Találatok a következő kifejezésre: Hogyan viseljem azt, hogy a (14 db)

Sok a változás az életemen (munkanélküliség, új udvarló, eltávolodó barátok stb). Hogy viseljem jobban? Mik a tapasztalataitok? Ti hogy éltétek meg ezeket? Mi lett a vége?

Pár hete lettem munkanélküli. Még szerencsére itthon élek a szüleimmel, így legalább a kaján, fûtésen nem kell aggódnom, de azért rossz érzés, hogy nem tudok segíteni itthon. Nem kirúgtak, hanem lejárt a szerzõdésem. Úgy volt hogy meghosszabbítják, de az utolsó nap szóltak, hogy nem tudják. Még pályakezdõ vagyok. Ráadásul jött egy srác is, akivel elkezdtünk "ismerkedni" de ez is teljesen összezavar. Nem tudom mi legyen a dologgal. Nem vagyok szerelmes vagy ilyesmi, de lehet már túl régóta vagyok egyedülálló és ez is közrejátszik. Vagy nem illünk össze vele. Manapság teljesen depressziósnak érzem magam. Úgy érzem, minden halad, változik és én nem tudom merre tudok menni, nem látom a végét. Nincs már rendes napi ritmusom se, pedig csak pár hete nem járok dolgozni. Van hogy délben, vagy délután 2-kor kelek, van hogy hajnal 4-kor. Igyekszem eljárogatni itthonról boltba, vagy a régi munkahelyemre ha hívnak, de ez csak nem olyan, tornázom, takarítok stb.. A barátaim jó része az egyetem után hazaköltözött, más barátaim elköltöztek, leszakadoztak. Nem találom a helyem. Leírnátok nekem, ti hogy kászálódtatok ki az ehhez hasonló helyzetekbõl? Mi rántott ki benneteket belõle? Mit csináltatok hogy könnyebb legyen? Hogy viseltétek? A családotok hogy viselte? Mit tettetek? Bármilyen tanács jó lenne most :) Elõre is köszönöm a válaszokat. (Bocsánat, ha kicsit hosszú lett) 24l

Legjobb válasz: Én, amikor munkanélküli voltam, akkor elkezdtem (magamtól) nyelvet tanulni, fõzni- meg sütni tanultam (elõtte abszolút nem tudtam), takarítottam, kézmûveskedtem... Pont így karácsony körüli idõszak volt, úgyhogy készülõdtem nagyon arra. A lényeg, hogy hasznosan töltsd az idõdet, hogy ne tunyulj el.

Én, amikor munkanélküli voltam, akkor elkezdtem (magamtól) nyelvet tanulni, fõzni- meg sütni tanultam (elõtte abszolút nem tudtam), takarítottam, kézmûveskedtem... Pont így karácsony körüli idõszak volt, úgyhogy készülõdtem nagyon arra. A lényeg, hogy hasznosan töltsd az idõdet, hogy ne tunyulj el.
Amikor munkát kerestem, akkor a délelõttöt azzal töltöttem, hogy minden lehetséges oldalt végignéztem naponta, és ha votl új jelentkeztem. Így napközben már nem voltlelkifurdim a munka miatt. Ha sok a változás és a stressz én relaxálni szoktam, elképzelem, hogy milyen munkahelyen szeretnék dolgozni, milyenek a kollégák, a munkát imádom stb... csak pozitívan. Így megpróbálom az aggódást elkerülni. Hát a napirendem az felborul, ha otthon vagyok. :) A sráccal te tudod, mi a helyzet. :) A tornázás jó, az is ha kimozdulsz sokat. Próbáld a depit elkerülni. Nézz sorozatokat azon a nyelven amit tudsz. Ez kikapcsol és fejleszti a nyelvtudásod. Nagyon jók:revenge, homeland Én ne gondolkozz negatívan. Sok sikert!
Pozitív szemlélet és próbálj odafigyelni tudatosan a napi ritmusodra. Kelj fel legalább 8 órakkor, délelõtt csináld meg a kötelezõ dolgokat (takarítás, mosás, vásárlás) délután pedig foglalkozz magaddal. Írj listát, hogy mi mindent szívesen megcsináltál volna korábban amire nem volt idõd! Olvass könyveket, nézz filmeket! Tanulj valami újat. Esetleg iratkozz be valamilyen tanfolyamra (tánc, nyelv, fõzés). Kísérletezz a külsõddel is. Próbálj ki új frizurákat, lomtalaníts a szekrényedbõl stb! A pasi-ügyre ne görcsölj rá! Ha nem tetszik, nem kell vele összejönni, jön más, aki megérdemel.:) Regisztrálj a Twoon, ott sok arcot meg lehet ismerni, barátkozás és kapcsolat céljából is. Levelezz és találkozz velük!:)
Kedves Kérdezõ! Veled egyidõs vagyok, én is átéltem hasonlót tavaly nyáron. Amikor végeztem az egyetemen, 2 hónap bizonytalanság következett. Nem túlzok, közel 130 helyre adtam be önéletrajzot! Két hónapig csak csend volt, vagy jött esetleg egy-két visszautasító email. Idõközben "összejöttem" a (mára) férjemmel! A kilátástalanság kellõs közepén! :) Két hét után eljegyeztük egymást, a lagziszervezés egy kicsit lekötött.(Mielõtt elkezdtünk járni, elõtte megfogadtam, hogy egy évig úgymond böjtölök, nem foglalkozok férfiakkal. Épp ekkor cseppent bele az életembe Õ!) Hogyan viszonyultak a munkanélküliségemhez a szüleim, a tesóm? Próbáltak támogatni, de végül olyan mélyre süllyedtem az önsajnálatban, hogy már-már feladták a vígasztalást. Két hónap után (addigra már menyasszony voltam) jött a telefonhívás, hogy felvettek az álommelóra! Majd másnap még egy hívás, oda is kellenék. Egy héten belül 3 állásajánlatom volt, pedig nem egy keresett szakmában dolgozom(tanító). Hidd el, a jó dolgok akkor jönnek, amikor nem számítunk rá! Mit csinálj addig? Légy résen, és élvezd a szabadságod! Nem sok ilyen idõszak van az ember életében, amikor nem kell munkahelyhez alkalmazkodnia! :) Kitartás!!!
Gondolj erre az idõszakra úgy, mint egy új és jó korszak kezdetére, egy új lehetõségre. :)
Én 27 vagyok péntektöl vagyok munkanélküli a lehetõ legtöbb állás hirdetésre irok mert nagyon kell a pénz mert lagzit tervezünk :)

Utálok már ebbe a társaságba járni ami az iskolámban van, hogy viseljem ezt még kb.1 és fél évig?

Egy alapvetõen normális társaság ez, normálisabb emberek járnak ide, csak éppen velem van valami baja mindenkinek, és ezt remekül titkolják is, senki se mondja el akitõl kérdezem. És fõleg az osztálytársaim közé utálok már menni, nagyon kellemetlen nekem egy társaságba menni akik furcsán viselkednek velem, köszönni se képesek, nem hajlandóak beszélni velem. Utálok odamenni már így, hogy nem tudom miket gondolnak rólam, hogy mi a bajuk velem, és soha nem is fogom megtudni. Más évfolyamból vagy osztályból lévõk se nagyon kedvelnek, akikkel megpróbáltam barátkozni. Elegem van már ebbõl az iskolából, hogy én lettem az iskola nyomorékja, már szinte félek odamenni emiatt. Hogy bírjam ezt még ki a maradék idõben?

Legjobb válasz: Túl kevés az infó..Lány vagy fiú vagy?Hány éves?Tettél olyat az osztálytársaiddal,ami miatt esetleg megbántottad vagy felidegesítetted õket?

Túl kevés az infó..Lány vagy fiú vagy?Hány éves?Tettél olyat az osztálytársaiddal, ami miatt esetleg megbántottad vagy felidegesítetted õket?
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem tettem de mégis ennyire elfordulnak tõlem. Szerintem itt most a nem meg a kor lényegtelen, de 17/F vagyok. Fogalmam sincs mi a bajuk velem, ahogy a kérdésben is írtam.
Majd, ha egyszer az egyik osztálytársad épp egyedül van faggasd ki, kérdezgesd, hogy miért ilyenek veled.Ha pedig kitalál valami kamusztorit, hogy nem ér rá és mennie kell, akkor menj utána és még kérdezgesd..Nyaggasd addig amíg ki nem nyög valami hasznos infót.
Ismerõs a szita anyival h én idõsebbek barátkozok az osztályt meg bírd ki ugy h zene be világ ki ;) nekem ez be vált
És mégis honnan a fr*ncból hallgathatna zenét iskolán belül te húgyagyú?

Hogyan viseljem el azt a dolgot, hogy nem vagyok közódsségbe való, mert nem tudtam soha beilleszkedni sehova? Nem tudok kommunikálni senkivel, nem tudok beszélgetni, többi lent.

Ha új helyre kerülök, akár suli,akár meló, én vagyok mindig az, aki csendes, kussban van. Azt hihetik sokan,hogy elvagyok így,de nem így van. Akármilyen téma van vagy esemény, nincs hozzáfüznivalóm, nem tudok mondani rá semmit,pedig utólag tudnék mit. Nagyon rossz 27 évesen így élni. Lassú lehet a felfogásom és nincs szókincsem, nem m tudom. Általános dolgokra gondolok itt. Nem pedig nagy témázásokra. Unalmas így az életem. Akárhova megyek dolgozni, én leszek a csendes kis senki. Mit csináljak? Nem fogom soha elfogadni magam így.

Legjobb válasz: Ma új helyen voltam és kussoltam déltõl 11-ig. Oké,néha be

A kérdező hozzászólása: Ma új helyen voltam és kussoltam déltõl 11-ig. Oké, néha be
A kérdező hozzászólása: Néha megszólaltam, de a nap 9 10-edét némán töltöttem. Mindig is ilyen voltam. Ha említettem ezt valakinek, akkor azt a választ kaptam, hogy engem biztos nem érdekel semmi. Szerintem meg olyan bajom van, amit orvos nem kezelt, elmebaj, fogyatékosság. Ennyi idõsen meg nemtudom, it tegyek. Lány vagyok ráadásul. Szokták mondani, hogy járjak Sokat közösségbe, de nem segít. Akkor az egész napom vig uom a saját hülyeségem miatt.
Közhelyek helyett egy javaslat: menj el pszichológushoz. Segíteni fog.
Én is ilyen vagyok. Sokszor szeretek hallgatni és csendben másokat megfigyelni. Kifejezetten irritál ha úgy érzem valaki rám akarja erõszakolni magát. Utálok a központban lenni. Ha órákig nem szólnak hozzám az sem zavar. Kifejezetten szeretem a magányt. Nálad ott van gond, hogy képtelen vagy elfogadni magadat olyannak amilyen vagy. Mert ha sikerülne elfogadnod önmagadat, akkor nem görcsölnél ezen.Nem azzal foglalkoznál, hogy mások miképpen vélekednek errõl. Néha elnézem a körülöttem lévõ komolytalankodó, ripacs, nagypofájú embereket akiknek tulajdonképpen egy normális, értelmes kinyilatkoztatásaik sincsenek. Ilyenkor mindig eszembe jut egy Moreno idézet: " Bármennyire is fontos a beszéd, a cselekvés megelõzi és le is zárja azt."
Mintha csak magamat olvasnám. Szerintem menj ki külföldre, én is azt tervezem, hátha jót fog tenni, hogy egy ismeretlen környezetben, ahol nem skatulyázott még be senki, úgy fogsz tudni viselkedni, ahogy neked jól esik, és nem attól fogsz félni, hogy a többiek megbotránkoznak azon, hogy eddig nem ilyen voltál.


Hogyan változtassak az életszemléletemen, hogy 'viseljem' el a gondolataimat?

Előző szeptemberben kezdtem el az egyetemet, és teljesen máshogy képzeltem el a szaktársaimat... Gyakorlatilag a 'menőség', ismertség = ivás*bunkózás, elképedek néha, amikor vmeik bunkó, heti4x bulizós gyerek fb egyetemi csoportba vmi értelmes kérdésre vmi viccesnek szánt, fullbunkó kommentet ír, és egyből kap 4-5 like-ot, a másik pedig az, ha valaki lány, és nem bűnronda/ápolatlan, bármit mond, az jópofa, vicces. A másik pedig az, hogy, előadásokból, szünetből néha meghallok egy-2 dolgot, amiről beszélnek, és elég furcsának tartom, h a szerelmi élet (lányok is) és egyéb témákat egy 200fős előadóteremben kell kibeszélni, meg a tanárok, előadók szapulását, h 'milyen tróger, biztos elfelejtette felvenni a szemüvegét javítás közben, lol', és akkor aki ezt mondja, milyen vicces, eredeti, bevállalós, jóarc, valójában meg csak szimplán rossz zh-t írt, és ezzel is jobb fej lett. Gimnáziumban voltak barátaim, sokszor söröztem, buliztam velük, viszonylag 'ismert' voltam, és nem csak egy lúzer, mint aminek szerintem mindenki gondol az egyetemen. És most az ismertség alatt azt értem, h odaülnek menzán beszélni 2-3 mondatot, köszönnek, kezet fognak, nem egy olyan embert ismerek, akivel még első héten dumáltam egyetemen, meg söröztem, aztán azóta meg sem ismer... Lelomboz, amikor 10ből 9 lány elég durván kiéli magát, nem ismerek olyan lányt, aki nem viszzahúzódó, paszzív lenne, de nem az 'Élj a mának' jelige alatt élné mindennapjait. Egyszerűen amikor az ilyenek, amikor eszembe jutnak, egy lúzernek érzem magam, de nem szeretnék olyan lenni, mint azok a srácok, hogy kéne változtatni a mentalitásomon? Előre is köszönöm a segítséget, F

Legjobb válasz: ertelmetlen a kerdes mert te magad irtad, hogy nm szeretbel olyan lenni, megis abban kersz segitseget, hogy higy valhatnal olyanna... te tudid, anugy a valtozas fejben dol el, csak akaratero kell hozza

ertelmetlen a kerdes mert te magad irtad, hogy nm szeretbel olyan lenni, megis abban kersz segitseget, hogy higy valhatnal olyanna... te tudid, anugy a valtozas fejben dol el, csak akaratero kell hozza
A kérdező hozzászólása: nem szeretnék olyan lenni, azt szeretném, hogy ne legyen mindennapos lelki probléma, hogy ilyen vagyok
Nem kell olyannak lenned, biztos nem vagy egyedül ezzel a felfogásoddal. Próbálj meg olyan embereket találni, akik közelebb állnak a te szemléleteidhez. Biztos nem vagy egyedül, aki így gondolkodik.
Nekem egyetemrõl, pont hasonló okok miatt, csak két barátom maradt. Mi a helyzet a régi barátaiddal? Tartsd velük a kapcsolatot. Nem kell feltétlenül a szaktársaid közül barátokat / párt választanod. Mi a helyzet a többi karral?
Kedves Kérdezõ! Nyugtass meg, hogy ez csak beugratás, csak viccnek szántad az írásod. Nem lehet igaz, hogy valaki a Te korodban ennyire kényszerítõ erejûnek érezze a kortárscsoport nyomását. Nem vagy egy kicsit lemaradva az érzelmi érettségben az elvárhatótól? Örülök, hogy jó az ízlésed, és van erkölcsi tartásod, és elnézem Neked, hogy rossz a véleményed a csoporttársaidról. Megértem. De ekkora lelki terhet okoz Neked a Te és az õ elképzeléseik közötti különbség? Viccelsz. Remélem, viccelsz. Mondd, hogy viccelsz! Magunk között szólva ki nem [email protected] le, hogy kis ***öncenzúrázva*** mivel tölti az idejét? Te tudod, miért vagy az egyetemen: végzettséget szerezz valamiben, amibõl késõbb megélsz. A többiek viselkedése akadályoz ebben? Nem. Hát akkor? Üdv R.
Valamiért nekem az egyetemrõl valami más jut az eszembe: a tanulás! Tudtommal oda nem csak azért kellene járni, hogy megismerjük azokat, akikkel este majd jól bepiálunk, jókat dugunk, hanem másért is. Nagyon sok értelme van ennek a sok diplomásnak, akik annyi mûveltséget nem szednek magukra az egyetemen, hogy mondjuk tudják ki Mozart vagy elolvassanak egy regényt vagy egy verset. Nagyon helyes döntés fizetõssé tenni a fõiskolákat egyetemeket!

Hogyan viseljem el azt, hogy a pasim szakított velem?

Szerettük egymást,minden jó volt,csak az volt a baja h mindenért piszkáltam!megpróbáltam magam visszafogni,sikerült is valamennyire de nem teljesen!

Legjobb válasz: Szia! Nem mehet ez így az örökké valóságig. Szereted, de ha így bánik veled, érdemes meggondolni, hogy megér-e ennyit. Csak te kapsz sebeket azzal, hogy visszafogadod és hagyod magad újra eldobni. Így soha nem fogod túltenni magad rajta, mivel mindig feltépi a sebeket. Egy ideig irtó rossz lesz, de próbálj barátok közé menni, megbeszélni valakivel a dolgot, nem otthon gubbasztani és rá gondolni. Át fogod vészelni egy kis idõ elteltével. Csak te sérülhetsz ha mindig hagyod magad.

Szia! Nem mehet ez így az örökké valóságig. Szereted, de ha így bánik veled, érdemes meggondolni, hogy megér-e ennyit. Csak te kapsz sebeket azzal, hogy visszafogadod és hagyod magad újra eldobni. Így soha nem fogod túltenni magad rajta, mivel mindig feltépi a sebeket. Egy ideig irtó rossz lesz, de próbálj barátok közé menni, megbeszélni valakivel a dolgot, nem otthon gubbasztani és rá gondolni. Át fogod vészelni egy kis idõ elteltével. Csak te sérülhetsz ha mindig hagyod magad.
Szió!! Gondolom milyen rettenetes lehet most neked.. nehéz is ilyenkor mit irni. Az biztos, ha visszaengeded akkor soha nem leszel túl az egészen, és még az is lehet hogy egy elég komoly depressziót is összeszedtsz magadnak a bizonytalan helyzet miatt. Ha elment had mennyen!! Gondolj bele nem gondolhatja komolyan vagy inkább úgy irom hogy nem szerethet téged komolyan, ha megtudta tenni azt a lépést hogy elmennyen tõled és hogy szakitson veled.. nem?? Az a baj ezekkel a helyzetekkel hogy a kivûlállók mindig jobban tudják megitélni a dolgokat mert nem elfogultak a témával, hiszen nincsenek érzéseik az üggyel kapcsolatban. Probálj meg mindig arra gondolni, hogy õ ezt a lépést megtudta tenni, tehát tõlle ne várj már komoly dolgokat.. Az egyik bnõm pont ugyanigy járt mint te. Volt egy barátja majdnem 2 évig voltak eggyütt. A fickó egyik napról a másikra szakitott vele ilyen csip-csup indokokkal, aztán egy jó hét múlva felkereste a barátnõmet hogy béküljenek ki, mert õ már nagyon megbánta a dolgot és nem gondolta komolyan. A bnõm persze visszafogadta majd egy 1, 5 hétre rá a fiú megint szakitott vele. A bnõm jobban összetört mint az elõzõ szakitásnál.. Teljesen kibukott hál istennek rá hatott a jó szó, és vhogy összeszedte magát. A pasi rá egy hónapra ismét probálkozott de õ hál istenek elküldte a francba és még rendesen jól is érezte magát tõlle. Nem tudta már felzaklatni a dolog, mert eltelt egy kis idõ amig nem látta, és nagyából el tudta felejteni a srácot, beindult nálla egy gyógyitó folyamat, ami felhúzott köré egy falat hogy a fiú ne tudja õt többet megbántani. Azóta boldog összeköltözött egy másik fickóval és most lett egy babájuk is.. (Pedig õ ugy érezte, hogy neki tényleg az a fiú volt élete nagy szerelme, de egyszer otthagyta és nem akarta hogy mégegyszer ekkora fájdalmat okozzon neki.)Tehát én azt mondom, hogy ne fogad õt többet vissza, mert nem gondolja komolyan.. El tudott menni, a szemedbe tudta mondani, hogy vége ez igy lezajlott....akkor szerinted??? Mostmár majd másképp lesz?? Azért mert féltékenykedtél, meg piszkáltad? Ugyanmár ezt minden nõ csinálja, még én is de a páromnak eszébe nem jutna emiatt szakitani. Jó van amikor jól összeveszünk rajta, hogy milyen hülye vagyok de ENNYI. Nem szakitunk!!!! A másik ha már te is tudod hogy egy köcsög, akkor meg mit töprengsz?? Te csak azt hiszed hogy nem tudsz nlküle élni.. Nem a francokat nem!! És elõtte? Vagy már Anyudból is eggyütt jöttetek ki??;D Ne csináld már ezt sokkal többet érdemelsz, és többet ér a saját életed annél minthogy most ilyen dolgokon akadj le. Most fogadjunk hogy tiszta bbánatos vagy nem érdekel semmi... ez igy jó?? Ezt is mind õ okozza neked. Felejzsd el, zárd le magadban, lépj tovább élvezd az életed és probálj meg boldog lenni..;P Én szoritok neked!!

Ha a nők elvárják azt, hogy a férfiak emelt fővel viseljék el, ha ők elutasítják őket, akkor ők maaguk miért nem képesek/hajlandóak erre?

Szóval ha én elutasítok egy n?t, akkor miért adja látványosan a tudtomra, hogy ez neki ennyire rosszul esik? Hiszen pontosan a n?k azok - vagyis a n?k többsége ugye -, aki egyenjogúságot akar, ez viszont egyenl? elvárásokkal is kellene, hogy társuljon, szerintem.

Legjobb válasz: Engem ha elutasítottak általában nem sokat foglalkoztam a dologgal. "Van még bõven ahonnan ez jött.."=D Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nem sok ilyen alkalom volt... talán 1, vagy 2 20 évem során =) Hogy azok a csajok, akikre te gondolsz, mért nem tudják úgy elviselni az elutasítást, ahogy azt te elképzeled a fejedben... Hát azt tõlük kell megkérdezned, nem tõlünk =)

Engem ha elutasítottak általában nem sokat foglalkoztam a dologgal. "Van még bõven ahonnan ez jött.."=D Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nem sok ilyen alkalom volt... talán 1, vagy 2 20 évem során =) Hogy azok a csajok, akikre te gondolsz, mért nem tudják úgy elviselni az elutasítást, ahogy azt te elképzeled a fejedben... Hát azt tõlük kell megkérdezned, nem tõlünk =)
Akarnak egyenjogúságot, de a gyakorlatban attól még nincs. A férfi udvarol, a nõ választ. Ez a szabály. Az erõszakot meg büntetik. Ez van, ezt kell szeretni. Ha minden igaz, Norvégiában a nõk udvarolnak a pasiknak...
Na hát ezt meg pláne nem értem. Én semmire nem becsülöm az olyan pasikat, akik válogatás nélkül bárkibe belemártogatnák a kéjlécüket. De ilyet nem is igazán ismerek, hála a jó égnek.
Folj, de utálom azt, aki ilyen. A férfinak is van erkölcsi szintje. Szerencsére az én párom soha nem volt ilyen, hogy minden adandó alkalommal mártogat. Az ilyennek kell egy jó AIDS vagy szifilisz, vagy akármi, ami megkeseríti az életét.
A kérdező hozzászólása: Akkor fogalmazzunk egy kicsit másképpen: ha valaki nõt, akkor arra hivatkozva, hogy nõ, bárkit elutasíthat. Ha valaki férfi, akkor viszont szinte elvárás az, hogy ha bármiféle lehetõsége adódik arra, hogy egy nõt a magáévá tegyen, akkor is tegye meg ugye. Senkit sem érdekel, hogy esetleg a férfinak sem mindegy az, hogy kivel szeretne együtt lenni, és kinek adja oda maagát mondjuk testileg. És akkor jönnek a "puhap*cs", "válogatós f*sz", "b*zi" és egyéb remek jelzõk.
A kérdező hozzászólása: scorpia: Márpedig a férfiak jelentõs része ilyen. :)
Hát, akkor más körökben mozgunk, hála a jó égnek =D
Kérdezõ! Pont hogy minden pasinak olyannak kellene lennie, mint neked: VÁLOGATÓSNAK! Így a lányokat sem használnák ki, csapnák be. Én soha sem udvaroltam pasinál, nem kezdeményeztem semmit, még ha tetszett is az illetõ, akkor sem! Én úgy vagyok vele, hogy ha adok jeleket, kedves vagyok, oda megyek hozzá beszélgetni, és ha nem mozdul irányomban akár több hét-hónap alatt sem, AKKOR HAGYOM A FRANCBA. És pont azért mert nem akarom hogy egy numera legyek, mivel ugye "felajánlkoztam". 27/N
Azért, mert azt hiszik, hogy a férfiak mindenkit csak megdugni akarnak, tehát úgysem utasítanak vissza senkit. Az meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg nem jön be neki az illetõ, vagy talán még komolyabbat is szeretne nem csak egy numerát. Ilyenkor azonnal jönnek az általad korábban említett jelzõk. A csajon nagy része pedig azt hiszi, hogy a külsejükkel mindent elérhetnek. És mivel ez az aduászuk - tehát semmi ész - és kudarcot vallanak, akkor kiakadnak. Mások élvezik, hogy szemét, megalázó módon utasítanak vissza egy férfit. Mellesleg, ha visszautasítottál egy csajt, mert mondjuk nem volt szimpatikus, nem vonzódtál hozzá stb. akkor meg ki nem szarja le, hogy nem tetszik neki és elkezd hisztizni, hogy neki most mennyire rossz. Mivel nem érte el a célját, pofátlan módon bûntudatot akar kelteni az illetõben. Nem kell vele foglalkozni és kész. Nagy lány, ki fogja bírni. Gondolj arra, hogy veled hányszor eljátszották már ezt. És az nem érv, hogy a férfi az férfi, neki ki kell bírni, mert nekünk is van lelkünk és érzéseink.

Miért van az hogy a gyereknek azt tanítják a szüleik meg elvárja tõlük a társadalom hogy viseljék emelt fõvel a sértõ fél ignorálásával a gyûlölködést, becsületsértést, míg a felnõtteknek mindenféle bírósághoz rohangálást, feljelentgetést javasolnak?

Feltûnt valami különös: Amikor gyerekek vagyunk azt tanítják nekünk a szüleink, tanáraink, hogy okos enged, szamár szenved. Ha valaki más sérteget minket, akkor viseljük emelt fõvel a kritikát és nézzük a másikat levegõnek. Felnõttként azonban azt propagálják nekünk, hogy mindenféle jog van, ami véd minket a becsületsértéstõl, a gyûlölködéstõl, a megbélyegzéstõl és bátran jelentsük fel, pereljük be azokat akik így tesznek velünk. Most akkor ki a felnõtt és a ki a gyerek valójában? Miért a gyereknek tanítjuk azt, hogy nézze levegõnek a sértegetõt, és a felnõttnek azt, hogy árulkodjon?

Legjobb válasz: Aki arra neveli a gyerekét, hogy viselje a megaláztatást, kihasználást, kisemmizést, az már egy senki. Aki apróságokért hiúságból bíróságra járkál, az szintén. Szerintem van összefüggés!

Aki arra neveli a gyerekét, hogy viselje a megaláztatást, kihasználást, kisemmizést, az már egy senki. Aki apróságokért hiúságból bíróságra járkál, az szintén. Szerintem van összefüggés!
Elmondom neked hogy a legtöbb felnõtt akik még a régi rendszerben nõttek fel ott még ez volt a tanítás, az a feljelentéses dolog, meg jog véd minket ez mostanában lett akkora divat, és én már kezdem azt tapasztalni hogy már a gyereknek is ezt tanítják. Én szüleim nekem azt tanították hogy viseljem el ezt de csak egy bizonyos határig mert azért azt sem szabad hagyni hogy nagyon kicsináljanak mert akkor megszívhatom, ha csak gyerekes apró dologért sértegetnek azt valóban jobb hagyni inkább, de ha már durva lehúzások, meg kihasználások vannak azt már jobb nem elnézni. A legjobb az lenne ha a kettõ közti utat tanítaná mindenki.

Hogy viseljem el a szüleimet, akik beleszólnak mindenbe? Normális, hogy az anyám ri. Ncnak nevezett?

A gondok akkor lettek ilyen nagyok,mint most,amikor bemutattam nekik a barátomat.Õ jól él és eléggé a nők kedvence,apáék féltenek tőle.Elkezdték piszkálni nekem,hogy biztos meleg (pedig csak törődik a külsejével) és már ez is sok volt nekem. 3 hete kérdezték,hogy mit kérek szülinapomra és mondtam,hogy már régi vágyam egy Apple Macbook.Elkezdtek velem veszekedni,hogy mit képzelek,milyen igényeim vannak,pedig mondtam,hogy kaphatnám azt az egész családtól vagy valami,de csak vitáztak velem,hogy amiért a barátom gazdag,attól még nem kell ilyeneket venniük és hogy mások éheznek,stb.Kb. egész este ezt hallgattam,pedig ők is tudták,hogy a netbookom már tönkre volt menve,csak töltővel működött,a képernyője is össze volt karcolva,lassú volt,egy alap program alig indult el rajta...Utána mondtam,hogy nem muszáj Macbook,elég egy másfajta gép.De közölték,hogy semmilyen drága dolgot nem kapok.Elmondtam a barátomnak és megvette azt a gépet,amit akartam és hozzá még pár dolgot.Nem szeretem,ha ajándékokat vesz,de már tényleg úgy voltam vele,hogy régóta együtt vagyunk és neki ez a pénz nem számít.Anyáéknak nem mondtam el,nem használtam előttük,de ma anya meglátta és elkezdett üvöltözni és r,bancnak nevezett...Nem gondolom magam annak,a mostani barátom az első és anyáék egyáltalán nincsenek tisztában az életemmel.Csak mindenbe beleszólnak,hogy mi miért nem jó,de normálisan nem tudnak lenni. 17L

Legjobb válasz: Nekem egyszer apukám azt vágta a fejemhez, hogy a barátomnak csak "ürítésre" kellek. :D Hát...nagyon kellemes volt ezt pont a szülõmtõl hallani. :) Igazából nem sokat tehetsz. Kerüld a társaságukat ahogy tudod, de azért viselkedj normálisan. Õk mindig a szüleid lesznek, akik valószínûleg szeretnek téged, pasid meg még lehet jó pár...

Nekem egyszer apukám azt vágta a fejemhez, hogy a barátomnak csak "ürítésre" kellek. :D Hát...nagyon kellemes volt ezt pont a szülõmtõl hallani. :) Igazából nem sokat tehetsz. Kerüld a társaságukat ahogy tudod, de azért viselkedj normálisan. Õk mindig a szüleid lesznek, akik valószínûleg szeretnek téged, pasid meg még lehet jó pár...
ha a mostani barátod az elsõ, persze hogy féltenek tõle.. talán nem ilyen srácot képzeltek el melléd, ez van. de a szerelem mindent legyõz;) és a szüleid idõvel biztos elfogadják ha látják milyen boldogok vagytok! nem nagyon lehet mit tenni, csak annyit hogy próbáld megkedveltetni a szüleiddel a barátod! pl.: ha a stílusával van bajuk, kérd meg a barátod ha eljön hozzátok máshogy öltözködjön... ha pl.:apukád néz vmi sportot kérd meg a barátod hogy próbáljon vele a sportról beszélgetni vagy vmi:) esetleg a szülõk is találkozhatnának, hátha megkedvelik egymást és könnyebben elfogadják a fiút.. Sok sikert:) )
Hát végülis igaza van anyádnak, mert gyakorlatilag macbookért dugsz. :D
:D
jajj bele ne haljál , hogy nincsen új géped nekem 4 éve ugyanaz van meghaltam? nem! és egyébként örülj , hogy ha eggyáltalán féltenek vannak olyan gyerekek akik örülnének ha lenne családjuk...te meg...kiakadsz ezen????Ez a legnagyobb problémád???És csodálod ha lerib*ncoznak????14 vagyok és okosabb nálad!
Az elmondottak alapján tényleg igaza van anyádnak. Elõzõvel egyetértek :D
Én 6-ossal értek egyet: ha szerinted tényleg jó ember, akkor igyekezz kicsit, hozd közelebb a családodhoz. Egyébként ha már annyira komoly a dolog, hogy egy ekkora ajándékot elfogadsz tõle, akkor nekem is kicsit furcsa hogy a családod még alig ismeri.
Ezt már kérdezetd egyszer, csak ott azt is odairtad, hogy te 17 éves vagy, a "barátod" meg 33!!!!
Hány éves is vagy? Amugy erre csak annyit tudok mondani... ne veszekedj a szüleiddel, nem éri meg. Mindig nekik lesz igazuk... és mondd azt anyudéknak mindig, amit hallani akarnak. Nem muszály nekik mindenrõl tudniuk. (Pl hogy már otthagytad a barátoda
A kérdező hozzászólása: De úgy beszélnek így róla, hogy nem is ismerik, csak hallottak "ezt-azt" róla.
A kérdező hozzászólása: ?
Te egy nyomorék ku.rva vagy sajnálom de figy en 21 vagyok es biztos nem olyan homokláda fejem van mint a barátodnak veszek neked egy fullos telot válassz amilyet akarsz lesz.opsz cserébe? Amúgy halj éhen forintot nem költenék ilyen nõre de még megváltozhatsz sok sikert..

7. -es vagyok és még mindig nem nő a mellem. Az osztálytársaimnak már mind van legalább egy kicsi. Milyen ruhákat viseljek, hordjak hogy ez ne látszódjon?

Képeket is szívesen fogadok a ruha tippekről.

Legjobb válasz: http://www.femina.hu/szepseg/kotelezo_ruhadarab_ha_pici_a_ci.. Ha a google-ba beírod többet is találsz. Remélem segítettem. :)

http://www.femina.hu/szepseg/kotelezo_ruhadarab_ha_pici_a_ci.. Ha a google-ba beírod többet is találsz. Remélem segítettem. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm :) )

Nagyobbak a melleim az átlagnál /160 cm vagyok, mellbőségem 110 cm/. Hogy tudnám elérni, hogy optikailag kissebbeknek látszanak? Melyen ruhát viseljek? Nyakláncot hordhatok? Ha igen, milyen hosszúságút?

Legjobb válasz: A Triumphnak van két féle melltartója: Comfort Minimiser és a Ladyform Soft. Ezek a szabásuknak köszönhetõen optikailag kicsinyítik a mellet. Egy számmal kisebbnek látszik benne a mell. De a lényeg, hogy a melltartó mérete megfelelõ legyen!

A Triumphnak van két féle melltartója: Comfort Minimiser és a Ladyform Soft. Ezek a szabásuknak köszönhetõen optikailag kicsinyítik a mellet. Egy számmal kisebbnek látszik benne a mell. De a lényeg, hogy a melltartó mérete megfelelõ legyen!
A fekete karcsúsít és eltakarja a nagyobbnak látszó dolgokat. A függõlegesen csíkozott ruhadarabok szintén. Nyaklánc ügyben nem tudom sajnos:S
a fekete ruha tényleg jó ötlet, illetve a sötétebb színek:) melltartóból pedig simát vegyél, tehát ne legyen túlzottam szivacsos:) persze hogy hordhatsz nyakláncot...szerintem mindegy milyet:)
Fogyásra nem gondoltál még? 110 cm szélességgel gondolom nem csak a melled nagy.
V-kivágás és blúzok (mélyebben kigombolva)
Szívasd le a felesleget és ad nekem :D
A kérdező hozzászólása: 18:22 - Igazad van, le is fogyhatnék, de az alakomhoz képest is nagyok a melleim. A fogyással meg az a helyzet, hogy pajzsmirigy problémáim vannak- gyógyszert is szedek, így nem a táplálkozás miatt vagyok meghízva. 160 cm és 65 kg vagyok. Szerinted annyira kövér? 18:55 - Szivesen! Szivesen! Szivesen! Tessék! :-)
Nem vagy tûl kövér, csak kicsit husi! :) Ez néhány embernek jól áll.:) Ha fogy nál még nagyobbnak tûnne!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!