Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tudnék zajban is aludni (1 db)

Hogyan tudnék megtanulni zajban is aludni?

Néhány év alatt sokat változott a környékünk, nagyobb lett a forgalom és a zaj is.

Legjobb válasz: Füldugó ezt tudom ajánlani, bár nekem ezzel csak annyi bajom volt, hogy nem tudtam normálisan órára stb felkellni... DE még beválhat valami halk zene, és azt figyelve elalvás... nekem ez a kettõ van de kíváncsi vagyok a többi válaszra is

Füldugó ezt tudom ajánlani, bár nekem ezzel csak annyi bajom volt, hogy nem tudtam normálisan órára stb felkellni... DE még beválhat valami halk zene, és azt figyelve elalvás... nekem ez a kettõ van de kíváncsi vagyok a többi válaszra is
Én 12 évig laktam egy olyan utcában, ahol a szembeszomszéd a vasútvonal. Ráadásul állomás közelében, és az utcára nyíló elsõ emeleti hálószobám ablakától kb 6 méterre dudált a vonat, mikor érkezett be az állomásra. Egy idõ után megszoktam, fel sem tûnt már és nyitott ablaknál is tudtam aludni. Az agyam megszokta, hogy a vonatzaj természetes és fel sem ébredtem rá, csak félálomban hallottm, "regisztráltam" a vonatot. Sõt egyfajta idõérzéket is kialakított. A reggeli elsõ vonat hajnali 4 körül jött, tehát valahogy tudat alatt tudtam, hogy már reggel van és télen, mikor sötét van, akkor is nagyjából tudtam látatlanul is, hogy mennyi az idõ. Két éve, mikor elköltöztem, eleivel a csend volt szokatlan. Vonatonkénti idõszakonként ébredtem fel, "hogy valami nem stimmel, nem jött a vonat". Aztán ezt is megszoktam. Sõt, a vonatos hely elõtt meg teniszpálya volt az ablak alatt. Azt is meg lehetett szokni. Tehát a válaszom: várj türelemmel és a füled rááll és megszokod, nem fogsz felébredni. Egy-két hónap alatt megtanulja a szervezeted. Legalábbi az én eddigi saját tapasztalataim mondatják.
Nekem nem sikerült megszoknom, de már nem bírom ezt a fáradtságot. Gyerekkoromban is megvártam, amíg apám lelép reggel munkába, akkor aludtam csak vissza. A tv egyenesen idegesít. Minden apró zaj zavar. Ha felébredek emberi zajra, erõs szívdobogás jön rám és nagyon ideges leszek...


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lehetséges, hogy valami baj van az elképzelésemmel a férfi és a női szerepeket illetően? Sok problémám lesz ebből?

Elnézést, hosszú lesz :)

Azért ide tettem fel a kérdést, mert szeretném ha valaki mentálhigiénével foglalkozó is rábukkanna és mondana rá valamit. Másrészt meg kezdem furán érezni magam. Tudom, hogy ez a fajta gondolkodásmód nem betegség, de szerintem sok párkapcsolati vagy házasságbeli problémához vezethet.

Tudom, hogy amit megfogalmazok általánosítás és nem mindenki ilyen. Vagyis remélem, hogy nem :)

Szeretném bemutatni nagyjából hogy látom manapság a nőket. És egyúttal megkérdezni, hogy mi velem a baj.

A mai átlag nők nekem sem kívülről, sem belülről nem tetszenek. Kívülről az öltözködésük és a stílusok, belülről a gondolkodásmódjuk és a begyepesedett személyiség nem tetszik.

Nem szimpatikusak számomra azok a nők akik kihívóan öltözködnek. De itt kb 10nőből 8-9nél el tudnám mondani hogy mi nem tetszik. Az nem szimpi, hogy már szinte minden női ruhadarab a szexualitást sugározza. Lehet prűd vagyok, de én ezt illetlenségnek élem meg. Meg erőszakoskodásnak. Lényegében egy agresszió vagy provokáció. Mintha lépten-nyomon a férfiak orra alá akarják dugni a szexualitásukat, vagy elhúzni előttük a mézesmadzagot. Ha nem egy könnyen kapható nőről van szó, de akkor is ott van az elv, hogy megkívántassa magát, érzelmeket váltson ki a férfiakból.
Persze lehet mondani, hogy nem a férfiaknak öltözik ki valaki, hanem magának. De a férfiak attól ezt még látják és nekik erről más jön le.

Nem értem, hogy a nőknél ez hogy alakulhatott ki ennyire nyílt és szeméremsértő viselkedéssé. Mert azt gondolnám, hogy a nőknek, lányoknak van egy apjuk aki képes férfi szemmel látni és szeretné megóvni a lányát a csalódásoktól, ugyanakkor felelőssége is van iránta. De ahogy látom, a mai apák teljesen nyugodtan engedik el a lányaikat kihívó öltözetben otthonról. Nekem ez már a lány apját is minősítené, hogy ennyire letojja a saját lányát vagy hagyja hogy kellesse magát.
De ezek külsőségek. Nem annyira fontos, tudom. Csak nekem rosszul esne, ha például a barátnőm ilyen öltözetben mutatkozna nyilvánosan. Nemcsak azért, mert más férfiak is csorgathatják utána a nyálukat, hanem azért is, mert úgy érzem provokálni akarja őket.
A másik meg, hogy nem tudnék egy ilyen nemiségével és szexuális vonzalmável kérkedő nőre egyenrangú emberi lényként tekinteni. Akár baráti társaságról van szó, vagy munkahelyről, összejövetelről. Nekem ez nagyon szemet szúr. Bár már nem jövök ettől zavarba, mégsem tudom máshogy elkönyvelni, csak egyfajta minimális támadásnak vagy valami megbotránkoztatásnak szánt cselekedettnek.

És most beszélnék egy a belső tulajdonságokról. Ez úgy gondolom fontosabb. Én teljesen az egyenjogúság híve vagyok. Persze tudom, hogy valamilyen szinten van eltérés a férfi és a nő gondolkodása és személyisége között, mivel van egy kis különbség az agy felépítésében és a hormonokban is. De szerintem nem kéne már eleve erre nevelni az embereket. Foggal körömmel akarják pici koruktól beleverni a lányokba és a fiúkba is a lányos/fiús dolgokat. Szerintem egy gyerek magától is ki tudná választani hogy mivel akar foglalkozni. És az esetek többségében ez biztosan megegyezne a sztereotípiák tárgyával, de nem értem, miért kell erőszakosan belenevelni ezeket a társadalomba.

Az egyik legbosszantóbb dolog, hogy a nőket nem akarják taníttatni, beléjük nevelik, hogy nekik nem kell tanulni. Meg egy másik, hogy nem hagyják műszaki vagy mérnöki szakmát tanulni, mert nem nőies. És azt vettem észre hogy ennek következtében a nők elhiszik, hogy nem jók matekból, fizikából és kikötnek valami más szakon, ami híres arról hogy könnyű és könnyen el lehet végezni majd nem lehet vele elhelyezkedni. De nem baj, mert elmegy majd szülni és a férje eltartja a nőt.

És ez a fenti bekezdés az, ami engem nagyon nyugtalanít. Én nem tudok egy olyan nőre társként tekinteni, aki legalább nem annyira sikeres, mert a könnyebben járható utat választotta. Nem értem más férfiaknak ez mitől jó. Én bízni sem tudnék egy ilyen felségben.

A másik dolog, hogy a nők manapság megengedik maguknak a fizikai agressziót. Egyre gyakrabban bántalmazzák a férfiakat, akár kettesben vannak, akár nyilvánosan. Ennek nagyon sokszor voltam tanúja és belőlem mindig ellenszenvet váltott ki. Volt hogy csak játékosan csinálták, volt hogy erősen. De mindkét esetben érezni lehetett a tett mögött rejlő indulatot. Olyan mintha a nők felsőbbrendűnek érzik magukat ettől, tudják hogy a férfi nem ütne vissza. A nő csinálhat amit akar, királylánynak képzelheti magát. (Tehát gyerekként viselkedhet és a férfi lesz az ő apja is) Én nem tudom elviselni ha egy érzelmi felindulást fizikai agresszió követ egy szerelemben. Mégis a nők erre jogot formálnak maguknak, a férfiaknak meg valszeg ez jó, mivel többnyire elfogadják ezt és nem állnak ki ellene.

A gyereknevelés sem tetszik. A nők szinte elidegenítik az apát a gyerekektől. Az apának szinte semmi köze nincs a gyerekhez, csak formálisan. Na meg pénzügyileg. Az anya gyereknevelés alatt így a saját konfliktuskezelési mintázatait és személyiségét örökítheti át a gyerekbe. Az apának ebbe nincs beleszólása. Én ebbe sem tudnék beletörődni. Nekem az kell hogy kb 50-50 százalékba legyen elosztva a férfi és a nő között a gyereknevelés.

Azt is észrevettem hogy a nők nagyon bezárkózott magatartást folytatnak. Valamint a szakmájukat tekintve is önbizalomhiányosak. Szeretik az érzelmeket manipulálni. De amikor valódi teljesítésről van szó, legyen az műszaki vagy humán szakma, általában alulmaradnak vagy meg sem próbálkoznak vele. Mert minek, semmi sem készteti őket. Nekik jó így, úgyis van pasijuk, aki elfogadja őket.

ÖSSZEFOGLALVA:
Mai szavakkal kifejezve úgy is mondhatnám, hogy egy nőn nekem a "fiúsabb" öltözködés tetszik és a "férfiasabb" viselkedést várnám el egy nőtől is, a párkapcsolatban. Ez nem teljesen van így és félreérthető. Tulajdonképpen azért érzem így, mert nem szeretem ha egy nő szexuális ingereket AKAR kiváltani a környezetéből. Valamint azt sem szeretem, ha egy nő tesze-toszán viselkedik a hétköznapokban, kerüli a problémák megoldását és alárendelt szerepet vállal. Vagy ha egy nő úgy akar irányítani, hogy a férje alkalmasabb lenne, de a nő nem hagyja érvényesülni és addig trükközik és manipulál, amíg a férj enged neki

Az lenne a kérdésem, hogy valami baj van velem? Tudom hogy ez a szemléletmód elég eltérő a mai átlag felfogástól és sem a nők, sem a férfiak nem értenek velem egyet. (Egyébként heteró vagyok)
Mennyire lehet megoldani a felnőtt, házas vagy családi életet úgy, hogy a férfi és a nő is egyaránt elérhessen szakmai sikereket és élhessenek családi életet?

Alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra?

8

Valami baj van az agyammal?

egyre tobbszor erzem ugy hogy semmi ertelme az eletemnek...legszivesebben meghalnek. Folyamatosan az exemen jar az agyam aki most vastagon le*ar mindent megtennek h ujra kedhessem a regi kapcsolatomot csak ezen jar az agyam semmi mas nem erdekel sose vagyok boldog :( ezert mindenki hulyenek nez s fokepp ezert nem akarja ujrakezdeni az exem mert folyamatosan szomoru vagyok de ha nem akarja akkor en meg meg szomorubb leszek...ja es akarmit csinalok folyamatosan ra gondolok hiaba olvasok vagy rajzolok vagy akarmi :(

9

Ha van ideiglenes lakcímem a fővárosban, de állandóra vidéken vagyok bejelentve, akkor van lehetőségem a fővárosban ingyenes pszichológiai ellátásra?

1

Majdnem 20 évesen vagyok mist ott hogy továbbá nem érdekel semmi felnőttes dolog, nagyon hiányzik a gyerekkorom. Miért? Mit tehetek?

nem akarok barátnőt, nem akarok dugni, nem akarok igahúzó barom lenni, nem akarok ebben a mocsok világban létezni. azokat az időket akarom vissza amit kb 12 éves koromig életem meg. kiakarok menni a barátaimmal a játszótérre, akarom a hitet, a fantáziámat, és a bizalmat az életben. mi a fene van velem? és mit tehetek? kb 6 hónapja megy ez, és nem tok kimászni ebből, már emó hajat is növesztettem.

19f

7

Miért kezdet a pszichológusom magáról beszélni?

A lényeg, hogy már vagy egy féléve járok hozzá, de eddig soha semmit nem mondott magáról. Nem is kérdeztem, hiszen én a páciense vagyok és nem tartozik rám. Most viszont a gyerekkoromról kérdezett és mondtam neki dolgokat, hogy miket szeretek, ki volt a gyerekkori barátom, mit gyűjtök stb. És most picit fura volt, mert mindenre reagált, mármint elkezdte mondani, hogy Õ is egy kisebb faluban nőtt fel, őt megnyugtatja ha körmeit lakkozza, gyűjti a plüss zsiráfokat, neki is fiú volt a gyerekkori barátja, még a keresztfiát is megemlítette, mert volt egy hógömbje, amit eltört (a hógömböket gyűjtöm) stb.
Szóval picit fura volt ma nekem, úgy éreztem, mintha Õ szeretet volna magáról elmondani dolgokat. Ez lehetséges és ha igen, akkor miért csinálja/ta? Hozzátenném, hogy ezzel nincs problémám, engem nem zavar ha magáról is elárul dolgokat, sőt, nagyon is érdekel. Egyébként nő a pszichológusom, kb. 30 körül talán picit fiatalabb.
22/L

6

Miért van ez mostanában? Mit tegyek?

Bármilyen baj történik velem nem vagyok ideges se semmi.Példa rá ,hogy régen ha csak felmerült volna bármilyen probléma a kapcsolatomban már is kiakadtam ,de most ,hogy vége nem érzek semmit csak nyomott a hangulatom.Tudok nevetni ha akarok meg minden ,de mondjuk normális nem tudtam káromkodni azóta (mintha egyszerű szavakat mondanék egymás után értelmetlenül).Azóta ha felbosszant valami nem érdekel csak megpróbálom megoldani.Ha ez érdekes a témában sokkal fáradtabb vagyok mint régen ,de azon kívül nem nagyon érzek semmit.

5

Ez mi volt? Lehetett pánikroham?

10-15 percig tartott az egész, először csak kapkodtam a levegőt, bőgtem, aztán mintha a fejem lezsibbadt volna olyan érzés volt majd a hideg kezdett rázni és végül öklendezni kezdtem. Néhányszor már előfordult ilyen, de nem tudom pontosan mi ez és mit tudnék tenni ellene...

9

Hol tudnám kikérni a végleg bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetből a leleteimet?

Hirtelen haragból összetéptem és elégettem az összes leleteimet, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben kapottakat is. Nem sikerült minden másolatot vissza szerezni az orvosoknál sem!

0

Mit tehetnék ez ellen?

Egyetemen tanulok és több prezentációt kell készítenem de nagyon félek előadni. Alapból csendes vagyok és az hogy ki kell állni annyi ember elé és beszélni, nagyon ijesztő számomra. Mit lehet ez ellen tenni? Mármint nem nyugtatókra gondolok vagy ilyesmi :D

2

Hogyan tudnám értékelni magam?

Kitűnő tanuló vagyok, de szociális fóbiám és depresszióm van. A családtagjaim és az osztálytársaim is csak piszkálnak. Mindenki lenéz, lekezel

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!