Találatok a következő kifejezésre: Hogyan szabaduljon velem (3 db)

Hogyan szabaduljak edesanyam erzelmi zsarolasatol? Hogyan ertessem meg vele h dontokepes felnott no vagyok aki lassan maga is anya lesz?

Bocsanat ha hosszu leszek. A csaladunk nagyon bonyolult. Sok helyen olvastam valaszkent h nagyon sok szulo nem tudja hogyan kell felnevelni a gyermeket. Nalunk is ez a helyzet. nekem van egy fiutestverem de mindig is o volt a kis kedvenc. ha en tettem vmi rosszat kikaptam, ha o akkor semmi. Ennek hatasara nekem sosem alakult ki szoros bizalmas kapcsolat edesanyammal. Apukam koran meghalt. Tini koromban nem keszitett fel az eletre. Mensi, pasik, mind baratnok es nagynenem adott tanacsot. Anyam nem is ismeri az igaz belso enem, h en h erzek es mit gondolok. Persze en igyekeztem kilepni ebbol a csaladbol, kulfoldre koltoztem, onallo eletet teremtettem. Lett egy parom most varjuk elso babankat. Anyam mai napig nem emesztette meg h meghoztam ezt a dontesem evekkel ezelott, es allandoan um erzelmileg zsarol, mert akkoriban elhagytam az akkori ex-et. nem a kulfold miatt hanem azert mert 7 ev utan sem lepett elore a kapcsolatunk meg olyan iranyba sem h osszekoltozzunk. Neki csak olyan baratnonek jo voltam es en tobbet szerettem volna, egy igaz tarsat. akkor jott a kulfold otlete es eltem a lehetoseggel. akkor ugy lattam h az akkori pasassal ha meg 5 evet elvesztegetek akkor is csak barat baratno kapcsolat marad. Az akkori parom tehetos csaladbol szarmazott es anyamnak ez volt a lenyeg, majd az apja epit nekunk hazat. en magunk szerettem volna ezt elerni nem apu meg anyu segitsegevel. Mai napig hallgatom h minek kellett kulfoldre jonnom, miert nem maradtam otthon. Nem beszelve arrol h itt van egy gyonyoru hazam onerobol es nem szuloi segitsegbol, talaltam egy igaz tarsat aki joban rosszban mellettem van. Igaz testveremmel nem jovunk ki jol. Gyermekkori serelmek, es a felesege miatt. Egy ideig nalam laktak es a kapcsolat csak jobban megromlott kettonk kozott. Sosem hasznaltam ki senkit es nem szeretem ezt a mentalitast. Viszont tesomek mindenkit hasznalnak a sajat erdekukre. Mig nalunk laktak minket is hasznaltak ezert kellett menniuk. Tobb mint fel evet eltek nalunk semmit sem adtak haza meg a kajaba sem szalltak bele, semmi hazi munkat nem csinaltak meg a bevasarlast sem, de enni az jo volt. Azonban ez csaladi botranyhoz vezetett. Egyreszt lefikaztak a paromat csak azert mert nem volt neven sem lakas sem haz. Nem baj h most keszulunk venni a masik hazunkat es kiadjuk alberletbe, nem baj h igen tanult intelligens ember aki sosem bantotta oket, megis le lett fikazva. Es amikor azt mondtam h nekem elegem van a mindennapos stresszbol, fokeppen igy varandosan nem jo h ennyi stressz er es megmondtam h tesomeknak menniuk kell edesanyam ellenem es parom ellen fordult. Nap mint nap hallgattam erzelmi zsarolasait h egyedul fogok maradni es h a parom is elfog hagyni mert elviselhetetlen termeszetem van. Nem baj h en fogadtam be jo lelkuen a tesomekat, en viseltem egy csomo stresszt amit az en allapotomban nem kene es a vegen meg en vagyok az onzo testver aki azt mondta h most mar eleg ami sok az sok. Miert kell anyamnak engem allandoan zsarolni h egyedul maradok az eletben? miert nem fogadja el h en igy vagyok boldog evvel a fiuval?

Legjobb válasz: Ne törõdj vele, maximum sajnáld az anyukádat. Abba gondolj bele, hogy minden bizonnyal õ boldogtalan ezért van szüksége arra, hogy a te életed is megkeserítse, leszólja. Elhiszem, hogy fájdalmat okoz és szeretnéd a viszonyotokat megváltoztatni, de - rövid távon biztos - reménytelen vállalkozás. Most foglalkozz egy kicsit magaddal, magatokkal. Húzz egy vonalat és próbálj a baba várásának örömére gondolni, gondolkozz a jövõdrõl a pároddal. Próbálj minél kevesebbet beszélni anyukáddal szem elõtt tartva, hogy õ elkeseredésében beszél így veled (ami eredhet irígységbõl, önzésbõl, eltúlzott szeretetbõl a fia iránt) és ahogy azt érzed, hogy a beszélgetés fájdalmasra fordul számodra, ha nem vidám dolgokról szól azonnal fejezd be. Ne magyarázkodj, ne reagálj szemrehányásokra. Próbálj a jövõrõl, tervekrõl beszélni, ha a múltra fordul a beszéd hagyd abba. Nem most van itt az idõ, hogy kibeszéljetek sok mindent, és végtelenül rágni ugyanazokat a gumicsontokat nincs értelme. Lehet, hogy évek múlva, amikor lecsitulnak egy kicsit a kedélyek tudtok majd rendesen beszélni egymással. Említetted a nagynénédet. Ha vele továbbra is jó viszonyban vagy, akkor tekints õt a családodnak, akivel megbeszélsz dolgokat, akinek elmeséled mi történik. Elõre nézz, ami volt azon már változtatni nem lehet, akkor sem, ha százszor elmondjátok egymásnak ugyanazokat a mondatokat. Boldog babavárást!

Ne törõdj vele, maximum sajnáld az anyukádat. Abba gondolj bele, hogy minden bizonnyal õ boldogtalan ezért van szüksége arra, hogy a te életed is megkeserítse, leszólja. Elhiszem, hogy fájdalmat okoz és szeretnéd a viszonyotokat megváltoztatni, de - rövid távon biztos - reménytelen vállalkozás. Most foglalkozz egy kicsit magaddal, magatokkal. Húzz egy vonalat és próbálj a baba várásának örömére gondolni, gondolkozz a jövõdrõl a pároddal. Próbálj minél kevesebbet beszélni anyukáddal szem elõtt tartva, hogy õ elkeseredésében beszél így veled (ami eredhet irígységbõl, önzésbõl, eltúlzott szeretetbõl a fia iránt) és ahogy azt érzed, hogy a beszélgetés fájdalmasra fordul számodra, ha nem vidám dolgokról szól azonnal fejezd be. Ne magyarázkodj, ne reagálj szemrehányásokra. Próbálj a jövõrõl, tervekrõl beszélni, ha a múltra fordul a beszéd hagyd abba. Nem most van itt az idõ, hogy kibeszéljetek sok mindent, és végtelenül rágni ugyanazokat a gumicsontokat nincs értelme. Lehet, hogy évek múlva, amikor lecsitulnak egy kicsit a kedélyek tudtok majd rendesen beszélni egymással. Említetted a nagynénédet. Ha vele továbbra is jó viszonyban vagy, akkor tekints õt a családodnak, akivel megbeszélsz dolgokat, akinek elmeséled mi történik. Elõre nézz, ami volt azon már változtatni nem lehet, akkor sem, ha százszor elmondjátok egymásnak ugyanazokat a mondatokat. Boldog babavárást!
Hát, nehéz dolog ilyet írni, mert az édesanyádról van szó, és az ember nem válogathatja meg a szüleit de..... sajnos nem tudsz mást tenni, mint hogy nem veszel tudomást a negatív megnyilvánulásairól. Idõnként már én is azon gondolkodom, hogy nem hagyom magam tovább elnyomni, érzelmileg zsarolni. Velem is ezt csinálja az anyám. Én nyugodtan szeretek élni, szeretetben. Persze gyerekkoromban elhitette velem, hogy õ a húdejó anya... most kezdek ráébredni, közel 41 évesen, hogy nagyon nem így van. SZóval bármennyire is fájdalmas, de el kell engedned. Szerintem egészen nyugodtan megmondhatod neki, hogy Neked fájdalmat okoz azzal, hogy így viselkedik Veled, mondd meg neki, hogy nagyon szereted mert az édesanyád, de amíg nem tud elszakadni ettõl a gondolkodásmódtól, addig nincs beszélnivalótok. Mindezt higgadtan. Ha õ erre nem képes, hát Õ járt így. Azt hiszem természetes lenne, hogy minden anya azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen, nem pedig saját maga tegye boldogtalanná a gyerekét. SZóval, erõsnek kell lennedd, de meg kell tenned ezt a lépést, mert különben a mostani boldogságodat is tönkre teheti, és ezt ne hagyd!
Ha ilyen lenne a családom, én nemhogy nem félnék egyedül maradni, de kifejezetten örülnék neki. Egyedül egyébként is az ilyen emberek szoktak maradni, nem az olyanok, mint Te. Nem kell felvenni a telefont. A levél jó ötlet, azt többször is elolvashatja anyukád, hátha lassacskán megért valamit.
Szia, ha anyukad nem el kulfoldon, akkor konnyebb a helyzeted, mintha a szomszedod lenne! Ez mar igy, hogy te kint, o Magyarorszagon, nagyon jo, ennek kulon orulj. Ne foglalkozz anyukaddal, tudom, hogy konnyu mondani, de nincs igaza neki. Azert kulfoldre koltozni, es ott megallni a helyedet, nem konnyu dolog. O nem tudom, megtudta volna-e ezt csinalni? Megtalaltad a parodat, babat vartok, ez csupa-csupa jo dolog, anyukadnak nagyon buszkenek kellene lenni rad!!! A testverednek pedig peldat kellene venni rolad! Anyukadat finoman, de igenis probald meg leallitani, es ne hagyd, hogy ilyeneket mondjon neked, hogy te egyedul fogsz maradni? Megis mirol beszel? Olvastam mar egy korabbi leveledet, ott a tesodekrol irtal, orulok, hogy sikerult elkuldened oket. Hat ha ok megvannak sertodve, azon csak mosolyogni lehet. Hiszen nalad laktak:) )) Fel a fejjel, nagyon ugyes vagy te, anyukadnak mindig csak azt mondjad, hogy -"nemhogy buszke lennel ram, egyfolytaban sertegetsz!" Probald minimalisra csokkenteni a telefonokat vele, es ne hallgasd meg amit mond, mert nincs igaza!!! Jo egeszseget nektek, szia.
"Miert kell anyamnak engem allandoan zsarolni h egyedul maradok az eletben?" Szerintem anyukád ezzel a mondatával elárulta, hogy igazából õ az aki fél attól, hogy egyedül marad az életben. Te külföldön élsz, eszedben sincs hazamenni, a tesód meg ahogy olvasom nem az a fajta, aki segít másokon. Én a helyedben biztos hogy megmondanám anyukádnak, hogy a jövõben csak akkor fogok vele kommunikálni, ha 1: meghallgat engem is 2: megpróbálja megérteni amit mondok. Ha erre nem képes, akkor ne állj vele szóba. Vagy írj neki levelet, hogy már elõttem tanácsolták. Ne hagyd magad zsarolni, légy határozott, különben sosem lesz vége.
Maximálisan megértelek és együttérzek veled, a helyzet ugyanez velem. Anyám érzelmileg zsarol, a bátyámat, az õ kicsi fiát imádja, õ az elsõ, a mindenható, az isten. Azért vagyok kénytelen még itthon lakni mert még van 2 évem az egyetembõl hátra, de a cérnám kezd elfogyni.... Ráadásul bátyám új barátnõje kilett okosítva hogy én hülye vagyok és velem nem szabad foglalkozni csak lenézni. Nem bírom sokáig már, sajnos nem tudok elköltözni sehova, nagymamám 100 km-re lakik innen, oda költözhetnék de nem lenne pénzem kollégiumra meg utazásra. Ez maradt nekem: tûrök tûrök tûrök aztán úgy elmegyek innen hogy soha többé nem látnak! Azt javaslom neked, ne foglalkozz vele, ne hívd fel, ne gyere haza, ne vedd fel a telefont neki! Akkor talán elgondolkozik!
Azt írod, hogy külföldön élsz, és közben mégis úgy mesélsz anyukádról, mintha mindennap ott ülne a sarkadban, és mondaná a magáét. Próbáld csökkenteni, korlátozni a kapcsolattartásodat, talán leginkább így tudod megmutatni, hogy valóban felnõtt, önálló nõ vagy! Ha olyan "meg se hall" típus anyukád, akkor írj neki levelet. A gyerekkorodat, meg eddigieket ne hozd szóba, csak hogy te a párodat választottad, és együtt, örömmel várjátok a babátokat. Ha szeretne ebben melletted állni, akkor örömmel fogadod, de az eddigi felzaklató beszélgetésekre a továbbiakban nem vagy vevõ. Ha ezt megteszed, akkor a továbbiakban következetesen viselkedj is így, vagyis ha pl. a telefonban elkezdi a "régi lemezt", akkor udvariasan köszönj el, és tedd le a telefont. Kitartás és következetesség, ezekhez legyen erõd - ha folyamatosan lepattan a zsarolási kísérleteivel, akkor kénytelen lesz változtatni a hozzád-állásán, vagy megszakad végleg a kapcsolatotok.
Anyukád mellõl hiányzott a férfi, ez egyértelmû. Nem volt mellette az apa, és így mindkét szerep (az anya és az apa is) rá maradt, nem írtad, hogy újra házasodott volna, vagy egyáltalán lett volna élettársi kapcsolata is, úgyhogy nekem elsõsorban ez jön le. Így persze bár nem normális, amit tesz, de ez egyik magyarázata lehet, hát ezt talán neki is észre kéne vennie. Egyébként hasonló történhet akkor is, ha ugyanígy egyik szülõ egyedül marad, és bár nem õ, de az egyik gyerek veszi át a másik szülõ szerepét, és akkor az a gyerek lesz hasonló. Ezt azért mondom, mert a nagyanyám járt így, szóval 5 lánytestvér, és apjuk korán meghalt, mama vette át dédmamám mellett a másik szülõ szerepét, csak kicsit furcsán, de gyakorlatilag kimaradt a gyerekkor, és hamar felnõtt. Emiatt így viselkedett anyukámmal, ahogy a te anyud veled. Sõt, sokáig velem is így viselkedett a nagyim (a másikat nem ismertem, mert meghalt korán, már anyu se ismerte). Szerintem próbálj anyukáddal keresni egy nyugodt idõt, és átbeszélgetni dolgokat, mint 2 felnõtt nõ. Nem kell elõhozakodni a gyerekkori sérelmekkel, elég csak a mostani helyzetet átbeszélgetni. Szerintem biztosan szeret, csak nem azt az életet éled, amit õ szánt neked. Dehát te nem õ vagy. Az én nagymamám már nem fog változni, mert 70 éves, bár amióta én megmondtam neki, hogy van kettõnk kapcsolatában "egy kis probléma", fél év haragtartás után megbékült, és azóta jobb a kapcsolatunk, bár így se tökéletes, de legalább mindenbe nem köt már bele. Remélem, nálatok is megoldódhat a helyzet, sajnos nekem mindkét szülõm ilyen, és ráadásul õk együtt vannak, és egymást is bántják, és nem tudok megoldást találni, csak, hogy elköltözzek.
Velem is kb ugyanez történt, csak én ffi vagyok. Én is küldöldre költöztem és egy ujabb vita után kb másfél évig nem érintkeztünk. Persze õ is azt várta volna, hogy én kérjek bocsánatot, hergelte ellenem az egész családot de végül nem lett semmi eredménye. Akkor eldöntötte, hogy én tönkre teszem idegileg és elkezdett pszichológushoz járni. Ezt mondjuk benézte magának, mert a szakember lassan ráébresztette mit és hol cseszett el az életében/életemben. Akkor keresett meg õ, hogy beszéljünk mert rájött mit s hol hibázott. Én meghallgattam de megmondtam neki, hogy sem Isten nem vagyok, hogy megbocsássak, sem pap, hogy feloldozzam, tehát tanuljon meg élni ezzel mert saját magának csinálta.
Két felnõtt embernek lehetett volna annyi esze, hogy nem csak élõsködik rajtatok. Édesanyád láthatóan elfogult a fiával szemben. Valahogy csak át kellene beszélni a helyzetet, de nem most a terhesség alatt. A gyereknek ártanál az idegeskedéssel. Ha édesanyád bántani próbál, ne vitatkozz, próbáld meg rövid úton leállítani a terhességre tekintettel. Ne menj bele vitába. Azt próbáld meg elfogadni, hogy a fiával elfogult, megváltoztatni nem fogod tudni édesanyádat, de túl kellene tenni magad rajta, ne emészd magad miatta. Õ is ember, lehetnek hibái. Azért biztosan téged is szeret, csak nem tudja kimutatni. Majd késõbb meg kellene értetni édesanyáddal, hogy az életed az a tiéd, a döntéseiddel, kapcsolataiddal együtt Õ nem élheti le a Te életedet is helyetted.Próbáld ezt megértetni vele a gyerek születése után úgy, hogy ne vessz össze vele. Az unoka talán meglágyítja a szívét feléd. Sok boldogságot. Próbáld meg kiélvezni a gyermekvárás csodálatos idõszakát. Bakosné
Milyen messze laksz tõlük? Ha telefonon mondják a magukét, tedd le.
Ne hallgasd meg te sem anyádat. Ahogy látom, amúgy sem nagyon kötõdhetsz hozzá érzelmileg, szóval nem fog nehezedre esni úgy tekinteni rá, mint egy távoli, bogaras rokonra, akivel az ember kerüli a találkozást. Van férjed, nemsoká lesz gyermeked, gondolom a férjednek is vannak rokonai, szülei, akik normálisabbak. Sajnos számtalan embert ismerek, akik a társadalomban megbecsült, magasra értékelt emberek, a családjukban viszont õk számítanak fekete báránynak, annyira idióta ott mindenki. Ez van.
Szerintem mondd meg az anyádnak, hogy felejtsen el. Ez a némber egy beteg nõ. Az anyák nem ilyenek. Sorry

Hogyan szabaduljon fel velem a baratom?

Van egy baratja, akivel mindig felszabadul, mert szorakoznak ilyen autok, techinka dolgokrol.Nagyon zarkozott pasi, s akkor mikor velem van nehezere esik megnyilni. S akkor inkabb tobb idot van a haverrel, mert az nem eszi a fejet, s mert erzelem nincs.

Legjobb válasz: Ne mondogasd, hogy nyíljon meg! érezze hogy szereted, fogd meg a kezét, csókold meg úgy, hogy tisztán érezhetõ legyen. Nyílj meg te elõbb, akkor elõbb-utóbb õ is meg fog. Sok türelmet!

Ne mondogasd, hogy nyíljon meg! érezze hogy szereted, fogd meg a kezét, csókold meg úgy, hogy tisztán érezhetõ legyen. Nyílj meg te elõbb, akkor elõbb-utóbb õ is meg fog. Sok türelmet!
A kérdező hozzászólása: De az a baj nem hiszi...h szeretem. PEdig soha semmit nem tettem...azt mondja h tul szep vagyok, es biztos nekem jobb kell, es a hata mogott megcsalom. S megmondtam h o nekem mindent megad ami kell, nem kell mas, de nem erti meg.neha olyan fura...
ez esetben a türelem segít, és soksoksok szeretet. :) meg önbizalomnövelés.
szabaduljon fel? Menjetek oda nyugodtan a gazdátokhoz és kérjétek , hogy szabadítson fel benneteket! HA jó rabszolgák voltatok, akkor biztosan ad nektek szabadságlevelet.

Egy éve vagyok se veled se nélküled "kapcsolatban" egy sráccal, akinek közben barátnője volt, más nőkkel kavart, szart a fejemre újból és újból, stb. stb. Miért ragaszkodom ennyire? Hogy szabaduljak?

Egyszer?en nem tudok kilépni ebb?l az egészb?l, egyfajta függés alakult ki bennem annak ellenére, hogy nem üres az életem, és sokan vannak, akik szeretnek. A függést szerintem ? is pontosan jól érzi, és ki is használja a végletekig. Hogyan szabadulhatnék meg ett?l az érzést?l?

Legjobb válasz: hátha neked jó eza megalázó, kihazsnáló szerep....ha nemlenne jó, és felismernéd teis a szitut, már rég léptél volna

hátha neked jó eza megalázó, kihazsnáló szerep....ha nemlenne jó, és felismernéd teis a szitut, már rég léptél volna
Még szereted ennyi. Irj egy lapra egy gyülöllek c. levelet és szard le nagyivben a srácot : D ha akarod elisküldhetedneki de feszültségnek jo levezetõ. Nemérdemel meg téged :) és ezt teis tudod. ne sajnáltasd magad. ERÕS ÉS FÜGGETLEN NÕ VAGY. :D
Most te szarj a fejére!!!Ha tesz valamit ennek megszüntetése érdekében akkor lehet komolyabban érdekled. De a lényeg, hogy akkor se dõlj be elsõre és szépen mond meg, hogy figyelj öcskös eddig más kellett?!Hát akkor legyen ez így, engem meg felejts el.Nem vagyok én a kapcád te szerencsétlen...De ezt így:D Hidd el...Ha valaha is fontos voltál neki, elgondolkodik..Keményen...Irányíts te és ne õ.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!