Találatok a következő kifejezésre: Honnan tudja ember, hogy idegösszeroppanása (1 db)

Honnan tudja az ember, hogy idegösszeroppanása van, vagy közel áll hozzá? Mik a jelek?

Legjobb válasz: ez a cikk nagyon jól összefoglalja: http://www.femina.hu/egeszseg/idegosszeomlas nekem is volt egyszer valami hasonló.. a barátok nagyon sokat segítenek ilyenkor...

ez a cikk nagyon jól összefoglalja: http://www.femina.hu/egeszseg/idegosszeomlas nekem is volt egyszer valami hasonló.. a barátok nagyon sokat segítenek ilyenkor...
nekem is ugyanazok a tünetek voltak mint az elsõ hozzászolonak kivéve a csörgõorát. :-) -folyamatosan bõgtem, de mindenen már. egyedül éreztem magam a világban, hiába voltak sokan körülöttem, fáradt voltam és képtelen bármit is tenni csak feküdni az ágyban és bõgni, remegett az egész testem, arra is képtelen voltam hogy egyek vagy igyak és ettöl mégrosszabbul és méggyengébbnek éreztem magam és aaz volt a legrosszabb hogy tudtam h senkit sem érdekel még a saját anyámat sem hogy kivagyok készülve és olyanokon gondolkodtam h õljem meg magam meg hogy már nembirom sokáig.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerinted van olyan, hogy valaki egy életen át nem találja meg önmagát?

..azokat a dolgokat, amitől plusz lehet, amelyek boldoggá teszik, kiegyensúlyozottá??? Szerinted, hogy építhetem fel a lelkem? Hogyan alakíthatom ki a belső békém?

Sokan mondják, hogy kedves, megnyerő a külsőm, de a lelkem elveszett és üres...Erre mondják, hogy a szépség, a külső nem elég a boldogsághoz...

Voltál hasonló helyzetben? Volt, h. üresnek érezted magad? Mikor múlt el? Mit tettél ellene? Mi az, ami felkelthette az érdeklődésed, és elindított egy úton?

Szívesen fogadom a tanácsokat!

6

Valami komoly baj lehet a fejemben, vagy ez csak a kamaszkor miatt van?

Durva hangulatingadozásaim vannak, egyik pillanatban imádok mindent és mindenkit, átölelném az egész világot, a másikban csak valami kis hülyeségért felcseszödöm, utálom magam és meg akarok halni, ha ideges vagyok akkor úgy oldom meg, hogy bemegyek a WCbe és vagy kihányom amit megettem, vagy fogok egy zsilettet és addig vagdosom magam, míg le nem nyugszom. Úgy érzem, ez segít.
Vagy vannak olyan pillanatok, amikor azt gondolom, hogy fogok egy puskát és mindenkit, aki ártott nekem, lelövök, majd fejbelövöm magam utána. Mi bajom van?! Kezdek félni saját magamtól.

6

Delírium tremens esetében, az alkoholfogyasztás abbahagyása után hány órával/nappal jelentkeznek azok a tünetek, amelyekből már nyilvánvalóan látszik, hogy a betegnek kórházi beavatkozásra van szüksége?

Emellett orvosi beavatkozás nélkül, egy ilyen állapotban lévő beteg kb. hány nap alatt hal bele a folyamatba?

2

Szóljak a tanáromnak?

Van egy osztálytársam,aki egyik órán elkezdte vagdosni a csuklóját,én ezt észre vettem és szóltam a mellettem ülő lánynak aki nagyon jóban van vele...Õ elbeszélgetett vele,hogy ha még egyszer csinálja akkor szól az o.főnek vagy az igazgató helyettesnek...De egyre keményebb dolgokat csinál...Utálta a rock-ot most tiszta feketében jár és egyre jobban vagdossa magát..Vagyis..Már nem csak a körmével,meg a heges karkötőjével,hanem körző hegyével,vagy ollóval...Amúgy akiről szó van ő 14 éves lány és erősen szorong+pánikbeteg...

10

Antidepresszánsokról vélemény?

Szerintem generalizált szorongásom lehet,illetve szociál fóbiás tüneteim vannak.Vagy önbizalomhiány a franctudja.Lényeg,hogy elmentem egy pszichiáterhez és most az a dilemma,hogy ha esetleg felirna ilyesmit akkor szedjem,vagy sem?Én személyszerint tartózkodom az egész pszichiátriától,meg az ilyen gyógyszerektől..Irna olyan,aki szedett illetve szed antidepresszánst? Köszi!

4

Egy pszichopata tud sírni?

5

Létezik olyan hogy elfelejtem hogy hogy kell szeretni?

Már vagy 4 hónapja fura dolgot érzek, mintha semmit és senkit nem tudnék szeretni.Pedig van barátnőm is családommal is jóban vagyok, mindannyijukat szerettem régen, de most valami más lett, mintha meghalt volna az egyik részem , mintha nem is én lennék, képtelen vagyok lelkesedni, örülni, barátnőm szülinapi meglepetésének se tudtam pedig az volt csak ám a húú o.O.Minden iránt közönyt érzek. A suliban még rosszabb a helyzet, ott a tanárok rendesen elveszik az ember kedvét az élettől is , hiába tanulok felesleges semmire nem megyek vele...
(tavaly az utolsó 3 napban rontották le a jegyemet 4,6 ról 2,3 ra 2 dupla jegyes pördogával -.-)
Egyszerűen nincs ami kitudna billenteni ebből a közömbös állapotból, néha úgy érzem hogy hidegvérrel megtudnék verni bárkit, vagy kirabolni vagy bármi o.O, eddig sose éreztem ilyet, mintha eluralkodna rajtam valami rossz.
Eddigi életem során pedig mindig színötös volt a magatartásom sose verekedtem sose gondoltam arra hogy ellopjak valamit, sose gondolkodtam hogy mivel árthatnék másoknak.
Mi történhetett szerintetek ? Ez normális ? Félek attól hogy megőrlök és diliházba visznek, mert közveszélyes lettem :(

1

Vannak itt olyanok akik szeretnének tapasztalatokat, élményeket cserélni a Delirium Tremensről?

Főleg azok érdekelnének akiknek kifejezetten pozitív élmény volt. (a hallucinációs szakasz természetesen)

4

Szerintetek miért lehetek ilyen? Nem akarok dolgozni?

Arról van szó, hogy egy gyárban dolgozom, immár több, mint egy éve kisebb-nagyobb megszakításokkal. És...a mai napig nem tudtam megszokni. Nem egyszer panaszkodtak már a lassúságom miatt, és még mindig félek és izgulok és sokszor azt érzem nem akarom ezt az egészet. Mivel külsős cégnél vagyok, így nem mindig hívnak be. És kicsit örülök azon alkalmaknak, amikor nem kell bemenni, de anyum emiatt nagyon mérges rám. S a fejemhez vágja, hogy akarok dolgozni. Õszintén azért félek innen elmenni, mert félek, hogy máshol sem tudnám jól megállni a helyem és ott annyira nem tolerálnák, hogy egyből el is küldenének. És ezért nem is adtam le az önéletrajzomat máshová de mivel muszáj voltam, egy-két helyre mégis beadtam. Kérdésem: miért vagyok ilyen gátlásos? létezik olyan, hogy valaki ennyire nem akar dolgozni? Én nem akarom ezt elhinni magamról, mert érthető, ha az embernek nem fűlik a foga valamihez, de akkor is meg kell csinálnia, még ha kényszerből is. Életemben nem táncoltam, se nem sportoltam, pedig mindig rá akartam szánni magam, de még sem tettem érte semmit. Színjátszószakkörre is akartam menni, de oda sem jutottam el. Tudom, ez nem tartozik annyira a munkához, de azért említettem meg, mert ezekhez sem volt akaraterőm. Miért van ez??? Miért vagyok folyton ideges és nyugtalan a munkahelyen? Miért érzem azt, hogy szabadulni akarok? És miért nem sikerült megszoknom egy év után sem???

8

Miért foglalkozom ilyen nagy mértékben az evéssel? Lehet ebből komolyabb bajom?

Sajnálom, ha hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni. Jelenleg 19 éves lány vagyok, Budapesten élek. Csonka családban nőttem fel, apám 10 évesen itt hagyott minket, anyukám azután teljesen összeomlott. Egy idegi roncsa gyakorlatilag, és az csak ront a helyzeten, hogy apámra hasonlítok mindenben (testalkatban is) és bennem folyton őt látja. Világéletemben a súlyom miatt piszkált, pedig valójában sosem voltam vészesen elhízva. Most 65 kiló vagyok 170 centihez, 76 volt a legmagasabb súlyom. Sokszor éheztünk, nem volt itthon semmi, amikor meg volt, akkor egyszerre megettem az egészet, és egy idő után kialakult nálam egy kezdeti bulimia, de abból mondhatni hamar kijöttem. Aztán minden általam elfogyasztott kajáért leszidott, és mindig azt mondta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Õ nevelőtanár, így a héten csak három éjszakát alszik itthon, nem hagy itthon soha semmi ételt, mostanság a párom szokott bevásárolni, hogy egyáltalán legyen mit ennem a héten. Régebben vagdostam magam (kb. négy évig) aztán a párom hatására leálltam, és akkor vált még fontosabbá a súlyom, illetve az, hogy mennyit eszem. Úgy érzem, hogy két énem küszködik egymással, egyik aki folyton koplalna, hányna, a másik aki meg folyton zabálna. Egész nap ezzel foglalkozom, hogy "nehogy többet egyek 500 kalóriánál" és "holnapra már ennyi és ennyi szeretnék lenni" Mindig megszegtem a fogyókúrát, meg az ígéreteimet, és ha bezabáltam vagy kitaláltam valamit, hogy felmentsem magam, vagy kemény büntetéssel toroltam meg a dolgot. Volt amikor beletettem a kezem a centrifugába, és az öklöm véresre súrolta, stb..de ebbe most nem megyek bele. Aztán nemrég egy olyan "szerződést" kreáltam magamnak, amit vérrel írtam alá, és azt sikerült megtartanom, tegnapig...Bezabáltam, bár nem úgy, hogy teljesen tele legyek. Annyira kikészültem, hogy a páromnak kellett átjönnie, hogy megnyugtasson. Megnyugtatott, de valahol ő is tehetetlen. Kérlek ne tartsatok nevetségesnek, bennem ezek nagyon komoly harcok, és meg fogok őrülni, ha ez így megy tovább. Pszichológushoz nem megyek. Mit tehetnék?

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!