Találatok a következő kifejezésre: Hogyan puhíthatnám a jövendőbeli (1 db)

Hogyan puhíthatnám meg a jövendőbeli anyósomat?

Mindig szét akar választani minket a párommal.Azt szeretné,hogy a fia agglegény maradjon,és mindig célozgat arra,hogy nem fog nekünk sikerülni a közös élet(például:pár napja bejelölt nekünk egy színházi el?adást,amiben a házaspár elválik).Nem értem miért teszi ezt,amikor azt mondja,hogy szeret.Én türelmes vagyok vele,nem szólok be neki(pedig néha megérdemelné),s?t sütit is szoktam sütni neki,mégse jó neki semmi.

Legjobb válasz: Nem akarlak elszomorítani, de ha most így áll hozzád, ez így is marad. És az unoka se bizti hogy segít. Nekem már mindkét babám megvolt, mikor a párom unokatesója válófélben volt. Anyósom elõadta, hogy nem is olyan vacak dolog az a válás, lám azokat a gyerekeket se viselte meg. Kár hogy késõbb a párom nagyija elmesélte, hogy az 5 éves kisfiú a válás után hónapokig újra bepisilt :S Fogadd el, hogy az anyósnakvalód majomszeretettel lóg a fián. Az ilyenek nem akarják maguk mellõl elengedni a gyereküket. Senki se lenne elég jó meny neki. És kicsi az esélye hogy elfogad téged. Neked kell eldöntened, hogy imádod e a párod annyira, hogy ezzel együtt tudj majd élni.

Nem akarlak elszomorítani, de ha most így áll hozzád, ez így is marad. És az unoka se bizti hogy segít. Nekem már mindkét babám megvolt, mikor a párom unokatesója válófélben volt. Anyósom elõadta, hogy nem is olyan vacak dolog az a válás, lám azokat a gyerekeket se viselte meg. Kár hogy késõbb a párom nagyija elmesélte, hogy az 5 éves kisfiú a válás után hónapokig újra bepisilt :S Fogadd el, hogy az anyósnakvalód majomszeretettel lóg a fián. Az ilyenek nem akarják maguk mellõl elengedni a gyereküket. Senki se lenne elég jó meny neki. És kicsi az esélye hogy elfogad téged. Neked kell eldöntened, hogy imádod e a párod annyira, hogy ezzel együtt tudj majd élni.
Szia! Nagyon egyetértek az elõttem szólóval.A pároddal kéne ezt elsõsorban megbeszélned.Azt írod, nagyon jó a kapcsolatotok, akkor az hogy lehet, hogy azért azt eltûri a kedves, hogy a mamája így viselkedjen veled???!!! Hidd el, ha hagyjátok, hogy állandóan áskálódjon ellened, akkor ez elõbb utóbb mindenképpen a kapcsolatotok rovására megy, és õ pont ezt akarja.És hidd el, ez esetben nem érdemes türelmesnek lenni, hanem mindenképp le kell ülni megbeszélni a dolgokat.Mindenki intézkedjen a maga életében, anyós is.A tiéteket pedig tartsa tiszteletben, és ebbõl nem szabad engedni.Babát, pedig ne neki szülj, hanem magadnak és a párodnak.Egyébként is ilyen esetekben az is újabb konfliktusforrás, mert majd szerinte te nem lehetsz jó anyja a gyerekednek, majd õ azt is jobban tudja...stb..szóval, ennek soha nincs vége, ha nem állítjátok le.Szerintem a kedves párodat kell választás elé állítani, vagy saját családot akar, vagy anyuci szoknyája mellett maradni, döntse el. Ha valóban nagyon szeretitek egymást, és úgy érzitek egymásnak vagytok teremtve, ne hagyjátok tönkretenni az életeteket.A szülõket tiszteljétek, szeressétek messzirõl, de mindenki söprögessen otthon. Sok boldogságot, üdv
szülj neki unokát ez szokott legjobban beválni.
Az elején, amíg nem vagy a menye kellene megmondanod véleményedet, hidd el ez a legjobb. Egy darabig én is hallgattam az okoskodó anyósomat, amikor elpattant a húr, és megmondtam neki a véleménymet. Na azóta csönd van.. Nem akarok én vele puszipajtás lenni. Szeret, ja jó duma, csak elhinni nem kell. Az unokáról annyit, hogy az elsõsorban a Te gyereked lesz, mert te vagy az anyja, és a nagyszülõk majd csak utánatok következnek......
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, sokat segítettek. :) Szerencsére mi jól kijövünk a párommal az édesanyja ellenére.Nincs Konfliktus köztünk...Bár tervezgetjük a babát, de nem másnak. :)
Én is épp ebben a helyzetben vagyok.1, 5 évet türtem anyós baszogatásait, míg be nem telt a poharam s megmondtam a magamét.Azóta nem igazán basztat.Leállt.Néha de csak tényleg néha beszól valamit, de levegõnek nézem.Anyósok ilyenek, soha nem fogják elfogadni a menyüket.Ha türsz s nem szólsz neki soha semmit, látja hogy hagyod magad annál jobban fog csesztetni.Míg a párod melletted áll, megvéd az anyjától addig nincs sok aggódni valód.Ne nyald a seggét mert annál rosszabb.Ne engedd hogy irányítson, befolyásoljon titeket.Zárd ki a magánéletetekbõl.Én ezt tettem.Már mondtam hogy az unokáit nem fogja megismerni, egedül marad mert a fián kívül nincs senkie, háza sincs....stb, erre gúnyosan azt felelte hogy nem baj ha egyedül marad.Hát õ választotta ezt!Nem lesz senkije sem.Õ tudja.Ez van.Nehéz!Na de mindegy.Nemsokára elköltözünk a párommal, anyós nélkül s letojom anyóst.Végre megszabadulok tõle!Alig várom már!:)
Nálunk apósomnak van irtózatosan bunkó dumája. Én is egyszer egy írtózatosan nagyot ordibáltam velük. kb. 3 hónapig nem találkoztunk hála a jó égnek. Utána viszzafogottabbak lettek, Igazán csak a házasság kötésünk utána fogadtak el. Néha mostanában is kezdenek bunkók lenni, de finoman de vissza vágok én is...:-)))
Szerintem a párodnak kéne tisztázni a helyzetet, mégiscsak az õ anyja... nem csak az anyának kell leválnia, a fiúnak is ki kell állnia a leendõ élete párja mellett, ez jó alkalom erre.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

17

Mit tegyek hogy dolgozzam fel lelkileg?

Párom daganatos beteg és áttétes. Az orvosok nem jókat mondanak pár hónapot adtak neki. Ezt a fiának mondták el ő nekem. kiborultam sirok , nemtudok mit kezdeni.

9

Ha a gyerekek a válás után megosztva lettek elhelyezve, és a nagyobbik gyerek már önálló, kell a kisebbikre gyerektartást fizetni?

6

Egy kicsit elvagyok keseredve, más hogy oldaná meg a helyzetet?

Fiatal lány vagyok, húsz éves, a szüleim külön élnek már 15 éve, nem is nagyon beszélnek egymással. Anyukám özvegyi nyugdíjas, apukám meg kezd lerobbanni fizikailag és nem fog tudni lassan már dolgozni. Van egy nővérem, de nem velünk él, saját családja van. Az a helyzet, hogy nagyon szegényes körülmények között élünk, és rengeteg probléma van a családban. Én tavaly elkezdtem egy egyetemet, amit épp ezért nem is tudok folytatni, és már nem is nagyon érdekel. A nővéremet még volt miből felnevelniük, de engem már nincs. (Részben ez az ő hibájuk is, a lustaság meg a cigaretta,stb miatt.) Nem is akarnak rajtam segíteni, csak édesanyám a nővéremen mivel nincs munkája, mindig is őt kedvelte, engem nem igazán, mert más férfitól vagyok. A lényeg, hogy most elkezdtem a jogosítványt saját pénzből, és szeretném befejezni, szeretnék egy nyelvvizsgát is, és majd jelentkezni később egy másik iskolába. Én örülök, hogy az anyám eltart engem (azért egy számlát beszoktam neki fizetni havonta), de kicsit furcsán érzem magam. Ameddig nem lettem ennyi idős, addig nem volt probléma, hogy engem "el kell " tartani. Olyan érzésem van, mintha útban lennék. Komolyan azt gondolja minden szülő, hogyha egy gyerek elérte a 19-20éves kort, akkor már lassan kikéne tenni a házból? Meg akkor már nincs szüksége segítségre? Én minden nap járok dolgozni, hétvégén is, reggeltől estig, nem valami jó munkahelyre. Igazából nagyon megterhel lelkileg ez az egész és az is hogy fogalmam sincs hogy hogy lesz erőm felnőtté avatni magam... Minden nap belegondolok, hogy hol fogok lakni, mikor fogok elköltözni, mi lesz a szakmám, mi lesz velem, hogy lesz majd egyszer családom... Nem tudom elmondani senkinek, mert úgy érzem mintha ezt senki se értené meg... Szeretnék már egyedül lakni, de ez szinte lehetetlen. Sajnos nagyon drága egy albérlet, ráadásul az sosem lesz az enyém... stb... Tudnátok valami tanácsot adni, hogy hogy szedjem össze magam?

6

A lányom fogta és levagta a hajat tőből elöl! Derékig érő hosszu haja van miért csinal ilyet? A csaladi helyzet miatt lehet v. stressz miatt depresszios mit csináljak vele? Hogy hozzam helyre? Főiskolas

14

Sokak szerint hárpia vagyok, amiért megtiltottam a páromnak, hogy alkoholt igyon. Tényleg túlzás?

Nekem alapvetően nincs problémám azzal, ha valaki néha napján felönt a garatra. Szeretek én is bulizni, haverokkal sörözni. De! A párom nem ismer mértékletességet. Olyan nincs, hogy megiszik egy-két sört és kész. Akkor már jön a harmadik negyedik, onnantól meg már mindegy, iszik amíg tud,amíg áll a lábán. A fő gond ezzel az, hogy ő meghülyül, ha iszik. De szó szerint. A légynek sem tudna ártani, ha józan, de ha piás, agresszív lesz. Olyankor mindig kék zöld foltokkal jött haza, és általában ki is dobják a helyről,verekszik. Velem is nagyon bunkó olyankor. Erre én mindig azt mondtam, aki nem bírja, ne igyon. Az utolsó időkben már heti rendszerességgel jött haza hétköznapokon munkából hulla részegen. Mert ügye valakinek szülinapja volt a kollégák közül, gyerek született valakinél, vagy csak úgy, beültek egy sörre valahová. Csakhogy nincs megállás,ha elkezdi. 1 évet húztam le így mellette, majd egyszer jelenetet rendezett az ismerőseink előtt szintén részegen. Nagyon megalázott. Ekkor csomagoltam össze, és rúgtam ki.
Nagy nehezen adtam még egy esélyt, megígérte, nincs pia. És ez így is van azóta is. Több mint egy éve nem iszik. Egy-egy sör, ha én is ott vagyok, belefér, de többet nem tolerálok. Neki ezzel semmi baja, sőt most azt mondja hálás, mert a legjobb úton járt az alkoholizmus felé, és én állítottam meg.
Az utóbbi időben viszont elkezdtek nekem hisztizni a haverjai, meg az anyósom, hogy én zsarolom a párom ezzel a pia dologgal. Én ezt nem így látom. Tény, hogy választás elé állítottam, én vagy az alkohol, de az ő döntése volt. Persze, a haverok elvesztettek egy ivó cimborát, de anyósnak nem tudom miért fáj.
Egyre több embertől hallgatom,hogy hárpia vagyok, meg milyen alapon szabom meg a páromnak, hogy megihat-e egy sört vagy sem. Egyszerűen nem értik, hogy itt nem arról az egy sörről van szó. Kinek van igaza? Túlzásba estem? Félek, ha engedek, kezdődne minden előről.

14

Kedves külföldön élők! Milyen nehézségeitek voltak eleinte? A családotokra ez hogyan hatott?

Mindenkinek nehéz, ha új életet kezd, főleg ha ezt külföldön teszi. Milyen akadályokba ütköztetek (munkavállalás, nyelv, idegenként tekintettek rátok)? A Magyarországon maradó családotok (szüleitek, testvéreitek) mit szóltak ahhoz, hogy kiköltöztetek? Támogatták, vagy ellene voltak?

6

Szerintetek jó ötlet vagy hülyeség?

A pàrom csalàdjàt meghivnànk egy kissebb bulira (unokatestvèrek, keresztszülõk stb). Lenne tombola, a gyerekeknek ugràlóvàr. Ez jövõ hèt szombaton lenne vagy holnap.

6

Miért van az, hogy a fiatal anyukákat lesajnálják? (Bővebben lent)

A mai világban kitolódott a gyermekvállalás, manapság 28-30 évesen szülnek a nők. Karrierre, anyagi biztonságra hivatkozva, amivel nincsen probléma, DE!, én azt nem értem, hogy aki 23-24 évesen vállal gyermeket (tervezetten), azt az ilyen korú nők miért szólják meg, vagy alapvetően a társadalom? Azt vettem észre, hogy akik a "huszonévük" elején vállalnak be babát, azokat a terhesség alatt sokszor kísérik lesújtó pillantások, vagy jönnek a megjegyzések, hogy "biztosan becsúszott", meg, hogy felelőtlenek. Holott adott a lakás, a stabil párkapcsolat, az anyagi háttér nekik is, csupán nem 30 évesek.
Tehát, szerintetek miért ítélik el mostanság a fiatal anyukákat (akiknek minden adott, és nem a semmi szülnek), és feltételezik azt, hogy még élnie kell, és majd 30 évesen fog "meghülyülni" és a szórakozóhelyeket járni? (és társai) (Nyilván ilyen eset is van, de nem mindig kell általánosítani.)

32

Bevállalnátok egy 3. gyereket?

A nővérem most 3-szorra is várandós. Az elsőt 23, a másodikat 26 évesen szülte. Már nagyok a gyerekei akik vannak a nagy 10 lesz mikor szül, a kicsi meg 7. Tegnap jelentette be hogy jön a 3. Oké persze szeretni fogom, de nekem 3 gyerek olyan soknak tűnik. 10 év korkülönbséggel 33 évesen. El tudják tartani azzal nincs baj, de elgondolkodtam hogy én nem tudom vállalnám-e. Meg olyan furcsa.

21

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!