Találatok a következő kifejezésre: Hogyan oldjuk a (362 db)

Hogyan oldod a feszültséget?

A családomban most derült ki, hogy a nagypapám beteg, amit nem lehet gyógyítani. A párom családjánál örökl?dési mizéria van, tiszta ideg ott is az egész család. A párom legjobb barátja és egyben az enyém is ép válnak ami nagyon megviseli a páromat és engem is. Én lelkileg nem vagyok rendben,kicsit depressziósnak érzem magam, mert olyan emberek vannak körülöttem, akik magukban nem látják a hibát csak bennem és ezt általában a fejemre is szokták olvasni,már sokszor nincs kedvem a kollégiumban lenni és bemenni az iskolába, mert ?k ott vannak és minden nap úgy megyek be, hogy ma megint mi lesz a bajuk. A párom és a haverja miatt nagyon szomorú vagyok,a papám miatt is és a saját helyzetem miatt is, ráadásul most jön a vizsgaid?szak. Szerintetek hogyan tudnám ezt normális ember módjára feldolgozni,megoldani? Már arra is gondoltam,hogy veszek magneB6-ot, mert az kicsit javítja a hangulatomat.Próbálok helyt állni. Mi a véleményetek?

Legjobb válasz: MagneB6 amúgy is kell, egészséges. Nincs idõd suli mellett mozogni? Hidd el, nagyon jót tenne. Táncolj, járj edzõterembe, jógázz. Gyógyszereket viszont ne szedj, hosszútávon több kárt okoznak, mint hasznot. Nekem is most rengeteg problémám van, elõ is jött a pánikbetegségem ismét, de próbálok relaxálni. Sok jó zenét hallgass, vidám filmeket nézz, sétálj. Ez a borzasztó idõ amúgy is depressziós hangulatot okoz, szerintem jelenleg nem látnál igazán boldog embert.

MagneB6 amúgy is kell, egészséges. Nincs idõd suli mellett mozogni? Hidd el, nagyon jót tenne. Táncolj, járj edzõterembe, jógázz. Gyógyszereket viszont ne szedj, hosszútávon több kárt okoznak, mint hasznot. Nekem is most rengeteg problémám van, elõ is jött a pánikbetegségem ismét, de próbálok relaxálni. Sok jó zenét hallgass, vidám filmeket nézz, sétálj. Ez a borzasztó idõ amúgy is depressziós hangulatot okoz, szerintem jelenleg nem látnál igazán boldog embert.
Nem vagy egyedül. Nekünk anyagi gondjaink vannak, édesapám nem rég hunyt el, Édesanyám szintén nagyon beteg. Én sem vagyok egészséges. Annyira összejött minden. Magne B6-ot meg Supradyn F-et zabálok. Ma ugrált a vérnyomásom, fájt a fejem, és mindez a rettenetes stressztõl van. Hidd el mindenhol van baj, csak úgy szoktákmondani. Sok ház ég belül, csak nem látszik kívül. A Magne B6-ból naponta 3-at is bevehetel. Nem hülyeség ez a gyógyszer. Nincs mellékhatása, csak jótékony hatása. Jobbulást neked, és ja magamnak is.
Ja és még annyit, télen mindig meghalok egy kicsit, nincs napfény, csak a hideg borús esték. Ez is felerõsíti a gondokat.
Dugok.
Nagyon stressze idõszakot élsz át nem csoda ha kivagy. Próbálj meg sportolni segít feldolgozni a stresz, esetleg fusatok együtt a pároddal mert õ sincs jó paszban. Próbálj egésségeseben étkezni több halat, magvakat, zöldségek, csümik a magnézium is jó ötlet csak önmagában kevés. Próbálj ki nyugtató teákat citromfû orbácfû.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, azóta vettem B6-ot és jobban érzem magam egy picit.

Mit igyak, hogy oldja a gátlásaimat, mielőtt odamegyek a fiúhoz:D?

de suliba nem vihetek piát,ráadásul annak szaga van szóval mit kell ahhoz inni és mennyit hogy suliban reggel érezzem a hatását és oda merjek menni a fiúhoz?:D

Legjobb válasz: Csak azért vannak gátlásaid, mert hiszel bennük. Ne higyj bennük! Ezt most így leírva nehéz elképzelni, de csak azért nehéz, mert annak hiszed! Az egész a fejedben van!

Csak azért vannak gátlásaid, mert hiszel bennük. Ne higyj bennük! Ezt most így leírva nehéz elképzelni, de csak azért nehéz, mert annak hiszed! Az egész a fejedben van!
vörös bor
Minden alkoholnak van szaga. Ha a pasi megérzi rajtad, elkönyveli hogy ittál = részeg vagy. Még akkor is ha nem vagy részeg csak be vagy csiccsentve. Szerintem szedd össze a bátorságodat és menj oda így. Nehéz lesz de menni fog ;)
A kérdező hozzászólása: mondom hogy nem akarok ittas álapotban odamenni!! sosem voltam részeg és nem is leszek most nem errõl van szó
18évesen erre van eszed? nem értem minek kell hozzá pia.. lehet könnyebbnek tûnik de az gáz ha odamész bepiálva..:S
nálam a narancslé mindig beválik! :P csak hajrá
Ja, és az elsõ csókhoz meg már 1 liter kell...
Még mindig jobb, ha valaki egy kis "lélekerõsítõvel" lép, mintha anélkül egyáltalán nem lép. Aminek minimális a szaga az a Gin v. a Vodka, egy feles szerintem elég egy lánynak. Aztán a lehetõ legerõsebb mentolos rágó semlegesíti a maradék szagot. Azért ne kapj nagyon rá :D
Atyaég, de szánalmas. És mindezt már 18 évesen...
Istenem annyira idegesítõ minek kel ahhoz szesz hogy oda merj állni?... oda mész kész tökre cink oda mész bebaszva, ,
Vodka, pálinka. Keverve akár. Fél vagy egy deci. Amennyi neked kell hozzá. Vegyél be utána egy rágót is azért.
Suli elõtt?? Semmit! Szerintm inkább suli után!XD...hogy a tanárok +o. társaid ne vegyék észre rajtad.

Az apósom egy zsarnok, a leendõ gyerekeinkre kényszeríteni akarja a sielést, nekem errõl más a véleményem, hogy oldjuk a konfliktust?

Az apósomék elég gazdagok, és amolyan síparadicsom - luxussport rajongók. A võlegényemet és a tesóját kiskoruktól sieltették, snowboardoztatták. Az apósom elég zsarnok, õ a fõnök a családjukban. Mindenki hallgat is rá persze. Eddig még nem volt köztünk nagy súrlódás, mert én mindig visszavonultam, de eléggé kezdem már unni.

Legjobb válasz:
Ha mást nem is, de ezt a konfliktot lezárhatod: menj el egy gyerek ortopéd orvoshoz. (ha van pénzed, magánba, de a férjednek egy szót se) Tapintatosan, úgy, hogy a gyerekek ne hallják, mondd el az orvosnak röviden a helyzetet (félsz a balesettõl, apuka mániás), és kérd meg, hogy írja le, hogy gerincferdülés gyanúsak a gyerekek/gyerek és nem javasol xy sportokat, amíg ki nem alakul az izomzatuk. A továbbiakban meg beszéljetek meg egy stratégiát a férjeddel. Pl. nem a közvetlen közelükben laktok, rábólintotok elõljáróban xy dologra, de "jajjközbejött valami", a síelés idõpontjára már jajj lefoglaltuk a barbadosi utat :), stb. Elõbb utóbb nagypapi rájön, hogy a többi gyermeke családján uralkodhat, de rajtatok kevésbé. (Bár azért cseppet irigyellek a helyzetedért, nekem másfél hónap múlva laknom se lesz hol, pedig csak 3 MFt hiányzik egy sajáthoz...) Hajrá, felnõttek vagytok! (ui.: ha nem akarod mindig felcseszni magad apósodon, kezeld úgy, mint egy akaratos gyereket, tulajdonképp az is. szépen, nyugodtan: most sajnos nem vesszük meg a negyvenhatodik transformerst Pistike... :) hülyék ellen mindig bejön. :) )

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Ha mást nem is, de ezt a konfliktot lezárhatod: menj el egy gyerek ortopéd orvoshoz. (ha van pénzed, magánba, de a férjednek egy szót se) Tapintatosan, úgy, hogy a gyerekek ne hallják, mondd el az orvosnak röviden a helyzetet (félsz a balesettõl, apuka mániás), és kérd meg, hogy írja le, hogy gerincferdülés gyanúsak a gyerekek/gyerek és nem javasol xy sportokat, amíg ki nem alakul az izomzatuk. A továbbiakban meg beszéljetek meg egy stratégiát a férjeddel. Pl. nem a közvetlen közelükben laktok, rábólintotok elõljáróban xy dologra, de "jajjközbejött valami", a síelés idõpontjára már jajj lefoglaltuk a barbadosi utat :) , stb. Elõbb utóbb nagypapi rájön, hogy a többi gyermeke családján uralkodhat, de rajtatok kevésbé. (Bár azért cseppet irigyellek a helyzetedért, nekem másfél hónap múlva laknom se lesz hol, pedig csak 3 MFt hiányzik egy sajáthoz...) Hajrá, felnõttek vagytok! (ui.: ha nem akarod mindig felcseszni magad apósodon, kezeld úgy, mint egy akaratos gyereket, tulajdonképp az is. szépen, nyugodtan: most sajnos nem vesszük meg a negyvenhatodik transformerst Pistike... :) hülyék ellen mindig bejön. :) )
A kérdező hozzászólása: (adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítõ szándékot :) zöld kezeket osztogattam, most hadd válaszoljak, igyekszem lényegretörõen tenni. A võlegényem 34 éves. És a dolog korántsem olyan egyszerû, hogy "állj a sarkadra" - ez a rész ez már megvolt, sokszor, és nem mûködött. Túl domináns az apósom. És igen, aki írta, hogy a függés megvan...igen, megvan, és valóban csüng rajtuk, illetõleg fordítva is, de engem ez eddig nem zavart, hiszen így mi is, sõt én családom is sok figyelmet kap, sokszor rendszeres terményajándékokat, mint említettem vannak ennek jó oldalai is. De ez az egész csak most vált komollyá, az utóbbi idõben, és igen, biztos lesznek most, akik azt mondják, hogy ne fogadjunk el tõlük akkor semmit. Ha ezt tennénk, azzal hatalmas lavinát indítanánk el, elhatárolódni tõlük nem lehet, a võlegényem családjáról van szó, nem tehetem azt se, hogy választásra kényszerítem, igazából az apósomat kellene megnevelni. És hogy miért teszem fel már most a fenti kérdést? Kedves válaszoló, aki azt írtad "még nem is születtek gyerekek" - igen, de nemsokára fognak, és ilyenekben jobb elõre gondolkodni, hogy a támadást hárítsuk. Éppen ezért éreztem az orvosos megoldást kiválónak, hiszen az egy olyan külsõ kompetencia, amihez nem ért, tehát nem tud vele vitatkozni. Azt pedig nem engedném, hogy "független szakértõt" fogadjon, hogy a gyerekeket kivizsgáltassa.
A kérdező hozzászólása: Passiflora: köszönöm a hosszú választ, ez nem lehetett Neked valami egyszerû akkoribann, viszont pontosan ezért tettem fel itt is a kérdést, mert nem akarom tétlenül nézni. :) A võlegényemnek van mit lerendeznie vele, ezt nagyon jól kikövetkeztetted. Sokat gondolkodom én is a trükközéseken, mondjuk amit írt az elsõ válaszoló, csak az orvosost tartom kivitelezhetõneek. Azt megkérdezhetem még, a történetednek mi lett a vége, sikerült utólag rendezni a sztorit?
A kérdező hozzászólása: Passiflora: a karrierjével kapcsolatban, sajnos neki még csak fel se tûnt, hogy nem közgazdász akart lenni. Én már akkor tudtam, amikor gimnazista korunkban együtt szerepeltünk az iskolai ünnepeken, neki vannak még bõven ébredeznivalói.
Húha kerdezo, el vagy tevedve, de nagyon. Nem az aposodat kellene megnevezni. Ha 34 eves fia van, akkor mar nyilván nem kisgyerek. A võlegényednek kellene a sarkára állni, ha onallo eletet akartok élni. Nem kotelezo, persze. Lehet csünghetünk aposon es élni az o általa elképzelt eletet is. A võlegényednek felnott ember, szedje ossze magat. Ha erre nem képes, te meg nem akarod elfogadni, hogy ugy élj, ahogy apps akarja, akkor le kell zárni a kapcsolatot es kész.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Vsak nem csakba síelés lesz egyedüli konfliktus forrásotok. Mindenért nem fogsz tudni egy külsõ szakembert kérnimhogy írja le hogy nem lehet mert te nem szeretnéd. Kezdve azzal, hohgy addig még eljut a gyerek egy olyan korban, hogy síelhessen valamennyit nónie kell ami addig sok sok konfliktust fog eredményezni. Hozzátáplálás megveleve mitre szeretnéd kialakítani a szokásait. De ezt te egyedül nem fogod tudni megoldani ehhez kell a párod is. Ha meg hozzámész akkor a családját is el kell viselned. Úgy meg nem lehet gyereket nevelni, hogy rohangálsz ide oda, hogy ez meg ez nem tesz jót a gyereknek mert így nem lehet élni. Én vagyok az aki azt írta nem fogja érdekelni a dolog. Párom apukája hasonló kategória csak azzal a külömbséggel.hogy több mint 200 kmrel lakunk egymástól. Voltak konfliktusaink de ehez kell, hogy a párom kiálljon értünk egyedül nem ment volns amíg így volt addig én voltam a rossz, hogy miért mondom meg, hogy a gyerekekkel mit lehet csinálni, mert õk úgy akartask a gyerekekkel együtt lenni, hogy mi teljesen vonuljunk ki és ne legyün ott. Én akármit kértem nem csinálták meg amikor kértem, hogy idõbe érjenek ide õk nem foglalkoztak ezzel. Karácsonykor ebbõl és más okból nem aludtunk ott pedig idáig megtettük eés a párom is kiállt mellettünk talán változik a dolog mert a húgának volt lehetóségem elmondani, hogy nem megkérdõjelezni kell amit kérün és elmondani miért nem teszi meg hanem csinálja meg. Meg kell beszélni a dolgokat nem szakemberhez rohangálni mert nem fogsz vele semmire menni.
A kérdező hozzászólása: Nem, nem vagyok eltévedve. Az apósomat igenis valaki nagyon megnevelhetné már. A võlegényem tart tõle. Szerintem nem ismered annyira a körülményeket, hogy ilyen fraccos választ adj, de persze, az oldal lehetõséget ad ilyenekre is.
A kérdező hozzászólása: Passiflora: Az hogy elhagytad, a szövegkörnyezetbõl nem következik, hogy utólag nem mentél vissza hozzá. Ezért kérdeztem csak, mert elképzelhetõ. Persze, a lélektani dologban amúgy igazad lehet, de most ez nem az az eset volt, indazonáltal, érzékeltem a fájdalmat, ami a válaszodból sugárzott, nehari, ha olyat írtam, ami esetleg felszínesnek tûnt. A megnevelni csak olyan irodalmi elszólás. :) Nyilván azt értem alatta, amit kell. A helyzet viszont tényleg úgy néz ki, hogy ez a sielés dolog a leggázabb. A többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük.
A kérdező hozzászólása: Köszi Neked is #23.
Kedves Kérdezõ! Tökéletesen igazad van abban, hogy "a szövegkörnyezetbõl nem következik, hogy utólag nem mentem vissza hozzá." Lehet, hogy ezek szerint inkább nálam mûködött a "szelektív olvasás", mikor ezt a lehetõséget nem olvastam ki a Te soraid közül? :-) Elég sokáig érlelõdött bennem az a döntés, és akkor mondtam ki, amikor már fel sem merült bennem, hogy lenne "visszaút", mert tényleg akkor hoztam meg, amikor már úgy éreztem, hogy mindent, amit én képes voltam megtenni a változás reményében és érdekében, már megtettem. A saját lehetõségeimet kimerítettem, és eljutottam arra a felismerésre, hogy nem akarom a saját boldogságomat, családi harmóniámat mások (nem túl finom) érzelmi játszmáitól függõvé tenni, sem gyerekek nélkül, de a reménybeli leendõ gyerekeinkkel még kevésbé. Nálam egyébként éppen az adta az utolsó lökést, mikor belegondoltam, hogy ha a Párom Édesanyjának arról is ugyanolyan határozott elképzelése lenne, hogy a gyerekeinket hogyan is kéne nevelni, mint minden másról, ami kettõnk életével volt kapcsolatos, és ezen a téren is ugyanolyan mértékig szeretné, hogy az õ akarata érvényesüljön, mert õ (részben a kora és az élettapasztalata miatt) nyilván ezt is jobban tudja, akkor azt hogyan tudnám komolyabb konfrontációk nélkül kezelni. Amúgy egy kifejezetten szelíd, kedves, béketûrõ, türelmes és alkalmazkodóképes embernek tartom magam, (olyan jellegû a munkám is, hogy emberekkel foglalkozom egész nap, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, kapok másoktól ilyen tekintetben), de én úgy éreztem, hogy egy ilyen helyzetben elõbb-utóbb vagy én õrlõdnék fel az örökös feszültségtõl, vagy a kapcsolatunk romlana meg, ha rám hárulna a feladat, hogy kiálljak a saját elképzeléseink és döntéseink mellett a Párom helyett. "érzékeltem a fájdalmat, ami a válaszodból sugárzott, nehari, ha olyat írtam, ami esetleg felszínesnek tûnt" Abszolút semmi olyat nem írtál, amit felszínes lett volna, igazából nem is nagyon értem, hogy miért merült fel benned, hogy lenne bármi okom esetleg neheztelni. Másrészt annak idején természetesen volt bennem emiatt nem kevés fájdalom, de már rég nincsen, és a mai napig örülök, hogy így döntöttem. Se Vele, sem az Édesanyjával kapcsolatban nincsen semmi rossz érzésem, úgy fogom fel, hogy nyilván mind a hárman azt tettük, amit a legjobbnak láttunk adott helyzetben, a legjobbat, amire képesek voltunk. "A helyzet viszont tényleg úgy néz ki, hogy ez a sielés dolog a leggázabb. A többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük." Ha tényleg az a "leggázabb" az Apósod részérõl, hogy szeretné, hogy az ezután születendõ unokái majd megtanuljanak egyszer síelni, akkor lehet, hogy nem is akkora "zsarnok"? :-) Ha igaz, hogy "a többiben még tudunk kompromisszumot kötni velük", akkor szerintem ezt is sikerül majd megoldanotok valahogy.
Én 17 évesen tanultam meg síelni, azért mert a szüleim nem szerettek síelni, ezért nem vittek. Máig bánom, hogy nem vittek el 3-4 éves koromban, mert akkor tanulhatja meg az ember a legjobban. A sípályákon 80 éves embereket is látni, akik makk egészségesek a sport miatt. Elég önzõ tõled, hogy azért mert te nem tudsz, a gyerekeidnek sem akarod megadni rá az esélyt. Vidd el õket egyszer, és ha nem tetszik nekik, akkor többet nem mennek. Ennyi.
Ja igen, és te ugyanúgy viselkednél mint az apósod, hiszen a saját akaratod kényszerítenéd rá szegény gyerekekre. Honnan tudod, hogy õk nem akarnak majd?...
Megkérdezhetem, hogy hány éves a férjed?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); A saját élettapasztalatom alapján sajnos azt tudom mondani, hogy a 9. hozzászólás írójának volt a legjobb meglátása a helyzettel kapcsolatban, és õ adta a legjobb tanácsot. Nem szeretnélek elkeseríteni, de abból ítélve, amit az apósod és a võlegényed kapcsolatáról írtál, az, hogy a gyerekeitek fognak-e síelni vagy nem, szerintem messze nem a legnagyobb problémátok lesz, mire ez esedékes lesz. Egyébként ami a síelést illeti, ezzel kapcsolatban (is) felvállalnám a döntésemet, nem állítanám be a saját gyerekeimet (esetlegesen) gerincferdülésesnek azért, mert nekem és a férjemnek felnõtt ember létünkre nincs bátorságunk a saját akaratunkért kiállni. Attól meg, aki azt ajánlotta, hogy olyanokkal trükközzetek, hogy "rábólintotok elõljáróban xy dologra, de "jajjközbejött valami", a síelés idõpontjára már jajj lefoglaltuk a barbadosi utat", azért megkérdezném, hogy senkinek nem fog szerinte feltûnni a családból, hogy végül nem mentetek el Barbadosra? :-) Az ilyen ürügyekkel, hazugságokkal egyre több ilyen hazudozásra kényszerülnétek, és hagynátok magatokat egy olyan játszmába belehajszolni, amibõl nem nagyon lenne kiút, hacsak elõbb-utóbb valami nagy konfliktus árán nem, amikor már végképp betelne a pohár. Kedves kérdezõ, nem szeretnék az érzéseidbe gázolni, amit írok, nagyon keservesen megszerzett élettapasztalat, és azért tudok Veled együtt érezni, mert én életem nagy szerelmét hagytam el öt év után úgy, hogy még nagyon szerettem, de tehetetlen és eszköztelen voltam azokkal az érzelmi játszmákkal és manipulációkkal szemben, amit a háttérbõl mûködtetett az édesanyja. A Párom intelligens, a szakmájában sikeres, már fiatalon nagyon jól keresõ, ráadásul határozott fellépésû, más szempontból nagyon önálló férfi volt, de olyan mértékig engedte beleszólni, belefolyni az életébe, döntéseibe az Anyukáját (akinek sajnos igen határozott elképzelése volt arról, hogy neki, nekünk mit és hogyan kéne csinálnunk), hogy én azt egy életen keresztül nem bírtam volna elviselni, fõleg, ha már gyerekeink lettek volna. Ehhez nyilván két ember kell, egy szülõ, aki nem engedi az élet rendje s módja szerint szép fokozatosan leválni, minden szempontból önállósodni a felnövõ gyerekét, és egy olyan férfi vagy nõ, aki vagy fel sem ismeri, hogy milyen érzelmi jászmákat ûznek vele, vagy ha igen, akkor nem tudja ezeket megfelelõ módon kezelni. Én egy idõ után eljutottam arra a felismerésre, hogy én nem tudom ezt a feladot megoldani a Párom helyett; az Õ térfelén nem tudok játszani. Ha Õ nem tud vagy nem akar felnõni a feladathoz, akkor nekem csak két lehetõségem van: vagy elfogadom egy életre ezt a felállást így, és megtanulok békében élni vele, vagy kilépek a kapcsolatból. Visszatérve a Ti helyzetetekre, van egy nagyon fontos kérdés, amivel szerintem nem árt, ha tisztában vagy: a férjed kapott olyan nagy értékû dolgokat, anyagi segítséget a szüleitõl, ami miatt úgy érzi, hogy lekötelezve kell éreznie magát, "viszonzásul" a szokásosnál nagyobb beleszólást, akár az élete feletti részleges kontrollt kell a szülõknek biztosítania? Nyilván jó esetben nem várná el egy szülõ cserébe, de sajnos nem egy példát láttam rá az életben, ahol ez kimondva, kimondatlanul egyfajta zsarolási potenciál volt a szülõk részérõl. Te reálisan nézve mennyi esélyt látsz arra, hogy akár a leendõ gyerekeitek nevelésével, akár bármi más, kettõtök életét érintõ döntéssel kapcsolatban következetesen ki fog állni a Ti közös akaratotok mellett a leendõ férjed, akkor is, ha a nem egyezik az Apósod elképzelésével, és képviselni fogja a Ti érdekeiteket, ha kell, akár vele szemben is? Azt írod, annak idején lemondott a saját álmáról egy, az apja által választott karrier kedvéért, és az apósod most is "tervezget, elõír, és a võlegényem szó nélkül tûri." Te még nem jutottál el addig a pontig, ahol már csak az a két opció lenne elõtted, mint elõttem annak idején, mert felehetõleg azt a lehetõséget még nem merítetted ki, hogy õszintén beszélgess ezekrõl az aggodalmaidról a leendõ férjeddel, és bízz abban, adj Neki egy esélyt arra, hogy Õ felnõjön a feladathoz. Ha ilyen helyzetben lennék, mint Te, két dolgot nem tennék: 1) Nem dugnám a homokba a fejemet, és nem reménykednék abban, hogy ez a helyzet magától megváltozik valami csoda révén. 2) Nem ringatnám abban a hitben magamat, hogy ezt a problémát én meg tudom oldani a párom helyett.
Kedves utolsó, én megértelek és nem akartam támadó lenni, nekem nincs még gyerekem. De szerintem tényleg el lehet simítani okosan ezeket a dolgokat, ha más nem, akkor egy kis távolságtartással. Drukkolok neked is, hogy megoldódjon!
A kérdező hozzászólása: Hát nem semmi, milyen okos vagy :) <3 nagyon köszönöm, ilyet nem tudtam volna kitalálni, zseniális! Írok privit!
Az elso tanácsa tipikus ne nézzünk szembe a problémával elgondolás, nem megoldás. Meg kell mondani aposnak, hogy "Pista bácsi, en es Zoli nem akarjuk hogy a leendõ gyerekeink sieljenek. Miért? Mert nem akarjuk. Miért? Mert nem akarjuk." Ugyanaz a valasz, ugyanazzal a hangsúllyal. Mondjuk ki kell állni a véleményed mellett es a parodnak is.
Sajnos a sarkatokra kell állnotok, võlegényeddel együtt és szintén elmondani, hogy a ti döntésetek mi. Mindent nem lehet kikerülni orvosi papírral. Késõbb jön majd más ötlete apósodnak.
Aki elég karakán, mint 3-as és 4-es, az megmeri tenni. De ha valaki úgy nõtt fel, hogy világ életében elnyomták, rettegésben és függésben tartották, az nem meri megtenni. Emberi tulajdonság, ez van. Nagyon-nagyon sok idõ és hosszú tanulási folyamat, hogy élesen váltani merjen valaki a habitusán, gondolkodásán.
Állj a sarkadra apósoddal szemben, és a férjedet is kérd erre. Ne õ határozza meg az életeteket! Viszont amit nem értek, miért ellenzed annyira, hogy a leendõ gyerekeid megtanuljanak síelni? Kicsit drága sport, de ha a nagyszülõk biztosítanak hozzá mindent, miért ne? Én úgy gondolom, ahhoz hogy megvédd a gyerekeid pl egy síbalesettõl, nem az a megoldás, hogy nem tanítod meg síelni, hanem éppen az, hogy megtanítod jól síelni! Gondold át :)
Dehat meg nincsenek meg a gyerekek, mit parazol mar most? :)
Nem tudom egy még meg sem született gyerekrõl honnan tudod, hogy mit fog szeretni vagy mit sem?
Én ott kezdeném, hogy amig a völegényem nem válik le az apjáról, addig nem kötnék vele semmi esetre sem házasságot és nem vállanék gyereket. Ugyanis TE hiába nem akarod, hogy a (még nem létezö) gyerekeid eletét az após szabja meg, ha a jövendöbelid beleegyezik - ugyanis ö ugyanolyan szülö (lesz), mint te. De abból, amit leírtál, a völegényed kßeptelen önálló életre, teljes mértékben függ lelkileg az apjától, ezért amíg ez nem változik meg döntöen, addig nektek soha nem lesz saját életetek, mindig és mindenben az após fog dönteni. A sielés lesz a legkisebb probléma ebben az esetben.
Az orvosos dolog nem hiszem, hogy mûkõdne. Nem azért mert az orvos nem irná meg bár itt is lehet gondok lennének hanbem azért mert marhára nem fogja érdekelni apósodat a papír. Tudfom nálunk is hasonlló a helyzet csak én kerek perec kijelentettem, hogy a saját gyerekeimmel kapcsolatban én is párom döntünk. Csak ebbe egyértelmûen egyezzni kellene a vélerményeteknek és a párodnak kellene szólni a családjába mert te leszel a rossz.
"Az orvos dolog" mûködik kedves utolsó, a doki általában nem a gazdag nagypapi hanem a gyerekek érdekeit nézi és ortopéd adjunktus rokonom ebben egyetértett annak idején... ...és igen. Ha egy ilyen emberrel egyre többször játszod el, éred el, hogy !ne legyen meg a lehetõsége! beleszólni xy dologba, akkor elõbb utóbb magától száll le rólad. Hidd el, tudom. Szerintem egyelõre felesleges após-meny konfliktus lenne abból, hogy ha a fiatalok vernék az asztalt. A "lassú víz partot mos" gyakrabban vezet tartós és vita-veszekedés-keserû szájíz mentes eredményre, mint a nyílt konfrontáció. Itt egy alakuló családról van szó, ezt ne felejtsük már el. :) (elsõ hozzászóló voltam)
Nem értettél meg az apóst rohadtul nem fogja vérdekelni, tudom nálam is hasonló helyzetben vagyok. Rohadtul nem érdekl hogy a még ülni nem tudó gyerekem ne ültesse.
Komolyan, ez lehet probléma, hogy síelni , , kell, , ? O.o


A májat, epét károsíthatja a szorongásgátló gyógyszer amit szedek arra hogy oldja a szorongásomat? 17/f

Legjobb válasz: Elviekben bármelyik gyógyszer károsíthatja a májat, mivel minden gyógyszert a máj enzimjei bontanak le, azonban ha a máj jól mûködik, akkor ez meg sem kottyan neki. Gond akkor van, ha a máj már alapvetõen gyengébb, vagy genetikai adottság vagy valamilyen májat érintõ betegség miatt.

Elviekben bármelyik gyógyszer károsíthatja a májat, mivel minden gyógyszert a máj enzimjei bontanak le, azonban ha a máj jól mûködik, akkor ez meg sem kottyan neki. Gond akkor van, ha a máj már alapvetõen gyengébb, vagy genetikai adottság vagy valamilyen májat érintõ betegség miatt.
Igen, ezért nem szoktunk gyógyszerekre hagyatkozni. Amíg van más út, és általában van.
Ilyen alapon maga az élet is károsítja a szerveinket. De betegség még jobban. El kell dönteni, mi legyen? Meggyógyulni a gyógyszer meg a terápia segítségével, vállalva annak a mellékhatását, vagy beleõrülni a betegségbe, teljesen jó májjal meg epével.
Csináltass vérképet! Nagyon hamar kiderül birja a májad, vagy nem?
Meggyógyulni egy vegyszermentes, biztonságos terápiával. Például.

Hogyan oldom meg a következő exponenciális egyenletet?

6*2(2x-ediken)-13*6(x-ediken)+6*3(2x-ediken) = 0

Legjobb válasz: Nem tudom, te hogyan oldod meg, én így: http://kepfeltoltes.hu/121210/3745574_www.kepfeltoltes.hu_.png

Nem tudom, te hogyan oldod meg, én így: http://kepfeltoltes.hu/121210/3745574_www.kepfeltoltes.hu_.png
Kicsi babazsákban rajtam, nagy mellettünk esõkabátban, felettünk esernyõ.
Bár nekem csak egy gyerekem van, de mi esõben is szoktunk járkálni, mert nincs kocsink. Neki is, nekem is van esõkabátunk, gumicsizmánk. 2 éves a fiam, néha még fel kell venni, szóval esernyõvel eléggé meg lennék lõve. Inkább vettem mindkettõnknek esõkabátot, felnõttben is tök jópofák vannak, meg most divat is a nõi gumicsizma. Van egy fekete, cseresznyemintás gumicsizmám meg ugyan ilyen esõkabátom, a fiamnak meg kék gumicsizma és kék-piros esõkabát, én néha még örülök is, ha felvehetjük, mert olyan jópofa :)
Kicsit babakocsiba, rá esõvédõ.A nagyobb a testvérfellépõre áll esõkabátban:)
A babakocsira esõvédõ, nagytesóra esõkabát és gumicsizma. Én pedig megázom... Nem szeretem, de ez van.
A kérdező hozzászólása: akkor nem leszek egyedül. nekünk elég messze van sz ovi! de ez van! majd veszek esõkabátot magamnak! Gumicsizma nem is rossz ötlet! Köszönöm!
A kicsi esõvédõ alatt a babakocsiban, a nagy meg szintén esõkabát és gumicsizma. Kimondottan imadja fiam alig várja, hogy essen az esõ mert tudja jön a gumicsizma és õ mehet ezerrel.

Hogyan oldjuk meg a minecraft szerverünknél ha ezt írja ki failed?

Legjobb válasz: Hogyan oldjuk meg az autónknál azt, ha a mûszerfal hibát jelez? Mi failed? Pontos hibaüzenet nélkül kb. hatmillió különbözõ lehetõség van, ami miatt a szerver nem indul el.

Hogyan oldjuk meg az autónknál azt, ha a mûszerfal hibát jelez? Mi failed? Pontos hibaüzenet nélkül kb. hatmillió különbözõ lehetõség van, ami miatt a szerver nem indul el.
Gondolom hamachi szervert csináltál magadnak, na, az a baj, hogy van az indítod a "RUN.bat" hibás adatokat adtak meg a craftbukkit letöltõ oldalon, ezért az online modot folyton átrakja.. Itt egy jól müködõ: java -Xmx512M -jar craftbukkit.jar -o false PAUSE ha ezt átírod, akk már müködnie kell már.

Lefestettem az autómon a lökhárítót, de olyan "szépen" megcsinálták, hogy lefestették a fekete műanyagot is, amit nem kellett volna. Milyen szerrel tudnám lepucolni úgy, hogy ne oldja fel a műanyagot?

Acetonnal próbáltam,de kezdte feloldani a m?anyagot.Valamit tudtok javasolni?

Legjobb válasz: Ha jól tudom mûanyag alapú festékkel szokás festeni. Szóval ami a festéket oldja az a mûanyagot is vszeg fogja.

Ha jól tudom mûanyag alapú festékkel szokás festeni. Szóval ami a festéket oldja az a mûanyagot is vszeg fogja.
A kérdező hozzászólása: na f*sza......
A kérdező hozzászólása: ja azért köszi!
De ott lehet tudnak segíteni ahol festették. Mert ugye más típusú mûanyag a kettõ. Szóval létezhet olyan oldószer ami a a festéket oldja. de a lökhárítót nem bántja.

Kisbaba mellett meg lehet-e oldani a tanulást? Ki hogy oldja meg, és mit csinál, hogy vitelezi ki? Fősuli, tanfolyam stb...

Legjobb válasz: Mindent meg lehet oldani, ha az ember akarja! Az egyik csoporttársam 3gyerek mellett tanult. Persze ehhez kell az is, hogy segítsen valaki - férj, nagyszülõk, stb. Sok olyan nõt ismerek, akiknek már van gyerekük, és mellette egyetemre járnak.

Mindent meg lehet oldani, ha az ember akarja! Az egyik csoporttársam 3gyerek mellett tanult. Persze ehhez kell az is, hogy segítsen valaki - férj, nagyszülõk, stb. Sok olyan nõt ismerek, akiknek már van gyerekük, és mellette egyetemre járnak.
hát én most érettségiztem . szerintem vagy a gyerek vagy a tanulás. mindkettõ csak akkor megy ha a gyereket elhanyagolod.
Ja, elõzõ válaszoló vagyok, a fiamat egyáltalán nem hanyagolom el, mint ahogy azt elõttem írták. Jókat játszunk, ellátom teljes mértékben. Ugyan miért lenne elhanyagolva? Pláne ott, ahol egy valamire való apuka is van, aki azért jó, ha foglalkozik a babával, ha anyuci tanul, de még így, nélküle is megoldható.

Hogyan oldod meg, hova mozdulsz ki a kicsivel, hogy minél elõbb szocializálódjon más gyerekekhez?

Azok válaszoljanak, ahol nincs rokon kisgyerek, mert nálunk nincs a közelben és félek, hogy magányosak leszünk a kicsivel, ha megszületik.

Legjobb válasz: játszótér??nálunk elég jó kis közösség alakult ki,vannak barátok.

játszótér??nálunk elég jó kis közösség alakult ki, vannak barátok.
Mi kb. 1 éves kora óta járunk idõnként játékos, tornás foglalkozásra az egyik helyi családi napközibe. Ezen kívül a házban jóban vagyunk egy házaspárral, nekik 4 hónappal idõsebb a fiuk, mint a miénk, velük járunk le délelõttönként motorozni, homokozni, játszani. Most 21 hónapos a fiam.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); A szocializáció kérdése olyan 10 hónapos kora után izgasson. :) Akkor is csak annyiban kell szoknia a gyermekeket, hogy tanulgassa az alap viselkedésformákat társaságban. A gyerekek kb. 3 éves korukban kezdenek játszani egymással. Egyébként én is fontosnak tartom, hogy találkozzon gyermekekkel, ezért mi játszóházakba járunk kb. 1 éves korától rendszeresen, májusban lesz két éves, jövõ héttõl elkezdünk szokni a bölcsizéshez is. Mi olyan bölcsit kerestünk, ahová járhat velem akár több hónapig, így addig, míg be nem tölti a kettõt, heti 3 délelõttön fog járni velem. Májustól marad hetente 3x, 9-délig, szeptembertõl végig. Én pszichológus vagyok, az a tapasztalatom, hogy nagyon fontos, hogy óvoda elõtt valamilyen közösséget rendszeresen, keretek között látogasson, ez sok-sok dolgot könnyíthet meg a késõbbiekben. Így mi ezt az utat választottuk. Itt lesz sok válaszoló, aki szerint 3-4 éves koráig nincs szüksége gyerektársaságra egy kicsinek, én ebben nem hiszek, és ezt soha nem is hallottam sehol a tanulmányaim során sem. Szóval: játszóház/játszótér, és ha lehetõség van rá, játszócsoport valamelyik bölcsiben, vagy akár magánbölcsi, ott nagyon rugalmasak a bentléttel kapcsolatban. Nekünk sincs túl sok kisgyermekes ismerõsünk egyébként, csak két családdal járunk össze. De ráérsz még ezen töprengeni.
Barátnõm kisfia júniusi, az én kislányaim novemberben születtek. Rendszeresen átjárunk egymáshoz, nem lakunk messze. Bár ez inkább nekünk anyukáknak fontos, de remélem azért a gyerekek is élvezik. Amúgy játszótér, játszóház, baba-mama klub, babazene, babatánc
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 3, 5 éves a kisfiam (már ovis)- ketten vagyunk. Amikor babakorú volt, 1 év alatt én nem voltam megõrülve attól, hogy közösségbe vigyem. Így visszagondolva nem mulasztottunk semmit- rám volt szüksége. (bevallom õszintén, hogy ha csak nagyobb tesó miatt nem, én eleve nem tartom jó ötletnek a nagy játszóházakat 1-1, 5 év alattiaknak, egyszerûen nem nekik való) Olyan 9 hós korától kezdtünk hetente egyszer járni baba-mama foglalkozásra (ringató jellegû kis éneklõs, megtornáztatós foglalkozás), de ott sem érdekelték más gyerekek- ez az érdeklõdés szerintem olyan 2, 5 -2 éves korig nem is várható. A játszótér, a közeli parkba tett rendszeres séta lehet még jó ismerkedésre- de az elsõ két évben inkább csak neked. Az csak egy plusz pont, ha a gyerekek is eljátszanak egymás MELLETT. Szocializálódni majd a bölcsiben, de inkább az oviban kell :) Nekünk nincsenek rokonaink, nagyszülõk nem élnek, testvérem már egy másik országban él a családjával- mégsem vagyunk magányosak. 2 év alatt sokat jártunk neki való foglalkozásokra (pl. MÜPA vasárnap ingyenes gyerekprogram), kerületben a baba-mama foglalkozásra, a környéken lévõ 5-6 játszótérre és ott szóba elegyedtem szimpatikus szülõkkel. Azóta így tettünk szert 2-3 kis barátra, mára az ovis gyerekeink tényleg EGYMÁSSAL és nem egymás mellett játszanak, mi pedig kedveljük egymást a szülõkkel. Nálunk még a közeli mûvelõdési ház is átlagon felül jó programokat szervez, ott is van baba-mama torna, bábelõadás direkt kicsiknek, szakemberek elõadásai szülõknek, baba-mama zsibvásár stb. ne félj, nem lesztek magányosak. A gyermeked semmiképpen (hogy te mennyire, az más kérdés)- a kicsinek egyelõre 2 év alatt nincs kifejezetten szüksége más gyermekekre, az intézmények késõbb pedig megadják majd erre a választ. Szép napot.
Ne aggódj, nem lesztek magányosak :) én például azokkal is tartom a kapcsolatot, akikkel egy szobában voltunk szülés után. A gyerekek egyidõsek ugyebár, néha találkozunk. Ilyenkor játszótér vagy játszóház a program, de mondjuk a fiam már másfél éves. 1 éves kora elõtt egyetlen egyszer találkozott más babával, akkor is csak hajtépés és harc ment a játékokért :D még most sem játszik más gyerekekkel, egymás mellett teszik a dolgukat, homokoznak, hintáznak, de ennyi. Nem sokszor találkozunk másokkal, talán havonta 2-3x, de szerintem ez bõven elég, még jobban igényli a fiam a velem való játszást, úgy vettem észre, hogy kell neki egy bizos pont, ez pedig én vagyok ugyebár. Sok jó tippet adtak itt Neked, mi nem jártunk ilyesmikre, de ismerõs igen.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a sok jótanácsot! Akkor még ráérek ezen agyalni. 10 hónapos koráig biztosan:)
Mi hetente járunk zenebölcsibe, baba-mama klubba, olyan 9-10 hós kora óta. Kéthetente játszóházba és rendszeresen játszótérre. A környéken és az ismerõsi körben több babással is tartjuk a kapcsolatot, meglátogatjuk egymást, amikor csak tudjuk. Az én kisfiam félénk, nehezebben oldódód típus, és nagyon meglátszik rajta, ha többet megyünk társaságba. Más gyerekekkel annyiban játszik, hogy megkínálja õket kölesgolyóval, a kisebbeket megitatja, libikókára feltesszük õket, de nyilván ebben a korban többnyire egymás mellett játszanak még.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!