Találatok a következő kifejezésre: Hogyan tartsunk jó viszonyt az (1 db)

Hogyan tartsunk fenn jó viszonyt az anyóssal?

A párommal nemrég keztük el építeni a közös jöv?nket (lagzi, ház, gyerek, stb.) Eddig az édesanyjával jól kijöttem, de most, hogy az egyetlen kisfia kilép a nagybet?s életbe, minden megváltozott. Segítségnyújtás címén mindenbe beleszól és mindent elintéz, el?fordul, hogy csak utólag értesülök róla. Magyarázatként pedig mindig elmondja, hogy ? nem akar beleszólni semmibe, csak nekünk akar segíteni. Természetesen mindig kulturált módon próbálom kezelni ezeket a helyzeteket. A legjobban viszont az aggaszt, hogy régebben soha nem veszekedtünk a férjemmel, mindig megtaláltuk a középutat, és minden ment békésen tovább. Most pedig egyre gyakoribbak a viták, aminek biztos, hogy az anyósom az oka. Újabb és újabb ötletekkel áll él?, és igazáról meggy?zi a férjemet. Ezért én gyakran mérges leszek, mert ötletei egyrészt nem mindig állják meg a helyüket, másrészt pedig elég érzékenyen érint, hogy mindent el akar intézni helyettünk. Emiatt lettek a férjem és köztem nagyon gyakoriak a veszekedések, de az édesanyja a párom számára nagyon fontos ember, és soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tudja befolyásolni. Így ha egy rossz szót szólok vele kapcsolatban, vagy éppen felháborodok valamin, akkor rögtön én vagyok a fekete bárány, én vagyok az, aki hamar felkapja a vizet, hiszen "ismered, ? csak jót akar". Mit lehet ilyenkor tenni? Attól félek, hogy el fogom veszíteni a férjemet. Én úgy érzem, jól tudok alkalmazkodni, de mindennek van határa, és szeretném ha én dönthetnék a saját életemr?l.

Legjobb válasz: Én is azt tanácsolom,hogy szabd meg a határokat ,mert a fejetekre nõ,és akkor késõ.Én is elnézõ voltam,és már annyira vitte,hogy nem csak a férjemet manipulálja,hanem a gyereket is kisajátitja,és ha mondok valamit az a válasz ,hogy a gyerek nem csak az enyém,hanem a férjemé is és tõle kérte.

Én is azt tanácsolom, hogy szabd meg a határokat , mert a fejetekre nõ, és akkor késõ.Én is elnézõ voltam, és már annyira vitte, hogy nem csak a férjemet manipulálja, hanem a gyereket is kisajátitja, és ha mondok valamit az a válasz , hogy a gyerek nem csak az enyém, hanem a férjemé is és tõle kérte.
ez természetes. az anyosód tényleg csak jót akar, és ezt te is beláthatod. hogy idegesít és sokszor mást akarsz mint az anyós az is természetes. és az hogy a fßerjed álla központban és mindegyik fél felöl rajata csattan a pofon az meg megint csak természetes. itt csak az lehet ahogy az én sógornöm tette anyámmal. megmondta hogy szivesen veszi a segítséget de szeretne ö dönteni a dolgokban, pláne a gyerek dolgokban, és szivesen veszi ha ketten elmennek vásárolni, stb.... anyám néha morog de megértette és most pár év után már természetes hogy a sogornömet megkérdezi elöbb. igazábol a bátyám egy igazi hapsi akinek mindegy hogy anyám vagy a sogornöm dönt így nem a tesóm hanem a sogornömnek kellett ezt úgy lerendezni az anyámmal hogy a tesóm ebböl kimaradjon mert neki igazábol semmi köze nem volt hozzá.
Szia! Én nem így gondolom, ahogy az elsõ válaszoló. Igaz, hogy nem vagyunk egyformák, ahogy az anyukáink, anyósaink sem azok.De szerintem, jobb ha mindenki rendezi a viszonyokat a maga szüleivel.Én leültem a párommal beszélgetni, aki megjegyzem szereti homokba dugni a fejtét ha kényes dolgokról van szó, és megmondtam neki, hogy a mi életünkben mi ketten fogunk dönteni ezután mindenrõl.Nem érdekel, hogy hogyan rendezi ezt a szüleivel, de ha saját családot, saját életet akar, akkor ennek véget vetünk, hogy az anyjáék állandóan körülöttünk hisztizzenek.Az én szüleim sem teszik ezt, de nem azért, mert anyám nem intézkedne, hanem mert ennek én mindig elejét veszem.De már nem nagyon próbálkozik.Egyébként nálam akkor lett tele a pohár, mikor a lányom már 1 éves volt, tehát elég sokáig türtem, de nem kellett volna.Szerintem elõzd meg a bajt, vagy a nagyobb bajt.Én megmondtam a férjemnek, ha nem tudja rendezni ezt a családjával, akkor válasszon.Így nem lehet leélni egy életet, ráadásul mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy akár még hálóingben is átjöhetnek hozzánk:((( Ez a jót akar pedig nekem az idegeimre ment. Akkor, ha nekünk jót akart mire számítsanak az ellenségei??? Mond meg szerintem elõször a párodnak, és ha nincs eredménye akkor egyenesen anyósnak, hogy intézkedjen mindenki a maga életében.Te megígéred, hogy nem avatkozol az övükébe, õk meg a tiétekbe, és kész. Nálunk volt sértõdés, hiszti miatta, de nem érdekelt. Én megmondtam, ha ezt nem lehet megérteni, akkor maradjunk ki egymás életébõl, sajnos csak ez hatott. Sok sikert nektek is. Ja, szerintem attól ne félj, hogy emiatt veszíted el a párod, mert aki a családja helyett az anyukáját választaná, az maradjon is a szoknyája alatt, ne akarjon megnõsülni. Üdv
Szívbõl sajnállak. Sajnos vannak ilyen anyák, akik egyszerûen nem tudják a gyermekük kezét elengedni, ezzel a majomszeretettel sokszor teljesen tönkre is teszik a gyermeküket. Aztán mire anyuka meghal, marad utána egy magányos, agglegény, élhetetlen férfi, aki depresszióból ki-be járkál, örökké az anyja sírját ápolja és alig várja hogy meghalhasson végre hogy a túlvilágos is az anyjával lehessen. Csak remélni tudom, hogy a te anyósjelölted nem ilyen sorsot szán a kisfiának.
Szia! Jó viszonyt én szerintem nem lehet fenntartani így. Tapasztalat. Most mi ott tartunk, hogy már 3 hete nem tárgyalok az anyóssal, ugyanilyen dolgok miatt. És a páromat is választás elé állítottam, ugyanis most várjuk az elsõ babánkat, és megmondtam, hogy nem akarok diliházba kerülni az anyja miatt. Vagy mi akik a családja leszünk, vagy az anyjáék, de akkor felejtsen el minket. Ez hatott. Tõlem azt beszélget velük amit akar, azt mondd el amit akar, de mi döntünk és kész! Állj a sarkadra, különben a fejedre nõ az anyós. És késõbb még a gyerekedet is nehogy õ akarja nevelni! Sok sikert!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tehetnék, ha a családom folyamatosan lehúz?

Sajnos már gyerekkorom óta én vagyok a "fekete bárány", ugyanis viselkedésben és értékrendben is valahogy kilógok az egész nagy családból. Kislányként amolyan művésztípus voltam, verseket szavaltam, színdarabot írtam és rajzoltam, ráadásul rengeteget olvastam, mióta az eszemet tudom. Ma fiatal felnőttként (21 éves) nyelveket beszélek, egyetemre járok és dolgozok mellette, minden nap próbálok tenni valami azért, hogy előrébb jussak.

Már emiatt mindig megkaptam, hogy ők nem értenek engem, sosem voltak közös témáink és tulajdonképpen még csak meg sem próbáltak úgy tenni, mintha érdekelné őket az én lelkesedésem. A családban senki sem tanult ember, a napi program kb. mindenkinél abból áll, hogy a munkából hazaérve beesnek a tévé vagy számtógép elé, család fiataljai mind 23-24 éves szüzek, akik soha sehova nem jártak el, mert "nem szabad". A családom természetesen abba is folyton belekötött, hogy 18 évesen miért járkálok el ide-oda, miért vannak barátaim, miért nem otthon ülök egész nap, miért önkénteskedem, miért nem bolti eladó akarok lenni, mint a többiek, és úgy tulajdonképpen mit képzelek én magamról, hogy olyan álmaim vannak, mint egy jól fizető munkahely, saját lakás és nagy család?

Sajnos, idegileg egyre jobban kikészít ez az állandó lenézés, kritizálás és bántás. Próbálok nem odafigyelni, de bő két évtized után már nagyon-nagyon sok mindez, folyamatosan hátráltatnak, ahol csak tudnak és mindig azt érzékeltetik velem, hogy rossz vagyok, ráadásul ha nekik nem lesz soha jobb, akkor nekem se legyen... Már szinte hozzám sem szólnak, mindenbe belekötnek itthon, ki sem merem ejteni a számon az egyetem szót, mert máris nekiállnak vitázni, hogy miért járok egyáltalán egyetemre, ha nem tudom fizetni (fizetem, hiszen diákmunkt végzek, de abból le kell adnom még a rezsibe is és mindent magamnak veszek).

Szeretnék előre jutni az életben, de úgy érzem, hogy egyre inkább fladom az egészet. Egyedül a párom miatt tartok még ki, de lassan már minden este sírva alszok el. Mielőtt azt mondanátok, hogy költözzek el, sajnos ez nem lehetséges megoldás, ugyanis még diákmunkát is csak nehezen találtam, állandót már lassan egy éve keresek hiába, és még ha lenne, akkor sem tudnám egyszerre fizetni a tandíjjal....

4

Ha egy 30 éves férfihoz fiatalkorú (legalább 14éves) lányok járnak szexért, abból lehet jogi probléma, bonyodalom?

60

Nem szeretek itthon lenni?

Nem szeretek itthon lenni mert, nincs 10 perc nyugalam, vagy a kis tesóm piszkál vagy el kell menni valahova vagy hangosan megy a tv vagy anyám szól hogy menyek oda stb. És mindig feszült vagyok, nem tudok kimenni kicsit lenyugodni mert sok a cigány és a kóbor kutya és félek hogy belémkötnek, a barátim a városban laknak ahová alig jár busz... Mit tegyek?

8

Másfél éves unokahugom mindig leszedi magárol a pelust és bepisil. Holnap nekem kell rá vigyáznom. Hogyan oldjam meg a pelenka dolgot?

3

Mit érthetek lelki zsaroláson? Lelki terroron? Hozzatok példát légyszíves.

5

Ilyen esetben nekem kellene felvilágosítanom a párom volt barátnőjét a helyzetről vagy hagyjam ezt a feladatot a páromra?

A párom hosszabb ideig külföldön dolgozott, elég ritkán tudott hazajönni, interneten tartottuk a kapcsolatot. Soha nem voltam féltékeny típus, nem csináltam ügyet kisebb kalandokból sem, tudtam, hogy van kinnt is egy barátnője. A párom 2 hete hazajött és úgy néz ki, hogy már kapott is munkát, ráadásul a közelben, most a szüleinél van egy hétig. Azt mondta, minden kapcsolatát lezárta a kinnti barátnőjével.
Tegnap kaptam egy e-mailt az adott hölgytől, amivel engem akar leállítani, hogy hagyjam békén a barátját és ne akarjak tönkretenni egy komoly kapcsolatot. Leírta, hogy felmondott a munkahelyén, hogy a barátjával lehessen és szerinte már közel állnak a lánykéréshez is.
Nem tudom, hogy én reagáljak-e valamit a levelére vagy hagyjam az egészet a páromra, aki eddig is "remekül" megoldotta az ügyet. Vele már beszéltem, azt mondja ne is foglalkozzak vele, majd leáll, de nekem a levél alapján nem úgy tűnik.

29

Gond lehet ebbol?

Ma reggel, itt volt a férjem lánya. Játszodtunk és megsimogattam a fejét, beleakadt a gyurum a hajába és egy picit meghuzta a haját. Erre o az mondta, hogy én csináltam és fáj neki. Mondtam neki hogy véletlen volt, neharagudjon. Attól tartok, hogy azt fogja mondani az anyjának, hogy megnyúztam a haját. (csak 3 éves) Az anyja meg nem túl barátságos.

6

A családom utál, és megvet amiért nincs munkám már hosszú ideje. Hogyan másszak ki ebből a helyzetből? 22/L

Érettségi után jártam fél évet egyetemre szüleim kényszere miatt, ami egyáltalán nem ment. Egyrészt mert kicsit sem érdekelt a szak, másrészt a hozzá kapcsolódó tantárgyakból egész középiskolában 2-es, 3-as voltam, tehát behozhatatlan hátrányom volt. Fizetősre jártam, így felesleges lett volna próbálkozni évekig. Aztán ezután elvégeztem 2 OKJ tanfolyamot ami szintén pénzbe került, szüleim fizették ki. Ezek nem felesleges hülyeségek, hanem nagyon is keresett szakmák, mindenki azt hitte hogy ezekkel 100% hogy lesz állásom.
Aztán nem így lett, több mint 1 éve fejeztem be a tanulást végleg, és azóta sehova nem vettek még fel. Mindenhol gyakorlatot várnak el, vagy protekció kellene. Már régen leadtam az igényeimet, és gyári, takarítói alkalmi munkákat vállaltam. Szóval már bárminek örülnék ami teljes munkaidős állás lenne végre. De nem jön össze semmi, mintha meg lennék átkozva. Szüleim úgy gondolkoznak erről az egészről, hogy ők mindent megtettek értem anyagilag hogy tanuljak, meg évekig eltartottak, és hogy nem hiszik el hogy 2 szakmával, érettségivel nem lehet állást találni a mai világban. Biztosak benne, hogy minden az én hibám, és nem is akarok dolgozni. Ilyeneket vágnak a fejemhez, nem csak ők hanem nővéreim is. Már mindent megvontak tőlem egy ideje, annyi hogy lakhatok itthon, de már azért is csúnyán néznek ha eszek. Semmilyen egyéb dologra nem adnak pénzt, még tisztálkodási szerekre se. De ennek ellenére sem találtam munkát, pedig már úgy élek mint egy félig hajléktalan, tehát mindent megtennék hogy legyen pénzem. Végre beláthatnák, hogy nem az akaratom a baj, hanem valóban szörnyű nehéz elhelyezkedni. Csalódtam bennük, hogy belém rúgnak az amúgy is rossz helyzetben, nem hogy bíztatnának és támogatnának lelkileg. Már sok megoldás megfordult a fejemben, még az öngyilkosság is, de tudom hogy az butaság lenne. Még arra gondoltam hogy más városban próbálok szerencsét, csak hát ahhoz is szükséges egy induló pénz. Nyugati határ mellett lakok, azt tartják ez még azok közé a városok közé tartozik ahol van munka bőven, tehát nem tudom hogy érdemes e innen elmenni, vagy máshol sem lesz jobb. Amúgy már azt sem tudom, hogyha végre sikeres fordulatot venne az életem, akkor helyre lehetne e hozni ezt az elromlott családi viszonyt. Vagy mostmár mindig életképtelen, szerencsétlennek fognak tartani?

13

Vannak itt olyanok akiknek egyéjszakás kalandból lett házasság? Hogyan alakult? Egyáltalán létezik ilyen? Vagy kevés erre az esély?

10

Özvegy apám élettársa mehet-e az én anyukám sírjához? Van erre valami etikett?

Szerintem ez nem illik, fura, meg úgy általában gusztustalan. Mi a fene köze van az új nőnek az elhunyt feleséghez, aki mellesleg az én anyukám? Az új nőt nem igazán kedvelem - finoman fogalmazva -, legszívesebben megkérném, hogy legyen szíves ne menjen el apámmal Anyu sírjához. Hogy ő kit és mikor visz az ő volt férje sírjához, nem érdekel, de neki semmi köze az én szülőm sírjához. Ráadásul bánt, hogy apám velem csak akkor jön a temetőbe, ha én hívom, magától eszébe ne jutna, mert utál temetőbe járni (a nővel meg nem utál a volt, alkoholista állat férj sírjához járni?!).

19

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!