartok, de egyszerûen hiszem el, hogy lesz jobb. Nem tudom róla meggyõzni az agyamat. Nem is akarom, mert annál jobban fáj majd, amikor pofára esem. Amiket tudok: egykor boldog voltam, de már évek óta nem vagyok az. A boldogtalanság a kamaszkoromhoz köthetõ, vagyis ahhoz a korhoz, amikor "kinyílt" az értelmem. Tehát a fejlõdésem boldogtalansággal járt. Minél bölcsebb leszek, annál kevésbé tudok örülni bárminek is. Azt is tudom, hogy már régóta tart ez a folyamat. Mivel a világon minden, ami hirtelen jön, hirtelen tûnik el, és minden, ami lassan alakul ki, az sokáig kitart, ezért azt feltételezem, hogy még egy-két évig ebbõl nem tudok kijönni. Ehhez még hozzájön az, hogy ebben az állapotban semmi energiám nincs. Tehát hosszasan, szívós munkával kéne változtatnom, amihez nem tudok honnan meríteni. Azt is tudom, hogy nem én akartam, vagyis ez az egész rajtam kívül áll. Ha így van, akkor magától is kéne elmúlnia, mint ahogy akaratlanul alakult ki. Azt is látom pl. hogy aki korombeli, az többnyire jóval nagyobb, erõsebb testalkatú, mint én. Logikus, hogyha 20 éves koromig nem emberesedtem meg, akkor ezután se fogok (a leglátványosabb változások már elvileg lezajlottak). Azt is tudom, hogy a lányoknál ez egy nagyon jelentõs szempont. Tehát annyit sose fogok tudni csajozni, amennyit akarok. Tehát összegezve: -nem tudok már olyan boldog lenni, mint gyerekkoromban, és az a kor már nem is jön vissza -energia kéne egy hosszan tartó folyamat feltehetõen hosszan tartó megváltoztatásához, amit nem tudok honnan megszerezni -nem lesz senki mellettem, aki felügyelné és kijavítaná a gondolataimat, mint ahogy eddig se volt -fizikailag már nemigen fogok változni Ezekre jutottam. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy minden majd csak úgy rendbejön. Ha kívülrõl néznék egy embert, aki ilyen helyzetben van, és csak a tényeket nézném, azt mondanám, hogy ezt senki sem menti meg, mert úgysem fogja megkapni azokat a dolgokat, amikre szüksége lenne a gyógyuláshoz. Elgondolkodtam a következõn: érdemes-e élni úgy egy életet, hogy általában boldogtalanok vagyunk, csak azért, hogy elszórva legyen egy-két (az egészre vetítve nagyon kevés) pillanat, amikor tudunk felhõtlenül örülni, mielõtt visszahúz a boldogtalanság? És arra jutottam, hogy nem. Nem igaz, hogy semmi nem rosszabb a halálnál. Sokkal rosszabb úgy élni, hogy egész életen át sóvárgunk. Nem hiszek benne, hogy rendbejövök. Ha csak a tényeket nézem, nem látok rá sok esélyt. Mesékkel meg minek áltassam magam?
#25 Te elég fogyatékos lehetsz.... - PUA könyvek? Komolyan? Az egyik legnagyobb átverés és lehúzás... - Meg a gyúrás? Az nem segít a lelki bajokon, se a pszcihés gondokon. Az ilyet nem lehet "le edzeni".... Meg különben is csak magadért kell edzeni, se nõért, se külsõért, se másért. Mert ezek téged nem fog motiválni egyáltalán. Ha el is érsz valami fejlõdést, de nem látsz nõt magad körül akkor ennyi, oda az ami tovább hajtson.
A kérdező hozzászólása: Egyébként megnéztem, és látszik, hogy dilettáns vezeti az oldalt. Igénytelenül és helytelenül ír, a válaszai meg olyanok, mintha a Józsi bácsit kérdezném meg az utca végébõl.
A kérdező hozzászólása: MIÉRT NEM ÍR SENKI?
A kérdező hozzászólása: Rájöttem ma egy fontos dologra. Túlságosan anyukám hatása alatt vagyok. Túlságosan mindig anyuci rendes kisgyereke voltam, mindig úgy érzem, hogy mindenhez szülõi engedély kéne. Hát, ennek most véget vetek. Amúgy nincs itt olyan csaj, aki kipróbálni velem lábfétist? =)
Próbálj meg például tanulásra koncentrálni. Ha az iskolában jó tanuló vagy, és elismernek, máris boldogabb leszel. És nem utolsó sorban még a lányok is jobban fel fognak rád figyelni. Menj egyetemre, ott sokra viheted.
Ejha... elolvasgattalak itt és én aztán tudom mirõl beszélsz... ugyanebben a cipõben járok/jártam, csak én 7 évvel idõsebben is ott tartok, hogy nem volt még senkim. Az a baj, hogy senkit nem fog érdekelni igazán, hogy mi lesz veled, és ettõl be vagy szarva. Nem szégyen ez, nagyon kemény dolog. Az egót nehéz elpusztítani, nekem sem sikerült. El van cseszve a "szoftver" a fejedben, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. Az egód elengedése lenne a megoldás, de ezt azért nehéz megtenni, mert csillapíthatatlan szomja van, mivel még alig kapott valamit. Szánalmasnak számítunk a mai világban, és ez nem fog változni. Sõt, egyre inkább annak fogunk számítani. De a gyk nemhogy segíteni, de egyenesen ártani fog neked. Én is a csapdájába estem annak idején, csak a szerencsének köszönhettem, hogy egyszer találtam itt valakit, akivel véletlenül egyeztek az érdekeink, és végül nem bántam meg, h ide tévedtem. Tudom, fájdalmas, hogy a múltad olyan amilyen, de ez már így marad. Neked is, nekem is, a többi sorstársnak is. Én nem ítéllek el, tudom, hogy mit élsz át. Sajna ha nem engeded el az egódat, akkor a következõ évek kemények lesznek, kitartást hozzá. Járj több szerencsével, mint én. Még annyit mondok, hogy az elõttem válaszolónál nem fogsz jobb tanácsadót találni. Amit leírt, abba nem lehet belekötni. Ott a lényeg benne.
Még mindig csak a kifogásokat keresed és gyártod hogy alátámaszd azt, hogy márpedig akkor is neked van igazad. Nem tudjuk megválogatni a családunkat, mondhatni a barátainkat sem, vagy csak kis mértékben, de azt igen hogy mit hogy élünk meg. Ez pedig fejben dõl el. Egy visszautasítást vagy lecseszést megélhetsz úgyis hogy "igaza van, [email protected] ember vagyok" meg úgy is hogy " ki ez a gyökér ki engem kritizál?" avagy "igen részben igazat mondott, jó lenne erre a késõbbiekben odafigyelni" gyerek példát kár felhozni, te már nem vagy gyerek. Múltat meg el kell fogadni, mert az már a múlt amin nem változtathatsz.
A kérdező hozzászólása: Menjél, csajozzál, örülj neki, hogy te ilyen faszagyerek vagy. És ne sértegesd itt azokat, akiknek nehezebb az életük, mint a tied.
A kérdező hozzászólása: Az empatikus együttérzõt jelent, te ostoba. Empatikus mondjuk az, aki képes beleélni magát egy másik ember helyzetébe, amikor az elveszt egy rokont. Képes a megértésre, együttérzésre. Én miért kellett volna, hogy együttérezzek veled? Annyi történt, hogy linkeltél egy oldalt, én meg megmondtam róla a véleményem, és ez neked nem tetszett, mert ez a Te Menõ Oldalad, és azt hitted, valami nagyon kafát alkottál. Ez nem az empátia hiánya, mert nem arról van szó, hogy valaki megsértette az oldaladat, és én most biztosítalak az együttérzésemrõl, hanem max. az udvariaskodásé. Neked a keresetlen nyersességem nem tetszett, nem a beleérzés hiánya. Max. azt kérhetnéd rajtam számon, hogy nem vagyok diplomatikus. Nem kell többet ide írnod. Biztos jó fej vagy, és segíteni akarsz de nem tudsz. Ez nem sértés, 18 évesen az ember általában nem tud segíteni olyannak, aki depressziós. Én se beszélek a barátaimnak ezekrõl a dolgokról, akik nem 18, hanem 20 évesek, mert tudom, hogy egyszerûen nem értenék, nem élték meg ezeket és nem tudnának benne segíteni.
A kérdező hozzászólása: Látom, egyebek mellett az "empatikus" jelentésével sem vagy tisztában.
"Egyébként megnéztem, és látszik, hogy dilettáns vezeti az oldalt. Igénytelenül és helytelenül ír, a válaszai meg olyanok, mintha a Józsi bácsit kérdezném meg az utca végébõl." Nagyon "empatikus" vagy-.- nem csoda hogy aggkocsány lettél. Te tudod... sírhatsz-ríhatsz, de mondok neked valamit. 20 éves korba se késõ elkezdeni változtatni a testeden, akkor is 'kondizhatsz' a saját testsúlyoddal akár otthon is tee... 'mama kedvence' ;)
A kérdező hozzászólása: "Oké, lehet hogy te úgy érzed senki sem szeret, mert nem kapsz visszajelzést, de ennyire fontos a visszajelzés?" Igen, ennyire fontos. Az énképünk egyik meghatározó része a környezettõl kapott visszajelzés. Valószínûleg te ebbõl nem csinálsz problémát, mert voltak jó barátaid, akiktõl jó visszajelzést kaptál, ki tudtál állni magadért, volt önbizalmad és az az énkép alakult ki benned, hogy normális, egészséges ember vagy. Ez így normális. De ezeket nem mindenki kapja meg, és aki nem kapja meg egy bizonyos korban, az keresni fogja önmagát és bizonytalan lesz. Vagy ha mondjuk valakit állandóan gúnyolnak, akkor egy idõ múlva már õ sem hisz magában. "Ha téged boldoggá tesz az amit épp csinálsz, akkor csináld, ha meg meg akarod osztani akkor ott az fb, készíts egy oldalt vagy egy csoportot és akit érdeklõdik a téma iránt, az csatlakozni fog hozzá. " Nem érted. Olyat akarok, ahol csapatban dolgozhatok, és jó csapattal. És olyanokkal, akik jó fejnek tartanak és elismernek. "Nem a megerõsítését kell dolgozni, hanem magadért, és a haszonért. Ami lehet anyagi, vagy fejlõdési haszon. " De ez csak késõbb jön! Egy gyereknek dicséretre van szüksége. Ha veszel két azonos képességû gyereket, akik közül az egyiket állandóan dicséred, a másikat meg folyton szidod, akkor az egyik egészséges, jó tanuló lesz, a másik meg egy rossz gyerek, akinek mindenféle baja van. Eljön aztán egy kor, amikor az embernek már nincs szüksége dicséretre, de az csak azután jöhet el, hogy túlesett azon a koron, amikor elhelyezi magát. "én szerinted szerethetõ vagyok? szerinted én jófej vagyok? szerinted én vezetõegyéniség vagyok?" "Ezek meg felesleges kérdések. Kit érdekel hogy mást mit gondol rólad? " 14-15 éves gyerek voltam akkor, aki épp kilépett egy olyan osztályból, ahol addig szekálták, amíg öngyilkos akart lenni, és nem volt egy normális barátja sem, aki kiállt volna mellette vagy beszélgetett volna vele. Persze, mai ésszel én sem tartom logikusnak. De ennyi év távlatából könnyû okosnak lenni. "Gyártod te is a kifogásokat, hogy igazold a szerinted igazadat, közben meg csak kifogás gyártás megy 1000rel." De ha valaki olyat ír, amit elfogadok és igaznak tartom, azt elismerem! Nekem nem az a célom, hogy mindenkit jól megcáfoljak, csak szerintem itt óhatatlanul sok a mellélövés, hiszen nagyon pontosan kell ismerni egy embert ahhoz, hogy érdemi tanácsot tudhassunk adni neki.
Talán azért mert másnak megvan a maga élete és nem ül egész nap a gép elõtt! Oké, lehet hogy te úgy érzed senki sem szeret, mert nem kapsz visszajelzést, de ennyire fontos a visszajelzés? Ha téged boldoggá tesz az amit épp csinálsz, akkor csináld, ha meg meg akarod osztani akkor ott az fb, készíts egy oldalt vagy egy csoportot és akit érdeklõdik a téma iránt, az csatlakozni fog hozzá. Nem a megerõsítését kell dolgozni, hanem magadért, és a haszonért. Ami lehet anyagi, vagy fejlõdési haszon. Engem is sok minden érdekel, de a környezetem le van maradva egy alap növényi szinten. Tudja hogy kell sms-t írni, meg mindenki akarja magának a legújabb ájfone ötöst, de a hogy nem használja ki a 200+e es telefon 1%át sem az már nem érdekli. Ezt el kell fogadni és vele együtt élni. Én jót mosolygok az ilyen embereken. Amúgy ha nem csinálsz semmit, akkor miért is akarsz sikerélményt? "én szerinted szerethetõ vagyok? szerinted én jófej vagyok? szerinted én vezetõegyéniség vagyok?" Ezek meg felesleges kérdések. Kit érdekel hogy mást mit gondol rólad? Mindenkinek mást jelent a "jó" szóval más-más választ fogsz rá kapni. Ezeknek a tudatában meg az lesz a kérdésed hogy kihez is igazodj? "szerinted én elég izmos vagyok?" - dolgozz meg érte és az leszel. Gyártod te is a kifogásokat, hogy igazold a szerinted igazadat, közben meg csak kifogás gyártás megy 1000rel.
Tedd fel magadnak a kérdést, hogyha lenne barátnõd akkor a fenti kérdéseket meg tudnád válaszolni?
srácok: 1. brian tracy phoenix szeminárium 2. PUA könyvek 3. testépítés http://shop.builder.hu/cikkek.htm4?id=1100&utm_source=facebo.. Olvasd el, nem fogod elhinni amíg ki nem próbálod. :P (étrend legyen) 4. siker
Mik azok a családi okok?
A kérdező hozzászólása: "El kell menned egy szakemberhez minél hamarabb, mert magadtól nem valószínû, hogy kilépsz ebbõl az ördögi körbõl." Megtettem. Nem én találtam ki, hogy "depressziós vagyok". Ez egy pszichiáter diagnózisa. "Önmagad ellensége vagy, ide is csak kínodban írtad ezt ha jól sejtem, nem hitted te, hogy innen megkapod a nagy megoldás receptjét." Igazad van, de ismerkedtem itt már meg nagyon jó emberekkel. Köztük eggyel ma is tartom a kapcsolatot, és úgy gondolom, hogy õ tényleg tudhat segíteni. Meg volt egy lány, akivel asszem egyeztek az érdekeink, és MAJDNEM lett belõle valami... "De még1x mondom, a mostani irány nem jó, akármennyire is taszít a másik irány." Dehogy taszít, sõt. Én alig várom, hogy a másik irányba lépjek, bármit megtennék érte. Csak nem látom az útját. Nem nagyon tudom, mibõl építkezzek. Úgy érzem, mintha kivettek volna belõlem valamit, ami mindenki másnak megvan (mint ahogy bennem is megvolt), és azóta csak ennek a helyét keresem és próbálom kitölteni. Nem is tudom, néha azon gondolkozom, hogy talán nem termelek elég tesztoszteront. Nem lehet ezt valamivel mesterségesen fokozni (pl. injekció)? Szerintem mindjárt életrevalóbbá válnék.
A kérdező hozzászólása: #8 Nem az összes fiú sajnálja magát, ez az illúzió azért van, mert a gyk-ra azok írnak "kínjukban", ahogy az egyik elõzõ válaszoló írta, akik ilyen helyzetben vannak. Csomó fiú van, aki köszöni, jól elvan, de azok buliznak és dugnak, nem látod õket ezen az oldalon.
5. vagyok. Talpra lehet állni! A világ nem fog megváltozni és neked se kell hozzá idomulni ha nem tudod elfogadni olyannak amilyen. Vedd fel velem a kapcsolatot és lehet tudok segíteni.
Mi van veletek? Huszon évesen az összes fiú sajnálja magát, ahelyett hogy felemelkednétek a gép elõl és ismerkednétek?! Higgyétek egy túl élitek!
Ejha... nagyon ismerõs a sztori.... El kell menned egy szakemberhez minél hamarabb, mert magadtól nem valószínû, hogy kilépsz ebbõl az ördögi körbõl. Én nem tettem meg, és 27 évesen is ott tartok, ahol most te. Nem fog megoldódni magától, erre ne is számíts. Ha nem lépsz, akkor is rossz lesz, nagyon rossz hidd el. Nem akarlak sértegetni meg semmi, de a fejeddel van a gond, ezt el kell fogadnod. Önmagad ellensége vagy, ide is csak kínodban írtad ezt ha jól sejtem, nem hitted te, hogy innen megkapod a nagy megoldás receptjét. Én együtt tudok érezni veled, és kívánom, hogy kikerülj ebbõl. De még1x mondom, a mostani irány nem jó, akármennyire is taszít a másik irány.
Ha van kedved beszélgetni írhatsz, de nem garantálom, hogy ma még beszélünk, esetleg holnap.
"Nem én tehetek róla bla bla bla" A te életed csak te tudod jobbá vagy rosszabbá tenni, te irányítod!
A kérdező hozzászólása: Alig van barátom. Az az igazság, hogy akármennyire dühít, végül is meg tudom érteni a csajokat is. Ha belegondolok, végül is így én se kellenék magamnak. Ami dühít az az, hogy nem én tehetek errõl az egészrõl, ennek családi okai vannak.
Lássuk be 20 évesen egy begyepesedett srác vagy! Menj el a barátaiddal bulizni, nyiss az emberek felé. Mert ha így maradsz még 40 évesen is "anyuci pici fia" leszel!
A kérdező hozzászólása: Ezt nem részletezném, nem szeretnék mindent erre az oldalra leírni.
Hát rendben, de ugye tudod, hogy ezt a problémát egyedül te tudod megoldani, és még nem késõ fiatal vagy, még tanulhatsz, nõzhetsz, mások is vannak akiknek rossz a családi hátterük, de most itt nem ez a lényeg
Nekem is hasonló volt a kamaszkorom, én is 20/f vagyok. Nekem 2 dolgot tanított meg az élet! 1. Szingliként is lehet olyan boldogan élni, mint párkapcsolatban! 2. Attól, hogy nincs csajod, még nem vagy elveszve! Attól még ugyan úgy lehet egy jó állásod, kocsi, ház, hobbi stb...! Asszony nélkül is lehet élni! Hová jutsz? Rajtad múlik!
Meglepõdtem, mert úgy érzem igen hasonló cipõben járok veled. Szerintem a gyk-tól ne várj semmit itt mindenki tud okos lenni tapasztalatok nélkül. Szakembertõl se várj sokat, mert én úgy látom te tudod mi a "gondod"...õ meg megmondaná ugyan ezt pénzért és pirulázna maximum. És csak annyit tudok mondani, hogy motiváljon az, hogy férfi akarsz lenni semmi más (és az, hogy te kit látsz igazi férfi embernek a csak te tudhatod.) Már lehet egy alap szintû önismereted, aminek a nagy része "tényekbõl áll"....ezeken nem érdemes siránkozni, csak idõpocsékolás., inkább próbálj változni afelé az ember felé aki TE lenni akarsz. És mindig tartsd észben, hogy mi/ milyen nem akarsz lenni. (Engem ez hajt....én nem akarok lejjebb süllyedni, olyan lenni mint a mai tipikus "hulladék"....) Ehh, tudom kicsit össze-vissza de jobban nem tudtam megfogalmazni, ezek saját gondolatok, saját felfogás. Neked kell megtalálnod ezeket a dolgokat.
"Pont azért haragszom engesztelhetetlenül magamra, mert nincs meg bennem a képesség, hogy kiálljak magamért." Nem biztos, hogy minden esetben bölcs dolog visszaszólni. Nem azért, mert megvernek, vagy még rosszabb lesz, hanem mert felesleges. Gyakran az ilyenekre pont ez a megoldás, hogy elengeded a füled mellett és tovasétálsz. Ettõl nem lesz õ erõsebb, és nem leszel te gyengébb. Persze az egó és a hiúság dolgozik az emberben, így hát teljesen érthetõ, hogy emiatt rosszul érzed magad. Amúgy középiskolában én is ilyen voltam. Engem sem szerettek, én is mindig megmondtam a véleményem. Ha tetszett nekik, ha nem. Egyébként, ha belegondolsz ez is egy példája az "önmagunkért kiállásnak". Aki nem tud magáért kiállni, az a véleményét sem hangoztatja, pláne nem kritikaként, szóval szerintem nem olyan szörnyû a helyzet, mint ahogy lefested. :)
De emlékszem én is erre az érzésre, ahogy mások bulijairól/ kapcsolatairól hallok, vagy valami filmben vagy sorozatban látok egy baráti társaságot vagy egy párt, és elképzelem magam valakivel/valakikkel nagyon boldogan, de ez az érzés és vágy annyira valós, mint amikor 8 évesen megnéztem egy barátommal a Pókembert és aztán úgy éreztük, mintha lenne pókösztönünk és aznap délután ugráltunk meg verekedtünk, vagy ahogy a nagypapám mesélte amikor a cigányok kijöttek a kung-fu filmrõl és összeverekedtek. Nyilván valósabbnak éreztem a vágyat a haverokra vagy a szerelemre mint a pókösztönre, de ugyanannak az érzetnek hihetõ/kevésbé hihetõ verzióiról van szó. Gyógyszert szedsz? Én a te helyedben (ha ebben a korban érne utol ez az állapot) megpróbálnám elérni, hogy felírjon az orvos. Van ismerõsöm, aki több gyerekét elvesztette csecsemõ korában és depressziós lett, a gyógyszerek rendberakták, nem tompa, egy kisebb rángása van néha, az nem tudom a gyógyszer hatása-e (több embernél látok ilyet, néha nekem is van, ha ki kell állnom emberek elé), gondolom a májat is szétcseszi, de szerintem bõven megéri.
Ha viszont akarod, hogy meglegyenek ezek az élmények, akkor menj fesztiválokra, napos országokba, nézz ki jól amennyire lehetséges, piálj, fektess meg 16 éves kiscsajokat, ahogy tetszik. Azt hittem, hogy durvább a helyzet (nekem már egy jó éve elmúlt az a vágy is, hogy azt akarjam, hogy akarjak valamit).
Miben találsz örömet? Netezés, filmezés, sorozatok, gondolom ilyesmi, jobb esetben zenélés, mint általában a zárkózott fiatalok manapság. Én 18 vagyok, jól elvagyok emberek között, a társaság középpontja is lehetnék, mert okos vagyok és vicces (fact), de szánalmasnak tartom az egész bulizós/beb;szós/pózolós, facebookra posztolós "kultúrát". Láttam több régi ismerõst kamaszként átmenni visszahúzódó gyerekbõl bulizó hülyegyerekbe, és sokáig próbáltam meggyõzni magam, hogy nekik lehet igazuk és nem lehetek ilyen aszociális, változtatnom kell. Pár bulit meglátogatva rájöttem, hogy nincs igazam, ténylegesen undorodom az egész s2arságtól. Lányokkal kapcsolatban hasonló a helyzet, nem értem azokat, akik képesek szabadidejük nagy részét elcseszni olyan emberekkel akiket utálnak, személyiségüket deformálni és közben mindehhez jó pofát vágni, csak azért hogy puncihoz jussanak. Ha akarnál biztosan tudnál nyújtani dolgokat egy lánynak (mert mindenki tud jópofa és kedves lenni, meg másokat bullshittel etetni, ha nagyon akar, és a kapcsolatok jó része errõl szól), de ehhez lehet, hogy ki kell lépned a komfortzónádból, tehát ha úgy érzed, szükséged van egy nõre akkor hajrá, LEHET formálni tudatosan a személyiséget, és ha akarsz, akkor lehetsz egy nyílt, barátságos, jókedvû ember (dominanciát és önbizalmat viszont nem érdemes erõltetni). Inkább azon gondolkozz el elõször, másoktól mit vársz és azon, mit tudnak nyújtani neked. Én úgy látom nem éri meg kapcsolatokat kialakítanom (persze lehet mondani, hogy csak gyáva vagy kényelmes vagyok). Miért kéne neked teperned egy lányért? Miért akarsz egyáltalán "megszerezni" egy csajt? Mert menõ lennél tõle, mert meg akarod húzni? Biztosan megérné? Én addig vagyok motivált kapcsolatot kialakítani lányokkal, amíg áll a farkam, praktikusabb elûznöm ezt a gondolatot rárántással vagy hideg zuhannyal. Az ilyen emberek vagy találnak egy hasonló párt, vagy felvesznek egy maszkot, akár menõnek is számíthatnak kis idõ elteltével, vagy kielégülnek a munkával és/vagy a hobbikkal, választanak vagy elfogadnak egy-egy lehetõséget, ezzel vagy elégedettek, vagy nem, lehet, hogy utálni fogják magukat a halálukig, lehet hogy nem. Aztán meghalnak, mint minden más élõlény, az agyukban tárolt információk megsemmisülnek és biokomposzt lesz belõlük, ami megint csak feleslegessé teszi az egész s2arságot mindegyik oldalról. Nagy képet nézve minden értelmetlen, logikával nem lehet megközelíteni az életet, találj pár célt (nem feltétlenül kell egész életre szólónak lenni) és azért mert csak hozzáállással mehetsz elõre (pl. tegyek meg mindent egy jobb világért, legyek gazdag, legyek egyedi és menõ, tegyek minél több embert boldoggá, legyenek büszkék rám a szüleim, éljek úgy hogy a mennybe jussak, érjem el a nirvanát, legyek mintaszerû munkaerõ), az önmarcangolás ezt követve elkerülhetõ, kapaszkodóknak jók, ha elvagy az ürességgel akkor nincs rájuk szükséged (de nyilván nem vagy el, különben nem írnál önmarcangolásról), én szeretek szórakoztatva lenni (sorozatok, filmek, netezés, sajnos viszonylag igényes vagyok úgyhogy annyira nem könnyû), mások elõtt meg menõnek próbálok látszani, mostanában ezzel a kettõvel zárom ki az ürességet (üresség - nem az, amit akkor érzel, amikor egy csajt aki tetszik egy meglátsz egy másik fiúval, hanem az, amikor megpróbálod felfogni a végtelent és rájössz, hogy egyrészt nem vagy rá képes, másrészt minden felesleges). Logikai bukfenc több is van a leírtakban, meg annyira nagyon mély akarok lenni, hogy már nem is látjátok honnan írom, nem teljesen õszinte, hülyeségek is lehetnek benne, nyilvánvalóan szubjektív, valamilyen példának (rossznak vagy akár jónak) talán megfelel.
A kérdező hozzászólása: Kb. félek az emberektõl. Ha kedvesek hozzám, akkor nagyon erõs gyanú tör rám, mindig úgy érzem, hogy gúnyolnak, hogy ironizálnak, át akarnak verni.
A kérdező hozzászólása: "Férfiként kell viselkedned, ami nagyjából annyiból áll, hogy ha kell kiállsz magadért és udvarias vagy." Asszem itt van a kutya elásva. Egyáltalán nem érzem magam férfinak. Tudod, én nem voltam középsuliban egy közkedvelt ember, szerintem még csak szimpatikusnak se tartottak legtöbben. Elég markáns véleményem van, elég kritikus vagyok mindenkivel szemben (magammal szemben is) és sokat "okoskodtam". Sokszor beszóltak nekem, megaláztak, de ezeket sosem tudtam visszaverni. Pont azért haragszom engesztelhetetlenül magamra, mert nincs meg bennem a képesség, hogy kiálljak magamért. Annyi ilyen történt már velem, hogy szinte pánikrohamot kapok, ha valaki egy társaság elõtt beszól. Nagyon erõs félelem, remegés tör rám. Ez egy rémálom, és nem bírom megoldani.
Nyilván hátránnyal indulsz a "többiekhez" képest, de ettõl még nem vagy elveszve. 20 évesen még egyáltalán nem késõ talpra állnod! Van egy személyiséged, egyéniséged, azt kell csiszolgatnod. Biztos vannak dolgok, amiket szeretsz csinálni, legyen egy ilyen dolog a kiindulópont ahhoz, hogy mit tanulj. Ha nem is jön össze, addig is legalább elfoglaltad magad, csináltál valamit, és ez is segíthet az énképed javításában. A lányokkal kapcsolatban meg... "erõ, önbizalom, dominancia, rosszfiúság, titokzatosság, humor" A "rosszfiúság", az önbizalom és dominancia egyvelege. Gondoltam ezt jó, ha tudod. Nehogy "rossz" akarj lenni, ha az említett kettõ tulajdonság már megvan. :) Ne erõltesd ezeket a dolgokat, hanem hagyd, hogy kiépüljenek benned. Férfiként kell viselkedned, ami nagyjából annyiból áll, hogy ha kell kiállsz magadért és udvarias vagy. Nem kell ezt annyira túlmisztifikálni. Amelyik lány azért nem jön össze veled, mert 20 évesen még nem volt barátnõd, az olyan is. Nem mondom, hogy könnyû lesz, de ezen csak magad tudsz segíteni. Pszichológus sem tud mit kezdeni veled, ha te magad nem állsz készen a változásra.
A kérdező hozzászólása: De egyszerûen hülyén érzem magam, hogy most akarom elkezdeni kiélni a kamaszkoromat, amit más ilyenkorra már LEZÁR. Nekem meg még csak most következnek a koncertekre, táborokba járások, bulizások, ügyetlenkedések, elsõ szerelem, stb. Ez mind elõttem van, legalábbis úgy érzem, most kell ezeket megugranom. Felnõttként. 20 évesen... hülyének érzem magam.
attól függ hogy nézel ki.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!