Találatok a következő kifejezésre: Hogyan viseljem azt, hogy (31 db)

Hogy viseljem el, hogy az exem máris mással van?

fél évet voltunk együtt, ő szakított, eltelt két hét. és most tudtam meg, hogy barátnője van. nagyon kivagyok bukva.

Legjobb válasz: az a helyzet h így lehet a legkönnyebben túltennie magát az embernek a másikon és nem szomorkodni! Neked is ez lenne a legegyszerûbb, találni valakit! Még ha nem is fixet, de akár szexre is elég!

az a helyzet h így lehet a legkönnyebben túltennie magát az embernek a másikon és nem szomorkodni! Neked is ez lenne a legegyszerûbb, találni valakit! Még ha nem is fixet, de akár szexre is elég!
Tartsd meg a büszkeséged. Próbálj ugy tenni mintha nem is érdekelne. :)
A kérdező hozzászólása: tudok úgy tenni, de belülrõl akkor is majd megõrülök.
semmi közöd hozzá, ez természetes, velem is volt ilyen, fordítva is, semmi rosszat nem találok benne 21L
mivel az EXed igazán nincs sok közöd a magánéletéhez. attól mert te szeretted, lehet, hogy õ nem érzett sokat, csak meg akart kapni, sajnos vannak ilyenek.lépj tovább te is.
Kezdj el pasizni ..

Hogyan viseljem az idegebeteg apukámat?

Ez a kérdés így elég érdekesen hangzik, de komoly szándékkal kérdezem. Apukámnak több mint 10 éve idegösszeroppanása volt, azóta erős gyógyszereket szed. Egyébként nagyon aranyos ember lenne, de így képes a bolhából elefántot csinálni. Nagyon sokat bánt engem és anyát(szavakkal, megütni sohasem ütött meg), de aki nem tudja, hogy milyen megpróbáltatás lelkileg egy ilyen emberrel élni, az nevet ezen. Pedig amikor ilyen "düjkitörései" vannak, egy egész héten keresztül is képes ilyen lenni, mindenért én és anya vagyunk a hibások, mi rendszerint "sosem csinálunk semmit". Kötekszik ilyenkor egész nap, ha ide ülök az a baj, ha nem akkor az, egész nap morog, leszívja az ember összes életkedvét. Én komolyan szeretem apát, de lassan tényleg nem bírom, nagyon sokszor elgondolkoztam azon hogy most vagy ő, vagy én tűnök el innen. 18 éves koromra ez olyan szinteket öltött, hogy már a legapróbb kudarctól is alig tudom a sírást visszatartani, és néha rettegve megyek haza, hogy vajon most mibe fog belekötni. Apa nem egy szörnyeteg, nem is akarom így beállítani, itt csupán csak valamilyen tanácsot várok esetleg olyan emberektől, akik ismernek, találkoztak ilyen emberekkel. Csak értelmes válaszokat kérek ha lehet, ha nem tudsz ilyet, inkább ne is írj semmit. Előre is köszönöm.

Legjobb válasz: Amint lehetséges,költözz el.

Amint lehetséges, költözz el.
A kérdező hozzászólása: Mindenképpen a tanulmányaim után, csak anyát sajnálom. Tulajdonképpen azért tanulok és hajtok csak, hogy õt tudjam segíteni. Annyira nem érdemli ezt meg.
Sajnos, sztem apukád nincs tisztában a viselkedésével. Ráhagytátok régebben az apróságokat, mert beteg, aztán szépen az évek alatt felspanolta magát. Odáig jutott, hogy mindenbe beleköt. Esetleg lehetne beszélni az orvossal, egy gyógyszerátállítással kapcsolatban. Esetleg egy pszichiáterrel. valamit próbáljatok meg, mert anyukáddal rá fogtok menni. De ez csak az én véleményem. Sok türelmet és kitartást kívánok.
Ez nehéz szitu:S Az én apám is idegbeteg állat, de neki sose volt ideg összeroppanása, vagy nagy teher a vállán. Szerintem vigyétek orvoshoz.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat!

Miért van az hogy a gyereknek azt tanítják a szüleik meg elvárja tõlük a társadalom hogy viseljék emelt fõvel a sértõ fél ignorálásával a gyûlölködést, becsületsértést, míg a felnõtteknek mindenféle bírósághoz rohangálást, feljelentgetést javasolnak?

Feltûnt valami különös: Amikor gyerekek vagyunk azt tanítják nekünk a szüleink, tanáraink, hogy okos enged, szamár szenved. Ha valaki más sérteget minket, akkor viseljük emelt fõvel a kritikát és nézzük a másikat levegõnek. Felnõttként azonban azt propagálják nekünk, hogy mindenféle jog van, ami véd minket a becsületsértéstõl, a gyûlölködéstõl, a megbélyegzéstõl és bátran jelentsük fel, pereljük be azokat akik így tesznek velünk. Most akkor ki a felnõtt és a ki a gyerek valójában? Miért a gyereknek tanítjuk azt, hogy nézze levegõnek a sértegetõt, és a felnõttnek azt, hogy árulkodjon?

Legjobb válasz: Aki arra neveli a gyerekét, hogy viselje a megaláztatást, kihasználást, kisemmizést, az már egy senki. Aki apróságokért hiúságból bíróságra járkál, az szintén. Szerintem van összefüggés!

Aki arra neveli a gyerekét, hogy viselje a megaláztatást, kihasználást, kisemmizést, az már egy senki. Aki apróságokért hiúságból bíróságra járkál, az szintén. Szerintem van összefüggés!
Elmondom neked hogy a legtöbb felnõtt akik még a régi rendszerben nõttek fel ott még ez volt a tanítás, az a feljelentéses dolog, meg jog véd minket ez mostanában lett akkora divat, és én már kezdem azt tapasztalni hogy már a gyereknek is ezt tanítják. Én szüleim nekem azt tanították hogy viseljem el ezt de csak egy bizonyos határig mert azért azt sem szabad hagyni hogy nagyon kicsináljanak mert akkor megszívhatom, ha csak gyerekes apró dologért sértegetnek azt valóban jobb hagyni inkább, de ha már durva lehúzások, meg kihasználások vannak azt már jobb nem elnézni. A legjobb az lenne ha a kettõ közti utat tanítaná mindenki.


Sok a változás az életemen (munkanélküliség, új udvarló, eltávolodó barátok stb). Hogy viseljem jobban? Mik a tapasztalataitok? Ti hogy éltétek meg ezeket? Mi lett a vége?

Pár hete lettem munkanélküli. Még szerencsére itthon élek a szüleimmel, így legalább a kaján, fûtésen nem kell aggódnom, de azért rossz érzés, hogy nem tudok segíteni itthon. Nem kirúgtak, hanem lejárt a szerzõdésem. Úgy volt hogy meghosszabbítják, de az utolsó nap szóltak, hogy nem tudják. Még pályakezdõ vagyok. Ráadásul jött egy srác is, akivel elkezdtünk "ismerkedni" de ez is teljesen összezavar. Nem tudom mi legyen a dologgal. Nem vagyok szerelmes vagy ilyesmi, de lehet már túl régóta vagyok egyedülálló és ez is közrejátszik. Vagy nem illünk össze vele. Manapság teljesen depressziósnak érzem magam. Úgy érzem, minden halad, változik és én nem tudom merre tudok menni, nem látom a végét. Nincs már rendes napi ritmusom se, pedig csak pár hete nem járok dolgozni. Van hogy délben, vagy délután 2-kor kelek, van hogy hajnal 4-kor. Igyekszem eljárogatni itthonról boltba, vagy a régi munkahelyemre ha hívnak, de ez csak nem olyan, tornázom, takarítok stb.. A barátaim jó része az egyetem után hazaköltözött, más barátaim elköltöztek, leszakadoztak. Nem találom a helyem. Leírnátok nekem, ti hogy kászálódtatok ki az ehhez hasonló helyzetekbõl? Mi rántott ki benneteket belõle? Mit csináltatok hogy könnyebb legyen? Hogy viseltétek? A családotok hogy viselte? Mit tettetek? Bármilyen tanács jó lenne most :) Elõre is köszönöm a válaszokat. (Bocsánat, ha kicsit hosszú lett) 24l

Legjobb válasz: Én, amikor munkanélküli voltam, akkor elkezdtem (magamtól) nyelvet tanulni, fõzni- meg sütni tanultam (elõtte abszolút nem tudtam), takarítottam, kézmûveskedtem... Pont így karácsony körüli idõszak volt, úgyhogy készülõdtem nagyon arra. A lényeg, hogy hasznosan töltsd az idõdet, hogy ne tunyulj el.

Én, amikor munkanélküli voltam, akkor elkezdtem (magamtól) nyelvet tanulni, fõzni- meg sütni tanultam (elõtte abszolút nem tudtam), takarítottam, kézmûveskedtem... Pont így karácsony körüli idõszak volt, úgyhogy készülõdtem nagyon arra. A lényeg, hogy hasznosan töltsd az idõdet, hogy ne tunyulj el.
Amikor munkát kerestem, akkor a délelõttöt azzal töltöttem, hogy minden lehetséges oldalt végignéztem naponta, és ha votl új jelentkeztem. Így napközben már nem voltlelkifurdim a munka miatt. Ha sok a változás és a stressz én relaxálni szoktam, elképzelem, hogy milyen munkahelyen szeretnék dolgozni, milyenek a kollégák, a munkát imádom stb... csak pozitívan. Így megpróbálom az aggódást elkerülni. Hát a napirendem az felborul, ha otthon vagyok. :) A sráccal te tudod, mi a helyzet. :) A tornázás jó, az is ha kimozdulsz sokat. Próbáld a depit elkerülni. Nézz sorozatokat azon a nyelven amit tudsz. Ez kikapcsol és fejleszti a nyelvtudásod. Nagyon jók:revenge, homeland Én ne gondolkozz negatívan. Sok sikert!
Pozitív szemlélet és próbálj odafigyelni tudatosan a napi ritmusodra. Kelj fel legalább 8 órakkor, délelõtt csináld meg a kötelezõ dolgokat (takarítás, mosás, vásárlás) délután pedig foglalkozz magaddal. Írj listát, hogy mi mindent szívesen megcsináltál volna korábban amire nem volt idõd! Olvass könyveket, nézz filmeket! Tanulj valami újat. Esetleg iratkozz be valamilyen tanfolyamra (tánc, nyelv, fõzés). Kísérletezz a külsõddel is. Próbálj ki új frizurákat, lomtalaníts a szekrényedbõl stb! A pasi-ügyre ne görcsölj rá! Ha nem tetszik, nem kell vele összejönni, jön más, aki megérdemel.:) Regisztrálj a Twoon, ott sok arcot meg lehet ismerni, barátkozás és kapcsolat céljából is. Levelezz és találkozz velük!:)
Kedves Kérdezõ! Veled egyidõs vagyok, én is átéltem hasonlót tavaly nyáron. Amikor végeztem az egyetemen, 2 hónap bizonytalanság következett. Nem túlzok, közel 130 helyre adtam be önéletrajzot! Két hónapig csak csend volt, vagy jött esetleg egy-két visszautasító email. Idõközben "összejöttem" a (mára) férjemmel! A kilátástalanság kellõs közepén! :) Két hét után eljegyeztük egymást, a lagziszervezés egy kicsit lekötött.(Mielõtt elkezdtünk járni, elõtte megfogadtam, hogy egy évig úgymond böjtölök, nem foglalkozok férfiakkal. Épp ekkor cseppent bele az életembe Õ!) Hogyan viszonyultak a munkanélküliségemhez a szüleim, a tesóm? Próbáltak támogatni, de végül olyan mélyre süllyedtem az önsajnálatban, hogy már-már feladták a vígasztalást. Két hónap után (addigra már menyasszony voltam) jött a telefonhívás, hogy felvettek az álommelóra! Majd másnap még egy hívás, oda is kellenék. Egy héten belül 3 állásajánlatom volt, pedig nem egy keresett szakmában dolgozom(tanító). Hidd el, a jó dolgok akkor jönnek, amikor nem számítunk rá! Mit csinálj addig? Légy résen, és élvezd a szabadságod! Nem sok ilyen idõszak van az ember életében, amikor nem kell munkahelyhez alkalmazkodnia! :) Kitartás!!!
Gondolj erre az idõszakra úgy, mint egy új és jó korszak kezdetére, egy új lehetõségre. :)
Én 27 vagyok péntektöl vagyok munkanélküli a lehetõ legtöbb állás hirdetésre irok mert nagyon kell a pénz mert lagzit tervezünk :)

Hogyan viseljem el ezt az egészet? Kérlek adjatok valami jo tanacsot

A helyzetem eddig is nagyon rossz volt,de most,ahogy befejeztem a sulit még rosszabb. 18 éves leszek 2 hónap mulva.Anyu nem hagy sosem békén.Mondom eddig is vitaztunk,de ez katasztrofa lett.Nincs 2 hete sem,hogy befejeztem a sulit,mar csesztet,hogy talaljak valami munkat.Eddig mindenhova engedett most meg nem akar sehova engedni,ha elmek valahova akkor ordit rám,vagy,ha haza jovok meg üt meg visitozik.Ha 7végén elmek valahova,akkor hiv 1-2kor hogy jojek mar haza,eddig 14,15,16,17 eves koromban mindenhova mehettem ameddig akartam.A smseim elolvasa amikor nem latom,tiltsa ,hogy baratkozak,egyik baratnom sem tetszik neki.Amig volt baratom 2évig az volt a baja,hogy miatta mas vagyok,mindig le beszelt róla,most ahogy vege lett az a baja,mindig mondja,h mennyek vissza hozza,hiaba mondom neki,h meg utott parszor a baratom es azert lett vege,de ő mondja,h mennyek vissza,mert k va vagyok,pedig tenyleg nem,meg csak a baj van velem azt mondja,pedig szerintem semmi baj nincs velem,felkelek,segitek neki(bar ő mindenkinek azt hazudozza,hogy nem segitek ,ezert mindenki lenéz) pedig tenyleg segitek.Ha delutan lefekszem kicsit ő orditozik,a legcsunyabb szavakat hasznalja rám,egyik pasi sem tetszik neki,akivel dumalok bar nincs sok 1,2 aki tetszik,de ő azt is tiltsa.Most jott ra,hogy neveljen amikor 18 leszek.Nem drogozom,nem csavargok,nem csinalok semmi rosszatt,szerintem ő nem tudja,milyen,ha egy gyerekkel baj van.Egesz nap ordit,nem lehet tőle este aludni,apuval elvaltak meg egesz kicsi koromban ,de eddig mindig jartam apuhoz,most apuval is ossze veszitett,mert feljelentette és mondta,hogy azert csinalta ezt,mert tudja,h nekem fáj.Feljelentette,mert nem fizet mit tudom en mennyitt,de ha kellett valamire adott mindig amennyitt birt,és most besem tehetem a labam apuhoz.Elszeretnek koltozni lenne is hova a legjobb baratnomhoz,munkat talalnak(fodrasz vagyok)es eltartanam magam,de ezt sem engedi,hiaba leszek 18.Tuti utannam jonne a mamamekkal(rosszabbak mint ő)es agyon vernenek es kicsupalnanak a hazból,de en ezt nem tudom tovabb turni.

Legjobb válasz: "Elszeretnek koltozni lenne is hova a legjobb baratnomhoz,munkat talalnak(fodrasz vagyok)es eltartanam magam,de ezt sem engedi," Két hónap múlva mehetsz, addig meg már csak kibírod, ne süppedj bele az önsajnálatba. "Tuti utannam jonne a mamamekkal(rosszabbak mint õ)es agyon vernenek es kicsupalnanak a hazból," Tuti, hogy nem. Ne dramatizáld túl. Értem én, hogy vacak a helyzeted, de ne játszd el a hattyú halálát, aki nem tud semerre indulni. Elõtted az élet, amint betöltöd a tizennyolcat. Nyugi, nem fognak "kicsupálni"(?)

"Elszeretnek koltozni lenne is hova a legjobb baratnomhoz, munkat talalnak(fodrasz vagyok)es eltartanam magam, de ezt sem engedi, " Két hónap múlva mehetsz, addig meg már csak kibírod, ne süppedj bele az önsajnálatba. "Tuti utannam jonne a mamamekkal(rosszabbak mint õ)es agyon vernenek es kicsupalnanak a hazból, " Tuti, hogy nem. Ne dramatizáld túl. Értem én, hogy vacak a helyzeted, de ne játszd el a hattyú halálát, aki nem tud semerre indulni. Elõtted az élet, amint betöltöd a tizennyolcat. Nyugi, nem fognak "kicsupálni"(?)
Nem iszik az anyukád? Vagy drogozik? Egyedül nevel? Van munkája? Hitele?
Meghallgatnám édesanyád verzióját is...
Már nem azért, de nem vagy 18 se és fodrász vagy+ diplomád is van?Hogy csinálod?
Tényleg, mért nem vagy a saját lakásotokban, amikor õ nincs ott? Csak amíg hazajön kéne máshova menj.
1.Ne haragudj, de ki volt az, aki a te kezedbe diplomát adott? 2.Miért nem vagy határozottabb anyáddal szemben? 3.Tényleg így van minden, ahogy leírtad? 4.Nem tudsz vele normálisan beszélni?Õ sem tudna? 5.A barátõdéken akarsz élõsködni?Mert elárulom neked, hogy sosem lesz ennyi pénzbõl saját lakásod, vagy biztonságos albérleted! 6.Elgondolkodtál-e már azon, hogy apukádhoz költözz?Elárulom neked, hogy megtehetnéd, ha annyira akarnád. 7.Apád akkor most miért nem áll ki melletted? 8.Miért nem használsz normálisan írásjeleket? ..hagyjuk!Ez már gáz.
14 éves korod után Te döntheted el, melyik szülõnél akarsz lakni. Apukádhoz költözz szerintem már most.
Azt tanácsolom keress valamilyen munkát, járd a várost és csak estefele menjél haza.Két hónap múlva meg költözz apukádhoz
A kérdező hozzászólása: jaj, dehogy is nem..Nem ismeritek õket, de en igen.Kinem birjak alni a legjobb baratnom:(.Eljonnenek es olyat csinalnanak, hogy trs.En ebben biztos vagyok.Meg anyu is meg mondta..Basszus nem alhatok ott semelyik baratnomnel , pedig mar mondthatni, h felnot vagyok, nem, h elmennyek orokre.
A kérdező hozzászólása: csak mondom , nem engedik..eljonnenek ertem es kirangatnanak, vagy en sem tom.
5: És ez biztos? Van olyan munka, ami idegileg kiborító, azért kérdezem. Mondjuk lehet, hogy neki a takarítás is az. Sajnálom, hogy így bánnak Veled! Elmehetnél tanácsért a családsegítõbe. Az nem derült ki számomra, mi az oka ennek. És vajon miért mennének Utánad agyoncsapni? Nyugtasson meg a gondolat, hogy nem tennék, mert lecsuknák õket.
Ha annyira gáz, én lelépnék. Meg is tettem, mikor olyan helyzet volt.
A kérdező hozzászólása: Takarit
És mit dolgozik?
A kérdező hozzászólása: Nem iszik, nem drogozik.3havonta van itthon külföldön dolgozik, de ha itthon van az hardcore.De ha nincs itthon en a mamameknal vagyok, akik meg rosszabbak , ott meg rosszabb, ott arra is kell figyelnem, h veszek levegot..Nan gaz
ha van hova menned, akkor menj, nagykorú vagy hamarosan, nem muszáj otthon lakni. Off: nem bírom nem megemlíteni, hogy borzasztó a helyesírásod, és erre nem kifogás a telóról írok, meg ilyenek, mert pl. a tiltsa... Hát...

Hogyan változtassak az életszemléletemen, hogy 'viseljem' el a gondolataimat?

Előző szeptemberben kezdtem el az egyetemet, és teljesen máshogy képzeltem el a szaktársaimat... Gyakorlatilag a 'menőség', ismertség = ivás*bunkózás, elképedek néha, amikor vmeik bunkó, heti4x bulizós gyerek fb egyetemi csoportba vmi értelmes kérdésre vmi viccesnek szánt, fullbunkó kommentet ír, és egyből kap 4-5 like-ot, a másik pedig az, ha valaki lány, és nem bűnronda/ápolatlan, bármit mond, az jópofa, vicces. A másik pedig az, hogy, előadásokból, szünetből néha meghallok egy-2 dolgot, amiről beszélnek, és elég furcsának tartom, h a szerelmi élet (lányok is) és egyéb témákat egy 200fős előadóteremben kell kibeszélni, meg a tanárok, előadók szapulását, h 'milyen tróger, biztos elfelejtette felvenni a szemüvegét javítás közben, lol', és akkor aki ezt mondja, milyen vicces, eredeti, bevállalós, jóarc, valójában meg csak szimplán rossz zh-t írt, és ezzel is jobb fej lett. Gimnáziumban voltak barátaim, sokszor söröztem, buliztam velük, viszonylag 'ismert' voltam, és nem csak egy lúzer, mint aminek szerintem mindenki gondol az egyetemen. És most az ismertség alatt azt értem, h odaülnek menzán beszélni 2-3 mondatot, köszönnek, kezet fognak, nem egy olyan embert ismerek, akivel még első héten dumáltam egyetemen, meg söröztem, aztán azóta meg sem ismer... Lelomboz, amikor 10ből 9 lány elég durván kiéli magát, nem ismerek olyan lányt, aki nem viszzahúzódó, paszzív lenne, de nem az 'Élj a mának' jelige alatt élné mindennapjait. Egyszerűen amikor az ilyenek, amikor eszembe jutnak, egy lúzernek érzem magam, de nem szeretnék olyan lenni, mint azok a srácok, hogy kéne változtatni a mentalitásomon? Előre is köszönöm a segítséget, F

Legjobb válasz: ertelmetlen a kerdes mert te magad irtad, hogy nm szeretbel olyan lenni, megis abban kersz segitseget, hogy higy valhatnal olyanna... te tudid, anugy a valtozas fejben dol el, csak akaratero kell hozza

ertelmetlen a kerdes mert te magad irtad, hogy nm szeretbel olyan lenni, megis abban kersz segitseget, hogy higy valhatnal olyanna... te tudid, anugy a valtozas fejben dol el, csak akaratero kell hozza
A kérdező hozzászólása: nem szeretnék olyan lenni, azt szeretném, hogy ne legyen mindennapos lelki probléma, hogy ilyen vagyok
Nem kell olyannak lenned, biztos nem vagy egyedül ezzel a felfogásoddal. Próbálj meg olyan embereket találni, akik közelebb állnak a te szemléleteidhez. Biztos nem vagy egyedül, aki így gondolkodik.
Nekem egyetemrõl, pont hasonló okok miatt, csak két barátom maradt. Mi a helyzet a régi barátaiddal? Tartsd velük a kapcsolatot. Nem kell feltétlenül a szaktársaid közül barátokat / párt választanod. Mi a helyzet a többi karral?
Kedves Kérdezõ! Nyugtass meg, hogy ez csak beugratás, csak viccnek szántad az írásod. Nem lehet igaz, hogy valaki a Te korodban ennyire kényszerítõ erejûnek érezze a kortárscsoport nyomását. Nem vagy egy kicsit lemaradva az érzelmi érettségben az elvárhatótól? Örülök, hogy jó az ízlésed, és van erkölcsi tartásod, és elnézem Neked, hogy rossz a véleményed a csoporttársaidról. Megértem. De ekkora lelki terhet okoz Neked a Te és az õ elképzeléseik közötti különbség? Viccelsz. Remélem, viccelsz. Mondd, hogy viccelsz! Magunk között szólva ki nem [email protected] le, hogy kis ***öncenzúrázva*** mivel tölti az idejét? Te tudod, miért vagy az egyetemen: végzettséget szerezz valamiben, amibõl késõbb megélsz. A többiek viselkedése akadályoz ebben? Nem. Hát akkor? Üdv R.
Valamiért nekem az egyetemrõl valami más jut az eszembe: a tanulás! Tudtommal oda nem csak azért kellene járni, hogy megismerjük azokat, akikkel este majd jól bepiálunk, jókat dugunk, hanem másért is. Nagyon sok értelme van ennek a sok diplomásnak, akik annyi mûveltséget nem szednek magukra az egyetemen, hogy mondjuk tudják ki Mozart vagy elolvassanak egy regényt vagy egy verset. Nagyon helyes döntés fizetõssé tenni a fõiskolákat egyetemeket!

Hogy viseljem el a szüleimet, akik beleszólnak mindenbe? Normális, hogy az anyám ri. Ncnak nevezett?

A gondok akkor lettek ilyen nagyok,mint most,amikor bemutattam nekik a barátomat.Õ jól él és eléggé a nők kedvence,apáék féltenek tőle.Elkezdték piszkálni nekem,hogy biztos meleg (pedig csak törődik a külsejével) és már ez is sok volt nekem. 3 hete kérdezték,hogy mit kérek szülinapomra és mondtam,hogy már régi vágyam egy Apple Macbook.Elkezdtek velem veszekedni,hogy mit képzelek,milyen igényeim vannak,pedig mondtam,hogy kaphatnám azt az egész családtól vagy valami,de csak vitáztak velem,hogy amiért a barátom gazdag,attól még nem kell ilyeneket venniük és hogy mások éheznek,stb.Kb. egész este ezt hallgattam,pedig ők is tudták,hogy a netbookom már tönkre volt menve,csak töltővel működött,a képernyője is össze volt karcolva,lassú volt,egy alap program alig indult el rajta...Utána mondtam,hogy nem muszáj Macbook,elég egy másfajta gép.De közölték,hogy semmilyen drága dolgot nem kapok.Elmondtam a barátomnak és megvette azt a gépet,amit akartam és hozzá még pár dolgot.Nem szeretem,ha ajándékokat vesz,de már tényleg úgy voltam vele,hogy régóta együtt vagyunk és neki ez a pénz nem számít.Anyáéknak nem mondtam el,nem használtam előttük,de ma anya meglátta és elkezdett üvöltözni és r,bancnak nevezett...Nem gondolom magam annak,a mostani barátom az első és anyáék egyáltalán nincsenek tisztában az életemmel.Csak mindenbe beleszólnak,hogy mi miért nem jó,de normálisan nem tudnak lenni. 17L

Legjobb válasz: Nekem egyszer apukám azt vágta a fejemhez, hogy a barátomnak csak "ürítésre" kellek. :D Hát...nagyon kellemes volt ezt pont a szülõmtõl hallani. :) Igazából nem sokat tehetsz. Kerüld a társaságukat ahogy tudod, de azért viselkedj normálisan. Õk mindig a szüleid lesznek, akik valószínûleg szeretnek téged, pasid meg még lehet jó pár...

Nekem egyszer apukám azt vágta a fejemhez, hogy a barátomnak csak "ürítésre" kellek. :D Hát...nagyon kellemes volt ezt pont a szülõmtõl hallani. :) Igazából nem sokat tehetsz. Kerüld a társaságukat ahogy tudod, de azért viselkedj normálisan. Õk mindig a szüleid lesznek, akik valószínûleg szeretnek téged, pasid meg még lehet jó pár...
ha a mostani barátod az elsõ, persze hogy féltenek tõle.. talán nem ilyen srácot képzeltek el melléd, ez van. de a szerelem mindent legyõz;) és a szüleid idõvel biztos elfogadják ha látják milyen boldogok vagytok! nem nagyon lehet mit tenni, csak annyit hogy próbáld megkedveltetni a szüleiddel a barátod! pl.: ha a stílusával van bajuk, kérd meg a barátod ha eljön hozzátok máshogy öltözködjön... ha pl.:apukád néz vmi sportot kérd meg a barátod hogy próbáljon vele a sportról beszélgetni vagy vmi:) esetleg a szülõk is találkozhatnának, hátha megkedvelik egymást és könnyebben elfogadják a fiút.. Sok sikert:) )
Hát végülis igaza van anyádnak, mert gyakorlatilag macbookért dugsz. :D
:D
jajj bele ne haljál , hogy nincsen új géped nekem 4 éve ugyanaz van meghaltam? nem! és egyébként örülj , hogy ha eggyáltalán féltenek vannak olyan gyerekek akik örülnének ha lenne családjuk...te meg...kiakadsz ezen????Ez a legnagyobb problémád???És csodálod ha lerib*ncoznak????14 vagyok és okosabb nálad!
Az elmondottak alapján tényleg igaza van anyádnak. Elõzõvel egyetértek :D
Én 6-ossal értek egyet: ha szerinted tényleg jó ember, akkor igyekezz kicsit, hozd közelebb a családodhoz. Egyébként ha már annyira komoly a dolog, hogy egy ekkora ajándékot elfogadsz tõle, akkor nekem is kicsit furcsa hogy a családod még alig ismeri.
Ezt már kérdezetd egyszer, csak ott azt is odairtad, hogy te 17 éves vagy, a "barátod" meg 33!!!!
Hány éves is vagy? Amugy erre csak annyit tudok mondani... ne veszekedj a szüleiddel, nem éri meg. Mindig nekik lesz igazuk... és mondd azt anyudéknak mindig, amit hallani akarnak. Nem muszály nekik mindenrõl tudniuk. (Pl hogy már otthagytad a barátoda
A kérdező hozzászólása: De úgy beszélnek így róla, hogy nem is ismerik, csak hallottak "ezt-azt" róla.
A kérdező hozzászólása: ?
Te egy nyomorék ku.rva vagy sajnálom de figy en 21 vagyok es biztos nem olyan homokláda fejem van mint a barátodnak veszek neked egy fullos telot válassz amilyet akarsz lesz.opsz cserébe? Amúgy halj éhen forintot nem költenék ilyen nõre de még megváltozhatsz sok sikert..

Nincs még bizonyítékom, de tudom, hogy megcsal. Hogyan viseljem el ezt az időszakot?

Addig nem akarok támadni,amíg nem tudok biztos dolgokat.

Legjobb válasz: Nõi logika... Akkor is ha véletlenül nem nõ vagy. Minek szenvednél napokig ha percek (vagy órák) alatt kiderítheted az igazságot?! Kérdezz rá. Ha engedélyt kérsz a cuccai közötti turkálásra (akkor nem leszel közönséges és neki is jobban fog esni, abban az esetben ha nincs titkolnivalója) és nem kapsz, akkor biztosra veheted hogy [email protected] van a palacsintában...

Nõi logika... Akkor is ha véletlenül nem nõ vagy. Minek szenvednél napokig ha percek (vagy órák) alatt kiderítheted az igazságot?! Kérdezz rá. Ha engedélyt kérsz a cuccai közötti turkálásra (akkor nem leszel közönséges és neki is jobban fog esni, abban az esetben ha nincs titkolnivalója) és nem kapsz, akkor biztosra veheted hogy [email protected] van a palacsintában...
az idõ gyógyít majd meg....am meg ha tudod hogy megcsal ne várj bizonyítékra....
Ha valaki turkálni akar a dolgaim között az repül. Nem azért mert titkolnom kellene valamit, hanem mert bizalmatlan.
A turkálás nem hinném, hogy megoldás. Aki körültekintõen csinál valamit a párja háta mögött, az töröl mindent ami félreérthetõ, ergo turkálhatsz te, csak megbizonyosodsz arról, hogy ártatlan bárány a párod. Hogyan éld túl? Foglald el magadat valamivel, hogy ne ezen agyalj mindig!
A kérdező hozzászólása: Megcsalt, most már biztosan tudom!

Ha a nők elvárják azt, hogy a férfiak emelt fővel viseljék el, ha ők elutasítják őket, akkor ők maaguk miért nem képesek/hajlandóak erre?

Szóval ha én elutasítok egy n?t, akkor miért adja látványosan a tudtomra, hogy ez neki ennyire rosszul esik? Hiszen pontosan a n?k azok - vagyis a n?k többsége ugye -, aki egyenjogúságot akar, ez viszont egyenl? elvárásokkal is kellene, hogy társuljon, szerintem.

Legjobb válasz: Engem ha elutasítottak általában nem sokat foglalkoztam a dologgal. "Van még bõven ahonnan ez jött.."=D Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nem sok ilyen alkalom volt... talán 1, vagy 2 20 évem során =) Hogy azok a csajok, akikre te gondolsz, mért nem tudják úgy elviselni az elutasítást, ahogy azt te elképzeled a fejedben... Hát azt tõlük kell megkérdezned, nem tõlünk =)

Engem ha elutasítottak általában nem sokat foglalkoztam a dologgal. "Van még bõven ahonnan ez jött.."=D Bár azt is hozzá kell tennem, hogy nem sok ilyen alkalom volt... talán 1, vagy 2 20 évem során =) Hogy azok a csajok, akikre te gondolsz, mért nem tudják úgy elviselni az elutasítást, ahogy azt te elképzeled a fejedben... Hát azt tõlük kell megkérdezned, nem tõlünk =)
Akarnak egyenjogúságot, de a gyakorlatban attól még nincs. A férfi udvarol, a nõ választ. Ez a szabály. Az erõszakot meg büntetik. Ez van, ezt kell szeretni. Ha minden igaz, Norvégiában a nõk udvarolnak a pasiknak...
Na hát ezt meg pláne nem értem. Én semmire nem becsülöm az olyan pasikat, akik válogatás nélkül bárkibe belemártogatnák a kéjlécüket. De ilyet nem is igazán ismerek, hála a jó égnek.
Folj, de utálom azt, aki ilyen. A férfinak is van erkölcsi szintje. Szerencsére az én párom soha nem volt ilyen, hogy minden adandó alkalommal mártogat. Az ilyennek kell egy jó AIDS vagy szifilisz, vagy akármi, ami megkeseríti az életét.
A kérdező hozzászólása: Akkor fogalmazzunk egy kicsit másképpen: ha valaki nõt, akkor arra hivatkozva, hogy nõ, bárkit elutasíthat. Ha valaki férfi, akkor viszont szinte elvárás az, hogy ha bármiféle lehetõsége adódik arra, hogy egy nõt a magáévá tegyen, akkor is tegye meg ugye. Senkit sem érdekel, hogy esetleg a férfinak sem mindegy az, hogy kivel szeretne együtt lenni, és kinek adja oda maagát mondjuk testileg. És akkor jönnek a "puhap*cs", "válogatós f*sz", "b*zi" és egyéb remek jelzõk.
A kérdező hozzászólása: scorpia: Márpedig a férfiak jelentõs része ilyen. :)
Hát, akkor más körökben mozgunk, hála a jó égnek =D
Kérdezõ! Pont hogy minden pasinak olyannak kellene lennie, mint neked: VÁLOGATÓSNAK! Így a lányokat sem használnák ki, csapnák be. Én soha sem udvaroltam pasinál, nem kezdeményeztem semmit, még ha tetszett is az illetõ, akkor sem! Én úgy vagyok vele, hogy ha adok jeleket, kedves vagyok, oda megyek hozzá beszélgetni, és ha nem mozdul irányomban akár több hét-hónap alatt sem, AKKOR HAGYOM A FRANCBA. És pont azért mert nem akarom hogy egy numera legyek, mivel ugye "felajánlkoztam". 27/N
Azért, mert azt hiszik, hogy a férfiak mindenkit csak megdugni akarnak, tehát úgysem utasítanak vissza senkit. Az meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg nem jön be neki az illetõ, vagy talán még komolyabbat is szeretne nem csak egy numerát. Ilyenkor azonnal jönnek az általad korábban említett jelzõk. A csajon nagy része pedig azt hiszi, hogy a külsejükkel mindent elérhetnek. És mivel ez az aduászuk - tehát semmi ész - és kudarcot vallanak, akkor kiakadnak. Mások élvezik, hogy szemét, megalázó módon utasítanak vissza egy férfit. Mellesleg, ha visszautasítottál egy csajt, mert mondjuk nem volt szimpatikus, nem vonzódtál hozzá stb. akkor meg ki nem szarja le, hogy nem tetszik neki és elkezd hisztizni, hogy neki most mennyire rossz. Mivel nem érte el a célját, pofátlan módon bûntudatot akar kelteni az illetõben. Nem kell vele foglalkozni és kész. Nagy lány, ki fogja bírni. Gondolj arra, hogy veled hányszor eljátszották már ezt. És az nem érv, hogy a férfi az férfi, neki ki kell bírni, mert nekünk is van lelkünk és érzéseink.

Mit tegyek? Hogyan viseljem el? Jobbítani sajnos már nem tudok rajta, pedig mindent megtettem már! Az anyukám a probléma!

20 éves vagyok!Együtt lakunk anya,a párom és én!2 n?vérem van!Már mind a 2 családja van és elköltöztek!Sajnos az én párom nem módos ember,ezért nem talál jól keres? állást,de munkája van!Én most kezdtem el 1 okj-s tanfolyamot!nem sokat keresek vele,de mivel munkát érettségivel nem találok,ezért ezt most muszáj volt!Elég sok adósságunk van,mert anya egyedül nevelt 3-unkat!Apa élte a világát,nem segített nekünk!Mikor a 2 n?véremnek önálló keresete lett,rögtön leléptek,az adósság viszont maradt,így nekem jutott a hálás szerep,hogy kisegítsem anyát a bajból!Amit szívesen tennék,hiszen szeretem ?t,de...

Legjobb válasz: Szerintem a többiek is ezért állhattak odébb. Sajnálatos a helyzet, de a viselkedésével nem szolgál rá a segítségre. Csúnyának tûnhet, de erre azt tudom mondani, hogy õ vállalt ennyi gyereket, és nem rajtatok kell levernie, hogy "mennyibe kerültetek". Kezdjetek új életet a pároddal amilyen hamar lehet, és ha segíteni akarsz anyudnak, akkor havonta adj neki egy kisebb összeget

Szerintem a többiek is ezért állhattak odébb. Sajnálatos a helyzet, de a viselkedésével nem szolgál rá a segítségre. Csúnyának tûnhet, de erre azt tudom mondani, hogy õ vállalt ennyi gyereket, és nem rajtatok kell levernie, hogy "mennyibe kerültetek". Kezdjetek új életet a pároddal amilyen hamar lehet, és ha segíteni akarsz anyudnak, akkor havonta adj neki egy kisebb összeget
Nem irigyellek, elég nehéz helyzetben vagy! Anyukád egy nagyon furcsa asszony! Tudom, hogy mindezek ellenére, amit veled csinál, szereted és sajnálod õt...De az lenne a legjobb, ha gyorsan elmennétek albérletbe vagy bármi más megoldást találnátok, de tõle távolabb. Õ nem dolgozik sehol?Miért kizárólag tõled követel meg mindent? Nem egyedül csak neked kellene foglalkoznod az anyukáddal, hanem a testvéreidnek is, gondolom néha õk is besegíthetnének a házimunkába stb. Azt meg végképp nem értem anyukád miért bánik így veled?! Beszélgess el vele, hogy neked ez mennyire rosszul esik és õ is viszonyulhatna kedvesebben hozzád.Neki csak a te boldogságodat kellene néznie és sosem piszkálni, bántani! Remélem valahogy rendezõdik a viszonyotok és minél elõbb el tudtok majd költözni a pároddal egy saját lakásba!
Mindenképpen törekednetek kell arra, hogy külön tudjatok költözni, ehhez pedig pénz, pénz, és pénz kell. Hiába fértek el látszólag a házban hárman, ebben a puskaporos légkörben senkinek - fõleg pedig nektek - nem ideális. Ha anyukád dolgozik, le kellene ülnötök és megbeszélni, hogy egyformán adjon bele mindenki a háztartási kiadásokba. Pld. ha anyukád hazavisz 60 ezret, ti is adtok kettõtökre 120 ezret, a többit pedig félreteszitek szigorúan. Az adósságot pedig ebbõl, az összesen 180 ezerbõl kell kigazdálkodni. Be kell látnia édesanyádnak, hogy csak így tudtok önálló otthont teremteni. Azt már meg se kockáztatom, hogy a "cselédmunkáért" még egy jó szót sem kapsz. A betegségedre is gondolni kell, hiszen bármikor kiadást jelenthet, tehát valamennyi külön pénzzel rendelkeznetek kell. És ha anyukád akar venni magának egy cipõt, ti is megvétózhatjátok? Vagy ez csak akkor érvényes, ha rólatok van szó? A két elinalt nõvérnek meg finoman tudomására kellene hozni, hogy a korábban keletkezett adósságokba sziveskedjenek beszállni. Édesanyád sajnos elég lelketlen és várhatóan a jövõben sem fog megváltozni. Amíg lehet és hagyod, belõletek fog hasznot húzni.
Szoval a tesodnak berendezte a konyhat, kozben pedig te es a parodtol elkeri a penzt az adossagaira amiket felhalmozott? Ne haragudjal de ha surgosen nem valtoztattok, akkor felesleges is itt es mashol is tanacsot kerni, es panaszkodni jonni. Koltozzetek el tole, es intsetek be neki, meg mielott a baratod fog beinteni neked! Nem minden ffi ilyen am, hogy ezt elturne!
amikor anyudnak adod a pénzt mondd meg neki hogy akarod látni hogy mennyit és mikor fizetett ki az adóságokra. ha meg nem mutatja meg, akkor szépen nem adsz neki pénzt. csakis a rezsibe és a kajába. vagy ha magatoknak vesztek kalyás akkor csak a rezsibe. gondolom az nem több mint 50 ezert/hónap. felnött nö vagy! mondd meg neki hogy te nem türöd el a megaláztatást. és ezt komolyan mondd meg neki! ne félj töle hogy kiabálni fog. hadd kiabáljon. de szépen higgadtam válaszolj neki ha még egyszer valamivel megsért akkor... ( fenyegesd meg)
A kérdező hozzászólása: Igen igazad van!Köszönöm a választ!Csak sajnos a páromnak még nem állandó az állása és, h én tanulok nem tudom utána mikor lesz állásom!Így nem is vehetnénk ki albérletet sajnos, mert lehet, hogy csak 2 hónapig tudnánk fizetni, aztán mehetnénk vissza!!!A páromnak is rossz!De vele "csak" kiabál!Nekem meg tönkreteszi az életem!A 2 nõvérem elhiszi amit mond rólam anya, így mindenki szemében szar vagyok!!!És elvárják, h én tegyem helyre anya gondjait, miközben õk még sokkal hamarabb leléptek!Nekik elég módos párjuk akadt, így õk megtehették, h hamar elmenjenek, de nekem nem, így én megyek lassan tönkre lelkileg!
Nem értem miért nem tudtok külön költözni! Ha minden hónapban leadjátok a fizetéseteket ezzel az erõvel az albérletet is tudnátok fizetni! Nem kell egész lakást bérelni, lehet egy szobát is. Sõt lehet olcsó albérletet is kapni idõs embereknél ha besegítesz a házimunkába egy kicsit. Ha párod munkája helyhez kötött , és egy kis faluban laktok, akkor van gáz. Ha így van akkor várjátok meg míg elvégzed a sulit, és utána fogjátok a cók-mókotokat és irány minél messzebbre!
Megértem, hogy nem tudtok elköltözni, és becsülöm benned, hogy mindezen leírtak ellenére kitartasz az anyukád mellett. De, szerintem, ha jót akarsz, neki, magadnak, a párodnak, akkor ezt így nem hagyhatod tovább. sejtem, hogy nem is szeretnéd, különben nem írtál volna ide. Tehát, a teendõid az én meglátásom alapján: nem kell anyukáddal leülni, lelkizni megbeszélni, semmit. A pároddal viszont igen! Mondd el neki, hogy sajnálod az egészet, hogy tudod, hogy errõl Te tehetsz (mert ezt nem tagadhatod, ha erõsebb lennél nem így menne-de ettõl még nem vagy rossz!!!) és szeretnél ezen változtatni. Anyukád, ha jól értettem dolgozik. Tehát nem szükséges nektek ellátni az egész házat. A rezsi kétharmadát fizesd ki, de kizárólag számla alapján, nem amit õ állít!! többet semmiképp. Az adósság törlesztésére állapíts meg egy havi összeget, ami alapján egy 10-15-20 év alatt tudjátok törleszteni, ennyit még kifizethetsz neki egy hónapban, mert jószívû vagy!! nem mert alap. ezen kívül, annak függvényében, hogy hány szobát használtok, ami a munka és a tanulás alapján a hálóra és a fürdõre korlátozódik kb, egy szobabérlésért járó összeget(max 20e forint), mert a többit ledolgozod neki takarításban. Hogy a konyha használatáért ne tehessen megjegyzést, én a helyetekben rendelném az ebédet (már 450FTért lehet) a hideg reggelihez és vacsihoz való hûtõhasználatért meg nem szólhat be, ha mégis, Kettõtöknek egy kis hûtõ még mindig olcsóbb int ezt fizetni neki. Durva eljárás, de tudatosítsd magadban, hogy ezzel még mindig jót teszel neki, mert kitakarítasz, adósságot törlesztesz, és a szobát, amit valszín amúgy nem adna ki bérlitek. Ez így konkrét, számszerûsített egy zsava nem lehetne. De lesz. de innentõl számítson csak a Te és a párod élete, mert ezt így õ sem fogja bírni!!! Ha párodat támadja szállj szembe vele, hogy párod érezze õ a fontosabb. Ha veled ordít hagyd ott szó nélkül. ne haragudj, de többet nem érdemel. A nõvéreid pedig maximum megvetõ pillantásra jogosultak. függetleníts magad a családodtól lélekben!!!! remélem tudtam segíteni, sok sikert


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!