Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tegyem túl (468 db)

Hogy tegyem túl rajta magam? Nagyon megvisel.

terhes vagyok de nem tartjuk meg. már van egy babánk 1éves.anyagi okok miatt döntöttünk igy. azóta sirok nagyon elvagyok keseredve, ki hogy élte át az abortuszt?

Legjobb válasz: Ne húzd fel magad kérdezõ.Az elsõ válaszolonak szövegértési problémái vannak.A kérdés az volt, hogyan tegye túl magát az abortuszon nem az, hogy hogyan elõzze meg a terhességet.Talán ha még egyszer elolvasod rájössz.Ha meg csak szimplán bunko akartál lenni akkor szégyellheted magad..

Ne húzd fel magad kérdezõ.Az elsõ válaszolonak szövegértési problémái vannak.A kérdés az volt, hogyan tegye túl magát az abortuszon nem az, hogy hogyan elõzze meg a terhességet.Talán ha még egyszer elolvasod rájössz.Ha meg csak szimplán bunko akartál lenni akkor szégyellheted magad..
Én is így voltam.A különbség csak annyi Én nem vagyok gyesen és 45 éves vagyok.És nekem már kettõ van.Elvetettem./8 év sikeres védekezés után csúszott be/. És azóta romokban az életem.Állandóan csak sírok , pedig már több hónapja volt.Vagy nyugtató van bennem vagy pia.Nem tudom feldolgozni. A családom széthullóban.Mindig csak az számolgatom hány hetes, napos lennék. És az idõ sem megoldás.Ismerek olyat akinek 12 éve volt , született azóta gyermeke, de még mindig nem tette magát túl rajta. Ne ess az én csapdámba.Próbáljátok aszt "játszani"nincs abortusz, nem létezik.Megoldásokban gondolkodni két gyerekkel.Ez most úgy tûnhet nehezebb mint az abortusz.De hidd el nekem nem. Ne tedd magad egy életre lelki nyomorulttá.Nincs az amiért még egyszer megtenném.Bárcsak vissza lehetne forgatni az idõt.De nem lehet. Belõlem nem csak az a picit tépték ki, de a lelkem egy darabját is.Ha érdekelnek részletek, hogy miként éltem meg írj privátba. Félre értés ne essék nem ítélek el senkit aki megteszi.Aki nem vágyik gyerekre ne szüljön.De azok nem is vannak elõtte mint Te.
Nagyon sajnálom :-( Beszélj róla a pároddal, gyászold el a terhességed. Ha egyedül nem tudod feldolgozni, fordulj szakemberhez. Ebben a védõnõ fog tudni segíteni.
Ne foglalkozzatok az 1-es valaszadoval, mindenhol kijelenti magarol, hogy nogyogyaszati asszisztens, es csak azert van itt, hogy mast ocsaroljon. Azzal tolti napjait, hogy keresi, vajon kibe is tud belekotni. SZANALMAS! Kerdezo, akarhogy is dontesz, kitartast kivaok neked! Szerintem fordulj kicsit magadba, es hallgasd meg mit sug a szived, mit uzen a belsod, es ugy fogsz donteni, ahogy a legjobb!
Egyszerûen ne vetesd el. Így nem fog menni, mert nem akarod, csak tudod, hogy kellene. Én így jártam, de én tudtam, hogy most nem tudom megszülni, nem tudom eltartani és bennem nem is volt kérdéses, hogy megtartom e vagy sem. Ez volt a helyes döntés, akkor is ha cudarul hangzik. Sulykold magadba, hogy nem tudod eltartani, felnevelni. De ha nem megy, ne vetesd el, mert egy örök életre nyomot hagy benned és akár az életed is rámegy.
Az 1es semmi rosszat nem írt, én is ezen az álláspontos vagyok, ha nem védekezik ne csodálkozzon ha terhes lesz! VISZONT ha védekezés mellett terhes az teljesen más kategória, akkor teljesen érthetõ, hogy így érez mint a kérdezõ! Kedves kérdezõ:védekeztetek?
1-es vagyok. Nõgyógyászati asszisztens, és nem patkány!! És tudod hány ilyennel találkozom naponta??? És nem értem, hogy aki nem akar gyereket, az miért nem védekezik megfelelõen!??Ezt fejtsd már ki nekem!!!!!! Miért kell ennyi ártatlan magzatot megölni?
Figyelj. Ha a lányod úgyis megy bölcsibe akkor te még tudsz munkát vállalni egy pár honapig. Nem kell elmondani, hogy terhes vagy.Egy darabig ugy sem látszik.Bár ha rosszul lévõs leszel az necces.Én azt vallom, hogy ha a kislányotokkal nehezen is, de meg tudtatok élni, akkor a picivel is menni fog. Olyan hamar eltelik a babakora és hipp-hopp mehet õ is bölcsibe te meg dolgozni, mint két gyerkõc anyukája.
Ne vetesd el így, hogy ennyire megvisel még a gondolata is.Nagyon fogod bánni.:(
Engem is érdekel, hogyan döntöttetek végül. Írd meg, kérlek!
Szia! Na mi van veletek? Hogy döntöttetek???
A kérdezõ írta, hogy hó végén kajára sincs pénzük, akkor hogy tudnának eltartani egy második gyereket? Pelus, ruhák, ha nem tud cicizni tápszer, késõbb gyümölcstõl kezdve a zöldségig minden kell.Ha ennyire nem állnak jól, egyik gyerek nélkülözne.. kedves kérdezõ! Nem bántalak, nem is szeretnélek bántani, de nagy felelõtlenség lenne megtartani :( Nehéz, de légy erõs!!!
Korábbi kommentjeimben segítséget ajánlottam. Mindenfélét. De azért azt ugye megengeded nekem, hogy azt sajnáljam, aki ebbe az egészbe belehal, és ne azt, aki dönt errõl a halálról, miközben mindent túlél? Lelki támogatást vártál? Mégis mihez? Olvasd el a 10. hozzászólást, jól ismerem az a szegény hölgyet! Messze õ a leghitelesebb kommentelõ a témában. Neki kellene hinned.
A kérdező hozzászólása: 8-án fekszek be a kórházba 9-én mûtenek. De nagyon mocskosul érzem magam:(
Te jó ég majdnem három hónapos terhes leszel!! Gondold meg!!! Az már nagy baba odabent!!!! Azt hittem már rég túlvagy rajta!! Ez már...
A kérdező hozzászólása: 9hetes vagyok. hétfõn kaptam ezt az idõpontott a kórházba.
Istenem, én pedig éppen az ellenkezõjét gondoltam, mint az utolsó hozzászóló: én biztos voltam benne, hogy rájöttetek, mégiscsak szeretitek a babátokat és megkegyelmeztetek neki. Szegényke, nem sejti, hogy 12 nap van hátra az életébõl. Azon gondolkoztam el, hogy normálisan senki nem tudhatja, kinek mennyi életidõ adatik meg, de az abortusznál... Borzasztó az élet. Nem, mintha számítana, de végtelenül szomorú és kiábrándult vagyok.
A kérdező hozzászólása: Köszi utolsó hogy ilyet irsz hogy már csak 12napja van hátra!!! Nem vagyok eléggé ki ettõl a helyzettõl, tapossatok még belém!! azért tettem fel ezt a kérdést hogy aki ezen túl esett hogy hogyan élte át, és nem arra vagyok kiváncsi hogy mennyi ideje van hátra, tisztába vagyok vele sajnos, mindennap sirok is ezt elhihetitek!!! Nem is irok többet ide nem is nézem meg felesleges azt hittem egy kis lelki támaszt kapok, azoknak köszönöm akik átérzi meg minden. De elég volt!
Tudod, az a baj, hogy sokszor el sem jutnak a szülõk addig a pontig, hogy teljes mélységében feltérképezzék a valós helyzetüket, mert az elsõ sokk hatására határoznak a gyermekük sorsáról. Remélem, hogy a Kérdezõ esetében ez nincs így, de biztos vagyok benne, hogy sok kis élet múlt és múlik ezen a gyakorlaton. Miközben mindig akad valami, ami továbblendít, ami, vagy aki segít, mert az nem lehet, hogy ma Magyarországon éhen haljanak ártatlan gyerekek. Bátornak és elszántnak és tetterõsnek kell lenni, pláne, ha a gyermekünkrõl van szó. Én is szívesen segítenék: babakocsit, kisruhákat tudnék küldeni. Szeretettel.
Koszonom!Ertem es egyet ertek veled!
Hülye vagy te 54-es!!!Ja meg bunko is, hogy ismeretlenül lehülyézel..
Anyukád nem tudna a kicsivel GYES-re menni, te meg dolgozni?
Vagy még õ is dolgozik?
54-es egy öntelt, fennhéjázó, károgó, lelketlen halálmadár, aki méregdrága áron keres itt önigazolást, úgy, hogy ismeretlenül küldi a pusztulásba mások ártatlan gyermekét. Erkölcsi hulla.
Könnyen ítélkezik itt mindenki és kampányol amellett hogy ez a fiatal lány akinek ott a picije és alig hogy megél a párjával tartsa meg ezt a babát. Arra alapozva hogy talán majd valaki megsajnálja és segít neki, hogy majd könyör adományokból felneveli. De kérdem én hol lesz ez a sok Szent aki most elítéli a kérdezõt a döntése miatt ha a gyerekeknek ruha kell ha orvosahoz kell vinni õket? Megmondom én sehol. Mert a jó szándék csak addig tart aztán elfújja a szél. Kérdezõ jól döntöttél hidd el.
Soha nem tudnék kampányolni amellett, hogy valaki vetesse el a gyerekét. Akkor sem ha nekem lett volna. Mi vezeti az ilyen nõket? Ha az enyém meghalt, haljon a tiéd is, vagy mi?
Ó, dehogy! Egyszerûen önigazolást keresnek. Ez vegytiszta pszichológia: azt hiszik, ha mások is megteszik, és sokan teszik meg, akkor biztos, hogy helyesen cselekednek.
Kedves utolsó, a minap egy másik kérdésnél laza könnyedséggel írta egy 20 éves csaj, hogy elõzõ nap volt abortusza, és hogy anyagi okokból vetette el a gyermekét. Na, szó szót követett, mire megosztotta itt velünk, hogy õ nem dolgozik. A párja igen, de õk albérletben laknak. Sokszor éheznek. Meg kell mondjam, már az eleve gyanús volt, hogy egy frissen ezen a beavatkozáson átesett nõ az abortusz mellett kampányol a neten, aztán elkezdtem számolni. C
Mit szamoltal?Bocs, nem ertem?
Ne hallgass rájuk!Jól döntöttél, hidd el nekem!!!!! Persze, most rosszul érzed magad, de majd elmúlik, túl leszel rajta.És boldog leszel, hogy nem vállaltál még egy gyermeket a "nyomorba". Képes leszel ezt az egyet tisztességesen felnevelni.
Ide figyelj, 80-as! Most már fogd be a p.fád, mert nem tudom mit csinálok...Azért mert te lelketlenül elvetetted, nem kéne másnál ujjongani, hogy megtesz egy ilyen borzasztó dolgot! Önigazolást vársz, ugye? Majd akkor ugrálj, ha nem lehet gyereked ezután pedig szeretnél!Takarodjál dolgozni, akkor nem kéne itt nyüszíteni másoknak a saját hülyeségedrõl! Kérdezõ! Én írtam, hogy majdnem 3 hónapos lesz, mire mûtenek! Gondold meg, az élet mindig hoz olyan helyzetet ami megoldást kínál, de ez ne a mûtét legyen! Hidd el, ha megteszed és megöleted a gyereked, soha nem lesz nyugtod, depressziós leszel és a falba vered majd a fejed, de akkor már késõ lesz! Beszéljétek meg mégegyszer!
"Ahova az Isten baranyt ad oda legelot is ad."Ezt mondta egy kedves baratnom amikor a 4. gyerekkel terhes lettem.Nem akartuk a babat, nagyon ki voltam keszulve emiatt, meg amiatt, hogy 100 000 Ft lakashitelunk volt. Nem vetettem el(de jol tettem), nem vagyunk gazdagok de nem kerultunk rosszabb helyzetbe a baba miatt( 3 eves ) A szomszedunkban hivok laknak , 10 gyermekkel, ok is hisznek abban , hogy Isten gondot visel rolunk(termeszetesen szorgalmasnak , dolgosnak kell lennunk, be kell osztani a penzt ... stb ). Hiszem, hogy talalnatok megoldast de csak akkor, ha az abortuszt nem tekinted megoldasnak, mert addig semmi nem fog eszetekbe jutni. Gondolj bele, ha mar most minden nap sirsz, mi lesz az abortusz utan? Irtad, hogy egyutt erzest varsz, en egyutt erzek , mert ezeken mar en tul vagyok, a sajat boromon tapasztaltam meg milyen egy "rosszkor" jott terhesseg. Hiszem , hogy minden kicsi eletnek celja van a foldon es nincs veletlen, a ti babatok sem veletlenul erkezett. Szivem melyebol kivanom, hogy legyen erotok a baba mellett donteni a nehzsegek ellenere. Annal nagyobb nehezseg nincs, hogy mar nem el a gyermeked!
Én is gratulálok ahhoz hogy ennyire rossz döntést hoztatok. Hogy fogjátok majd bánni, amikor nem lesz mit tenni az asztalra!!!Hurrá, ujabb család ahol éheznek majd a gyerekek, és benne lesz a TV-be, hogy mások segítségét kérik.. Tudom, hogy csak a szivedre hallgattál, de nem lesz hálás érte a gyereked, ha nem lesz mit ennie, nem lesz új cipõ, kabát, nadrág, új játékok stb...de ti tudjátok!
Komolyan mondom, utolsó, hogy ami sok, az sok. Mondd csak, te a Circis Maximusban ülsz és lefelé tartod a hüvelykujjad? Most õszintén, szadista vagy? Direkt élvezed az emberi halált? Vagy a tapasztalat beszél belõled?
Gratulalok, nagyon sok boldogsagot a gyerekekhez! 4 gyerekes anyuka
94-es!!! te egy akkora tuskó vagy, hogy fát lehetne hasogatni a hátadon. Most miért kell ilyenek írni. Fogadni merek szebben és jobban fognak élni mint te valaha is. Örülök, hogy meg gondolták magukat. 3 gyerekes 23 hetes km
Gratulálok jó erõt és kitartást nektek. Az idõ majd igazolja hogy jól döntöttetek.
De igen, hálás lesz a gyerek, még akkor is, ha esetenként csak vajas kenyérre futja. Hálás lesz, hogy élhet.
Ilyen hülyeséget hogy lehet írni, hogy nem lesz a gyerek hálás az életéért??? Hallod te nem lehetsz valami okos ember ha ilyet leírsz. Valami taknyos tini vagy aki itt szenved minthogy tanulna nem?? Ha tévedek és anyuka vagy akkor meg inkább süllyedj jól bele a fotelba és ne szólalj meg, jobban teszed, mert csak kiröhögteted magad! :D
Gratulálok kérdezõ!!!! Szívbõl és tudom, hogy nehéz helyzetetek van, de hidd el mindig lesz valami megoldás!!! A nagyon idiótákra meg ne hallgass, valószínûleg egy érzelmi nyomorék és képtelen elviselni, ha más boldog.A válaszát jelentettem a moderátornak, mégiscsak sok azon károgni, hogy valaki miért nem öleti meg a saját gyerekét. Elmebeteg. Nem fogsz belerokkanni és ha majd látod a kis drága arcát, meglátod hogy nem véletlenül téptük a szánkat itt!!!
Hát figyelj, a nagyobbról szinte mindent megörököl, pelust tápszert (ha nem lesz tejed) ilyeneket kell csak vennetek. És ha kicsivel nagyobb lesz nagyon jól eljátszanak majd együtt!
A kérdező hozzászólása: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! hát nagy fába vágjuk a fejszénket, azt se tudom mit fogok kezdeni 2 pici gyerekkel.remélem nem rokkanok bele :D
Jajj de jó :) Nagyon Nagyon Gratulálok :)
Atyaúristen, utolsó, orvos vagy????? Nem az élet védelmére és szentségére esküdtél fel véletlenül? És visszaélve a hivatásoddal még bosszút is állnál? És akkor aki mondjuk sérteget téged, azt nem gyógyítod? Mérget adsz neki? Nem hiszek a szememnek! Egy orvos, aki abortuszra buzdít, és ugyanezt a saját gyermekével is megtenné. Valóban nem lesz egy diplomától senki homo moralis, úgy látszik. Úgy látszik, van aki azért tanulja ki ezt a szakmát, hogy ártani, ölni tudjon. Hihetetlen.
80-as, te az orvosok és anyák szégyene vagy. Isten õrizz, hogy BÁRKI a te kezeid közé kerüljön, egy lelketlen kontár lehetsz, akit átrugdostak az egyetemen. Egy orvos ismerõsöm mondta, aki mellesleg kitûnõ volt végig az egyetemen, hogy az évfolyamtársai 80%-ára egy kutyát sem bízna...valószínû benne vagy ebben a százalékban. Szégyelld magad, mint anya és mint orvos is! Nem vagy méltó a hivatásodra, és nagyon remélem, hogy kirúgnak onnan még idõben, mielõtt kárt teszel valakiben!
Te nem orvos vagy, hanem egy lelketlen, hülye liba. Az orvos szót más személyekre használom, aki valóban segít az embereken, te csak egy semmirekellõ kontár vagy! Maradjál csak gyeden és potyogtassál még vagy öt gyereket, nehogy visszatérj és kárt csinálj a társadalomban! Te jó isten!
A kérdező hozzászólása: MEGTARTJUK !!!!!! úristen olyan boldog vagyok :D
:-)))))) Hogy-hogy? Megbeszéltétek?
Most olvestem végig a történetedet, kedves kérdezõ, és szívbõl örülök a döntésnek. 6 gyermekünk van, ismerem az élet minden nehézségét, de a rengeteg örömöt is, amit a gyerekek adnak. Soha nem tudnék a mûtõasztalig eljutni, nem élném túl, és szerintem Te sem.
Atyaég! Ezerszer gratulálok!!!!!! De nagyon jó ilyet olvasni! Végtelen boldogságot kívánok sok-sok szeretettel! :) ))
Jaj, de jó, még a hideg is kirázott.Jól döntöttetek, hogy sikerült megbeszélni?
De jooooo, tiszta szivbol gratulalok nektek, es nagyon sok boldogsagot!!!! :) Olyan jo ilyeneket is olvasni, amikor happy end a vege :)
Úgy ahogy az utolsó írja! Férjem vöröskeresztnél dolgozik, és nagyon jól tudom, kinek miben tudnak segíteni, babakocsival, ruhákkal stb... ha bölcsibe adod a gyereket el tudsz menni dolgozni, már ha akarsz...mindent meg lehet oldani, csak akarni kell!
A kérdező hozzászólása: Nem akarom de most felelõtlenség lenne:( a páromnak van munkahelye de kevés a fizetése és gyesen vagyok itthon, albérletbe vagyunk nagyon nehéz hó vége fele a szülök segitenek kajába.hónap végén megy a lányom bölcsibe októbertõl tudok munkát vállalni.
Kérdezõ, édesanyádékkal, párod szüleivel beszéltetek már? Ha 4-5 év múlva újra szülnél, akkor csak akad valami reményetek az anyagi nehézségekbõl való kilábalásra! Ez a baba nem tehet róla, hogy éppen most fogant, õ is ugyanúgy a tiétek, mint a pici lány. Ilyen helyzetben már tökéletesen mindegy, védekeztetek-e, vagy sem. Ha igen, hatékonyan, vagy nem. Most elõre kell nézni. El kellene menni az önkormányzatba, és érdeklõdni, milyen lehetõségeitek vannak. Fel lehet keresni az egyházakat is. Segítenek. Bevezetik hamarosan a rugalmas gyest, gyedet, ami azt jelenti, hamarabb is újra munkába állhatsz, és a juttatást továbbra is folyósítják neked. A kicsi(ke)t bölcsibe adhatod, és a fizetés mellett gyedet és gyest is kapnál. Nem kellene éveket várni arra, hogy egyenesbe jöjjetek. Azt kérdezed, hogy lehet túlélni? Nos, nekem személyes tapasztalatom nincsen ugyan, de sok asszony történetét ismerem, és így azt mondhatom: alig. Érzelmileg megrázkódtatás - pláne, ha szeretnéd is a babát -, de ez idõvel mérséklõdik valamit. Egyvalami azonban életfogytiglan elkísér: ez pedig annak a megmásíthatatlan és biztos tudata, amit a gyermekeddel tettél. Egy esetleges abortusz után többé nem leszel ugyanaz az ember, aki ma vagy. Fogd meg a férjed kezét, és együtt vegyetek számba minden lehetõséget, beleértve a mielõbbi munkába állásodat is. Gyakorlatilag minden megoldható, de egy halott gyermek feltámasztása biztosan lehetetlen.
A kérdező hozzászólása: tényleg nagyon rossz anyagi helyzetbe vagyunk, van mikor fizetés másnapján egy forintunk nincs és a szülök segitenek, ez sajnos nem állapot. szept 30-án viszem a kislányom a bölcsibe ez lesz az elsõ beszoktató napja, 2hét a beszoktatás és utána tudnék munkát vállalni. reggel mondtam a páromnak hogy egy életre bánni fogom, de õt is megviseli, csak õ jól tudja ezt a helyzetet kezelni.
Hidd el, jól döntöttél.Az abortusz most a leghelyesebb döntés!
Attól még, utolsó, hogy 5 kérdõjelet, meg 13 felkiáltójelet írsz minden mondatod végére, még nem lesz igazad. És igen, aki más véleményen van, az IS normális. Igen. Természetesen senki nem azt kívánja, hogy akár egy gyermek is nélkülözzön. Azt viszont szívbõl igen, hogy éljen. És ha már ennyi mindent kértél számos az ellentáboron, hadd kérdezzek én is: te majd fogod a kezét a kérdezõnek, amikor kínjában mindent megadna, ha visszafordíthatná az idõ kerekét? Felszárítod a könnyeit? Meg nem történtté tudod tenni, hogy megölette a saját gyermekét? Vele együtt cipeled a lelki terhét, ami embertelenül nehéz? Lehet, hogy mi egy életnek örülünk, de ha te ellenvéleményen vagy, akkor te egy ártatlan gyermek halálának?
Felesleges is ezen vitatkozni! Hisz õk már hoztak egy döntést!Egy jó döntést! Használták az agyukat, és az abortusz mellett döntöttek. Okos döntés volt!
"Okos, döntés, ésszerû döntés, helyes döntés...". Megdöbbenve tapasztalom, hogy tényleg nem mindenki homo moralis... Nem vitatkozom, de légy boldog, utolsó!
Kedves kérdezõ! ne fogalkozz azzal, hogy ki mit mond, az a helyes ahogy ti döntyetek, ez a ti életetek, és senki de senki nem szólhat bele. Persze az érthetõ, hogy két tabor született, és mindenki megírta velem együtt a véleményét, de azt nem értem hogy mi jogon ítélkeznek az emberek mások felett. Sok erõt és kitartást kívánok neked! Meglátod minden jóra fog fordulni!
26-os! Olyanokat írsz egy ártatlan élet ellen, hogy hihetetlen. Te nem vagy anya az biztos.
Ti most komolyan rá akarjátok beszélni, hogy tartsa meg a babát??Hát normálisak vagytok?Írta hogy egy gyerekkel is alig jönnek ki a hónap végén!!Akkor mi lesz kettõvel?? Vagy majd ti küldtök neki pénzt kajára, gyógyszerre , tápszerre, ruhára, cipõre, ajándékokra... Befizetitek a számlákat?A fûtést, a gázt, a villanyt... Most komolyan azt akarjátok, hogy még egy gyerek nélkülözzön???
Én is így voltam mint te. Csak nekem akkor 5 hónapos volt a fiam, nem szoptattam, gyógyszert szedtem, teherbe estem. Nem akartuk megtartani, mert nem fért volna bele a családi kasszába. Elvetettem. Ennek 2 éve, a mai napig bánom, holott én tudtam, hogy ez a helyes. Te nem tudod. Mi is akartunk második babát, azóta rendbe jöttünk anyagilag, 10 hónapja nem sikerül. Talán a sors fintora. A kicsi neked most van, ne dobd el, fõképp hogy nem is akarod. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Nehéz lesz nagyon, ez biztos. De ahogy olvaslak egyikõtök sem biztos a döntésben, erre akár a kapcsolatotok is rámehet. Visszafordítani pedig nem lehet.
Kedves kérdezõ. Nekem 14 évvel ezelõtt volt egy elhalt terhességem ami a mai napig mély nyomot hagyott bennem. Igaz azóta van 3 gyönyörû egészséges gyerekem de az elsõt sem tudom el felejteni. Sõt hogy szebb legyen a dolog májusban terhes lettem védekezés mellett a 4. gyerekkel én sem tudtam mi tévõ legyek. Férjem dolgozik én anyaságin vagyok a 3 gyerekkel, de mégis úgy döntöttünk hogy marad. Ha jönni akart annak oka van. Kérlek 1000x is gondoljátok át mert ez egy olyan döntés ami egy életre meg tud változtatni egy embert.
A kérdező hozzászólása: igen védekeztünk. szivem szerint megtartanám imádom a lányomat is, és amúgy is szeretnénk még egy babát de nem mostanra gondoltunk hanem 4-5 év múlva.elõre látom hogy bánni fogom
Ne vetesd el, ha úgyis akartatok, szegényke nem tehet róla, hogy most akart jönni. Látom lelkis vagy és már most megvisel. Nemcsak az abortuszt kell átélni, hanem az életed végéig tartó önmarcangolást is. Adj egy esélyt neki!
A kérdező hozzászólása: igen lelkis vagyok, nem tudom folyamatosan agyalok hogy mi lenne a legjobb. a párom este 11ig dolgozik lehet beszélek vele. de reggel mikor mondtam neki hogy pozitív lett az eredmény vigyorgott mint egy vad alma és simogatta a pocimat és puszilgatott, és erre mondtam neki hogy minek örülsz? aztán kicsit késöbb meg mondta hogy ne tartsuk meg talán még õ se tudja hogy mi lenne a jó döntés.
11es vagyok! Én a helyedben mindenképpen megtartanám, ha úgyis akartatok babák akkor meg fõleg! Ha ez a pici ennyire jönni aakrt, hogy védekezés mellett sikerült, tartsátok meg!
Szerintem is jól irja a 11-es. Ahogy olvasgattam a válaszaidat, egyáltalaán nem azt diktálja a szíved, hogy el szeretnéd vetetni, meg ahogy írtad, hogy mennyire megörült a párod, az sem véletlen, ezek a tudat alatti ösztönök reakciók voltak. ha kijöttetek valahogy eddig is, most sem lesz rosszabb. Gondolj bele, még a másik is kicsi, egy csomó mindent nem kell újra vennetek, hisz megörökli a "nagy" tesótól, a többi meg szép lassan megoldódik magától! :) Azért írj, hogy döntöttél, nagyon szurkolok!
Ha valóban olyan helyzetben vagytok hogy nincs más megoldás és még nektek is alig van mibõl megélnetek akkor úgy hogy arra gondolsz most ez a helyes döntés mert egy gyerek se érdemli meg azt hogy nyomorban éhezve nõjön fel. De ha csak az a baj hogy nem futná drága holmikra és valahogy megtudnátok oldani akkor gondold át az abortuszt. Egyébként idõvel türelemmel és megbocsájtással.
Kérlek, ne vetesd el!!!Megfogod bánni!!!!És akkor már nem hozhatod vissza!!!!Szorítok, hogy meg tudjátok beszélni!!!
Annyira sajnálom kedves kérdezõ. :( A döntésetek végleges?
Ja amúgy meg inkább nélkulözzön, mint esélyt se kapjon az életre. Párom nagyon nagy szegénységben nõtt fel sajnos.Sokat szenvedett, éhezett.Mikor a kezébe tudta venni a sorsát hajtott mint a gép, hogy jobb élete lehessen. Ezekbõl a gyerekekbõl lesznek felnõttként kitarto, alázatos emberek akik a legkisebb jonak is szívbõl tudnak örulni.Higgyétek el nem csak jomodban lehet felnõni.
De anya vagyok.Van egy csodaszép 5 hónapos kislányom.Akinek mindent megadunk, mert tudatosan vállaltuk õt. Soha semmiben sem fog hiányt szenvedni.Én nem lennék képes azt mondani neki, hogy sajnos erre nem telik, és erre sem.Nincs új cipõ, nadrág, játék stb... Vagy hogy most épp csak vajas kenyérre futja... És a kérdezõ sem akarja, hogy a gyermeke nélkülözzön!
Szoval akkor már elindítottad az abortuszugyet kedves kérdezõ?
Tudod, én írtam neked azt, hogy minden lehetõséget alaposan körbe kell járni, minden utolsó pici segítséget felhajtani, mielõtt döntenétek. Nem értelek. 2 gyereket szeretnétek és éppen 2 van. Akkor miért...??? Tudod, hogy bánni fogod, akkor miért? Plusz vállalás nélkül nyilván nem sikerülhet, de fiatalok és életerõsek vagytok. Tessék küzdeni egy kicsit és nem beletörõdni, hogy úgysem fog menni. Nem szabad feladni! Miért ne sikerülne? Ott van az a pici baba, aki az életre készülõdik, nem a halálra. Ráadásul szereted is õt. És a párod is, ahogy írod. Szülõkhöz átmeneti idõre nem költözhetnétek? Akkor nem kellene albérleti díjat fizetni. Biztos, hogy mindent átgondoltatok? Felmértétek az összes létezõ lehetõséget? Még csak most, nemrég tudtad meg, hogy útban van, van még idõtök, tessék legalább érdeklõdni, mi jár nektek. Úgy érzem én kívülállóként, hogy az abortusz nem a ti mûfajotok. Ne most döntsetek!
A kérdező hozzászólása: mondhatjuk igen elinditottam. pénteken megyek vérvételre de a párommal fogok beszélni mert kezdek kikészülni :S
A kérdező hozzászólása: nem tudunk menni szülökhöz.
Kedves utolso! Annyira jol osszefolglaltad, amit en is irni akartam. Meg annyit, hogy az abortusz elott a magzatodat akarod elvetetni.abortusz utan pedig mar a gyermekedet fogod gyaszolni. Kedves Kerdezo, Te, Ti nem vagytok nehez helyzetben.Hiszem , hogy a paroddal egyutt meg tudjatok oldani ezt a dolgot is.
A kérdező hozzászólása: Ma kapott a páom fizetést nem viccelek 20 000ft-ot tudok kivenni! 35plussz rezsi a lakás. semmi pénzünk anyám fizeti a mûtétet. amúgy mondtam a páromnak hogy gondoljuk át mondta jó. de csak azért mondta hogy megnyugodjak.
Ilyen körülmények között jól döntöttél hidd el. Tudom nehéz de ez a helyes döntés.
Én voltam itt az elsõ hozzászóló, és végig az egyetlen, aki azt mondta, hogy helyesen cselekszel, és ilyen helyzetben csak az abortusz a jó megoldás! Kérdem én a sok hülyétõl, aki azt írta, hogy tartsátok meg a babát, legyen kedves és írjon már, hogy még mindig úgy gondolja hogy meg kellene tartani azt a babát????!!!!
Annyira sajnálom Kérdezõ! :( Még én is megkönnyeztem :(
Nekem két gyermekem van, de annyira kötõdnek hozzám, hogy egy szobában alszunk, pedig lenne sajátjuk is, szóval ha csak az egyszobás lakást nézzük akkor nem indok az abortuszra, a pénz már igen, az nem megoldás, hogy éheztek, mert nem jöttök ki a pénzbõl! De ha bölcsibe oviba vannak a gyerekek el tudnál helyezkedni!
A kérdező hozzászólása: voltam orvosnál nagyon égõ voltam :( bemnetem leültem és elkezdtem sirni de úgy hogy nem tudtam beszélni. kérdi az aszisztens terhes? bologattam hogy igen és a doki , mondta hogy ezek szerint nem kivánt a terhesség. mondta hogy vetközzek megvizsgál. 5 hetes vagyok
Tartsd meg a babat! A legnagyobb felelotlenseg a gyerekedet elvetetni. Ha mar most ennyire megvisel, utanna meg rosszabb lesz. Mennyi a havi jovedelmetek?Parod sem szeretne a babat? Szamoljatok ki mennyivel lesz tobb a jovedelmetek 2 gyerekkel.Biztos tudnatok valamin sporolni. A kicsi eleinte alig fog penzbe kerulni, foleg ha szoptatod.Ruhakat orokolheti a tesorol. Tehat biztos van megoldas.
Szerintem már eldöntötte..Úgysincs beleszólásunk és belelátásunk ebbe.
A kérdező hozzászólása: holnap megyek reggel orvoshoz. én gyest és családit kapok 37 000ft-ot a párom gyárba dolgozik.80-90körül kap a mûszaktól függ. de van személyi kölcsönünk, ami havi 25ezer 35plusz rezsi a lakás télen ilyen 75-80ra jön ki szóval a fizetés se elég a lakásra ezért segitenek a szülök. fiatalok vagyunk én 21 a párom 25. egy szobás lakásban vagyunk igy 3an kényelmesen elférünk de 4 már tényleg szûk lenne ha majd egyszer vállalunk még egy apróságot, akkor legalább 2szobásba át kell mennünk de minden évben pályázok lakást abba a kerületben ahol én nõttem fel. tehát próbálkozunk legalább hogy ne albérletbe legyünk.
Kedves kerdezo. Ahogy leirtad, teljesen ep elvek szolnak az mellett, hogy miert igy dontottetek. Egy fajdalmas lepes, de a leirtak alapjan ez a legokosabb. Neha az esznek meg kell eloznie a sziv hangjat. Sok erot es kitartast kivanok!
Kedves Kérdezõ!Nagyon sajnálom, hogy így döntöttetek, de meg lehet érteni, de ha a szülõk még tudnak segíteni, talán meg lehetne oldani.A babát 6 hónaposan is be lehet adni indokolt esetben bölcsibe, meg lehet igényelni rendszeres gyermekvédelmi támogatást is, meg 2 gyerekre 26.600 a családi, plusz ott lenne a a gyes, a kettõ együtt már 51000körül van, a gyerekvédelmi támogatás úgy 3 havonta van szerintem, 8000ft.Holnap mész megbeszélni az abortuszt, vagy csak vizsgálatra?Hány hetes vagy amúgy?
Ez a döntés mindig nagyon nagyon nehéz és fájdalmas, de senki nem ítélkezhet és szólhat meg aki még nem volt a helyedben. Igen valóban minden gyerek megérdemli az életet, de a kérdés az hogy milyen életet. Egy olyat ahol épp hogy csak megélnek ahol hol van meleg étel hol nincs, ahol csak a tesóról kinõtt ruha marad. Egy olyat ahol a többi gyerek mehet kirándulni csak õ nem. Ahol nem fussa még gyogyszerre sem. Én anya vagyok, és soha nem kivánnék ilyen életet a gyerekemnek. Persze ha bárhogy meg tudod oldani az csak jó. Ha mégsem akkor se te leszel az elsõ és nem is az utolsó aki abortuszra megy. Kívánom a legjobbakat.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a jó kívánságokat:) nem tudom mennyi hetes lehetek talán 4-5 több nem. holnap mondom a dokinak hogy pozitiv lett a teszt.
Kedves 1-es! 21 éves vagyok, 3 éve abortuszom volt. Mi védekeztünk, kiszakadt az óvszer, azután vettem be esemény utáni gyógyszert és mégis terhes lettem. Na? Ezek után szidjad az embereket!!!
Onkormanyzat, segelyszervezetek, Baptista Szeretetszolgalat, ADRA, stb. Ezeknek es tarsaiknak utannajarnek. Nem mondanek le a gyerekemrol!Harcolnek erte amig csak birom!

Ha valaki elhagy, hogyan tegyük túl magunkat? Én nagyon szeretem a páromat, már egy éve együtt éltünk.

2,5 éves évfordulónkon elvitt egy zenés magyar operett estre, majd vacsorázni. Mikor hazamentünk közölte velem, hogy már nem biztos abban, hogy együtt kéne lenni. Sajna, nem mondott magyarázatot. Lehet, ha tudnám az okát, könyebb lenne. Miért mondta még pár nappal is el?tte, hogy engem szeret a világon a legjobban?! Kés?bb megtudtam, hogy pár hete ékszerboltban volt, gy?r?t nézni nekem. Mi történhetett?

Legjobb válasz: Ha nem akar veled lenni, akkor nem tudsz semmit sem tenni. De ha tényleg ilyen hosszú ideig együtt voltatok, meg már készülödött arra, hogy szorosabbá tegye a kapcsolatot, akkor jogos, a kérdés, hogy mi történt. (lehet, hogy egyszerüen csak rádöbbent, hogy még nem elég érett egy ilyen komoly lépésre.) Viszont neked tényleg "jogod" lenne arra, hogy magyarázatot kapj. (Azért idézöjelben, mert ez csak elvi jog). A helyedben megkérném, hogy mondja (esetleg emailban irja) meg, hogy miért változott meg a véleménye - de FELTÉTLEN nagyon tárgyilagos hangnemben, nem hisztisen! és azt is ird le, amit itt, hogy ha ismernéd az okokat, akkor valószinüleg könnyebben el tudnád fogani a döntését.

Ha nem akar veled lenni, akkor nem tudsz semmit sem tenni. De ha tényleg ilyen hosszú ideig együtt voltatok, meg már készülödött arra, hogy szorosabbá tegye a kapcsolatot, akkor jogos, a kérdés, hogy mi történt. (lehet, hogy egyszerüen csak rádöbbent, hogy még nem elég érett egy ilyen komoly lépésre.) Viszont neked tényleg "jogod" lenne arra, hogy magyarázatot kapj. (Azért idézöjelben, mert ez csak elvi jog). A helyedben megkérném, hogy mondja (esetleg emailban irja) meg, hogy miért változott meg a véleménye - de FELTÉTLEN nagyon tárgyilagos hangnemben, nem hisztisen! és azt is ird le, amit itt, hogy ha ismernéd az okokat, akkor valószinüleg könnyebben el tudnád fogani a döntését.
Én addig nem mentem volna ki az ajtón és õt sem engedtem volna ki ott, míg meg nem magyarázza. mert ez elég gáz. ha az én pasim ilyet tenni, bizony nem engedném ki sehova, míg meg nem mondja, hogy mi történt. lehet, hogy tényleg rájött arra, hogy nem kész ilyen komoly kapcsolatra, de akkor miért nem tudja elmondani? ez a tiszteletlenség. mert ennyi idõ után, ennyit megérdemeltél volna. én a helyedben most azonnal felhívnám hogy találkozzatok mert magyarázatot követelsz. így nem lehet lezárni egy ennyire komoly kapcsolatot. és különben is. bármi is az oka, biztosan letudtok ülni és megbeszélni, mert ez a rendje-módja egy normális párkapcsolatnak. az, hogy elmondjátok a másiknak a bajotokat, a problémáitokat és segítsétek egymást. szóval mindenképp beszélj vele!
2, 5 év már felhatalmaz Téged arra kérdezõ, hogy igen is rákérdezz, hogy mi a döntése oka? FÕleg hogy ilyen hamar történt a változás. Ez erõsebb tüske benned, mintha elmondaná, hogy mik az okai....
Lehet hogy megijedt az elkötelezõdéstõl. szerintem nyugodtan várj pár napot, 1-2 hetet. Nyilván fogtok még beszélni, és majd elmondja. Egyébként hiba kérdeznéd, úgysem mondana mást szerintem. Elbizonytalanodott, ezt mondta. Ennyi. van ilyen. nem értem igazán mit kéne még mondania. Ez vagy végleges, vagy nem. Csak megértéssel fogadhatod, ha akarsz tõle még valamit. Ha nem akarsz, akkor persze lehet követelõzni hogy adjon magyarázatot. Na de mégis mit? hogy mondja a szemedbe, hogy már nem szeretlek? nem akar téged se megbántani ezzel. de lehet hogy nem errõl van szó. lehet hogy õ se tudja, csak így érzi, hogy el kell távolodnia... Várj! 31/N
Én is jártam így. A válasz: NÕ. Egy másik.
Ez nekem is megfordult a fejemben, ahogy olvastam, amit írtál. Nem lehet, hogy más nõ van a dologban, és mondjuk neki vett gyûrût?
Sztem beszélj meg velee gy találkozót, és kérd meg szépen.. semmiképpen sem hisztisen, hogy mondja el miért nem akar már tovább veled együtt lenni.. a válaszok sztem ezek lehetnek: a., már nem érzi azt, amit korábban b., egy másik nõ van a dologban c., írtad, hogy ékszerboltban volt gyûrût nézni.. lehet megijedt az elkötelezettségtõl, hogy nem lesz már több "elsõ csók" stb dolog. d., kalandra vágyik, a c-böl következtetve Mást nem nagyon tudok elképzelni.. :/
A kérdező hozzászólása: köszi mindenki válaszát

Hogyan tegyem túl magam azon, hogy túl hiszékeny voltam, és mertem bízni? Bocsi, de elég hosszú a sztori.

27 éves vagyok.A történetem "röviden és tömören" annyi,hogy feleség vagyok,3/4 éve,a férjem 25 éves,és van egy gyönyör? 3 hónapos kislányunk.(Már ezért is lehet "megkövezni",de ? tényleg mindig érettebbnek t?nt a saját koránál,és persze komolynak.)Amikor tavaly februárban terhességem kiderült,egy világ omlott bennem össze:egyszerre örültem,és kétségbe is voltam esve ugyanakkor-de az,hogyan döntök,nem volt kérdéses,soha nem helyeseltem az abortuszt(és soha nem is volt jellemz? rám a "h?bele" szex,férjem el?tt csak egy partnerem volt,egy hosszú kapcsolat-akivel ronda vége lett,de ez most nem tartozik ehhez a történethez:csak annyiban,hogy ekkor fogadtam meg,többé soha senkit nem zárok a bizalmamba,f?leg nem a szívembe-most már csak magamra lehetek dühös,amiért mégis megtettem ezt).De megtörtént,hogy minket is magával ragadott a hév,és ez lett a következménye-egy baba.(Itt kérnék meg mindenkit,aki kövekkel akar ezért dobálózni,az most inkább ne is írjon...).

Legjobb válasz: Elmesélek egy hasonló történetet.Amikor 20 évesen férjhez mentem fõvárosból vidékre mentem a férjem után.Senkit nem ismertem a faluban csak a szomszéd 20 éves fiát,aki nagyon jó fej volt.Amikor új barátnõje lett,mindig át jött,hogy elmesélje õ mennyire szerelmes,és ha egy bizonyos idõ után még együtt vannak elveszi feleségül..De hamar rájuk unt,így jött a következõ nagy szerelem.Én csak mosolyogtam,és a férjemnek meséltem,hogy már megint szerelmes Zoli.A férjem erre azt mondta,hogy irigyli,de sajnálja is nagyon.Irigyli,mert minden alkalommal érzi a szerelmet,azt hogy "lángol a szíve",és minden kapcsolatot varázslatosnak tartott.Sajnálja,mert szerinte igazán nem fog tudni senkit sem szeretni.Olyan mint egy virág.Hamar kinyílik,pár óráig pompázik,majd újra egy darabig sivár lesz..Egy nap át jött avval Zoli,hogy a barátnõje tõle várja a babát,és meghívott minket is a lagziba..Megkérdeztem tõle,hogy ennyire szereti?A válasz: Igen szeretem,de ha nem szeretném akkor sem hagynám cserben."Gyönyörû kislányuk született,de Zolin látszott,hogy tépelõdik,Sokáig nem jött át(pedig régen minden hétvégén nálunk volt),míg egy nap dühösen át futott,hogy elege lett a feleségébõl.Kiderült,hogy a szerelem lángja szintén kialudt,de becsületbõl mellette maradt,reménykedve abban,hogy idõvel újra szeretni fogja. Zavarta,hogy a kicsiért felelõsséget kellett vállalnia,zavarta,hogy vége a megszokott életének,és nem tudta megszokni,hogy minden más lett.A felesége is próbált vele beszélni,de félt attól amit mondani fog neki,hogy õ egy semmirekellõ,aki kudarcot vallott..Egyszerûen képtelen volt elfogadni az a tényt,hogy van egy lánya(hozzáteszem,hogy szereti a lányát),és van egy felesége.Úgy érzi,hogy õ nem ezt az életet akarta.Õ még bulizni,udvarolni akart,és utazni,világot látni..Mesélte,hogy a vita hevében azt vágta a felesége fejéhez,hogy tudta,hogy terhes,és evvel akarta megfogni õt..Sajnáltam õt,de mondtam neki,hogy a gyerek csináláshoz 2 ember kell,így nem csak a lány a hibás..Tudta,de egyszerûen nem tudott így élni..Végül is a feleségét is áthívtuk,hogy ha másképp nem megy velünk együtt beszéljék meg..Mindketten kulturáltan elmondták a másiknak,hogy mi bántja õket,és a szívem szakad meg,mert látni lehetett,hogy boldogtalanok.A lány csodás anyaként nem értette,hogy Zoli,miért nem örül annak,hogy apa lett,és nem értette miért nem a lánya van az elsõ helyen...Sajnos úgy zárult az eset,hogy Zoli azt mondta a feleségének,hogy továbbra is lakhat ott ahol eddig laktak,mindig küld pénzt a kicsire,de õ elmegy..Így is lett.Ildikó maradt Zoli elment..Ennek 3 éve.Azóta egyszer sem láttam Zolit,de mindig jön a postás pénzzel,és tavaly karácsonykor is jött egy hatalmas csomag a lányának(még a fiamnak is küldött ajándékot)Ildivel karácsonykor beszélgettünk Zoliról,és tõle tudom,hogy külföldön van..Zoli megírta neki,és mai napig csak bocsánatot kér,hogy elhagyta õket... Szóval a történet szinte ugyanaz mint a tied,csak én a férfi szemszögébõl látom a dolgokat.A férjemmel pont azt beszéltük,hogy talán így volt a legjobb,hogy Zoli elment,mert ha marad elemészti magát,és ki tudja talán az életével fizetett volna.. Lehet,hogy a férjed hasonló gondolkodási mint a barátom Zoli.lehet,hogy õ sem tudja feldolgozni,hogy hirtelen családja lett.Mi nõk ha gyermeket várunk,és megszületik teljesen természetesnek vesszük,hogy velünk van a kicsi,mi már akkor tiszta szívbõl szeretjük amikor még várandósak vagyunk..nekünk 9 hónap van arra,hogy feldolgozzuk,elfogadjuk,hogy új emberke születik.Mi már az elsõ hónapban nem osztozott sejtrõl beszélünk,hanem Petikérõl vagy Mónikáról..A férfiak nem így vannak vele.A legtöbb férfi akkor döbben rá,hogy mi a helyzet amikor a szülésnél a kezébe adják a csecsemõt.De vannak férfiak akik ilyenkor is képtelenek elfogadni,megérteni,nem tudnak együtt élni evvel.. Persze lehet azt mondani,hogy akkor minek csinálta?Igen ,lehet védekezni is...de nem kell elítélni senkit azért mert ilyen.Sok fiatal lány hasonlóan gondolkodik amikor kijelenti,hogy neki sosem lesz gyermeke.Ez sem elítélendõ dolog.. Lehet,hogy nálatok is ez a helyzet.Talán egy nap meg kéne kérdezned a férjedet(vagy írd le neki levélben),hogy õ mit szeretne,mik a tervei..Még mindig jobb ha megtudod az igazat,hogy a férjednek ez már nem élet,így legalább te is tudsz dönteni,lépni..Még mindig jobb ha kulturáltan,békésen külön mentek,mint évekig ordítva,késõbb gyûlölködve éltek egymás mellett.Vagy még mindig tudtok valamit változtatni,hogy ne legyetek idegenek egymáshoz..Írtad pár hónapig jártatok,és terhes lettél..Ez tényleg kevés idõ,hisz még ki ismerni sem tudtátok egymást..

Elmesélek egy hasonló történetet.Amikor 20 évesen férjhez mentem fõvárosból vidékre mentem a férjem után.Senkit nem ismertem a faluban csak a szomszéd 20 éves fiát, aki nagyon jó fej volt.Amikor új barátnõje lett, mindig át jött, hogy elmesélje õ mennyire szerelmes, és ha egy bizonyos idõ után még együtt vannak elveszi feleségül..De hamar rájuk unt, így jött a következõ nagy szerelem.Én csak mosolyogtam, és a férjemnek meséltem, hogy már megint szerelmes Zoli.A férjem erre azt mondta, hogy irigyli, de sajnálja is nagyon.Irigyli, mert minden alkalommal érzi a szerelmet, azt hogy "lángol a szíve", és minden kapcsolatot varázslatosnak tartott.Sajnálja, mert szerinte igazán nem fog tudni senkit sem szeretni.Olyan mint egy virág.Hamar kinyílik, pár óráig pompázik, majd újra egy darabig sivár lesz..Egy nap át jött avval Zoli, hogy a barátnõje tõle várja a babát, és meghívott minket is a lagziba..Megkérdeztem tõle, hogy ennyire szereti?A válasz: Igen szeretem, de ha nem szeretném akkor sem hagynám cserben."Gyönyörû kislányuk született, de Zolin látszott, hogy tépelõdik, Sokáig nem jött át(pedig régen minden hétvégén nálunk volt), míg egy nap dühösen át futott, hogy elege lett a feleségébõl.Kiderült, hogy a szerelem lángja szintén kialudt, de becsületbõl mellette maradt, reménykedve abban, hogy idõvel újra szeretni fogja. Zavarta, hogy a kicsiért felelõsséget kellett vállalnia, zavarta, hogy vége a megszokott életének, és nem tudta megszokni, hogy minden más lett.A felesége is próbált vele beszélni, de félt attól amit mondani fog neki, hogy õ egy semmirekellõ, aki kudarcot vallott..Egyszerûen képtelen volt elfogadni az a tényt, hogy van egy lánya(hozzáteszem, hogy szereti a lányát), és van egy felesége.Úgy érzi, hogy õ nem ezt az életet akarta.Õ még bulizni, udvarolni akart, és utazni, világot látni..Mesélte, hogy a vita hevében azt vágta a felesége fejéhez, hogy tudta, hogy terhes, és evvel akarta megfogni õt..Sajnáltam õt, de mondtam neki, hogy a gyerek csináláshoz 2 ember kell, így nem csak a lány a hibás..Tudta, de egyszerûen nem tudott így élni..Végül is a feleségét is áthívtuk, hogy ha másképp nem megy velünk együtt beszéljék meg..Mindketten kulturáltan elmondták a másiknak, hogy mi bántja õket, és a szívem szakad meg, mert látni lehetett, hogy boldogtalanok.A lány csodás anyaként nem értette, hogy Zoli, miért nem örül annak, hogy apa lett, és nem értette miért nem a lánya van az elsõ helyen...Sajnos úgy zárult az eset, hogy Zoli azt mondta a feleségének, hogy továbbra is lakhat ott ahol eddig laktak, mindig küld pénzt a kicsire, de õ elmegy..Így is lett.Ildikó maradt Zoli elment..Ennek 3 éve.Azóta egyszer sem láttam Zolit, de mindig jön a postás pénzzel, és tavaly karácsonykor is jött egy hatalmas csomag a lányának(még a fiamnak is küldött ajándékot)Ildivel karácsonykor beszélgettünk Zoliról, és tõle tudom, hogy külföldön van..Zoli megírta neki, és mai napig csak bocsánatot kér, hogy elhagyta õket... Szóval a történet szinte ugyanaz mint a tied, csak én a férfi szemszögébõl látom a dolgokat.A férjemmel pont azt beszéltük, hogy talán így volt a legjobb, hogy Zoli elment, mert ha marad elemészti magát, és ki tudja talán az életével fizetett volna.. Lehet, hogy a férjed hasonló gondolkodási mint a barátom Zoli.lehet, hogy õ sem tudja feldolgozni, hogy hirtelen családja lett.Mi nõk ha gyermeket várunk, és megszületik teljesen természetesnek vesszük, hogy velünk van a kicsi, mi már akkor tiszta szívbõl szeretjük amikor még várandósak vagyunk..nekünk 9 hónap van arra, hogy feldolgozzuk, elfogadjuk, hogy új emberke születik.Mi már az elsõ hónapban nem osztozott sejtrõl beszélünk, hanem Petikérõl vagy Mónikáról..A férfiak nem így vannak vele.A legtöbb férfi akkor döbben rá, hogy mi a helyzet amikor a szülésnél a kezébe adják a csecsemõt.De vannak férfiak akik ilyenkor is képtelenek elfogadni, megérteni, nem tudnak együtt élni evvel.. Persze lehet azt mondani, hogy akkor minek csinálta?Igen , lehet védekezni is...de nem kell elítélni senkit azért mert ilyen.Sok fiatal lány hasonlóan gondolkodik amikor kijelenti, hogy neki sosem lesz gyermeke.Ez sem elítélendõ dolog.. Lehet, hogy nálatok is ez a helyzet.Talán egy nap meg kéne kérdezned a férjedet(vagy írd le neki levélben), hogy õ mit szeretne, mik a tervei..Még mindig jobb ha megtudod az igazat, hogy a férjednek ez már nem élet, így legalább te is tudsz dönteni, lépni..Még mindig jobb ha kulturáltan, békésen külön mentek, mint évekig ordítva, késõbb gyûlölködve éltek egymás mellett.Vagy még mindig tudtok valamit változtatni, hogy ne legyetek idegenek egymáshoz..Írtad pár hónapig jártatok, és terhes lettél..Ez tényleg kevés idõ, hisz még ki ismerni sem tudtátok egymást..
Privat e-mailt akartam kuldeni, nem talaltam az elerhetoseged, na nem baj:) Szerintem ne kkeseredj el. En is hasonlokat erzek gyerek nelkul. Az ido elorehaladtaval, nekem is vannak ilyen gondolataim, vagyis, hogy mar nem szeret, tul lenne rajtam. En is szoktam hisztizni, meg mubalhezni, de lassan leszokom rola. Normalis, ha honapok, evek multaval az emebrnek nem repkednek pillangok naponta a hasaban, sajnos az egyutteles a szurke hetkoznapok kicsit koptatnak a fenyen, de a mely szeretet megmarad, es a pillangos erzes is vissza-visszajon, csak nem minden nap. Ahogy en kivulrol latom a helyzeted, egybol az jott le, hogy a kisbaba, az egyutteles (egyedul szulok nelkul, rezsi, kaja, baba ruha) most sok gond szakadt a nyakatokba, normalis, ha leterhelt, gondolom dolgozik, te meg szegeny otthon ulsz es ket etetes kozt ilyeneken ragodsz, pedig nem kene. 25 evesen nem volt fiatal, hogy elvett es gyereket vallalt (en is 25 vok), nagyon is tudta, mi var ra, es biztos, hogy szeret. Probalj meg ne "mu alhezni" meg ha ki is pukkansz tole, ettol majd itt sok feminista aktivista engem fog megkovezni:) )))) de allok elebe. En ahogy kitapasztaltam, mikor a kedvesem hazajon faradtan a munkabol (en per pill allast keresek szar nagyon nagyon sok idom van agyalni) legkevesbe a nyafogasom akarja hallgatni, szal epp barmi nyomaszt isazt probalom visszafolytani es ra koncentralni. En is tudom, hogy egy kapcsolat alapja a kommunikacio, csak sokat a megfelelo idozites fontossagat felejtik el. Es ha szeretnel valakivel beszelgetni, nyugodtan irj nekem e-mailt. Mi kulfoldon lakunk es nekem sincenek barataim, es szivesen leveleznek veled. Legyen szep napod! 25/L
Huhha...Ez szívás. Én nem vagyok abban a korban, lehet azt mondani, h mit pattogok én itt a 15 évemmel. De sajnos, a körülöttem élõk kapcsolataiból (felnõttek) sokszor látom azt, h kihûlnek az érzelmek, viszonylag hamar. Fõleg h ha vmi nagy változás tröténik az életükben. Volt alkalmam megfigyelni ezeket a dolgokat, (pszichológusnak készülök:-) és arra jutottam, h nem kell egyuik félnek sem ostromolnia magát ha egy kapcsolat nem úgy mûködk ahgy kéne. Tudom h azt mondja a férjed, h rendezed a mûbalhét, de egyszer halálkomolyan ülj le vele beszélgetni, és erõszakold rá h meghalégasson. Ha tudni fogja h mit étrzel, talán lesz benne annyi kurázsi, h nem elvonul, hanerm megpróbálja veled együtt megoldani a problémát. Bocvsánat, lehet h ez nem az én krosztályomnak való kérdés volt, de remélem, azért tudtam segíteni..:) Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat, írjatok még!Tegnap olyan nagy vitánk volt, mint még soha, és borzalmas dolgokat vágtunk egymás fejéhez...nem tudom, lesz-e még ebbõl valaha valami jó dolog, valami olyasmi, amit az elején éreztünk.Nagyon fáj, hogy látom, hogyan mennek tönkre a dolgok körülöttem.

Hogyan lépjek túl egy hosszú kapcsolaton? Hogyan tegyem túl rajta magam?

A volt barátommal 3 hónapja szakítottunk, 4 év 6 hónapot voltunk együtt. Nagyon szerettük egymást. Egészen fiatal korunk óta együtt voltunk(16 évesen jöttünk össze) Mondhatjuk úgyis hogy elsõ igazi szerelem volt mindkettõnknek. Vele éltem át mindent elõször és õ is velem. De több mint 3 hónapja valami megromlott, nem olyan volt már a kapcsolatunk, elhidegültünk egymástól,nem tudtuk sajnos megmenteni a kapcsolatot,mert nem tudtuk mi az oka. Talán csak egyszerûen így kellett történnie.ELMÚLT.. De én még mindig szeretem. Õ is érez irántam,de nem szeret. Csak ragaszkodik, mint mondta is. Ezalatt a 3 hónap alatt sokat beszéltünk, 3x majdnem ki is békültünk. Találkozgattunk,összejártunk. Nagyon nehéz volt. Ha én megismerkedtem valakivel,akivel csak beszélgettem,akkor õ mindig megjelent,hogy elmondja nem tud nélkülem élni,nem akar mással látni stb.(pont mire kezdtem volna kicsit túltenni magam a szakításon,mindig megkeresett...) De pár napja megbeszéltük,hogy többet nem keressük egymást. Azóta állandóan sírok, úgy érzem üres vagyok és értelmetlen az életem. Számomra õ annyira fontos volt,hogy elmondani nem tudom, de rá kellett jönnöm hogy jobb ha elengedem, mert ennek már nem volt értelme. Mit tegyek? Kérlek titeket, adjatok tanácsot hogy mit csináljak? Annyira magam alatt vagyok :( SOkszor azt érzem hogy már nem bírom :'(

Legjobb válasz: Én is egészen hasonló helyzetben vagyok és azt kell, hogy mondjam, hogy nen nagyon lehet jó tanácsot adni. Másra kell gondolnod, elfoglalni magad más dolgokkal, ismerkedni, szar lesz, de el fog múlni. Ha meg mégis nagyon Õ jár a fejedben próbálj meg a negatív dolgokra is emlékezni, hogy nem ok nélkül lett vége.

Én is egészen hasonló helyzetben vagyok és azt kell, hogy mondjam, hogy nen nagyon lehet jó tanácsot adni. Másra kell gondolnod, elfoglalni magad más dolgokkal, ismerkedni, szar lesz, de el fog múlni. Ha meg mégis nagyon Õ jár a fejedben próbálj meg a negatív dolgokra is emlékezni, hogy nem ok nélkül lett vége.
Vond ez a figyelmed barátokkal! Sokat segítenek, én 1 hete szakítottam a 2.5 éves kapcsolatomból, ami 14 éves korom óta tartott. (Szóval most 17 vagyok) Nálunk is kb ugyanez volt a szitu, és én is rengeteget sírok, de a barátok, érzem, sokat segítenek! Soha ne legyél egyedül, este is nézz valami vígjátékot, nevess és ne gondolj rá! Ha pedig igen, hozd fel a rosszabb élményeket is, ne csak a jót. :) Idõvel elmúlik, garantáltan... de persze lehet, hogy nagyon hosszú lesz az az idõ. :S
Nekem is hasonló a helyzet én is döglõdök mert újra újra találkozgatunk de az exemnek már lett valakije. Akkor élheted túl ha megszakítasz minden kapcsolatot vele. Eleinte hihetetlenül nehéz lesz de utána könnyebb. Bár könnyû ezt mondanom én még nem tudtam ezt meglépni így csak depresszióban haldoklom.
Elég rossz helyzet...de én is csak azt tudom mondani, hogy ez bárkivel megtörténik...velem is ez volt... Én is mindig sírtam, néha még a barátok sem tudtak felvidítani :/ Nem tudom kinek mi jön be figyelemelterelésnek... Énnekem a filmek, sorozatok elég jól beváltak, és a kavarás... Én akkor úgy éreztem hogy üres vagyok, úgy éreztem hogy már senki iránt nem fogok így érezni, de úgy gondoltam, hogy ha másokkal flörtölök akkor elmúlik az amit iránta érzek...teljesen nem múlt el, csak eltompult... És igazuk van az elõttem szólóknak! Gondolj a rosszra, és ne a jóra, ha már túl vagy rajta, onnastól bármikor gondolhatsz a jóra, az nem tûnik el, de ahhoz, hogy túllépj rajta, sajnos a rosszra kell gondolnod, de a végsõ kiábrándulás az lesz, ha csalódsz benne, ha például õ összejön valakivel, és hidd el, egy idõ után meg fogod látni a hibáit! És azt hiszem, hogy ha már a hibáit is észreveszed, túl vagy a nehezén :)
Hát.. ez tényleg egy nagyon rossz helyzet , én is hasonlóban voltam az elsõvel igaz mi 3évet votlunk együtt de mindent együtt éltünk meg. Fél évig ki voltam , pszichológushoz jártam nem ettem stb... Megszokhattad , hogy egy biztos pont az életedben és amióta nem keresitek egymást ki vagy de hidd el, hogy õ is! Ha úgy érzed most, hogy nem tudnál senkit annyira szeretni mint õt akkor semmiféle képen ne menj bele másik kapcsolatba! Várj... Tudom könnyû ezt mondani de csak az idõ segíthet esetleg sport , barátok ami elvonja a figyelmed. Kitartás!

S. O. S! Hogyan tegyem túl magam a halálán? Azt hiszem már nem bírom tovább, és jól jönne segítség (? )

A barátom majdnem 4 hete halt meg. 21 éves volt. Este tőlünk ment haza és egy fának csapódott a motorjával. Nagyon szeretett motorozni, jól is vezetett, fogalmam sincs, sem nekem sem senkinek, hogy mi történt. Nem ivott, aznap egész nap velem volt. Én 20 éves vagyok. Több mint 3 évet voltunk együtt. Hatalmasan fáj, ami történt, a szüleivel töltök nagyon sok időt, ha eszembe jut valami vele kapcsolatosan azonnal begörcsöl a gyomrom és már sírok is. Kimondhatatlan a fájdalom, de gondolom sajnos van aki ezt megérti. Erősnek érzem magam, valahogy meglettem volna, ha tegnap nem történik valami, ami azt hiszem elég nagy dolog (lett volna) és ez az ami most nem hagy nyugodni, ami miatt megint lapra kerültem és nem látok kiutat. A z anyukájával tegnap kezdtük kipakolni a szobáját, dobozokba pakoltuk a cuccokat mikor a szekrényében a pólók alatt (sosem volt erőssége a tárgyak elrejtése) találtunk egy kis dobozkát benne meg egy gyűrűt. Az anyja szerint meg akarta kérni a kezem.. Aznap est mikor elköszönt legalább meg tudtam ölelni és el tudtam neki mondani, mint minden nap, hogy mennyire szeretem, ami jó, mert legalább nem vitával zárult bár ennek nem kellett volna így végződnie. Ilyen fiatalon nem! Mit tehetnék? Keressek pszichológust? Az anyukája sokat segít, de úgy érzem ezt nem bírom leküzdeni. Túl sok. Most is sírok, nem könnyű ezt sem leírni.. Nagyon köszönöm előre a segítséget!

Legjobb válasz: Nagyon, nagyon sajnálom ami veletek történt! Senkinek se lenne szabad ilyet átélnie! Az én elsõ számú és legfontosabb tanácsom az a pszichológus lenne! Nekem is meghalt egy nagyon fontos személy az életembe, sose kértem segítséget, és 10 évbe telt mire túl tettem magamat rajta! Valószínûleg sokkal rövidebb idõbe telt volna, ha hagyom, hogy segítsenek! De büszkeségbõl és önsajnáltatásból nem tettem.

Nagyon, nagyon sajnálom ami veletek történt! Senkinek se lenne szabad ilyet átélnie! Az én elsõ számú és legfontosabb tanácsom az a pszichológus lenne! Nekem is meghalt egy nagyon fontos személy az életembe, sose kértem segítséget, és 10 évbe telt mire túl tettem magamat rajta! Valószínûleg sokkal rövidebb idõbe telt volna, ha hagyom, hogy segítsenek! De büszkeségbõl és önsajnáltatásból nem tettem.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! Mindenképp keresek pszichológust, mert az élet nem állhat meg, egyedül pedig ez a "leküzdés" nem fog menni:(
Egyetertek. Ha segít, gondolj rá, ö hogy szeretne, hogy tovább élj.
A kérdező hozzászólása: Õ biztosan azt szeretné, hogy fojtassam amit elkezdtem, ne hagyjam emiatt abba és váltsam valóra az álmaim. És érte meg is teszem! Holnap megyek pszichológushoz. Köszönöm!

Hogyan tegyem túl magam a sértettségemen? Hogy lépjek túl? Nem akarok haragudni a férjemre.

Amikor terhes lettem, a férjemet előléptették. Ez rengeteg munkával jár, sokat gondolkodott rajta, majd elvállalta. Én mellette álltam. Semmit nem kellett itthon csinálnia, a gyerekkel csak jétszani kellett, nem kelt hozzá éjjel. Elfogadtam, hogy alig van ránk ideje, sokszor aludni járt csak haza. Amikor az anyját műtötték, én főztem és takarítottam rá. A lányunkat én vittem oltásra, orvoshoz, mindenhová. Emellett nem voltunk együtt szinte soha, én meg egyedül szintén nem tudtam elmenni kikapcsolódni. Ennek lassan 2 éve. Most kicsit lazább a munka, pénteken mennék a legjobb barátnőm 30. szülinapi bulijára. Szinte az egészet én szerveztem, alig várom már. Erre ma bejelenti, hogy neki programja van akkor este. Mit csináljak?

Legjobb válasz: Lehet, hogy idöben meg kellett volna vele beszélni?

Lehet, hogy idöben meg kellett volna vele beszélni?
Kommunikálni kellene egymással. Ha te szervezted a bulit, akkor már régen szólhattál volna neki, hogy õ ne szervezzen magának programot.
Kérd meg az anyját vagy a tiédet, hogy vigyázzanak azon az egy estén/napon a gyerekre aztán elmentek mindketten.
De még mekkora...
megis milyen programja akadt pentekre?
A férjed egy önzõ tuskó...
es milyen lenne a baratno szulinapi unneplese? hol tartjatok? akik ottlesznek azokat kedveli amugy? mert amugy nekemis volt mar olyan hogy a parom elhivott magukkal kozos programra tobbszor is, es pont olyan emberekkel ment hogy en meg inkabb itthon ultem minthogy veluk toltsek orakat. meg is sertodott rajta valamennyire, pedig en vele ketten NAGYON szivesen mentem volna barhova. nem lehet hogy ez van nalatok is? mert mi is nagyon ritkan talalkozunk es megis kepes voltam azt mondani h nem megyek, sot meg kicsit en is meg voltam sertve hogy alig vagyunk egyutt es olyan helyre hiv ahol nem is tudnank annyira egymasra figyelni...
Csak azt nem tudom, hogy ha ide le tudod írni, hogy mi bánt, neki miért nem mondod el? Sokkal inkább vele kellene ezt megbeszélned, nem velünk, idegenekkel.
Majd ird meg, hogy hogyan döntöttél, beszéltél e már a férjeddel. Ne hagyd magad, ha nagyon jól tudta, hogy programod van, -mert te is megengedhetet magadnak hogy kimozdulj-, akkor jobb, ha otthon hagyja a seggét.Ne hogy már...Õ bármikor elmehet, te nem??Hogy van ez?Önzõsség az õ részérõl, és szerintem is az van a háttérben, hogy nem akarja, hogy "bulizz", ezért szervezett egy ostoba programot magának..
Azt hittem meló van, az elfogadható. De sörözés? Menjen szombaton sörözni, neked 2 hónapja megvan ez a nap.
A kérdező hozzászólása: Én is gondoltam bébiszitterre, de ilyen hirtelen nem akarom. Nem lennék nyugodt, mikor egy vadidegennel van a gyerekem, akivel korábban nem is találkozott, semmit nem tudunk róla. Ez a sörözés nem lenne olyan fontos, de nem akar engedni. Ma úgy keltem fel, hogy leszarom. Ez van.
Ne hagyd annyiban. A barátnõd nem tehet róla, hogy a férjed ilyen önzõ. Próbáld nyugodtan megbeszélni vele, hogy tegyék át a sörözést másik napra, vagy egyszerûen hagyja ki. Biztos lesz más alkalom is, de a barátnõd egyszer 30 éves. Ha nem fogadja el, pénteken indulj el te elõbb otthonról. Csak nem fogja egyedül hagyni a gyereket.
Nem [email protected] Megmondod neki, hogy lemondja a sörözést, mert az egészet napokig szervezted és nehogy már kárba vesszen. A barátnõdnek egyszer van 30. szülinapja, õ mehet jövõ héten is sörözni. Fucking...
Vannak helyzetek az életben amikor az embernek engednie kell. Na most a te helyzetedben pont hogy ne engedj. Õ ki.baszásból csinálja veled. Nincs hozzá szokva hogy te is eljársz, így gyors intézett magának egy sörözést. Nem a bulit kellene le.arnod hanem most pont a férjedet. Ha most nem mutatod meg neki, akkor ezt mindig el fogja játszani, és a helyedben egész éjjel nem mennék haza.
Ne haragudj, de ha az én férjem ilyet csinálna velem erõsen elgondolkodnék, hogy mi a jó francért vagyok vele...:( Ekkora önzõ dögöt én már régen láttam. Én már úgy leordítottam volna a fejét, hogy lerepül a haja...
Maximálisan egyetértek a többiekkel, ezt nem szabad ráhagynod és kész! Elõször megpróbálnám normálisan megkérni, hogy tegye át a sörözést egy másik napra, DE ha nem lenne hajlandó, akkor bizony a föld alól is kerítenék valakit, aki vigyáz a gyerekre! A barátnõdéknek nincs egy megbízható csajszi rokona, aki elvállalná?
Ha ujra egyensulyt akarsz a kapcsolatban, akkor menj. Es ha te irtad be elobb a naptarba, akkor ne engedj neki kibuvot...
Elmentél végül? :)
Rendes tõled, hogy nem akarsz haragudni a férjedre, de azért ez most szemétség tõle. Nem tudod vagy nem akarod megoldani bébisziterrel?
Hát tényleg marha nagy komoly programja van a férjednek...jó nagy tuskóhoz mentél! Állj a sarkadra és ne hagyd magad. Nem vesz téged semmibe sem!
A kérdező hozzászólása: 2 hónapja tudjuk, pirossal írtam be az itthoni naptárba. Sokat is beszéltem róla. Sajnos nincs, aki tudna vigyázni a gyerekre :-(
A kérdező hozzászólása: Vele már beszéltem. Nem akar változtatni. A munkatársaival megy sörözni.
Márpedig igenis haragudj és ne lépj túl! Ne legyél mártír! Minek néz téged, a cselédjének?
Hát tènyleg az, ne tedd túl magad rajta, az a sörözès szombaton is lehetne, vagy egy másik pènteken. Vagy fogadd el aztàn egyszer játszd vissza vele.
10-es: a férj nem a barátnõhöz nem akar menni, hanem a gyerekekre nem vigyáz, hogy a felesége el tudjon menni!
De kedves!:( ott hagyod neki a kislányt te pedig elmégy bulizni. Nehogy már!!! Gondolom, õ sokszor kijárt!
A kérdezõ szerintem egyedül ment volna és addig a párja vigyáz a gyerekre. De így nem tud elmenni mert nincs kire hagyni a kicsit.
oooo bakker. en meg ugy ertettem hogy ketten mentek volna de a pasi mashova akar. hat ize. fel lehet adni hirdetest babysitternek 1 estere vagy ismerost szomszedot megkerni es kifizetni a ferj penzebol. meg van oldva :)
Szerintem olvass be jól a férjednek, hogy mekkora bunkó, és mennyire nem vesz téged semmibe. És szervezz be egy gyerekfelvigyázót estére. Ne hagyd, hogy az egyetlen bulis estédet bármi is elrontsa! És jó szórakozást! :)
Ez nagy bunkóság. Keress egy bébiszittert, de azért ne maradj otthon, mert a férjed hülye.
Remélem elmentél...

Szerintetek hogyan tegyem túl magam azon, hogy a jelenlegi párom exéhez képest kevesebbre tartom magam? !

Szitu: A párom folyamatosan táplálja belém az önbizalmat,és már arról beszél, hogy azt szeretné, hogy ha a felesége lennék,de nekem nagyon nehéz túltenni magam ezen az exes dolgon. Érzem rajta, hogy komolyan gondolja az érzéseit, s együtt is lakunk, de mégis nem érzem jobbnak magam, mikor az ? kapcsolatuk katasztrófával volt határos..Valakinek valami jó ötlet?!

Legjobb válasz: ezt magadban kell lerendezni, azt te is érzed ezek szerint, hogy te látod rosszul a dolgot:D tom h szar dolog ez az önbizalomhiány, de túl lehet rajta lépni, a párod ráadásul segít it ebben... ne ezzel rontsd már el, az egyébként jó kapcsolatotokat!!!

ezt magadban kell lerendezni, azt te is érzed ezek szerint, hogy te látod rosszul a dolgot:D tom h szar dolog ez az önbizalomhiány, de túl lehet rajta lépni, a párod ráadásul segít it ebben... ne ezzel rontsd már el, az egyébként jó kapcsolatotokat!!!
önbizalom hiányos vagy? próbálj meg még szebb lenni, valami új haj, járj edzeni
pszichológus?
Szexológus?
Hát a te problémádon egy új frizura nem fog segíteni! Ha a barátod folyamatosan bizonyítja, hogy mennyire szeret és komolyan gondolja veled, de te ezek ellenére is meg vagy feszülve az exe miatt, akkor ne fodrászhoz, hanem dokihoz menj! Sürgõsen!
Nõj fel
Az egyik leggázabb dolog a világon, ha egy nõ folyamatosan csak a csávó exével tud foglalkozni. Becsüld meg, hogy találtál egy férfit, aki ilyen hülyén is elvisel, sõt szeret!
Vigasztaljon, hogy mégiscsak veled van, és nem pedig vele, és sztem ez azért jelzésértékû is lehet a számodra.
6 év? Az már nem semmi. Nincs lehetõséged a felkeresésére?
A kérdező hozzászólása: Dehogynem, van...de semmi ertelme!...Am is irni is soktam vele..de õ azt hiszi hogy már nincs semmi.....meg hát lényegébe egy idõben én is tetszettem neki..de miután elmentek már le sem szar...:(
Mibõl gondolod, hogy leszar? Ez így konkrétan mondta (írta)? Mert ahogy a nõk nagy részét ismerem, sokan csak azért tesznek úgy, mintha közömbös lennél számukra, mert kitartást, harcot várnak. Én a helyedben tuti megmondanám, mi a pálya, vesztenivalód úgysincs... feltéve ha szingli.
A kérdező hozzászólása: Már nem....:S....de tök 8 mert még kicsi vagyok..:) ...szal shemmi esély...meg az a csaj egy kicsit bunkó, közömbös...:S
Akkor mi fogott meg benne?:D
A kérdező hozzászólása: Hát épp ezaz, hogy nemtudom..:D..:) )
Én még nem voltam szerelmes, úgyhogy nem érthetem ezt, nézd el nekem.:D De amúgy próbáltál már becsajozni azóta? Állítólag az segít, még abban az esetben is, ha nem szerelemre épül a kapcsolat.
A kérdező hozzászólása: Megprobalok..:D
Na, akkor örülök, hogy írhattam valami használhatót is.:D Javasolom, hogyha netán nem jönne össze elsõre, ne add fel!

Hogyan tegyem túl rajta magam?

nemrég lett vége egy két éves, els? igazi kapcsolatomnak. én még mindig szerelmes vagyok, de tudom, hogy ezt már nem viszonozzák, vagy legalábbis nem 100%osan. de nagyon fáj, ha egyedül vagyok, nem tudok másra gondolni, csak hogy ? biztos tökjól érzi magát nélkülem, hogy nem hiányzom neki, hogy ha meglátna egy pasival, nem lenne féltékeny. nem tudom mit csináljak, ? volt az egyetlen, aki szépnek tart(ott), akinek tetszettem, akinek tökéletes voltam. most egy nyomoréknak érzem magam, nem nyomul rám senki, nem foglalkozik velem senki a barátaimon kívül, és ?k is csak nehezen, mert külön városban tanulunk.

Legjobb válasz: Ilyen a szakítás! De majd idõvel túl teszed magad rajta! Csak igyekezz lekötni a figyelmed, hogy ne ezzel foglalkozz... Jah, és amég nem dolgozod fel a szakítást, addig nem igazán érdemes bulikba járni!

Ilyen a szakítás! De majd idõvel túl teszed magad rajta! Csak igyekezz lekötni a figyelmed, hogy ne ezzel foglalkozz... Jah, és amég nem dolgozod fel a szakítást, addig nem igazán érdemes bulikba járni!
Beszélgess sokat valakivel, valaikkel. Járj el minél többet, de ne azért, hogy a barátnõid nézd miközben a hapsik csüngenek rajtuk. Ez a seb, csak idõvel fog begyógyulni, de erõsnek kell lenned és túl leszel rajta. 21/F
Tudod most biztosan jókat mosolyognál azokon a kommenteken, hogy idõvel elfelejted, meg nem fog fájni, ha rá gondolsz stb. Korábban én sem hittem, hogy túllépek rajta, de hidd el, tényleg csak idõ kérdése és nem fogsz rá gondolni. Csak a magam példáját tudom felhozni, én is szenvedtem hónapokig, utána jött egy utazás, kicsit feldobott, majd szépen lassan kikúrálódtam. Ma láttam elõször fél év után és magamon is meglepõdtem. Nem hittem volna, hogy tudok majd úgy ránézni, mint egy idegenre, azok után, ami történt közöttünk. Mégis annyira távolinak tûnt, és már nem is értem, hogy szerethettem belé. Talán a nagy csalódás miatt van, amit okozott... A hiánya sokszor elõ fog még jönni, óó, még nagyon sokáig, de emiatt ne aggódj, ez nem tart örökké. Tudom milyen nehéz idõszakon mész keresztül, de mindig gondolj arra, hogy õ nem volt megfelelõ számodra. Van még annyi pasi a világon, találni fogsz majd olyat, aki sokkal jobban szeret, mint a korábbi barátod... Ne hidd, hogy nem tetszel senkinek, csak kicsit nyisd ki a szemed. Érdeklõdnek biztos, csak te nem veszed észre õket:D És még egyszer kiemelném, szakítás után mindig így érez az ember és képtelen elhinni, hogy lesz ennél jobb is! De lesz! Majd pár hónap után hinni fogsz nekünk! :) Akkor is, ha óriási volt a szerelem...

Hogy tegyem túl magan azon ha a barátom, aki állítólag szeret egy olyan lányért szakított velem, akinek van valaikje?

Azt mondta hogy engem szeret,meg hogy jobbat érdemlek,stb..Eleinte csak annyit hogy "tudom hogy neked nemjó velem","jobbat érdemlesz mint én".."én nem vagyok elég jó hozzád",aztán a végén msnen dobott..De minden nap rámír azóta meg hogy találkozzunk,meg beszéljünk,meg ilyeneket,meg hogy még lehet hogy összeakar jönni velem..Most mit csináljak?

Legjobb válasz: plussz a csajjal jön minden nap,és látom õket együt,ne járnak,meg semmi,de mégis szarul érzem magam......Mit tegyek ez ellen? Úgy érzem hogy sohasem fogom tudni elfelejteni:-( ja és nem 14éves hisztis vagyok....bunkók kiméljenek:-S

A kérdező hozzászólása: plussz a csajjal jön minden nap, és látom õket együt, ne járnak, meg semmi, de mégis szarul érzem magam......Mit tegyek ez ellen? Úgy érzem hogy sohasem fogom tudni elfelejteni:-( ja és nem 14éves hisztis vagyok....bunkók kiméljenek:-S
A csajt érje autóbaleset "véletlenül" ! De szerintem ne strapáld magad egy ilyen kis fsz miatt ! 1 hét múlva ugyanez lesz egy másik lánnyal ....
A pasidnak nem volt elég mersze hogy kimondja. Ezért megpróbált rávezetni, ez nem megy neki, és a szemedbe se mer nézni, ezért MSN-en tudatja veled hogy pápá. És mivel a másik csajszinál nem járt sikerrel, ezért próbál visszakapni, mert nem szeretne egyedül lenni. Vagy éppenséggel nagyon megbánta amit tett. Ha visszaengeded is szenvedjen egy keveset, hanem nem tanul meg értékelni téged.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!