Találatok a következő kifejezésre: Honnantól tudja ember, hogy az elméje megbomlik (1 db)

Honnantól tudja az ember, hogy az elméje megbomlik?

(mit lehet tenni az ellen, hogy ilyenek járjanak a fejében?)

Legjobb válasz: Az igazán bomlott agyú ember nem tudja, hogy az elméje nem úgy mûködik mint ahogy régen. Az abnormális válik a számára normálisnak, vagy egyáltalán semmit nem vesz észre a elméje romlásából. Ha elmondod neki, hogy nem stimmel valami, nem fogja neked elhinni, úgyhogy inkább egy dokival kellene errõl beszélned.

Az igazán bomlott agyú ember nem tudja, hogy az elméje nem úgy mûködik mint ahogy régen. Az abnormális válik a számára normálisnak, vagy egyáltalán semmit nem vesz észre a elméje romlásából. Ha elmondod neki, hogy nem stimmel valami, nem fogja neked elhinni, úgyhogy inkább egy dokival kellene errõl beszélned.
Ez tévedés. Van, aki tudja. Mivel rengeteg fajta elmebetegség létezik, nem lehet általánosítani. És a határ sem éles: vannak enyhébbek, amellyel vígan lehet élni, akár önállóan és a társadalom elismert tagjaként is.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mitől hall az ember hangokat a fejében?

Nemrég olvastam hogy Anthony Hopkins hangokat hall a fejében már 1 éve. Mitől halhat az ember hangokat a fejlében? Ez nagyon érdekelne mert pont írnék egy ilyenről a könyvemben, de szükségem van pár tippre hogy milyen pszichés betegség idézhet elő ilyet. Csak pszichés problémákra van szükségem és persze komolyságra. ;)

9

Nagyon könnyen felejtek. Mi lehet a probléma?

Még ebben a pillanatban is kavarognak a gondolatok, de amikor megpróbálom írni vagy megfogalmazni addigra elfelejtem mit is akartam.Járok pszichológushoz, de mivel értelmes képet vágok meg tudok fogalmazni nem hiszem, hogy látja a problémát.Sokszor csak úgy beszélek a problémámról hogy elkapok egy-egy gondolatot, de arrol sem tudom konkrétan kifejteni a véleményemet csak érzem, hogy itt van a fejemben a válasz.Egyébként is sokszor csak hallok valamit és ha hasonlít csak úgy tudnak eszembe jutni dolgok a saját problémámról.Így elmagyarázni sem tudom, hogy mik azok.(pedig sok van belőle)Amikor magamba mélyedek és elgondolkodok tudok belső dialógusokat folytatni, de ha más személlyel kéne nem tudok,mert ha belekérdeznek nem tudok konkrét választ adni.Olyan is szokott lenni, hogy gondolkodom valamiről, véleményt alkotok és vagy elfelejtem vagy másra emlékszem vissza, mint az eredeti gondolat.Még eszt a szöveget is nehéz volt összekaparni.Mit tegyek?pszichiáternél kaptam valami apróbb diagnózist, hogy anamnézia.Érzelemből fakadó emlékezetvesztést jelent(aszthiszem), de nem tudom mit tegyek ellene.Nem tudom rendezni a dolgokat a fejemben.
Ha valaki felfogott valamit az írjon:P
ui: kifejtős választ lehetőleg, lehet kérdés majd próbálok válaszolni:P

10

Erdemes az olajkoztarsosagokba dolgozni menni, pl: Emiratusok, kuwait, katar stb?

6

Szerintetek ha valaki otthon nem kap szeretet, elfogadást, bíztatást, és egy önbizalomhiányos, szorongó, önmagában folyamatosan kételkedő valaki lesz belőle, akkor azon hogy lehet segíteni? Egész életében cipelnie kell majd ezt a súlyt?

5

Ez rovarfóbia lenne?

Az a furcsa, hogy csak egyfajta rovartól félek, méghozzá a lassan repülőktől. A látványától már izzadni kezdek és hevesen lélegezni. A másik dolog pedig, hogy attól pánikot kapok, ha egy bármilyen, kitinpáncélú vagy kicsit is keményebb rovarra rálépek, vagy rátenyerelek. Emiatt félek mezitláb járni a szabadban :/
Egyszer volt egy olyan esetem, amikor este feküdtem az ágyon, és éreztem, hogy valami kb. egycentis, mászik fel a combomon. Rögtön elkezdtem izzadni és ledermedtem. Utána úgy éreztem, hogy még kismillió rovar is mászkál rajtam :S aztán a falon kezdtem rovarokat látni... nagyon durva lehet, ha már hallucinációkat idézett?
már el akartam menekülni abból a házból

Csak ezek a félelmeim vannak, más rovarok, vagy pókok nem izgatnak

1

Nem bírom már tovább? ! (többi lent)

Általános iskolában egész végig bántottak testileg és lelkileg is. Nem szóltam senkinek. Se a szüleimnek, se a tanároknak senkinek csak tűrtem. Rossz volt azt hallani, hogy haszontalan vagyok és, hogy nem vagyok jó semmire. Most 17 éves vagyok de most is egy senkinek érzem magam. Az iskolai problémákkal együtt itthon is voltak. A szüleim vitáztak rengeteget. Apám agresszív volt, csúnyán beszélt nagyon velünk. Egyszer a nővéremet úgy szájba vágta, hogy felrepedt a szája (előttem) én akkor még általánosba voltam és rossz volt nézni, hogy 1-2 hétig fel volt repedve a szája. Egyszer karácsonykor nem találtunk valamit és anyukámat megakarta ütni de anya kitért előle. Azóta a nővérem elköltözött, de még mindig sokat vitáznak. Apám nagyon agresszív, csúnyán beszél és üvölt. Az egyiknap megszorította úgy az arcom (mérgében) hogy utána pár napig fájt a teljes állkapcsom és enni is rossz volt. Mindig lehord minden szarnak. Olyanokat mond, hogy agyonver, ránk gyújtja a házat és hasonlók. Rengetegszer próbál megütni aztán pedig jön mintha minden rendben lenne és mondja, hogy szeret. De én nem bírom. Már 4 éve karcolgatom és vagdosom magam. Rengetegszer gondolok az öngyilkosságra. Most középiskolába járok és eléggé rosszul sikerült ez az évem :/ rengeteget hiányoztam mert nem akartam kimozdulni itthonról. Néha jobban érzem magam, jobb kedvem van aztán pedig olyan mélységig megy le az érzésem, hogy meg kell ölnöm magam és hogy úgysem szeretnek. Sokkal jobb lenne ha nem élnék. Nincs nap, hogy ne sírnék és ne karcolgatnám magam. Lehet valami komoly bajom van? :(

1

Miért hiszi azt bárki, hogy elég felelős és tudatos a gyerekvállaláshoz?

eredendően mindenki nemző és befogadóképes, új életet vagyunk képesek teremteni magunkból, de miért csak úgy??? Miért nincs egy olyan szabály vagy isten tudja mi, ami csak akkor engedélyezi a családalapítást, ha a teremtő egyedek megfeleltek, azaz mindenfajta mentális kinevelődésre képesek a gyermek tekintetében. És akkor jönnek az ilyen szar, kamu, ostoba dumákkkal, hogy éhezik a gyerek? van ruhája? nincs annak akkor semmi baja, na ezek a beteg emberek vagy csak egyszerűen nagyon buták. Hány ember él ezen a Földön lelki betegséggel a felelőtlen gyermeknevelés miatt? Félelem, rettegés, szorongás, önbizalomhiány, bizonytalanság, megfelelési kényszer, elégedetlenség, depresszió, az ezekből kialakuló testi betegségekről ne is beszéljünk. Minden ami jelenünkben meghatároz minket, a SZEMÉLYISÉGÜNK hozott, kitanult, az a miliő alakította ki amiben éltünk hosszú-hosszú éveken át. Gépeket szakemberek kezelnek, használati utasítás kell hozzájuk. Az emberek meg csak úgy belevágnak egzisztencia nélkül is. De itt nem a szegényekre gondolok, átlagosnak tűnő megélhetéssel rendelkező emberekre, akik részben saját modelleket hozva részben saját baklövéseikkel emberéleteket keserítenek meg. És nem is tudnak vagy nem akarnak tudni róla. Adott esetben a gyermek akkor jön erre rá, amikor már elért arra a saját maga által kikövezett útra, ahol ezt már megértheti. De mi a gyógyír a sebekre, a személyiségünkön esett "lyukakra", hol a válasz a millió megválaszolatlan kérdésre...

0

Öngyilkosság — gondolat, elhatározás, nem tudom, mi ez, talán a bipoláris zavaron is túl van. Mit tegyek?

Tudom, hogy az oldal nem öngyilkossági kísérletet tervezőknek szóló segélynyújtóhely, de annyi remek választ olvastam itt mentális betegségben küzdőknek.

Február óta minden nap a fejemben motoszkál a gondolat, júniusban elhatározássá vált, és már nem hátráltat szinte semmi. Ma vettem kilencven szem (három doboz Rivotrilt), kijátszottam az orvost, a gyógyszerészt, de tudom, hogy hiába, azzal nem küldhetem magam a halálba. Attól sem riadnék vissza, hogy a vonat elé feküdjek. Mielőtt szánalmasnak tituláltok... az első öngyilkossági kísérletem 13 éves koromban történt. Azzal szabadultam a pszichiátriáról, hogy átvágtam az orvosokat, elhitettem velük, hogy a napos oldalt látom, és nincs semmi bajom, de azóta is van. Anyám alkoholista, apám gyógyszereken él, mióta az eszemet tudom. A nővérem drogfüggő volt kölyökkoromban, a kedves szomszéd bácsi, akit mindenki imád, molesztált tizenévesen. Az elmúlt négy évben mást sem csináltam, csak hibát hibára halmoztam, elszúrtam az életem, otthagytam a sulit, szanaszét van vagdosva mindkét karom a rendszeres öngyilkossági kísérletektől, amik mind kudarcba fulladtak. Szereztem egy nagyszerű állást külföldön, de előtört a múlt, és teljesen leamortizálódtam, amit az agyam eltemetett gyerekkoromban, minden visszatért. Inni kezdtem, nyugtatókon éltem. Végül otthagytam az állásom, az országot, és hazamenekültem a szüleimhez, mielőtt bekattantam volna. De nekik is aktívan hazudtam az elmúlt fél évben, talán kényszeresen, talán gyávaságból. Mindenről.

Nem tudom, mit csináljak. Már hetek óta itt hever a búcsúlevél a fiókban, amit már két hónapja megfogalmaztam. Egyedül arra várok, hogy véget érjen ez a hónap, belefáradtam az állandó hazugságba. Tisztában vagyok azzal, mekkora fájdalmat okoznék a szüleimnek. De csak nekik. Nem maradt senki más, minden barátom ellöktem magamtól. És tudom, hogy mindez szánalmas, mások annyira szeretnék élvezni az életet. De én nem tudom.

7

A galagonya tea mint stresszcsökkentő, feszültségcsökkentő mennyire hatásos?

Hogyan fejti ki hatását? Egyéb béta blokkoló alternatív megoldása lehet? Nagyon sokat stresszelek mostanában remeg a kezem szívtájéki görcs érzés.. Nem akarok még dokihoz menni de lassan nem bírom... Lehet hogy depressziós vagyok. Vagy pánikbeteg. De nem akarom az ördögöt a falra festeni.

9

Ezek a tűnetek utalhatnak skizofréniára?

Rengetegszer képzelek el olyan dolgokat, amik nem valósak.
Ilyeneket csinálok:
Megfogok egy ceruzát, vagy botot, és olyat játszok, hogy varázsló vagyok.
Hangokat adok ki, rohangálok, közben a fejemben tényleg életszerűen lejátszódik minden.
Vagy..
Zenét hallgatok, felállok, elkezdek táncolni, mert azt képzelem, hogy híres táncos vagyok, és hogy mindenki rajong értem.
Van, hogy átköltöm a zenék szövegét teljesen értelmetlen halandzsává, és úgy éneklem.
Azt képzelem, hogy világhírű énekes vagyok, és eljátszom, mintha lenne egy klippem.
Ha megtetszik egy mondat, mozdulat azt számtalanszor ismétlem el hangosan.
Dühkitöréseim vannak, olyan érzésem, hogy figyelnek.
Eljátszom, hogy pl. egy adott dalnál én vagyok az énekes, és nem az, aki valójában énekli.
Hangokat adok ki.
Ezeket csak úgy, hogyha egyedül vagyok.
De volt már, hogy társaságban is ismételgettem szavakat, meg mondatokat, de nem veszik észre.
Nem köt le hosszú távon semmi, a gondolataim rohannak, könnyen el lehet terelni a figyelmem.
Meg még annyi dolog van, amikor úgy viselkedek, mint egy őrült.
A hangulatom, és a gondolataim kb. 10-20 percenként váltakoznak, össze vagyok zavarodva folyton.
Van, hogy kiégek, nem érzek semmit, nem érdekel semmi/senki.
Ez lehet skizofrénia?
15/F

15

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!