Találatok a következő kifejezésre: Honnan lehet hogy szeretem-e még a barátomat (1 db)

Honnan lehet tudni, hogy szeretem-e még a barátomat?

Másfél éve vagyunk együtt nagy volt a szerelem, de egy ideje állandóan csak elégedetlenkedem és veszekszem vele, és sokszor idegesít, de ha nincs velem akkor hiányzik és várom, hogy jöjön!Lehet,hogy már csak megszokásból vagyok vele?Az is baj lehet ha minden nap találkozunk?

Legjobb válasz: Szia! Ezt a kérdést én is feltehettem volna, csak mi már 5 éve vagyunk élettársak! Én 26 leszek, õ 29 lesz. Az van velem / velünk is, amit leírtál. Szerintem már csak megszokás van nagyon sok dologban. Néha olyan jó pl egyedül lenni, amikor éppen dolgozik, de sokszor várom, hogy du legyen, vége legyen a melojának is jöjjön haza. Olyan igazi nagy, és mély szerelmet már tudom, hogy nem érzek, mint amikor megismerkedtünk 5,5 éve. Csak félek kilépni ebbõl a helyzetbõl, gyengének érzem magam. Te már gondolkodtál azon, hogy szakítasz vele talán?

Szia! Ezt a kérdést én is feltehettem volna, csak mi már 5 éve vagyunk élettársak! Én 26 leszek, õ 29 lesz. Az van velem / velünk is, amit leírtál. Szerintem már csak megszokás van nagyon sok dologban. Néha olyan jó pl egyedül lenni, amikor éppen dolgozik, de sokszor várom, hogy du legyen, vége legyen a melojának is jöjjön haza. Olyan igazi nagy, és mély szerelmet már tudom, hogy nem érzek, mint amikor megismerkedtünk 5, 5 éve. Csak félek kilépni ebbõl a helyzetbõl, gyengének érzem magam. Te már gondolkodtál azon, hogy szakítasz vele talán?
az a baj, hogy akik már nagyon fiatalon összeköltöznek, és igazából ahogy a válaszolok irták "nem élik ki magukat" ezzel van a probléma... nem irtad a korodat, de húszonévesek problémája amit felvetsz... azt tudni kell, hogy minden kapcsolat elején van a nagy fellángolás, ez 30 év múlva már nem olyan sõt késõbb sem...el kell szomoritsalak benneteket!! nekem erre azt mondta egy bölcs ember, hogy miért nem olyan mindig a kapcsolat mint az elején volt, amire úgye mindenki vágyik, szerelem- lángolás---romantika stb... mert egy nõ olyan mint a könyv az elején izgalmas, és nem szeretné mindig újból olvasni a könyvet... mire végigolvassa, megismeri a könyv tartalmát! /azaz megszokja/ leforditva nem tudom érthetõ volt-e a szemléltetés? tudjátok, ha már valakinek a fejében felötlik ez a kérdés akkor már baj van :-( és ha még fiatalok vagytok ideje szembenézni a változással, miért? mert ha tovább maradtok egy olyan kapcsolatban hosszú távon azért, mert gyávák voltatok változtatni, ebbe a kapcsolatba talán beleszületik egy gyermek, akkor már azért nem tudtok kijönni belõle, és a végén pedig ott lesz egy megkeseredett élet... ha nem figyeltek a jelekre, mert ezek azok, arról hogy valami baj van... vagy szembe néztek vele, hogy bennetek van a probléma és változtattok rajta, vagy léptek..
hát, ha tõlünk kérdezed hogy szerelmes vagy-e a barátodba, akkor valószíûleg nem vagy az de ne szakíts vele szerintem, mert lehet hogy rájössz hogy mégis az vagy, és akkor már késõ. szerintem várjál, éld vele az életed, és majd eldõl.
Pontosan ugyanez volt velem is! Csak nekem ez 2 év után jött, és még egy évet így voltam vele, aztán jött egy másik fiú aki "kisegített" ebbõl a kapcsolatból.mert ha õ nincs akkor még most is vele vagyok, mert jó volt hogy van egy biztos kapcsolat! de már nálam is a megszokás volt, és istenem, fiatal vagyok, még elõttem az élet! inkább most éljem ki magam, mint mikor már van 3 gyerekem...az tény és való, hogy a mai napig nem tudtam teljesen elfelejteni, és vannak olyan napjaim hogy szívem szerint vissza mennék hozzá, de tudom hogy az is csak ideig-óráig tartana, és megint kihûlne. éppen ezért még kicsit kiélem magam, tapasztalatokat gyûjtök, és ha úgy alakul hogy mi mégis egymásnak vagyunk teremtve, azt úgy is tudni fogjuk és akkor még mindig nem késõ! Neked is csak azt tudom javasolni, hogy próbáld még meg másokkal is!tudom hogy nem könnyû, de ha õ az igazi arra úgy is rá fogsz jönni, és újra összejöhettek.:) egy próbát szerintem megér... persze gondold át mégegyszer az egészet, adj még egy kis idõt ennek az egésznek, és a lényeg hogy tényleg NE találkozzatok minden nap!!!Remélem nem kell hogy véget érjen a Ti kapcsolatotok is! én minden jót kívánok és legyetek nagyon szerelmesek!:)
Szia!Ha igazán szeretitek egymást, akkor nem jelenthet problémát, hogy naponta találkoztok!Sõt!!!Én is így vagyok, mint te.Szintén másfél év, lángoló szerelem után, azt hittem õ az igazi, de nem!Már idegesít 1-2 hónapja szinte mindennel amit tesz, vagy mond!29 éves vagyok.Ki fogok lépni ebbõl a kapcsolatból, csak még idõ kell, hogy el tudjam engedni!Elöttem van egy példa, ami nagyon ritka, de létezik.Testvéremék 10 éve élnek együtt, a mai napig imádják egymást.El nem tudnám képzelni, hogy bármelyikük meg tudná bántani a másikat.Nem képmutatás, igazi szerelem.Öröm rájuknézni!Biztos vagyok benne, hogy egy pillanatra sem merült fel bennük, hogy õ e az igazi, el sem tudnák képzelni egymás nélkül, pedig rengeteget vannak együtt!40 évesen is olyanok, mint a gyerekek.10 év után is jókat hancúroznak, játszanak és beszélgetnek õszintén.Létezik ilyen, csak meg kell találnunk a párunkat.Akkor viszont egy pillanatra sem fog megfordulni a fejünkben, hogy õ e az igazi, mert az nem megszokás lesz!
Azért az elsõ lángok minden kapcsolatban enyhülnek, olyan nincs hogy egész életedben elvakultan bámulod a szerelmed.Ahogy mondják átalakul szeretetté, vagy nincs igazam? (egyébként azt a "kiolvasni egy nõt" Turgenyev írta:-) )
Uhha, mintha csak az én kapcsolatomat írtad volna le...de komolyan...tavaly február 28-án jöttünk össze, és mi is állandóan veszekszünk(azért másfél év, mert már 2006.decemberében elkezdett udvarolni).Hát ha mindennap találkoztok akkor megszokjátok, hogy állandóan együtt avytok, ezért is veszekedhettek többet.De szurkolok, hogy ne legyen több baj köztetek!Üdv.:Bea
maradj töle egy ideig távol...ha hiányzik szereted, ha úgy érzed tovább kell lépned akkor már eltünt a varázs....:)
Nálam is ugyanez a helyzet! Én 19 vagyok és 2 éve vagyunk együtt a párommal.Amikor megismerkedtünk nem jöttünk azonnal össze volt másik bnõje de tudtam h nekem õ lesz az igazi! Vele tettem meg elõször és nagyon szerelmes voltam, viszont ennyi idõ után én is elgondolkozom rajta h szerelmes vagyok e még vagy csak megszokás. Fõleg így h van egy másik fiú akivel találkozgatok és õ olyan érzéseket vált ki belõlem amiket a barátom már nagyon rég. De nem akarok vele összejönni mert az is egy idõ után ilyen lenne és nála nem is éreztem h õ az igazi, õ most izgalmat visz a napjaimba és sztem csak erre van most szükségem mert még úgymond nem éltem ki magam, nem buliztam eleget és ezt most az egyetemen megtehetném. És én is azért nem merek és nem is akarok szakitani mert már megszoktam vele és üres lenne minden. Én sem tudom mit kellene tennem, bár naygon szeretem és próbálom úgy csinálni h minden oylan leygen mint rég. Én is itt 3-4 napig már el vaygok nélküle viszont otthon mindig várom h vele legyek, vele aludjak, nem tudom miért van ez. De megnyugtató kicsit h nemcsak én érzek így.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit csináljak? Börtönbe kerülök kb 2-3 évre!

Van egy párom akit nagyon szeretek és neki van a másik házasságából egy fia. Mi lesz velük nélkülem? Hogy éljem túl és ők? Nagyon félek ez miatt. Vajon meg vár vagy mondjam neki keressen mást? Kinek van tapasztalata?

25F

47

Miért nincs senkim, annak ellenére, hogy gazdag vagyok?

pénz, pénz, pénz

21

Van itt olyan pasi, aki együtt van a parjaval, de nem szereti öt? Es miert?

2

Lányok! Ti megismerkednétek olyan fiúval aki nagyon vonzónak találja a dohányzó hölgyeket?

A helyzet az hogy rendkívül szexinek tartom ha egy nő cigarettázik. Az eddigi kapcsolataimban a partnereim nemigen cigiztek, és rájöttem hogy ez is elég fontos nekem.
Dohányzó nők véleményére lennék kíváncsi, hogy ők hogyan viszonyulnának ehhez a "rajongáshoz", ha a párjuk ezzel állna elő. Zavarna titeket ez egy kapcsolatban vagy esetleg bevetnétek a cigarettát a csábítás egy eszközeként is?:) Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ne a dohányzás káros hatásaira hívja fel a figyelmem és hogy milyen undorító dolog. Életkort is írjatok ha kérhetem. ;) Köszönöm!

11

Mit lehet tenni párkapcsolati szinten még, az amerikai kultúra kirekesztéséért?

Tudjuk, hogy a mcdonalds-es kaja műanyagból van (Oroszország már haladéktalanul ki is küldte őket), tudjuk, hogy a facebook összességében ártalmasabb az emberi kapcsolatoknak mint használ! Tudjuk, hogy az 'iPaid'-ért én fizettem, és hogy lehúztak!

Mindketten járunk magyar néptánc órákra, és szokásunk megemlékezni a magyar ünnepnapokon.

Mit tehetnénk még, párkapcsolatunk hazafiasságának megerősítésében? (21/L, 23/F)

8

Szeret engem igazán, ha egész nap nem hív fel?

Elég keveset találkozunk, szinte csak iskolában. Hétvégente nem, és ma még fel sem hívott.
Pár üzenetet hagyott, mindig azt írta, tanul.
Ha szeretünk valakit nem hívjuk fel,legalább 2 percre,hogy mégis halljuk a hangját, ha nem lehetünk együtt?
18L

17

A szüleim ellenzik a párkapcsolatomat? (lent részletezve)

26 éves lány vagyok, a barátom 33 éves. Lassan fél éve lesz, hogy együtt vagyunk.
A szüleim már az elejétől kezdve ellenzik, főleg mióta megtudták, h kivel járok.
Apukám ismeri a fiú szüleit, már hosszú ideje és úgy tudja, hogy a barátom anyukája
roma származású a szüleivel együtt (azt mondta, hogy muzsikus cigány-familia).

A szüleim szerint a barátom és a családja putriban lakik, pedig éppen ellenkezőleg: sok-év
munkájával felépített kétszintes családi házban laknak. Szebb, mint akarki másé. Az apja vállalkozó.
Az anyja irodában dolgozik.
A szülei dolgos emberek, mindent megadtak a gyerekeiknek.
A barátom rendesen dolgozik, főiskolát végzett, tiszta, rendes és ami a lényeg, hogy szeret.
És én is szeretem. Nincs tetkója, nem drogozik. Egyáltalán nem látszik, hogy roma lenne. A baráti köre meg
főleg nem az!
Az ő családja szeret engemet, mindig nagyon kedvesek velem.

De persze az én szüleimnek senki sem felel meg. Apukám már visszahallotta a városban másoktól,h
én Vele járok.
Nem engednek el vele, csak este 11ig! (ha egy perccel később is megyek anyukám utánam
telefonál. És sajnos akkor is megtette, amikor mással jártam). Mert különben haza se menjek.
Azt is mondták már,hogy kitagadnak. Szégyenkeznek miattam. Nem értem, hogy miért.
Az unokatestvérem 17 évesen teherbe esett és szült is, volt h részegen az utcán hentergett. Szerintem
az én családom zűrösebb, mint a barátomé, mégis most én vagyok a rossz.
Előre közölték, hogy soha-de-soha nem jöhet el hozzánk a barátom.
Anyám magasra helyezte a mércét. Egy ideál él a fejében, a hozzám illő pasiról, és ha nem az lesz, amilyet
ő elképzelt összedől a világ... (zsidó, meleg megfelelne).

Nem értem, hogy miért baj ez? Miért kell, h vadidegen emberek beleszóljak az életembe. Éppen elég,h
ennyi idősen a szüleim is megteszik! Van szakmám, és egyetemre is jártam. Jelenleg munkát keresek,
amiben a barátom is segít.

/A gimis barátnőm hasonló cipőben jár. Csak az ő barátját ismeri a családja. A barátnőmnek van munkája, a szülei
mégis elvárják, hogy este fél10-10re otthon legyen. Azt mondta, tudja, ha egyszer elköltözik otthonról az
anyja hónapokig nem fog vele beszélni. Szerintem rám is ez a sors vár. Még az is lehet, hogy kitagadnak./

Nem értik meg, hogy szeretem. Jól érzem magamat vele és ő is így érez.

Komoly válaszokat várok!!!!
Mit tegyek?
Engedjek a szüleimnek és szakítsak? Vagy maradjak a barátommal, akit szeretek?
Nyugodtan szeretnék élni.

8

Szakitás után mivel lehet életkedvet csinálni?

9

Mi van vele, miért csinálja ezt? Hogy élesszem fel a kapcsolatunkat?

A barátommal 2 éve vagyunk együtt, én 20, ő 22 éves. Szeretjük egymást, de már 3-4 hónapja úgy érzem, mintha egyáltalán nem számítanék neki. Mintha nem is akarna velem lenni, sokkal szívesebben lóg a barátaival. Kismilliószor próbáltam már vele beszélni, de semmi hatása. Hamar felkapja a vizet, kiabál velem, minden hülyeséget a fejemhez vág, én meg inkább befejezem ilyenkor, úgyhogy általában sosem jutunk a viták végére. Próbáltam közös programokat szervezni, ami mindkettőnket érdekel, de nem akar jönni, vagy hoz magával még valaki(ke)t, így nem vagyunk kettesben. Ha mégis ketten vagyunk, hétvégenként általában együtt alszunk, ő tojik a fejemre. Gépezik, mindenfélét csinál, mintha ott sem lennék. Hiányzik a szex is, neki nincs kedve, nekem szinte könyörögnöm kell, ami kissé megalázó már. Egyszerűen nem tudom mi baja, állítólag semmi. Elegem van már, a múlthéten véget akartam vetni a kapcsolatunknak, de akkor meg ő könyörgött nekem, hogy ne, elmondta mennyire szeret, mennyire fontos vagyok neki. De akkor meg nem értem.. Egy kicsit sem érezteti ezt velem. Régebben minden rendben volt. Most egy hétnek a felét általában együtt töltjük, de mégis olyan, mintha külön lennénk. Mit tegyek szerintetek?

2

Fiúk, titeket zavarna, ha a barátnőtöknek "extrém" külseje lenne?

Színes hajra, piercingekre, tetoválásokra, és fültágítókra gondolok.

24

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!