Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tudnák legalább (80 db)

ÚRISTEN! Saját magad vagy a csaj akivel járnál?
A kérdező hozzászólása: kösz xD a csajjal

Tudnátok tanácsot, tippeket, praktikákat adni, hogy hogyan tudnék (legalább a gyerekek) elõtt erõsnek és magabiztosnak, és biztonságot sugárzónak tûnni, amikor elköltözik a férjem?

A gyerekek 2 és 4 évesek. Én meg már akkor sírógörcsöt kapok, amikor elképzelem a beszélgetést és hogy a férjem kilép az ajtón a bõröndjével. Nem tudom honnan legyen erõm, hogy a gyerekek lelkét ápoljam és mindent megadjak nekik, miközben elhagy a férjem és épp megyek vissza dolgozni. CSaládgondozóban már voltam pszichológushoz január 24-re kaptam idõpontot, de a férjem most hétvégén fog elmenni és addig kéne pár jótanács.

Legjobb válasz: Pedig épp az volt az elsõ gondolatm, hogy a gyerekek ne legyenek otthon. De ha megoldható, szerintem menjetek el a gyerekekkel, a férjed meg dobja be a postaládába a kulcsot. Sehogy sem menthetõ már meg a házasságotok?

Pedig épp az volt az elsõ gondolatm, hogy a gyerekek ne legyenek otthon. De ha megoldható, szerintem menjetek el a gyerekekkel, a férjed meg dobja be a postaládába a kulcsot. Sehogy sem menthetõ már meg a házasságotok?
Ne akarj erõsnek látszani, úgysem megy át. Szerintem az õszinteség az egyetlen járható út a gyereknevelésben. Ha apa elmegy, akkor lássák, ahogy elmegy, hiszen ez az igazság. Ha anya sír, akkor lássák, hogy anya sír. Úgyis megérzik, ha színlelsz. Az én szüleim egyéves koromban váltak el, igaz, az anyukám kezdeményezte a válást, de mivel nagyon nehéz egyedül két gyereket felnevelni, sokszor láttam õt sírni, szomorúnak lenni, de hát ez természetes. Sokkal jobban elbizonytalanítja a gyereket ha érzi, hogy baj van, de senki nem mond neki semmit, vagy csak féligazságokat.
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy én ha tehetném, újra hozzámennék. Viszont a gyerekekkel is mindent ugyanúgy csinálnék, mint ahogy csináltam. ÉS megpróbálnám, hogy több idõ jusson a férjemre, de nem tudom hogy hogyan. Mert azért lehet mondani rám, hogy nõként és feleségként nulla vagyok, leszerepeltem, de azért éjjelente én keltem mindig a gyerekekhez éveken keresztül és igen, fáradt voltam és ingerültebb. Viszont hozzáteszem, hogy soha nem állt elém a férjem semmilyen konkrét programmal (gyere, foglaltam asztalt egy étterembe vagy erre a koncertre vettem jegyet), amit visszautasítottam volna. Igaz, hogy én sem csináltam ilyen kettecskén programokat, de nem is akartam válni ennek hiánya miatt. De gondolom erre is majd kapok mindjárt hideget-meleget.
Na persze, védd már meg mindentõl azt a g.nnyládát!Milyen jó is lesz a gyerekeknek, ha úgy nõnek fel, hogy egy "apa" ilyen. Velem ez történt, elmondtam a gyerekeknek mit tett velünk az apjuk, a szememben nem apa többé, õk sem hiányolják. Az apát meg látják a kedves gyerekmesékben, na az az apa, az övék egy felelõtlen, sivár érzelmû hiba, szánom-bánom, de nem jól választottam. ENNYI.
A kérdező hozzászólása: Kedves 23! Nagyon köszönöm hogy mindezt leírtad, gondolom mennyire fájt. Együtt érzek veled és erõt ad a történeted. Sajnálom, hogy Te is így jártál. Eszem ágában sincs az apjuk ellen nevelni a gyerekeket. A föld alá ásnám magam, ha ez így lenne. Mindent meg fogok tenni, hogy minél többet lehessenek apával és meglegyen a körülményekhez képesti boldog és kiegyensúlyozott életük. Mindenkinek köszönöm, aki valóban segíteni akart és tanácsot adott. A tartalommal sokszor nem is volt gond, mert igaz és jogos - csak a stílussal. És igazándiból nem gondolom, hogy bárki megítélhet anélkül, hogy mint embert ismerne. Aki ismer, abban fel sem merül, hogy ártani akarnék a gyerekeknek, vagy hogy az apjuk ellen nevelném õket valaha is. Igen, tudom, hogy mint nõ csõdöt mondtam, nem dugom a fejemet a homokba. ÉS soha nem tennék olyat, amivel a gyerekeknek azt sugallnám, hogy õk tehetnek bármirõl. A lakásból is kidobnám még azt is, aki esetleg ezt kiejtené a száján elõttük!
Ne játszd meg magad. Törj össze ha kell, sírj. Ne mutasd magad erõsnek és magabiztosnak, hanem tegyél szert ezekre a tulajdonságokra. Csak ez mutat jó példát a gyerekeknek, nem a színészkedés.
Kérdezõ, az emberek segíteni akarnak neked, hogy elkerülj egy soha vissza nem vonható óriási baklövést, amit a saját gyermekeiddel szemben készülsz tenni. Vedd észre.
A saját történetemmel szolgálhatok csupán. A még nem egészen 2 éves kislányunkkal hagyott magunkra a férjem anno. Rájöttem, hogy csal... Nagyon régóta csal. Elmondani nem tudom mekkora pofon volt ez nekem. Számomra nincs mentség arra, hogyha valaki a várandós feleségét megcsalja! Biztos bennem is volt hiba, de akkor azért van a szája, hogy elmondja, nem azért, hogy más térdei között keresse a boldogságot... Minden erõmmel próbáltam megbocsátani neki, mert nagyon szerettem õt és már a pici is ott volt nekünk, nem akartam, hogy apa nélkül nõjön fel. Adtam neki mégegy esélyt és bár tényleg pedálozott, már soha többé nem tudtam úgy ránézni, mint azelõtt. Egy nap összevesztünk és késõbb megszületett a döntés, hogy elköltözik, mert nem tudjuk ezt így folytatni. Én akkor még szoptattam, amivel a stressz miatt szintén problémáim lettek, úgyéreztem, mintha szét tépnének belülrõl. Csõdöt mondtam mint nõ és mint anya egyben. Az exem nagyon gáláns volt, hátra hagyott nekem szinte mindent és a kislányával is rengeteget foglalkozik azóta is. Számomra amellett, amikor kisétált az ajtón, az volt a legdurvább érzés, amikor aláírtuk a válási papírokat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a húszas éveim végén már egyedülálló anyuka leszek. Teljesen összetörtem és az elsõ éjszakám egy rémálom volt az üres lakásban. Csak a kisányom és én. Hirtelen baromi nagy csend lett, én pedig csak sírtam és zokogtam. Nem bírtam tartani magamat a kislányom elõtt, de igyekeztem közben magamhoz szorítani néha és éreztetni vele, hogy nincs semmi baj. Nem értette a helyzetet, de szerencsére õt nem viselte meg annyira, pici volt még ahhoz, hogy értse mi a baj. Nyöszörgõs volt, de nem vette át a hangulatom. Én Budapesten élek, nekem sincs itt senkim egy barátnõmön kívül, aki bölcsis gondozónõ. Az elsõ napokban õ vigyázott napközben a kislányomra, illetve azonnal elkezdte intézni azt is, hogy bekerülhessen a bölcsijükbe, hiszen egyértelmû volt, hogy nekem vissza kell mennem dolgozni idõ elõtt. Õszintén szólva a mai napig nem tudom hogyan éltem túl az elsõ hetet. Jelentkeztem a fõnökömnél is, elmeséltem neki a helyzetet, a helyemet betöltötte más, de 3 hónap után úgy is lejárt a szerzõdése, azt mondta akkor visszatud venni. Nagyon rendes volt a kezdetektõl, éreztem hogy mellettem áll. Ahogy az elsõ pár hétben elintéztem mindenféle ügyes bajos dolgomat, amit kellett, hazaköltöztünk vidékre a szüleimhez, programokat csináltunk és ha nagyon ki voltam bukva, akkor is csak anyu kezébe adtam a kislányt és elvonultam sírni... Anyu nagyon sok erõt adott és próbált lelket önteni belém, hogy minden rendben lesz és megtudom csinálni egyedül is, az élet megy tovább. 2 éve történt mindez, összességében még mindig nem tudtam feldolgozni, most is potyognak a könnyeim, ahogy csak visszaemlékszek rá, de akkoriban, ahogy kicsúszott alólam a talaj, új nyúltak a hónom alá egyszerre nagyon sokan és ez rengeteget segített abban, hogy tovább tudjak lépni. Amikor visszajöttünk Budapestre néhány hónap után és dolgozni kezdtem, akkor a nagyim önként és dalolva csomagolt be, hogy jön õ is velünk, vigyáz a kislányomra, amíg én dolgozok (nem tudtuk összehangolni, hogy amint dolgozni kezdek, õ mehessen a bölcsibe). Itt volt pár hétig, aztán a barátnõm vette át a szerepet szabadnapjain és beiratkoztunk egy családi napközibe is. Mostmár ki merem mondani, hogy sínen van az életünk, kialakultak az új szokásaink, a kislányom bölcsis, én dolgozok, elég jól keresek, így szerencsére legalább ezzel nincs baj (az elsõ hónapokban amíg nem dolgoztam azon is keményen agyalnom kellett hogyan osszuk be a pénzünket). Apuka felvette a hétvégi apuka szerepet és olykor elmegy a bölcsibe a kisasszonyért, hazahozza. Nagyjából ennyi. Továbbra is fájó pont az életemben, de a legjobb életfilozófia ilyenkor talán tényleg az, hogy az élet megy tovább... Ne hagyd ki a gyerekeidet ebbõl, hiszen a pici még nem fogja érteni, hogy mi van, csak látja rajtad, hogy nagy a baj. Ugyanakkor a nagynak már el lehet mondani és igenis mondjátok el neki, hogy mi történik. Tudom, hogy nehéz, de hidd el neked is jobb elõre tudni, hogy el fog menni, mint ha egy levélre mész haza, hogy "összepakoltam, leléptem, heló", avagy mire hazaérsz ott áll a bõrönd a bejáratnál és akkor közli, hogy ennyi volt. Rossz érzés, de így legalább egy kicsit tudod edzeni a lelkedet rá. A gyerekek se aznap tudják meg!! Legyen ott õ is, amikor elmondjátok nekik! Nekem a legnehezebb nem az volt, amikor kilépett az ajtón, hanem amikor elköszönt a kislányától, úgyhogy ha máshogy csinálhatnám, akkor õ nem lett volna otthon és estére is áthívtam volna valakit, hogy ne egy zokogástól reszketõ anya ölében próbáljon elaludni a kislányom és nekem is legyen némi lelki támogatásom. Neked is ezt javaslom. Én nagyon sokat köszönhetek a barátnõmnek, úgyhogy hiába a rossz emlékek, ha vele történne hasonló én is ott állnék mellette és max sírnánk együtt. :) Ne neveld a gyerekeket az apjuk ellen! A saját csõdöd, nem az õ csõdjük, nekik attól még lehet jó kapcsolatuk az apjukkal. Annyira picik még, hogy ha ebben fognak felnõni, emlékezni sem fognak erre a napra szerencsére.
A férjed elköltözési oka nem tartozik egy 2 és egy 4 éves kisgyermekre.Majd ha nagyobbak lesznek és konkrétan rákérdeznek tõled, akkor eltudod nekik mondani.
Remélem már túl vagy ezen a nehéz pillanaton. Sikerült a gyerekekkel közölni, hogy hogyan lesz a továbbiakban?
A kérdező hozzászólása: Igen, ma este 6 után egy kicsivel mondtuk el (egész délután vártam, hogy mikor kezd bele a férjem, ekkor sikerült), s fél 9 körül ment el. A 2 éves még nem fogta fel, várja haza apát, csak akkor sír, ha a nagyobbik nagyon szívbemarkolóan adja elõ, hogy apa nem lesz itthon többé. A 4 éves kisfiam viszont kész felnõtt módjára éli meg: miért ûzted el apát, miért hagyott el engem is, ha engem szeret; hogyan lehetne megoldani, hogy apával is lakhassak; nem szeretnék hárman élni, négyen szeretnék élni; ha apa megunja nélkülünk, hazaköltözik-e, stb. Nem gyõzöm megválaszolni a kérdéseit és persze sorra vétem a hibákat..., amikor megkérdezi miért van ez így. Pedig tudom, ne magyarázkodjunk egy négy évesnek, de õ meg meg szeretné érteni és kérdez és kérdez és kérdez. Még nem tudott elaludni.
Nem azért bukott meg, mert elköltözött. Hanem azért, mert ahhoz már nincs bátorsága, hogy a gyerek elé álljon, és választ adjon a kérdéseire. Ekkora gyerekeknél még az elején minden nap át kellene mennie, beszélni velük, biztosítani õket róla, hogy szereti õket, sokat lesznek együtt, válaszolni az ezredszerre is a feltett kérdéseikre. Lassan szoktatni õket az új helyzethez. Ez nem kizárólag az anyjuk dolga lenne. (A nõvérem gyerekei kicsit nagyobbak voltak már, mikor váltak. Ott így mûködtek a dolgok, nem is sérültek a gyerekek. Ha esélytelen volt, hogy az apa átmenjen, de nagyon igényük volt rá a gyerekeknek, akkor az anyjuk felhívta, kihangosította, tudtak beszélni) Nem az a baj, hogy az apa elköltözött, hanem hogy nem vesz részt abban a feladatban, hogy a gyerekek minél kevésbé sérüljenek, és hogy nem válaszol a kérdéseikre. Mégis milyen apa az ilyen?
Attól mert valaki nem bír együtt élni a másik emberrel még szülõként nem bukik meg és nem õ volt az aki a gyerekeket felhasználta a taktikázásra, hanem a gyerekek édesanyja.
35. Igen, mert a férfinak ilyen egyszerû, összecsomagol és lelép. Anélkül, hogy a gyerekeivel beszélne, hogy megtenne mindent, hogy a gyerekek minél kevésbé sérüljenek. Szaranyázhatod a kérdezõt, de azt hiszem az apuka az, aki itt történetesen megbukott, mint szülõ.
A kérdező hozzászólása: Pontosan ezt igyekszem tenni én is. Nagyon hasonló a történetünk. A költözés napja nagyon nehéz volt. Azóta viszont (leszámítva, amikor jött a férjem és elment este) egyelõre sokkal jobban viselem, mint elõtte gondoltam volna. Nagyon fura. biztosan lesz még mélypont, nem hiszem, hogy ez ilyen "könnyû" volna. A gyerekek már nehezebb kérdés. Szerintem eléggé megszenvedik. Tegnap este a kicsi feküdt le könnybe lábadt szemmel, hogy nem szereti, hogy apa elköltözött. Igyekszem nagyon odafigyelni rájuk és segítséget is igénybe fogok majd venni (pszichológus) hozzájuk, mert a kisebbik nem igazán tud még beszélni róla, nem tudja megfogalmazni, de látszik, hogy õ is rosszul éli meg. A nagyobbik pedig nagyon felnõtt módon reagál kifelé, de neki a kis lelkében hatalmas viharok dúlnak, s nem szeretném, hogy sérüljön. Nehéz, mert a férjem nem akar válaszolni a kérdéseire, pl rászólt hétfõn, hogy ezt ne kezdje újra (miért költöztél el, ne menj el este).
Sehol nincs ócsárlás, maximum megvetés. A pasi lépni akart és lépett, nem kell neki a nõ, nem hatott rá a mûsor amit anyuka csinált a gyerekeken keresztül, a gyerekek megrogyva, összezavarodva, félelemben. Megérte? Volt értelme? Elérte a célját a kérdezõ? Nem. Ezért kár volt a kisgyermekét kikészítenie és a lelki stabilitását összetörnie.
Hagyjuk már az ócsárolást! Én írtam kisregényt az életemrõl. Baromira nem egyszerû ilyen helyzetbe keveredni akkora kisgyerekkel sem, aki még nem érti mi történik körülötte, csak érzi a feszültséget, hát még akkorával, aki folyton kérdezõsködik. Nem szabad neki magyarázkodni és nem is kell. Egyszerû, tõmondatokban válaszolj neki, ha kialakultak az új szokásaitok és apával is találkozik majd rendszeresen, akkor megnyugszik és el is felejti, hogy ti valaha együtt éltetek, így fog felnõni. Légy vele õszinte, de ne zúdíts mindent a nyakába, egy kédésre elég egy mondat válaszként. Miért ment el? Mert apa és anya már nem tudnak együtt boldogan élni. Engem sem szeret? De igen, téged szeret! Vissza fog jönni? Nem, mert apa és anya már nem nem tudnak boldogan együtt élni, stb stb. Nem kell magyarázkodni, sem a férjedre verni a balhét. Ahogy említettem én is kudarcot vallottam, mint nõ, te is. Ez nem a gyerek hibája és ne is õ igya meg a levét!!! Én is mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy anno, éppen azért, mert az exem soha egy szóval sem említette, hogy bármi is hiányozna a kapcsolatunkból... Inkább csak félrement és ezzel minden megvolt oldva.
Gratulálok, sikerült belépned azon anyák közé akik a gyermekeiket felhasználják az ócska játszmázásaikhoz, aztán csodálkoznak, hogy késõbb miért lesz a gyermekük kezelhetetlen és kiborult.
Megtörtént az elköltözés...hogyan élted meg? Végül a gyerekek hol voltak?
"Ha tennék magasról a gyerekeimre, akkor nem válnánk a férjemmel, mert nem szoptattam volna mindkettõt 24-26 hónapos korukig hanem max 1 éves korukban lepasszoltam volna õket nagyiknak, bébiszittereknek és elmentem volna a férjemmel romantikázni, stb. Szóval azt hiszem igen sokat veszítettem azzal, hogy mindenek felett a gyerekeket néztem" Remélem egy pszichológus kicsit helyre teszi a gondolkodásodat majd. Az a baj, hogy annyira csak a gyerekeidre figyeltél, hogy közben azt az igényüket, hogy normál családban nõjenek fel, apával együtt, teljesen figyelmen kívül hagytad. Nem, nem szartad le a gyerekeidet, de nem is tettél nekik jót avval, hogy az apjukkal nem törõdtél. És valószínûleg ezét is ragaszkodnak ennyire hozzá. Nem a hosszú szoptatástól lesz jó anya valaki, sõt. És most mondd, végül is mit akarsz? Hogy apa álljon eléjük, és mondja el nekik, hogy elhagy titeket? Biztos, hogy jobb lesz neked akkor, ha elmondja, hogy azért, mert vele nem foglalkoztál? Mert csak anya lettél, megszûntél nõ lenni? És ne hárítsd ezt a gyerekekre, hogy csak értük... Még ezért is õk érezzék hibásnak magukat szegények. Nem, te is vállald a tetteid következményeit, ahogy a férjedtõl is ezt várnád. Lehet, hogy õ döntött a költözés mellett, de ezt a te viselkedésed váltotta ám ki, ezt ne felejtsd azért el.
A kérdező hozzászólása: Én komolyan nem értem miért csak egy félresiklott mondatot hall meg mindenki és amit utána írok, már senki. Nem stiklizek, nem használom semmire a gyerekeimet. Az apjuknak is megmondtam, hogy felõlem minden nap jöhet hozzánk, soha nem fogom azt mondani, hogy nem jöhet hozzájuk. Nyilván szó sincs arról hogy sosem láthatják többet az apjukat. HA azon múlna én vinném a gyerekeket és nyomnám az apjuk kezébe, hogy találkozzanak. De remélem ilyen nem lesz. Azt is írtam, hogy a házasságunk végéhez hozzájárultam nyilván én is. Vagy írtam volna, hogy csak a férjem tehet róla? Viszont miért múlik a házasság kettõn, de nem kell kivennie a férjnek a részét abból, amit okoz az elköltözése?? Vagy nekem nem fájhat még akkor is, ha hozzájárultam?! Mégegyszer, utoljára: segítségért jöttem és a gyerekeimnek sosem ártanék tudatosan!
Kérdezõ, ne akard bosszúra használni a gyerekeidet! A gyerekeknek az a legjobb, ha téged nem látnak összetörve, mikor az apjuk elmegy. Ettõl szeretnéd õket megkímélni elsõsorban, nem? Miért tennéd ki õket annak, hogy könyörögjenek az apjuknak, mikor te magad is tudod, hogy nem vezetne eredményre? Miért a gyerek élje meg kudarcként, hogy nem tudta visszatartani az apját, egyben tartani a családot? Mert ezzel a lépéssel csak ezt érnéd el, a férjed döntését nem változtatnád meg! A férjedet kérd meg, mondjátok el együtt a gyerekeknek a költözése elõtt, hogy mi a helyzet, ne menjetek bele az okokba, csak annyit kell tudniuk, hogy ti már nem tudtok boldogan együtt élni, ezért történik mindez. Emeljétek ki, hogy mindketten továbbra is szeretitek õket, ezen nem változtat a költözés. Miután a férjed elköltözött, lehetõleg már másnap látogassa meg a gyerekeket, és az elkövetkezõ napokban is minél sûrûbben, hogy ne érezzék úgy, magukra maradtak. A legfontosabb, hogy válaszd el magadban a saját sérelmeidet és a gyerekekkel kapcsolatos teendõket, nehogy véletlenül a bosszúd eszközévé váljanak, mert azt õk szenvednék meg legjobban! :(
Attól még, hogy a férjeddel nem fogtok együtt élni, attól, hogy elváltok még a gyerekeitek apja marad! Mi az, hogy suttyomba lelép te meg old meg, magyarázd meg a gyerekeiteknek, akik ugyan még kicsik, de simán leveszik, hogy valami nincs rendben! Én leülnék velük beszélgetni az apukájukkal együtt. El lehet (szerintem kell is) mondani, hogy anya meg apa szerették egymást és nagyon örülnek, hogy ti megszülettetek, de már nem azt érzik egymás iránt mint régen, próbálták helyrehozni, de nem sikerült és most úgy döntöttek, hogy megpróbálják külön az életet, õket ugyan úgy szeretitek továbbra is és sokat fogtok velük lenni, de már nem fogtok egy fedél alatt élni... Ne vállald be, hogy te mondod el egyedül!
A kérdező hozzászólása: Ja, és a családom 250 km-re lakik :(. Egy barátnõm van, akire elméletileg számíthatnék, akit viszont 2 éve hagyott el a férje és még õ maga sincs túl rajta. Minden egyes alkalommal, amikor az én helyzetemrõl beszélgetünk, benne is tépkedem fel a sebeket :(. Hülye helyzet. Köszönöm a válaszokat. Kedves Utolsó! Nagyon okos gondolat, igyekszem majd ennek megfelelõen eljárni.
A kérdező hozzászólása: Szerintetek az nem kockázatos, hogy nincsenek itthon a gyerekek és utána én mondom el, hogy többet már nem jön haza apa? Szerintem simán engem fognak megutálni. Pont ezért gondoltam, hogy vagy vállalja a férjem a döntése következményeit és álljon oda a gyerekek elé, vagy közösen mondjuk el a teljes béke érdekében. A férjemnek király és könnyû lenne, hogyha a gyerekek nem lennének itthon, amikor megy. De én meg (lehet buta gondolat), szeretném, ha a szenvedés részébõl legalább ezt a picit kivenné õ is - hogy lássa és hallja, ahogy könyörögnek hogy ne menjen el az apjuk. Mert 1000%, hogy ez fog történni. A 4.5 évesem néha akkor is hisztirohamot kapott, amikor csak elment a haverjaival a férjem. gondolhatjátok mi lesz, ha elköltözik... Sajnos a férjem kézzel-lábbal tiltakozik, hogy megpróbáljuk helyrehozni. Õ már egy évvel ezelõtt jelezte hogy vannak gondok és adjak neki idõt. Amit kért, azon változtatni próbáltam. Most az a mondás, hogy látja, hogy mennyire igyekeztem és sokat változtam pozitív irányba, de közben rájött, hogy már nem szeret és nem vonzódik hozzám. Mint nõtõl, már semmit nem akar tõlem.
Nagyon sajnálom ami történik. Én most egy-két lelki tanácsot adnék ha nem bánod. Ilyenkor az a legnagyobb teher, hogy "mi lesz most az életemmel", "hogy fogom ezt egyedül végigcsinálni" stb. Ezek akkora nagy kérdések, hogy összetörik az embert. Szerintem csak és kizárólag a legközelebbi kisebb célra öszpontosíts. Ne gondolj a jövõre, majd ha jobban leszel akkor foglalkozz vele. Most arra gondolj, hogyan fog lezajlani a költözés, mit hogyan csinálj. Így már nem is akkora a teher és nem is tûnik kivitelezhetetlennek. Szerintem is az lenne a legjobb ha a gyerekek nem lennének otthon abban az idõben és lenne idõd egy kicsit összeszedni magad utána. Hívd át valamelyik nagyszülõt, vigye el a gyerekeket állatertbe vagy ilyesmi.
Én is úgy intézném, hogy legalább a gyerekek ne legyenek otthon. Jó barátnõnél, megbízható szomszédnál nem tudod õket 1-2 órára otthagyni, csak amíg összeszeded magad?
Anyukádékhoz menj a gyerekekkel addig míg pakol.Az elsõ éjszakát szerintem ott is tölthetnétek.
Családod, szüleid? Szerintem keress valami megoldást, hogy ne legyetek otthon.
Én azt gondoltam, hogy a gyerekek már tudják. Szerintem ezt akkor el kellett volna mondani a gyerekeknek, amikor megszületett ez a döntés. Együtt, lehetõleg. Szerintem a tény közlése ne essen egybe a költözéssel, talán jobb, ha van egy kis idejük emészteni.
A kérdező hozzászólása: Kedves 8., én is így gondoltam és nagyon hasznos gondolatok vannak számomra abban, amit írsz. Kedves 9., eszem ágában nincs bosszút állni. Én is saras vagyok a válás okában, nyilván, hiszen elhanyagoltam õt a gyerekekkel voltam elfoglalva az elmúlt évek során :(. Egyértelmû, hogy a gyerekeket kell néznem és a lehetõ legjobbat szeretném nekik, a kérdést is ezért írtam ki. Viszont szerintem joggal félek tõle, hogy ha én mondom el egyedül, akkor egybõl engem fognak hibáztatni és mivel amúgy is én voltam mindig is a szigorú, õk meg borzasztó apásak, kínszenvedés lesz, hogy jó anyának tartsanak. Az érzésüktõl, hisztijüktõl nem tudom megvédeni õket, csupán annyi a kérdés, hogy egyedül nekem kell részt vegyek benne (miközben nekem is borzasztóan fáj) vagy kapjon belõle az apjuk is. Õ most nagyon könnyen veszi a dolgot: ugyan, csak nem minden nap fognak majd látni engem, hanem minden másnap/harmadnak. Nohát, szerintem ez rohadtul nem ilyen egyszerû és nem csak errõl szól. Ha még a távozása elõtti reakciójukat sem fogja látni, akkor még el is hiszi, hogy a gyerekeknek meg sem kottyan, hogy elköltözik itthonról ... Utána már úgyis mindig egyedül kell szembenéznem velük: mikor jön Apa haza, miért nem jön haza, miért nem hívom haza, apát akarom, stb. Elgondolkoztató a gondolat, hogy jobb-e ha elõre tudják vagy csak akkor, ha már elmegy. Én eddig ez utóbbit gondoltam. De nem is tudom. Kínzóbbnak érzem, ha elõre szólunk nekik. Én is tudom már pár napja és higyjétek el, mivel nem menthetõ (és a gyerekek sem menthetik nyilván), már nagyon túl lennék rajta és megspóroltam volna magamnak ezeket a napokat, amikor csak várom hogy mikor megy el ... Nem lehet erre felkészülni, tapasztalatból mondom :(.
Nézd, egy kapcsolat megromlásához mindig két ember szükséges. Sosem egy a hibás.Ha pedig egy férfi idáig eljut és nyiltan a szemedbe is mondja, ott abban a kapcsolatban masszívan neked is sárosnak kellett lenned.Nem kis cselekedetekkel. Mert ugye mint tudjuk: ha földre szállt angyal lettél volna és olyan nõ aki...akkor sosem undorodott volna meg tõled. Mi szülõk csak óva intünk a szokásos stiklizésektõl, mert picik a gyermekeid, és ha kulturált módon túl látsz a sérelmeiden és a sértettségeden akkor a gyermekeidet átfogod tudni segíteni ezen a nehéz életszakaszon, ha stiklizést választod, a gyermekeid lesznek a legnagyobb vesztesei két össze nem illõ ember kapcsolatának.
Utána már úgyis mindig egyedül kell szembenéznem velük: mikor jön Apa haza, miért nem jön haza, miért nem hívom haza, apát akarom, stb. Ha pl. azt mondod a gyerekeknek, hogy: apa messze dolgozik, sok a munkája, majd jön xyv nap- azzal egyrészt nem hazudsz(mert gondolom tudják milyen, és hallották már tõletek)másrészt megnyugszanak. De ha benyögöd nekik, hogy többet sosem látják, akkor iszonyatosan nagyon a saját gyermekeid alá teszel, õk meg totálisan kikészülnek. Szóval szerintem egy normális anya ebben a helyzetben, aki nézi is a gyermekeit valamiben, nem trükközik, és nem próbál velük érzelmi mûsort csinálni.
A kérdező hozzászólása: Nem voltak még kamasz gyerekeim, de attól, hogy még korban kicsik, nagyon érett gondolkodásúak. Ismerem õket. 9. - igazad van, hogy ezt írtam. De nem arra akartam utalni hogy azt szeretném, hogy szenvedjenek a gyerekek; hanem azt, hogy szeretném, ha az apjuk is kivenné belõle a részét. Ne egyedül nekem kelljen, hiszen közös gyerekek. Ettõl még az apjukkal való kapcsolatuk nem sérül, vagy ha igen - akkor ilyen alapon az én kapcsolatom is sérül velük. És igen, szeretném ha minél könnyebb lenne nekik. Viszont ha választani kell, hogy melyikünkben lássák a gyerekek a rosszat (hangsúlyozom, hogy ha választani kell, hiszen ez elkerülendõ), akkor inkább a férjem legyen az, hiszen mégiscsak én fogom ellátni õket és én leszek velük nap mint nap. Ez viszonylag érdekes, ha még mellé az apjukat istenítik és engem utálnak. És nem csak magam miatt! De egyébként a kérdés pont nem ez volt, hanem, hogy miképp tudnék a lehetõ legerõsebb lenni és a legjobban segíteni a gyerekeket a helyzetben. Tök vicces, hogy segítséget kérek, hogy minél jobban helyt tudjak állni a helyzetben és én lettem a rosszérzésû anyuka, aki a gyerekeit felhasználva még mélyebbre taszítja õket a nyomorukban. Igazán sokat segítenek ezek a gondolatok. Megértem hogy a soraim félreérthetõek, de megpróbáltam elmagyarázni mi van mögötte. Ezt már senki sem akarja megérteni. Vagy még ott is félremagyaráztam volna? Ha tennék magasról a gyerekeimre, akkor nem válnánk a férjemmel, mert nem szoptattam volna mindkettõt 24-26 hónapos korukig hanem max 1 éves korukban lepasszoltam volna õket nagyiknak, bébiszittereknek és elmentem volna a férjemmel romantikázni, stb. Szóval azt hiszem igen sokat veszítettem azzal, hogy mindenek felett a gyerekeket néztem. És pont ezért nem hiszem hogy rászolgáltam a szívtelen, gyerekeit beáldozó anya megítélésre :(.
15-ös teljesen igazad van.Ezek még olyan pici gyerekek.kár ezen agyalni is.
2 és 4 éves gyerek fel sem fogja mi az hogy válás. Te viszont mint egy kamaszt kezeled ezt az egészet, és csak egy érdekel, hogy ne te legyél a gyerekek szemében akárki.Ahelyett, hogy egyre koncentrálnál: a gyerekek és az édesapjuk kapcsolatának a zökkenõmentessé tételéhez. Pici gyerekekrõl van szó, és nem kamaszokról akik felé leül az ember és mondja azt amit ilyen helyzetben kell, de ott is óvatosan, hogy a gyerek véletlenül se hibáztasson senkit és érezze biztonságban magát, hogy senkit nem veszít el. Érted?
9-es vagyok, ezt írtad: "De én meg (lehet buta gondolat), szeretném, ha a szenvedés részébõl legalább ezt a picit kivenné õ is - hogy lássa és hallja, ahogy könyörögnek hogy ne menjen el az apjuk. Mert 1000%, hogy ez fog történni. A 4.5 évesem néha akkor is hisztirohamot kapott, amikor csak elment a haverjaival a férjem. gondolhatjátok mi lesz, ha elköltözik..." Azaz szeretnéd, ha a férjed az ajtóban állva hallhatná a két gyerek könyörgését, kb. így lehet érteni. Szerinted ez nem ártana a gyereknek? Õk éreznék kudarcnak, hogy ott álltak, bõgtek, de nem hatott, ezzel rájuk tennéd ezt a terhet, még ha nem is szándékosan. Mindenképp mondjátok el még a költözés elõtt, legyen idejük felkészülni rá, kérdéseket feltenni az apjuknak, ha kell. A kisebbik még valószínûleg nem fog, de a nagyobbik olyan korban van. De egy a lényeg, a kész helyzetes drámától kíméld meg õket, mert nem tudják úgy feldolgozni, mint egy felnõtt ember.
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó! soha-soha-soha-soha nem ártanék a gyerekeimnek! Ahogy az elõbb is írtam, nem akarom felhasználni õket semmire sem. Amit írtam, mindenképp megtörténik. CSak egyik esetben kizárólag engem ostromolnak vele, másik esetben pedig az apjukat. Talán ennyi jár nekem is, hogy ezt ne csak én kapjam... vagy rosszul gondolom? Ha azt gondolnám hogy könnyebb nekik, ha nem köszönnek el az apjuktól, akkor úgy csinálnám. De nem lenne könnyebb nekik, ismerem õket. Sõt, azt a férjemmel is megbeszéltük és én magam is kértem, hogy NE maradjon velünk csak a gyerekek miatt! Szóval szó sincs arról, amire gondoltál.
Ronda dolog a gyerekeket felhasználni a célodhoz. Ráadásul nem is nézed õket semmibe, ha simán felhasználnád a szenvedésüket. Kicsik még, és egy érzõ anya nem tenné ezt amit te kigondoltál.Ne trükköz, aki menni akar azt el kell engedni.
A kérdező hozzászólása: Milyen taktikázásról beszélsz? Mire használtam fel a gyerekeket?

Segítség, szexfüggő vagyok! Mégis hogyan tudnék legalább egy nap úgy meglenni, hogy nem izgulok fel és nem akarok önkielégíteni vagy szexelni?

Mivel barátn? nincs, szex sajnos hiányzik nagyon, de ezek a vágyak naponta többször is addig kínoznak, amíg ki nem verem a farkam. A probléma, hogy sok id?t vesz igénybe, mert én az évek alatt már annyira megtanultam elhúzni, hogy most is épp azért nem alszom, mert egy két órás hokizást fejeztem be nem rég. Ja és ezt képzeljétek el többször is egy nap. Mivel semmi meló, így itthon szenvedek és csak a lányok, meg a vágyaim vannak. De ez amúgy is így volt, amíg suliba jártam vagy volt dolgom, sosem tudok nyugodni, szabadulni a vágyaimtól, minden nap kínoznak, kéne valami, amit?l úgy kiélvezném magam, hogy jó id?re lenyugodnék. Miért nem fáradok el sosem? Már ma is nem tudom hanyadik meneten vagyok túl, de már ez bosszantó, még aludni sem hagynak a vágyaim. :/

Legjobb válasz: Egy napra gyere el hozzám! Adok neked egy "kis" fizikai munkát. Este eszedbe sem fog jutni a farkad, sõt, azt se fogod tudni, hogy fiú vagy-e vagy lány.

Egy napra gyere el hozzám! Adok neked egy "kis" fizikai munkát. Este eszedbe sem fog jutni a farkad, sõt, azt se fogod tudni, hogy fiú vagy-e vagy lány.
Dinnyeszedés édes fiam, dinnyeszedés...
Hát ne mindig a farkad körûl járjon az eszed.Foglald le magad valamivel.
Akkor hagyd a dinnyeszedést, neked a malter keverés és a beton talicskázás lesz a bejövõs.
A kérdező hozzászólása: Azt könnyû mondani, hogy szokjak le, én próbáltam. Amúgy az egy dolog, ha este értem haza, akkor is addig nem tudok aludni, míg ki nem élvezkedem magam. Legfeljebb kevesebb ideig csinálom.
Hát én azt ajánlom neked hogy ha már nagyon nem birod abba hagyni keress egy sex partnert rengetek van a neten! De jobban járnál ha leszoknál keress barátokat!
kezdj valamit az életeddel! keress barátokat, barátnõt ès csináld úgy hogy ne legyen alkalmad kiverni .. így majd leszoksz róla :)
bírom milyen 'kanyarokkal próbálnak bevágódni itt a csajoknál az 1szerübb kis pasik.. :D
[email protected] vagy te szexfüggõ, hiszen csajod sem volt még. Egyszerûen rászoktál a [email protected]ásra, semmi több. Elég sekélyes agyad lehet, hogyha idõd nagyrészét ezzel töltöd!
Nagyon gyosan mond el a problémádat a háziorvosodnak. A recskázást nem muszáj, csak ha esetleg rákérdez.( azt se szégyeld, õ is csinálja vagy csinálta ) Vannak nagyon jó gyógyszerek a problémád megoldására. Lenyugtat és az egészséged sem károsítja, sõt visszaterel a normális élethez.

Hogyan tudnám legyőzni a szégyenlősségemet, és hogyan tudnék legalább beszélni a szexről?

Nagyon szeretem a barátom. Én 19 éves vagyok, és sz?z. Jól megértjük egymást, de egyszer?en képtelen vagyok akárcsak beszélni is a szexr?l, vagy bármir?l, ami ezzel kapcsolatos. Ha szóba kerül a téma, akkor elvörösödök, nem találom a szavakat, és hihtetlenül kényelmetlenül érzem magam. Õ türelmes, tudom, hogy vár rám, ameddig kell, nem er?lteti a témát, de tényleg nem normális, hogy nem tudok ennyi id?sen még csak beszélni sem err?l a témáról, hiszen tudom, hogy ez is hozzátartozik egy párkapcsolathoz. Mi lesz, ha a tettek mezejére lépünk? Mit tehetnék? Õ azt hiszi, hogy nem bízok benne, és ezért nem szívesen beszélek err?l. Pedig nem err?l van szó. Csak egyszer?en kiejteni is nehezemre esik olyan szavakat, hogy csikló, orgazmus, ujjazás....

Legjobb válasz: Szia! Látod ezzel én is ugyanígy vagyok!Én és a barátom 18 évesek vagyunk és már azt hiszem lassan annyi ideje együtt lennénk,hogy már kellene beszélgetni errõl,de nem megy!Egyszerûen még nem tudom levetkõzni a gátlásaimat,ami nagyon zavar.

Szia! Látod ezzel én is ugyanígy vagyok!Én és a barátom 18 évesek vagyunk és már azt hiszem lassan annyi ideje együtt lennénk, hogy már kellene beszélgetni errõl, de nem megy!Egyszerûen még nem tudom levetkõzni a gátlásaimat, ami nagyon zavar.
Ezt neki kéne elmondanod, pontosan így ahogy ide leírtad... ha normális segíteni fog... akár játszhattok olyat h õ kimondd egy szót, neked meg utánoznod kell... vagy akármiiii....de kivel beszélnéd meg ezt, ha nem vele? a ti közös ügyetek
Szia! Nos ez már egy jó lépés , hogy ide egyáltalán le merted írni.. csak így tovább Viszont az nagyon durva, hogy nem tudsz beszélgetni "piszkos" dolgokról... Az a baj, hogy nem csak te vagy ezzel, nem is tudod elképzelni hányan vannak ezzel ugyanígy. Régen én is olyan voltam, ez mondjuk erõsen függ a neveltetéstõl. belém lett nevelve, hogy nem illik ilyenekrõl beszélni, és nagyon sokáig én is elvörösödtem. 18 vagyok, és most a szüzességem elvesztése után nyílt ki úgymond a csipám...egyfajta 180°os fordulatot vettem, sokak szerint jó irányba... ezt manapság jószemmel nézik, ha lehet errõl a témáról is beszégetni Semmi szégyellnivaló nincs azokban a szavakban ami két ember kapcsolatát erõsítik, hidd el... ha pedig nem tetszenek, el lehet másképp is nevezni.. jó játék...hidd el Na de vissza a témára. Elõször magadban rendezd a dolgokat, olvass sok olyan témát, amiben a szexrõl írnak hogy s mint, és hidd el hozzá fogsz szokni a szavakhoz, majd pedig megnyílsz, és nyögve-nyelõsen de tudsz majd róla beszélni, csak légy türelemmel...a barátod biztos megért majd, ha igazán szeret, és nem csak egy pipa vagy neki...
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! A barátomnak ugyanígy elmondtam, ahogy itt leírtam a problémámat. Õ is azt mondta, hogy elõször magamban rendezzem le a dolgokat. Olvastam errõl a témáról már rengeteget, habár itthon nem beszéltünk a témáról, nem úgy neveltek, hogy ez bûn, vagy rossz dolog, csak egyszerûen a szüleim úgy érzik, hogy ez nem tartozik rájuk.
A szex az egyik legtermészetesebb dolog a világon, amit nem kell szégyelni.Nagyon szivesen beszélgetnék ilyenekrõl a pasimmal, de nálunk vele nem lehet.Valószínû, hogy nem értél meg még rá.Ha pedig megérett a dolog, csinálni kell nem beszélni róla!:) Ezzel majd eltûnik a félelem, hogy beszélj róla!
Neten keresztül. Kommunikációhoz nem kell kép :)
Szia. Igen, a net a legegyszerûbb módja annak, hogy ismerkedj lányokkal. És ha mákod van, ki tudsz fogni kedves, rendes, megbízható leányt. A szépség meg annyira relatív... Megnéznélek azért, mégis hogy nézel ki. :)
A kérdező hozzászólása: Priviben bárkinek küldök képet, aki normálisnak tûnik.
Na jó ilyen nincs hogy vannak akik szerint helyes vagy mások szerint meg ronda...akkor inkább tölts fel magadról képet és akkor majd mondunk véleményt és tanácsot
A kérdező hozzászólása: Ja, azért kettõ-három bevallotta, hogy rondának tart.
A kérdező hozzászólása: buliban smároltam részegen két csúnya lánnyal, az egyik inkább átlagos volt. De ennyi. Idegen lányoktól kértem ki a véleményt, õk helyesnek mondtak, nyílván nem akartak megbántani ezek szerint. Ja és totál távol élõktõl kérdeztem meg.
Még az ismerõsök se mondják meg azért hogy ne bántsák meg De egyébként is egyértelmû hogy ronda ha még a ronda lányok is visszautasítják
Inkább ezt lány ismerõseidtõl kérdezd meg facebookon vagy valahol, anyukád nem számít, mert annak mindenhogy szép vagy:)
Akkor tényleg nagyon ronda lehetsz, hát akkor go prostihoz
A kérdező hozzászólása: Nyugi, a rondákhoz és átlagosakhoz mentem oda fõleg, mert a nagyon szépektõl félek alapból. :$
Képet
Neten keresztül, de aki a külsõd alapján ítél meg, azzal ne is foglalkozz! Így, hogy nem tettél fel képet nehéz megmondani, de ha küldesz képet akkor mondok véleményt, ha pedig tudok akkor szívesen adok egy-két tanácsot!
Ronda lányokhoz menjél oda ne a szép csajokhoz
ha küldesz képet akkor megmondom. Anélkül nehéz lesz
ha a fejedben minden, rendben van alapból, és nem rántasz elõ, fegyvert a kalapból, akkor a netet kérdezõ, feltalálták neked, nem kérlek arra, hogy mutogasd feneked. ha nem akarsz komolyat, akkor lányok bõven vannak, jut itt minden ujjára, tíz, itt minden kannak.

Gyermekem apja 10000 ft-ot ad havonta mióta elhagyott. Hivatalosan még 50000 ftot sem keres, de valójában 150000 ft-ot. Pluss maszekol nem hivatalosan.13 milliós hitellel hagyott itt. Hogy tudnék legalább 20000 ftos gyerektartást kérni tőle?

Legjobb válasz: Ha ennyire keveset keres papíron akkor a bíróság sem fog többet megítélni.A jövedelmének a 20%-a jár gyerekenként.A 13 millás hitel fizetésére meg nem fogja kötelezni senki,így okosabban teszed ha eladod az ingatlant(már ha errõl van szó)

Ha ennyire keveset keres papíron akkor a bíróság sem fog többet megítélni.A jövedelmének a 20%-a jár gyerekenként.A 13 millás hitel fizetésére meg nem fogja kötelezni senki, így okosabban teszed ha eladod az ingatlant(már ha errõl van szó)
Istenem... Mekkora egy [email protected] jelentsd fel az APEH-nál, megvizsgálják, tanuskodsz ellene aztán talán kapsz pénzt. Menj el egy jó ügyvédhez.

Matek középfokú érettségi. Hogyan tudnék legalább egy kettest összehozni?

Idén érettségizek matekból és nézegettem korábbi értékelési útmutatókat, de nem megy:(:(:( matekból aránylag közepes vagyok de sajnos nem megy:(:(

Legjobb válasz: érdemes lenne kicsit magántanárhoz járnod.Megcsináltok pár feladatot + elmagyarázza.:)

érdemes lenne kicsit magántanárhoz járnod.Megcsináltok pár feladatot + elmagyarázza.:)
Kedves utolsó! Akkor lesd már meg a legújabb kiadott függvénytáblázatot, amelyre még a matektanárok is azt mondják, hogy [email protected]! Utána beszélj arról, hogy mi van jól leírva és mi nincs. Nekünk nem ugyanaz van, ami anno nektek volt 4 éve, ezért mondtam, hogy régebbit kell beszerezni, mert az újban nem jól vannak leírva. Másrészt pedig, az egyetemi szint, az egyetemi szint, nem pedig gimnazista középszint, ostobaság összehasonlítani, a "bezzeg én mit tanulok az egyetemen" mondattal.
Ti mirõl beszéltek? Az új függvénytáblákban olyan szájbarágósan vannak leírva a képletek, hogy annál egyszerûbben nem is lehet leírni. Nem középiskolás szinten... megmutatnám, hogy mit tanulok egyetemen matek címén, azt hiszem nem mondanátok ezt. Egy közepes matekosnak pedig igazán illik összehozni érettséginél egy 4-est legalább, nem olyan vészesen bonyolultakat kérdeznek azért. Egy átlagos tankönyvben nehezebb feladatok vannak. Emlékezzünk csak a hírhedt "ha 2 narancs ennyibe kerül, akkor fél narancs mennyibe?" kérdére, amit pár éve tettek fel.
Lehet most is négyjegyût használni, de ami jelenleg van, nem sokat ér. Vannak benne hasznos dolgok persze, de a többség nagyon bonyolultan van leírva, messze nem azon a középiskolás szinten, ahogy nekünk tanítják. Régebbi változatot kell beszerezni... én is azon vagyok jelenleg. Kérdezõnek: Gyakorlás! Én is a régebbi érettségiket csinálom, sokat segítenek, pedig még nem néztem meg az összeset. Ami nagyon nem megy, ahhoz egy jó matekos osztálytárs vagy ismerõs. Pár plusz délutánt megér a jobb eredmény.
Függvény táblázat manapság nem divat? Bezzeg az én idõmben (négy éve) még bújtuk mint a fene, ugyanis (legalábbis akkor) még szabadott használni, és ha tudod, mit hol keress, a legtöbb feladat megoldása (vagy segítség az elinduláshoz) megvolt benne.
Ugyanazokat a feladatokat én is többször megcsináltam, és azért sikerült az érettségim. Gyakorolj sokat!Sikerülni fog!
Ha kell tanári segítség, írjál. Csodát persze nem lehet egy hónap alatt tenni, de némi alapvetést rendberakni igen.
Én nagyon rossz voltam matekból. Egyszerûen nem ment, hiába gyakoroltam rá. Örültem ha minden év végén összekapartam egy kettest, de 10. év végén ez nem sikerült, pótvizsgáznom kellett. :( Ennek ellenére az érettségim hármas lett, 3 pont kellett volna a négyeshez. :) Az elõzõ évi matek érettségiket gyakoroltam addig ameddig nem ment. Ha kellett akkor egy feladatot megcsináltam 20x.
Gyakorolsz, gyakorolsz és gyakorolsz.Én is most érttségizek és 2es vagyok, de 2hete kezdtem el gyakorolni és már sokkal többet tudok.
* 4 vagy akárhány éve

Kicsi 24-es karomból hogy tudnék legalább egy 30-ast csinálni?

14F

Legjobb válasz: Ilyen idõs korba járjál úszni,focizni "kicsi" vagy még a testépítéshez várj 2 évet és elkezdhetsz edzeni, meg most lépsz/léptél a kamasz korba 1-2 év alatt sokat változik a testalkatod.

Ilyen idõs korba járjál úszni, focizni "kicsi" vagy még a testépítéshez várj 2 évet és elkezdhetsz edzeni, meg most lépsz/léptél a kamasz korba 1-2 év alatt sokat változik a testalkatod.
A kérdező hozzászólása: 24-es kar az valóban kicsi?
14 évesen egyáltalán nem kicsi, viszont 20 évesen már kicsinek számítana. Szóval van még sok idõd, sportolj sokat, késöbb gyúrjál majd. Egészségesen étkezz.
járj atlétikára vagy kosarazni vagy úszni, az a legjobb.
Nekem 14 évesen volt 32-es és az kicsi :S Neked nagyon gyenge testalkatod lehet . Nem akarlak lehervasztani , de lehet , hogy a természet nem úgy akarta , hogy vastag karod legyen , és ez ellen keveset tudsz csinálni . Ha zavar a kis kéz , akkor nyugodtan elkezdhetsz kondizni , a többi sporttól izmosodhatsz , de vastag karod nem lesz . Ha konditeremben akarod edzeni a kezedet , akkor soha ne csak a bicepszedet edzd , hanem a tricepszet is , mert a kar vastagságának 2/3-át a tricepsz tesi ki . Sok sikert :)
szerintem kicsi, az edzés nem árt!!!! megfelelõ táplálkozás, olvasd el ezt! http://body.builder.hu/bbcomment_post.htm4?id=45 és türelem!!!
SÚLYZÓS EDZÉSSEL
Tényleg gyenge testalkatod lehet de szerintem súlyzóz és fekvõz. am nekem 14 évesen 30-as volt
Milyen magas vagy?
Válogasd meg mit eszel. Egyél nagy térfogatú, kevésbé hízlaló kajákat, zöldséget, gyümölcsöt. Meg esténként bevezethetsz egy kis tornát (felülés, nyújtás, szobabicikli stb.), az is segít, arra biztosan tudsz szánni félórát.

14 éves 165 cm és 75 kg vagyok. Hogy tudnék legalább 65 kg-ra lefogyni?

Nagyon zavar,ráadásul az osztálytársaim is piszkálnak...Még fejl?d? szervezet vagyok,ezért nem akarok valami drasztikus módot választani. Tudnátok segíteni? El?re is köszönöm!

Legjobb válasz: Semmiképpen se kezd el diétázni vagy valami fogyi bogyót szedni!A legjobb leghatásosabb módszer az az ha elkezdesz valamit sportolni. Mondjuk az étrendben nembaj ha kicsivel több zöldséget gyümölcsöt fogyasztasz és csökentetd mondjuk a csoki, édesség mennyiséget. Lehetséges hogy nem 1 hónap alatt fogod leadni a 10kg-t,de nem is fogod visszahizni. Én 15 éves koromban 63 kg voltam, 17 éves koromra már csak 51 és azótta is annyi vagyok(18évesen).

Semmiképpen se kezd el diétázni vagy valami fogyi bogyót szedni!A legjobb leghatásosabb módszer az az ha elkezdesz valamit sportolni. Mondjuk az étrendben nembaj ha kicsivel több zöldséget gyümölcsöt fogyasztasz és csökentetd mondjuk a csoki, édesség mennyiséget. Lehetséges hogy nem 1 hónap alatt fogod leadni a 10kg-t, de nem is fogod visszahizni. Én 15 éves koromban 63 kg voltam, 17 éves koromra már csak 51 és azótta is annyi vagyok(18évesen).
Keress fel egy dietetikust! Õ tud segíteni. Interneten is találsz! S keress valami számodra megfelelõ, elfogadható mozgásformát és mozogj rendszeresen!
14 évesen, bármilyen nehéz is, a sportoláson és az egészséges étkezésen kívül csak annyit csinálhatsz, hogy beletörödsz. Ebben a korban ugyanis a - koplalásos - fogyókúra nagyon káros lehet. Ha ez nem hoz formába, akkor pár év múlva próbálkozz valamilyen - enyhén - "radikálisabb" diétával.
Több zöldség és gyümi, mint ahogy elõttem is írták!!! Ha elkezdesz sportolni az is nagyon jó (de nem kell túlzásba vinni), még annyit fogsz változni... Csak okosan! Szia
Nagyon helyes hogy már 14 évesen álsz neki amikor még könnyebb változtatnod a testalkatodon! A mozgás/sport mindenképpen a legjobb támpont, lehetséges hogy nem is nagyon kell változtatnod az étrendeden ha sportolsz! De egyébként kerüld a zsíros kajákat, a szénhidrát bombákat, mind pl. a csoki vagy bármilyen tészta, kenyér stb... Gyümölcsöket fogyassz de leginkáb délelött mert azért azok is tartalmaznak sok szénhidrátot, de a nap elsõ 1/3-nál ez nem baj! A reggeli az egyik legfontosobb dolog a táplálkozásban! Ha rendesen reggelizel akkor rendesen megindul az anyagcsere és nem túlélõbe kapcsol át a szervezeted! Ahogy eltelik a nap, egyre kevesebbett egyél! Érdemes inkább több fehérjét fogyasztani! Hús, tojás, halak, zöldséggel! A köret(krumpli, rízs, tészta) felesleges szénhidrát bevétel egy fogyni vágyónak! A kenyeret, zsömlét meg társait felejcsd el egy rövid idõre! De egyébként dietetikus egyetemistaként adom ezeket a tanácsokat, és újra megjegyezném hogy a legjobb ha nem kevesebb kalóriát viszel be, hanem többet égetsz el! Sportolj! H rendesen sportolsz akkor kevésbé kell figyelned azt hogy mikor menyit viszel be!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen mindegyikõtöknek a segítséget! :)
Nagyon hatásos és otthon is végezhetõ a fa hullahopp karika. Ha figyelsz, hogy ne egyél édességet, és este 6 után akkor ha esténként a tv elött hullahoppozol 40 percet, akkor sok fog lemenni a derekadról, a lényeg, hogy fa karíkát vegyél, minnél szélesebbet. Az interneten lehet kapni. Eleinte csak 5-10 percet csináld és mindig növeld 5 percel, míg el nem éred a 40 percet. Ha elinte nem megy, akkor se add fel, nekem se ment, de belejöttem. Az elsõ alkalmak után olyan lesz mintha megütötted volna magad, de az elmúllik. Nekem így minden felesleg lement a derekamról. Ja és a legjobb ha csupasz bõrön csinálod, megmozgatja a belsõ izmokat.Sok sikert!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!