Találatok a következő kifejezésre: Hogyan puhíthatnám a jövendőbeli anyósomat (1 db)

Hogyan puhíthatnám meg a jövendőbeli anyósomat?

Mindig szét akar választani minket a párommal.Azt szeretné,hogy a fia agglegény maradjon,és mindig célozgat arra,hogy nem fog nekünk sikerülni a közös élet(például:pár napja bejelölt nekünk egy színházi el?adást,amiben a házaspár elválik).Nem értem miért teszi ezt,amikor azt mondja,hogy szeret.Én türelmes vagyok vele,nem szólok be neki(pedig néha megérdemelné),s?t sütit is szoktam sütni neki,mégse jó neki semmi.

Legjobb válasz: Nem akarlak elszomorítani, de ha most így áll hozzád, ez így is marad. És az unoka se bizti hogy segít. Nekem már mindkét babám megvolt, mikor a párom unokatesója válófélben volt. Anyósom elõadta, hogy nem is olyan vacak dolog az a válás, lám azokat a gyerekeket se viselte meg. Kár hogy késõbb a párom nagyija elmesélte, hogy az 5 éves kisfiú a válás után hónapokig újra bepisilt :S Fogadd el, hogy az anyósnakvalód majomszeretettel lóg a fián. Az ilyenek nem akarják maguk mellõl elengedni a gyereküket. Senki se lenne elég jó meny neki. És kicsi az esélye hogy elfogad téged. Neked kell eldöntened, hogy imádod e a párod annyira, hogy ezzel együtt tudj majd élni.

Nem akarlak elszomorítani, de ha most így áll hozzád, ez így is marad. És az unoka se bizti hogy segít. Nekem már mindkét babám megvolt, mikor a párom unokatesója válófélben volt. Anyósom elõadta, hogy nem is olyan vacak dolog az a válás, lám azokat a gyerekeket se viselte meg. Kár hogy késõbb a párom nagyija elmesélte, hogy az 5 éves kisfiú a válás után hónapokig újra bepisilt :S Fogadd el, hogy az anyósnakvalód majomszeretettel lóg a fián. Az ilyenek nem akarják maguk mellõl elengedni a gyereküket. Senki se lenne elég jó meny neki. És kicsi az esélye hogy elfogad téged. Neked kell eldöntened, hogy imádod e a párod annyira, hogy ezzel együtt tudj majd élni.
Szia! Nagyon egyetértek az elõttem szólóval.A pároddal kéne ezt elsõsorban megbeszélned.Azt írod, nagyon jó a kapcsolatotok, akkor az hogy lehet, hogy azért azt eltûri a kedves, hogy a mamája így viselkedjen veled???!!! Hidd el, ha hagyjátok, hogy állandóan áskálódjon ellened, akkor ez elõbb utóbb mindenképpen a kapcsolatotok rovására megy, és õ pont ezt akarja.És hidd el, ez esetben nem érdemes türelmesnek lenni, hanem mindenképp le kell ülni megbeszélni a dolgokat.Mindenki intézkedjen a maga életében, anyós is.A tiéteket pedig tartsa tiszteletben, és ebbõl nem szabad engedni.Babát, pedig ne neki szülj, hanem magadnak és a párodnak.Egyébként is ilyen esetekben az is újabb konfliktusforrás, mert majd szerinte te nem lehetsz jó anyja a gyerekednek, majd õ azt is jobban tudja...stb..szóval, ennek soha nincs vége, ha nem állítjátok le.Szerintem a kedves párodat kell választás elé állítani, vagy saját családot akar, vagy anyuci szoknyája mellett maradni, döntse el. Ha valóban nagyon szeretitek egymást, és úgy érzitek egymásnak vagytok teremtve, ne hagyjátok tönkretenni az életeteket.A szülõket tiszteljétek, szeressétek messzirõl, de mindenki söprögessen otthon. Sok boldogságot, üdv
szülj neki unokát ez szokott legjobban beválni.
Az elején, amíg nem vagy a menye kellene megmondanod véleményedet, hidd el ez a legjobb. Egy darabig én is hallgattam az okoskodó anyósomat, amikor elpattant a húr, és megmondtam neki a véleménymet. Na azóta csönd van.. Nem akarok én vele puszipajtás lenni. Szeret, ja jó duma, csak elhinni nem kell. Az unokáról annyit, hogy az elsõsorban a Te gyereked lesz, mert te vagy az anyja, és a nagyszülõk majd csak utánatok következnek......
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, sokat segítettek. :) Szerencsére mi jól kijövünk a párommal az édesanyja ellenére.Nincs Konfliktus köztünk...Bár tervezgetjük a babát, de nem másnak. :)
Én is épp ebben a helyzetben vagyok.1, 5 évet türtem anyós baszogatásait, míg be nem telt a poharam s megmondtam a magamét.Azóta nem igazán basztat.Leállt.Néha de csak tényleg néha beszól valamit, de levegõnek nézem.Anyósok ilyenek, soha nem fogják elfogadni a menyüket.Ha türsz s nem szólsz neki soha semmit, látja hogy hagyod magad annál jobban fog csesztetni.Míg a párod melletted áll, megvéd az anyjától addig nincs sok aggódni valód.Ne nyald a seggét mert annál rosszabb.Ne engedd hogy irányítson, befolyásoljon titeket.Zárd ki a magánéletetekbõl.Én ezt tettem.Már mondtam hogy az unokáit nem fogja megismerni, egedül marad mert a fián kívül nincs senkie, háza sincs....stb, erre gúnyosan azt felelte hogy nem baj ha egyedül marad.Hát õ választotta ezt!Nem lesz senkije sem.Õ tudja.Ez van.Nehéz!Na de mindegy.Nemsokára elköltözünk a párommal, anyós nélkül s letojom anyóst.Végre megszabadulok tõle!Alig várom már!:)
Nálunk apósomnak van irtózatosan bunkó dumája. Én is egyszer egy írtózatosan nagyot ordibáltam velük. kb. 3 hónapig nem találkoztunk hála a jó égnek. Utána viszzafogottabbak lettek, Igazán csak a házasság kötésünk utána fogadtak el. Néha mostanában is kezdenek bunkók lenni, de finoman de vissza vágok én is...:-)))
Szerintem a párodnak kéne tisztázni a helyzetet, mégiscsak az õ anyja... nem csak az anyának kell leválnia, a fiúnak is ki kell állnia a leendõ élete párja mellett, ez jó alkalom erre.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mikor éreztétek azt, hogy felnőttetek? Hány évesen? Mi történt? Miben nyilvánult meg? El vagyok késve ezzel?

Egyre gyakrabban érzem azt hogy már nem hallgatok a szüleimre, megyek a saját fejem után, zavar az, ha megkérdezik hol voltam. Kicsit kritikus szemmel is tudom már őket nézni, hibáikkal, jó tulajdonságaikkal (már egy jó ideje). Kezdem azt érezni hogy most már a saját életemet szeretném élni, elköltözni főként, de sajnos munkanélküli lettem így ez nem lehetséges most (eddig az anyagiak és az egyetem miatt nem volt az). Nagyon hálás vagyok nekik, szeretem őket, de most érzem úgy hogy ennek itt van az ideje. Valahol már ők is szerintem ezt várják. Valahol viszont azt is érzem hogy ennek hamarabb el kellett volna jönnie. El is jött talán, csak mostanság lett volna lehetőség rá. Kicsit azt érzem hogy el vagyok késve, mások már ilyen vagy olyan okból régen elköltöztek, megy az életük stb. Most vagyok 23 éves és arra lennék főként kíváncsi, hogy ezzel le vagyok maradva? Vagyis későn "nőtten fel" ha ezt lehet annak nevezni? Szégyen ez? Előre is köszönöm a válaszokat, történeteket stb. :)

14

Úgy érzem, hogy már nincs értelme az életemnek. Hogyan változtassak ezen?

35 éves vagyok, kétszer voltam házas és két gyerekem van akik nem velem élnek de minden második hétvégén nálam vannak. A második feleségemmel nem váltunk el csak külön élünk de nem szoktunk beszélni. Mióta ők elmentek azóta egyedül vagyok egy nagy házban és nem tudok mit kezdeni magammal, ezért elkezdtem újra kiélni magam de ez sehová sem vezet. Járok bulizni a fiatalabb barátaimmal és fiatalabb lányok után kezdek érdeklődni és olyan hülye vagyok mint fiatalabb koromban. Nincs célom, csak egyik napról a másikra élek és ez baromi unalmas csak nem tudok megváltozni mert nincs kiért. A gyerekeim kedvéért pár napra sikerül de amúgy ha ők elmennek akkor ugyanolyan szar minden. Házassággal úgy vagyok, hogy mindent ki kell próbálni, én kétszer is megtettem de nem jött be úgyhogy többször nem fogok, a munkámmal elvagyok bár mióta nincs feleségem rendszeresen elkések szóval lehet hogy nem sokáig maradok ott. Minden szar. Értelmetlennek érzem az egészet. Mit csináljak, hogy ne menjen el teljesen az eszem?

7

Mit tehetnék, ha a családom folyamatosan lehúz?

Sajnos már gyerekkorom óta én vagyok a "fekete bárány", ugyanis viselkedésben és értékrendben is valahogy kilógok az egész nagy családból. Kislányként amolyan művésztípus voltam, verseket szavaltam, színdarabot írtam és rajzoltam, ráadásul rengeteget olvastam, mióta az eszemet tudom. Ma fiatal felnőttként (21 éves) nyelveket beszélek, egyetemre járok és dolgozok mellette, minden nap próbálok tenni valami azért, hogy előrébb jussak.

Már emiatt mindig megkaptam, hogy ők nem értenek engem, sosem voltak közös témáink és tulajdonképpen még csak meg sem próbáltak úgy tenni, mintha érdekelné őket az én lelkesedésem. A családban senki sem tanult ember, a napi program kb. mindenkinél abból áll, hogy a munkából hazaérve beesnek a tévé vagy számtógép elé, család fiataljai mind 23-24 éves szüzek, akik soha sehova nem jártak el, mert "nem szabad". A családom természetesen abba is folyton belekötött, hogy 18 évesen miért járkálok el ide-oda, miért vannak barátaim, miért nem otthon ülök egész nap, miért önkénteskedem, miért nem bolti eladó akarok lenni, mint a többiek, és úgy tulajdonképpen mit képzelek én magamról, hogy olyan álmaim vannak, mint egy jól fizető munkahely, saját lakás és nagy család?

Sajnos, idegileg egyre jobban kikészít ez az állandó lenézés, kritizálás és bántás. Próbálok nem odafigyelni, de bő két évtized után már nagyon-nagyon sok mindez, folyamatosan hátráltatnak, ahol csak tudnak és mindig azt érzékeltetik velem, hogy rossz vagyok, ráadásul ha nekik nem lesz soha jobb, akkor nekem se legyen... Már szinte hozzám sem szólnak, mindenbe belekötnek itthon, ki sem merem ejteni a számon az egyetem szót, mert máris nekiállnak vitázni, hogy miért járok egyáltalán egyetemre, ha nem tudom fizetni (fizetem, hiszen diákmunkt végzek, de abból le kell adnom még a rezsibe is és mindent magamnak veszek).

Szeretnék előre jutni az életben, de úgy érzem, hogy egyre inkább fladom az egészet. Egyedül a párom miatt tartok még ki, de lassan már minden este sírva alszok el. Mielőtt azt mondanátok, hogy költözzek el, sajnos ez nem lehetséges megoldás, ugyanis még diákmunkát is csak nehezen találtam, állandót már lassan egy éve keresek hiába, és még ha lenne, akkor sem tudnám egyszerre fizetni a tandíjjal....

4

Ha egy 30 éves férfihoz fiatalkorú (legalább 14éves) lányok járnak szexért, abból lehet jogi probléma, bonyodalom?

60

Nem szeretek itthon lenni?

Nem szeretek itthon lenni mert, nincs 10 perc nyugalam, vagy a kis tesóm piszkál vagy el kell menni valahova vagy hangosan megy a tv vagy anyám szól hogy menyek oda stb. És mindig feszült vagyok, nem tudok kimenni kicsit lenyugodni mert sok a cigány és a kóbor kutya és félek hogy belémkötnek, a barátim a városban laknak ahová alig jár busz... Mit tegyek?

8

Másfél éves unokahugom mindig leszedi magárol a pelust és bepisil. Holnap nekem kell rá vigyáznom. Hogyan oldjam meg a pelenka dolgot?

3

Mit érthetek lelki zsaroláson? Lelki terroron? Hozzatok példát légyszíves.

5

Ilyen esetben nekem kellene felvilágosítanom a párom volt barátnőjét a helyzetről vagy hagyjam ezt a feladatot a páromra?

A párom hosszabb ideig külföldön dolgozott, elég ritkán tudott hazajönni, interneten tartottuk a kapcsolatot. Soha nem voltam féltékeny típus, nem csináltam ügyet kisebb kalandokból sem, tudtam, hogy van kinnt is egy barátnője. A párom 2 hete hazajött és úgy néz ki, hogy már kapott is munkát, ráadásul a közelben, most a szüleinél van egy hétig. Azt mondta, minden kapcsolatát lezárta a kinnti barátnőjével.
Tegnap kaptam egy e-mailt az adott hölgytől, amivel engem akar leállítani, hogy hagyjam békén a barátját és ne akarjak tönkretenni egy komoly kapcsolatot. Leírta, hogy felmondott a munkahelyén, hogy a barátjával lehessen és szerinte már közel állnak a lánykéréshez is.
Nem tudom, hogy én reagáljak-e valamit a levelére vagy hagyjam az egészet a páromra, aki eddig is "remekül" megoldotta az ügyet. Vele már beszéltem, azt mondja ne is foglalkozzak vele, majd leáll, de nekem a levél alapján nem úgy tűnik.

29

Gond lehet ebbol?

Ma reggel, itt volt a férjem lánya. Játszodtunk és megsimogattam a fejét, beleakadt a gyurum a hajába és egy picit meghuzta a haját. Erre o az mondta, hogy én csináltam és fáj neki. Mondtam neki hogy véletlen volt, neharagudjon. Attól tartok, hogy azt fogja mondani az anyjának, hogy megnyúztam a haját. (csak 3 éves) Az anyja meg nem túl barátságos.

6

A családom utál, és megvet amiért nincs munkám már hosszú ideje. Hogyan másszak ki ebből a helyzetből? 22/L

Érettségi után jártam fél évet egyetemre szüleim kényszere miatt, ami egyáltalán nem ment. Egyrészt mert kicsit sem érdekelt a szak, másrészt a hozzá kapcsolódó tantárgyakból egész középiskolában 2-es, 3-as voltam, tehát behozhatatlan hátrányom volt. Fizetősre jártam, így felesleges lett volna próbálkozni évekig. Aztán ezután elvégeztem 2 OKJ tanfolyamot ami szintén pénzbe került, szüleim fizették ki. Ezek nem felesleges hülyeségek, hanem nagyon is keresett szakmák, mindenki azt hitte hogy ezekkel 100% hogy lesz állásom.
Aztán nem így lett, több mint 1 éve fejeztem be a tanulást végleg, és azóta sehova nem vettek még fel. Mindenhol gyakorlatot várnak el, vagy protekció kellene. Már régen leadtam az igényeimet, és gyári, takarítói alkalmi munkákat vállaltam. Szóval már bárminek örülnék ami teljes munkaidős állás lenne végre. De nem jön össze semmi, mintha meg lennék átkozva. Szüleim úgy gondolkoznak erről az egészről, hogy ők mindent megtettek értem anyagilag hogy tanuljak, meg évekig eltartottak, és hogy nem hiszik el hogy 2 szakmával, érettségivel nem lehet állást találni a mai világban. Biztosak benne, hogy minden az én hibám, és nem is akarok dolgozni. Ilyeneket vágnak a fejemhez, nem csak ők hanem nővéreim is. Már mindent megvontak tőlem egy ideje, annyi hogy lakhatok itthon, de már azért is csúnyán néznek ha eszek. Semmilyen egyéb dologra nem adnak pénzt, még tisztálkodási szerekre se. De ennek ellenére sem találtam munkát, pedig már úgy élek mint egy félig hajléktalan, tehát mindent megtennék hogy legyen pénzem. Végre beláthatnák, hogy nem az akaratom a baj, hanem valóban szörnyű nehéz elhelyezkedni. Csalódtam bennük, hogy belém rúgnak az amúgy is rossz helyzetben, nem hogy bíztatnának és támogatnának lelkileg. Már sok megoldás megfordult a fejemben, még az öngyilkosság is, de tudom hogy az butaság lenne. Még arra gondoltam hogy más városban próbálok szerencsét, csak hát ahhoz is szükséges egy induló pénz. Nyugati határ mellett lakok, azt tartják ez még azok közé a városok közé tartozik ahol van munka bőven, tehát nem tudom hogy érdemes e innen elmenni, vagy máshol sem lesz jobb. Amúgy már azt sem tudom, hogyha végre sikeres fordulatot venne az életem, akkor helyre lehetne e hozni ezt az elromlott családi viszonyt. Vagy mostmár mindig életképtelen, szerencsétlennek fognak tartani?

13

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!