Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tegyem magam (938 db)

5év után szakítottam a batrátommal hogy tegyem magam túl rajta? 18/L

Legjobb válasz: Nézz magadba. Az emberek 70 (igen hetven) % ának 18 éves korában nincsen komoly kapcsolata, sõt esetenként még csak kapcsolata sem volt. Szóval, érezd magad szerencsésnek, és kivételesnek. 5 év 5 év. Biztos okkal lett vége, egy ésszerû döntés miatt...nyomot hagyott benned, nem vitás, fájni fog, biztos, és még sokáig. Ne gondolkozz olyanokon, hogy lesz más meg a f*szom, éld az életed, friss még ez az egész, meg kell emésztened, tul kell tenned magad rajta, idõ kell hozzá, és rengeteg erõ. Kitartás....

Nézz magadba. Az emberek 70 (igen hetven) % ának 18 éves korában nincsen komoly kapcsolata, sõt esetenként még csak kapcsolata sem volt. Szóval, érezd magad szerencsésnek, és kivételesnek. 5 év 5 év. Biztos okkal lett vége, egy ésszerû döntés miatt...nyomot hagyott benned, nem vitás, fájni fog, biztos, és még sokáig. Ne gondolkozz olyanokon, hogy lesz más meg a f*szom, éld az életed, friss még ez az egész, meg kell emésztened, tul kell tenned magad rajta, idõ kell hozzá, és rengeteg erõ. Kitartás....
A kérdező hozzászólása: egész éjjel sírtam. Az iskolában se tudok figyelni.
A kérdező hozzászólása: Sok volt a féltékenység mindkettõnk részérõl. Mígnem egy nagyobb balhé után én egy buliban megcsaltam az egyik ismerõsével. Amit persze nem néz el nekem. ( amit persze megis értek). Nem kérek olyan komikat hogy ribanc meg hasonlók. Eleget fogok szenvedni így is.
Igen, én is sok erõt kívánok :D és engem is érdekelne miért lett vége :(
megkérdezhetem, hogy mért lett vége? Amúgy sok-sok erõt és kitartást kívánok Neked!
az ujra kezdés az nagyon gáz!! már semmi sem lesz olyan mint elötte, hatalmas csalódás lenne hidd el......
A kérdező hozzászólása: még bennem van a remény hogy újrakezdhetnénk. Csak ha nemlenne nõi büszkeség hogy harcoljak érte
Közhely de az idõ majd megoldja.Amúgy legyél barátokkal foglald el magad.
ne emészd magad tul leszel rajta!! ilyenkor legjobb ha sokat barátok közt, akik terelik kicsit a figyelmed!!
Szia! Megtudlak érteni téged. Ne félj tul leszel rajta majd. Én tudom hgy nehéz de aztán ugy is fog jönni valaki majd neked akivel majd jó lesz. Kitartást. De addig is legyél sokat a barátnöiddel!

Hogyan tegyem magam túl ezen a bánásmódon?

A szüleim már 18 éves korom óta élősködőnek tartanak, semmiben nem támogatnak, nem kapok segítséget tőlük. 21 éves lány vagyok. Van megfelelő iskolai végzettségem, de nem tudok munkába állni, kis faluban élek, és még a környékbeli városokban sem jártam sikerrel, lett volna közmunkaprogramban hely, hogy mégsem otthon tengjek-lengjek egész nap, de nem tudtam menni, mert édesanyám azt mondta, hogy ne jelentkezzek hiszen akkor tönkretennék mindent a jelenlétemmel. Ezek után az otthoni teendőkkel kezdtem el foglalatoskodni, viszont mostanában rendszeresen a fejemhez vágják, hogy nem csinálok semmit, és egy sz.r vagyok aki egész nap csak fekszik otthon. Barátomat is felzaklatták ezek a vádak, mert látja, hogy ez nem igaz. Akármit mondok a végén mindig odajutunk, hogy egy senki lettem, és ahelyett hogy támaszt nyújtanának a szüleim lehordanak, ez nekem nagyon rosszul esik. Elköltözni eltudok, de azzal van a baj, amiért a kérdést is kiírtam, Nem tudok megbirkózni a gondolattal, hogy valószínűleg sosem leszek egy porszemnél nagyobb a szüleim szemében, és csak a hibát fogják látni minden mozdulatomban ahogy azt eddig is tették. Ezzel kapcsolatos tapasztalatokat válaszban várom :) köszönöm előre is.

Legjobb válasz: a szomoru az egeszben az, hogy ez a sajat frusztraciojuk amit rad vetitenek. tehat, valoszinuleg ok erzik/ereztek magukat haszontalannak. ha erdekel a tema, olvass pszichologia konyveket, lehet, hogy jobban megerted oket, es ha megerted oket kicsit jobban, akkor jobban is tudod kezelni. + magadat is:)

a szomoru az egeszben az, hogy ez a sajat frusztraciojuk amit rad vetitenek. tehat, valoszinuleg ok erzik/ereztek magukat haszontalannak. ha erdekel a tema, olvass pszichologia konyveket, lehet, hogy jobban megerted oket, es ha megerted oket kicsit jobban, akkor jobban is tudod kezelni. + magadat is:)
Nem lehet, hogy a leírtak ellenére, van némi alapja a szüleid viselkedésének? Nehéz elhinni, hogy azok akik 18 éven át rendesen neveltek, iskoláztattak, most gonosz, rosszindulatú szülõkké váltak. Hol tennél tönkre mindent a jelenléteddel? Ezt a mondatot, kifejtenéd bõvebben, mert nem teljesen világos, hogy miért nem tudtál dolgozni? Egyenlõre még nem tudom eldönteni, hogy sajnáljalak, vagy jól beolvassak neked.:D
4-es vagyok. Eszembe jutott egy könyv, amelyet szerintem érdemes lenne elolvasnod: Dr.Susan Forward: Mérgezõ szülõk
A kérdező hozzászólása: **09:51- könnyebb így feldolgozni. köszi a válaszod! :)
A kérdező hozzászólása: 09:51- Akkor neked is egy kicsivel könnyebb volt, hogy legalább õk támogattak. :)
A kérdező hozzászólása: 09:47- Sajnálom, hogy veled is így viselkedtek, és ilyenkor már tényleg nem lehet mást csinálni mint hogy elmenni. :/ Köszönöm a válaszod!
A kérdező hozzászólása: 09:18- igen próbáltam mindent megtenni a lelki békémért, és a családért, de én is azt hiszem hogy a legjobb az lenne ha elmennék, sem most sem ezelõtt nem érdemeltem meg ezt a viselkedést. Fölényes beszédstíluson kívül nem is szólnak hozzám már jó ideje, édesapám azt szokta mondani hogy "leveszi rólam a kezét" és , hogy tûnjek otthonról, mert ugye egy senki vagyok munka, és kereset nélkül. És éppen azért nem könnyû túltennem magam ezen mert nem tudok õket utálni csak arról van szó, hogy vágytam volna (lelki) támogatásra, és ezt pont tõlük nem kapom meg bármit is csinálok. Köszönöm a válaszod! :)
Jó 5 éve már, hogy távol költöztem tõlük, pedig kezdésként sehová nem volt mennem, barátom, és az õ szülei támogattak. De hosszú ideig, még én emésztettem magam miattuk, hogy végülis én voltam e a rossz. De ilyen távlatból, már látom, hogy ha akkor maradok, alighanem pokoli életem lenne, és még megkeseredettebb, és boldogtalanabb lennék, mint õk. Valószínûleg a depressziómból sem tudtam volna ott kievickélni.
A kérdező hozzászólása: Elsõ, köszönöm a válaszod! :) Második válaszadó, Sajnálom, hogy nehéz elhinni, de ez a helyzet. Okuk erre nincs Édesanyám pedig úgy értette ezt a "tönkretennél mindent a jelenléteddel" mondatot, hogy neki a munkahelyén vannak barátai, és nem szeretné hogy én is esetleg beilleszkedjek közéjük, mert az a társaság az "Övé" saját elmondása szerint. Most nincs szükségem sajnálatra, illetve beolvasásra. Köszi a válaszod. :) Harmadik válaszadó, megfogok nézni néhányat érdekel a téma! Negyedik válaszadó nagyon köszönöm a hasznos tanácsokat! :)
Én egy dolgot tudnék csak javasolni, ha már megpróbáltál mindent. Feltételezm, hogy már sok beszélgetés volt errõl, próbáltál kezdeményezni, változtatni a helyzeten és semmi eredménye. Kegyetlenek, sajnálom, hogy így kellett eddig élned. Költözz el és hátra se nézz. Én csak így tudnám magam túltenni..idõvel. Elmegyek otthonról és egyszerûen csak elfelejtem évek múltán, kizárom magamból. És célom lesz, hogy a saját gyerekeimnek mindent megadjak, jó szülõ legyek és mindig szeressem õket.
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen!!! Mindenképpen elolvasom:)

Hogy tegyem magam túl rajta? Legsdzívesebben el tudnám magam ásni!

az történt h. nagyon ciki helyzetbe kerültem az elött a fiú elött aki nagyon tetszik!! nem tudom magam rajta túltenni... kérlek írjatok ti is hasonló ciki helyzeteket...talán akkor megnyugodnék h. nem csak én kerültem ilyen helyzetbe:) ha nagyon ciki akkor levélben is írhatnátok 15/L

Legjobb válasz: Engem egyszer randin nevetettet meg egy srác, de annyira, hogy amit ittam kólát, az orromon keresztül sikerült visszaspriccelnem szerencsétlen sült krumplijára. Persze látványos mennyiségben, hogy letagadni se lehessen. Na az kva égõ volt. Kb meg akartam halni. XD De marha rendes volt a srác, mert félretolta a kólás krumplikat, hozzátette, hogy õ menzán evett már gusztábbat is, és ha nem lennék itt, õ így is megenné, mert imádja a krumplit, szóval no para. :D Persze ettõl csak még jobban égett a fejem, de ez van. :D Tudni kell magadon röhögni. :D 21L

Engem egyszer randin nevetettet meg egy srác, de annyira, hogy amit ittam kólát, az orromon keresztül sikerült visszaspriccelnem szerencsétlen sült krumplijára. Persze látványos mennyiségben, hogy letagadni se lehessen. Na az kva égõ volt. Kb meg akartam halni. XD De marha rendes volt a srác, mert félretolta a kólás krumplikat, hozzátette, hogy õ menzán evett már gusztábbat is, és ha nem lennék itt, õ így is megenné, mert imádja a krumplit, szóval no para. :D Persze ettõl csak még jobban égett a fejem, de ez van. :D Tudni kell magadon röhögni. :D 21L
egyszer a nagybátyám születésnapján össze gyûltünk jó páran 50-60 fõ. aztán a nõvérem úgy megnevetettet, hogy behugyoztam ott mindenki elõtt. akkoriban pont 15 éves voltam. égõ helyzet volt.
tegy ugy mintha nem tortent volna semmi, egy ido utan ugyis lapos lesz a tortenet, s elfelejtodik, de ha nem akkor se stresszeld magad ilyenekkel;) vannak rosszabb dolgok annal h, valaki leeget.
rólam letépte a gatyát az osztálytársnõm aki akkor tetszett.. vörös lettem mint a rák. fõleg, hogy egy bokorból szedtem ki valamit, térdeltem + be voltam hajolva.. szerinted? villant a zacsi minden, a helyiek még a falat is megtámasztották a röhögéstõl.. na ennél nem hinném h égõbb helyzetbe kerültél ;)
Mindenkivel történnek cikis dolgok. Én általában pofára esek, de jót röhögök magamon. Meg kimagyarázom egy megöleltem a földet, hát nem cuki vagyok-kal és kész.:DD
nem is tudjuk milyen helyzetbe kerültél... akkor hogy segítsünk?
Bocsika "elég ciki ahhoz, hogy ne tudj magadon nevetni " :P
semmilyen helyzet nem lehet elég ciki ahhoz, hogy tudj magadon nevetni. Ha ez megvan, akkor magabiztosnak fogsz látszódni, akármit is bénázol össze. Amúgy meg ennél nem lehet gázosabb:) Én a középsuliban majdnem lelöktem a lépcsõn azt a srácot, aki nagyon tetszett nekem, mert elbambultam. Jött velem szemben fel én meg le. Nekimentem, és ha nem kapom el a kezét, leesik. :P Látod mindenkinek vannak gázos szitujai. Mi jót röhögtünk rajta és el volt intézve. Nem kell megijedni. Bár azt nem tudom, hogy te hogy kerültél cikis helyzetbe. Megírnád, egyszerûbb lenne a döntés :)
Mihez hasonlót? Mi történt?
húúúú mesélhetnék sokat :D Mostanában történt, hogy megjött a havibaj és 1. órám a német csoportommal volt (10 fiú+ én xD) és éreztem, hogy átázok mert rosszul ültem vagy mit tudom én és mikor kicsöngettek rohantam kifelé (a csoportba jár a fiú aki tetszik) és udvarias gyerekek módjára elõre engedték a lányt...remélem érted...de remélem, hogy nem látszódott annyira :S. Aztán ugyan ebben a csoportban egy fotelt rátoltam a srác lábára (ordított a fájdalomtól). Egy másik srác (aki szintén tetszett) pedig nem hagyta békén bnõmet és leöntöttem cseresznyeszörppel... és még sokat tudnék mondani :D

Megcsalt. Hogyan tegyem magam túl rajta?

A párom félrelépett a kollegan?vel.Fogadkozott,ígérgetett, hogy soha többet nem bánt meg. Majd egy év után kezdett könnyebb lenni a lelkemnek,amikor is kiderült, hogy titokban néha néha levelezgetnek egymással.Újra kivagyok idegileg, az a picike bizalom is elmúlt.Ha csak barátok (ha ha ha) akkor minek titokban mailezni?!

Legjobb válasz: ha nem tudod neki magadtól megbocsátani és túltenni magad rajta, akkor sokáig neszenvedjetek... bár szerintem amúgyse, és ezt nem azért írom mert jhaj a büszkeséged... inkáb jhaj a boldogságod. engem is csaltak meg, tudtam róla, túltettem magam rajta, megbíztam benne és újra megcsalt. és aztán újra és újra és újra. Míg a végén azt vettem észre hogy sz*rok rá, és megemlítettem neki hogy ezentúl legyen oly kedves és ne hozzám jöjjön. ettõl függetlenül - amiért minden nõ megkövezne - én azt mondom hoyg van olyan szitu amikor meg lehet bocsátani. azt te döntöd el hogy meg akarsz-e, de csak úgy mûködhet ha teljes szívedbõl bocsátassz meg, és bízol benne, különben csak megmérgezed mégjobban a kapcsolatot.

ha nem tudod neki magadtól megbocsátani és túltenni magad rajta, akkor sokáig neszenvedjetek... bár szerintem amúgyse, és ezt nem azért írom mert jhaj a büszkeséged... inkáb jhaj a boldogságod. engem is csaltak meg, tudtam róla, túltettem magam rajta, megbíztam benne és újra megcsalt. és aztán újra és újra és újra. Míg a végén azt vettem észre hogy sz*rok rá, és megemlítettem neki hogy ezentúl legyen oly kedves és ne hozzám jöjjön. ettõl függetlenül - amiért minden nõ megkövezne - én azt mondom hoyg van olyan szitu amikor meg lehet bocsátani. azt te döntöd el hogy meg akarsz-e, de csak úgy mûködhet ha teljes szívedbõl bocsátassz meg, és bízol benne, különben csak megmérgezed mégjobban a kapcsolatot.
Ne a megcsaláson lépj túl, hanem a barátodon.
Apám is félrelépett, anyám nagyon ki volt borulva... apa ígérgetett neki minden hülyeséget, meg, hogy ez csak egy nagy hiba volt, azt mondta, hogy már nem sms-eznek, ezért mikor megjött a telefon számla eldugtam anyunak, hogy ne apa találja meg 86 sms volt apám számláján ebbõl 13 ment anyunak... ez már egy éve történt, de szerintem anyu még mindig nincs jól és sose fog teljesen túllépni a dolgon... és ahogy látom csak azért maradtak együtt, mert van mögöttük 25 év és két közös gyerek... Szerintem, egy ilyenen sose lehet túl lenni, de én a helyedben ott hagynám vagy megmondanám neki, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a nõvel.
Ha csak levelezgetnek akkor szerintem nem kell félned, én is szoktam levelezgetni a volt barátnõmmel, vannal olyan dolgok amiket vele valamiért jobban tudok megbeszélni mint a párommal és kell egy külsös ember véleménye megerõsítés vagy cáfolás szempontjából. Nekem régebben azt mondták az a legféltékenyebb ember aki hasonló helyzetben félremenne, mert saját magában nem bizik s ezt tudattalanúl a párjára vetiti ki. Szereted õt akkor szerezd vissza, jelenetek helyet jöjön a nõi csáberõ és praktikák, lepd meg õt és saját magadat is. Amenyiben tényleg félrement akkor lapát.
Persze hogy rosszul esik neked bármiféle kapcsolata azzal a nõvel, még akkor is ha levelezés, hiszen nem jószántából dobta a nõt, hanem azért mert "megfenyegetted". Szerintem egy ilyen elbaltázott kapcsolat csak akkor lehet újra jó, ha szét is tudtok menni. Elköltöztél tõle? külön voltatok pár hónapot? mert szerintem nem. Engem még nem csaltak meg, vagy legalábbis nem tudok róla, de én úgy érzem hogy csak úgy tudnék megbízni megint a régi pasiban, ha új életet kezdhetnék, külön, és ha újra meghódít, és tényleg látom rajta hogy megjavult az a helyzet amiért korábban a félrelépés történt. Persze, én is van olyan régi barátom akivel jóban vagyok, akár napi szinten, de csak barátok vagyunk. és ezek régi történetek, õsrégen lezárt dolgok, nem megcsalósdis kapcsolatok.
rugj be az elkövetkezõ 10 évbe a veled 1 cipõbe járó pasiknak bejön a dolog gondolom a nõknek is megy
11:27 tokeletes valasz!

Hogyan tegyem magam túl a bûntudaton, amit az elvesztegetett életem miatt érzek?

Nem úgy éltem eddig az életem, ahogy szerettem volna. Úgymond nem mertem az lenni, aki valójában vagyok. Féltem megélni a vágyaimat és ezért mindenrõl lemondtam. Itt most az élet átélésére, kiélvezésére gondolok. A szerelemre, bulikra, barátokra, kalandokra, a sok tapasztalatra. Én mindent kihagytam és nem tudom, hogy tehettem ezt magammal. A fiatal éveimet dobtam el és túlságosan bánt ez az egész, a hátrahagyott üresség. Elviselhetetlen bûntudatom van, ráadásul mostanában mindig olyat látok, hallok, olyan helyzetbe kerülök, ami szembesít ezzel. De azt hiszem direkt keresem is ezeket a dolgokat, mintha szándékosan fájdítani akarnám a szívem. És úgy érzem már késõ, azt a sok mindent nem lehet bepótolni. Amit most lehetne, azt sem tudom megtenni, mert már túlságosan kikerültem az áramlásból és nem tudom, hogyan lépjek be. Nagyon félek, hogy soha nem leszek már boldog.

Legjobb válasz: Ez az értelmetlen relativizálási kör. Tudod soha nem lehetsz már olyan boldog, mint amilyen lehettél volna, de bármikor lehetsz még olyan boldog, amilyen talán soha nem leszel és így tovább és így tovább. Az ember a múltját nem tudja visszakapni, a jövõjét meg nem tudja elõrekapni. Az egyetlen, amit kap és ami az övé, az a jelen. Tudom ezt nehéz megértetni saját magunkkal, de valahogyan meg kell. Nekem is ez volt a problémám, ami neked, de addig gyömöszöltem az imént említett gondolatot magamba, amíg végül bevésõdött az agyamba. Azzal kell kezdened valamit, amid most van. Sem a múlt , sem a jövõ nem számít ilyen szempontból. Nem vagy az idõ teljes ura, csak a jelené. Ha viszont ezt jól csinálod, akkor az felülírja a múltat is és a jövõt is :).

Ez az értelmetlen relativizálási kör. Tudod soha nem lehetsz már olyan boldog, mint amilyen lehettél volna, de bármikor lehetsz még olyan boldog, amilyen talán soha nem leszel és így tovább és így tovább. Az ember a múltját nem tudja visszakapni, a jövõjét meg nem tudja elõrekapni. Az egyetlen, amit kap és ami az övé, az a jelen. Tudom ezt nehéz megértetni saját magunkkal, de valahogyan meg kell. Nekem is ez volt a problémám, ami neked, de addig gyömöszöltem az imént említett gondolatot magamba, amíg végül bevésõdött az agyamba. Azzal kell kezdened valamit, amid most van. Sem a múlt , sem a jövõ nem számít ilyen szempontból. Nem vagy az idõ teljes ura, csak a jelené. Ha viszont ezt jól csinálod, akkor az felülírja a múltat is és a jövõt is :) .
Talán az is segít, ha amikor azon agyalsz, hogy " Egek, mit csináltam eddig ? " , akkor válaszolj rá magadnak azzal, hogy " Igen, és mit csinálok most is ? " - Mert eddig hagytad, hogy az élet elmenjen melletted és most is azt teszed, azzal a különbséggel, hogy most tudatosan ráadásul. Hagyd ezt abba, szakadj el az önmarcangolástól, vedd a kezedbe az életed és adjál neki.
EZ olyan mintha a "25-ös" csapdája lenne mert én is így érzem sajnos. 25/L. Engem is érdekelni fognak a válaszok.
Én is így érzek!Elvettem feleségül egy olyan nõt akivel soha se voltam boldog, úgy érzem hogy sose szeretett, csak azért ragaszkodott hozzám, hogy a szüleitõl elkerüljön.a sok szakítás után mindig visszakönyörögte magát.Most már 12 éves házasok vagyunk, 2 fiúnk van.A gyerekeket nagyon szeretem.ezért maradok vele.Úgy érzem hogy szó szerint rápazarlom az életem :((.
Utolsónak írom, hogy a gyerekeid ugyan úgy fognak szeretni, sõt talán jobban is, ha egy kicsit távol vagy! Már olyan szinten fejlett a technológia, hogy ha nem vagy ott testben, akármikor elérhetnek és te is elérheted õket. Egyszerûen csak intelligens módjára kell elválni. Én a szüleimet sem értem, hogy ott van elõttük jó esetben (és miért ne lenne jó?! ) még a fél életük! 40-45 évesek és egyszerûen olyan szinten beletompultak a silány életükbe, hogy még én se hiszem el. Egyszerûen képtelenek változtatni, és egymást marcangolják, miközben szeretik egymást. Elképzelni se tudom, hogy mi lenne ha nem szeretnék. Szerinted a gyerekeid nem veszik észre a mû kapcsolatotokat?? Szerinted nem lennének boldogabbak, mondjuk 10 év múlva, amikor részt vehetnek a 2. esküvõdön, ahol egy olyan nõ oldalán állsz akit szeretsz és boldog vagy mellette. Határozottan bele fogtok mindketten betegedni ebbe az életbe! Minden nap egy új esély! És evvel a házassággal nem csak magadat, hanem rajtad kívül még minimum 1 embert teszel tönkre lelkileg.

Hogy tegyem magamat túl magam ezen? Úgy érzem belehalok :' ( a legjobb barátnőm már nem a legjobb barátnőm. Többi lent.

Szóval fel kerültem gimibe, lett egy legjobb bn?m. Mindig vele voltam, megvédtem, és hónapokon át nem volt olyan h veszekedjünk. Aztán egy id? után már nagyon csúnyán bánt velem, rengetegszer veszekedtünk, hosszú lenne leírnom, lelki er?m már nincs hozzá. Nem egy helyen lakunk, amíg ? a többi bn?jével jókat röhög én itt sírok miatta, facen is csak én írok rá ? rám sosem...

Legjobb válasz: Hát sem az önsajnálat, sem a búslakodás nem fog segíteni. Keress magadnak olyan elfoglaltságot, amiben örömödet leled, és elvonja a figyelmedet. Egyszerûen õ nem érdemelte meg a te barátságodat, úgyhogy nem is érdemes miatta sírnod. Majd legközelebb olyan embert választasz, aki érdemesebb a te társaságodra. Fel a fejjel! nem történt semmi tragédia. :)

Hát sem az önsajnálat, sem a búslakodás nem fog segíteni. Keress magadnak olyan elfoglaltságot, amiben örömödet leled, és elvonja a figyelmedet. Egyszerûen õ nem érdemelte meg a te barátságodat, úgyhogy nem is érdemes miatta sírnod. Majd legközelebb olyan embert választasz, aki érdemesebb a te társaságodra. Fel a fejjel! nem történt semmi tragédia. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ :)
Igaza van az elsõnek, sportolj, foglalkozz az állataiddal /ha vannak/, szerezz új barátokat, keress hobbit magadnak.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm.. De olyan nehéz nézni ahogy másokkal viselkedik..úgy ahogy velem régen. És mindig olyan jókat nevettünk.. :( és fáj h vége. De igazatok van muszály túl lépni rajta :(

Rettegek a császártól! Hogyan tegyem magam túl rajta? !

Els? babám spontán született, bár nem volt komplikációmentes, de életem legszebb élménye maradt. Most kiderült, hogy a baba egészsége miatt császározni kell, holnap reggel mennem kell a szül?szobára. Órák óta zokogok, már több császáros ismer?sömmel is beszéltem, de még mindig a hideg kiráz, ha rágondolok. Az orvos azt mondta, hogy saját felel?sségemre elutasíthatom a m?tétet, de azzal a babám egészségét kockáztatnám. Valahogy az ösztönöm azt súgja, hogy próbáljam meg simán szülni, minden egyes porcikám ellenkezik a császár ellen, viszont ha a babámnak valami baja lenne sosem bocsátanám meg magamnak. Alig vártam, hogy újra szülhessek és most ez teljesen lesokkolt. Ráadásul még id?m sincs ugye átgondolni, mert már holnap "túl kell esni rajta". :( Tudom, hogy sokan még fizetnek is azért, hogy császár legyen, de én halálosan meg vagyok rémülve!!!

Legjobb válasz: Mi a gond a babával? Én amúgy azt tudom mondani, hogy spontán szülésbõl is BÁRMIKOR lehet császár, nekem ez volt. Amikor már 6 órája vajúdtam, teljesen kitágulva, gyerek meg sehol, akkor megváltásként éltem meg, hogy a dokim közölte, megcsászároz! Utóbb kiderült, hogy ezzel kettõnk életét mentette meg. Mi az, ami a császárban aggaszt? Nem mondom, hogy kellemes (maga a mûtét semmi, én végigaludtam, vagyis aludtam volna, ha hagynak), utána kellemetlen, de azért ki lehet bírni. Ha választhatnék, legközelebb hüvelyi szülést választanék, de tudom, hogy ha kell a császár, akkor kell...

Mi a gond a babával? Én amúgy azt tudom mondani, hogy spontán szülésbõl is BÁRMIKOR lehet császár, nekem ez volt. Amikor már 6 órája vajúdtam, teljesen kitágulva, gyerek meg sehol, akkor megváltásként éltem meg, hogy a dokim közölte, megcsászároz! Utóbb kiderült, hogy ezzel kettõnk életét mentette meg. Mi az, ami a császárban aggaszt? Nem mondom, hogy kellemes (maga a mûtét semmi, én végigaludtam, vagyis aludtam volna, ha hagynak), utána kellemetlen, de azért ki lehet bírni. Ha választhatnék, legközelebb hüvelyi szülést választanék, de tudom, hogy ha kell a császár, akkor kell...
Szia! Nem értelek meg teljesen mivel nincs még gyerekem, és utban sincs, igy nem tudom min mész át. De én is rettegek attól hogy ha lesz picim császározni fognak.Egyszerüen nem merek rá gondolni kiver a viz, remegek, minden bajom van. Anyukámat 3szor nõvéremet 1bõl egyszer császározták.Félek én is oda jutok. DE!!! Ne ez lebegjen a szemed elõtt, a babád egészsége és a tied a legfontosabb, és ha ez császárt kíván hát legyen. Inkább gondolj arra hogy most nem lesz fájdalom és láthatod végre azt a pindurkát aki eddig belülrõl rukapált. Végre megfoghatod a kezét, meglátod az a arcát, mijét kitöl örökölte, a kezedben tarthatod.Ezt várd szerintem. És csak erre gondolj. Sok sikert.
Na, azért nem kell ekkora drámát csinálni egy császárból! Tény, hogy mûtét, és komolyan kell venni, de azért zokogni nem kell miatta! Egy a lényeg: Holnap magadhoz ölelheted a babád! Minden más felejthetõ körülmény lesz meglátod! Sok boldogságot!
Ne aggódj, nem lesz semmi gond. Nekem anno 1 órám volt feldolgozni, hogy császárom lesz. De nem volt semmi gond. Ha a baba egészsége ezt kívánja, akkor meg pláne!
na igen. nálam a kitolásnál hirtelen leállítottak mindent és toltak a mûtõbe. én fel sem tudtam készülni már vágtak is
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, aranyosak vagytok! :) HPV vírusom van (amirõl tudtam ugyan), de szemölcsöt találtak a méhszájamon, ezért nem szülhetem a fiam. Sajna 9 hónap alatt senki nem nézett, ennek tünete sincs, nem lehet érezni, csak az amnioscopián derült ki. :( Próbálok megbarátkozni a gondolattal, akikkel beszéltem mindenki biztatott, hogy õk újra császárral szeretnének szülni, ha választani lehet. Nagyon vegyes érzéseim vannak. Egyik pillanatban úgy érzem menni fog, aztán újra belémhasít a rettegés... Megpróbálok arra koncentrálni, hogy a végeredmény a lényeg és holnap ilyenkor már a babám velem lehet. Mikor az elsõ fiam szültem kisebb komplikációk voltak, teljesen szétszakadtam, mûteni is kellett utána, így elsõ este nem lehetett velem, de utána éjjel-nappal. A kórházban akkor is 1 hetet töltöttem, mert a baba besárgult, én meg transzfúziót kaptam, iszonyat fájt a gátsebem, még 2 hét után is húztam a lábam, nem tudtam ülni, szóval az sem volt egy egyszerû. Csak akkor ugye nem várt itthon másik lurkó. A babát most is meg fogom kapni, azt már megérdeklõdtem, hogy császárosoknál is éjjel-nappal velük lehet. Remélem a szoptatással sem lesz gond, mert már folyik a tejem a mellembõl. A férjem is biztat, ott lesz velem. Köszönöm nektek még egyszer a válaszokat, bízom benne, hogy nem lesz semmi gond. Boldog babázást kívánok akinek már megszületett, aki meg még elõtte áll, annak pedig boldog babavárást!!! :)
Azóta remélem túl vagy rajta és mindketten egészségesek. Majd szólj, hogy mi volt.
Szia! Utolsó vagyok! Sajnálom, hogy ezt így élted meg! Én is császárral szültem, de én pikk-pakk felépültem és az EDA miatt fellépõ esetleges fejfáját is megúsztam. A lényeg az, hogy megvan a babád és egészséges. Adj idõt magadnak a regenerálódásra és hidd el, nemsokára másképp fogod látni a dolgokat! Mielõbbi felépülést és sok boldogságot a kicsikhez!
Nekem Quarelint adtak a kórházban és itthon is szedhettem volna, spinális érzéstelenítéssel császároztak 3 hónapja. Nekem csak a kórházban fájt és csak reggel, de ez segített. Mondjuk a frontokat azóta megérzem, fejfájással, pedig korábban ilyesmi nem volt.
persze h félsz..hisz az ember fél az ismeretlentõl..és azt is tudom h a mûtét után rájössz h feleslegesen paráztál:) megnyugtatni nem tudlak..max annyival h nekem volt sima és császáros is..és én a császárra szavazok!:)
2, 5 hónapja császárral szültem, életem legszebb élménye volt és nem bánom, hogy nem hüvelyi szülés volt. Hihetetlen élmény volt, amikor oda tartották, éjjel kaptam fájdalomcsillapítót, 2 óránként hozták a manót szopizni, reggel ugyan nehezen, de felkeltem, délután már szinte szaladtam. 2. napon már semmi bajom nem volt, csak felkelni kellett óvatosan, egyáltalán nem fájt, az oxitocin injekciók rosszabbak voltak.4. napon hazajöttünk, folyásom alig volt, 1 hét alatt rendeb voltam. Kár aggódni. Elõzõ napi uh-n a doki azt mondta, hogy 3700 gramm (1. baba, fiú és meg elég pici vagyok), úgyhogy fohászkodtam a császárért. Indítás lett volna túlhordás miatt, de aznap reggel el is kezdett folyni a magzatvíz, amikor elõkészített a szülésznõm, oxitocinra semmit nem tágultam, semmi fájásom nem volt, egy sem :) Ne félj, nem rossz a császár!
tényleg annak örülj inkább h már holnap láthatod! nekem még vagy 2-3 hét a mûtét, én attól vagyok ki, már mennék holnap
engem mind2 császár után a 4.napon hazaengedtek. a fiad ki fogja bírni, most magadra és a picire koncentrálj, ne stresszeld magad még ezen is amúgy tuti nem streptococcus, azért nem császároznak, csak antibiotikumot adnak
Streptoccocus fertõzés lehet... tényleg veszélyes. Mûtétnek mûtét, ez tény. Tudod, nekem is a császár volt az elsõ mûtétem, de azóta már volt 2 nagymûtétem, és már nem tartom olyan vészesnek egyáltalán - pláne, hogy császárnál el sem altatnak, végig tudod, hogy mi történik, az úgy egészen más. Ha mûteni kell, hát mûteni kell, elkerülhetetlen... A kórházi tartózkodás csak pár nappal több, mint hüvelyi szülés esetében. A felépülés utána: hát az változó. Nekem tényleg nagyon sokáig tartott, extrémen sokáig, de az én vagyok, másoknak könnyebben ment. Ezzel együtt is azt mondom, ha újra gyereket vállalnék, akkor sem aggódnék a csaszi miatt, mert a baba mindenért kárpótol, akármilyen nehéz is utána egy darabig. Aztán hónapok, évek múlva meg már teljesen mindegy lesz, hidd el, hogy született. :)
A kérdező hozzászólása: A baba teljesen jól van, kifejlõdve, minden rendben. Csak nekem lett olyan vírusfertõzésem, amivel ha áthalad a szülõcsatornán, akkor megfertõzhetem és rá nézve lesznek következményei. :( Azt persze nem tudom, hogy pontosan mi, annyit mondott a doki, hogy ezt egy gyerekorvos tudná pontosan megmondani. Félek magától a mûtéttõl, mert csak egy nagy hasi mûtét. Félek, hogy sokáig fog tartani a felgyógyulás, sokáig leszek kórházban és itthon a 4 éves kisfiam, akivel még egy éjszakát sem töltöttünk külön. Mást én is mindig nyugtattam fordított esetben, hogy nem lesz semmi baj, ha muszáj, akkor muszáj, de mégis úgy érzem, hogy egy rémálom válik valóra... Egyszerûen nem bírok megnyugodni. Az eszemmel tudom, hogy butaság és bízzak az orvosban, de mégis... annyira rosszul érzem magam emiatt.
Az elsõ szülésem sürgõsségi császár volt, 36 órán át az intenzíven voltam utána. A második progi volt és az egyik legszebb élmény az életemben. Úgysem tudunk Téged 100%-osan megnyugtatni, és sokan riogatják az embert, hogy ez egy komoly hasi mûtét, és úristen, hetekig tart felépülni. Én midkettõbõl egy hét alatt felépültem, a progi után 6 órával már szaladgáltam! Ha lehet, akkor kérj VIP szobát, ha olyan ágy van, amit lehet elektromosan emelgetni, az nem árt egy császár után :) Ne félj!!!!!!
Szia, bár én császáros voltam, én is sokáig tiltakoztam belül ellene, aztán elfogadtam és minden relatíve zökkenõmentesen lezajlott, meggyõzõdésem hogy azért mert nem hagytam hogy a félelmeim eluralkodjanak (a hallottak és olvasottak miatt). Késõbb olvastam a zárójelentésen hogy a baba nyakára rá volt tekeredve a köldökzsinór, valószínûleg ezért nem fordult le soha, pedig mennyi praktikát kipróbáltunk hogy megfordítsuk, ez lett volna a veszte. Én a helyedben az orvosra hallgatnék, hidd el mind túléltük és õ tudja most jobban ezt a dolgot. Olvasgatni pedig nagyon ajánlom ezt, van még egy pici idõd. http://felicitasz.blog.hu/2010/10/06/csodalatos_csaszarmetszes Próbálj megnyugodni, holnap MEGSZÜLETIK A GYERMEKED!!! Lényegtelen hogy kibújik vagy kiemelik, a lényeg hogy erre a világra jön és most az a legfontosabb hogy egészségesen jöjjön a világra és egy mosolygós és nem lesokkolt anyuka nézzen rá vissza, amikor megpillant. Minden rendben lesz!!!
ne félj a császártól, köztársaság van elnökkel. orbán nem fog bántani max anyagilag tesz tönkre

Mindent túl reagálok? Hogy változzak? Hogy fogadjam el a gyerekét? Hogy tegyem magam túl a múlton?

Kezdem a legeslegelején ….. 21 éves vagyok a szüleimmel a viszonyom soha nem volt a legjobb, van egy öcsém aki mindig a kedvenc volt én meg a háttérbe voltam szorítva…. És ez most nem az, hogy csak én érzem így, hanem tényleg ….egy kis faluban lakok és itt ezt mindenki észrevette. Szóval gyerek korom óta szeretet hiányos vagyok.

Legjobb válasz: 15-16 éves fejjel persze, hogy nem foglalkozik a gyerekkel, gondolom a nõ se akarta, hogy az apja legyen... de ez már nem számít. Szerintem érdemes lenne felkeresned egy pszichiátert, mert néhány dolgot lehet, hogy vele könnyebben meg tudnád beszélni! Hát ebbe nem szólhatok bele, de szerintem elõbb te is keress magadnak állást, dolgozz pár évet, és ha mindketten akartok gyereket, akkor is csak úgy, ha biztosan olyan helyre tud születni, ahol fel is tudjátok nevelni.

15-16 éves fejjel persze, hogy nem foglalkozik a gyerekkel, gondolom a nõ se akarta, hogy az apja legyen... de ez már nem számít. Szerintem érdemes lenne felkeresned egy pszichiátert, mert néhány dolgot lehet, hogy vele könnyebben meg tudnád beszélni! Hát ebbe nem szólhatok bele, de szerintem elõbb te is keress magadnak állást, dolgozz pár évet, és ha mindketten akartok gyereket, akkor is csak úgy, ha biztosan olyan helyre tud születni, ahol fel is tudjátok nevelni.
Hát én olyan embernek az életben nem szülnék aki egy vállrándítással eldobta magától a fiát és még késõbb sem támadt benne semmi felelõsség, hogy talán mégis csak a gyerekem... Gondolod a te gyerekeddel majd más lesz? Max amíg kényelmetlen nem lesz, utána lelép, hisz ha elsõre is könnyen megúszta akkor másodjára minek vegye komolyan? Kva gáz...
LOL
Szerintem menj el egy pszichiáterhez bocsi de igen tul reagálod.A párod nem foglalkozik a gyerekével de téged még igy is zavar.. szerintem tördj bele hogy igen van egy fia és kész, neked is van multad neki is van multja. A jelen a lényeg, és azért irtam hogy fordulj dokihoz mert szerintem segitene ha kibeszélnéd ezt a szeretet hiány dolgot, és talán megtanulnád értékelni azt ahogy most szeret hidd el szeret téged csak azt az oriási szeretet éhséged nem tudja csillapitani ..
A kérdező hozzászólása: A második kommentálónak üzenem, hogy lehet ha õ lenne a barátom helyébe másképp vélekedne, vagy ha az õ 15 éves fiának szûlt volna egy 20 éves nõ ...
A kérdező hozzászólása: Igazad van ... azért költözünk össze jövõ júliusban mert júniusban végzek a sulival. Amúgy a párom könyvelõ és egyéni vállalkozó (gazdálkodó).... szóval a pénz "meg lenne" rá már akár most is
de barátoddal megértõbbnek kell kicsit lenned, mivel szerintem elég nagy sokk/trauma (vagy nem tudom minek nevezzem)lehetett neki is hogy 15 évesen ha úgy vesszük apa lett (lehet hogy ezt nem így fogja fel, de azért valamennyire ez biztosan benne van). És ahogy észrevettem a férfiak késõbbre akarják "tolni" az apaságot, gyerekválalást, azt nem tudom megmondani, hogy miért (talán félnek, vagy 100%-ig biztossak akarnak lenni abban, ha valami közbejön pl kirúgják a munkahelyükrõl vagy bármi más..akkor is biztonságban fel tudják nevelni a gyereket). De ne haragudj, hogy ezt mondom, de te is még nagyon fiatal vagy, szerintem erre ráértek még! Éljetek, legyetek sokat együtt, mert ha már gyerek is van, kevesebb lehetõségetek lesz együtt lenni (pedig munka, tanulás melett sincs olyan hû de sok) :)
A kérdező hozzászólása: Igen tudom, hogy ez az õ életében nagyon fájdalmas pont, ezért nem is szeret róla beszélni. Ma felhozódtak a gyerekek és mondta hogy szeretne már õ is csak még nem tudná megadni neki mindazt amit õ szeretne. Szóval ebben igazad van.... köszönöm :)
Hát, ha jót akarsz magadnak, és valóban boldog akarsz lenni, akkor ezt a kapcsolatot azonnal befejezed ezzel az emberrel. Jellemgyenge, gyáva senki. Kb. ennyi a véleményem róla. Meg ahogy veled bánt mikor te voltál terhes..Olyan gyorsan dobbantottam volna az elsõ lépésénél, hogy öröm nézni:D

Hogy felejtsem el, hogy tegyem magam túl rajta, hogy kössem le magam? Nagy nehezen belementem egy kapcsolatba, egy idő után elhittem a fiúnak, hogy szeret, én is beleszerettem, nem is kicsit. Kiderült, hogy nem is szeret

most itt vagyok egyedül, depressziósan, szerelmesen egy olyan emberbe, aki a legkevésbé sem érdemli meg...

Legjobb válasz: Teljesen megértelek. Mikor nekem vége lett egy kapcsolatomnak, annyira fájt, hogy azóta sem tudtam kiheverni, 1 éve és túl több pasin azóta - nem megy. Sokáig nem bírtam sem enni, sem aludni. Szóval átérzem. :( Próbálj meg minél többet a barátaiddal lenni, eleinte ugyanúgy õ fog a fejedben járni, nehéz lesz, de idõvel egyre kevesebbet fogsz rá gondolni, mígnem elfelejted. :) Legalábbis nagyjából. Csak ne add fel, járj el szórakozni, társaságba! Egy ilyen szemét pasi nem ér ennyit.

en is ugyan igy jartam feltem a csalodastol es megis belementem es sajna otthagytak engem is!!!! ez nagyon rosz erzes nem tudom h lehet tul esni rajta csakis egy mas valaki...de az ido is szukseges ahoz en is meg csak labalok ki belole nem vagyok tul rajta persze azota mar 4 honap telt el:((( de meg senki nem jott el h elfelejtsem 5 honapig voltunk egyutt es tavkapcsi volt L27
elõzõ vagyok Hát igen....addig jó, míg valaki eltereli a figyelmem :) De most..itthon, egyedül..Képtelen vagyok másra gondolni sajnos...Nem tudom mit kéne tennem
Pontosan ugyanebben a cipõben vagyok én is. Már majdnem egy hónapja, hogy szakítottunk.....Nem tettem túl magam rajta egyátalán. Most is itthon ülök, és egyszerûen nem tudok magammal mit kezdeni. Bulizni meg társaságba menni jelen pillanatban nincs semmi kedvem.....Még mindig olyan rossz...És a legrosszabb, hogy nézem a kiírásait, és látom, h õ meg megy bulizni..áhh...Én meg nem tudok magammal mit kezdeni. Itthon ülök, és ezt a rohadt gépet nyomom....pff, néha szánalmasnak érzem már magam. Ha van valami ötleted, ami elvonja a figyelmed róla, majd lécci szólj nekem is ;)
Teljesen megértelek. Mikor nekem vége lett egy kapcsolatomnak, annyira fájt, hogy azóta sem tudtam kiheverni, 1 éve és túl több pasin azóta - nem megy. Sokáig nem bírtam sem enni, sem aludni. Szóval átérzem. :( Próbálj meg minél többet a barátaiddal lenni, eleinte ugyanúgy õ fog a fejedben járni, nehéz lesz, de idõvel egyre kevesebbet fogsz rá gondolni, mígnem elfelejted. :) Legalábbis nagyjából. Csak ne add fel, járj el szórakozni, társaságba! Egy ilyen szemét pasi nem ér ennyit.
ismerõs helyzet.. szerintem is szórakozz és probálj ne egyedül maradni szóval legyél mindig társaságba ez a legjobb vagy csinálj olyan dolgokat amit szeretsz de ha lehet aztse egyedül
Ne aggódj miatta
Keress valami jó játékot a neten az megnyugtat.
az én egyik osztálytársammal is ez van, ma még sírt.Õt sem tudtuk megvigasztalni, téged sem tudlak.Az idõ segít
Csak az idõ segít!
A kérdező hozzászólása: igen, öröm az ürömben, hogy nem vagyunk egyedül. 17, õ is, és hát szeptember óta járogatunk, de rendesen majdnem 3 hónapig jártunk. ma lett vége.
hany eves vagy kerdezo? es meddig voltatok egyutt? mikor szakitottatok?
annyira jol erzem most magam h tudom hogy nem vagyok egyedul ezzel a vadaszattal azt gondoltam csak en vagyok ilyen hulye :(( mar 3 hopapja leseselkedek
uhh szegények:S most h olvasom ezeket a történeteket jó h a pasi visszautasított és nem erõszakoskodtam h jöjjünk össze..ugyanis a srác nem biztos abban h menne köztünk a kapcsolat ezér mondta h neki jó egyedül, és békén is hagytam és most örülök is neki mer lehet h most én is itt szenvednék úgy mint ti..bár ez se jó érzés h visszaútasított de inkább ez és enkem is lekéne kötni magam vmivel csak nem tudom mivel:S
A kérdező hozzászólása: én 15 percenként nézem meg facebookon, pedig tudom, hogy úgysincs és nem is volt fönt:D de am rettenetes... kb úgy lehet róla leszokni, h erõt veszel magadon, és pl naponta csak 1x nézed, utána meg csak néhány naponta, utána hetente, és így szép lassan... csak erõt kell venni magadon... de én mondom?!:D
hat en sajnos szoktam vadaszni az exeimet msn iwiw stb olyan rossz nem tudok leszokni rol es igy nem adok eselyt magamnak h felejtsem el latom kivel van stb ezt hogy szokjam le? szanalmas vagyok
A kérdező hozzászólása: én sem tudok mit csinálni:( ez annnnyira rossz...
A kérdező hozzászólása: szegények:( õ meg nincs fent msnen, de mindig arra gondolok, h vajon mit csinálhat... hát igaziból az a helyzet, h tényleg azt kéne csinálni, amit mindenki mond: barátokkal lenni, lekötni magunkat. de az a baj, hogy oké, akkor pillanatnyilag jó, de utána este az ágyban, v amíg éppen nem foglakozom mással 100%-osan, akkor megint csak õ jár a fejemben... na meg most ilyenekhez kedvem sincs:(
A kérdező hozzászólása: köszönöm ezeket a válaszokat is, hát sajnállak téged is:( tudom, ezeket kéne, de semmi kedvem, ráadásul ma és holnap itthon fogok dögleni, és nem tudok mit csinálni, nem tudom magam lekötni, õ jár a fejemben csak:(
A kérdező hozzászólása: köszönöm az eddigi válaszokat. a ne aggódjak miatta dolgot hogy csináljam? én tudom, hogy egy szemétláda, és eszem ágában sincs újra összejönni vele, csak nem tudom magam mivel lekötni... most nem tudok és nem is akarok elmenni itthonról, és jó sokáig nem fogok tudni elaludni, az is biztos...
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat. igen, sajnos.:( de olyan rettenetes... nem eszem 3 napja, aludni se nagyon tudok, lebetegedtem, és egész nap csak sírnék...

Hogyan tegyem magam kívánatossá egy 7 évvel idősebb fiú számára? Mit tegyek hogy élvezze a velem való előjátékot, beszélgetést?

Legjobb válasz: Elõbb szerintem beszélgessetek, aztán játszatok elõ! :D Amúgy csak légy õszinte!

Elõbb szerintem beszélgessetek, aztán játszatok elõ! :D Amúgy csak légy õszinte!
Csak add magad! Ha valaki szeret téged, ha valaki akar téged, az csak is magad miatt legyen, nemde?!
Ne haragudj, szerintem 18-nál nem vagy több... Ha ez másképp van, akkor bocsájts meg. De, ha így van, akkor ne foglalkozz ennyivel idõsebb pasikkal. Azok a huszonével pasik, aki szóbaállnak ennyivel fiatalabb csajjal, azok vagy olyan bénák voltak eddig, hogy nem tudtak becsajozni, vagy csak egy jót akarnak kúrni... Ezt szívleld meg!!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!