Találatok a következő kifejezésre: Hogyan szakítson anya az élettársával, (1 db)

Hogyan szakítson egy anya az élettársával, ha az csak úgy hajlandó erre, ha a 8 éves kislányukat magánál tartja?

A lakás a férfié, a n? elköltözne onnan a gyerekével együtt, de a férfi ezt nem akarja engedni? Mit tegyünk, hogy végre boldogok lehessünk?

Legjobb válasz: -ez olyan érzelmi zsarolás tipikus jelei.. mert esetleg tudhatja az apa, hogy a gyermek nagyon kötödik az anyjához, és igy az anya is jobbnak látja, ha marad... /ez csak feltételezés!/ -a biróságon minden esetben anyapártiak, a gyermek érdekeit veszik figyelembe, abban az esetben marad az apával, ha az anya nem tudja felmutatni,hogy el tudja látni a gyermekét pl: lakás+kereset ha lakást biztosit a gyermeknek és jó /viszonylag/ anyagi körülményekkel hozzá tud járulni a gyermek fejlõdéséhez, akkor nincs mitõl félni, meg persze nincs veszélyeztetve a mostoha nevelõszülõtõl sem!

-ez olyan érzelmi zsarolás tipikus jelei.. mert esetleg tudhatja az apa, hogy a gyermek nagyon kötödik az anyjához, és igy az anya is jobbnak látja, ha marad... /ez csak feltételezés!/ -a biróságon minden esetben anyapártiak, a gyermek érdekeit veszik figyelembe, abban az esetben marad az apával, ha az anya nem tudja felmutatni, hogy el tudja látni a gyermekét pl: lakás+kereset ha lakást biztosit a gyermeknek és jó /viszonylag/ anyagi körülményekkel hozzá tud járulni a gyermek fejlõdéséhez, akkor nincs mitõl félni, meg persze nincs veszélyeztetve a mostoha nevelõszülõtõl sem!
Közös gyerek esetén a gyermekelhelyezés ugyanolyan bírósági ügy lehet, mint egy házasság szétválasztásakor. Ha nem tudtok megeygezni a gyermeketek elhelyezéséról, fordulhatsz bírósághoz. De ebben az esetben készülj fel rá, hogy fel kell mutatnod egy helyet, ahol élni fogtok, mert ennek hiányában azért ítélnék az apjának, mert nálad nem látják biztosítottnak a lakást. De ha van hol laknotok, munkád is van, akkor nagy eséllyel neked ítélik, az apjának meg láthatási joga lesz. Keress fel egy családsegítõ szolgálatot, biztosan tudnak segíteni!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Szerintetek a lányom miért nem ad nekem kölcsón amikor havonta 500 ezret tesznek félre? Indoka hogy mert azt minden hónapban félreteszik és nagyon sporolnak. De az anyja vagyok nem?

47

De mi van akkor ha az egyik fél alkalmatlan a kompromisszumra?

Férjem nagymamája imádja a dédunokáját. Mikor visszamentem dolgozni akkor sokat vigyázott a gyermekünkre, amiért mi hálásak is vagyunk. De egyre több mindenbe beleszólt, azon kaptuk magunkat a végén, hogy számon kéri hová költjük a fizetésünket.
Közben az is kiderült, hogy a férjemnek azt mondogatta ( többek között), hogy miattam nem tud mg mondatokban beszélni az akkor 2 éves gyerek, miattam nem szobatiszta, mert engedek a gyereknek, hogy ő még nem akar. És sorolhatnám.
Mikor megköszöntük a segítségét ( közös megegyezés alapján) és közöltük vele, hogy a gyerek bölcsis lesz, teljesen kiakadt. Kiabált, bőgött, közben olyanokat mondott a gyereknek, hogy neked ott pokol lesz stb.
Elgondolkodtunk rajta, hogy vajon miket mondhatott akkor mikor kettesben volt a gyerekkel?
Elhatároztuk, hogy kicsit szüneteltetjük a kapcsolatot, de 2 hét után bőgve telefonált, hogy nem bírja a gyerek nélkül, had beszéljen vele. Utána már csak arra lettem figyelmes, hogy a gyerek visszaadja a telefont és azt hallom, hogy minket szid, én csak leraktam.

Belementünk, hogy találkozhat a gyerekkel mikor a férjem is itthon van és ha normálisan viselkedik. De ekkor is volt több beszólása amit nem tudott a férjem tolerálni.

Most az egész rokonságban mi vagyunk a szemetek, mert "eltiltjuk" tőle a dédunokát.
De most őszintén, melyik szülő engedné, hogy a saját gyerekének szidják? Nem vagyunk tökéletesek, millió hibánk van, de addig azért eljutottunk, hogy bármennyire is ilyen az öreglány, mi nem szidjuk senkinek, pláne nem egy 3 éves gyereknek.

Szerintetek jogos, hogy nem akarjuk, hogy több időt töltsenek együtt vagy nem?
Hiába kértük, hogy fogja vissza magát és biztosítjuk a láthatást heti egyszer, nem képes rá.
Nekünk meg ehhez nincs már idegzetünk.

5

Szerintetek Gáz Ez a Név?

Potykievicz Bernadett.

37

Melyiket válasszuk, ami jobb lenne a lányunk számára is?

A párommal rengeteget gondolkozunk hogy vennénk vagy egy autót vagy egy kertes családi házat.Most panelban lakunk,és utálom.De mindkettőnek meg van a jó oldala.Viszont a kettő együtt nem megy.Az autó ugye olyan szempontból hogy azért tudjuk a kislányt vinni érdekesebb helyekre,mert ahol mi lakunk,semmi nincs.A ház meg ugye,biztos a miénk lenne,ha mi öreg korunkra nem leszünk akkor a gyereké lesz.Teljesen tanácstalan vagyok.Vélemény?

17

Miért nem hagy nekem egy kis magán teret?

sokszor érzem azt hogy én vagyok a legidősebb a családban de mindent elvárnak tőlem pedig még csak 14 éves vagyok apám nincs olyan értelemben hogy külön él és nem megyünk hozzá anyám elvárja hogy mindenből 4-5 legyek de elvárja hogy segítsek neki maszírozam minden nap elvárja hogy etessek 50 állatot amiből én a felét nem eszem meg (háziállatról van szó) a tesómtól meg azt se várja el hogy a kis kutyikájának vizet adjon miért van ez én már ezt nem bírom tovább mindig van velem baj a testvéremnek meg az egész nyaras gép előtt ülés miatt tönkre ment a lába és az se érdekli csak azt nézni hogy én mit csinálok már magánéletem sincs szinte még itthonról se akar elengedni mert kellek itthon
tudom ez másnak semmi de nekem ez sok

2

Hogy lehet megnyílni egy olyan személyiségnek, aki zárkózott, nehezen beszél az érzéseiről, nem meri kimondani mit is szeretne valójában? Hogy lehet legyőzni ezt?

Rólam van szó, legfőképpen a párommal szemben érzek ilyen érzelmi stopot, egyszerűen képtelen vagyok megnyílni, elmondani neki mennyire fontos és szeretem. Sosem voltam a szavak embere, de egyébként elég érzelmes vagyok, ha ki nem is mondom, de tettekből, ölelésből, érzi a párom mennyire ragaszkodó vagyok egyébként.

Lassan eljut odáig a kapcsolatunk, hogy a jövőre nézve át kell beszélnünk a dolgokat, ki mit szeretne.

A baj onnantól kezdődik, hogy én pontosan tudom mit szeretnék tőle, magamban biztos vagyok, szeretném, ha ő lenne a férjem, a gyerekeim apja, tudom, hogy ő is el tudná képzelni, de valahogy ezt szemből szembe nem merem neki elmondani...
Múltkor rákérdezett, hogy szeretnék e már babát, de nem tudtam rá normális választ adni, pedig rávágtam volna, hogy igen!!
Nem tudom miért, talán azért, mert félnék mit reagálna, mi van ha ő nem biztos benne és elijeszteném.
Pedig magamban marcangolom magam, hogy de vágyok rá, hogy ő legyen a családom!

Mit lehet kezdeni egy ilyen lehetetlen emberrel, mint én vagyok? Már azon is gondolkodtam, hogy lehet azért van ez így, mert fiatal vagyok(23 éves)? 10 év múlva esetleg jobban merném vállalni mit szeretnék? Vagy csak egyszerűen ilyen típusú ember lennék, aki nehezen nyílik meg?

3

Apumhoz szeretnék költözni, és ezt a bíróság meg is engedné végső soron, de anyum egyáltalán nem hajlik erre. Nem akarom megbántani, de tényleg szeretnék sulit váltani, de ez csak akkor valósulhat meg, ha elköltözöm. Mit tanácsoltok?

Mit tegyek, hogy meggyőzzem, ha januárban van a felvételi?

3

Ti mit tennétek a helyemben?

Több mint 2 éve együtt vagyunk a barátommal és összeakarunk költözni, de ő csak úgy akarja ha az anyja is velünk lakik, mert az apja már régen meghalt, nem akarja magára hagyni az anyját. Én viszont nem akarok az anyjával lakni, csak vele kettesben, de nem akarom választás elé állítani, és persze meg is értem őt, ha a helyében lennék szerintem én is ezt akarnám mint ő. Szerintetek mi a teendő ilyenkor?

10

Akik otthon éltek, nektek mennyit kell belefizetni a költségekbe?

8

Mi történt velem? Hogy tehetném rendbe a dolgaim?

Rengeteg mindent képes vagyok elviselni, és a hátamon hordozni de olykor eljön az a pillanat, hogy kész elegem van, és legszívesebben itt hagynék mindent. Szerintem ezzel már mások is voltak így.
Kiegyensúlyozott, vidám, és nyugodt lány vagyok alapjába véve, De ami mostanában történik az nagyon nem én vagyok. Anyukámmal élek, kéttannyelvű iskolában vagyok utolsó éves, hétvégente dolgozom. Szabad időm az utóbbi időben nem sok van, pihenni is keveset tudok. Eddig erre fogtam mindent, hogy fáradt és türelmetlen vagyok. Zavar, hogy olyan dolgokon amiken máskor hangosan nevettem, most megsértődöm. A barátaimmal rögtön összekapok ha úgy szolnak vissza. Kétségbeesett és céltalan lettem. Fogalmam sincs mit hogyan tovább. Ha lehet ilyet mondani, belezavarodtam ez életembe és kifordultam önmagamból. A legnagyobb baj, hogy fogalmam sincs miért. Olyan emberekkel akikkel eddig annyi időt töltöttem amennyit csak lehetett, akikkel mindent megbeszélhettem, szerettem, most szinte alig viselem el. Zavar az emberek társasága, zavarnak a kötelezettségek, zavarnak az elvárások, amiket eddig gondolkodás nélkül követtem és csináltam. Nagyon magamnak való lettem, és bármennyire igyekszem, nem tudok kimászni ebből a hülyeségből. Ha kicsit is összeszedtem, és helyre ráztam magam, biztos h történik valami, amiért megint szar alaknak érzem magam... Van bárkinek bármi tanácsa, mégis hogy lehetnék újra a "régi"? Hogy szedhetném tényleg össze magam?
18L

7

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!