Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tudnék szorongásos pánikbetegségből (1 db)

Hogyan tudnék kimászni szorongásos pánikbetegségből?

Legjobb válasz: A szokásos gyógymódokon kívül a virtuális valóságot ajánlják még erre. Kérdezz orvost, hogy nálunk gyógyítanak-e így?

A szokásos gyógymódokon kívül a virtuális valóságot ajánlják még erre. Kérdezz orvost, hogy nálunk gyógyítanak-e így?
Szerintem is kérj segítséget! A barátaid biztosan segítenek. Ez nagyon fontos. Amit még ajánlani tudok az a magnézium szedése. A magnézium hiány fokozza a szorongást. Én sokkal jobban érzem magam amióta magnéziumot szedek.
Én magam gyõztem le. A végén amikor jöttek a tünetek mondtam magamban hogy: ne légy hülye nincs semmi bajod, csak beképzeled magadnak stb. És már csak röhögtem a tüneteken. Aztán egy idõ után már nem jöttek többet.
Szorongásos pánikbetegség elég alattomos! Ne próbálj meg egyedül kilábalni belõle ez szerintem a legfontosabb!!! Barátaid segítségét szerintem bátran kérheted ha viszont nem szeretnéd nekik elpanaszolni akkor tedd egy szakembernek ezt! De mégegyszer ne próbáld meg önkezeléssel az a legfontosabb!!!
Vannak pánikbetegségek amik leküzdhetõk egyedül is de azt szerintem nem döntheted el magadnak hogy neked olyan tüneted van-e. Vagyis csak azt tudom ajáánlani hogy menj el dokihoz és ott kérdezd meg hogy mi tévõ legyél. Ha viszont nem szeretnél dokival találkozni (én se vagyok oda érte) akkor keresd meg neten mivel rengetegen adnak tanácsot akár e-mailban is!
Üdv! Lehet kérdezni a dokiktól, miért is ne. Az oldal amit írtatok tartalmaz egy csomó dokielérhetõséget, többek között e-mail címeket is. Gondolom simán le lehet velük beszélni a dolgokat. Persze nyilván nem ingyen sarlatánok, de egy próbát megér. Nyilván nem véletlenül adták meg.
A legegyszerûbb ha orvoshoz fordulsz. Egy orvos 100%-ig biztos lehetsz, hogy tud majd segíteni. Szerintem kis böngészgetés árán biztos találni valamilyen oldalt ahol orvostól lehet kérdezni. Nem hiszem hogy ilyet magyar oldalon ne lehetne találni.
Már Magyarországon is van ilyen oldal, ahol lehet orvosoktól kérdezni, sõt olyan is van ahol orvosok közt keresni megyék szerint
Már sok magyar oldal foglalkozik ezzel a problémával.. Némelyiken még orvos keresõt is találhatsz lokalizálva.. Én a http://www.szorongok.hu -n találtam kielégítõ választ. Megtudtam határozni, hogy pontosan mi a bajom, mi, illetve ki segíthet. Azóta kezelésen veszek részt, nem szedek gyógyszert, és hamarosan abbahagyom a kezelést is..
hát nem lenne hülyeség, de magyarországon szerintem erre még várni kell egy csomó idõt... ha tényleg úgy gondolod hogy orvos kell neked akkor ne itt próbálkozz hanem látogass el egy specialistához
Keresgettem, de mindegyik általánoyít. Jó lenne, ha mondjuk lenne egy saját orvosa az oldalnak, talán külföldön már van ilyen, és akkor tudnék írni neki, így esélytelen:S
Szerintem olvass utána az interneten, rengeteg fórum és honlap foglalkozik ezzel a dologgal.Ha itt sem találod meg a választ a kérdésedre akkor viszont fordulj orvoshoz
Én ugyanezzel a gonddal küszködöm, legalábbis én úgy gondolom, de ne mtudom, h hogy bizonyosodhatnék meg benne:S:S
A kérdező hozzászólása: Mi a személyiségsebészet?
Antidepresszánsok helyett Omega-3 bevitel. Még súlyos, közveszélyes skizofréniában szenvedõ beteget is fél év alatt kigyógyított. (Angliai egyetemi kutatás, azt hiszem a Manchesteri Egyetemen, de nem biztos.) Pszichológiai téren még a személyiségsebészetet tenném hozzá.
A leghatásosabb kezelési mód kognitív viselkedésterápia, ennek egy alfaját direkt a pánikbetegség kezelésére fejlesztették ki, és ez garantálja a pánik végleges megoldódását. Egyénileg is leküzdhetõ a pánikbetegség, hogyha az ember megtanulja elfogadni az apró tüneteket és megtapasztalja hogy nem lehet százszor infarktust kapni, jóllehet már százszor hitte azt rohamai alatt, hogy most jön az infarktus. Téves gondolatok ellen csak helyes gondolatokkal lehet küzdeni. A pszichoterápiák egyik modern változatának, az úgynevezett kognitív viselkedésterápiának a célja kettõs: 1. segít feltárni a betegnek, hogyan "csinálja" magának a pánikrohamot, vagyis milyen téves hiedelmei váltják ki szorongásait. Ez a kognitív "megismerésre ható" rész. 2. A viselkedésterápia lényege pedig, hogy a félelmet keltõ helyzetekhez - metró, tömegközlekedés, lift - tapadó félelmet különféle technikákkal hatástalanítsa. A kutatások, amelyek az antidepresszánsok hatékonyságát támasztanák alá, nagyon rövid ideig tartottak, legtöbb esetben csak hat hétig kísérték figyelemmel a betegeket. A placebóhatás nagyon erõs a mentális tüneteknél, így a rövid ideig tapasztalt javulás nem jelenti azt, hogy a beteg meggyógyult. Ahhoz, hogy a pánikbeteg elkerülje az újabb rohamokat, meg kell tanítani arra, hogy kontrollálja a légzését, relaxáljon, ellazítsa izmait, mindezzel csökkentve a szorongás szintjét. Ha valamivel összekapcsolódik a félelem, például nem mer tömegközlekedni, mert attól tart, ott lesz rosszul, akkor a beteg elkezdi kerülni azt a helyzetet. A félelem akkor oldható fel, ha újra és újra belekerül abba a helyzetbe, ami a félelmet kiváltotta, s megtapasztalja, hogy nem történik meg az, amitõl retteg. A gyógyulás lényege, hogy a megkönnyebbülést is ott élje át, ahol elkezdõdik a roham."
Még egy pár dolog ami fontos.Ne haragudjatok másokra.Ha rossz a kedvetek csináljátok azt amit szerettek, és hasznos is.Miért ? Mert amikor haragszol arról a másik nem tud, így önmagadnak ártasz, rosszul alszol, nyugtalanul stb.Az aki neked ártott tudja, hogy ártott !Megfogja bánni, vagy már meg is bánta, csak nem meri kimondani!Akkor ki is az erõsebb ? :) Te , mert mosolyogsz :) A másik meg inkább elkerül, mert tudja, hogy õ a hibás.De egyszer megjön az esze, és bocsánatot kér, ha meg nem az az õ dolga.Nem lehet megváltoztatni másokat, legfeljebb ha kényszeríti az ember, de az meg nem jó, hanem rossz dolog.Hála a Jó Istennek, az emberi agy törli a rossz emlékeket, és a jó megmarad :) Ezt már én is tapasztaltam.A leges legfontosabb, senki sem tökéletes, legalábbis én még tökéletes emberel nem találkoztam.Mindenkinek van hibája , és jó tulajdonsága is!A múlt hibáit sem lehet helyrehozni, megtörtént, az egy tapasztalat.Sok ilyen lezáratlan dolog miatt van a feszültség a stressz, a szorongás, a gátlások, a félelem minden.A legjobb pszihológus az ember fejében van, és mindenkinek a sajátjában !32éves vagyok, és ugyanennyi minimum még hátra van, 100évig szeretnék élni, mint sokan mondjuk :) A lelki nyugalmat kell megtalálni, ez a titok valójában !"A félelem kopogtatott, a hit ajtót nyitott, és nem volt ott senki ..." ;)


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szóljak a tanáromnak?

Van egy osztálytársam,aki egyik órán elkezdte vagdosni a csuklóját,én ezt észre vettem és szóltam a mellettem ülő lánynak aki nagyon jóban van vele...Õ elbeszélgetett vele,hogy ha még egyszer csinálja akkor szól az o.főnek vagy az igazgató helyettesnek...De egyre keményebb dolgokat csinál...Utálta a rock-ot most tiszta feketében jár és egyre jobban vagdossa magát..Vagyis..Már nem csak a körmével,meg a heges karkötőjével,hanem körző hegyével,vagy ollóval...Amúgy akiről szó van ő 14 éves lány és erősen szorong+pánikbeteg...

10

Antidepresszánsokról vélemény?

Szerintem generalizált szorongásom lehet,illetve szociál fóbiás tüneteim vannak.Vagy önbizalomhiány a franctudja.Lényeg,hogy elmentem egy pszichiáterhez és most az a dilemma,hogy ha esetleg felirna ilyesmit akkor szedjem,vagy sem?Én személyszerint tartózkodom az egész pszichiátriától,meg az ilyen gyógyszerektől..Irna olyan,aki szedett illetve szed antidepresszánst? Köszi!

4

Egy pszichopata tud sírni?

5

Létezik olyan hogy elfelejtem hogy hogy kell szeretni?

Már vagy 4 hónapja fura dolgot érzek, mintha semmit és senkit nem tudnék szeretni.Pedig van barátnőm is családommal is jóban vagyok, mindannyijukat szerettem régen, de most valami más lett, mintha meghalt volna az egyik részem , mintha nem is én lennék, képtelen vagyok lelkesedni, örülni, barátnőm szülinapi meglepetésének se tudtam pedig az volt csak ám a húú o.O.Minden iránt közönyt érzek. A suliban még rosszabb a helyzet, ott a tanárok rendesen elveszik az ember kedvét az élettől is , hiába tanulok felesleges semmire nem megyek vele...
(tavaly az utolsó 3 napban rontották le a jegyemet 4,6 ról 2,3 ra 2 dupla jegyes pördogával -.-)
Egyszerűen nincs ami kitudna billenteni ebből a közömbös állapotból, néha úgy érzem hogy hidegvérrel megtudnék verni bárkit, vagy kirabolni vagy bármi o.O, eddig sose éreztem ilyet, mintha eluralkodna rajtam valami rossz.
Eddigi életem során pedig mindig színötös volt a magatartásom sose verekedtem sose gondoltam arra hogy ellopjak valamit, sose gondolkodtam hogy mivel árthatnék másoknak.
Mi történhetett szerintetek ? Ez normális ? Félek attól hogy megőrlök és diliházba visznek, mert közveszélyes lettem :(

1

Vannak itt olyanok akik szeretnének tapasztalatokat, élményeket cserélni a Delirium Tremensről?

Főleg azok érdekelnének akiknek kifejezetten pozitív élmény volt. (a hallucinációs szakasz természetesen)

4

Szerintetek miért lehetek ilyen? Nem akarok dolgozni?

Arról van szó, hogy egy gyárban dolgozom, immár több, mint egy éve kisebb-nagyobb megszakításokkal. És...a mai napig nem tudtam megszokni. Nem egyszer panaszkodtak már a lassúságom miatt, és még mindig félek és izgulok és sokszor azt érzem nem akarom ezt az egészet. Mivel külsős cégnél vagyok, így nem mindig hívnak be. És kicsit örülök azon alkalmaknak, amikor nem kell bemenni, de anyum emiatt nagyon mérges rám. S a fejemhez vágja, hogy akarok dolgozni. Õszintén azért félek innen elmenni, mert félek, hogy máshol sem tudnám jól megállni a helyem és ott annyira nem tolerálnák, hogy egyből el is küldenének. És ezért nem is adtam le az önéletrajzomat máshová de mivel muszáj voltam, egy-két helyre mégis beadtam. Kérdésem: miért vagyok ilyen gátlásos? létezik olyan, hogy valaki ennyire nem akar dolgozni? Én nem akarom ezt elhinni magamról, mert érthető, ha az embernek nem fűlik a foga valamihez, de akkor is meg kell csinálnia, még ha kényszerből is. Életemben nem táncoltam, se nem sportoltam, pedig mindig rá akartam szánni magam, de még sem tettem érte semmit. Színjátszószakkörre is akartam menni, de oda sem jutottam el. Tudom, ez nem tartozik annyira a munkához, de azért említettem meg, mert ezekhez sem volt akaraterőm. Miért van ez??? Miért vagyok folyton ideges és nyugtalan a munkahelyen? Miért érzem azt, hogy szabadulni akarok? És miért nem sikerült megszoknom egy év után sem???

8

Miért foglalkozom ilyen nagy mértékben az evéssel? Lehet ebből komolyabb bajom?

Sajnálom, ha hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni. Jelenleg 19 éves lány vagyok, Budapesten élek. Csonka családban nőttem fel, apám 10 évesen itt hagyott minket, anyukám azután teljesen összeomlott. Egy idegi roncsa gyakorlatilag, és az csak ront a helyzeten, hogy apámra hasonlítok mindenben (testalkatban is) és bennem folyton őt látja. Világéletemben a súlyom miatt piszkált, pedig valójában sosem voltam vészesen elhízva. Most 65 kiló vagyok 170 centihez, 76 volt a legmagasabb súlyom. Sokszor éheztünk, nem volt itthon semmi, amikor meg volt, akkor egyszerre megettem az egészet, és egy idő után kialakult nálam egy kezdeti bulimia, de abból mondhatni hamar kijöttem. Aztán minden általam elfogyasztott kajáért leszidott, és mindig azt mondta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Õ nevelőtanár, így a héten csak három éjszakát alszik itthon, nem hagy itthon soha semmi ételt, mostanság a párom szokott bevásárolni, hogy egyáltalán legyen mit ennem a héten. Régebben vagdostam magam (kb. négy évig) aztán a párom hatására leálltam, és akkor vált még fontosabbá a súlyom, illetve az, hogy mennyit eszem. Úgy érzem, hogy két énem küszködik egymással, egyik aki folyton koplalna, hányna, a másik aki meg folyton zabálna. Egész nap ezzel foglalkozom, hogy "nehogy többet egyek 500 kalóriánál" és "holnapra már ennyi és ennyi szeretnék lenni" Mindig megszegtem a fogyókúrát, meg az ígéreteimet, és ha bezabáltam vagy kitaláltam valamit, hogy felmentsem magam, vagy kemény büntetéssel toroltam meg a dolgot. Volt amikor beletettem a kezem a centrifugába, és az öklöm véresre súrolta, stb..de ebbe most nem megyek bele. Aztán nemrég egy olyan "szerződést" kreáltam magamnak, amit vérrel írtam alá, és azt sikerült megtartanom, tegnapig...Bezabáltam, bár nem úgy, hogy teljesen tele legyek. Annyira kikészültem, hogy a páromnak kellett átjönnie, hogy megnyugtasson. Megnyugtatott, de valahol ő is tehetetlen. Kérlek ne tartsatok nevetségesnek, bennem ezek nagyon komoly harcok, és meg fogok őrülni, ha ez így megy tovább. Pszichológushoz nem megyek. Mit tehetnék?

2

Az értelmi fogyatékosság, s a szellemi fogyatékosság között mi a különbség? Lehet e egyszerre valaki szellemi és értelmi fogyatékos? Milyen arányú a gyakoriság megoszlása a nemek között?

Ezek a mentális fogyatékosságok,genetikailag megalapozottak,vagyis öröklött sajátosságok e,vagy valamilyen külső káros hatás eredményeképp jönnek e létre,s ha valakinek a családjában,mondjuk valamely közvetlen felmenőjének volt ilyen baja,mekkora az esélye annak,hogy az ő utódainak valamelyike is sérült lesz?
Mennyire nemhez kötött ezeknek a bajoknak az esetleges örökletessége?
Miért vetne fel etikai aggályokat az,ha a veleszületetten szellemi sérülteket,nemtől,s a fogyatékosság súlyosságától függetlenül sterilizálnák,ha a fogyatékosság,vagy az azt kiváltó betegség örökletes?
Nem az lenne e a kívánatos,hogy a genetikailag sérültek ne szaporodhassanak tovább?

1

Mi lett velem? :O

Egyszeruen bepankolok a vonatban. A gyorsasagtol meg attol, hogy nem all meg es gyorsan megy en meg nem tehetek ellene semmit. Regebb semmi bajom nem volt tengerig is lementem vonattal ez nemreg kezdodott mitol lehet? :/ van meg vki igy?

5

Mi lehet a bajom?

Alapvetően jól szoktam lenni. De néha hírtelen elkezdenek jönni rossz gondolatok , egyszer csak azt veszem észre , hogy iszonyat szorít a mellkhasom , alig kapok levegőt , a szívem majd kiugrik a helyéről , és bevallom ilyenkor halál félelmem van. Majd egy idő után elmúlik és megint jó minden. De mostmár igazából attól félek , hogy ez mikor jön rám következőnek. Mit tudok csinálni?

12

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!